Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-08 / 342. szám, szombat

A Lúčnicával Dél-Amerikában Október 16-án továbbmentünk Rio de Janeiróból, hogy az elutazásig rendelkezésre álló kilenc nap alatt még felléphessünk négy, trópusi övezetben épült városban: Vitóriában, Aracajúban, Recifeben és Salvadorban. Amint már megírtam, a távolság az egyes városok között igen nagy és az egyedüli közlekedési eszköz, mely számításba jöhet: a repülőgép. Autóbuszszal nem mehettünk, mert az utak igen rosszak. Csak az utóbbi időben kezdték meg a modern autósztrádák építését, azokat is csak a legfontosabb központok, mint San Paulo és Santos (öt éve készült el), San Paulo és Rio de Janeiro között. A vasúthálózat szintén gyér és érdemes megjegyezni, hogy drágább, mint az autóbuszjárat. A nyolc hét alatt, melyet Brazíliában töltöttünk, nyolcszor repültünk és kivéve az első utazást, mindig a Real repülőtársaság gépein. A Reálon kívül még hat vagy hét repülőtársaság működik. Az utóbbi időben a legrosszabb híre éppen ennek a társaságnak van, a repülőszerencsétlenségeket kimutató statisztikában az első helyen szerepel lezuhant gépeinek számával. így nem csoda, hogy megkönynyebbültünk, amikor az utolsó repülés után valamennyien minden baj nélkül együtt voltunk a salvadori repülőtéren. Utolsó útszakaszunk első állomása Vitória volt. Magáról a városról nem tudok sokat mondani, mert csoportunk csak huszonnégy órát töltött itt. Rossz volt az elszállásolás. Egy iskolában laktunk, a füllesztő meleget egyáltalán nem enyhítette a kis osztályban elhelyezette:, nagy száma, és főleg nem várt szórakozásban részesítettek a kellemetlenül csípő szúnyogok, melyelckel portyánkon ez ideig nem találkoztunk. Inkább a takaró alá bújtunk izzadni, az ágyban tevékenykedő és élelmet kereső rovarkák csípései mégsem voltak olyan ke'leroetlenek, mint szárnyas kollégáiké. Nappal sem lehetett aludni, mert mindjárt reggel el kellett hagyni a tantermet — nyolckor kezdődött a tanítás. Az ezerszáz kilométerrel északabbra fekvő Aracajúban megismertük az igazi trópusokat. Az eddig domináló banánfát felváltotta a kókuszpálma. Magas, karcsú törzse és koronája alatt csüngő terméke vonzó tárgya lett fényképezőgépeinknek, főleg akkor, ha árnyékában nádvískók bújtak Az utolsó napok meg. .Nagy kíváncsisággal ízleltük meg a kókuszdiót, melyet lépten-nyomon potom pénzen árultak. Elmentünk fürödni is, A tenger vize igen meleg volt, és a hullámverés adta örömöket alaposan kihasználtuk. Egyeseknek közülünk azonban váratlan és kellemetlen élményben volt részük. A víz szélén járkálva kagylószedés közben feltűnt, hogy szerteszét fura, lilaszínű, víz által kivetett holmik hevernek. Férfiökölnyi, vagy még nagyobb áttetsző hólyagok voltak ezek. alapiukról fonálszerű nyúlványok ágaztak szerteszét. Egyik kollégánk belerúgott, egy másik pedig megérintette. Mintha villamos áramütés érte volna mind a kettőt. Az érintés helye erősen fájni kezdett, majd a fájdalom az egész végtagra kiterjedt és a végtag érzéketlenné vált. A közelben dolgozó halászok magyarázták meg, hogy mi történt. Egy tengeri élőlényről, a Caraveláról volt szó, mely a víz felszínén sodródik és a támadás, illetve érintés ellen a leírt módon védekezik. Emberre csak akkor