Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-30 / 30. szám, szerda

A csehszlovák kormány­küldöttség Zágrábban Zágráb (ČTK) — A csehszlovák kormányküldöttség, amelyet dr. František Kahuda iskola- és kulturá­íisügyi miniszter vezet, január 27­és 28-án Zágrábbi látogatott. A csehszlovák küldöttség Zágráb­ban a Horvát Népköztársaság kul­turális és tudományos dolgozóival több beszélgetést folytatott. A Hor­vát Népköztársaság végrehajtó ta­nácsának épületében a küldöttség tiszteletére fogadást rendeztek. A küldöttség ezután visszatért Belgrád­ba. Angliában nem kívánatosak az amerikai katonai támaszpontok • London (ČTK) — Az angol képvi­selőház január 28-i ülésén Fletcher munkáspárti képviselő megkérdezte, vajon a kormány tudatosítja-e, hogy a Nagy-Britannia területén levő ame­rikai katonai támaszpontok létezése veszélyezteti a brit nép biztonságát és fokozott kockázatot jelent számá­ra. Davies munkáspárti képviselő kér­dést intézett Macmillan brit mánisz­tere:nökhkz, hogy „a brit kormány nem gondol-e az amerikai katonai támaszpontok felszámolására Nagy­Britannia területén, tekintettel Ame­rika közép-keleti katonai .interven­ciós politikájára, amelyet Eisenhower elnök bejelentett". „Ez a politika — hangsúlyozta Davies — rendikívüli ve­szélyt jelent a világbékére." A brit miniszterelnök képviseletében R. A. Buttler belügyminiszter adott választ mindkét kérdésre. Megkísérelte az USA politikájának mentegetését „a nemzetközi kommunizmus" részéről fenyegető koholt veszedelemre utalva. Azt állította, hogy „az USA fegyveres erői Nagy-Britannia területén rész­ben a háború kitörését megakadályo­zó tényezőnek tekinthetők". Folynak a Szuezi-csatorna tisztogatási munkálatai Kairó (ČTK) — Azok a dolgozók, kiket az Egyesült Nemzetek Szerve­zete megbízott, hogy a Szuezi-csa­tornán át való hajózásban az Egyip­tom elleni agresszió következtében felmerült akadályokat eltávolítsák, január 28-án tanácskozást tartottak, amelyen megvitatták a Szuezi-csator­na tisztítási munkálatainak tervét. A megbeszélések után kiadott közle­mény jelenti, hogy a csatorna két­hárcm napon belül 75 km-nyi hosz­šzúságban szabad lesz, ami a csator­na egész hosszának csaknem a felét teszi ki. A csatorna közepe táján fekszik a két legnagyobb akadály, az Edgár Bonnet, a világ legnagyobb vontatóhajója és az Aka egyiptomi hajó, amelynek eltávolításán most munkálkodnak. Hadbíróság elé állítottak egy brit pilótát, aki nem akarta bombázni Egyiptom lakosságát Nikózia (ČTK) — A nikóziai had­bíróság előtt január 28-án kezdődött az eljárás D. Kenyon hadnagy, brit katonai pilóta ellen, aíki 1956. no­vembar 1-én „nem teljesítette harci feladatát", vagyis nsm vett részt az egyiptomi lakosság bombázásában. Lowe katonai ügyész a tárgyalás megnyitása után közölte, hogy Ke­nyon vádlott a repülőszázad parancs­nokának jelentette, hogy nem jól ér­zi magát és aludni sem tudott, arra gondolva, hogy részt kell vennie egy olyan akcióban, amelynek célja a polgári lakosság legyilkolása. A Reuter ügynökség hozzáfűzi, hogy Kenyon a felszállás előtt kijelentette egy tiszttársának, hogy „nem ért egyet azokkal az akciókkal, amelye­ket Nagy-Britannia folytat". MFHMED SEHU, az Albán Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke, az Albániában üdülő bolgár kormány­küldöttség tiszteletére fogadást ren­dezett. (ČTK) AbU TÄLIB, Jemen kairói követe közölte, hogy Nagy-Britannia a je­meni határok mentén aknákat helyez