Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-01 / 01. szám, kedd

— Azért hívattam össze az elvtársakat és elvtársnőket, hogy, mint a vállalat osztály­vezetőivel megtárgyaljam az újonnan létesítendő funkció je­lentőségét és az egyes dolgo­zók esetleges áthelyezését más munkakörbe — mondta az igaz­gató és orrára helyezte sötét­barna szarukeretes pápaszemét. — Káderekről lévén szó, akik­nek fizetési beosztásáról is döntenünk kell, kérem Pedáns elvtársat, a káderosztály és Da­gi elvtársat, a munkabérosztály főnökét, legyenek különös fi­gyelemmel. — Majd ha befejeztem/Szi­gorú könyvelő elvtárs, meg­mondhatod az észrevételeidet! — Hol is hagytam abba? Ja, igen, meg kell állapodnunk a javasolt funkció jelentőségében és annak fizetési beosztásában. Természetesen a kérdés eldön­tésénél kizárólag a vállalat ér­dekei jöhetnek számításba. Ezért semmi esetre sem szabad az ügyet szubjektív szempont­ból elbírálnunk, ami azt jelenti, hogy. a fizetés megállapításánál ne a személyt tekintsük, hanem csakis a funkciót és annak fontosságát. Hasonlóan kell el­járnunk az áthelyezéseknél, amikor is a dolgozók képesíté­se és munkaerkölcse biztosítja a vállalat érdekeit. — De térjünk a tárgyra! A sima és zökkenőmentes szolgá­lat ellátása vállalatunknál fel­tétlenül megkívánja egy olyan funkció létesítését, mely átte­kintést szerez valamennyi osz­tály ténykedéséről... igen, igen, nagyon helyes Apró elv­társ megjegyzése ... lényegé­ben egy koordinációs közpon­tot, mely összekötő kapocsként működik majd az egyes osztá­lyok között és a vezetőség, il­letőleg közöttem. Á koordiná­ciós központ feladata lesz az egyes munkahelyekről és osz­tályokról beérkezett jelentések összegyűjtése... ne csóváld a fejed. Szigorú elvtárs, ellenér­veidet azután közölheted ... azok feldolgozása és továbbítá­sa a vezetőséghez, azaz hoz­zám. — Pedáns elvtárs arcáról le­rí, hogy nem érti, mire gondo­lok. Nézd csak, elvtárs, ma a helyzet az, ha beszélni akarsz veíem, a titkárnőmet hívod, aki közli veled, hogy gyűlésre, vagy értekezletre mentem, vagy a minisztériumban vagyok, eset­leg szolgálati úton és addig kell várnod rám, amíg a dolgomat elintézem. Ezentúl egyszerűbb lesz a megoldás. Mondanivaló­dat írásban közlöd az összekö­tő kapoccsal, mely azt iktatja, bevezeti, feldolgozza, vélemé­nyezi, átadja a titkárnőmnek, ez pedig nekem, majd vele közlöm elhatározásomat és ugyanezen az úton, amelyen hozzámkerült, megkapod a dön­tést. Nem értelek benneteket, elvtársak! Mit kifogásoltok ezen? Hogy bonyolultabb eljá­rásul van szó? Ugyan kérerrr! Ha eddig várhattatok egy vagy két hétig a döntésemre, akkor ezentúl is kibírjátok. Tovább nem fog tartani az elintézés és legalább rend lesz! — Kikérem magamnak, Szi­gorú elvtárs, felesleges meg­jegyzésedet a bürokráciáról. Javaslatom csupán a munkaer­kölcs megerősítését célozza. Amint látom, egyedül Apró elv­társ ért . velem egyet, csak ő képes felfogni javaslatom nagy­szerűségét. Az elvtársak szoro­sabb kapcsolatot kívánnak ve­lem teremteni és ha felajánlom az egyedüli megoldást, a bü­rokráciát emlegetik. Egyszer s mindenkorra tisztáznunk kell, miben rejlik a szocialista válla­lat igazgatójának legszorosabb kapcsolata az egyes munkahe­lyekkel. Minek vannak akkor a helyettesek, titkárok, előadók és ki jáma az igazgató helyett a gyűlésekre' És főleg, ki járna külföldre? Ki honosítaná meg