Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-09 / 343. szám, vasárnap

A jelenlegi nemzetközi helyzet és pártunk munkájára vonatkozó következtetések Antonín Novotný elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának december 5-i ülésén (Folytatás az 1. oldalról) Vannak és tovább mélyülnek. Az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli támadás az USA uralkodó köreinek csöndes beleegyezésével történt. Emel­lett az USA imperialistái tartalékban maradtak, hogy szükség esetén fellép­hessenek a bíró szerepében és egy­szersmind arra számítottak, hogy ezt a helyzetet a Közel- és Közép-Keleten saját pozícióik megszilárdítására hasz­nálják fel. Ez megnyilvánul a bagdadi paktum körül keletkezett kérdésekben is, maľyel szét akarják választani az arab nemzeteket. Az USA imperialistái itt is a háttérben állnak, hogy megszi­lárdítsák pozícióikat az arab nemzetek és kapitalista barátaik kárára. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának alapvető követ­kezt tései az egész világ haladó erőit félve, tezték, hogy még sikeresebben folytathassák igazságos harcukat. A haladó erők növekedésének bizonyítéka a XX. kongresszus után a világ nem­zete.nek ellenállása, melyet az Egyip­tom elleni imperialista támadás vál­tott ki Ezt a támadást a Szovjetunió és a t jbbi szocialista országok határo­zott fellépése után és hála a bandun­gi értekezleten képviselt országok szilárd állásfoglalásának, az egész vi­lág közvéleménye elítélte. Ilyen hely­zetben az agresszorok kénytelenek vol­tak visszavonulni és nagy vereséget szenvedtek az ENSZ-ben is. Annál el­kes:-; sdettebben uszítanak az úgyne­vez tt „magyar kérdésben", ahol ép­pen a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa következtetéseinek meg nem értése és az előzetes hibák és fogyatékosságok folytán következ­tek be a tragikus események és ahol a belföldi és külföldi reakció liberalis­ta irányzatok életbeléptetésére, a na­cionalizmus szítására és a revizioniz­mus felélesztésére használta ki a hely­zetet De a világ további fejlődése, amint azt a mai helyzet mutatja, nem alakul az imoerialisták kívánsága szerint, hanem a világ minden országa széles néptömegeinek akaratával Dsszhangbar,. amelyek a békét, a nemzetek közötti barátságot és szabad életet óhajtják. Ez az az út, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongreszsusá­nak végkövetkeztetései világosan ki­tűznek. A legutóbbi világesemények értéke­lésekor milyen kérdések lépnek ma el­ső orban előtérbe ? Ez elsősorban a szocializmus erői­nek további felzárkózása a marxizmus­leninizmus alapelvein, a szocialista or­szágok szilárd egysége a Szovjetunió vezetésével. A szocialista világrendszer létezésében van az egész világon a béke és szocializmus harcosainak ha­talmas erkölcsi és anyagi támasza, ebben vannak annak hatalmas eszkö­zei, hogy eredményesen megfékezzék az agresszorok és a haladás ellenségei­nek minden fenyegetését. Ezért van, hogy az imperialisták dühödt támadásokat intéznek a szo­cialista országok egysége ellen és azt a célt tartják szem előtt, hogy ezt az egységet különféle jelszavak — mint például „nemzeti kommunizmus" stb. — segítségével szétverjék. Helyénvaló megemlíteni azt, hogy az imperialis­táknak erről a tervéről a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz­szusa után a New York Timesben nyíl­tan írt Sulzberger ismert amerikai kommentátor, aki a „nemzeti kommu­nizmus'' irányzatainak terjesztésére és támogatására hívta fel a figyelmet, to­vábbá arra, hogy a népi demokratikus országokban „a