Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)
1957-01-08 / 08. szám, kedd
A Szabad Demokrata Párt stuttgarti kongresszusa Stuttgart (ČTK) — A Szabad Demokrata Párt báden-wiirtenbergi szervezete szombaton és vasárnap Stuttgartban kongresszust tartott. A kongresszus a közelgő parlamenti választások előtt kitűzte a párt irányvonalát a választási kampány idejére. A szabad demokraták, akik a bonni koalícióban 1956 tavaszán lejátszódott külpolitikai ellentétek miatt kiléptek a kormányból és ellenzékbe vonultak, mint a harmadik legerősebb nyugatnémet párt, „stabilizáló középpártként" akarnak szerepelni Adenauer Kereszténydemokrata Uniója és a Szociáldemokrata Párt között. Ebből a szempontból a Szabad Demokrata Párt az őszi parlamenti választásokon olyan harmadik pártként szerepelhet, amelyre a Kereszténydemokrata Uniónak, vagy a Szociáldemokrata Pártnak szüksége lesz a többség eléréséhez. Ennek a felfogásnak felelt meg a kongresszus lefolyása is. A bonni kormány politikáját ugyan élesen bírálták. de a beszédek a szokottnál enyhébb hangnemben hangzottak el. A Szabad Demokrata Párt programnyilatkozatát vasárnap délelőtt Stuttgartban dr. Reinhold Mayer, a badenwürtenbergi tartományi kormány volt elnöke adta elő. Ami a külpolitikát illeti, a Szabad Demokrata Párt kitart azon kötelezettségek mellett, amelyeket a Német Szövetségi Köztársaság a párizsi egyezmények alapján vállalt. Mayer csupán kis nyugatnémet hadsereg felállítása mellett foglalt állást, amely előnyös volna nemcsak gazdasági szempontból, hanem tekintettel arra is, hogy a nagyhatalmak esetleg megegyezést érnek el a hadseregek létszáma tekintetében. Követelte továbbá Bonn és Moszkva diplomáciai kapcsolatainak aktivizálását, hogy „megoldhassák a fontos kérdéseket, elsősorban a közigazgatási és gazdasági problémákat". A többi kérdést Mayer véleménye szerint csak a négy nagyhatalom részvételével lehet megoldani és ezért a Szabad Demokrata Párt határozottan elutasítja a Német Demokratikus Köztársasággal való tárgyalásokat Németország újraegyesítéséről. Szudánban uránt találtak Chartun (ČTK). — Ulude szudáni miniszter január 5-én bejelentette, hogy Szudán egyes területein uránércet találtak. A miniszter rámutatott, hogy uránércen kívül a Vörös-tenger menti magasan fekvő területeken kőolajforrásokat és vasérckészleteket találtak. A miniszter kijelentette, hogy a szudáni kormány az urán kitermelését és felhasználását különféle társaságoknak adja el. A belpolitikai kérdések közül Mayer foglalkozott a Szabad Demokrata Párt és Adenauer Kereszténydemokrata Uniója között fennálló véleményeltérésekkel a gazdasági és pénzügyi problémákat illetőleg. Egyúttal azonban hangsúlyozta a szociáldemokraták előtt, hogy a Szabad Demokrata Párt sohasem vesz részt olyan koalícióban, amelynek kormánya megengedné Nyugat-Németországban a különféle szocialista kísérletezéseket. * * * A Szabad Demokrata Párt elnöksége vasárnap Stuttgartban egyhangúlag elhatározta, hogy felkéri Mayert, Baden-Würtenberg tartományi kormányának volt elnökét, hogy fogadja el dr. Gehler után a pártelnöki tisztségre való jelölést. A tuniszi és líbiai kormány közös nyilatkozata Tunisz (ČTK) — Tunisz és Líbia miniszterelnöke vasárnap, január 6-án tuniszi-líbiai szerződést írt alá. Ez a szerződés megállapítja a két ország baráti kapcsolatait és kölcsönös segélynyújtását. A szerződés aláírása után kiadott közleményben a két kormány követeli, hogy ismerjék el az algériai nép jogát a szuverenitásra és függetlenségre az ENSZ alapokmányának megfelelően, és felhívták a többi országokat, fejtsenek ki közös erőfeszítéseket, hogy az algériai problémát az algériai nép óhajának megfelelően oldják meg. A szerződés aláírása litán Burgiba tuniszi miniszterelnök kijelentette, ennek a szerződésnek az a célja, hogy megszilárdítsa Tunisz és Líbia együtt működését, mindaddig, amíg nem