Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-30 / 30. szám, szerda

A csehszlovák kormányküldöttség Zágrábban Zágráb (ČTK) — A csehszlovák kormányküldöttség, amelyet dr. František Kahuda iskola- és kulturáíisügyi miniszter vezet, január 27és 28-án Zágrábbi látogatott. A csehszlovák küldöttség Zágrábban a Horvát Népköztársaság kulturális és tudományos dolgozóival több beszélgetést folytatott. A Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának épületében a küldöttség tiszteletére fogadást rendeztek. A küldöttség ezután visszatért Belgrádba. Angliában nem kívánatosak az amerikai katonai támaszpontok • London (ČTK) — Az angol képviselőház január 28-i ülésén Fletcher munkáspárti képviselő megkérdezte, vajon a kormány tudatosítja-e, hogy a Nagy-Britannia területén levő amerikai katonai támaszpontok létezése veszélyezteti a brit nép biztonságát és fokozott kockázatot jelent számára. Davies munkáspárti képviselő kérdést intézett Macmillan brit mánisztere:nökhkz, hogy „a brit kormány nem gondol-e az amerikai katonai támaszpontok felszámolására NagyBritannia területén, tekintettel Amerika közép-keleti katonai .intervenciós politikájára, amelyet Eisenhower elnök bejelentett". „Ez a politika — hangsúlyozta Davies — rendikívüli veszélyt jelent a világbékére." A brit miniszterelnök képviseletében R. A. Buttler belügyminiszter adott választ mindkét kérdésre. Megkísérelte az USA politikájának mentegetését „a nemzetközi kommunizmus" részéről fenyegető koholt veszedelemre utalva. Azt állította, hogy „az USA fegyveres erői Nagy-Britannia területén részben a háború kitörését megakadályozó tényezőnek tekinthetők". Folynak a Szuezi-csatorna tisztogatási munkálatai Kairó (ČTK) — Azok a dolgozók, kiket az Egyesült Nemzetek Szervezete megbízott, hogy a Szuezi-csatornán át való hajózásban az Egyiptom elleni agresszió következtében felmerült akadályokat eltávolítsák, január 28-án tanácskozást tartottak, amelyen megvitatták a Szuezi-csatorna tisztítási munkálatainak tervét. A megbeszélések után kiadott közlemény jelenti, hogy a csatorna kéthárcm napon belül 75 km-nyi hoszšzúságban szabad lesz, ami a csatorna egész hosszának csaknem a felét teszi ki. A csatorna közepe táján fekszik a két legnagyobb akadály, az Edgár Bonnet, a világ legnagyobb vontatóhajója és az Aka egyiptomi hajó, amelynek eltávolításán most munkálkodnak. Hadbíróság elé állítottak egy brit pilótát, aki nem akarta bombázni Egyiptom lakosságát Nikózia (ČTK) — A nikóziai hadbíróság előtt január 28-án kezdődött az eljárás D. Kenyon hadnagy, brit katonai pilóta ellen, aíki 1956. novembar 1-én „nem teljesítette harci feladatát", vagyis nsm vett részt az egyiptomi lakosság bombázásában. Lowe katonai ügyész a tárgyalás megnyitása után közölte, hogy Kenyon vádlott a repülőszázad parancsnokának jelentette, hogy nem jól érzi magát és aludni sem tudott, arra gondolva, hogy részt kell vennie egy olyan akcióban, amelynek célja a polgári lakosság legyilkolása. A Reuter ügynökség hozzáfűzi, hogy Kenyon a felszállás előtt kijelentette egy tiszttársának, hogy „nem ért egyet azokkal az akciókkal, amelyeket Nagy-Britannia folytat". MFHMED SEHU, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, az Albániában üdülő bolgár kormányküldöttség tiszteletére fogadást rendezett. (ČTK) AbU TÄLIB, Jemen kairói követe közölte, hogy Nagy-Britannia a jemeni határok mentén aknákat