Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-08 / 08. szám, kedd

A Szabad Demokrata Párt stuttgarti kongresszusa Stuttgart (ČTK) — A Szabad Demokrata Párt báden-wiirtenbergi szervezete szombaton és vasárnap Stuttgartban kongresszust tartott. A kongresszus a közelgő parlamenti választások előtt kitűzte a párt irányvonalát a választási kampány idejére. A szabad demokraták, akik a bonni koalícióban 1956 tavaszán lejátszódott külpolitikai el­lentétek miatt kiléptek a kormányból és ellenzékbe vonultak, mint a harmadik legerősebb nyugatnémet párt, „stabilizáló középpártként" akarnak szerepelni Adenauer Kereszténydemokrata Uniója és a Szo­ciáldemokrata Párt között. Ebből a szempontból a Szabad Demokra­ta Párt az őszi parlamenti választásokon olyan harmadik pártként szerepelhet, amelyre a Kereszténydemokrata Uniónak, vagy a Szo­ciáldemokrata Pártnak szüksége lesz a többség eléréséhez. Ennek a felfogásnak felelt meg a kongresszus lefolyása is. A bonni kor­mány politikáját ugyan élesen bírál­ták. de a beszédek a szokottnál eny­hébb hangnemben hangzottak el. A Szabad Demokrata Párt programnyi­latkozatát vasárnap délelőtt Stutt­gartban dr. Reinhold Mayer, a baden­würtenbergi tartományi kormány volt elnöke adta elő. Ami a külpolitikát illeti, a Szabad Demokrata Párt ki­tart azon kötelezettségek mellett, amelyeket a Német Szövetségi Köz­társaság a párizsi egyezmények alap­ján vállalt. Mayer csupán kis nyugat­német hadsereg felállítása mellett fog­lalt állást, amely előnyös volna nem­csak gazdasági szempontból, hanem tekintettel arra is, hogy a nagyhatal­mak esetleg megegyezést érnek el a hadseregek létszáma tekintetében. Követelte továbbá Bonn és Moszkva diplomáciai kapcsolatainak aktivizálá­sát, hogy „megoldhassák a fontos kérdéseket, elsősorban a közigazgatási és gazdasági problémákat". A többi kérdést Mayer véleménye szerint csak a négy nagyhatalom részvételé­vel lehet megoldani és ezért a Sza­bad Demokrata Párt határozottan el­utasítja a Német Demokratikus Köz­társasággal való tárgyalásokat Né­metország újraegyesítéséről. Szudánban uránt találtak Chartun (ČTK). — Ulude szudáni miniszter január 5-én bejelentette, hogy Szudán egyes területein uránér­cet találtak. A miniszter rámutatott, hogy urán­ércen kívül a Vörös-tenger menti ma­gasan fekvő területeken kőolajforráso­kat és vasérckészleteket találtak. A miniszter kijelentette, hogy a szu­dáni kormány az urán kitermelését és felhasználását különféle társaságoknak adja el. A belpolitikai kérdések közül Mayer foglalkozott a Szabad Demokrata Párt és Adenauer Kereszténydemokrata Uniója között fennálló véleményelté­résekkel a gazdasági és pénzügyi problémákat illetőleg. Egyúttal azon­ban hangsúlyozta a szociáldemokraták előtt, hogy a Szabad Demokrata Párt sohasem vesz részt olyan koalíció­ban, amelynek kormánya megengedné Nyugat-Németországban a különféle szocialista kísérletezéseket. * * * A Szabad Demokrata Párt elnöksé­ge vasárnap Stuttgartban egyhangúlag elhatározta, hogy felkéri Mayert, Ba­den-Würtenberg tartományi kormá­nyának volt elnökét, hogy fogadja el dr. Gehler után a pártelnöki tiszt­ségre való jelölést. A tuniszi és líbiai kormány közös nyilatkozata Tunisz (ČTK) — Tunisz és Líbia miniszterelnöke vasárnap, január 6-án