egyesülnek az észak-afrikai országok, amelyek oszthatatlan részét képezik az arab világnak. Az arabok könyörtelen ellenségei mindazoknak, akik le akarják igázni őket Az USA közeikeleti terveinek visszhangja LONDON A TASZSZ jelentése szerint Eisenhowernek a kongresszusban tett nyilatkozata, amelyben az elnök teljhatalmat kért az amerikai csapatoknak a Közel-Keleten való bevetésére, NagyBritanniában igen hűvös fogadtatásra talált. Eddig a kormánynak egy jelentős tényezője sem nyilatkozott e kérdésről. A burzsoá lapok kommentárjai kifejezik azt a nyugtalanságot, amelyet Eisenhowernek a közel-keleti katonai segélynyújtási és együttműködési programja keltett és rámutatnak arra, hogy ezzel kiszorítja Nagy-Britanniát a kőolajban gazdag területről. A Sunday Express élesen bírálja Eisenhower programját. Kijelenti, hogy az USA csak nyereségével törődik és nem veszi tekintetbe szövetségeseinek érdekeit. „Amikor az együttműködés nem támogatja többé a partnerek erejét és tekintélyét, megszűnik együttműködés lenni" jelenti ki a lap. A Reynold News kiemeli, hogy az USA-nak Eisenhower által tervezett közel-keleti politikája hozzájárul ahhoz, hogy a „hidegháború" kiterjedjen e veszélyes és nyűg1 talansággal teli vidékre. A konzervatív Observer elégedettségét fejezi ki afelett, hőgy Eisenhower a kongresszus elé terjesztette az amerikai csapatok Közel-Keleten való beavatkozásának programját, de egyben kénytelen beismerni, hogy az arab országok ezt a politikát olyan kísérletként fogadják, mellyel az USA Anglia és Franciaország elvesztett pozícióit akarja elfoglalni." NEW YORK A New York Times Washingtonból jelenti, hogy Eisenhower beszédét a kongresszus nem fogadta lelkesen. A laptudósító rámutat, hogy „a demokraták feltűnő, csaknem jeges tartózkodással" fogadták az elnök programját. A laptudósító továbbá megmagyarázza, hogy a kongresszus számos tagja miért emel kifogást Eisenhower javaslatával szemben és kijelenti, hogy az elnök a novemberi választások után olyan álláspontot foglal el, amely feltűnően eltér attól a programtól, amelyet azelőtt hirdetett. A laptudósító hangsúlyozza, hogy Eisenhower beszédét a legélesebben Kefauver szenátor bírálta (kijelentette, hogy nem támogathatja Eisenhower javaslatait, mert „dinamittal töltött programnak" tartja). Mind a két párt egyes konzervatív szenátorai, például a demokratapárti Richard Russell és John MacClellan, valamint a köztársaságpárti Harry Goídwater lényegében állást foglaltak az ellen, hogy Eisenhowernek megadják a kért teljhatalmat. A New York Herald Tribúne tudósítója jelenti, hogy Eisenhower javaslatai a kongresszus befolyásos tagjainak erős ellenállásába ütköztek „Minden arról tanúskodik — írja a lap —, hogy a határozat gazdasági részei ellenállásra találnak és valószínűleg I megváltoztatják, még mielőtt a szenáj tus elfogadná őket." KAIRÓ Az Egyptian Mail című lap Eisenhower kongresszusi beszédével kapcsolatos kommentárjában a következőket irja: Szükség volna arra, hogy az amerikai törvényhozók világosan szem előtt tartsák a nemrégi Egyiptom elleni brit-francia intervenciót és emlékezzenek rá, hogy Egyiptom meg-' támadására Eden többek között azt hozta fel ürügyül, hogy meg kellett akadályozni a kommunista összeesküvést. Annyira tárgyilagosaknak kellene Ienniök, hogy belássák, nincs semmiféle bizonyíték az ilyen összeesküvésre sem a brit-francia akció előtt, sem utána. Az Egyesült Államok kormánya ezt a támadást elítélte, mint Egyiptom elleni agressziót és teljesen jogtalan cselekedetet és nem lehet kétséges, hogy ebben egyetértett vele I az amerikai nép nagy többsége. Az Egyesült Államok bármilyen akciója és e térség kormányainak akarata ellenére amerikai csapatoknak a középkeleti térségbe küldése az USA-t pon• tosan ugyanolyan helyzetbe hozza, mint i amilyen az arabok szemében Nagyi Britannia és Franciaország. Amerikának emlékeznie kellene