helyez el. Rámutatott, hogy már hét kikötőt aknáztak alá. A követ hozzáfűzte: „Ez a tevékenység Jemen és más polgárok hajózását és életét veszélyezteti. Jemen kormánya felelősnek tartja a brit kormányt ezért a törvénytelen cselekedetért és a nemzetközi szervezetekben minden szükséges intézkedést megtesz ellene." (ČTK) a üj szo 1957. január 30. A Kantin-Tíbet közötti országúton a Csinsakian folyón december közepén fejezték be a képen látható híd építését Nagy-Britanniában növekszik AZ ELLENSZENV DULLES-SZEL SZEMBEN London (ČTK) — A brit konzervatív körök nagy felháborodással fogadták Dulles amerikai államtitkár ama kijelentését, hogy nem akar briteket és franciákat látni a KözépKeleten az amerikaiak oldalán. A konzervatív lapok kiemelik az amerikai demokratikus képviselők és szenátorok Dulles ellen irányuló támadásait és maguk is többé-kevésbé elítélik Dullest, akinek lemondását vagy visszahívását — a lapok hangjából ítélve — Londonban szívesen fogadnák. A Daily Telegraph, a legbefolyásosabb konzervatív napilap Dulles nyilatkozatát „újabb sértésnek" minősíti. R. A. Pilkmton, konzervatívpárti képviselő a brit parlament január 28-i ülésén az Eisenhower-féle doktrína tárgyalásával kapcsolatban megkérdezte: „Nem éreznők magunkat hazánkban lényegesen jobban, ha Dulles úr nem veszélyeztetne bennünket?" Kudarccal végződött a közös piacról és az Euratomról tárgyaló brüsszeli értekezlet Brüsszel (ČTK) — Brüsszelben január 26. óta üléseztek Franciaország, Olaszország, B Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Hollandia és Luxemburg külügyminiszterei, akiknek véglegesen el kellett volna fogadniok a közös piacról és az Európai Atomszövetségről (Euratomról) szóló egyezmények előkészített szövegét. Január 28-án az értekezlet véget ért anélkül, hogy pozitív eredményt hozott volna. nyolult és kiiterjedt hálózatára vonatkozó egyezménytől — az egyedüli, A nyugati lapok és sajtóügynökségek már a gyűlés előestéjén közölték, hogy a szakértők bizottsága, amelynek a miniszterek számára elő kellett volna készítenie az egyezmények végleges szövegét, néhány hónapos ülésezés után sem jutott a kívánt eredményeikhez. A fontosabb kérdésekben még kompromisszumos megoldást sem sikerült elérniök, annál kevésbé megegyezést. A külügyminiszterek a január 28-i záróülésen megegyeztek abban, hogy egy hét múlva, február 4-én ismét összejönnek, hogy folytassák a megkezdett munkát, és ez — eltekintve a „vezető" és „irányító" szervek boamiben miinden egyes részvevő huzavona nélkül megegyezett. Csaknem leküzdhetetlen ellentétek merültek fel elsősorban a vámtarifa rendezésének kérdésében, amely érvényes lenne a tagállamok számára más országokkal folytatott kereskedelmükben. Ellentétek merültek fel a „tengerentúli területeknek", vagyis a gyarmatoknak és függő országoknak a közös európai piac szférájába vonása tárgyában, és végül a mezőgazdasági terményeknek azon áruk jegyzékébe való felvétele kérdésében, amelyekre a közös piacról szóló egyezmény vonatkozna. KOMMENTÁRUNK A Mollet-kormány nehéz napok előtt Jobbra fordulás, vagy bukás Mollet francia miniszterelnök felhívást intézett a kommunista és poujade párt kivételével valamennyi pártvezetőséghez, hogy támogassák kormánya algériai politikáját. A Molletkormány egyre nagyobb engedményeket tesz a jobboldalnak, hogy elnyerje támogatását. A francia reakció ezt jól látja és igyekszik hasznot