marxista keretnek új formái keletkeztek". Ez állítólag „a keleti tömb" megbontását fogja szol­gálni. „Olyan játszma lesz tehát ez, melyben nem veszthetünk" írja cikké­ben Sulzberger. Világos, hogy „a nem­zeti kommunizmus" különféle formái­nak támogatója nem saját nevében beszélt, hanem az amerikai monopo­listák nevében adott irányvonalat va­lamennyi szocialistaellenes erőnek. Széles alapokra helyezett akcióról van szó, amelybe bekapcsolódtak az úgy­nevezett „Szabad Európa dollárhazug­jai", akik egyszerre „a nemzeti kom­munizmus" híveivé váltak, amiben a régi kapitalista uralom visszatértének bizonyos lépcsőfokát látják. Az impe­rialisták készek minden segítséget megadni a szocialista országok egysé­gének megbontására irányuló minden törekvéshez, közben dollárokat lobog­tatnak és ha sikerül olyan alkalmat klfogniok, mint Magyarországon, akkor A üJ szo 1556. december 9. ezt a segítő készségüket teljes mez­telenségében megmutatják. A legutóbbi események még jobban kifejezésre juttatták annak szükséges­ségét, hogy a szocialista országok Szovjetunió vezette egységét szünte­lenül erősíteni kell. Ez a legbiztosabb kezesség arra, hogy az imperialisták tervei a béke és szocializmus erői el­len sohasem sikerülnek. A Szovjetunió kormányénak folyó évi október 30-án kelt nyilatkozata a szocialista államok közötti kapcsola­tokról, mely nyilatkozat a XX. kong­resszus következtetéseiből indul ki, világosan mutatja, milyen alapokon épül a szocialista országok egysége. A proletár nemzetköziség eszméi ezek, az egyenjogúság, szuverenitás, a bel­ügyekbe való be nem avatkozás, vala­mint a legszorosabb gazdasági, poli­tikai és kulturális együttműködés el­vei ezek. Érthető, hogy a szocialista országok közötti ezen egészen új kapcsolatok, amelyek elképzelhetetlenek a kapita­lista világban, bizonyos fejlődésen mentek át és hogy a személyi kultusz gyakran az említett alapelvek meg­sértéséhez vezetett. De hiba lenne meg nem látni, hogy ebben az időszakban jelentős eredményeket értünk el a kölcsönös együttműködés fejlesztésé­ben, amelyek megerősítették a szo­cialista világrendszerhez tartozó min­den országban a szocialista fejlődést. A Szovjetunió Kommunista Pártja már 1953-tól határozott harcot folytatott a kölcsönös kapcsolatokban mutatkozó zavaró tünetek ellen. A szocialista or­szágok közötti kapcsolatok fejlődésé­ben különösen nagy jelentőségű volt a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának 1955 júliusi ülése. Határozatában kifejezésre jut az e kérdéssel kapcsolatos alapvető állás­pont. A határozat így szól: „A népi de­mokrácia országaival és a testvéri kommunista és munkáspártokkal fenn­álló kapcsolatainkban a szovjet- és pártszerveknek, valamint a külföldön lévő dolgozóinknak szigorúan a szo­cialista nemzetköziség lenini elveihez, a teljes egyenjogúság elveihez kell igazodniok, tiszteletben kell tartaniok a nemzeti szuverenitást és tekintettel kell lenniök ezekben az országokban a nemzeti sajátosságokra. A szovjet kommunistáknak példát kell mutat­niok a proletár nemzetköziség alapel­veinek megvalósításában, ahogyan ez a sok nemzetiségű szocialista ország képviselőihez méltó, ahol a nemzetisé­gi kérdést alapjaiban megoldották a marxi-lenini elmftlet alapján.'" A Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok történelmi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a különböző or­szágokban a szocializmus győzelmé­nek biztosításával kapcsolatos fő és alapvető kérdés egysége mellett alkal­mazni lehet a szocialista építés konk­rét problémáinak megoldásában