arra, hogy az arab államok többsége ellenzi minden szerződés, szövetség vagy egyéb egyezmény megkötését, amely őket valamely hatalmi tömbhöz kapcsolná. Az arabok a Közép-Keleten keletkezett ürt saját erejükkel töltik be, nem pedig külföldi erőkkel. Az arabok mindig bebizonyították, hogy hűséges barátai azoknak, akik baráti módon viselkednek velük szemben, de könyörtelen ellenségei mindazoknak, akik velük szemben ellenségesek. Jelentős pénzügyi segítség a kínai földműveseknek Peking (ČTK) — A Zsenminzsibao január 6-i jelentése szerint az állam 1956-ban összesen 3 200 000 000 juart hitelt nyújtott a kínai földműveseknek. Ebből az összegből több mint 600 millió jüant szegény parasztoknak folyósítottak a szövetkezetekbe való belépésük céljaira. A fennmaradó összeget a földművesszövetkezeteknek és földműveseknek öntözőberendezések építésére, mezőgazdasági szerszámok, trágyák és vetőmagvak vásárláséra, valamint az elemi csapás sújtotta lakosság megsegítésére utalták kii. Imperialista kémeket lepleztek le a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Hanoi (ČTK) — A N'han Dam című vietnami lap jelentése szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonsági szervei a lakosság együttműködésével lelepleztek egy imperialista kémcsoportot, amely Hanoiban, Hajfonban és más városokban működött. A letartóztatottaknál tiUkos leadóállomásokat, vegytintát, titkos íráskulcsot és más anyagot találtak. Az iztaeli-jordániai fegyverszüneti bizottság elítéli Izrael támadását Jeruzsálem (ČTK). — Az izraelijordániai fegyverszüneti vegyes bizottság január 6-án elítélte Izraelt a múlt év december 30-án elkövetett támadása miatt. A bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy izraeli katonák jordán területre hatoltak be Kalkilija területén, s automatafegyverekkel és kézigránátokkal megtámadtak egy járdán autóbuszt, A támadás során egy jordán polgár meghalt és többen megsebesültek. A bizottság továbbá elítélte azt a tényt, hogy izraeli repülőgépek berepültek Jordánia területe fölé. A Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége a Szovjetunióba érkezett IrkuUzk (ČTK) — Január 7-én reggel Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, külügyminiszter egy TU-104-es repülőgépen Irkutszkba érkezett Ho Lunnak, az államtanács alelnökének és Van Csia-szijannak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterhelyettrsének kíséretében. A kínai államférfiak a szovjet kormány meghívására baráti látogatásra Moszkvába utaznak. Csou En-laj lengyelországi látogatásáról Varsó (ČTK) — A TRIBÚNA LUDU és az EXPRESS WIECORNY lengyel lapok január 7-én közölték pekingi tudósítóik beszélgetését Csou En-laj miniszterelnökkel közelgő lengyelországi látogatásáról. Csou En-laj kijelentette, hogy nagy örömmel fogadta a lengyel kormány meghívását és mt-sodízben is ellátogat Lengyelországba. Ez a látogatás lehetővé teszi számára, hogy találkozzék a kormány és a párt vezetőivel valamint az ország életének különböző vezető személyiségeivel és a lengyel nép széles tömegeivel. Látogatása kétségkívül elősegíti a szocialista országok szolidaritásának és kölcsönös segítségének megszilárdítását, Kína ée Lengyelország barátságának elmélyítését. Csou En-laj kijelentette, hogy öt napig fog Lengyelországban tartózkodni és Varsón kívül más lengyel városokba is ellátogat. A lengyel lap jelentése szerint Csou En-laj látogatását e hét péntekén vagy szombatján várják. Az olasz értelmiség jeles képviselői kitartanak kommunista elveik mellett Róma (ČTK) — Az Uniti közli azt a levelet, amelyet az olasz értelmiség képviselőinek egy csoportja küldött a szerkesztőséghez, közöttük számos neves egyetemi tanár, építész, filmrendező és festőművész. A levél írói rámutatnak arra, hogy a burzsoá sajtó igyekszik saját érdekeiben felhasználni azt a tényt, hogy az olasz értelmiség hat képviselője kilépett az