húzni belőle. Míg egyes francia lapok a kormány jobboldali kiszélesítéséről találgatnak, a jobboldali pártok ezzel egyáltalán nem elégednek meg. „A reakció, G. Mollet szolgálatai ellenére egyre inkább azt gondolja, hogy nincs Molletra szükség — írja a Liberation — és úgy véli, hogy a kormány sorsa csak egy hajszálon függ, és mivel a baloldal megoszlására és széthúzására számít, képesnek érzi magát arra, hogy ö kormányozzon". A felhívásra a választ most fogalmazzák a francia burzsoá pártok. Egyelőre nehéz megítélni, hogy az egész akció mit eredményez: jobbra tolódást, vagy a Mollet-kormány bukását. Azonban úgy látszik, hogy most a jobboldal kezében van a kormány sorsa, amelyet a másik súlyos lidérc, az algériai kérdés ENSZ vitája is nyugtalanít és bizonytalanná tesz. Mint ismeretes, az ázsiai-afrikai országok javaslatára az ENSZ napirendre tűzte az algériai kérdés vitáját. Pineau külügyminiszter sietve New Yorkba utazott, hogy Franciaország számára kedvezően készítse elő a talajt. Mit is szeretne Mollet? Azt, ha megnyerné Amerika támogatását az ENSZ-ben és az USA segítségével valamiképp számára kedvezően alakulna a vita és ennek eredményeként az algériai felszabadító mozgalom összeroppanna, látva, hogy sem az ENSZ, sem Amerika nem támogatja a kitartó, szívós, függetlenségi törekvéseket. Dulles ismeretes középkeleti nyilatkozata után azonban kevés erre a remény. Nem lenne éppen tapintatos dolog, ha most az USA jóváhagyná egy arab országgal a durva gyarmati háborút és különösen nem, ha azt Franciaország folytatja. Egyes lapjelentések szerint ebben az esetben Pineau zsaroláshoz folyamodna. Állítólag ma gával vitte azokat a dokumentumokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az algériai felkelőket amerikai fegyverekkel, lőszerrel látják el. Erre a nyílt szembefordulásra azonban nem igen kerülhet sor, csak a kulisszák mögött és sokkal valószínűbb, hogy Franciaország nem ismeri el az ENSZ jogát az algériai kérdés megtárgyalására és ezért a francia küldöttség tüntetően kivonul a tárgyalásokról. Algéria népének reménysége Az algériai felszabadítási trónt sokat remél az ENSZ-vitábóI. Tudja azt, bogy jogos harcát támogatni fogja Ázsia és Afrika országainak többsége és az egész szocialista tábor. Algéria népe csodálatos erőfeszítéseket tesz, hogy a legkegyetlenebb terror ellenére is tüntessen a nemzeti függetlenség mellett. Az ENSZ-vita idejére Algériában 8 napos általános sztrájkot, a Franciaországban élő algériaiak egy napos sztrájkot hirdettek. A „szocialista" Mollet kormány gyalázatos fasiszta módszerekkel igyek-? szik megakadályozni a sztrájkot. Csak Algírban 15 000 felfegyverzett francia katona tankokkal őrködik a rend fe-* lett. Azonban minden kísérlete híába-a való. Országszerte elkeseredett harcok folynak. Január 28-án az általános sztrájk első napján egy francia hírügynökségi jelentés szerint több mint 200 algériai hazafi vesztette életét a harcokban. „De még az állig felfegyverzett rendőrség és katonaság sem tudta megakadályozni az üzletek bezárását, a munka beszüntetését. Abban a pillanatban, amikor az ENSZ-ben megkezdődik Algériáról a vita, a t'rancia kormány olyan rendszert lesz kénytelen védeni, amelyet csak végnélküli rendkívüli állapot kihirdetéséi vei képes megtartani — írja a I'Hu* manité. A békeszerető emberiség érdeklődéssel várja az algériai ENSZ-vitát és azt reméli, hogy a hős algériai