Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-06 / 340. szám, csütörtök

A magyarországi helyzet Országszerte folyik a termelés Budapest (ČTK) — A budapesti rádió jelentése szerint a csehszlovákiai vil­lanyáram szolgáltatás következtében több magyarországi üzem már éjszaka is dolgozhat. Csehszlovákia segítsége lehetővé teszi a magyarországi üze­mekben a tüzelőanyag nagyobbmennyi­ségü megtakarítását, amiben állandóan nagy a hiány. Az élelmiszeripari üzemek intenzíven dolgoznak a lakosság ellátásán. A bu­dapesti húsfeldolgozó üzemek állan­dóan két műszakban, úgyszólván tel­jes kapacitással dolgoznak. De a vá­rosban nagy a szappanhiány, mivel az albertfalvai üzem termelése csak rész­leges. Ugyanez a helyzet egyes tex­tilgyárakban. Ennek okai a szállítási nehézségek és az áramhiány. A budapesti rádió jelentése szerint a konzervgyárak is megkezdték mű­ködésüket. Magyarország más városai­ban is dolgoznak már a konzervgyárak. Kedden, december 4-én újabb kül­demények érkeztek a baráti államok­ból, összesen 3953 vagon élelmiszer. Ebből 2798 vagon a Szovjetunióból, 694 vagon Csehszlovákiából, 316 vagon Romániából, 330 Lengyelországból, 86 Jugoszláviából, 34 pedig Bulgáriából érkezett. A tatabányai cementüzemben és mészfeldolgozóban a dolgozók nagyré­sze már elfoglalta munkahelyőt. A bé­késmegyei földmüvesszövetkezetekben a földművesek az évzáró értékelésre készülnek. Borsodmegyében a szövet­kezeti tagok és földművesek már el­vetették az ősziek 85 százalékát. A gép- és traktorállomások hajtó­anyaghiánnyal küzdenek. Borsódme­gyében véget ért a szőlő szüret, az idei szőlőtermés kiváló rrlinőségű. Ma­gyarország más vidékein is gyors ütemben végzik az elkésett mezőgaz­dasági munkákat. A magyar kormány megcáfolta a nyugati lapoknak a magyarországi harcokról és deportálásokról világgá kürtölt hazugságait Budapest (ČTK).— A nyugati hír­ügynökségek szándékosan teriesztik azt a koholmányt, hogy Magyaror­szágról a Szovjetunióba deportálják az embreket és piszkos kampányuk­kal az úgynevezett magyar kérdés­nek akarnak hangulatot teremteni. A magyar kormány képviselője Szirmai István, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa sajtóosztályálnak "eze­tője december 4-én megcáfolta a nyugati sajtó rosszindulatú híreit. Szírmai kijelentette a nyugati új­ságíróknak, hogy a magyar állam­polgároknak a Szovjetunióba való deportálásáról szóló hírek kohol­mányok. A nyugati lapok ugyancsak kifor­gatták a sajtóosztály vezetőjének más szavait is és azt írták, hogy Ma­gyarországén mlég folynak a harcok Szirmai István a nyugati újságírók kérdésére világosan megmondotta hogy Magyarországon, Budapesten nincsenek sámmilyen fegyveres har­cok. Vidéken vannak még olyan em­berek, akik jogtalanul fegyvereket maguknál tartanak, de legfeljebb rablások fordulnak elő. Ugyancsak hazugok azok a tudósítások is, ame­lyeket a nyugati újságírók a hegyek­ben és erdős vidékeken lévő fegyve­res csoportokról kitaláltak. Szirmai szó szerint azt mondotta, hogy az ilyen hírek csupán a betyárvilág fel­idézett történetei, amelyekkel a re­akció igyekszik most megzavarni az ország rendjét és nyugalmát. Megalakították Romániában a Demokratikus népfront Központi Tanácsát Bukarest (ČTK) — A