Olasz Kommunista Pártból. Ezzel kapcsolatban a levél írói felsorolják azokat az indokokat, amelyek miatt elhatározták, hogy nemcsak megmaradnak a párt soraiban, de még erélyesebben fognak harcolni a párt politikai irányvonalának megvalósításáért. „Mi kommunisták újból és még jobban felismerjük kötelességünket — mondja többek között a levél —, mert meggyőződésünk, hogy a szocializmus az egész emberiség jövője és a világ azon nagy részének már jelene is, amelyet a marxi-lenini tanítás alapján kommunista és munkáspártok vezetnek; Azokat az egyes hibákat, amelyek előfordultak és azokat a nehézségeket, amelyek a szocialista világban, vagy a szocializmus felé haladó vüágban keletkeznek, nem tartjuk forradalmi eszményeink „csődjének", hanem éppen ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy ez termékeny, de fájdalmas fejlődés jele, amelyre az egyik történelmi időszakból a másik időszakba való átmenet idején sor keriil. KOMMENTÁRUNK Strau*$ Nyugat-Németország felfegyverzésére készül Franz Josef Strauss nyugatnémet hadügyminiszter 1949-ben militaristaellenes jelszavakkal vonult a választási harcba. „Száradjon le a keze, aki még egyszer jegyvert akar fogni!" — mondotta. De már ugyanannak az évnek novemberében Halzminďerben volt hitlerista tisztekkel az uj Wehrmacht kiépitésé^il tárgyalt. Tavaly ősszel Blank helyébe lépett á bonni hadügy miniszteri szekbe és szintén népszerű jelszavakat hangoztatott. Míg Blank IS havi katonai szolgálatot követelt, Strauss egy évi hadkötelezettség mellett foglalt állast és a bonni hadsereg felállításának lassúbb ütemét követelte. Alig melegedett azonban meg a miniszteri székben, nyilvánvalóvá vált, hogy az ó remihtarizációs tervei semmivel sem szerényebbek, mint elődjéé. Strauss ^ karácsonyra a nyugatnémet lakosságnak új katonai terveket ajándékozott, amelyekből nyilvánvaló, hogy a bonni militaristák az eredetileg tervezett 12 nyugatnémet hadosztályon kívül, — ami Nyugat-Németország UATObeli haderejének létszáma — még egy erős „hazai hadsereget" akarnak felállítani és katonai kommandó alá akarja juttatni a nyugatnémet lakosság nagy részét. A taktika új — a célok a régiek A robusztus Strauss a bonni hadügyminisztériumba akkor lépett Blank helyére, amikor nyilvánvaló lett, hogy Adenauernek a nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére irányuló terveit nem tudják megvalósítani az eredetileg megállapított határ időig és nem tudják teljesíteni azt a tervet sem, amely szerint 1956 végéig a nyugatnémet hadsereg elérné a 96 ezer főt. Ezek a tervek elsősorban azért vallottak kudärcot, mert a nyugatnémet nép erélyesen szembeszállt az újrafelfegyverzéssel. Nyilvánvaló lett, hogy ha Adenauer Kereszténydemokrata Uniója nem akar megsemmisítő vereséget szenvedni az idei szövetségi parlamenti választásokon, ami egyben a bonni militarista tervek vereségét is jelentené, idejében taktikát kell változtatnia. Ezért Strauss a bonni hadügyminisztériumban azzal a kijelentéssel kezdte tevékenységét, hogy „revideálni kell a hadsereg felállításának tervét és a Szövetségi Köztársaság gazdasági és pénzügyi lehetőségeihez kell idomítani." Straussnak a nyugatnémet hadsereg lassúbb ütemű felállítására irányuló terve azonban nem jelenti azt, mintha Bonn alkalmazkodni akarna az egész világ leszerelési terveihez. Célja a következő: Látszólagos engedményekkel megbénítani az újrafelfegyverzéssel szembeni ellenállást, a nyugatnémet iparnak lehetőséget nyújtani arra. hogy még nagyobb mértékben vegyen részt a hadsereg felfegyverzésében, a hadsereget átszervezéssel alkalmassá tenni az atomháború szükségleteire. Míg Blank tervei szerint ez év végéig 270 ezer katonának kellett volna fegyverben állnia. Strauss megelégszik e létszám felével és az eredetileg tervezett 11 hadosztály helyett az idén csak 7 hadosztályt és 3 páncélos gyaloghadosztályt, 2 tankhadosztályt és 1 