nép igazságos harcát fogja támogatni valamennyi szabadságszerető nép küldötte. Sz. B. Általános sztrájk Tuniszban Tunisa (ČTK) — Tunisz legnagyobb szakszervezete: a Tuniszi Dolgozók Altalános Szövetsége és a NeoDestúr kormánypárt több szervezettel együtt közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják Algériát, az algériai kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megtárgyalásánál is január 30-án 12 órás általános sztrájkot hirdetnek az algériai nép függetlenségi t harcával való szolidaritásuk jeléül. A

z ungvári Verchovina-szálló termében hatalmas taps viharzott fel. Az énekes újból és újból meghajolt. — Gyönyörűen énekel — mondja egy középkorú férfi, aki mellettem ül az asztalnál. — Minden egyes szót megértettem, pedig már régen nem beszéltem csehül. Elmosolyodtam. — De hisz szlovákul énekelt. Asztalszomszédomat Jurij Rubisnak hívják. A Veľké Lucky faluban levő Lenin-kolhozban, a munkácsi járásban dolgozik. Mellén a Szocialista Munka Hőse jelvény aranycsillaga ragyog. Hektáronként 70 mázsa kukoricát termelt. Felemeli sziporkázó, vörös borral színültig telt poharát: — Barátságunkra — mondja — az utolsó csöppig! — Sokáig elbeszélgettünk mint régi ismerősök. — Csak tizenkét éve, hogy szovjet állampolgárok vagyunk — mondja Jurij — és mégis ha őseink feltámadnának sírjukból, nem hinnének szemüknek, mennyire megváltozott KárpátUkrajna és népe. Veiké Lucskyban 4000 hektáron gazdálkodunk, ennek kétharmada azelőtt a Schönbcrm grófé volt. És mily pompás ma a falunk! Csaknem ezer új lakóházat építettünk, van egy tízéves iskolánk és egy új, modern kórházunk. A kórházban 30 egészségügyi dolgozó működik. A háború előtt csak egy orvos volt a faluban. Körzetébe tartozott még néhány falu több mint 20 000 lakossal. Most saját szülészetünk is van. Asztalunknál ül egy őszes hajú öregebb férfi. Egész időn át csendesen hallgatta beszélgetésünket. Amikor újból felemelem poharamat, hogy koccintsak Jurij Rubis-sal, ő is emeli poharát és így szól: — Engedjék meg, hogy én is egészségükre ürítsem poharam. Michal Petraš a nevem, a Sobrance melletti Tibava község szövetkezetének elnöke vagyok. Még nem vagyunk olyan gazdagok, mint maguk, de ... — Kolhozunk egyik tagja sem született gazdag emberként — mondja vidáman Jurij — és ma mégis milliomosok vagyunk. Nálunk dolgozik pl. a Balko-család. Az apa, anya, leány és fiú. A háború előtt az apa napszámos volt. Más földjén, másra robotolt. A kolhozban azután rámosolygott a szerencse. Tudja, hogy az idén mennyit kerestek Balkóék? 1700 munkaegységük van. Ezenkívül eladtak 52 mázsa gabonát, 35 mázsa burgonyát, 7000 rubelt kaptak készpénzben, egyéb kiegészítő jövedelmükön kívül, és még sok mindenféle élelmiszert kaptak. Kolhozunkban még számos ilyen, Balkóékhoz hasonló tag van. — A teremben egyszerre elül a zaj. Az asztal mellől feláll egy hosszú, szürke szakállú köpcös férfi. Mellén a Szovjetunió Hőse rendjelnek két aranycsillaga tündököl. Szidor Artyemevics Kovpak, a Szovjetunió kétszeres hőse, a vendéglátó gazda ő, aki meghívta azt a csehszlovák küldöttséget, amely a Béke-stafétát a szovjet határig kísérte. — Kedves vendégeink, meghívom önöket a színházba — mondotta fiatalosan csengő hangján. — Néhány perc múlva kezdődik a hangverseny. * e * A szállodában egy szobában laktam Michal Petras-sal. A tükör előtt állott, borotvakészülékkel kezében. Beszappanozott