a különböző formákat és módszereket, szem előtt tartva a történelmi és nem­zeti sajátosságokat. V. I. Lenin azt tanította, hogy: „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez kétségtelen, de nem mindegyik jut el egészen egyfor­ma úton, mindegyik magával hozza ilyen vagy olyan demokratikus formá­ban sajátosságait, a proletár diktatúra ilyen vagy olyan jellegzetességét, a társadalmi élet különböző területein a szocialista átalakulás más-más üte­mét." Az állami és gazdasági építés kölcsö'­nös tanulmányozása és tapasztalat­cseréje, a folyó kérdések megoldásá­ban szerzett tapasztalatok képezik a kommunista és munkáspártok fontos feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja szívesen megosztotta és meg­osztja most is gazdag tapasztalatait a testvéri pártokkal. Egyszersmind szükséges, hogy fi­gyelmesen tanulmányozzák és átve­gyék mindazt, ami ezekben az orszá­gokban a népgazdaság irányításának czakaszán haladó, a tudomány, techni­ka stb. eredményeit. így szól a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának határozata. Mi kijelenthetjük, hogy éppen olyan kapcsolatok fejlődtek ki népi demok­ratikus köztársaságunk és a Szovjet­unió, a CSKP és a Szovjetunió Kom­munista Pártja között, amilyenekről az idézett alapvető dokumentum be­szél. Ezek a kapcsolatok kifejezésre ju­tottak a Szovjetunióval való forró barátságban és szilárd szövetségben, amelyet egész népünk múltbeli és a szocialista építés időszakénak gazdag tapasztalatai alapján szabadságunk és önállóságunk 'egszilárdabb támaszá­nak tekint. (Taps.) Népünk büszkén hirdeti a Szovjetunióval való barát­ságát és a vele való szövetséget, nem engedi meg senkinek, hogy ezt a barátságot és szövetséget megza­varja, (taps), ahogyan ezt az utóbbi napok során tüntetőleg kifejezésre juttatta. A lenini alapelveken fogjuk fejleszteni kapcsolatainkat a többi szocialista országgal is. Egyre erőteljesebb fejlődést mu­tatnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és pártunk közötti testvéri kapcsolatok éppen úgy, mint a többi kommunista és munkáspártokkal va­ló kapcsolataink. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­sága a nemzetközi politika minden alapvető kérdését megtárgyalja és fe­lülvizsgálja a kommunista és mun­káspártok vezetőségeivel. Mi is ha­sonlóan járunk el. így megteremtőd­nek kommunista pártjaink testvéri együttműködése fejlődésének lehető­ségei. Mindig tanultunk a Szovjetunió Kommunista Pártjától. Tőle tanuljuk a munkásosztály ügye iránti oda­adást és elvhűséget, aminek a Szov­jetunió Kommunista Pártja a szo­cializmus és az egész nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom érdekében kifejtett több mint ötvenéves tevékeny­ségével nagyszerű bizonyítékát adta. Ezért mindenben példaképünk a Szov­jetunió Kommunista Pártja, ezért látjuk benne a nemzetközi munkás­mozgalom élcsapatát. (Taps.) Napjaink döntő jelentőségű kérdése a volt gyarmati és függő országok nemzetfelszabadító mozgalmának szüntelen erősödése. Ez a mozgalom olyan méreteket öltött, hogy nyomá­sára a végleges összeomlás felé kö­zeltdik az egész imperialista gyar­mati rendszer. A győzedelmes nem­zetfelszabadító harcban résztvevő or­szágok hatalmas erőt jelentenek a nemzetek békeharcában. Ezzel kap­csolatban nagy jelentőségű az a tény, hogy szüntelenül fejlődnek a baráti kapcsolatok ezen országok és a szo­cialista világrendszerhez tartozó ál­lamok között. Ma az afrikai—ázsiai országok egy­re növekvő kölcsönös szolidaritásáról beszélhetünk, amelyek részt vettek a bandungi értekezleten és