Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-03 / 03. szám, csütörtök

A Szovjetunió továbbra is felhasznál minden lehetőséget a béke és a biztonság megőrzésére a lengyel rádiónak Varsó (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke az újév előestéjén a lengyel rádió képviselőinek interjút adott és vála­szolt kérdéseikre. Kérdés: Milyenek a Szovjetunió és Lengyelország közötti kapcsolatok fejlődésének 1957. évi távlatai? Válasz: Az elmúlt 1956. év sok újat hozott a szovjet-lengyel kapcso­latokba. Jelentőségteljes egyezménye­ket kötöttünk, melyek a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság nemzetei közötti megbonthatatlan testvéri ba­rátság további fejlődésének és meg­szilárdításának nagy jelentőségeit adják. Itt elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió kormányá­nak küldöttsége, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldött­sége közötti tanácskozásokról szóló közös nyilatkozatra, valamint a Szovjetunió és a Lengyel Népköztár­saság kormánya között az ideiglene­sen Lengyelországban tartózkodó szovjet katonaság jogi statutúmáról szóló szerződésre gondolok. Kétségkívül fennáll az a tény, hogy 1957-ben folytatni fogjuk közös erő­feszítésünket az eredményes szovjet­lengyel együttműködés kibővítéséért a gazdasági, kulturális és politikai élet minden terén, amely együttműködés megfelel a két ország létérdekeinek és a szocializmus egész tábora érde­kének. Kérdés: Az ön nézete szerint mit hoz az 1957. év az emberiségnek? Válasz: Egyes nyugati országok agressziós körei és propagandája min­den erejükkel arra töVekszenek, hogy az emberekbe pesszimizmust és bi­zonytalanságot oltsanak a béke meg­őrzése és megszilárdítása távlatait illetőleg, és hogy a népekben a lázas fegyverkezés és a háború fatális el­kerülhetetlenségének hitét keltsék. Azon törekvésükben, hogy meghiúsít­sák a nemzetközi feszültség enyhülé­sét, hadi kalandokra és provokációkra ragadtatják el magukat. Az Egyiptom elleni angol-francia­izraeli agresszió és a magyarországi ellenforradalmi puccs világos tanúbi­zonyságai ennek. A népek azonban gyűlölik a fegy­verkezést és háborút. Békés és nyu­godt életre vágynak nemcsak a maguk, hanem a jövendő nemzedékek számára is és készen állanak, hogy meghiúsít­sák a béke ellenségeinek intrikáit. Ebben rejlik annak biztosítéka, hogy a béke gondolata további sikereket arat a nemzetközi reakció minden ag­resszív szándéka ellenére. Minden okunk megvan arra a né­zetre, hogy az 1957-es új esztendő meghozza a nemzetek nagy jelentő­ségű győzelmét a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért a különböző szociális rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek diada­láért vívott harcban. A Szovjetunió továbbra is felhasz­nál minden lehetőséget a béke és a biztonság megőrzésére. Az új esztendő legyen a nemzetek közötti barátság és együttműködés időszaka N. Sz. Hruscsov válasza a l'Humanité levelezőjének kérdésére Síoszkva (ČTK) — Pierre Hentges, a fHumaníté levelezője azzal a kér­déssel fordult N. Sz. Hruscsovhoz, milyen kívánságot óhajt tolmácsolni a francia dolgozóknak az új év alkal­mából. N. Sz. Hruscsov így válaszolt: Az önök harcos lapja útján a fran­cia dolgozóknak és az egész francia népnek az új év alkalmából legszí­vélyesebb jókívánataimat szeretném kifejezni. A Szovjetunió és Franciaország né­peit a barátság hagyományos kapcsai fűzik össze, melyeket a két világhá­borúban a közös ellenség elleni kö­zös harc szilárdított meg. Most, ami­kor a német militaristák újból fel­emelték fejüket, hadsereget létesíte­nek és új háborús kalandra készül­nek, országaink nemzeteinek még jobban egyesíteniök kell erőfeszíté­seiket az európai és világbéke biz­tonságának megőrzésére és megszilár­dítására irányuló harcban. A