Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-17 / 17. szám, csütörtök

Csou En-laj Budapestre érkezett Varsóban a kínai—lengyel közös nyilatkozatot írtak alá Varsó (ČTK) — Varsóban január Í6-án a kora reggeli órákban közös kínai—lengyel nyilatkozot írtak alá. Kínai részről a nyilatkozatot Csou En-laj, a Kínai népköztársaság Államtanácsának elnöke, a kínai kormányküldöttség vezetője, lengyel részről Jozef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke írták alá. Az ünnepélyes aláírásnál jelen voltak a kínai kormányküldöttség tagjai, valamint a lengyel kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető képviselői IV. Gomulkával, A. Zawadzkival és J. Cyrankiewicz-csel az élen. Varsó (ČTK) — A kínai kormányküldöttség január 16-án délelőtt búcsút vett Lengyelországtól. A küldöttségtől a varsói lepülőtéren a lengyel kormány és a Lengyel Eoyesült Munkáspárt vezető tényezői búcsúztak W. Gomulkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával, A. Zawadszkival, az Államtanács elnökével és J. Cyrankiewicz miniszterelnökkel az élen. Megjelentek a varsói dolgozók küldöttségei és a diplomáciai testület Varsóban akkreditált képviselő

1" is. A Kínai Népköztársaság és a Lengyel A Kirgiz SZSZK kitüntetését ünnepli Moszkva (ČTK) — A Kirgiz SZSZK ban január 15-én nagy népünnepélyeket tartottak azzal kapcsolatban, hogy e köztársaságot a Szovjetunió legnagyobb kitüntetésével, a Leninrenddel tüntették ki a mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért sikereiért. A Kirgiz Állami Opera és Balettszínházban tartották a Kirgiz SZSZK Legfelső Tanácsának, a minisztertanácsnak és a Kirgiz SZSZK Kommunista Pártja Központi Bizottságának ünnepi ülését, amelyen N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára is beszédeit mondott. Indonézia reakciós erői meg akarják dönieni Szasztroamidzsozso kormányát Dzsakarta (ČTK) — A Perti Indonéz muzulmán párt január 15-én bejelentette, hogy visszahívja képviselőjét Szasztroamidzsozso kormányából. Politikai körökben úgy vélik, hogy a párt ezt a Maszjumi nagy muzulmán párt reakciós elemeinek befolyása alatt határozta el. A Maszjumi párt a jelenlegi indonéz kormány megdöntésére törekszik. A Perti Pártnak Indonézia parlamentjében mindössze négy mandátuma van. A másik két nagy muzulmán párt, a Nahdatul Ulama és a Muzulmán Párt nem hajlandók követni a Perti Párt példáját és továbbra is támogatják dr. Szasztroamidzsozso kormányát. Az indonéz hadsereg egyes reakciós tisztjei puccskísérleteinek kudarca után a reakciós elemek most terrorral igyekszenek megfélemlíteni Indonézia haladó tényezőit. Indonézia imperialista ellenségeinek és indonéziai segítőtársaiknak mesterkedései megszilárdítják a nép ellenállását a reakciónak a kormány megdöntésére irányuló szándékai ellen. Indonézia Kommunista Pártjának vezetésével a szumatrai Medánban nagy népgyűlést tartottak, amelyen a többi között felszólalt Indonézia Kommunista Pártja észak-szumatrai szervezetének titkára. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Indonéz Köztársaságra nézve a legfőbb veszedelmet az ellenségnek az indonéz nép egysége megbontására irányuló törekvései képezik. A gyűlésen résztvevő munkások, parasztok, katonák és az ifjúság képviselői felszólították Szumatra és egész Indonézia lakosságát, hogy lankadatlanul küzdjenek az összeesküvő csoportok ellen, az indonéz nép egységéért. Indonézia Kommunista Pártja nyilatkozatot adott ki, amelyben D. N. Aidit, Indonézia Kommunista Pártjának főtitkára hangsúlyozza, hogy a jelenlegi indonéz kormánynak helyén kell maradnia. A kommunista párt véleménye szerint Szasztroamidzsozso kormánya őszintén törekszik a parlament által egyhangúlag