amelyeknek! lakossága a népi Kínával együtt az emberiség számának több mint a fe­lét képviseli. Ez a szolidaritás hatalmas erejét éppen abban az időben bizonyította be, amikor az imperialisták Egyip­tom alattomos megtámadásával töb­bek között azt a célt tűzték ki, hogy ezt a szolidaritást meggyengítik és az igazságos nemzetfelszabadító har­cot megbuktatják. De ez nem sike­rült nekik. Éppen az ellenkezőjét ér­ték el, mint amit akartak. Az Egyiptom elleni angol-francia­izraeli agresszióval kapcsolatos állás­foglalásunk ismert. Az imperialisták az Egyiptom elleni agresszióval új­ból bebizonyították, honnan fenyegeti a nemzeteket a háború veszélye, megmutatták, hogy a békéről és a nemzetek szabadságáról hangoztatott szavaik ellenére is veszélyt jelente­nek a békére és a nemzetek igazi szabadságára. Az Egyiptom elleni im­perialista agresszió még jobban elmé­lyítette a nyugati kapitalista országok és a volt gyarmati népek közötti szakadékot. Jellemző erre a tényre az ázsiai és afrikai nemzetek ENSZ­beli küldötteinek, főleg Egyiptom, In­dia, Indonézia és Burma küldötteinek állásfoglalása. Az imperialisták ugyancsak elszá­mították magukat akkor, amikor azt hitték, hogy agressziójukkal meg­gyengítik Ázsia és Afrika felszaba­dított nemzeteit és a szocialista or­szágok közötti baráti kapcsolataikat. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársa­ság, köztársaságunk és a többi szo­cialista ország az Egyiptom elleni im­perialista agresszióval szemben ki­mutatott határozott ellenállásukkal még inkább elnyerték az afrikai és ázsiai nemzetek rokonszenvét. Nem véletlen, hogy az arab országokban arról beszéltek, hogy a Szovjetunió­val való barátságuk ma olyan szilárd, mind a damaszkuszi acél. A múltban már mi is több ízben bebizonyítottuk, milyen őszintén tö­rekszünk az ázsiai és afrikai orszá­gok nemzeteivel és mindazokkal, akik a világban becsületes nemzetfelsza­badító harcot folytatnak, a kölcsönös baráti kapcsolatok megteremtésére s most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt még na­Elvtársak! Most áttérek a magyarországi ese­mények értékelésére. Munkásosztályunk, egész népünk és a párt nagy figyelemmel és gonddal követte a magyarországi események gyobb igyekezetet fejtünk ki e kap­csolatok továbbfejlesztésében. Tudjuk azt, hogy szolidaritásunk az egyipto­mi néppel és az említett országok nemzeteivel a béke és az emberiség haladásának fennkölt ügyét szolgálja. Az elmúlt napok harmadik alapvető időszerű kérdésként a kommunista pártok jelentőségét hangsúlyozták ki a nemzetek békeharcában, a demok­ráciáért és szocializmusért folytatott harcában. A kommunista és munkáspártok­ban látják az imperialisták osztály­érdekeik életbeléptetésének útján a fő akadályt és ezért elkeseredett har­cot folytatnak a kommunista pártok egysége ellen nemzeti és nemzetközi méretekben. Ami a szocialista or­szágokat illeti, az imperialisták igye­keznek lebecsülni azt a müvet, me­lyet azok a kommunista pártok ve­zetésével alkottak. A kapitalista or­szágokban, amint ezt főleg a leg­utóbbi franciaországi események mu­tatták, nyílt fasiszta módszereket al­kalmaznak és bandákat szerveznek, amelyek megtámadják a kommunista pártok épületeit és megölik a funk­cionáriusokat. így halad a szervezett agresszióval karöltve az ország de­mokratikus erői ellen intézett táma­dás, és mivel a kommunista pártban látják a legfőbb erőt, elsősorban őt támadják. Franciaország Kommunista Pártja és a francia munkásosztály már döntő választ adott ezekre a tá­madásokra. Ebben a jelentős időszakban