Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-10 / 10. szám, csütörtök

Üj vasútvonal a Kínai Népköztársaságban A Kínai Népköztársaság nemzetgazdasága reményteljesen lépett az új évbe, amely egyúttal az első kínai ötéves terv utolsó éve. A fontos ágazatok egész sora, így a kohászati, a textil-, a gépipar, az energetikai berendelés termelésének ipara, a gabonatermelés már 1956 végén, vagyis 13—14 hónappal a határidő előtt elérte az 1957. évi termelési színvonalat. Az ötéves terv 4084 kilométer új vasútvonal építését tűzte ki. Ezt a feladatot már 1956 -okróber végén, vagyis 14 hónappal előbb teljesítették. Képünkön a múlt évben befejezett utolsó vasútvonal, amely a Fukiantartományban az első, Jintan és Amoj városokat köti össze. E nagy fontosságú vasútvonal Kína belső vidékeit Amoj kikötőjével kapcsolja össze, amelyben 10 ezer tonnás hajók is horgonyozhatnak. A vasútvonal bekapcsolódik a központi vasúthálózatba. Dulles igyekszik megnyugtatni „Eisenhower elméletének" ellenzőit Washington (ČTK) — Dulles külügyminiszter hétfőn a parlament külügyi bizottsága előtt ismét beszédet tartott, kedden délelőtt pedig válaszolt a képviselők kérdéseire az USA közép-keleti gyarmatosító programjának jellegét és méreteit illetőleg. Amint a Francé Presse hírügynökség megjegyzi, Dulles fellépésének fő célja az volt, hogy „megnyugtassa a kongresszus egyes tagjait és az arab világot". Az amerikai kongresszus számos tagja elégedetlenségét nyilvánítja „Eisenhower elméletének" különféle szempontjaival kapcsolatban, mert nézetük szerint ez az elmélet, amelynek általános vélemény szerint Dulles a szerzője, fokozza a háborús veszélyt a Közép-Keletem és másrészt nyilvánvaló brit- és franciaellenes beállításával még jobban szétbomlasztja az Atlanti Tömböt. Dulles másrészt kénytelen volt beismerni, hogy „Eisenhower elmélete" kísérlet arra, hogy felszámolják Britannia és Franciaország pozícióit és helyüket az amerikai kolonializmus foglalja el. Arra a kérdésre, „vajon az USA hajlandó-e együttműködni a Bagdadi Paktum országaival — (amelynek Nagy-Britannia is tagja), a külügyminiszter azt válaszolta, hogy hosszas és gondos mérlegelés után a kormány arra a következtetésre jutott, hogy az USA önállóan fog eljárni. Ennek oka az — tette hozzá —, hogy a Bagdadi Paktum a KözelKeleten azonos a gyarmati rendszerrel és „egyes arab országoknak a Bagdadi Paktum egyáltalán 'nem tetszik". Egyébként Dulles megismételte azokat az érveket, melyeket Eisenhower elnök január 5-én felsorolt, amikor tervét a kongresszus elé terjesztette. Arra törekedett, hogy enyhítse és eloszlassa azt a rossz benyomást, amelyet Eisenhower egyes érvei világszerte keltettek. így pl. azt tanácsolta a képviselőknek, hogy „bánjanak nagyon óvatosan az „űr" kifejezéssel." Szavai szerint az arab államok e szó hátterében a gyarmati, rendszer felújítását látják és nem óhajtják „az USA védelmét". Dulles óva intette a képviselőket az USA igazi céljainak feltárásától: arra kérte őket, hogy Eisenhower elméletében az USA-nak azt a szándékát lássák, hogy „segíteni" akarja a közép-keleti országokat abban, hogy ők maguk „töltsék be az űrt". Dulles kitérő választ adott arra a kérdésre, vajon nincs-e ellentmondás abban, hogy az USA novemberben állást foglalt az erőszak alkalmazásával szemben Egyiptom ellen, most pedig maga fenyegetőzik fegyveres beavatkozással. DZSAKARTÁBAN Indonézia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között egy évre kereskedelmi egyezményt írtak alá. (ČTK). KABULBAN a Szovjetunió és Afganisztán között folytatott sikeres tanácskozások befejezéseképpen az 1957—1958. évekre a két ország közötti árucsereforgalmi egyezményt írtak alá. (ČTK). • • KOZLEMENY a Szovjetunió Kommunista Pártja és Németország Szocialista Egységpártja küldöttségeinek tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ) — Január 6-án és 7-én tárgyalások folytak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és Németország Szocialista Egységpártjának küldöttségei között. A Szovjetunió Kommunista Pártja nevében a tárgyalásokon részt vett N. Sz. Hruscsov elvtárs (a küldöttség vezetője), N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov elvtársak, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, D. T. Sepilov elvtárs, az SZKP KB elnökségének póttagja és B. N. Ponomarev elvtárs, az