elfogadott kormányprogram megvalósítására. A kormányválság jelen pillanatban csakis a holland és amerikai imperialisták és indonéziai segítőtársaik céljait szolgálná. AZ ADRIAI TENGERPARTON Trieszttől egészen Zadarig hatalmas hóvihar dühöngött. A vihar következtében a tengeren megszűnt a hajóközlekedés. (ČTK) Népköztársaság államhimnuszainak el hangzása és a díszszázad szemléje után Csou En-laj és Cyrankiewicz beszédet mondtak. * * * Budapest. — Január 16-án délben a budapesti repülőtérre érkezett a Kínai Népköztársaság küldöttsége Csou En-lajnák, az Államtanács elnökének, Kína külügyminiszterének vezetésével. A küldöttséget szívélyesen üdvözölték Dobi István,, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-parasztkormány miniszterelnöke, Münnich Ferenc, Rónay Sándor és Marosán György miniszterek. Jelen voltak továbbá a buda pesti kínai nagykövetség képviselői a Szovjetunió, a népi demokratikus államok, India, Egyiptom és más baráti ország diplomáciai megbízottai. Kádár János miniszterelnök üdvözlő beszédet mondott. Beszédére a kínai küldöttség nevében Csou En-laj válaszolt. A küldöttség egy napig tartózkodik Budapesten. Colombi beszámolója az Olasz Kommunista Párt KB teljes ülésén Róma (ČTK) — Rómában folyik az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. A január 15-" délelőtti ülésén Arturo Colombi, í pártvezetőség tagja a napirend első pontjával: „A mezőgazdasági helyzet tel és a nyomor elleni harccal" kapcso latban beszámolót tartott. Beszámolójában hangsúlyozta, hogy a földnélküliek és kisparaszt** munkásosztály legmegbízhatóbb szövetségesei a monopóliumok és reakciós társadalmi csoportok elleni harcban és szükséges, hogy a munkásosztály szövetségesei legyenek a szocialista Olaszországért folyó küzdelem ben is. Beszéde további részében Colombi az úgynevezett földreformot bírálta. A SAAR-VIDÉKI állami szolgálatban alkalmazott jogászok 60 százaléka állást fogiáit a Saar-vidéki Kommunista Párt előkészületben levő be tiltása ellen. (ČTK) TUNISZBAN 20 év korhatártól álta lános hadkötelezettséget vezettek be. 18 éven felüli ifjait önkéntesként je lentkezhetnek a tuniszi hadseregbe. (ČTK) Egyiptomi tudósításunk (3) Míg Port Said romjaiból felépül J . 1 .íC -- - .„MM «'*• - 1 A AXKM /MVI a * 4 Itt ülök a mólón és nézem, hogy a tenger hullámai hogyan mossák Lesseps Ferdinand tíz méter magas, hatalmas bronz szobrának romjait, amely a brit megszállás utolsó napjáig a, Port-Said-i kikötő felett uralkodott. Mellettem egy fiatal egyiptomi ül, az ellenállási mozgalom egyik tagja azok közül, akik a szobrot a levegőbe röpítették. Mintha gondolataimra válaszolna, így szól: „Lesseps természetesen nem volt imperialista. Mérnök volt és valószínűleg úgy képzelte el, amikor a Szuezi-csatorna tervét rajzolta, hogy munkájának egyedüli célja az lesz, amit emlékművére írtak: „Megnyitni az utat a nemzetek előtt." Biztosan nem tehetett arról, hogy művét Egyiptom és más országok" leigázására használták fel. De számunkra emlékműve mindig az imperialista uralom jelképe volt, és mikor a megszállók a szobor kinyújtott kezeibe két hatalmas zászlót, a brit és francia nemzeti zászlót helyezték, elfogyott a türelmünk... Helyén most Egyiptom felszabadítását jelképező szobor fog állni. És így a Port Said-i mólón a dinamit-robbantás és a füstoszlop az elnyomás és pusztítás időszakának végét, de egyúttal a szabadság és az új építés korszakának kezdetét is jelenti. Port Said újjáépítése nem kis feladat. A városban kilencezer házat pusztítottak el és rongáltak meg, nem beszélve a közszolgálatokat nyújtó üzemeken és energetikai berendezéseken, a kikötő berendezésein és más helyeken okozott károkról. Az egyiptomi kormány