veszedelmes, ha a mellkast éri. A mellkas izmai egy időre megbénulnak és fulladásos halál állhat be. Szerencsére a mi két barátunk másnapra már rendbe jött. Reciferől alig tudok újat mondani. Ugyanolyan jellegű, mint a többi kikötőváros. Lakosainak száma hatszázezer. Portyánk folyamán szárazföldön itt kerültünk legközelebb az Egyenlítőhöz. Ehhez mérten fokozódott a hőség. Az egyik éjjel harminchat fok Celziust mutatott a hőmérő. Szép élményben részesített bennünket az itteni diákok egy csoportja. Az utolsó fellépés után (háromszor mutattuk be műsorunkat) mintegy tizenöten megvártak a színház kijáratánál — mindnyájan egy kis énekkar tagjai — azzal a kívánsággal, hogy nem találkozhatnának-e az együttessel barátságos beszélgetésre, megmutatnák a város nevezetességeit stb. Hatan voltunk, valamenynyien a zenekar tagjai. Sajnos, kívánságuknak nem tehettünk eleget, mert még aznap éjjel három órakor továbbmentünk Salvadorba. Elkísérték á hotelig és útközben többször megálltak, félkörbe felsorakoztak és elénekeltek néhány brazil népdalt négyszólamú feldolgozásban. Varázslatosan hatott az éj csendjében a halkan szálló régi néger dal. Salvador, más néven Bahia volt az utolsó állomás dél-amerikai portyánkon. Brazília legrégibb városában találkoztunk először a régi idők máig fennmaradt műemlékeivel — omladozó házakkal, régi templomokkal. A város elhanyagolt, kivéve a modern neayedet. Az ún. régi város romantikus, de ha az ember jobban megnézi, lehangoló képet lát. A két-háromemeletes házak szorosan egymás mellé nyomódtak, omladoznak, higiénikus berendezésről szó sincs, minden piszkot az utcára szórnak, úgvhoqv rettenetes bűz terjed minden felé. Érdekes látvány a régi kikötő tőszomszédságában a néger piac. Tulajdonképpen egy vásárcsarnok ez, melyben alig lehet mozogni. Elárusító elárusító mellett áll, mindegyiknek megvan a százfajta áruval teletömött kis bódéja. Egész természetes, hogy igyekeznek a legjobb üzletet kötni, jó! megnyúzzák a vevőt, főleg akkor, ha idegenről van szó. Nem szívesen valljuk be, de ugyanolyan szemtelenül vitatkoztunk az áron, mint ahogyan ők az árat bemondták. A végén az üzletes utánunk szaladt, hogy fele áron adja portékáját. De nem tudom, nem nevetett-e markába a hátunk mögött még ekkor is a jó üzleten. Dél-Amerikai portyánkat befejeztük. Keresztül-kasul jártuk Uruguay, Argentína, Brazília huszonkét városát, ahol nyolcvanhatszor adtuk elő műsorunkat. Ha egyhuzamban játszottunk és táncoltunk volna ennyiszer, akkor az előadás hét napig és négy óráig tartott volna. Egy kis fájdalommal a szívünkben váltunk el e világrésztől és lakóitól, akik annyi élményt ajándékoztak nekünk. Mi viszonoztuk ezt dalainkkal, táncainkkal, melyeket népművészetünk oly gazdag kútjából merítettük. Farkas Zoltán. A Mojszejev-együttes Csehszlovákiában A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese I. A. Mojszejev vezetésével december 5-én Liberecben tartotta meg első fellépését hazánkban. A nézőknek nagyon tetszett a Jurocska fehérorosz és a Hét leány baskír tánc. A Cseh szvitt és a Szláv tánc is elnyerte a nézők tetszését. A kultúrest részvevői lelkesen éltették a csehszlovák-szovjet barátságot. Sz. M. Balasov PIzenben A plzeňi Lenin Müvek üzemi klubja kultúrestet