tuniszi-líbiai szerződést írt alá. Ez a szerződés megállapítja a két ország baráti kapcsolatait és kölcsönös se­gélynyújtását. A szerződés aláírása után kiadott közleményben a két kormány követeli, hogy ismerjék el az algériai nép jogát a szuverenitásra és függetlenségre az ENSZ alapokmányának megfelelően, és felhívták a többi országokat, fejt­senek ki közös erőfeszítéseket, hogy az algériai problémát az algériai nép óhajának megfelelően oldják meg. A szerződés aláírása litán Burgiba tuniszi miniszterelnök kijelentette, ennek a szerződésnek az a célja, hogy megszilárdítsa Tunisz és Líbia együtt ­működését, mindaddig, amíg nem egyesülnek az észak-afrikai országok, amelyek oszthatatlan részét képezik az arab világnak. Az arabok könyörtelen ellenségei mindazoknak, akik le akarják igázni őket Az USA közeikeleti terveinek visszhangja LONDON A TASZSZ jelentése szerint Eisen­howernek a kongresszusban tett nyi­latkozata, amelyben az elnök teljhatal­mat kért az amerikai csapatoknak a Közel-Keleten való bevetésére, Nagy­Britanniában igen hűvös fogadtatásra talált. Eddig a kormánynak egy jelen­tős tényezője sem nyilatkozott e kér­désről. A burzsoá lapok kommentárjai kifejezik azt a nyugtalanságot, amelyet Eisenhowernek a közel-keleti katonai segélynyújtási és együttműködési programja keltett és rámutatnak arra, hogy ezzel kiszorítja Nagy-Britanniát a kőolajban gazdag területről. A Sun­day Express élesen bírálja Eisenhower programját. Kijelenti, hogy az USA csak nyereségével törődik és nem ve­szi tekintetbe szövetségeseinek érde­keit. „Amikor az együttműködés nem támogatja többé a partnerek erejét és tekintélyét, megszűnik együttműködés lenni" jelenti ki a lap. A Reynold News kiemeli, hogy az USA-nak Eisenhower által tervezett közel-keleti politikája hozzájárul ahhoz, hogy a „hideghá­ború" kiterjedjen e veszélyes és nyűg­1 talansággal teli vidékre. A konzervatív Observer elégedettségét fejezi ki afe­lett, hőgy Eisenhower a kongresszus elé terjesztette az amerikai csapatok Közel-Keleten való beavatkozásának programját, de egyben kénytelen be­ismerni, hogy az arab országok ezt a politikát olyan kísérletként fogadják, mellyel az USA Anglia és Franciaor­szág elvesztett pozícióit akarja elfog­lalni." NEW YORK A New York Times Washingtonból jelenti, hogy Eisenhower beszédét a kongresszus nem fogadta lelkesen. A laptudósító rámutat, hogy „a de­mokraták feltűnő, csaknem jeges tar­tózkodással" fogadták az elnök prog­ramját. A laptudósító továbbá meg­magyarázza, hogy a kongresszus szá­mos tagja miért emel kifogást Eisen­hower javaslatával szemben és kije­lenti, hogy az elnök a novemberi vá­lasztások után olyan álláspontot fog­lal el, amely feltűnően eltér attól a programtól, amelyet azelőtt hirdetett. A laptudósító hangsúlyozza, hogy Eisenhower beszédét a legélesebben Kefauver szenátor bírálta (kijelentette, hogy nem támogathatja Eisenhower javaslatait, mert „dinamittal töltött programnak" tartja). Mind a két párt egyes konzervatív szenátorai, például a demokratapárti Richard Russell és John MacClellan, valamint a köztársa­ságpárti Harry Goídwater lényegében állást foglaltak az ellen, hogy Eisen­howernek megadják a kért teljhatal­mat. A New York Herald Tribúne tudó­sítója jelenti, hogy Eisenhower