az ország ipari építésében elsőrendű feladatul tűzte ki a hős város újjáépítését. A város építésének terve három időszakra oszlik. Az első időszak az összes javítható házak rendbehozatalát tűzte ki célul, éspedig három hét alatt. A második feladat, hogy gyors ütemben háromezer új lakást kell felépíteni a hazatérő menekültek részére. Ennek határideje három hónap. Ügy tűnik fel, hogy itt gyorsabban építenek, mint nálunk. De tekintetbe kell vennünk azt is, hogy egyszerű, alagsorok nélküli épületekről van szó amelyek lapostetejűek, nincs bennük fűtőtest, mivel Egyiptomban nincs tél és jóformán soha nem esik az eső. Megnéztem azt a helyet, ahol'még néhány nappal ezelőtt az El Manahnegyed romjai voltak. Ma már a kerület legnagyobb részét rendbehozták, a romokat eltakarították és néhány buldózer dolgozik itt, amelyek széles villáikkal maguk előtt tolják az agyag- és megfeketedett téglahulladékot. Fajez Ramzi mérnök elfordítja tekintetét a teodolittól és készségesen mutogatja a terveket. „Itt fognak állni a standardizált négyemeletes úgynevezett népházak. Az építkezést az állam és a városi közigazgatás végzi. A házak a tönkretett szegény-negyed, El-Manah és El-Emari lakossága számára készülnek és ezért a lakbér minimális lesz. Közvetlenül az építkezéssel szemben áll a határőrség kaszárnyája, amely a betört ablakokon és lehullt vakolaton kívül úgyszólván sértetlen. Itt szállásolták el a hazatérő menekülteket. Naponta kb. 3000 tér vissza Port Saidba. Egészen hátul a bútorok, edények és ruhák között kb. nyolc éves leányka ül és az arab ABC-ét olvassa. „Masr", — olvasom lelkesedéssel a vállán keresztül, boldogan, hogy megfejtettem a baloldali lapon levő feliratot és tudom, hogy arabul ez Egyiptomot jelent. „Misr", — javítja ki a helytelen kiejtést és az interjú megkezdődött. — Hogy hívnak? — Fatma. — Hová való vagy? — Port-Saidból, de az a z utca, ahol laktunk, már nincs mea. választ és Csak félig értem ezt a így a társam fordítja Ifr. — Te angol vagy? — kérdezi a kislány, aki valószínűleg angolnak gondolta a „Not hore" kifejezést. Ingatom a fejemet, hogy nem. Bizalmatla nul néz rám. — Ha nem vagy angoi, akkor mondjad, hogy szereted Egyiptomot — Szeretem, mondom. Ež elegendő althoz, hogy folytassa. — Anyukám azt mondta, hogy nagy i fehér házban fogunk lakni. Anyuka? — Távolabb ül egy mozlimmódra eltakart arcú asszony. Nem illik, hogy idegen férfi, még ha újságíró is, megszólítson ilyen lepelbe burkolt arcú nőt. így hát Fatmához fordulok. — És hol van apukád? — Öt nem láttuk azóta, amikor az angolok lőni kezdtek bennünket és lerombolták házunkat, de lehetséges, hogy visszatér. Tovább nem kérdezősködhetünk. Egyiptomi barátom figyelmeztet, hogy észrevettem-e, hogy az a mód, ahogyan az anya fátyola meg van kötve, azt mutatja, hogy eddig nem tartja magát özvegynek. Ö is abban a tudatban van, hogy férje visszatér. Port Said lakosságának százai eddig nem tudnak semmi hírt szeretteikről. Az eltűnteket nyilvántartó központba naponta számtalan kérés, jelentés érkezik. Minden vonatra, minden autókolonra, amelyen a menekültek érkeznek az emberek hosszú sora vár, akik táblákat tartanak kezükben a következő feliratokkal: „Ki tud valamit Ahmed Haszaneinről, a Faridutcából? Az isten szerelmére, nem látta valaki leányunkat, Leila Musit? Mire Port Said feltámad romjaiból, még nagyon sok könnyet hullatnak azokért, akik nem térnek vissza. De mi a kis Fatmával tudjuk, hogy a romokon gyönyörű fehér házak épülnek és hogy a világ emberisége nem engedi meg, hogy valaki mégegyszer kedvet kapjon azok lerombolására. Jaroslav Bouček Az ENSZ végre a leszerelésről tárgyal K