rendezett, melyen fellépett Sz. M. Balasov, az OSZSZSZK népművésze. Részleteket adott elő Jeszenyin Évszakok című költeménysorozatából, valamint Majakovszkij V. I. Lenin című költeményéből. Szereplésével a közönség előtt nagy sikert aratott. A nyugatnémet írók nyomora A Nyugatnémet Írószövetség statisztikai adataiból kitűnik, hogy egy nyugatnémet író átlagos évi jövedelme 3784 márka, vagyis kevesebb, mint egy munkás átlagos bére. Ez a jövedelem nem elég a legszükségesebb kiadások fedezésére sem. Mintegy 2400 nyugatnémet írónak kell megelégednie ezzel a csekély jövedelemmel. Nagyobb jövedelemre csak azok az írók számíthatnak, akiket az Adenauer rendszer pártfogol. A számok azt bizonyítják, — közli az írószövetség —, hogy az írók legnagyobb része nyomorog. Tizenhétezer tanulni vágyd ember Az elmúlt iskolaévben Szlovákiában 13 369 dolgozó fejlesztette ismereteit esti, táv- és magántanulás keretében. Az 1956—57. iskolai évben a hallgatók száma csaknem négyezerrel emelkedik. Legtöbben — a hallgatók csaknem kétharmada — szakiskolákban tanul. Van mozi Kraszna omaváralján is Krasznahorka Váralján nem volt állandó mozi, s ebbe nehezen tudtak belenyugodni a váraljaiak. Nem is nyugodtak bele és most már van filmvetítőgépük. Négy hónappal ezelőtt vásárolták. Hétezer koronát fizetett a község kultúrintézménye a vetítőgépért. De ez nem okozott nehézséget, hiszen 13 ezer korona volt a bevételük a kulturális rendezvényekből sbben az évben. Van még tehát hat ezer koronájuk, s ezt színpadi berendezésre fordítják. Jakubec Gyula, a falu kultúrintézményének vezetője példásan és lelkesen végzi feladatát. A vetítőgép beszerzése is főleg az ő érdeme. Rászolgált a dicséretre, amelyoen a járási nemzeti bizottság részesítette. A jó példának sok követője akadt a járásban. Honce községnek is sikerült filmvetítő gépet vásárolnia. Rövid időn belül Hárskút és Vyšná Slaná kultúrotthonaiban is megkezdődik a rendszeres filmvetítés. Tudományos dolgozóink tanulmányútjai A legközelebbi napokban 5 csehszlovák tudományos dolgozó egyéves tanulmányútra utazik Indiába; látogatásuk folyamán tamil nyelvet, dravida filológiát, indiai történelmet, India jelenkori közgazdasági és gazdasági földrajzát fogják tanulmányozni. Ifjú csehszlovák tudományos dolgozók háromtagú csoportja egy évre Indonéziába utazik. Az indonéz nyelvet, kultúrát és a tropikusbetegségeket fogják tanulmányozni. Si Az Egyiptomi Köztársaság három ösztöndíjas helyet ajánlott fel Csehszlovákiának az arab nyelv, az egyiptológia és az izlámizmus tanulmányod zására. Csehszlovák fényképkiállítás Moszkvában Moszkvában csehszlovák fényképki-j állítást nyitottak meg. Az 524 képet tartalmazó hatalmas kiállítás a Képzőművészek Szövetsége tagjainak, a fotoriportereknek, a csehszlovák sajtó dolgozóinak és az amatőrfényképészeknek legjobb művészi alkotásait öleli fel. A szovjet szakértők és a műértő közönség körében a csehszlovák fényképészet iránt nagy az érdeklődés. fS alkalom éz arra, hogy összehasonlítsák a csehszlovák és szovjet fényképészek munkáját. Filmesemények a Román Népköztársaságban A Román Népköztársaságban az őszi és téli hónapokban néhány jelentőségteljes filmesemény volt. A románszovjet barátsági hónap keretében rendezett szovjet filmhét után a csehszlovák film napjait tartották meg, majd az NDK filmhete következett. December 10-től 17-ig tartják a bolgár film napjait. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltásának 11. évfordulóját „A nap messze van" című <m) | film előadásával ünnepelték. N