ja­vaslatai a kongresszus befolyásos tag­jainak erős ellenállásába ütköztek „Minden arról tanúskodik — írja a lap —, hogy a határozat gazdasági részei ellenállásra találnak és valószínűleg I megváltoztatják, még mielőtt a szená­j tus elfogadná őket." KAIRÓ Az Egyptian Mail című lap Eisenho­wer kongresszusi beszédével kapcso­latos kommentárjában a következőket irja: Szükség volna arra, hogy az ame­rikai törvényhozók világosan szem előtt tartsák a nemrégi Egyiptom el­leni brit-francia intervenciót és em­lékezzenek rá, hogy Egyiptom meg-' támadására Eden többek között azt hozta fel ürügyül, hogy meg kellett akadályozni a kommunista összeeskü­vést. Annyira tárgyilagosaknak kelle­ne Ienniök, hogy belássák, nincs sem­miféle bizonyíték az ilyen összeeskü­vésre sem a brit-francia akció előtt, sem utána. Az Egyesült Államok kor­mánya ezt a támadást elítélte, mint Egyiptom elleni agressziót és teljesen jogtalan cselekedetet és nem lehet kétséges, hogy ebben egyetértett vele I az amerikai nép nagy többsége. Az Egyesült Államok bármilyen akciója és e térség kormányainak akarata el­lenére amerikai csapatoknak a közép­keleti térségbe küldése az USA-t pon­• tosan ugyanolyan helyzetbe hozza, mint i amilyen az arabok szemében Nagy­i Britannia és Franciaország. Ameriká­nak emlékeznie kellene arra, hogy az arab államok többsége ellenzi minden szerződés, szövetség vagy egyéb egyez­mény megkötését, amely őket valamely hatalmi tömbhöz kapcsolná. Az arabok a Közép-Keleten keletkezett ürt saját erejükkel töltik be, nem pedig külföldi erőkkel. Az arabok mindig bebizonyí­tották, hogy hűséges barátai azoknak, akik baráti módon viselkednek velük szemben, de könyörtelen ellenségei mindazoknak, akik velük szemben el­lenségesek. Jelentős pénzügyi segítség a kínai földműveseknek Peking (ČTK) — A Zsenminzsibao január 6-i jelentése szerint az állam 1956-ban összesen 3 200 000 000 juart hitelt nyújtott a kínai földművesek­nek. Ebből az összegből több mint 600 millió jüant szegény parasztoknak fo­lyósítottak a szövetkezetekbe való belépésük céljaira. A fennmaradó összeget a földművesszövetkezetek­nek és földműveseknek öntözőberen­dezések építésére, mezőgazdasági szerszámok, trágyák és vetőmagvak vásárláséra, valamint az elemi csapás sújtotta lakosság megsegítésére utal­ták kii. Imperialista kémeket lepleztek le a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Hanoi (ČTK) — A N'han Dam című vietnami lap jelentése szerint a Viet­nami Demokratikus Köztársaság biz­tonsági szervei a lakosság együttmű­ködésével lelepleztek egy imperialista kémcsoportot, amely Hanoiban, Haj­fonban és más városokban működött. A letartóztatottaknál tiUkos leadó­állomásokat, vegytintát, titkos íráskul­csot és más anyagot találtak. Az iztaeli-jordániai fegyverszüneti bizottság elítéli Izrael támadását Jeruzsálem (ČTK). — Az izraeli­jordániai fegyverszüneti vegyes bizott­ság január 6-án elítélte Izraelt a múlt év december 30-án elkövetett támadá­sa miatt. A bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy izraeli katonák jordán területre hatoltak be Kalkilija területén, s automatafegyverekkel és kézigránátokkal megtámadtak egy jár­dán autóbuszt, A támadás során egy jordán polgár meghalt és többen meg­sebesültek. A bizottság továbbá