Fran­ciaország Kommunista Pártja az idő­szerű világeseményekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontjával bebizonyítot­ta magas fokú politikai fejlettségét és a marxista-leninista eszmékhez való törhetetlen hűségét. Franciaor­szág Kommunista Pártjának szilárd állásfoglalása, a vezető elvtársak fel­lépése Thorez elvtárssal az élen azt bizonyítja, hogy a párt még hatá­rozottabban harcol a dolgozók jogai­ért, a munkásosztály egységéért nemzeti és nemzetközi méretekben, a békéért és szocializmusért. (Taps.) Nagyra becsüljük Franciaország test­véri kommunista pártját és forró elv­társi rokonszenvünket fejezzük ki e becsületes harcával kapcsolatban. (Hosszantartó taps.) Hasonlóan Olaszország Kommunista Pártja is bebizonyította szilárdságát és egységét, főleg a magyarországi események legválságosabb napjaiban. Togliatti elvtárs szavai, hogy a fegy­verek szavára fegyverekkel kellett válaszolni, a munkások teljes helyes­lésére talált. (Taps.) Az imperialisták hazug kampánya a kommunisták ellen megtéveszthe­tett egyéneket, csoportokat, amelyek nem nőttek össze a kommunista moz­galommal, de nem rendítheti meg a kommunista pártok egységét és szi­lárdságát, amelyek végigjárták a har­cok dicső útját, és amelyeknek mag­vát a munkásosztály tagjai képezik. Ezen nem változtat semmit a jobb­oldali szocialisták szégyenteljes ál­láspontja sem, akik gyakran kezde­ményezői voltak a kommunisták el­len intézett támadásoknak, és újból elárulták a szocialista mozgalom ér­dekeit, mint a múltban már annyi­szor. Különösen szégyenteljes szere­pet játszottak a francia szocialista vezetők, akik annak a kormánynak az élén álltak, mely az Egyiptom elleni aljas agressziót megszervezte. Az imperialista propaganda abban az igyekezetében, hogy megtévessze a közvéleményt és éket verjen a munkások sorai közé, szívesen han­goztatja a kommunisták befolyásának gyengülését, és a legfantasztikusabb hazugságokat találja ki. Ha kívánsá­gai, szavai szerint történne, akkor a kommunista mozgalom már régen halott volna. De mindmáig tény az, hogy a kommunista mozgalom tovább fejlődik és nem kétséges, hogy a mostani helyzetből még szilárdabban és acélozottaibban kerül ki, s hogy vereséget szenvednek azok, akik el­árulják a munkásosztály legbensőbb érdékeit. Mit bizonyít a felsorolt kérdések elemzése ? Azt bizonyítja, hogy milyen helye­sek voltak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának követ­keztetései, amely megmutatta a szo­cialista világrendszer jelentőségét a további fejlődés szempontjából, rá­mutatott a békeövezet, hatalmas fon­tosságára, melyet a szocialista or­IS. kialakulását. Mindnyájan feltettük magunkban a kérdést, miért következ­tek be ilyen súlyos, tragikus esemé­nyek. Aggódva figyeltük az ellenforra­dalom fellépését és minden eszközzel támogattuk a magyar munkásosztályt szágokkal együtt elsősorban a fel­szabadított gyarmati nemzetek ké-. peznek. A munkásosztállyal és a kapi­talista országok többi dolgozóival együtt hatalmas társadalmi erők ezek, amelyek képesek kiharcolni a tartós békét a nemzetek számára és meg­teremtik annak lehetőségét, hogy a háború örökre megszűnjék az embe­riség történetében. Ezek az erők ép­pen a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusa által kitűzött távlatok tükrében nem hagyták ma­gukat elriasztani az Egyiptom elleni imperialista agresszió által, hanem ellenkezőleg, az imperialisták elleni harcukban elszántságuk és határo­zottságuk ma még nagyobb. Ma a kommunista és munkáspártok nagy igyekezetet fejtenek ki