el. Rámutatott, hogy már hét kikö­tőt aknáztak alá. A követ hozzáfűzte: „Ez a tevékenység Jemen és más pol­gárok hajózását és életét veszélyez­teti. Jemen kormánya felelősnek tart­ja a brit kormányt ezért a törvény­telen cselekedetért és a nemzetközi szervezetekben minden szükséges in­tézkedést megtesz ellene." (ČTK) a üj szo 1957. január 30. A Kantin-Tíbet közötti országúton a Csinsakian folyón de­cember közepén fejezték be a képen látható híd építését Nagy-Britanniában növekszik AZ ELLENSZENV DULLES-SZEL SZEMBEN London (ČTK) — A brit konzer­vatív körök nagy felháborodással fo­gadták Dulles amerikai államtitkár ama kijelentését, hogy nem akar briteket és franciákat látni a Közép­Keleten az amerikaiak oldalán. A konzervatív lapok kiemelik az ame­rikai demokratikus képviselők és szenátorok Dulles ellen irányuló tá­madásait és maguk is többé-ke­vésbé elítélik Dullest, akinek le­mondását vagy visszahívását — a la­pok hangjából ítélve — Londonban szívesen fogadnák. A Daily Telegraph, a legbefolyá­sosabb konzervatív napilap Dulles nyilatkozatát „újabb sértésnek" mi­nősíti. R. A. Pilkmton, konzervatívpárti képviselő a brit parlament január 28-i ülésén az Eisenhower-féle doktrína tárgyalásával kapcsolatban megkérdezte: „Nem éreznők magun­kat hazánkban lényegesen jobban, ha Dulles úr nem veszélyeztetne bennün­ket?" Kudarccal végződött a közös piacról és az Euratomról tárgyaló brüsszeli értekezlet Brüsszel (ČTK) — Brüsszelben január 26. óta üléseztek Franciaország, Olaszország, B Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Hollandia és Lu­xemburg külügyminiszterei, akiknek véglegesen el kellett volna fogadniok a közös piacról és az Európai Atomszövetségről (Euratomról) szóló egyez­mények előkészített szövegét. Január 28-án az értekezlet véget ért anél­kül, hogy pozitív eredményt hozott volna. nyolult és kiiterjedt hálózatára vo­natkozó egyezménytől — az egyedüli, A nyugati lapok és sajtóügynöksé­gek már a gyűlés előestéjén közölték, hogy a szakértők bizottsága, amely­nek a miniszterek számára elő kel­lett volna készítenie az egyezmények végleges szövegét, néhány hónapos ülésezés után sem jutott a kívánt eredményeikhez. A fontosabb kérdé­sekben még kompromisszumos meg­oldást sem sikerült elérniök, annál kevésbé megegyezést. A külügyminiszterek a január 28-i záróülésen megegyeztek abban, hogy egy hét múlva, február 4-én ismét összejönnek, hogy folytassák a meg­kezdett munkát, és ez — eltekintve a „vezető" és „irányító" szervek bo­amiben miinden egyes részvevő huza­vona nélkül megegyezett. Csaknem leküzdhetetlen ellentétek merültek fel elsősorban a vámtarifa rendezé­sének kérdésében, amely érvényes lenne a tagállamok számára más or­szágokkal folytatott kereskedelmük­ben. Ellentétek merültek fel a „ten­gerentúli területeknek", vagyis a gyarmatoknak és függő országoknak a közös európai piac szférájába vo­nása tárgyában, és végül a mezőgaz­dasági terményeknek azon áruk jegyzékébe való felvétele kérdésében, amelyekre a közös piacról szóló egyezmény vonatkozna. KOMMENTÁRUNK A Mollet-kormány nehéz napok előtt Jobbra fordulás, vagy bukás Mollet francia miniszterelnök felhí­vást intézett a kommunista és pouja­de párt kivételével valamennyi párt­vezetőséghez, hogy támogassák kor­mánya algériai politikáját. A Mollet­kormány egyre nagyobb engedménye­ket tesz a jobboldalnak, hogy elnyer­je támogatását. A francia reakció ezt jól látja és igyekszik hasznot húzni belőle. Míg