elítélte azt a tényt, hogy izraeli repülőgépek bere­pültek Jordánia területe fölé. A Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége a Szovjetunióba érkezett IrkuUzk (ČTK) — Január 7-én reg­gel Csou En-laj, a Kínai Népköztár­saság államtanácsának elnöke, kül­ügyminiszter egy TU-104-es repülő­gépen Irkutszkba érkezett Ho Lun­nak, az államtanács alelnökének és Van Csia-szijannak, a Kínai Népköz­társaság külügyminiszterhelyettrsének kíséretében. A kínai államférfiak a szovjet kormány meghívására baráti látogatásra Moszkvába utaznak. Csou En-laj lengyelországi látogatásáról Varsó (ČTK) — A TRIBÚNA LUDU és az EXPRESS WIECORNY lengyel lapok január 7-én közölték pekingi tudósítóik beszélgetését Csou En-laj miniszterelnökkel kö­zelgő lengyelországi látogatásáról. Csou En-laj kijelentette, hogy nagy örömmel fogadta a lengyel kormány meghívását és mt-sodízben is ellátogat Lengyelországba. Ez a látogatás lehe­tővé teszi számára, hogy találkozzék a kormány és a párt vezetőivel vala­mint az ország életének különböző vezető személyiségeivel és a lengyel nép széles tömegeivel. Látogatása két­ségkívül elősegíti a szocialista orszá­gok szolidaritásának és kölcsönös se­gítségének megszilárdítását, Kína ée Lengyelország barátságának elmélyí­tését. Csou En-laj kijelentette, hogy öt napig fog Lengyelországban tartóz­kodni és Varsón kívül más lengyel városokba is ellátogat. A lengyel lap jelentése szerint Csou En-laj láto­gatását e hét péntekén vagy szom­batján várják. Az olasz értelmiség jeles képviselői kitartanak kommunista elveik mellett Róma (ČTK) — Az Uniti közli azt a levelet, amelyet az olasz értelmiség képviselőinek egy csoportja küldött a szerkesztőséghez, közöttük számos ne­ves egyetemi tanár, építész, filmren­dező és festőművész. A levél írói rá­mutatnak arra, hogy a burzsoá sajtó igyekszik saját érdekeiben felhasználni azt a tényt, hogy az olasz értelmiség hat képviselője kilépett az Olasz Kom­munista Pártból. Ezzel kapcsolatban a levél írói felsorolják azokat az indo­kokat, amelyek miatt elhatározták, hogy nemcsak megmaradnak a párt so­raiban, de még erélyesebben fognak harcolni a párt politikai irányvonalá­nak megvalósításáért. „Mi kommunisták újból és még job­ban felismerjük kötelességünket — mondja többek között a levél —, mert meggyőződésünk, hogy a szocializmus az egész emberiség jövője és a világ azon nagy részének már jelene is, ame­lyet a marxi-lenini tanítás alapján kommunista és munkáspártok vezet­nek; Azokat az egyes hibákat, amelyek előfordultak és azokat a nehézségeket, amelyek a szocialista világban, vagy a szocializmus felé haladó vüágban ke­letkeznek, nem tartjuk forradalmi esz­ményeink „csődjének", hanem éppen ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy ez ter­mékeny, de fájdalmas fejlődés jele, amelyre az egyik történelmi időszak­ból a másik időszakba való átmenet idején sor keriil. KOMMENTÁRUNK Strau*$ Nyugat-Németország felfegyverzésére készül Franz Josef Strauss nyugatnémet hadügyminiszter 1949-ben militarista­ellenes jelszavakkal vonult a választási harcba. „Száradjon le a keze, aki még egyszer jegyvert akar fogni!" — mondotta. De már ugyanannak az évnek novemberében Halzminďerben volt hitlerista tisztekkel az uj Wehr­macht kiépitésé^il