partraszálló és hegyi hadosztályt akar felállítani. A választási év nem tűnik számára alkalmasnak nagyméretű remilitarizációra. A választások után azonban más lesz a helyzet, amint erről a kaszárnyák lázas építése tanúskodik. Ez azonban a bonni militarizáciős terveknek csak egyik része. Strauss néhány nappal ezelőtt egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy ezek a fegyveres erők „csak egyikét jelentik annak a négy tartó oszlopnak, amelyeken a nyugatnémet védelmi rendszer nyugszik", és egy titkos fiókból előhúzta a tervet, amely szerint Nyugat-Németország militarista apparátusa a jövőben a következő egységekre tagolódik: 1. Ügynevezett „mobil alakulatok" — a NATO parancsnoksága aiá tartozó haderők — szárazföldi hadsereg, tengerészet és légierők; ez az a 12 hadosztály, amelyről eddig mindig beszéltek. 2. Ügynevezett „hazai védelem", amely nem tartozik a NATO kötelékébe, hanem csupán a bonni kormány hatáskörébe. Strauss a Spiegel címú folyóiratnak adott Interjújában kijelentette, hogy „ennél a hazai védelemnél" nem valamilyen „Volksstrumról Werwolfról vagy partizánokról" lesz szó, hanem „a szövetségi hadsereg szabályszerű alakulatairól". Ezeket az alakulatokat defenzív védelmi eszközökkel", vagyis tankelhárító ágyúkkal, tábori ágyúkkal, középnagyságú tankokkal stb. látják el. 3. Ügynevezett „hazai légelhárító védelem", amely a bonni kormány hatáskörébe tartozik majd és radar-készülékekkel, légelhárító ágyúkkal stb. lesz felszerelve. 4. Ügynevezett „polgári védelem", amely az előzőktől eltérően nem a hadügyminisztérium, hanem a belügyminisztériumhoz fog tartozni. Egyelőre önkéntes alapon szervezik meg és polgári, légvédelmi és ehhez hasonló feladatokat lát el. Mindebből nyilvánvaló, hogy Bonn a 12 „atlanti hadosztály" keretein kívül a „hazai védelem" és a „légelhárltás" cégére alatt rendes hadsereget akar felállítani, amely nem tartozik a NATO parancsnoksága alá, hanem teljesen a nyugatnémet militaristák kezében les*. Strauss az úgynevezett „kard és pajzs stratégiát" alkalmazza és azt állítja, hogy a tervezett, teljesen gépesített „mobil hadosztályokkal" Nyugat-Németország „kardot" ad a NATO kezébe, de „hazai védelemmel" megtartja magának a „pajzsot" saját védelmére. A német militarizmussal szerzett eddigi tapasztalatok azonban arra tanítanak bennünket, hogy a német militaristák sohasem. elégedtek meg a pajzs szerepével, hanem ebben az évszázadban már két ízben váltak olyan karddá, amely világháborút robbantott ki. Strauss bonni hadügyminiszter —» aki nemrégen dicsekedve kijelentette, hogy a NATO ereje képes „a szovjet birodalmat kitörölni a világ térképéről" — és vele együtt a különböző Speidelek, Heusingerek, Kesselringek bizony keveset tanultak abból a vereségből, amelyet a német militarizmus a Szovjetunió elleni hadjáratában szenvedett. A bonni militaristák között még mindig sokan vannak, akik túlbecsülik saját erejüket és képesek arra, hogy újabb háborús kalandot provokáljanak ki. Az a tény, hogy „a hazai védelmi alakulatokat" elsősorban az NDK-val szomszédos határok mentén akarják elhelyezni, valamint az a körülmény, hogy az idén több mint 100 új kaszárnyát építenek a bonni Wermacht számára az NDK határai közelében, Schleswlg-Hollsteinben, Dél-Szászországban és Bajorországban, eléggé világosan mutatja a bonni újrafelfegyverkezés céljait. Strauss tervei tehát azt jelentik, hogy a nyugatnémet fegyverkezés ideiglenes lelassítása ellenére a bonni remilítarizációs tervek az eddiginél nagyobb veszélyt jelentenek az európai békére. Az a kedvezőtlen visszhang azonban, amelyet a totális fegyverkezési tervek a nyugatnémet nép körében keltenak, arról tanúskodik hogy Nyugat-Németország népe ellenzi a militarizmus újjáélesztését és Strauss miniszter terveinek megvalósításakor éppoly nehézségekbe fog ütközni, mint elődje. KMX 0 J S ' o 1957. január 5. Balázs Bálint, Torna