Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-25 / 25. szám, péntek

A szakszervezeti szövetségek irányítsák a dolgozók alkotó kezdeményezését Szlovákiai szakszervezeti konferen­ciánk abban az időben tartja üléóét, amely idő hazánk szocialista építé­sének igen fontos szakasza. A mos­tani időszakot a CSKP tavalyi orszá­gos konferenciája határozatai gyors megvalósításának jelentő® sikerei jel­lemzik. Ezek a határozatok népi de­mokratikus rendszerünk további meg­szilárdítását, a szocialista demokra­tizmus elmélyítését tartják szem előtt, ami a dolgozók maximális rész­véte'ét jelenti a közügyek irányításá­ban, és elősegíti a nép életszínvona­lának további emelését. Mindezen kér­dések közvetlenül érintik a szakszer­vezetek fő küldetését és tevékeny­ségét. Megvalósítjuk a lenini alapelvet, mely szerint a szocialista építés minden kérdését a lakosság legszé­lesebb rétegeinek aktív részvételével kell megoldani. A qazdasági szervek jogkörének bő­vítése és a nemzeti bizottságok fel­adatainak kiterjesztése lehetővé teszi a széleskörű aktíva jobb bekapcsolá­sát, hogy teljes mértékben érvénye­süljön az az alapelv, hogy a népi Üemokratikus köztársaságban a nép, egyedül a nép uralkodik, amely a tör­vényeket nem csak hozza, de ma­ga munkálkodik a törvények végre­hajtásánál is. A szakszervezet szempontjából alapvető jelentőségű a decentralizá­lás a gazdaság irányításában és a vállalatok jogkörének bővítésében is. Ily módon a szakszervezetek még hatékonyabban vehetnek részt az ösz­szes gazdasági kérdések megoldásá­ban. A szakszervezetek közvetítésé­vel minden dolgozó véleménye érvé­nyesíthető, és így kifejezőbben nyil­vánul meg a dolgozók befolyása az üzem irányítására.' Csupán szocialista állam érvényesíthet ilyen széleskörű demokráciát az üzemekben, tehát olyan ügyekben is, amelyek a kapi­talista rendszerben a gyártulajdonos kizárólagos és érinthetetlen jogát képezték, amely ügyekbe a dolgozók semmiképpen sem avatkozhattak be. így a népi demokratikus rendszer mind szélesebbkörű tevékenységet biz­tosít a szakszervezeteknek. Nyerjünk meg minden doí -ozót a szakszervezetbe Az országos szakszervezeti konfe­renciá megerősítette, hogy a szak­szervezeti szövetségek jelenlegi fő feladata megnyerni a dolgozók leg­szélesebb rétegeit a szocialista épí­tés aktív részvételére törődni kell azzal, hoqy az építés feladatai­nak teljesítése mindenütt összhang­ban álljon az emberről való állandó gondoskodással, véget kell vetní a szakszervezeti munkában felmerülő bürokratizmusnak, alapvetően le kell csökkenteni a fizetett szakszervezeti dolgozók számát és a munka fő sú­lyát a szakszervezeti aktívára kell átvinni. A konferencia ismételten hangsúlyozta a szakszervezeti szö­vetségek felelősségét a szakszerve­zeti munka irányításáért. A szakszer­vezeti szövetségek most megkezdik saját alapszabályaik kidolgozását és előkészítik kongresszusaikat. Ezek az intézkedések a kerületi szakszerve­zeti tanácsok helyzetének rendezését is megkövetelték. Az országos szakszervezeti konfe­rencia reánk, szlovákiai szakszerve­zeti dolgozókra különleges jelentősé­gű volt abból a szempontból, hogy Óiból meghatározta a szlovákiai szakszervezeti szervek feladatait is. A Szlovák Szakszervezeti Tanács fel­adata lett a szakszervezeti szervek munkájának irányítása a szlovák nemzeti szervek által kitűzött min­den kérdésben, melyek Szlovákia épí­tésének és fejlesztésének feladatai­ból erednek. Ez a körülmény emeli szlovákiai szakszervezeti konferen­ciánk jelentőségét és felelősségét is. Ebből a szempontból akarjuk ma értékelni a legutóbbi szlovákiai szak­szervezeti konferencia óta eltelt idő­szakban végzett munkánkat, és en­nek alapján elemezni jelenlegi fel­adatainkat. Daubner elvtárs beszámolójának to­vábbi részében foglalkozott néogaz­das*Qunk fejlődésével és eredményei­vel