em üres, hanem törvényszerűen adódó, szívünk diktálta kérdés: lavel tartotok ti, magyar írók? Baráti kérdés, melyet az a meggyőződés diktál, hogy a jelen pülanatban, amikor Magyarország társadalmi és gazdasági életének minden szakaszán az életért harcolnak, küzdenek a füstölgő gyárkéményekért, a gyermekek iktatásáért, a könyvkiadásért. milliók iközös törekvése a rend. a nyugalom és a béke helyreállítása — az író helye a néptömegek, a demokráciát és a szocializmust védelmező emberek körében van Ez a kérdés annál Inkább helyénvaló, mert ismert tény, hogy a burzsoá ideológia, a bomlás, az erjedés mérgét terjesztő nyugati szél már régen megérintette a magyar írókat. Az októberi események előtt sokan közülük hosszú ideig nyíltan támadták az irodalom pártosságának lenini alapelvét és a „gondolatszabadságról", „alkotási szabadságról" hangoztatott ham's jelszavaikkal az államról és a társadalomról vélt nihilista elképzeléseket, a szocializmustól idegen esztétikai és filozófiai fogalmakat terjesztettek. Ezek az írók komoly eszmei zűrzavart és bonyodalmat okoztak az értelmiség soraiban, a diákság és a tanulóifjúság körében. A válságos helyzet jobban elmélyült azáltal, hogy még jóval az esemtenyek bekövetkezése előtt az ideológiai irányítás kisiklott a régi párt- és állaímvezetőség kezéből, mint ezt nekünk is magyarázták. A hibás vezetők bírálatának ürügyével a lapokban, folyóiratokban fs a rádióban hónapról hónapra nyílt propagandát folytattak a párt és a kormány ellen. Ebben a kampányban egyes olyan magyar írók is részt vettek, akik már régen elszakadtak a néptől és eladták lelküket a Nyugatnak. Kétségtelen, hogy az akkori vezetőség bírálata szükséges volt. A bírálat sok mindenben helyes volt, de az elhangzó kritika egyre több kitalált vádat és koholmányt tartalmazott. Soviniszta, antiszocialista hangulat ú keltő motívumok kezdtek egyre jobban előretörni, a kritikai meqiegvzésekben. Azt a látszatot keltették, mintha Magyarország dolgozó népe egyáltalán jiem akarná a szocializmust". Sajnos, YÍILT KÉIRDÉ ÍRTA: A. ROMANOV az ideológiai vonalon dolgozók nem tettek különbséget e bíráló hangok között, nem nyitották fel a nép szemét, nem mutattak rá a nézetek forrásaira és lényegére. Sőt, mint később kiderült, az ideológiai front dolgozói tág terei biztosítottak e nézetek terjesztésének. A magyar alkotóművészek szövetségeinek tevékenységében még most is, midőn egészen új napok köszöntöttek az országokra, sok még a tisztáznivaló, az érésre váró. ami komoly aggodalomra ad okot. Hol voltak és kivel tartottak a tragikus napokban a magyar írók, mit gondoltak és mit gondolnak az elmúlt hetek eseményeiről? Segítettek-e vagy segítenek most népüknek, forradalmi munkásoaraszt kormányuknak i reakció meg