egyes francia lapok a kor­mány jobboldali kiszélesítéséről talál­gatnak, a jobboldali pártok ezzel egy­általán nem elégednek meg. „A reakció, G. Mollet szolgálatai ellenére egyre in­kább azt gondolja, hogy nincs Mollet­ra szükség — írja a Liberation — és úgy véli, hogy a kormány sorsa csak egy hajszálon függ, és mivel a baloldal megoszlására és széthúzására szá­mít, képesnek érzi magát arra, hogy ö kormányozzon". A felhívásra a választ most fogal­mazzák a francia burzsoá pártok. Egyelőre nehéz megítélni, hogy az egész akció mit eredményez: jobbra tolódást, vagy a Mollet-kormány bu­kását. Azonban úgy látszik, hogy most a jobboldal kezében van a kormány sorsa, amelyet a másik súlyos lidérc, az algériai kérdés ENSZ vitája is nyugtalanít és bizonytalanná tesz. Mint ismeretes, az ázsiai-afrikai országok javaslatára az ENSZ napi­rendre tűzte az algériai kérdés vitá­ját. Pineau külügyminiszter sietve New Yorkba utazott, hogy Franciaor­szág számára kedvezően készítse elő a talajt. Mit is szeretne Mollet? Azt, ha megnyerné Amerika támogatását az ENSZ-ben és az USA segítségével valamiképp számára kedvezően alakul­na a vita és ennek eredményeként az algériai felszabadító mozgalom össze­roppanna, látva, hogy sem az ENSZ, sem Amerika nem támogatja a kitartó, szívós, függetlenségi törekvéseket. Dulles ismeretes középkeleti nyilat­kozata után azonban kevés erre a remény. Nem lenne éppen tapintatos dolog, ha most az USA jóváhagyná egy arab országgal a durva gyarmati há­borút és különösen nem, ha azt Fran­ciaország folytatja. Egyes lapjelenté­sek szerint ebben az esetben Pineau zsaroláshoz folyamodna. Állítólag ma gával vitte azokat a dokumentumokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az algériai felkelőket amerikai fegyve­rekkel, lőszerrel látják el. Erre a nyílt szembefordulásra azonban nem igen kerülhet sor, csak a kulisszák mögött és sokkal valószínűbb, hogy Francia­ország nem ismeri el az ENSZ jogát az algériai kérdés megtárgyalására és ezért a francia küldöttség tüntetően kivonul a tárgyalásokról. Algéria népének reménysége Az algériai felszabadítási trónt so­kat remél az ENSZ-vitábóI. Tudja azt, bogy jogos harcát támogatni fogja Ázsia és Afrika országainak többsége és az egész szocialista tábor. Algéria népe csodálatos erőfeszítéseket tesz, hogy a legkegyetlenebb terror ellenére is tüntessen a nemzeti függetlenség mellett. Az ENSZ-vita idejére Algériá­ban 8 napos általános sztrájkot, a Franciaországban élő algériaiak egy napos sztrájkot hirdettek. A „szocialista" Mollet kormány gya­lázatos fasiszta módszerekkel igyek-? szik megakadályozni a sztrájkot. Csak Algírban 15 000 felfegyverzett francia katona tankokkal őrködik a rend fe-* lett. Azonban minden kísérlete híába-a való. Országszerte elkeseredett harcok folynak. Január 28-án az általános sztrájk első napján egy francia hír­ügynökségi jelentés szerint több mint 200 algériai hazafi vesztette életét a harcokban. „De még az állig felfegy­verzett rendőrség és katonaság sem tudta megakadályozni az üzletek bezá­rását, a munka beszüntetését. Abban a pillanatban, amikor az ENSZ-ben megkezdődik Algériáról a vita, a t'ran­cia kormány olyan rendszert lesz kénytelen védeni, amelyet csak vég­nélküli rendkívüli állapot kihirdetéséi vei képes megtartani — írja a I'Hu* manité. A békeszerető emberiség érdeklődés­sel várja az algériai ENSZ-vitát és azt reméli, hogy a hős algériai nép igazságos harcát fogja