tárgyalt. Tavaly ősszel Blank helyébe lépett á bonni hadügy miniszteri szekbe és szintén népszerű jelszavakat hangoztatott. Míg Blank IS havi katonai szol­gálatot követelt, Strauss egy évi hadkötelezettség mellett foglalt állast és a bonni hadsereg felállításának lassúbb ütemét követelte. Alig melegedett azonban meg a miniszteri székben, nyilvánvalóvá vált, hogy az ó remihta­rizációs tervei semmivel sem szerényebbek, mint elődjéé. Strauss ^ kará­csonyra a nyugatnémet lakosságnak új katonai terveket ajándékozott, amelyekből nyilvánvaló, hogy a bonni militaristák az eredetileg tervezett 12 nyugatnémet hadosztályon kívül, — ami Nyugat-Németország UATO­beli haderejének létszáma — még egy erős „hazai hadsereget" akarnak felállí­tani és katonai kommandó alá akarja juttatni a nyugatnémet lakosság nagy részét. A taktika új — a célok a régiek A robusztus Strauss a bonni had­ügyminisztériumba akkor lépett Blank helyére, amikor nyilvánvaló lett, hogy Adenauernek a nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére irá­nyuló terveit nem tudják megvalósí­tani az eredetileg megállapított határ időig és nem tudják teljesíteni azt a tervet sem, amely szerint 1956 végéig a nyugatnémet hadsereg elérné a 96 ezer főt. Ezek a tervek elsősorban azért vallottak kudärcot, mert a nyu­gatnémet nép erélyesen szembeszállt az újrafelfegyverzéssel. Nyilvánvaló lett, hogy ha Adenauer Kereszténydemokrata Uniója nem akar megsemmisítő vereséget szen­vedni az idei szövetségi parlamenti választásokon, ami egyben a bonni militarista tervek vereségét is jelen­tené, idejében taktikát kell változtat­nia. Ezért Strauss a bonni hadügymi­nisztériumban azzal a kijelentéssel kezdte tevékenységét, hogy „revideál­ni kell a hadsereg felállításának ter­vét és a Szövetségi Köztársaság gaz­dasági és pénzügyi lehetőségeihez kell idomítani." Straussnak a nyugatnémet hadsereg lassúbb ütemű felállítására irányuló terve azonban nem jelenti azt, mintha Bonn alkalmazkodni akarna az egész világ leszerelési terveihez. Célja a kö­vetkező: Látszólagos engedményekkel megbénítani az újrafelfegyverzéssel szembeni ellenállást, a nyugatnémet iparnak lehetőséget nyújtani arra. hogy még nagyobb mértékben vegyen részt a hadsereg felfegyverzésében, a hadsereget átszervezéssel alkalmassá tenni az atomháború szükségleteire. Míg Blank tervei szerint ez év vé­géig 270 ezer katonának kellett volna fegyverben állnia. Strauss megelég­szik e létszám felével és az eredeti­leg tervezett 11 hadosztály helyett az idén csak 7 hadosztályt és 3 páncé­los gyaloghadosztályt, 2 tankhadosz­tályt és 1 partraszálló és hegyi had­osztályt akar felállítani. A választási év nem tűnik számára alkalmasnak nagyméretű remilitarizációra. A vá­lasztások után azonban más lesz a helyzet, amint erről a kaszárnyák lázas építése tanúskodik. Ez azonban a bonni militarizáciős terveknek csak egyik része. Strauss néhány nappal ezelőtt egy sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy ezek a fegyveres erők „csak egyikét jelentik annak a négy tartó oszlopnak, ame­lyeken a nyugatnémet védelmi rend­szer nyugszik", és egy titkos fiókból előhúzta a tervet, amely szerint Nyu­gat-Németország militarista appará­tusa a jövőben a következő egységek­re tagolódik: 1. Ügynevezett „mobil alakulatok" — a NATO parancsnoksága aiá tarto­zó haderők — szárazföldi hadsereg, tengerészet és légierők; ez az a 12 hadosztály, amelyről eddig mindig be­széltek. 