az elmúlt két évben, melyek dön­Vojtech Daubner elvtársnak, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökének beszéde Ä szakszervezetek nagy fdeSőssége az építőmunka sikeréért Bratislavában csütörtökön élénk, tárgyilagos vitá­val folytatódott a szlovákiai szakszervezeti konferencia. Hogy milyen nagy szükség van a szak­szervezeti munka megjavítására építő feladataink teljesítése és a dolgozók szakmai, politikai és kul­turális nevelése szempontjából, igazolják a konferen­cián a különböző üzemekből, szakszervezeti szövet­ségekből felszólaló küldöttek, akik rámutattak az Üzemekben a tartalékok feltárásának, a munkater­melékenység és a "gazdaságosság növelésének lehe­tőségeire, s a dolgozók még szélesebb rétegének népgazdaságunk irányításába való bekapcsolásának fontosságára. A tervteljesítésben és a dolgozók neve­lésében felmerülő nehézségeket, hibákat nagyrészt kiküszöbölhetjük a szakszervezeti alapszervezetek aktivizálásával. A konferencia részvevői nagy figyelemmel hall­gatták meg Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttsége vezetőjének, Pavol Majíing elvtársak, az SZLKP KB politikai irodája tagjának, a Megbízottak Testülete első alelnökének beszédét, aki tolmácsolta pártunk üdvözletét s hang.Alvozta a szakszervezeti munka nagy jelentőségét. Pártunk elvárja a szakszervezetek tagjaitól, hogy ebben az évben a legfelsőbb szervektől kezdve az alapszerve­zetig megjavítják a szakszervezeti munkát, hozzá­járulnak a dGlgozók fokozottabb nevelésével is, Szlo­vákia munkásosztálya hatalmas forradalmi erejének további erősödéséhez. Szükséges ez, mert építő fel­adatainak növekedésével mindjobban fokozódik a szak­szervezeti tagok felelőssége az országépítő feladatok teljesítésében és a dolgozók nevelésében. • A konferencia részvevői lelkes tapssal adták tud­tul, hogy hűen követik pártunk útmutatását. A vita folyamán a küldöttek újra meg újra bebizonyítot­ták, hogy munkahelyeiken mint szakszervezeti funk­cionáriusok megtesznek mindent, hogy megjavuljon a szakszervezeti munka s a szakszervezeti szövetségek valóban a dolgozók kezdeményezésének élére álljanak. 2 U J szô 1957. január 25. tó jelentőségűek a szakszervezetek munkájának elemzése szempontjából. Első helyre kell állítani a gazdaságosságot Az elért nagy gazdasági sikerek mellett — folytatta Daubner elvtárs — az elmúlt években néhány kedve­zőtlen tendencia is hatással volt nép­gazdaságunk fejlődésére. Szakszervezeti munkánkat különö­sen a munkatermelékenység növeke­dése és az átlagbérek növekedése kö­zötti arány kedvezőtlen fejlődése érinti. 1956 III. negyedévében Szlo­vákiában 102 százalékra teljesítettük az ipari munkatermelékenység tervét és 102,5 százalékra a murfkások át­lagbérének tervét. Ha a munkabér emelkedését nem támasztjuk alá a termelés arányos növelésével és az árualap növelésével, úgy zavarok ke­letkeznek a kereskedelemben, melyek mindenekelőtt a dolgozókat károsít­ják meg. Most az a fő, hogy a legnagyobb hatékonyságot érjük el népgazdasá­gunkban. Legfontosabb számunkra, hogy a termelésbe fektetett összes anyagi eszközök és emberi munka maximális hasznosságot és legjobb eredményeket hozzon. Ez a feladat népgazdaságunk minden ágát érinti. Daubner élvtárs a továbbiakban rá­mutatott arra, milyen gyakran szeg­jük meg ezt az alapelvet normán felüli tartalékok halmozásával, sok silány minőségű gyártmány készítésé­vel, a beruházási építkezésben anyag­pazarlással stb. és így folytatta: Az elkövetkező hónapokban és években életszínvonalunk emelését mindenekelőtt a termelés gazdasá­gosabbá tételével és népgazdaságunk hatékonyságának fokozásával akarjuk biztosítani. Célunk ebben az évben megfelelő tartalékokat létesíteni az alapvető nyersanyagokban, egyéb anyagokban és néhány különösen fontos gyártmányban. Az 1967. évi terv teljesítése magasabb színvonalat