román nem­zetgyűlésbe való választásokkal kap­csolatban, amelyek 1957. február 3­án lesznek, Bukarestben december 3­án a dolgozók gyűlésre jöttek össze, amelyen megalakították a Demokra­tikus Népfront Központi Tanácsát. A tanácsba 61 tagot választottak be. Gh. Gheorghiu Dej lett az elnök, a Központi Tanács titkárai pedig Gh. Apostol, N. Ceausescu, L. Rautu, J. Fazekas és O. Bellea. A Demokratikus Népfront Közpon­ti Tanácsának tagjai megvitatták jö­vőbeli tevékenységüket és a tanács­ra váró feladatokat. Gh. Gheorghiu Dej kijelentette: „Tekintettel a nagy nemzetgyűlésbe való választások je­lentőségére, az ország politikai és köz élete szempontjából a Román Mun­káspárt Központi Bizottsága azt ja­vasolja, hogy az egész ország demok­ratikus és hazafias erői, amelyek a Demokratikus Népfrontban tömörül­nek, egységesen lépjenek a válasz­lók elé és ezzel fejezzék ki országuk dolgozóinak egyre növekvő erkölcsi­politikai egységét, a munkásosztály és a parasztság közötti megbontha­tatlan szövetséget, és a nemzetek közötti testvériességet és szövetsé­get." Ä munkaidő lerövidítésére készülnek az NDK-ban Berlin (ČTK) — Az NDK-ban előké­születeket tesznek az iparban, közle­kedésben és a termelés más ágazatai­ban a munkaidő lerövidítésére oly módon, hogy a jövő év januárjától már életbeléptetik az erre vonatkozó intézkedéseket az egyes üzemekben. A munkaidőnek 48 órás munkahétről 45 órás munkahétre való lerövidítését nem lehet egyszerre megvalósítani és ezért szakaszonként vezetik majd be a gyakorlatba, úgyhogy 1957 közepéig az egész országban életbelép. Az egyiptomi nép derekasan helytállt a honvédő háborúban Nasszer elnök beszélgetése a Time tudósítójával Kairó (ČTK) — Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök decem­ber 4-én nyilatkozott J. Mecklin­nek, a Time amerikai folyóirat tudósítójának és ecsetelte Egyip­tom helyzetét a brit-francia táma­dás idején. Nasszer elnök hangsúlyozta, hogy a brit-francia támadás abban a pil­lanatban lepte meg őt, amikor Egyip­tom az izraeli támadó ellen ellentá­madásra készült. „Nem tartottuk el­képzelhetőnek, hogy a felelős brit államférfiak valamelyike ls hason­lóra volna képes — állapította meg Nasszer elnök, a november 30-án kelt brit-francia ultimátumról. „Nem gon­doltam, hogy bárki is ily hazárdul kockáztathatja létérdekeit nemcsak Egyiptomban, hanem egész Közel­Keleten, kockáztathatja az egész kő­olajat, kereskedelmét, az olajvezeté­keket, a politikát, még pedig oly mér­tékben, hogy az orvoslás még kato­nai győzelem esetén sem volna könnyű." A brit-francia támadás előtti hely­védelmére csak egy zászlóaljat hagy­tunk. Ellenségeink célja valószínűleg az volt, hogy haderőinket a sivatag­ba csalják és aztán megszállják a csatornát, elszigeteljék, megrongálják és utána Egyiptom többi részével sa­ját belátásuk szerint járjanak el. Ezért elhatároztuk, hogy teljesen visszavonulunk az Sínai-félszigetről és minden erőnket a Szuezi-csator­na, valamint a Nilus torkolatánál összepontosítjuk". A továbbiakban Nasszer elnök az egyiptomiak hősies védekezéséről be­szélt, akik Abu Aveiglaban három napig álltak ellen a támadók nagy túlerejének. Nasszer elnök nyilatko­zott az aránylag kisszámú egyiptomi fegyver és