arcából, vidáman hunyorgott, nagy, világos szeme. — Mit gondol elvtárs — kérdezte habozva —, nem túlzott egy kissé Jurij, szülészet a faluban! ? És kultúrház ? — Kétemeletes — tettem hozzá. — Jurij mondta. * * * A következő napon vendégül láttak bennünket a Szilce és Zarics falvak kolhoztagjai. Michal Petras-sal egy csomó nevető gyermek, asszony és férfi között álltam a kolhoz igazgatóságának épülete előtt. Petras a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség jelvényeit osztogatta a körülötte álló kolhoztagok kinyújtott kezébe. — Kérem, adjon nekem is. — Én is kérek.— Nekem is adjon — hangzott minden felől. Michal egyszer csak meghökken. Feszülten néz a sovány, magas öregemberre, aki előttünk áll a jelvénnyel gomblyukában. Hallgatva néznek egymásra, mozdulatlanul állnak egymással szemben, csak barázdás arcuk mutatja, mennyire izgatottak. —Vaszill — kiált fel hirtelen Michal. — Édes istenem, valóban Te vagy az? — Michal!... összeölelkeznek. Körülöttünk csend. Csak a két őszhajú férfi szaggatott lélegzése hallható, akik szilárd ölelésben borultak össze, — Rég nem láttuk egymást, Vaszil — mondta Michal. — Bizony, lassan harminc éve lesz, Michal. Petráš hozzánk fordul. — A háború előtt Franciaországban együtt dolgoztunk egy bányában — mondja. — Én vájár voltam, Vaszil meg a segédem. A kolhoztagok meghívtak bennünket ebédre. Michallal és Vaszillal ültem az asztalnál. A régi barátok keveset ettek. A régi időket emlegették. Hogyan robotoltak künn, az idegenben, a Pas de Calais-i bányákban, mert otthon még a száraz kenyérre valót sem tudták megkeresni. — És mit csinálsz most, Vaszil? — kérdezte Michal. — A kolhozban dolgozom. Gyere, nézd meg a házamat. Emlékszel? Franciaországban mindig arról álmodoztunk, hogy otthon, hazánkban saját kőházat építünk. Olyan házat, amelyben hálószoba és különszoba lesz a gyermekeknek. És a konyhában nem lesznek sem kecskék, sem tyúkok. Látod, teljesült az álmom. Az öreg férfi büszkén meséli, hogy legidősebb fia traktoros. Havonta 3500 rubelt keres. Kisebbik fia kőműves. Ő is a kolhozban dolgozik. — Az új lakóházakat — mondja Vaszil —, a tehénistállókat, élelmiszerraktárakat és a silóvermeket mind magunk építjük. Kolhozunknak saját iparosai, kőművesei és építőmunkásai vannak. Mindent saját pénzünkből fizetünk. Milliomosok vagyunk... Michal elgondolkozva néz rám. Ebben a pillanatban visszaemlékeztem az ungvári Verchovina-szállóban elfogyasztott ebédre. Magam előtt láUam a karcsú férfit, aranycsillaggal a mellén ... Jurij Rubis ember a talpán — mondotta Michal —, mintha csak olvasott volna gondolataimban. — Beszélni fogok róla otthon, a szövetkezetben az elvtársaknak. Rólad is mesélek majd, Vaszil, és a kolhozotokról. De jobb volna, ha hozzánk jönnétek. Ti magatok mondjátok el, hogyan lettetek milliomosokká? — Szívesen jövök, barátom. Lehet, hogy fiaimmal a saját autómon jövök, természetesen, ha jobb lesz jövőre a termés. Az étterem falait színes plakátok, fényképek, a kolhoz életét szemléltető képek díszítik. Az asztalunkkal szemben levő falon a következő diagram: A Lenin-kolhoz gyümölcs- és bortermelése 1953 1954 1956 1960 122 százalék 132 százalék 180 százalék 300 százalék! A szocialista falu útját mutatja a jólét felé. Ezen az úton haladnak Vaszil Oniszko és fiai, Jurij Rubis és Sztepan Valko. Ezen az úton fognak haladni Michal Petras falujának ézövetkezetesei is. MICHAL ŠIEMR