és nagyobb ökonómiai hatékonyságot követel meg a népgazdaság irányítá­sában, tervezésében és szervezésében mert ezen a területen kiterjedt for­rások állnaik rendelkezésre, melyeket különleges költségek nélkül vehetünk igénybe. A fenti alapelvekből fontos követ­keztetések származnak szakszerveze­tünk munkájára. Még sohasem volt annyira időszerű jelszavunk: „Minden munkás üzemének gazdája, minden alkalmazott gazda a munkahelyén". De nem csupán arról van szó, hogy ezt a jelszót naponta ismételgessük, fő az, hogy átvigyük a gyakorlati életbe. A ma legfőbb parancsa a leg­nagyobb gazdaságosság elérésének feladata, takarékoskodás minden gramm nyersanyaggal, a munkaidő minden percével! Ily módon megtartjuk jelenlegi ma­gas életszínvonalunkat és csak így biztosíthatjuk e színvonal további emelését. Emellett állandóan ismé­telnünk kel! minden szakszervezeti dolgozó előtt, hogy ellenezzük az ösz­tönös bérnövekedést, mely nem a munkatermelékenységen alapszik, mert ez az út nem előre vezet, ha­nem visszavet bennünket. em~sak a menny'ség, hanem a ;ncsé» is fontos Népgazdaságunk idei és jövő fel­adataival összefüggésben különösen nagy jelentőségű a külkereskedelem. Gyártmányaink kivitelével nyersanya­gokat és iparunk számára nélkülözhe­tetlenül szükséges félkész árukat biz­tosltunk. A megrendelők reklamációi a szállítási határidő be nem tartása, vagy a rossz minőség miatt felesleges károkat okoznak és csökkentik gazda­ságunk hatékonyságát. Az üzemek szakszervezeti csoportjai és a szak­szervezeti szövetségi szervek nagyon sokat tehetnek a termelő vállalatok és külkereskedelmi vállalataink együtt­működésének megjavítására. A kivi­teli feladatok teljesítését minden ipar­ágban elsőrendű kötelességnek kell tartani. A szakszervezetek politikai és nevelő munkájának küldetése, hogy minden dolgozó megértse ezen ügy fontosságát. A vezetés egyúttal nevelést is jelent A szakszervezet számos munkafor­mával és eszközzel biztosítja a dolgo­zók részvételét a termelés irányításá­ban és szervezésében. A terv összeál­lításában már említett részvételen kívül mindenekelőtt a termelési érte­kezletek jelentik ezt az eszközt. To­vábbi hatékony formákat fogunk azon­ban keresni a dolgozók bekapcsolásá­ra a termelés irányításába, alkotó kez­deményezésük kifejlesztésére, amilye­nek a komplex brigádok, az új technika napjai stb. A szakszervezetek már értékes ta­pasztalatokat szereztek a termelési ér­tekezletek megszervezésében, és ezek­re támaszkodhatunk további munkánk­ban. A helyesen szervezett és értel­mezett termelési értekezletek már sok esetben megoldották a legfontosabb kérdéseket is, melyeket sem a megbí­zotti hivatalok, sem pedig a miniszté­riumok nem tudtak megoldani. Sok esetben azonban még felületesen ren­dezik a termelési értekezleteket, tíz­perces beszélgetésekkel, gazdasági ta­nácskozásokkal, vagypedig a vezető dolgozók megbeszéléseivel helyettesí­tik őket. A termelési értekezlet össze­hívása azonban csupán a munka felét jelenti. A munka fontosabb része az elfogadott határozatok megvalósításá­nak ellenőrzése, mert másként ' nem ösztönzik, hanem fékezik dolgozóink kezdeményezését. Az üzemekben olyan légkört kell kialakítani, melyben el­képzelhetetlen a dolgozók termelési értekezleteken felvetett helyes meg­jegyzéseinek semmibevétele. Ezért vál­janak a termelési értekezletek az ösz­szes szakszervezeti szervek és szer­vezetek munkájának elválaszthatatlan részeivé, olyan módszerré, mely a dol­gozókat a termelés irányításában való részvételre megnyeri. Szigorú bírálatot, érdemel az a körülmény, hogy a szak­szervezeti szövetségek szlovákiai bi­zottságai nem szenteltek kellő figyel­met a termelési értekezletek megszer­vezésének. A szakszervezeti szervek általában elismerik a termelési értekezletek fon­tosságát abban, hogy a dolgozókat a termelési feladatok