repülőgépveszteségekről is. Többek között közölte, hogy az egyip­tomi légierők nagy része Szíriában és a többi arab országokban talált biztonságos menedéket. Nasszer elnök a brit és francia agressziót közvetlenül nem említetté, de kijelentette, hogy „a britekkel és franciákkal eddig még nem végeztek és így nem szívesen beszélne a stra­tégiáról. Közölte, hogy Egyiptom ä. zetről Nasszer a következőket mon- ' fontos részletek egész sorát csak dotta: „Hadseregünk derékhada a I akkor hozza nyilvánosságra, ha az el­Sínai-sivatag közepén szállott szem- lenséges haderők visszavonulnak be az izraeliakkal. Kairóban a város ] Egyiptom területéről. Áz USA nyilatkozata az agresszorok hadseregeinek a szuezi övezetből történő visszahívásával kapcsolatos döntésről Washington (ČTK) — White, az amerikai départemente sajtótitkára december 3-án közölte az újságírók­kal az amerikai kormány nyilatkoza­tát a brit és francia kormány ama A Nagy Honvédő Háborúban fordulatot jelentő ütközet 15, évfordulóján A Moszkvától délre fekvő hóval bo­rított vidéken tizenöt évvel ezelőtt a háború vihara dühöngött. A vidéket a fegyverek ezrei tépték fel és a föld a főváros védelmezőinek kiontott vérétől ázott. A náci megszállók Moszkva alatt álltak, amelynek szerintük, rövi­desen el kellett esnie. A moszkvaiak és a Moszkvától délre eső területek lakossága, akiknek arcára nem egy ráncot véstek ezeknek a napoknak eseményei, ma a térkép mellett állva emlkeznek, Ujjuk keresi a történelmi harcok helyeit... Kalinin, Mozajszk, Jachrom, Naro-Fominszk ... a mutató­ujj lassan halad a Moszkvától 25 km távolságban levő ponthoz. Itt álltak a hitleri divíziók. A SZOVJET NÉP EMLÉKEZIK A Moszkva alatti ütközetnek rend­kívüli jelentősége volt. Ezért évfor­dulójára a szovjet sajtó és a közvéle­mény is nagy figyelmet fordít. Minden üzemben, vállalatban, katonai alakula­tokban, iskolákban, üzemi klubokban, kultúrotthonokban beszélgetéseket rendeznek a Moszkva alatti nehéz, de végül győzelmes csata részvevőivel, az egykori kátonákkal és tisztekkel. A moszkvaiak autóbuszokkal érkeznek a harcok emlékezetes helyére. A Szovjet Hadsereg Múzeumban az ütközet 15. évfordulója alkalmából ülésezett a tu­dományos tanács, amelyen részt vettek írók, tudósok, történészek és a csata részvevői. Moszkva népével és az egész Szovjetunió népével együtt megemlé­keznek a csata évfordulójáról Cseh­szlovákia polgárai is, akik előtt vilá­gos, hogy a Moszkváért folyó küzde­lem a Prága és köztársaságunk felsza­badításáért folytatott harc első győztes csatája volt. A PÁRT MOZGÓSÍTÓ TERVE Mire számítottak Hitlerék? Arra, hogy Moszkva elestével eldől a Szov­jetunióval folytatott háború sorsa, A légiforgalom a legbiztonságosabb Róma (ČTK) — Az Unita című lap „A statisztika azt mutatja, hogý a repülőgép a legbiztonságosabb szállítóeszköz" címmel arról ír, hogy a repülőgépszerencsétlenségek tragikus visszhangja ellenére is a gya­korlat azt mutatja, hogy a légiközlekedés sokkal biztonságosabb, mint a többi közlekedési mód. Elsősorban 1950 óta nagy mértékben csök­kent a repülőgépsze­rencsétlenségek száma, annak ellenére, hogy a polgári légi közlekedés világhálózata úgyszól­ván megkétszereződött. Az 1950. évi egymil­lió kilométerről 1955­ben 1 761000 km-re növekedett. A repülő­társaságok, amelyek lé­gi közlekedés nemzet­közi társaságának tag­jai, minden 24 órában csaknem kétmillió ki­lométer hosszúságú lé­gi vonalakon 2900 re­pülőgépet foglalkoztat­nak. Az utóbbi öt év­ben az utasszállítás 22 568 000 személyről 51 600 000-re emelke­dett. Ezért nem meg­lepő, hogy a földgolyó minden hatvanadik la­kosa repülőgépen uta­zik. Ezekkel a szám­adatokkal összehason­lítva a repülőgépsze­rencsétlenségek száma kicsi. 