idehaza a külföldön keservesen szerzett tapasztalatokat ? Na ugye... — Hogy visszatérjek a dolog­ra, a javasolt koordinációs köz­pontban egyelőre a következő káderek dolgoznának: az osz­tály főnöke, titkárnő, előadó és néhány adminisztratív erő. Nyuaalom, főkönyvelő elvtárs! Ha becsületes munkát várunk a központtól, meofelelő káde­rekkel kell felszerelnünk. A koordinációs központ vezetője­VANNAK MEG ILYEN IGAIGATOK? vé illetékes tényezők egy olyan lyére a tervosztály főnöke, Apró elvtársat ajánlanak, akivel me- elvtárs eddigi titkárnőjét, Bár­rö véletlen folytán évekkel sony elvtársnöt ajánlja. Az elv­ezelőtt egy üzemben dolgoztam, társnő új beosztása 300 Kčs­Megbízható, kitűnő embernek val több fizetést jelentene, ismerem. Vajon szakember-e? — Na, mi van már megint? Kizárólag rajtunk múlik, hogy ügy látszik, hogy minden ész­azzá váljék. szerű javaslat ellen kifogásokat — Mit látok? A káderosztály emeltek. A te kifogásod, Pedáns főnöke, Pedáns elvtárs nincs elvtárs, helyes, mert Bársony velem egy véleményen? Nyu- elvtársnő munkaerkölcse való­godtan állíthatom, hogy a ve- ban sok kívánnivalót hagy hát­zető állásokban pont ilyen sze- ra. Viszont minden dolgozónak mélyekre van szükség. Olya- lehetőséget kell adnunk, hogy nokra, akiket nem terhel holmi megmutassa, mire képes ... felesleges szaktudás és vállalati Nyugalom, Apró elvtárs, nyuga­sovinizmus. Sokan azt tartják, hogy olyan emberek kellenek, akik az üzemet a legapróléko­sabban ismerik és gyakorlati kifejezést, miszerint azért tudásuk párosul az elméleti ajánlja Bársony elvtársnőt az felkészültséggel. Nagy tévedés! új állásba, hogy megszabadul­Kizárólag rajtatok, a ti politi- jon hasznavehetetlen titkárnő­kai érettségieken múlik, hogy jétől. Elvtársak, a funkciók mö­meggyőzzétek az üzemi bízott- gött az embert is meg kell lát­ságot. a dolgozókat az új funk- nunk, az embert! Miért ne ció szükségességéről és annak egyeznénk bele, hogy Bársony kiváló képességeiről, akivel az elvtársnőnek 300 Kčs-val több lom! Talán csak nem izgatod fel magad azért, mert Szigorú elvtárs azon véleményének adott TÜSKÉK-MOSOLYOK GYORSAN — RÖVIDEN HIVATALBAN Elmondom most versbein, dalban. A szerkesztő így szól zordan: Menjen kérem, S harminc „ , . . sorban egynéhány hivatalban írjon krokit, vagy esszét, Esetleg egy szép mesét. Legyen ebben pozitív hős. S a negatív ne legyen nős. Legyen benne szerelem, Ám de délre meglegyen! Megy az író lógó orral, S harminc sorba lelket sző Azért Hl sort az tflyfél. Mert a diskurálás itten, — Ügy éljek én! Bizmyisten! — Fontosa' b minden ügynél! CSENDÉLET Jön a troli, mint a villám! Késett egy pár percet nyilván. Készítem is már az irhám, S mikor kész van, a legjobb A m ° •ésést hoz be nvílváo, részt Mert elsuhan, mint a villám, — kihúzza a szerkesztő! VIGASZ Egy-egy lektor, Mint bősz Hecktor Szűr, vág, töröl, zsigerez, S ráadásul még azt mondja, így lesz kérem siker ez! S a nép bosszús, kölinyet sírván, Mérgelődik a .ló firmán! SÍRFELIRAT Itt nyugszik egy hivatalnok, Abba' halt bele, Hogy rádőlt egy intézetlen Aktahegy — fele! Neumann János CSÚSZKÁLÓ Egy vödörny' víz tán vagy épp ég-: tócsa, mét^gyszér jecsapna lopódzott le volna; valami ilyesmi fagyott az utcára, s most e liliputi csöp korcsolyapálya egyszerre a házunk közelébe termett, — s nosza, tíz-húsz gyermek szoknya, nadrág egyképp titkos születését vígan