irányításában való részvételre megszervezzék és a mun­katermelékenységet emeljék. Nem elég azonban csupán az ügy fontosságának elismerése. Szervezni kell a termelési értekezleteket. Ésszerűen alkalmazzuk a technikát A munkatermelékenység szüntelen fokozására és a gazdaság hatékonysá­gának növelésére irányuló törekvés el­képzelhetetlen az új technika alkalma­zása nélkül. Hibának tartjuk, ha egyes gazdasági dolgozók a műszaki fejlesz­tés tervének kidolgozásával befeje­zettnek tekintik feladatukat és nem teremtenek feltételeket a terv gyakor­lati megvalósítására. Eddig az üzemi bizottságok sem tudatosították elég­gé a műszaki fejlesztés terveinek fon­tosságát. A Szlovák Szakszervezeti Tanács ta­valy novemberben tartott VII. plenáris ülése figyelmeztetett arra, hogy az esetek többségében az egyes ágazatok műszaki fejlesztési tervei igen elszi­geteltek a termelésfejlesztési tervek többi részeitől. -Ennek oka az, hogy a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal reszortjától és a közszükségleti ipar reszortjától eltekintve még kísér­letet sem tettek a tervezett akció ha­tékonyságának a műszaki fejlesztés keretében való ökonómiai értékelésére. Ily módon a vaktában felállított ter­vek többsége nem biztosítja a népgaz­daság sikeres fejlesztéséhez szüksé­ges ökonómiai eredményeket. Termé­szetes, hogy a műszaki fejlesztés ilyen tervei nehezen mozgósíthatják az üze­mek kollektíváit, nem beszélve arról, hogy a legmélyrehatóbb ellenőrzés itt a valóságban lehetetlen és ezért le­hetetlen vagy legalábbis igen nehéz a műszaki fejlesztés feladatainak a szo­cialista munkaversenybe való beosztá­sa. A legrosszabb a dologban, az, hogy egyes megbízotti hivatalok felelős elv­társai a műszaki fejlesztés terveinek ilyen módját még védelmezik is. A termelés és a társadalmi munka­termelékenység fokozását nem érjük el csupán új beruházásokkal. Mielőtt a vállalat új beruházást követel, alapo­san elemeznie kellene a már meglévő fő alapok kihasználásának lehetőségeit. Sok üzem azonban nem így jár el, és felemelt beruházási igényeket támaszt, tekintet nélkül arra, milyen tartalékai vannak és a szakszervezetek is támo­gatják ezeket az üzemeket eljárásuk­ban. Daubner elvtárs ezután rámutatott a szlovákiai szénbányák gépeinek ki­használásában mutatkozó tartalékokra és foglalkozott az újítómozgalom fej­lődésével. Hangsúlyozta, hogy az újító­mozgalom további fejlődése és sikerei a jövőben attól függnek, hogyan nye­rünk meg minden technikust és mér­nököt e szép munkának és milyen fel tételeket teremtünk az üzemekben az újítóknak. A továbbiakban kiemelte a műszaki-termelési propaganda nagy jelentőségét. Küszöböljük ki a formaságokat a versenyből A dolgozók alkotó kezdeményezése leghatékonyabban ós legtömegesebben a szocialista munkaversenyben nyilvá­nul meg, mely a szocialista termelés fejlesztésének és tervteljesítésének fő módszere volt és marad a jövőben is. 1955 végén 483 üzem versenyzett Szlo­vákiában a vörös zászló elnyeréséért. 1956 első negyedévében ezen üzemek száma 576-ra, a második negyedévben 593-ra és a harmadik negyedévben 646-ra növekedett. Az üzemek növekvő részvétele a versenyzésben bizonyítja az iránta megnyilvánuló érdeklődést. Csupán az a fontos, hogy használják ki a szak­szervezeti szervek a gazdasági szer­vekkel együtt ezt a kezdeményezést. A szocialista munkaversenyben elért jelentős sikerek ellenére még bürok­ratikus módszerek nyilvánulnak meg a versenyzés szervezésében, melyek jelentős mértékben gátolják a dolgozók kezdeményezésének növekedését. A szakszervezeti szövetségek felada­ta, hogy megszüntessék a formaiságot a szocialista munkaverseny értékelésé­ben, mely gyakran a versenyzők szá­mának, a kötelezettségvállalások szá­mának nyilvántartására korlátozódik. A versenyzés helyes értékelése az, amikor foglalkoznak az emberekkel, munkamódszereikkel, elemzik tevé­kenységük eredményeit, megvizsgál­ják, hogyan érték el a .jó eredménye­ket és mi az oka a sikertelenségnek, jó tapasztalatokat keresnek, melyeket általánosítanak és széles mértékben érvényesítenek. A kollektív szerződés törvény A termelés irányításában a dolgozók részvételének fontos eszközei a kol­lektív szerződések, mert ezek moz­gósítják a kollektíva erejét a gazdasági tervek teljesítésére. A kollektív szer­ződésekkel kapcsolatos munka nálunk nincs kellő színvonalon. A kollektív szerződések gyakran formális kidolgo­zása csökkenti fontosságukat. A kol­lektív szerződések ugyanolyan fonto­sak, mint a terv. A terv teljesítését tehát éppen olyan szigorral kell kiér­tékelni, mint a kollektív szerződések teljesítését. Az üzemi bizottság köte­les az üzem dolgozóit a kollektív szer­ződés, minden fejezetének és minden pontjának teljesítésére megszervezni. Éppen ilyen fontos, hogy ugyanezt kö­vetkezetesen megkövetelje a gazdasági dolgozóktól is. Az olyan üzemvezetést, amely nem képes a kollektív szerző­désből eredő kötelességek teljesítésé­re, éppen olyan tehetetlennek kell tartani, mint a terv teljesítését biz­tosítani képtelen vezetőséget. Meg kell szüntetni a kampányjel­leget a kollektív szerződések értéke­lésénél és el kell érni, hogy a kollek­tív szerződések teljesítésével a felelős gazdasági dolgozók jelenlétében fog­lalkozzanak minden üzemi bizottsági gyűlésen és minden taggyűlésen. Bérek és normák Minden dolgozót meg kell nyerni á fontos feladatok megoldására, a szo­calista munkaverseny tömeges fejlesz­tésére, az újítómozgalomnak és az új technika elsajátításának; ez annyit je­lent, hogy a munka iránti új viszonyra kell nevelni a dolgozókat. A munká­hoz való új szocialista viszony kiala­kítása támogatja a dolgozók anyagi ér­dekeltsége alapelvének érvényesítését. A bérpolitikában még nagy rendetlen­ségek mutatkoznak, különösen a pré­miumokban, a bértarifákban és a tel­jesítménynormák kiszabásában. A jelenlegi teljesítmény-normák, melyeket 180 százalékon felül túl­teljesítenek, egyenlősdit okoznak a munkajutalmazásban és ez hanyag­ságra vezet, megirjgatja a munkások érdeklődését szakképzettségük növe­lése iránt, támogatja a munkamulasz­tást és munkaerőhullámzást, csök­kenti a bérek mozgósító hatását jobb munkaeredmények elérésére és dur­va módon sérti a munka mennyisé­ge és minősége alapján való jutal­mazás szocialista alapelvét. A szakszervezet feladata helye­sen megmagyarázni a bérintézkedé­sek értelmét és alapelveit, és ily módon hozzájárulni a bérfegyelem megszilárdításához, harcolni az egyen­lősdi ellen. Meg kell szilárdítani a munčtáso . és parasztok szövetségét A szocialista építés érdekei meg­követelik, hogy az ipari termelés fejlődésével egyenlően emelkedjék a mezőgazdasági termelés is. Az első és döntő politikai erő, mely lehetővé teszi e felelősségtel­jes feladat teljesítésének biztosítását, a munkásosztály és a dolgozó" pa­rasztság szilárd szövetsége. Nincs szó itt azonban akármilyen szövetségről, harcos forradalmi szövetség szük­séges, melynek fő értelme és célja a szocialista termelési viszonyok győ­zelme egész népgazdaságunkban, te­hát a mezőgazdaságban is. A munkásosztály dolgozó paraszt­ságnak nyújtott segítségének legha­tékonyabb formája az állami gép­és traktorállomások sűrű hálózata. Államunk csupán Szlovákiában már több mint egymilliárd koronát szen­tel a GTÄ-k kiépítésének és be­rendezésének, mezőgazdaságunk évről évre mind több" kiváló gépet kap, melyek segítenek a szövetkezeti tagoknak és az egyéni­leg gazdálkodó földműveseknek mun­kájukban. Ezek a gépek többmillió munkaórát jelentenek dolgozóinknak. A védnökség ne a csupán brigád "íun' a A munkásosztály a falvakra való politikai-nevelő hatását többnyire (Folytatás a 4. oldalon.) J

Next

/
Thumbnails
Contents