1950-ben 14, a tovább években 15, 16, 25, 21 volt, végül pe­dig 1955-ben 20 repü­lőgépszerencsétlenség történt. 1955 óta áldo­zatok — halottak és sebesültek — száma évente 438, 384, 478, 581, 518 és 596-ot tett ki. Ebből a statisztikából tehát látható, hogy 1955-ben a légiforga­lomban 20 szerencsét­lenség történt 596 ál­dozattal. Ugyanebben az évben Olaszország­ban csupán a közúti forgalomban 7592 km­nyi útszakaszon 7172 baleset történt, aminek következtében 1057 személy életét vesztet­te, 7875 személy pedig megsebesült. N É H A N Y S O R B Ä N MARCEL CACHIN, a Francia Kom­munista Párt legrégibb tagjainak egyike, nemzetgyűlési képviselő sú­lyosan megbetegedett. A Francé Pres­se hírügynökség közli, hogy a 80. éves politikus állapota aggodalomra ad okot. (ČTK) AZ INDIAI RÄDIÔ jelentése sze­rint december 4-én az UNESCO delhi ülésén Acsarja, Nepál miniszterelnö­ke követelte, hogy a Kínai Népköz­társaságot haladéktalanul vegyék fel az UNESCO tagj.i közé. (ČTK) A JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYAROR­SZÁG képviselői között folytatott tár­gyalásokon november 22-től 29-ig egyezmény jött létre a magyar me­nekültekről, akik jelenleg Jugoszlávia területén tartózkodnak. A menekül­tek december 7-től 9-ig visszatérhet­nek hazájukba. A többiek választásuk szerint Jugoszláviában maradhatnak vagy más országba költözködhetnek. A visszatérők magukkal hozhatiák a Jugoszláviába vitt tulajdonukat is. (ČTK) hogy a Szovjetunió megadja magát és a háború Németországra kedvezően, gyorsan és győzedelmesen végződik. Nyolcvan hadosztályt vetettek be. Moszkva ellen, köztük 22 harckocsi­és motoros hadosztályt, ami akkor a keleti fronton levő német haderőknek a felét tette ki. A moszkvai párt- és komszomol­szervezetek százezer kommunistát és kétszázhatvanezer komszomolistát küldtek a frontra. Minden pártszerve­zet honvédelmi munkára mozgósította a népet, amiben kb. 500 000 moszkvai vett részt, akiknek 75 százaléka nő volt. Moszkva utcáin barrikádok emel­kedtek, az üzemekben harci csoporto­kat szerveztek. Moszkva alatt az el­lenség derékhada mögött 40 partizán­osztag harcolt. DÖNTÖ CSAPÁS December elején befejeződött az erők összpontosítása és 1941. decem­ber 6-án három fronton — a nyugatin (Zsukov hadseregtábornok parancs­nok, Bulganyin a haditanács tagja), a Kalinyini fronton (Konyev vezérezredes parancsnok, Leonov a haditanács tag­ja), a délnyugati fronton (Timosenko marsall parancsnok, Hruscsov a hadi­tanács tagja) • indult meg az összpon­tosított hadsereg ellentámadása. Ke­gyetlen harcok kezdődtek. Kezdetben szétverték az ellenség szárnyait, majd törzsét is. Egy heti harc után szét­verték az ellenség fő haderejét. Az ellenség szétvert csapatainak marad­ványai nyugat felé vonultak, óriási veszteséget szenvedve emberekben és hadianyagban egyaránt. 