a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusa eredményeinek realizálásában országaik körülményeinek megfelelően. Az időszerő problémák megoldásában az alkotó marxi-lenini eljárás nagy pél­dája volt Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa, amely összefoglalta a szocialista építés hatalmas sikereit, amit a kínai nép az élet minden szaka­szán elért és kitűzte azokat a merész távlatokat, amelyek gyors ütemben ha­talmas, fejlett iparú szocialista nagy­hatalommá változtatják Kínát. Ezért nem kétséges, hogy a Szov^ jetunió és a többi szocialista ország békepolitikája, amely a békés egymás mellett élés és békés verseny lenini elveiből ered, továbbra is megvalósul. Ez a politika kifejezője a szocialista országok erejének és szilárd meggyő­ződésének arról, hogy a szocializmus fölénybe kerül és feltétlenül győzedel­meskedik a kapitalizmus fölött. Az im­perialista körök a szocialista tábor nagy erejének tudatában, újból a hi­degháború útjára térnek, tűzfészkeket teremtenek, amelyekből kirobbanhat az új világháború. A Szovjetunió kormányának legutóbbi nyilatkozatai és javaslatai a leszerelés kérdésében újból világosan dokumen­tálják az egész világ előtt a Szovjet­unió törhetetlen akaratát és igyekeze­tét, hogy tárgyalások és megegyezés útján oldják meg az összes fontos idő­szerű nemzetközi kérdéseket. Cséhszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága azon a né­zeten van, hogy az utóbbi időben be­következett nemzetközi helyzet kiéle-' ződését a nemzetközi imperializmus erőinek azon nagyméretű próbálkozása idézte elő, hogy visszafordítsák az ed­digi és a számukra egyáltalán nem kedvező világfejlődést. De a nemzet­közi imperializmus jelenlegi agresszív és felforgató akcióinak lefolyása bebi­zonyította, hogy a világ társadalmi erőinek aránya annyira kedvezőtlen számára, hogy megadja a feltételeket arra, hogy az egész imperialista össze­esküvést visszaverjék és a háború ve­szélyét elűzzék. Ezen következtetéséből kiindulva á CSKP KB őszintén üdvözli a szovjet kormány nyilatkozatát a leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében, mint nagyon fontos lépést, amely a mostani feszült helyzetben az egész világ számára kitűzte a hideg­háború beszüntetéséért, a béke meg-í védéséért és megszilárdításáért foly­tatott harc hatékony platformját. A CSKP KB teljes mértékben egyetért azokkal a konkrét javaslatokkal és intézkedésekkel is, amelyeket a szovjet kormány javaslata tartalmaz. Ez az úgynevezett repülőgépről való fényképezés kérdésében elfoglalt szov­jet álláspontra is vonatkozik, amely a nyilatkozat értelmében Csehszlovákia egész területére is érvényes volna, mi­vel e kérdésben a szovjet álláspont fő célja az, hogy kiküszöböljük a le­szerelésről való megegyezés útjában álló akadályokat. Csehszlovákia minden erejéből tá­mogatni fogja a szovjet kormány nyi­latkozatát és minden erejével azon lesz, hogy a szovjet javaslatok valóra váljanak. Külpolitikánkban a békés egymás mellett élés és békés versengés lenini alapelvéhez igazodunk, továbbra is a legnagyobb következetességgel. Még éberebben, mint az elmúlt időszakban leplezzük le az imperialisták minden próbálkozását, amelyek háborúra, a nemzetek közötti ellenségeskedés szi­tására irányulnak, harcolni fogunk minden felforgató törekvésük ellen, amelyek a béke és a szocializmus erői ellen irányulnak. s a testvéri Magyarország szocialista erőit. A Magyarországon lejátszódott ese­mények közvetlenül összefüggnek azokkal a hibákkal, melyeket a Magyar (Folytatás a 3. oldalon,)

Next

/
Thumbnails
Contents