é ét hónapi ülésezés után, amely — mint tudjuk — nem volt mindig célravezető, az ENSZ végre megkezdte a leszerelés kérdésének tárgyalását. E probléma jelentőségét nehéz kellőképpen értékelni. A világbéke terén sok egészségtelen tünet mutatkozik és ha ezek közül valamelyiket pusztító rákbetegségnek nevezhetjük, iaz csakis a lázas fegyverkezés lehet. A politikai bizottságban, amely elé beterjesztették az ENSZ leszerelési bizottságának jelentését a leszerelés kérdéséről, az USA és a Szovjetunió küldöttei nyilatkoztak. A szovjet küldött ismét felhívta a figyelmet a Szovjetunió november 17-i javaslatára, amely összefoglalóan foglalkozik a leszerelés kérdésével. V. V. Kuznyecov beszéde különös jelentőségű, a nukleáris fegyverekkel való kísérletek azonnali beszüntetésére és az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésére vonatkozó javaslat. Ez az ülés kizárólag a leszerelés kérdésével foglalkoznék. A legutóbbi évek és hónapok igazolták, hogy az atomfegyverekkel való kísérletek beszüntetésére irányuló követelés már nemcsak minden ország népeinek, hanem Európa és Ázsia több kormányának és parlamentjének is kívánsága. Ez az óhaj utat tör az USA-ban is. így például Stevensonnak, a Demokrata Párt elnökjelöltjének az USA legutóbbi választásai alkalmával is ez volt a fő külpolitikai jelszava. Stevenson a választási kampányban éppen ezzel a jelszóval aratta legnagyobb sikerét és az a több mint 20 millió ember, aki ráadta szavazatát, nem kis számban szavazott a kísérletek beszüntetése mellett. A Szovjetunió küldötte beszédében olyan tényre támaszkodhatott, amely önmagáért beszél: a szovjet fegyveres erőknek 1840 00Ó fővel való csökkentésére. Ez nemcsak távlat vagy propaganda (amivel az USAban szokás szerint lekicsinyelni igyekszik a szovjet béketörekvéseket), hanem valóság. Az USA küldötte az amerikai sajtóban régen beharangozott javaslatokkal állt elő. Ezek a javaslatok több érdekes pontot tartalmaznak, amelyek részletes tanulmányozást érdemelnek. Ez elsősorban az USA és a. Szovjetunió fegyveres erőinek 2 500 000 főre, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőinek 750 000 főre való korlátozására vonatkozik. A Szovjetunió 1 500 000-re és 650 000-re javasolja leszállítani a létszámot, az egyezmény megkönnyítése érdekében azonban a múlt év második felében beleegyezett a fenti számokba. Az amerikai javaslatban mindeddig nem elég világos az ellenőrzés kérdése. Az USA javaslatának olvasásakor már első tekintetre nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés kérdését ezúttal is előtérbe helyezik a lényeg, vagyis az igazi leszerelés hátrányára. A javaslatban nincs szó olyan fontos kérdésről, mint például az atomfegyverek betiltása és ismét az a törekvés nyilvánul meg, hogy a leszerelés elvi problémáira vonatkozó egyezményt más problémák megoldásától tegyék^ függővé, melyek a leszereléssel közvetlenül nem függnek össze. Az USA javaslatait az USA békés céljairól és a nemzetközi feszültség csökkenésére irányuló törekvéséről szóló szavak kísérték. A feszültséget azonban nemcsak nem csökkentik, hanem ellenkezőleg még fokozzák az olyan akciók, mint amilyen például Eisenhower-doktrinájának , javaslata, amelyet a kongresszus most tárgyal, vagy pedig az 1957—1958. évi költségvetés katonai kiadásainak előkészületben levő emelése. A múlt év 36 milliárd dollárjával szemben a következő költségvetési évre egyelőre 38 milliárdot javasolnak. A költségvetésben a legnagyobb emelkedést éppen a fokozott fegyverkezésre fordított kiadások okozzák. Ezek a tények arra késztetnek, hogy az amerikai javaslatokat óvatosan ítéljük meg. A következő napok, melyeken az ENSZ-ben folytatják a tárgyalásokat, kétségkívül meghozzák sok kérdés magyarázatát. Megmutatkozik, mennyiben