2. Ügynevezett „hazai védelem", amely nem tartozik a NATO kötelé­kébe, hanem csupán a bonni kormány hatáskörébe. Strauss a Spiegel címú folyóirat­nak adott Interjújában kijelentette, hogy „ennél a hazai védelemnél" nem valamilyen „Volksstrumról Werwolfról vagy partizánokról" lesz szó, hanem „a szövetségi hadsereg szabályszerű ala­kulatairól". Ezeket az alakulatokat defenzív védelmi eszközökkel", vagyis tankelhárító ágyúkkal, tábori ágyúkkal, középnagyságú tankokkal stb. látják el. 3. Ügynevezett „hazai légelhárító védelem", amely a bonni kormány ha­táskörébe tartozik majd és radar-ké­szülékekkel, légelhárító ágyúkkal stb. lesz felszerelve. 4. Ügynevezett „polgári védelem", amely az előzőktől eltérően nem a had­ügyminisztérium, hanem a belügymi­nisztériumhoz fog tartozni. Egyelőre önkéntes alapon szervezik meg és pol­gári, légvédelmi és ehhez hasonló fel­adatokat lát el. Mindebből nyilvánvaló, hogy Bonn a 12 „atlanti hadosztály" keretein kívül a „hazai védelem" és a „légelhárltás" cégére alatt rendes hadsereget akar felállítani, amely nem tartozik a NATO parancsnoksága alá, hanem teljesen a nyugatnémet militaristák kezében les*. Strauss az úgynevezett „kard és pajzs stratégiát" alkalmazza és azt ál­lítja, hogy a tervezett, teljesen gépe­sített „mobil hadosztályokkal" Nyu­gat-Németország „kardot" ad a NATO kezébe, de „hazai védelemmel" meg­tartja magának a „pajzsot" saját vé­delmére. A német militarizmussal szer­zett eddigi tapasztalatok azonban arra tanítanak bennünket, hogy a német militaristák sohasem. elégedtek meg a pajzs szerepével, hanem ebben az év­században már két ízben váltak olyan karddá, amely világháborút robbantott ki. Strauss bonni hadügyminiszter —» aki nemrégen dicsekedve kijelentette, hogy a NATO ereje képes „a szovjet birodalmat kitörölni a világ térképéről" — és vele együtt a különböző Speide­lek, Heusingerek, Kesselringek bizony keveset tanultak abból a vereségből, amelyet a német militarizmus a Szov­jetunió elleni hadjáratában szenvedett. A bonni militaristák között még mindig sokan vannak, akik túlbecsülik saját erejüket és képesek arra, hogy újabb háborús kalandot provokáljanak ki. Az a tény, hogy „a hazai védelmi alakulatokat" elsősorban az NDK-val szomszédos határok mentén akarják elhelyezni, valamint az a körülmény, hogy az idén több mint 100 új kaszár­nyát építenek a bonni Wermacht szá­mára az NDK határai közelében, Schleswlg-Hollsteinben, Dél-Szászor­szágban és Bajorországban, eléggé vi­lágosan mutatja a bonni újrafelfegy­verkezés céljait. Strauss tervei tehát azt jelentik, hogy a nyugatnémet fegyverkezés ideiglenes lelassítása ellenére a bonni remilítarizációs tervek az eddiginél na­gyobb veszélyt jelentenek az európai békére. Az a kedvezőtlen visszhang azonban, amelyet a totális fegyverke­zési tervek a nyugatnémet nép köré­ben keltenak, arról tanúskodik hogy Nyugat-Németország népe ellenzi a mi­litarizmus újjáélesztését és Strauss miniszter terveinek megvalósításakor éppoly nehézségekbe fog ütközni, mint elődje. KMX 0 J S ' o 1957. január 5. Balázs Bálint, Torna

Next

/
Thumbnails
Contents