szovjet nép a mély testvéri szo­lidaritás érzelmeivel viseltetik Fran­ciaország munkásosztálya és vala­mennyi dolgozója iránt, akik hősiesen küzdenek a békéért és demokráciáért, Franciaország szebb jövőjéért. A francia dolgozók nem egyszer tettek tanúbizonyságot határozott ellenállá­sukról a reakció és fasizmus fekete erői ellen, amely ellenállással kiváltot­ták a békeszerető emberiség lelkese­dését. A proletár internacionalizmus szelleméhez hű francia munkásosz­tály tapasztalt vezére, a Francia Kom­munista Párt mindig elöl haladt és halad a szabadság és szocializmus gon­dolatáért küzdő harcosok előhadában. Szilárdan meg vagyok győződve ar­ról, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és valamennyi francia demokrata egyesíti erőfeszítését és a jövő évben az új pusztító háború elhárításáért folyó küzdelemben, a béke megőrzésében és megszilárdításában, hazája szociá­lis előretöréséért és nemzeti nagysá­gáért folytatott küzdelmében sikere­ket arat. A francia dolgozók a Szov­jetunió nemzeteiben leghűségesebb barátjukra találnak. Az 1957. év legyen a nemzeteink közötti barátság és együttműködés megszilárdításának időszaka. Az új évben sok boldogságot kívánok önök­nak, drága barátaim". Az 1957-es évben a béke és a szocializmus erői űj sikerekel aratnak G. Damjanovnak, a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése elnökének újévi beszéde Szófia, (ČTK) -s G. Damjanov, a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke a bolgár néphez intézett újévi rádióbeszédében megál­lapította, hogy a bolgár nép az 1957. évbe szebb jövőjébe vetett szilárd bi­zalommal lép. G. Damjanov kijelentette, hogy az 1956. év a bolgár nép történelmébe a munka és a politikai győzelmek éve­ként íródik be. A bolgár nép dicső kommunista pártjának vezetésével, a Szovjetunióval és a többi szocialista államokkal együttműködve az 1956. évben az ipar, a mezőgazdaság, a tu­domány és a kultúra, valamint az is­koláztatás terén jelentős sikereket ért el. Georgi Damjanov megállapította, hogy a bolgár nép sikerei a munká­sok, parasztok és az értelmiség kö­rében politikai és munkalelkesedést váltottak ki és ezért a dolgozók még jobban tömörültek a párt és a kor­mány köré. Nem fér kétség ahhoz — jelentette ki G. Damjanov, — hogy 1957-ben a béke és a szocializmus erői űj sike­reket aratnak és a nemzetközi reak­ció újabb vereséget szenved. Amerikai tervek a közép-keleti térségben való terjeszkedésre Washington (ČTK) — A Reuter ügy­nökség közlése szerint Eisenhower el­nök újévkor értekezett a vezető ameri­kai politikusokkal és a kongresszus tagjaival. Az értekezleten megtárgyal­ták annak a politikai programnak megszövegezését, amely lehetővé tenné az amerikai imperializmus számára, hogy behatoljon a Közép-Keletre és megszerezze azokat a pozíciókat, ame­lyeket Nagy-Britannia és Franciaország kudarcba fulladt egyiptomi kalandja folytán elvesztett. A hírügynökség tudósítása szerint az elnök még e héten a kongresszus elé akarja terjeszteni.tervét, amely lénye­gében két részből áll: A kongresszus­nak fel kellene hatalmaznia az elnököt, hogy saját belátása szerint amerikai haderőket helyezzen el Közép-Keleten, mihelyt észreveszi, hogy valamelyik ottani országot „veszélyeztetik a kom­munisták"; a kongresszusnak továbbá „gazdasági támogatásként" nagyobb összeget kell jóváhagynia e terület szá­mára. Az amerikai haderők alkalmazására az úgynevezett „űrről" szóló tézis szolgál ürügyül, amely ür állítólag az angol-francia agresszorok veresége után keletkezett azzal, hogy elvesztet­ték az arab országokban minden befo­lyásukat. Az amerikai kormánykörök ezt az alkalmat most arra használják fel, hogy a világ e részén átvegyék a vezető imperialista hatalom szerepét. Emellett Nagy-Britannia és Franciaor­szág, a „hagyományos" gyarmatosítók ellenállását a „kommunista veszede­lem" hangoztatásával igyekeznek ellen­súlyozni. Az amerikai kormány új politikai terveinek terjesztésébe bekapcsolják a sajtópropagandát, amely teljes erővel működik és a közép-keleti amerikai in­tervenciót a „szovjet" és „kommunis­ta veszedelemről" szóló koholmányok­kal indokolja. Az igazi célokat azonban a New York Herald Xribune szerdai száma árulja el az új szíriai kormány ellen indított éles támadásával és sér­tegetésével, amely kormány — amint ismeretes — programjában Szíria és valamennyi arab ország nemzeti füg­getlenségének kérdésében szilárd ál­láspontra helyezkedik és határozottan síkra száll mindennemű imperializmus ellen. India ipari fejlődése az 1956-os évben Delhi (ČTK) — Az indiai sajtó­iroda jelentése szerint az 1956-os év folyamán az indiai ipar számos ága­zatában növekedett a termelés. Nö­vekedett :z acél, cement, textil és automobilgyártás stb. Az acélterme­lés 700 ezer tonnával, a cementgyár­tás 450 ezer tonnával, a textilgyár­tás átlag 140 millió méterrel foko­z'dott. Az 1956-t s év első kilenc hó­napja alatt az ipari termelés ter­jedelme az előző évvel szemben 12 százalékkal növekedett. Indiában a múlt évben kezdték első ízben gyártani a revolveres esztergapadokat és néhány festék­fajtát. Krisna Nenon Selwyn Lloyddal tárgyalt London. (ČTK) — A Francé Presse hírnökség jelentése szerint Krisna f 'J­non tárcanélküli indiai miniszter ja­nuár 1-én hosszabb megbeszélést folytatott Selwyn Lloyd brit külügy­miniszterrel. Utána Menőn Reading lord államminiszterrel tanácsokozott. A közleményből kitűnik, hogy a brit államférfiakkal folytatott tárgyalások tartalmát Közép-Kelet problémái ké­pezték. A múlt év egyik legjelentősebb eseménye a lengyel-szovjet nyilatkozat volt J. Cyrankiewicz újévi beszéde Varsó (ČTK) — Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke 1956. december 31-éC rádióbeszédet mondott, amelyben ér­tékelte az elmúlt évi eseményeket és felvázolta az 1957. évi feladatokat. J. Cyrenkiewicz beszédében foglal­kozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága nyolcadik teljes ülésének eredményeivel, mely becsü­letesen és eredményesen leszámolt azokkal a hibákkal és igazságtalansá­gokkal, amelyek az elmúlt években Lengyelország gazdasági és politikai életében bekövetkeztek. Beszélt azokról a konkrét intézkedésekről, melyeket e hibák orvoslására már végrehajtottak. A minisztertanács elnöke a nyolcadik teljes ülés utáni legjelentősebb esemé­nyek egyikeként lengyel-szovjet közös nyilatkozatot tüntette fel, melyet Moszkvában írtak alá és amely megte­remti a két ország közötti valóban szocialista kapcsolatok alapját. J. Cyrenkiewicz beszédében továbbá megállapította, hogy az 1957-es év azon irányvonal megvalósításának ne­héz éve lesz, amit 1956-ban megkezd­tünk. „Valamennyien azt akarjuk — mondotta a Minisztertanács elnöke —, hogy az 1957-es év Lengyelország nem­zetközi helyzete megszilárdulásának éve legyen, amely együttműködik min-« den szocializmust építő országgal és azokkal a nemzetekkel, melyek ezt az együttműködést óhajtják." A Szuezi-csatorna szabaddá tétele kizárólag az egyiptomiak ügye Kairó (ČTK) — Mahmud Junis, a Szuezi-csatorna egyiptomi hivatalá­nak igazgatója a Szuezi-csatorna ki­tisztítási munkálataival kapcsolatban az „Al Ahram" egyiptomi lapnak adott interjújában kijelentette, hogy a Szue­zi-csatorna kitisztítása Egyiptom számára nagy jelentőségű és kizáró­lag egyiptomi ügy. Az ENSZ szerepe — figyelmeztetett Junis — a tech­nikai és anyagi támogatásra szorítko­zik. Mahmud Junis az interjú további részében megállapította, hogy a tisz­títási munkálatok az egyiptomi ható­ságok programja szerint minden erő megfeszítésével folynak. A Szuezi­csatorna egyiptomi hivatalának