lehet szó az álláspontok további közeledéséről. Nem fér kétség hozzá, hogy már rég eljött az ideje annak, hogy a szavakról konkrét egyezményekre és tettekre térjenek át. P. T. A Vietnami Köztársaság és Franciaország kapcsolatait a handungi öt elv alapján kell rendezni Fam Van Bong interjúja Hanoi (ČTK) — Fam Van Dong, a Vietnami Köztársaság miniszterelnöke Jean Georgenak, a Francé Presse ügynökség hanoi tudósítójának interjút adott, amelyben hangsúlyozta, hogy „a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Franciaország közötti kapcsolatokat az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett élés öt elve alapján Lehet és kell rendezni. Fam Van Dong közölte továbbá, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további fejlesztése érdekében célszerű volna, ha a francia áru kivitelét Vietnamba mentesítenék bizonyos helytelen betiltó rendelkezésektől. Ugyancsak kívánatos volna, ha a követelések fizetésének módjára vonatkozólag egyezményt kötnének. Itt azon követelésekről van szó, amelyeket vietnami állampolgárok igényelnek a francia kormánytól. Fam Van Dong a kapcsolatok rendszeresítésének fő tényezőjeként annak szükségességét jelölte meg, hogy a francia kormány teljes mértékben tartsa szem előtt közös felelősségét a genfi egyezmények teljesítéséért, és hogy megoldja a Vietnami Demokratikus Köztársaság franciaországi hivatalos képviseletének kérdését. További elbocsátások a nagy-britanniai Ford-Üzemben London (ČTK) — A Ford üzemek igazgatósága január 15-én bejelentette, hogy a London melletti dagenhomi Briggs karosszériagyárban további kétezer munkást elbocsát. Az üzem igazgatósága ezen intézkedés indokolásául azt hozza fel, hogy a 8500 alkalmazott eddigi háromnapos munkahete neim vált be és a többi munkások számára bevezetik a négynapos munkahete.t. A szuezi válság óta elbocsátott munkások sz ma csak a briggsi segédüzemben háromezret tesz ki. Eisenhower költségvetési javaslata Washington (ČTK) — Az USA elnöke január 16-án terjesztette az amerikai kongresszus elé az 1957. július 1-én kezdődő 1957/58. pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatát. Az USA legnagyobb békebeli költségvetésének nevezett új költségvetés fő céljainak egyike — Eisenhower szavai szerint — hatalmas fegyveres erők kiépítésé". Az elnök a katonai kiadásokra fordított tételt a múlt évvel szemben két milliárd dollárral kívánja emelni, olyannyira, hogy a közvetlen katonai kiadások felemésztik a költségvetés 63 százalékát. Ennek csaknem a fele az USA légierőire jut. A költségvetésben a külföldi segítségre szánt 4400 millió dollárnak több mint a fele: 2450 millió dollár a szövetségesek katonai támogatására szolgál. A külföldi segítségre szánt összegben beszámították annak a 400 millió dollárnak felét, amelyet Eisenhower közép-keleti politikájának megvalósítására szántak. Eisenhower a katonai költségvetés fokozását azzal indokolta, hogy az USA „folytatni fogja atomfenyver-készletének bővítését" és hozzáfűzte, hogy „azok a Itatásos fegyverek, amelyekkel az amerikai fegyveres erőket mtnd nagyobb mennyiségben és gazdagabb választékben felszerelik, fokozott kiadásokat igényelnek, amelyeket gyártásukra, használatukra és karbantartásukra fordítanak". A katonai kiadásokon kívül Eisenhower kiemelte, a tájékoztató szolgálatok és az atomkutatások fokozott pénzügyi dotációjának szükségességét, amelyeket az USA hadigépezete közvetett részének lehet minősíteni. AZ IZRAELI csapatok január 15-én a délelőtti órákban kiürítették a Sínaifélsziget északi részén fekvő El-Aris városát. Ugyanaznap bevonultak a városba az Egyesült Nemzetek Szervezetének nemzetközi fegyveres alakulatai. (ČTK). OJ SZO 1957. január 17.