fékezésében, országuk törvényességének és rendjének helyreállításában ? Ha tárgyilagosan tanulmányozzuk a Magyar Írószövetség szerepét a magyarországi eseményekben, mély sajnálattal kell megállapítanunk, hogy semmi alapot nem találunk a pozitív értékelésre. Sőt, teljes felelősségünk tudatában kijelenthetjük, hogy egyes írók a reakciós erők titkos szövetségeseinek szerepét töltötték be az elmúlt eseményekben. A reakció leverése után, melyből ezek az írók nem vették ki részüket, hamis, kétes, lényegében kormányellenes álláspontra helyezkedtek. A

Magyar írók Klubjában találkoztunk és beszélgettünk a magvar írókkal. A hideg, füsttel telített épületben számos fiatalember szaladgált le s fel, valamiről vitatkoztak, valamiért hangoskodtak. Fekete Gyula, a Magyar írószövetség titkára bevezetett bennünket a szomszédos szobába. Itt megismerkedtünk Örkény Istvánnal, Nagv Sándorral, Máté Györggyel, Kuczka Péterrel, Vészi Endrével és nus írókkal. A szobát zsúfolásig ellepték az .Irodalom körül sétáló" fiatalok, akiket csak szemtelen viselkedésük különböztetett meg az íróktól. A lezajlott eseményekről Vészi, Ör kény, Kuczka és Fekete beszéltek. A többiek hallgattak, vagy pedig beleegyezően bólogattak. Az írók különféleképpen adták elő az eseményeiket, mindegyik a maga szempontjából. Sajnos, szavaikban nefrn éreztük a szívből jövő őszinteséget és nyíltságot, nem találkoztunk tiszta nézetekkel. Örkény István nagyképűen bizonygatta a bizonyíthatatlant. Ügy állította be a dolgot, mintha az ellenforradalom vészéivé Magyarországon nem forgott volna fenn, vagy pedig pánikot keltve eltúloztáik azt. Kérdjük: Mily eszmék nevében lobbant fel a

1 marxizmus (klasszikusainak műveiből rakott máglyáK lángja, mily eszmék nevében semmisítették meg nyilvánosan Lenin és Gorkij, Csehov és Hugó, Dreiser és Solohov műveit? Kinek a nevében gyújtották fel a múzeumokat, kinek a nevében semmisítették és gyalázták meg a felszabadító szovjet katonák emlékműveit? Mi céllal tolta be a képét az országba több mint 4000 emigráns horthysta tiszt? Vártuk, de nem tudtuk kivárni a feleletet. Ha az ellenforradalom veszélyét „eltúlozták", akkor kinek a nevében lépett fel a rádióban Mindszenty bíboros szemtelen programjával és kinek az érdeklében pályázott Esterházy herceg az ország politikai életében való részvételre ? Kérdjük, nem függtek-e az akasztott emberek tetemei a Köztársaságtéren, nem ayilkolták-e le tömegesen a kommunistákat, a pártaktivistákat, az államvédelem dolgozóit, nem pusztították-e ei a pártszervek épületeit és nem vágta-e ki Asztalos ezredes forró, lüktető szíviőt mellkasából a magyar „fekete század"? Minek nevezzük ezt — „békés tömegmozgalomnak"-e avagy a sötét reakció, az ellenforradalom garázdálkodásának? E kérdésre nem kaptunk választ. Kuczka Péter más témára tereli beszélgetésünket. Hogy úgy mondjuk „elméletig" igyekszik iér'elmet adni a történteknek, miután az eseményeket „időszakokra" osztja. Beszédében gyakran hangzanak e szavak: „nemzet", „konszolidáció", „deportálás". E szavak mindegyike hazugság, mivel azért hangoztatják őket, hogy velük igyekezzenek tényékként beállítani a tnende-mondákat, bizonyítani a koholmányokat, megkerülni mindazt, amit már az egész világ tud. kétségtelen tényékké törvényesíteni mindazokat az aljas kitalálásokat, melyeket a horthysta-fasiszta alvilág ter jeszt. Szó esett a magyar kérdésnek az ENSZ-ben történő megvitatásáról is Nyomban kiderült, hogy a magyar írók körében akadnak