SZKP KB tagja. Németország Szocialista Egységpártja részéről a tárgyalásokon jelen volt VValter Ulbricht elvtárs, a küldöttség vezetője, továbbá Ottó Grotewohl, H. Rau, H. Matern, K. Schirdewan, F. Oelssner, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, D. Leuschner és A. Neumann elvtársak, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának póttag jai. A tárgyalások folyamán, amelyek a kölcsönös baráti megértés és a pártok szolidaritásának jegyében folytak le, az SZKP és a N3ZEP képviselői kicserélték a két párt kapcsolataira vonatkozó kérdésekről nézeteiket, s véleménycserét folytattak a nemzetközi problémákról. A két küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy pártjaik teljesen azonos nézetet vallanak a tárgyalások folyamán elemzett problémákról. Megállapították, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és Németország Szocialista Egységpártja kapcsolatai, amelyek a proletár nemzetköziség és egyenjogúság elvein alapulnak, szüntelenül bővülnek és szilárdulnak s ez kedvezően nyilvánul meg a két ország kölcsönös kapcsolataiban az állami vonalon és egyben elősegítik a szovjet és a német nép barátságának megszilárdítását. A két párt képviselői úgy vélik, hogy valamennyi békeszerető erő öszszefogása az európai béke biztosítására és ezekben az országokban a Csou Fn-loj Delhiben szocializmus és kommunizmus építésének érdeke megköveteli az SZKP és az NSZEP baráti kapcsolatainak további megszilárdítását és bővítését a két ország munkás- és egyéb társadalmi szervezetei kapcsolatainak bővítését, szoros együttműködését és kölcsönös tapasztalatcseréjét. A nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere alkalmával a tárgyalások részvevői megállapították, hogy az utóbbi időben az imperialista reakció fokozott kísérleteket tesz arra, hogy szakadást idézzen elő a szocialista államok és a kommunista pártok között, a kommunistaellenes hisztéria és provokációk újabb hullámának segítségével bizalmatlanságot keltsen a szocialista tábor politikája iránt és így gyengítse a szocializmus eszméjének óriási vonzóerejét, amely a különféle országok egyre szélesebb néprétegeire gyakorol hatást. Az agresszív köriik zavart akarnak előidézni a kommunista- és munkáspártok soraiban, hogy gyengítsék ezek befolyását a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a nemzeti függetlenségért és demokratikus jogokért vívott harcban. A két párt képviselői első sorban a nyugatnémet militarizmus újjáélesztésére hívják fel a figyelmet, ami nagy veszély a béke és nemzetek biztonsága szempontjából nemcsak a Szovjetunió és az NDK nemzeteire nézve, hanem veszélyeztetik Franciaország, Lengyelország és más európai országok népeit éppúgy, mint az egész világ nemzeteit. A megbeszélések résztvevői tehát ebben a helyzetben elsősorban azt tartják szükségesnek, hogy a kommunista- és munkáspártok a marxizmusleninizmus alapján egybetömörüljenek és közösen járjanak el a proletár internacionalizmus szellemében, valamennyi békeszerető erőt egyesítve az imperialista reakció támadásaival szemben. Ezért a kommunista- és munkáspártoknak erélyesen szembe kell szállniok minden kísérlettel, mely a marxizmus-leninizmus elveinek revíziójára irányul. Különösen nagy fontosságú, hogy a szocialista tábor or-: szágainak kommunista- és munkás-' pártjai egységes nézetet vallanak és egységes akciókat folytatnak a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben. A két párt képviselői azt a nézetet vallják, hogy a nemzeti sajátosságok ellenére, annak ellenére, hogy az egyes országokban a szocializmus építésének sajátos formái és módszerei vannak, a szocializmushoz vezető fő út és elvek valamennyi ország számára közösek. AZ NSZEP küldöttsége teljes egyetértését nyilvánította Bulgária, Magyarország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia kommunista- és munkáspártjai, valamint kormányai képviselőinek budapesti megbeszéléséről kiadott közleményben leszögezett állásponttal. Az SZKP és az NSZEP küldöttsége megegyeztek abban, hogy az NSZEP és az SZKP továbbra is szoros kapcsolatokat tart fenn egymással, kölcsönösen támogatja egymást és ezáltal elősegíti a szovjet és a német nép barátságának és együttműködésének megszilárdítását, valamint a más országok testvérpártjai között fennálló kapcsolatok megszilárdítását. A két párt intézkedéseket tesz arra, hogy kapcsolataik bővüljenek és tapasztalataikat kicseréljék mind pártvonalon (pártküldöttségek kölcsönös látogatása, pártsajtó^ kicserélése, a pártiskolák hallgatóinak kölcsönös cseretanukínánya), mind pedig a szakszervezetek, az ifjúság, a sajtó st'b. vonalán. Az NDK kormányküldöttsége elutazott Moszkvából Január 8-án este 21 órakor elutazott Moszkvából a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Az ünnepélyesen feldíszített Bjelorusz-állomásra a küldöttséget kikísérte N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, N. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, N. Sz. Hruscsov és D. T. Sepilov. A német kormányküldöttség búcsúztatásánál jelen volt Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és a kínai kormányküldöttség tagjai. Ottó Grotewohl, az NDK kormányküldöttségének vezetője elutazásuk előtt mély megelégedését fejezte ki a tárgyalások eredménye felett. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és külügyminisztere tíznapos pakisztáni látogatása után visszaérkezett Delhibe, ahol folytatta megbeszéléseit Nehru indiai miniszterelnökkel. Képünkön Ho Lung, Nehru, Csou En-laj a repülőtéren. Csou En-laj jelenleg Moszkvában tanácskozik a Szovjetunió vezetőivel. Lengyelországban csökkentették a beruházások összegét Varsó (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyta az 1957. évi beruházási építkezés tervét. A Trybuna Ludu szerkesztőjével Az árak állandóan emelkednek Nyugaton Akar égy dollárt 52 centért? Talán rossz tréfának gondolja az olvasó, pedig ennyi ma a vásárlóereje egy dollárnak, ha azt az 1939. évi vásárlóerejével összehasonlítjuk. A dollár, a tőkés világ legértékesebb pénznemének fele értékét az elmúlt 18 eszten,dő állandó áremelkedése örökre elnyelte. Hallgassák csak, mit ír erröi az United States News and World Report, az amerikai nagyvállalkozók lapja, amely bizonyára nem űz kommunista propagandát. „Egy dollár" — írta még az elmúlt év juliusában az említett hetilap — amelynek értéke* a második világháború előtt 100 cent volt, most körülbelül a felét éri és várható, hogy ez a feleértékű dollár az elkövetkező hónapokban még jobban összezsugordik. A lap jóslása az elmúlt hónapokban, a' szuezi válság idején nem várt mértékben vált valóra és az árak görbéje azóta az Egyesült Államokban tovább emelkedik. Az amerikai lap c'kkét táblázat és grafikon kíséri, amelyben vörös vonal tünteti fe az árak emelkedését a második világháború megkezdése óta eltelt időben. Ragadjunk ki néhány adatot: a tej ára 27, a húsé 63, a cipőé 75, a ; éktermékeké 84 százalékkal emelkedett. De mi történt a? árak fejlődése tekintetében Amerikában július óta? Az amerikai textilipar nemrégen közölte, hegy a kész öltönyök * Ú J SZO 1957. január 13. Budapest, január 11. és kabátok árát 5—10 százalékkal emeli. Az építővállalatok szervezete a választási harcok közepette hozta nyilvánosságra azt a hírt, hogy a házépítés költségeit lényegesen felemelték. Amíg a dollár jelenlegi vásárlóereje 50 cent körül mozog, annak értéke élelmiszerekben kifejezve, csupán 40 centet tesz ki. Míg a két háború közötti időben az amerikai átlagos éttermekben egy dollárért mindenki jóllakhatott, most hasonló ebéd ára 2.50— 3 dollár között mozog. Így kopik el lasan, de biztosan, a dollár egykori nimbusza. Amit az amerikai dollárról mondottunk, fokozottabban érvényes az angol font sterlingre, a francia frankra, a nyugatnémet márkára és a többi nagy és kis tőkés állam pénznemére. Nagy-Britanniában például nemrégen közölték az alsóházban, hogy az elmúlt évben a közszükségleti cikkek árszínvonala 4.5—5 százalékkal emelkedett. 1956. év folyamán kétszer emelték fel a kenyér árát, ami természetesen elsősorban a dolgozó néprétegeket sújtja. Ez az áremelkedés horribilis, körülbelül 50 százaiékos, miután a kenyér ára Angliában az 1956. évi február havi hét és fél pencéről az év végére 11 pencére emelkedett. Fokozza a doigozók elkeseredését a lakásvédelmi törvényeknek a háztulajdonosok érdekében való megszüntetése. amelynek következtében öt és fél millió dolgozó lakbére át'agosan a kétszeresére emelkedik. Nerr csoda, hogy az angol dolgozók tekintélyes része bérkövetelésekkel, bérmozqalmakkal, sztrájkokkal lép az 1957-es esztendőbe. Még komorabb a helyzet képe Francaiországban, ahol a francia franknak