ünnepelték. Sikongva rohantak feléje a srácok, mintha nem két métert de a nagy világot fedné az a „jéghegy". Oh hogyha engem is s hátán szálló kedvem vinné csoda&sizma, egyenest a mesé-í délsarkához csúsznak, mint ezek a boldog csupaszárnyú purdék! Monoszlóy M. Dezső. áliást betölteni kívánjuk. fizetése legyen? Tán irigyli tő­le valaki a fizetéstöbbletet? Na, — Még egy pillanatnyi türel met kérek! Miután meggyőzöd­tünk a koordinációs központ célszerűségéről, mindjárt letár­nyugosztok, végre egy nézeten vagyunk, hiszen csakis így ér­hetünk el a szocialista épités­gyalhatjuk a fizetési beosztá- be n komoly sikereket. sokat. Mielőtt azonban átadom Ezzel berekesztem mai a szot a munkabérosztály főnő- összejövetelünket, melyet igen kenek, Dagi elvtársnak, ismé- magas szinvon ai o n i e vőnek ér­telten kérem, hogy a továb- tékelek. Tárgyilagosan megol­biakban is tartsátok szem előtt dottunk néhány nehéz kérdést, az üzem érdekeit, és az új anélkül, hogy személyi, baráti funkció célszerűségét. Tessék, kapcsolatokra lettünk\o!na te­Dagi elvtárs, te következel! — ... Hm ... hm ... sajná­kintettel, kizárólag az üzem ér­dekeit tartván szem előtt. Kő­lattal kell megállapítanom, hogy szőnöm, elvtársak, és a vi­Dagi elvtárs sem fogta fel he- szontlátásra! lyesen, mily nagy fontosságú és felelősségteljes az új funkció, különben nem javasolt volna oly alacsony fizetési beosztást. Tu­datosítanunk kell azt a körül­ményt, hogy azért a csekély összegért jó minőségű munka­erő szóba se áll velünk. Senki sem hagyja ott eddigi állását, ha nem látja a cserének kézzel­fogható előnyeit. Egyébként fe­lesleges itt erről tovább vitáz­nunk, a kérdést majd négy­szemközt tárgyalom meg Dagi elvtárssal. Ezzel le is zárom ezt a pontot, elvtársak, ez irányú további hozzászólásaito­kat nem vehetem figyelembe. A koordinációs központ elő­adóit az előadók fizetési osz­tályába sorozzuk. Ez csak ter­mészetes! Az egyik előadó he­KARDOS MARTA — Mennyi hát az x? — Az x kérem három pont veszteség! ál m A ® ­oooo->oc>oonoc>ooo o noov aooOOoOOC Opooooooooo —oooooiyo^o^oc fooooooopono •~>Or>ononoo ""noc Z 1; í' 4 íl? ' — Blzrtiyisten nem akartam berúgni! Kellemetlen meglepetések — Uram, egy vallomással tartozom önnek — — Én is. — Igazan nem tehetek róla anyuka, elsült mikor tisztítot­tam Grigorij Riklin: Nemrég egészen véletlenül megtudtam, hogy egy gyógy­szerkísérleti intézet munkatár­sai csodálatos hatású, korszak­alkotó preparátumot állítottak elö. Neve: antibürokratin. Elhatároztam, hogy hatását kipróbálom egy megcsontoso­dott bürokratán. Ezzel indultam el a kísérleti intézetbe, ahol szívesen kiutaltak nekem az új csodagyógyszerből három tab­lettát. Nyomban elindultam egy bü­rokrata birodalmába. Rövidre nyírott bajuszú, hosz­szú zakóju fiatal titkár a fo­gai között szűrte a szót, anél­kül, hogy tekintetre érdemesí­tett voína: — Nyetudikin elvtárs nem fogad! Egy idős kiszolgálónő tűnt fel, kezében tálcával, amelyen a már említett bürokratának szánt tea párolgott méltóság­teljesen. Fürgén megfordultam és a három tablettából egyet észre­vétlenül Nyetudikin teájába ej­tettem. Ezután félreálltam és vár­tam. Öt perc sem telt bele, amikor az előszoba ajtaján ki­gurult a gömbölyded Nyetudi­kin. Alighogy észrevett, széles, barátságos mosolyra fakadt, legalábbis mintha én lennék a felettese. — Remélem, drága barátom, hozzám tart? Nyomja valami