támogatni va­lamennyi szabadságszerető nép kül­dötte. Sz. B. Általános sztrájk Tuniszban Tunisa (ČTK) — Tunisz legnagyobb szakszervezete: a Tuniszi Dolgozók Altalános Szövetsége és a Neo­Destúr kormánypárt több szervezet­tel együtt közös nyilatkozatot ad­tak ki, amelyben kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják Algé­riát, az algériai kérdésnek az Egye­sült Nemzetek Szervezetében való megtárgyalásánál is január 30-án 12 órás általános sztrájkot hirdet­nek az algériai nép függetlenségi t harcával való szolidaritásuk jeléül. A z ungvári Verchovina-szálló ter­mében hatalmas taps viharzott fel. Az énekes újból és újból megha­jolt. — Gyönyörűen énekel — mondja egy középkorú férfi, aki mellettem ül az asztalnál. — Minden egyes szót meg­értettem, pedig már régen nem beszél­tem csehül. Elmosolyodtam. — De hisz szlovákul énekelt. Asztalszomszédomat Jurij Rubisnak hívják. A Veľké Lucky faluban levő Lenin-kolhozban, a munkácsi járásban dolgozik. Mellén a Szocialista Munka Hőse jelvény aranycsillaga ragyog. Hektáronként 70 mázsa kukoricát ter­melt. Felemeli sziporkázó, vörös borral színültig telt poharát: — Barátságunkra — mondja — az utolsó csöppig! — Sokáig elbeszélgettünk mint régi ismerősök. — Csak tizenkét éve, hogy szovjet állampolgárok vagyunk — mondja Ju­rij — és mégis ha őseink feltámadná­nak sírjukból, nem hinnének szemük­nek, mennyire megváltozott Kárpát­Ukrajna és népe. Veiké Lucskyban 4000 hektáron gazdálkodunk, ennek két­harmada azelőtt a Schönbcrm grófé volt. És mily pompás ma a falunk! Csaknem ezer új lakóházat építettünk, van egy tízéves iskolánk és egy új, modern kórházunk. A kórházban 30 egészségügyi dolgozó működik. A há­ború előtt csak egy orvos volt a falu­ban. Körzetébe tartozott még néhány falu több mint 20 000 lakossal. Most saját szülészetünk is van. Asztalunknál ül egy őszes hajú öre­gebb férfi. Egész időn át csendesen hallgatta beszélgetésünket. Amikor új­ból felemelem poharamat, hogy koc­cintsak Jurij Rubis-sal, ő is emeli po­harát és így szól: — Engedjék meg, hogy én is egész­ségükre ürítsem poharam. Michal Petraš a nevem, a Sobrance melletti Tibava község szövetkezetének elnöke vagyok. Még nem vagyunk olyan gazdagok, mint maguk, de ... — Kolhozunk egyik tagja sem szü­letett gazdag emberként — mondja vidáman Jurij — és ma mégis millio­mosok vagyunk. Nálunk dolgozik pl. a Balko-család. Az apa, anya, leány és fiú. A háború előtt az apa napszá­mos volt. Más földjén, másra robotolt. A kolhozban azután rámosolygott a szerencse. Tudja, hogy az idén mennyit kerestek Balkóék? 1700 munkaegysé­gük van. Ezenkívül eladtak 52 mázsa gabonát, 35 mázsa burgonyát, 7000 ru­belt kaptak készpénzben, egyéb kiegé­szítő jövedelmükön kívül, és még sok mindenféle élelmiszert kaptak. Kolho­zunkban még számos ilyen, Balkóékhoz hasonló tag van. — A teremben egyszerre elül a zaj. Az asztal mellől feláll egy hosszú, szür­ke szakállú köpcös férfi. Mellén a Szovjetunió Hőse rendjelnek két arany­csillaga tündököl. Szidor Artyemevics Kovpak, a Szovjetunió kétszeres hőse, a vendéglátó gazda ő, aki meghívta azt a csehszlovák küldöttséget, amely a Béke-stafétát a szovjet határig kísérte. — Kedves vendégeink, meghívom önöket a színházba — mondotta fiata­losan csengő hangján. — Néhány perc múlva kezdődik a hangverseny. * e * A szállodában egy szobában laktam Michal Petras-sal. A tükör előtt állott, borotvakészülékkel kezében. Beszappa­nozott arcából, vidáman hunyorgott, nagy, világos szeme. — Mit gondol elvtárs — kérdezte habozva —, nem túlzott egy kissé Ju­rij, szülészet a faluban! ? És kultúrház ? — Kétemeletes — tettem hozzá. — Jurij mondta. * * * A következő napon vendégül láttak bennünket a Szilce és Zarics falvak kolhoztagjai. Michal Petras-sal egy csomó nevető gyermek, asszony és férfi között álltam a kolhoz igazgató­ságának épülete előtt. Petras a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség jel­vényeit osztogatta a körülötte álló kol­hoztagok kinyújtott kezébe. — Kérem, adjon nekem is. — Én is kérek.— Nekem is adjon — hangzott minden felől. Michal egyszer csak meghökken. Feszülten néz a sovány, magas öreg­emberre, aki előttünk áll a jelvénnyel gomblyukában. Hallgatva néznek egy­másra, mozdulatlanul állnak egymással szemben, csak barázdás arcuk mutat­ja, mennyire izgatottak. —Vaszill — kiált fel hirtelen Mi­chal. — Édes istenem, valóban Te vagy az? — Michal!... összeölelkeznek. Körülöttünk csend. Csak a két őszhajú férfi szaggatott lélegzése hallható, akik szilárd ölelés­ben borultak össze, — Rég nem láttuk egymást, Vaszil — mondta Michal. — Bizony, lassan harminc éve lesz, Michal. Petráš hozzánk fordul. — A háború előtt Franciaországban együtt dolgoztunk egy bányában — mondja. — Én vájár voltam, Vaszil meg a segédem. A kolhoztagok meghívtak bennünket ebédre. Michallal és Vaszillal ültem az asztalnál. A régi barátok keveset et­tek. A régi időket emlegették. Hogyan robotoltak künn, az idegenben, a Pas de Calais-i bányákban, mert otthon még a száraz kenyérre valót sem tud­ták megkeresni. — És mit csinálsz most, Vaszil? — kérdezte Michal. — A kolhozban dolgozom. Gyere, nézd meg a házamat. Emlékszel? Fran­ciaországban mindig arról álmodoz­tunk, hogy otthon, hazánkban saját kőházat építünk. Olyan házat, amelyben hálószoba és különszoba lesz a gyermekeknek. És a konyhában nem lesznek sem kecskék, sem tyúkok. Lá­tod, teljesült az álmom. Az öreg férfi büszkén meséli, hogy legidősebb fia traktoros. Havonta 3500 rubelt keres. Kisebbik fia kőműves. Ő is a kolhozban dolgozik. — Az új lakóházakat — mondja Vaszil —, a tehénistállókat, élelmiszer­raktárakat és a silóvermeket mind magunk építjük. Kolhozunknak saját iparosai, kőművesei és építőmunkásai vannak. Mindent saját pénzünkből fi­zetünk. Milliomosok vagyunk... Michal elgondolkozva néz rám. Eb­ben a pillanatban visszaemlékeztem az ungvári Verchovina-szállóban elfo­gyasztott ebédre. Magam előtt láUam a karcsú férfit, aranycsillaggal a mel­lén ... Jurij Rubis ember a talpán — mon­dotta Michal —, mintha csak olvasott volna gondolataimban. — Beszélni fogok róla otthon, a szövetkezetben az elvtársaknak. Rólad is mesélek majd, Vaszil, és a kolhozo­tokról. De jobb volna, ha hozzánk jön­nétek. Ti magatok mondjátok el, ho­gyan lettetek milliomosokká? — Szívesen jövök, barátom. Lehet, hogy fiaimmal a saját autómon jövök, természetesen, ha jobb lesz jövőre a termés. Az étterem falait színes plakátok, fényképek, a kolhoz életét szemléltető képek díszítik. Az asztalunkkal szem­ben levő falon a következő diagram: A Lenin-kolhoz gyümölcs- és borter­melése 1953 1954 1956 1960 122 százalék 132 százalék 180 százalék 300 százalék! A szocialista falu útját mutatja a jólét felé. Ezen az úton haladnak Va­szil Oniszko és fiai, Jurij Rubis és Sztepan Valko. Ezen az úton fognak haladni Michal Petras falujának ézö­vetkezetesei is. MICHAL ŠIEMR

Next

/
Thumbnails
Contents