egyesek, akik nemcsak rokonszenvvel hallgatták a kubai küldöttnek az állítólagos nem zetírtással kapcsolatban emelt és ; közgyűlés elé megvitatásra előterjesztett hamis vádját, ha lem. sajnos, felkük mélyéből helyeslik is azt. Mindenesetre Fábián Zoltán és Fekete Gyula nem ítélte el azt a szennyes rá galrrat, amellyel a kubai küldött az ENSZ közgyűlésének ülésem a maqyar népet illette. Három órán keresztül heves vitatkozás közepette értékeltük a magyar írókkal a magyarországi eseményeket. Az írók egyike, aki magát kommunistának nevezte, valamit „a marxizmus válságáról" fecsegett. Bizonyos, az irodalom perifériájába tartozó fiatalember, .,'jroszgvűlötét" hangoztatta. A kialakult légkört semmi esetre sem nevezhettük barátinak. A lárma elcsendesedett és újra felvettük a beszélgetés fonalát... Dudapest elsötétült és elcsende™ sedett utcáin át visszatérve a szállodába elgondolkoztunk azon, n ernyire akadályoz a sokakra kiható ideológiai métely sok magyar írót az új eseményekkel kapcsolatos helyes állásfoglalásban. Nagyon sajná'tuk, hogy beszélgetésünkön nen volt jelen Veres Péter, Illés Gyula, Illés Béla és Háy Gyula. Nagyon szerettünk volna találkozni Hámos Görggyel is, az Irodalmi Ojság szerkesztőjével, aki a lezajlott eseményeket megelőző időszakban kétes álláspontra helyezkedett. Később megtudtuk, hogy ezek az írók beszélgetésünk idej'n illetékes felelős szervekkel tárgyalásokat folytattak arról, hogy segíteni akarják a forradalmi rrunkás-pa asztkormányt, munkára szólítják fel a dolgozókat, segíteliek az élet rendes mederbe tereíésében, s megígérték, hogy ezt a kérdést felvetik a Magyar Írószövetség vezetőségi ülésén. Sajnos, nem tudjuk, hogyan zajlott le ez az ülés, de a kérdés megvitatása b ,-onyára eredményes volt. Csakha-! mar értesültünk a „Népszabadság"-. ból, hogy a Magyar írószövetség nyilatkozatot adott ki a „társadalmi bizd tonságról, a termelőmunka megkezdéséről, a szólásszabadságról". Ez az okmány azohban még nem mindent fejezett ki teljesen, v"'ágosan és nyíltari. Egyes kitételei zavaros kérdésekre vagy ellenvetésekre adtak okot. Az okmány magva, fő gondolata azonban ikétségtelenűl bíztatólag hatott, „Legyen Magyarország társadalmi és gazdasági rendszere a demokratikus eszközökkel, a nemzeti sajátosságok t'szteletben tartása, az 1945-ös föld-' reform és az államosított üzemek, nagyvállalatok, bányák és pénzintézetek megőrzése mellett felépítendő szocializmus" — áll a magyar írók nyilatkozatában. Az íróknak ez a nyilatkozata Irneggyőzően igazolta, hogy mind az alkotó értelmiségen belül, mind a d&lgozók más rsoportjaiba'n tovább folyik a szocializmushoz hű erők tömörülése. Ezek az erők egyre inkább felszínre kerü'nek; övék a jövő. A kérdés azonban még mindig fennáll: kivel tartotok ti, Magyarország írói? Nyílt kérdés. A nlép, a kormány, a munkásosztály pártja, a szocializmusért és a békéért küzdő minden becsületes ember még mindig kimerítő é6 világos választ vár. a tettek válaszát várja a magyar íróktól erre a kérdésre. Az idő nem vár. Az idő sürget. " Választ kell adlni; még ma feltétlenül válaszolni kell. E nehéz napokban a magyar népnek szüksége van íróinak mozgosító és lelkesítő szavára (Megjelent a „Lityeraturnaja Gazeta'-ban.) OJ S Z Ô 1956. december 8.