a NTIBOROKRAJIN JffifammsfáM áom egy hét most belül szívét? Nagyon, de nagyon meg­hat kedves figyelme és bizal­ma. Képe és kopasz feje boldog­ságtól ragyogott. Hozzám lépett és olyan szélesre tárta karját, mintha az egész haladó embe­riséget a keblére akarná ölelni. Betessékelt szobájába, süppe­dő karosszékbe ültetett és siet­ve becsukta az ablakot. — Is­ten őrizz, nehogy megártson a huzat! < — Kedves barátom, miben lehetek szolgálatára ? — Igazolás kellene arról, hogy... — Igazolás? Akár tizet is! — őh, köszönöm. Elég egy is. — Kérem, kérem, a legna­gyobb ürömmel. — Eljöhetek érte múlva ? — Ugyan kérem, nyomban ... Tíz percen kézhez kapja. Azonnal intéz­kedem. — Ha ma nem lenne ideje, benézek majd holnap. •— Miért járna kétszer egyet­len piszlicsári kis dologért? • Kirobogott a szobájából, az ajtót sem csukta be maga mö­gött, és hallottam, milyen szemrehányásokat tesz a titkár­nak: — Az istenért, miért ugrál mint egy bohóc, ha engem meglát? Ne mosolyogjon olyan alázatosan! Ki nem állhatom Hívja fel az összes utcai és üzemi bizottságot... és azokat a helyeket, ahol a legtöbb em­ber gyűlt össze... Akár a sta­diont is — ott most mérkőzés van. — Kürtölje világgá a rá­dión, várom az embereket, je­lentkezési lapokkal, kérvények­kel, panaszokkal. — Elbúcsú­zom látogatómtól és nekiülök és válaszolok a dolgozók va­lamennyi levelére. Aztán hét­főn egy röpke félórára elug­rom az iskolába, ahová az én Petykám jár — meg akarom nézni, hogy áll a szénája... * A kiszolgálónő egy újabb po­hár teával tűnt fel. Nyetudi­kinnek vitte. Hogy tökéletesen meggyőződjem a gyógyszer ha­tásáról, mindkét tablettát a teába csempésztem. Nyetudikin visszatért, hör­pintett néhány kortyot a teából, arca még fényesebben ragyo­gott és hozzám fordult: — Nyomban hozom magának az igazolást. Milyen pompás, ta­vaszi májusi nap van, az égen bárányfelhők, arany napsu­gár... (bejött a titkár.) — Hogy el ne felejtsem, az új lakások elosztásának régi lajst­romát dobja el. Nekem nincs szükségem új lakásra. Magának sincs. Annak a talpnyaló Ko­lecskinnek sem kell. Jól tudom, hogy Ipakovnak is van jó la­kása — hisz a sógorom. Üj névsort állítunk össze. Bele kell venni Kaprovna kiszolgálónöt is, és természetesen Krineovát is — bár engem élesen kriti­zált. Djra nyelt a teábóL Az anti­bürokratin egyre jobban hatott. Fürgén a telefonhoz ugrott és felhívott egy számot: — Te vagy az, Mása? Itt én beszélek. Idefigyelj ... Mától kezdve minden hónapban idejé­ben elküldöm a gyermektartási díjat. És ha nincs ellene kifo­gásod, az ünnepekre egy kis ajándékot is küldök. Hozzám fordult és zavartan megjegyezte: — Igen, én vagyok a hibás. És egyáltalán ... sok hibát kö­vettem el — keveset bíráltak. Ivott még a teából és teljesen kinyílt a szíve. Behívta a tit­kárt és így szólt hozzá: — Álljon egyenesen, ne haj­bókoljon! Másodszor: nemrégen elbocsátottam Kaprovát, mert kritizált, vissza kell venni és visszamenőleg ki kell fizetni a fizetését! Honnan? Természe­tesen az én fizetésemből. Mat­vejevová is elment tőlünk — a saját kérésére. Marhaság! Nem akart elmenni. Vissza kell venni. Még egy korty teát nyelt... Hogy mi történt tovább, nem tudom. Akár a ködben — min­den eltűnt. Hiszen ez csak ... Bizonyára még nem felejtet­ték el, hogy kis írásom címe: Antibürokratin, avagy Szent­ivánéji álom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents