Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-21 / 21. szám, hétfő

A szakács dicsérete, panasza és reménye (Folytatás az 1. oldalról.) megadhatjuk minden étéinek a savát, borsát. Beváltak az új normák? — Igen. Hiszen mindegyik újonnan összeállított receptet szakácsok próbálták ki és csak az ő jóváhagyásuk után hagyták jóvá a receptet a felsőbb szervek is. Én magam is három étel receptjét kaptam kipróbálásra. Az egyik recepten változtatást javasoltam, amit figyelembe is vettek. Igy az új normák valóban megadnak minden lehetőséget jó ételek készítéséhez. A konyhában ezalatt nagy á sürgés-forgás nemcsak a tűzhelyek körül, de az expedíciós pult mellett is. A szárnyasajtó állandóan nyílik és a pincérek kezükön bámulatos mennyiségű tányért egyensúlyozva sietnek kielégíteni az éhes vendégeket. A tűzhely egy részét hatalmas, pléhböt készült tartály foglalja el, melyben körülbelül három ujjnyi víz forr. Ebben a vízben állnak a különböző főzelékekkel, kész ételekkel és mártásokkal teli fazekak. igy ugyanis az ételek állandóan melegek maradnak anélkül, hogy odaégnének. Vajon milyen változást hoztak az új normák a szakácsok munkájában? — Sokat. Ma már minden ételt sertészsírral készítünk és az ételek zsírtartalma is lényegesen magasabb. A vadhúshoz már tejfellel készítjük a mártást és a rostélyosok, meg a közkedvelt magyar paprikás készítéséhez több hagymát használhatunk fel. Ezek az ételek természetesen így sokkal ízletesebbek. A süteményeket is most már kizárólag vajjal készítjük és egyes ételek ízét és tápértékét — pl. a Rákóczi bordáét — vaj hozzáadásával fokozzuk. Mindezt persze az ételek régi árának betartása mellett, amit a legutóbbi árleszállítás tett lehetővé. — Tehát a szakács most már mindennel meg van elégedve? — Nem éppen. Nézze meg az étrendet. Látszólag minden rendben van, mert 30 fajta ételt is kínálunk naponta a vendégeknek. Szerintem azonban az nem választék, ha egy fajta húst készítünk el tízféleképpen. Szerintem az a választék ,ha az étlapon a marha-, sertés- borjú- és birkahús mellett ott van valamilyen formában a vad, szárnyas és a hal is, valamint a tápérték szempontjából értékes belső részekből készült ételek is. Amint látja, az étlapon sem szárnyas, sem vad, sem hal, sem pedig belső részekből készült ételek nem szerepelnek. Egyszerűen nem kapunk belőlük. Űgy látszik, hogy az éttermek szakácsai még egyelőre nem érzik az új év másik nagy eseményének, a decentralizációnak a hatását. Január 1én ugyarýs a vendéglők és éttermek irányítását a Kereskedelemügyi Megbízotti iHvataltól a kerületi nemzeti bizottságok kereskedelmi osztályai vették át. Ezután az éttermek és vendéglők igazgatóságai hiába fognak magyarázkodni a KNB kereskedelmi osztályai előtt, hogy nincsen vad, hal, vagy szárnyas s ezért nem szerepel az étrenden. A kereskedelmi osztálynak ugyanis teljes áttekintése lesz nemcsak az éttermek munkája felett, de a kerületben található élelmiszerkészletek felett is. Egy szerv fogja irányítani az élelmiszer elosztását és biztosítani egyenletes felhasználását is s így a hibákat is rugalmasabban orvosolhatják. Reméljük tehát, hogy az új évben a szakácsnak már csak dicséretre lesz alkalma. (-gir-) A CSiSZ kerületi konferenciái A kerületi székhelyeken megtartották a CSISZ kerületi értekezleteit, hogy értékeljék az ifjúsági mozgalomnak az elmúlt időszakban kifejtett működését és megvitassák az új feladatokat. A nyitrai kerületi értekezleten Ján V.vparina, a CSISZ kerületi bizottságának vezető titkára értékelte a kerület ifjúságának építő tevékenységét, amely különösen a nemzeti építkezésben a Nyitra és Zsitva folyó szabályozásában nyilvánult meg. A múlt évben a kerület keretében végzett vízszabályozási munkákban 1200 ifjú és leány vett részt, akik összesen több mint 12 000 munkanapot dolgoztak. Hozzájárultak ahhoz, hogy az ötéves terv második évében a földművesek e folyók mentén 3500 hektár termőfölde* fognak megmunkálhatni, amelyet eddia a kiáradt folyók rendesen elárasztottak. Az ifjúság brigádinunkával bekapcsolódott mezőgazdaságunk megsegítésébe és kulturális tevékenységet fejtett ki. A prešovi értekezleten a küldöttek a szervezetek és választott szervek tevékenységével, valamint az ifjúság előkészületeivel az ifjúság és diákság fesztiváljára, és a hemzeti bizottságokba való választásokkal foglalkoztak. Itt is értékelték a fiatalok jelentős segítségét az iparban és mezőgazdaságiban. A CSISZ szervezetek tevékenységének kibontakozására irányuló előkészület központi kérdés volt, amelyről a küldöttek Fedor Surňannak, a CSISZ kerületi bizottsága vezető titkárának beszámolója után vitáztak a Banská Bystrica-i értekezleten is. r-HIREK-, Január 16-tól a žilinai kerületből több mint 400 középiskolai tanuló kezdte meg üdülését Szlovákia hegyvidékein a legszebb üdülőközpontokban. Az iskolák minden fokán a félévi szünidő — február 1—10-ig tart. (Ez vonatkozik az egészségügyi és gazdasági iskolákra is.) Az óvodák, a napközi otthonok és iskolai éttermek, amelyek az étkezés szempontjából szükségesek, rendesen működnek ez idő alatt is. A legnagyobb szlovákiai főiskola a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola. Az idei iskolai évben a- főiskola 6 fakultásán csaknem 25 fajta képesítést nyer 5094 főiskolai hallgató köztársaságunkból és külföldi diákok a Szovjetunióból, Koreából, Lengyelországból, Magyarországról, Albániából, Romániából, Bulgáriából és Iránból. Prágában az első technikai főiskola alapítása 250. évfordulójának előestéjén, január 17-én a prágai Nemzeti Klubban megrendezték a műszaki főiskola összes fakultásán dolgozó tanárok, alkalmazottak és diákok közötti baráti beszélgetést. Kassa felszabadítása 12. évfordulójának megünneplése Január 19-én volt 12 éve annak, hogy a dicső szovjet hadsereg f elszabadította Kassát, Kelet-Szlovákia legnagyobb városát. Ez alkalommal január 19-én a Kassai Állami Színházban ünnepi ülésí tartott a Szlovák Nemzeti Front városi bizottsága és a Kassai Városi Nemzeti Bizottság. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Megbízottak Testületének képviseletében az ülésen Štefan Šebesta, a Megbízottak Testületének alelnöke vett részt. Az ünnepi est részvevői őszinte és forró lelkesedéssel üdvözölték körükben a szovjet hadsereg küldöttségét és Miskolc város dolgozóinak küldöttségét, amelyek a felszabadítás megünneplésére jöttek Kassára. Zoltán Rašky, a Szlovák Nemzeti Front városi bizottságának elnöke ünnepi beszédében kijelentette, hogy Kassa polgárai a felszabadítás 12. évfordulóját a nagy Szovjetunió és népe iránti szeretet és hála érzéseivel ünneplik, amely eroiit áldozta, hogy felszabadítson bennünket a fasizmus járma alól. Az ülés részvevői az őszinte-szeretet megnyilvánulásával, a szovjet hadsereg lelkes éljenzésével, „a Szovjetunióval örök időkre" kiáltással fogadták a szovjet katonai küldöttség vezetőjének beszédét, aki a szovjet katonák őszinte üdvözleteit tolmácsolta Kassa és az egész kerület lakosainak. Miskolc város dolgozóinak nevében Priesol József, a Magyar Szocialista Munkáspárt miskolci szervezetének vezető titkára üdvözölte az ünnepi gyűlést. Gyilkosságért: 23 év börtön Péntekeri, január 18-án tárgyalták a Bratislavai Népbíróság büntető tanácsa előtt a 23 éves Veronika Chudá vádlott perét, aki 1956. november 7én a délutáni órákban bratislavai lakásán, meggyilkolta Mária Kováčovát. A vádlott teljes terjedelmében beismerte bűntettét és kijelentette, azért követte el, hogy bosszút áljoin Mária Kováčová férjén, Rudolf Kováčon, akivel 1954 óta ismeretséget tartott fenn és akitől gyermeke született. Rudolf Kováč Mária Kováčovával 18 év óta M házaséletet. Közbe. 1955ben elhayyta feleségét és a vádlott Veronika Chudával lakott. Ebben az időben Mária Kováčová beadta a válás iránti kérvényt. Rudolf Kováč azonban egy idő múlva visszatért hozzá, megbánást mutatott a történtek fölött és Mária Kováčová visszavonta a válás iránti beadványt. A vádlott V. Chudá á Ková č csal kötött ismeretség után Kelet-Szlovákiába, Myšlába költözött. 1956. november 5-én Nižná Myšláról Bratislavába utazott, hogy gyermeke apjával, Rudolf Kováčcsal elintézze a gyermekpótlék felemelését. Már akkor elhatározta, hogyha nem éri el a gyermekpótl'k felemelését, vagy ha Kováč kitart javaslata mellett, hogy a gyermeket elveszi tőle, alkalomadtán agyonüti Kováčot. Ebből a célból a személyes szükségleti tárgyakon kívül egy hűsverPt is magával vitt, aminek segítségével meg akarta valósítani tettét. Saját beismerése szerint Mária Kováčová soha egy szóval sem ártott neki és a legjobb kapcsolatban volt vele. A Bratislavába való érkezése utáni napon betolakodott Kováčék lakásába, ahol csak Mária Kováčová volt otthon, mivel férje szolgálati úton járt. A vádlott — kihasználva a kedvező pillanatot — Mária Kováčovát hátulról háromszor fejbe vágta a húsverővel. majd a földre rántotta és párnával .fojtogami kezdte. Hogy eltüntesse a nyomokat, Mária Kováčová holttestét egy fehérnemű-kosárba tette. A holttestet, valamint a halott asszony ruháit és személyes szükségleti tárgyait postán el akarta küldeni, amivel azt a látszatot akarta kelteni, hogy Kováčné elhagyta férjét. Másnap is már korán reggel a lakásban volt, ahol folytatta a nyomok eltüntetését, de ekkor visszatért szolgálati útjáról Rudolf Kováč. Nem tudott bejutni a lakásba, mert belülről a zárban volt a kulcs. Segítségül hívta a szomszédokat, akik segítettek az ajtó kinyitásában. Közben Chudá vádlott kiszaladt a lakásból és jelentkezett a közbiztonsági szerveknél. Január 18-án a főtárgyaláson, ahol nyolc tanút és két szakértőt hallgattak ki, a népbíróság 23

t évig tartó szabadságvesztésre és a büntetés letöltéséig állampolgári jogainak elvesztésére ítélte a vádlottat. Vannak még, akik kifogásolják, hogy a vezető állásúak és a munkások fizetése között túl nagy különbségek vannak. „Ez — állítólag — nem egyeztethető össze az egyenlőség elvével." Azoknak, akik ezeket a nézeteket vallják, nincs igazuk, helytelenül értelmezik az egyenlőség elvét. S mivel az egyenlőség marxista értelmezése igen fontos körülmény, érdemes vele alaposan foglalkozni. I. Honnan származnak az egyenlőségről szóló helytelen nézetek? Az egyenlőség olyan értelmezése, mintha az a fogyasztás egyenlővé tételét jelentené, a kispolgárságtól származik — kispolgári nézet. Eredete visszanyúlik a XIX. század első évtizedének utópista kispolgári nézeteiig, amelyek az öszszes javak egyenlő elosztását hirdették. A kispolgárságban élt olyan homályos elképzelés, hogy a javak igazságosabb elosztásával — osztályharc és forradalom nélkül is meg lehet változtatni a világot. Ez persze nevetséges ábrándozás. Az egyenlősdi nem méltó a maxi ta alapon megszervezett szocialista társadalomhoz. Az egyenlősdi helytelen nézete a munkásosztály soraiban is a kispolgári gondolkodás tükröződése. Forrása a kizsákmányolt munkások évtizedes követelése: szüntessék meg a vagyonosok és a dolgozók közötti egyenlőtlenséget Ez a követelés nálunk már nagyreszt megvalósult. De egyes dolgozókban még nem tudatosodott eléggé, hogy a keresetek közötti jelenlegi különbségeknek — a múlttal ellentétben — most a több és jobb munka az alapja. Az egyenlősdi hangulatát szándékosan terjeszti az ellenséges propaganda is. II. Ennek a kérdésnek a felvetésével — hogyan értelmezi a marxizmus-leninizmus az egyenlőséget — választ adurk sok becsületes munkás kételyeire. A marxizmus-leninizmus ellene van minden kispolqári egyenlősdiségnek. Mi tudjuk, hogy az egyes emberek nem Az egyenlőség marxista érteimezése 2 ÚJ SZÖ 1957. január 21. egyenlők, hogy az egyik dolgozó fizikai és szellemi képességei szerint ugyanazon idő alatt sokkal többet termelhet, mint a másik. A fogyasztás egyenlővé tétele tehát megvalósíthatatlan illúzió. Az igazi egyenlőséget nem a szükségletek kiegyenlítésével, hanem csakis azáltal lehet megteremteni, hogy megszüntetjük az embernek ember által történő kizsákmányolását és ezzel az ellentétest osztályokat is. Hiszen az alapvető egyenlőtlenség nyilván onnan származik, hogy az osztálytársadalmakban az emberek egyik csoportja ki van szolgáltatva a másiknak. Csakis az osztályok megszüntetésével kapnak az emberek egyenlő lehetőségeket az élethez, mert felszabadulnak a kegyetlen kizsákmányolás alól. Ezért mondja Marx és Engels, hogy az egyenlőség puszta frázis, ha az nem az osztályok megszüntetését jelenti. Az egyenlőség marxista és kispolgári értelmezése, mint látható, merőben különbözik egymástól. Az egyenlőség marxista-leninista felfogását a Szovjetunió Kommunista Pártja XVII. kongresszusán fejtették ki, az egyenlőség fogalma a'.att az antagonisztikus osztályok megsemmisítését értvén. Vagyis: ,,a) az összes dolgozók egyenlő felszabadítását a kizsákmányolás alól, miután a kapitalizmust megdöntöttük és a kapitalisták vagyonát kisajátítottuk, b) a termelési eszközök magántulajdonának mindenki számára egyenlő megszüntetését, miután az egész társadalom tulajdonába adtuk őket, c) mindenki egyenlő kötelezettségét arra, hogy képessége szerint dolgozhassék és minden dolgozó egyenlő jogát arra, hogy ennek fejében mindenből munkájának megfelelően részesedjék (szocialista társadalom), d) mindenki egyenlő kötelezettségét arra, hogy képessége szerint dolgozzék és minden dolgozó egyenlő jogát arra, hogy ennek fejében mindenből szükségleteinek megfelelően részesüljön (kommunista társadalom)." Az egyenlőség marxista felfogása tehát azt jelenti, hogy a dolgozók egyszer s mindenkorra megszabadulnak a kizsákmányolás alól, hogy egyformán urai az országnak és hogy országukban mindenkinek t gy f orma lehetősége van arra, hogy képességeit szabadon kifejthesse. Az egyenlőségnek a szocializmusban érvényes elvét valósítjuk meg egyre inkább mi is népi demokráciánkban. A munkásosztály vezette dolgozó nép hatalmának kivívásával mi is elértük dolgozó népünk egyenlő felszabadítását a kizsákmányolás alól. És éppen erre az alapra épültek és épülnek a jövőben még inkább az egyenlőség szocialista eszméjének gazdag vívmányai. Népi demokráciánk minden becsületes fia egyenlő abban, hogy joga van a munkára és a munkájának megfelelő keresetre, pihenésre és üdülésre. Dolgozóink és gyermekeik egyenlők abban, hogy hajlamuk, tehetségük, érdeklődésük szerint tanulhatnak, művelődhetnek és ehhez hatalmas segítséget nyújt számukra áHamunk. Hazánk minden becsületes dolgozója előtt nyitva áll az út, hogy képességének megfelelő állásba kerüljön. Biztosítjuk a nők egyenjogúságát, férfiakkal egyenlő érvényesülési lehetőségüket az élet minden területén. A dolgozóknak egyenlő joguk van képességeik kifejtésére és munkájuk igazságos, teljesítmény szerinti díjazására. III. Miért van az egyenlőség helyes értelmezésének olyan nagy jelentősége? Egyeseknek talán úgy tűnhet, hogy itt egy elvont, gyakorlati jelentőséggel nem bíró vitáról van szó. Ez persze súlyos tévedés. Az egyenlőség helyes értelmezése szorosan összefügg a szocializmus építésének kérdésével, a szocializmus győzelmével. Az egyenlőség a szocializmusban ugyanjs azt jelenti, hogy mindenki képességei szerint dolgozik és munkája arányában részesedik a társadalom javaiból. A szocializmusban tehát csak egyetlen jogcím létezik a javakból való részesedésre: a munka! Ezzel a jogcímmel pedig minden dolgozó egyformán rendelkezik. A szocializmusban a munka szerint kell a termékeket elosztani elsősorban azért, mert a társadalom még nem rendelkezik a termékek olyan bőségével, amellyel korlátlanul ki tudná elégíteni a mainál sokkal nagyobb, egyre növekvő szükségletet. Másodszor pedig azért, mert a munka még nem vált az emberek életszükségletévé, mert a dolgozók nagy része ma még elsősorban azért dolgozik, hogy munkájával biztosítsa a megélhetését. Ahhoz, hogy mindenkit a szükségletei szerint lehessen a társadalom javaiból kielégíteni — a különféle áruk bőségét kell megteremteni, ami pedig csak a termelésnek és a munka termelékenységének nagyméretű emelkedésén keresztül lehetséges. Dolgozóink már eddig is nagyszerű eredményeket értek el a termelés növelése terén. Ebben kétségtelenül szerepet játszott a dolgozók megváltozott viszonya a munkához, az a tudat, hogy maguknak dolgoznak. Rendkívül fontos szerepet játszott azonban emellett az is, hogy a dolgozók anyagilag is érdekelve voltak a termelés emelésében. Ha a dolgozók tudják, hogy magasabb teljesítményért nagyobb fizetés jár, akkor ez állandóan ösztönzi őket egyre nagyobb termelési eredmények elérésére. A dolgozók egyéni érdekeltsége — mint Lenin elvtárs tanítja — egyik legnagyobb előrevivő rúgója a termelés növelésének. Ahhoz, hogy a termelést egyre növelhessük, az is szükséges, hogy dolgozóink állandóan fejlesszék szakmai tudásukat, hogy elsajátítsák a haladó technika vívmányait. Világos, hogy a dolgozók csak akkor igyekeznek fejleszteni szaktudásukat, ha tudják, hogy ezzel párhuzamosan növekedni fog a keresetük is. Többek között ezért helyes az, ha a vezető állásúak fizetése magasabb az átlagos keresetnél, mert ez is arra ösztönzi a dolgozókat, hogy szakképzettségük emelésén keresztül fontosabb munkakört érjenek el. Nálunk mindenki előtt nyitva áll az út, hogy képességeinek megfelelő munkát végezzen. A ma gasabb színvonalú vezetői munka nagyobb felelősséget jelent, értékest. hasznosabb az egész társadalomnak, ezért nem volna igazságos, ha ugyanannyit fizetnének érte, mint az átlagmunkáért. Hogy ez mennyire inkább átmegy a munkások tudatába, azt a napokban az ejpovícei kohászok és olvasztárok között tapasztaltam. Beszélgetésünk során azt, hogy a munkáscsaládok nem küldik fiaikat egyetemre, műszaki főiskolára, azzal magyarázták, hogy a képesítés évekig tartó megszerzése után a fiatal mérnöknek alig van magasabb fizetése, mint a munkás átlagos keresete. Ez a helyzet természetesen nem maradhat sokáig így. Az Állami Bérmegállapító Bizottság most dolgozik az erre vonatkozó igazságosabb javaslatokon. Ugyanez a helyzet a szakmukások vonalán is. Ha a segédmunkás ugyanannyit keresne, mint a szakmunkás, nyilván nem igyekezne szakmunkássá válni. Az ilyen egyenlőség odavezetne, hogy a tanulatlan munkás nincsen érdekelve abban, hogy szakmunkás váljék belőle, ily módon meg van fosztva az előrehaladás perspektívájától. A szakmunkások, művezetők, mérnökök jogosan kapnak többet, mint a náluk alacsonyabb képzettségűek. Az egyenlő fizetés végső fokon tehát odavezetne, hogy gátolná a termelés növekedését, megállítaná fejlődésünket, veszélyeztetné boldogabb jövőnket. IV. Miért veszélyesek tehát az egyenlősítési törekvések? Azért, mert fékezik a munka termelékenységének fokozását, ami a szocializmus építése szempontjából a legfőbb dolog, ami egyben a szocializmus győzelmének kérdése. A mi munkabérrendszerünkben is sokáig helytelen volt a szakmák közötti bérarány. A munkabér nem ösztönözte eléggé a dolgozókat szaktudásuk fejlesztésére. Ezeknek a hibáknak a felszámolása — bár egy ideig még el fog tartani — már folyamatban van. Bérrendszerünkben fel kell számolnunk az egyenlősdi minden maradványát. E téren rendkívül fontos a tisztánlátás, hogy higgadtan és türelemmel megmagyarázzuk e kérdés lényegét és eloszlassuk a helyenként eléggé elterjedt hibás nézeteket. SZILY IMRE