immár három évtizede tartó elértéktelenedési folyamatát minden eddiginél jobban gyorsítja a szuezi gyászos kaland és az északafrikai gyarmati háború csillagászati számokba emelkedő költsége. A franciaországi áremelkedés éllovasa természetesen a benzin, amely azonban magával ragadja a legtöbb iparcikk, sőt számos mezőgazdasági termék árát is, miután Franciaország energiagazdálkodásában a kőolaj igen jelentős szerepet játszik. Hasonló jelenségekkel találkozunk az amerikai imperialisták európai mintaállamában, a Német Szövetségi Köztársaságban is. A Münchener Merkúr című lap megállapítja, hogv 1956. év folyamán az ötven legfontosabb élelmiszerfajta közül negyvenhétnek emelkedett az ára. A szuezi kaland — bár abban Adenauerék közvetlenül nem vettek részt — természetesen az erősen motorizált Nyugat-Németországban is érezteti átalános árdrágító hatását. Denetiicsak a fokozott áremelkedés sújtja a nyugati dolgozókat. Még az áremelkedésnél is életbevágóbb következmény az. hogy a kőolajhiány következtében számos nyugati tőkés államban csökkenteni kényszerülnek a termelést. Franciaországban számos nyersolajáfűtőanyaggal dolgozó üzemet, elsősorban vegyészeti gyárakat, üveghutákat és hasonlókat volta' kénytelenek bezárni, illetve a termelést csökkenteni. Nyugat-Németországban, a Diesel-motorok hazájában, hasonló jelenségekkel találkozunk, míg Angliában eddig elsősorban az ottani igen kiterjedt automobiHpar érezte mea Eden és imperialista társainak szuezi politikáját. Egyedül az angliai Ford-üzemekben 9000 autógyárimunkás került december hónapban az utcára. Az angol tőkések vezető gazdasági hetilapja, a Financial Times ennek megfelelően komor gazdasági prognózist állít fel az 1957-es esztendőre. „Nehéz tél áll előttünk — írja a lap — csökkenő termeléssel, a részbeni és a teljes munkanélküliség növekedésével." A kőolajhiányon kívül a balul s'került szuezi agresszió másik általános árdrágító és válságfokozó következménye a hajótér hiánya a kapitalista világban és ennek természetes következménye, hogy a szállítási díjak világszerte, de elsősorban az Indiai oceán — Atlanti óceán viszonylatban szédítően emelkednek. Ez a díjemelkedés egyaránt sújtja a behozatalt és a kivitelt és így az árak fejlődésére sokáig k hat a tőkés világ gazdaságában. Az 1956 esztendő, amelyet az imperialisták mint a „hidegháború újraélesztésének" évét könyvelik el, végeredményben — az 1955-ös esztendővel szemben — » nagy tőkés államok számára a termelés csökkenésével, és így a gazdasági és politikai nehézségek jelentós fokozódásával végződött. George Lohr folytatott beszélgetés során Štefan Jendrychovski, a Minisztertanács mellett működő Gazdasági Tervbizottság elnöke bejelentette, hogy 1957-ben a beruházási építkezésre fordított kiadások mintegy 47,5 milliárd zlotiyt tesznek ki, csaknem ha\ i milliárddal kevesebbet, mint amennyit az eredeti ötéves tervjavaslat (1956—1960) megállapított. Ezenkívül jelentős változtatásokat eszközöltek a beruházások felosztásában. A könnyű-- és élelmiszeripari beruházásokat felemelik egyes gépipari, kőolaj- és kohóipari beruházások rovására. Jelentősen emelkedik a bányászati és energetikai beruházások összege. Csaknem húsz százalékkal növelik a mezőgazdasági beruházásokat is. 1957-ben a dolgozóknak 111500 új lakóhelyiséget adnak át. Az előző évekkel szemben négyszeresére emelik a családi házak építésére nyújtott állami hitel összegeit, növekedik a kultúra és az egészségügy fejlesztésére fordított költségvetési kiadás is. A beruházások összegét csökkentik — mondotta S. Jendryohovski — tekintettel arra. hogy az eredeti terv az ország jelenlegi gazdasági helyzete szempontjából nem volt reális és szem előtt kellett tartani azt, hogy az 1956. évi beruházási tervet nem 'teljesítették. Amint S. Jendrychovski kijelentette, az 1957. évi beruházási tervben eszközölt változtatások jelentősen kihatnak az egész ötéves tervre. Mivel többek között le kellett mondani új, nehézipari vállalatok építéséről, vagypedig el kell tekinteni az épülőben levő vállalatok befejezésétől, ez szükségszerűen hatással lesz az egész nehézipar fejlődésére a következő években. MAGYARORSZÁG súlyos gazdasági helyzetének ellenére részt vesz az idei tavaszi Liocsej Nagyvásáron. A magyar kiállítási pavilon azonban kisebb lesz, mint az elmúlt években volt. (ČTK). y