többek között sikerült eltávolítania egy nagy kotrógépet, amelyet a Timah tóban süllyesztettek el, továbbá a Szuezi­csatorna medencéjéből az Izmai) vá­ros mellett elsüllyesztett négy hajót. Junis azokat a károkat, amelyeket a Szuezi-csatorna blokádja Egyiptom­nak okozott, napi 100 000 egyiptomi fontra becsüli. Az interjú során meg­erősítette, hogy már ez év márciusá­I ban 10 000 tonnás hajók fognak közle­j kedhetni a csatornán és hogy május­j ban a csatorna teljesen üzemképes • lesz. Törvényellenes volt a varsói szerződés Nagy Imre által való felmondása Egy kivált indiai jogász a magyarországi eseményekről Delhi (ČTK) — A Blitz és a National Herald címú lapok közölték Danial La­tifi neves indiai jogász cikkét a ma­gyar események jogi szempontjáról és főleg Nagy Imre kormányának azon követelményéről, hogy Magyarország mondja fel a varsói szerződést és kö­vetelje a szovjet csapatok távozását Magyarországból. A cikk írója részle­tesen elemzi Magyarország nemzetközi kötelezettségeit a második világháború után, főleg a varsói szerződésből szár­mazó kötelezettségeit és arra a követ­keztetésre jut, hogy Nagy Imre kor­mányának követelései jogilag teljesen indokolatlanok voltak. „Nagy Imrének az a kijelentése, hogy Magyarország felmondja a varsói szerződést — írja Latifi — a magyar állam kötelezettsé­geit meghatározó nemzetközi szer-' ződésnek olyan megsértése volt, amely megengedhetetlen a nemzetközi kap­csolatok terén. Adj szenet — életet adsz A mélytekintetű, sötét szemekbe vetett első pillantás meggyőzött ben­nünket arról, hogy Jani Gyula régi bányászcsaládból származik. Apja, sőt nagyapja is a magyar föld mélyéből bányászta a fekete gyémántot. A fia­tal Gyula a népi demokratikus rend­szerben bányászati főiskolát végzett és a Miskolcztól nem messze levő sa­jószentpéteri barnaszénbányában fő­mérnök lett. Ő volt az első ember, akivel Sajó­szentpéterre való érkezésünk után ta­lálkoztunk. Apró történeteket mesélt nekünk a kis bányászvároska Hetéből, a bánya október 23-a előtti és utáni életéből. Kommunista szerénysége azonban nem engedte meg, hogy min­dent elmondjon sajátmagáról is. Más elvtársak árulták el a következő ér­dekes esetet a főmérnökkel kapcso­latban: Jani Gyula mérnök neve annak a névsornak első helyén állt, amelyet a horthysta fasiszták azért készítettek, hogy e névsor alapján egymás után meggyilkolják a kommunistákat. Ide­gen emberek voltak, akik Jani Gyulát kivonszolták az udvarra, Jani azt ki­áltotta: „Felakaszthattok, de kommu­nista maradok, s a pártot úgysem tudjátok megsemmisíteni". A gyilko­sok azonban olyan akadályba ütköztek, amelyre fanatikus elvakultságukban nem számítottak — a bányászok ha­tározott ellenállásába, akik hirtelen összefutottak és megmentették fő­mérnöküket. Magyarország gazdasági viszonyai­nak gyors konszolidálása egyre több szenet követel. Jelenleg Magyarorszá­gon jelentós a szénhiány. Ez a hiány oly nagy, hogy egyes üzemekben még nem kezdhették meg teljes mérték­ben a munkát, jóllehet az emberek már égnek a munkavágytól. Sajószentpéterről hasonlóképp, mint a borsodi széntröszt más bányáiból az október 23-a utáni időben eltávozott a dolgozók nagy része — katonák, brigádosok és mások, de a szénfejtés egy napig sem szünetelt, bár a nor­mális viszonyok közti fejtés felére csökkent. Azután ismét lassan emel­kedni kezdett, s most már csak rtem­egészen 200 tonna hiányzik az azelőtt kibányászott napi szénmennyiségböl. A borsodi tröszt többi bányáival összehasonlítva Sajószentpéteren a legkedvezőbb a fejtés. Ez nem ment magától. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen a helyzet Sajószentpéteren, egy­szerű a válasz. Ezt egyformán megerő­sítette valamennyi ember, akivel be­széltünk — a műszaki dolgozók, Iván Zoltán, a bánya munkástanácsának elnöke éppúgy, mint az egyszerű bá­nyászok: ,,Nálunk egy napra sem szűnt meg a pártszervezet, hanem tovább folytatta működését. Igaz, hogy az októberi események folyamán jelentő­sen meglazult sok dolgozó munkaer­kölcse. De a kommunisták befolyására s az ő munkájuk példája nyomán is­mét gyorsan szilárdul a munkaer­kölcs". A sajószentpéteri bányákba naponta mintegy 20—30 új dolgozó jelentkezik. Közöttük számos a tapasztalt régi bányász, akik nemrégen távoztak a bányából. Akkoriban a bérpolitikában előfordult különféle hibák és rendet­lenségek miatt hagyták ott munkáju­kat. Most ismét visszatérnek a bá­nyákba, hogy azon a helyen segítsenek az ország újjáépítésében, ahol a leg­nagyobb szükség van rájuk. így foko­zatosan kiegészítődik a munkaerők létszáma. Az ország valamennyi nehézségének megoldásához azonban Sajószentpéter egymagában nem volna képes. A to­vábbi útra Szabó István és Darmo Já­nos bányász-kommunisták a beszél­getés során helyesen mutattak rá: „Az egész országban — tekintet nélkül arra, ami történt — teljes mértékben biztosítani kell a párt vezető szerepét, ez a legbiztosabb záloga annak, hogy gyorsan és tartósan rendet teremtünk politikai és gazdasági téren. A párt megerősítésétől, az 5 munkájától függ a szénfejtés. Es aki az országnak szenet ad, az életet ad az emberek­nek és a hazának." J. N. Nagy Imre váratlan lépése Európa nyugalmát és a világbékét veszélyez­tető komoly helyzetet teremtett. Első része volt az események azon láncola­tának, amelyek a magyar népet tragé­diába sodorták. Sokan azok közül, akik tapsoltak Nagynak, amikor bejelentet­te a varsói szerződés felmondását, egészen másképp beszéltek volna, ha egy más szerződésről lett volna szó, olyan szerződésről, amelyhez érdekük fűződik. A szuzezi válság idején gyakran ki­jelentették, hogy ha Nasszer elnök megkísérelné az 1888. évi konstantiná­polyi egyezmény megszegését, amely biztosítja a Szuezi-csatorna szabad hajóforgalmát, akkor azok, akik ennek következtében kárt szenvednek, jogo­san indíthatnának háborút Egyiptom ellen. Éppen azért ítélte el oly szigo­rúan az Egyiptom elleni angol-francia agressziót a világ széleskörű közvéle­ménye, mert az agresszoroknak nem volt törvényes alapjuk az Egyiptom el­leni támadásra. Egyesek Nagy hívei közül a varsői szerződés felmondását az első lépésnek tekintették egy új szerződés megköté­se felé — a remilitarizált Németor­szággal való szerződéshez. Ha ezek az irányzatok sikerrel jártak volna, szem­től szembe kerültünk volna a harmadik világháború veszélyével. Semmi sem mentheti a szerződéses kötelezettsé­gek megszegését." A Kínai Népköztársaság építő sikerei Peking (ČTK) — A Kínai Népköz­társaság Állami Statisztikai Hivatalá­nak közlése szerint Kínában ' a leg­utóbbi négy év folyamán a munkás­családok számára 50 millió négyzet­méter lakásterületet építettek. Ugyan­abban az időben a Kínai Népköztár­saságban 860 új kórházat építettek, sok kórházat pedig kibővítettek és korszerűsítettek. Az 1956. év vége tov'bbi sikert jelentett a kínai mezőgazdasag-ban. 1956. végén már 14 499 agrotechnikai állomás épült, vagyis 6500-al több, mint egy évvel ezelőtt Az agrotechnikai álomásokon kívül különösen Kína tengerparti és déli tartományaiban 141 speciális ál'omás működik, amelyek a kínai parasztok­nak technikai támogatást nyújtanak a tea és a gyümölcs term- ésében és a selyemhernyótenyésztésben. SANGHAJBAN véget ért a csehszlo­vák textilmérőkészülékek kiállítása. A kiállítás tartamának 14 napja fo­lyamán több mint 8000 kínai textil­szakember tekintette meg a csehszlo­vák készülékeket. (ČTK) AZ USA Statisztikai Hivatalnak közlése szerint 1957 január 1-én az Amerikai Egyesült Államoknak 169 600 000 lakosa volt. (ČTK) OJ SZO 1957. január 3. \

Next

/
Thumbnails
Contents