1942 február végére az ellenséget Moszkvától 400 km-re vetették vissza. A Moszkva alatti történelmi jelen­tőségű győzelemnek — óriási politikai és katonai jelentősége volt. Nagyot nőtt a Szovjetunió tekintélye, megerő­södött a nácik ellen harcoló nemzetek hite, szétfoszlott a német hadsereg le­győzhetetlenségének nimbusza. A né­met fasiszta hadsereg Moszkva alatti vereségének nemcsak a Nagy Honvé­dő Háború további menetére volt nagy hatása, hanem általában a világhábo­rúra is, mivel ez volt a hitleristák első nagy veresége, végleges vereségük kezdete a villámháború elméletének vé­gét jelentette ez. döntéséről, hogy teljesítik az ENSZ közgyűlésének végleges határozatát és visszavonják hadseregeiket Egyip­tom területéről. Az amerikai kormánynyilatkozatból, amely ezt a döntést örömmel fogad­ja, kitűnik, hogy az USA most telje­sen egyetért a brit és francia kor­mány terveivel, miszerint az Egyip­tom elleni sikertelen agresszió cél­jainak megvalósítására az ENSZ ala­kulatait használják fel. Az amerikai kormány hangsúlyozza, kellő segít­ségben részesíti ezeket az egységeket, hogy megfelelő és hatékony módon teljesíthessék küldetésüket és ezzel kapcsolatban rámutat annak szük­ségességére, hogy a Szuezi-csatornát szabaddá kell tenni a hajózásra. Amint ismeretes, a britek és franciák a Szuezi-csatorna medrének szabaddá tételét kezdettől fogva arra akarják felhasználni, hogy a külföldi katonai alakulatok tartózkodását Egyiptom területén minél jobban meghosszab­bítsák. Az USA kormánya most kor­mánynyilatkozatával csatlakozik eh­hez. J. GRONCHI olasz elnök december 5-én hivatalos látogatásra ment a Néimet Szövetségi Köztársaságba. (ČTK) A JUGOSZLÁV SAJTÓIRODA jelen­tése szerint folytatódik a vasúti köz­lekedés normalizálása Jugoszlávia és Magyarország között. (ČTK) Szívében hordta a bauxit utáni vágyai Milyen küldetése volt Löwenstein hercegnek Budapesten? ••• ALIG HANGZOTTAK EL az ellen­forradalom első sortüzei Budapesten őexcellenciája Hubertus Friedrich Lö­wenstein-Wertheim Freudenberg her­cege, a bonni szövetségi parlament képviselője, a külpolitikai bizottság tagja diplomata útlevéllel sietett Ma­gyarországra. A Rheinischer Merkúrnak, Adenauer lapjának legutóbbi számában a német katolikus nemesség e képviselője le­írja, hogy november 3-án hogyan tér­delt Mindszenty bíboros előtt, aki „sze­retetteljesen megölelte": „A biboros a szovjet támadás veszélyével kapcso­latban nemcsak Magyarországra _ gon­dolt, hanem más nemzetekre is és megkérdezte: tudja ezt Németország"? Legyenek erősek, legyenek felkészül­ve! „Hangja úgyszólván eskűszerűen hangzott... Csak hatalmas erő ment­het meg bennünket a kommunizmus­tól." Másnap míg a biboros az amerikai nagykövetség biztonságos menedékhe­lyéről telefonon keresztül osztotta ál­dását az ellenforradalom fegyvereire, Löwenstein herceg a francia nagykö­vetségen keresett védelmet és néhány nap múlva alighogy Ausztria területé­re lépett, tolmácsolta Mindszenty áj­tatos szavait nyugatnémet műkifeje­zéssel a következőképpen: „A legnagyobb gyorsasággal hadse­reget kell előteremtenünk... ha trauss honvédelmi miniszternek nem áll elegendő kaszárnya rendelkezésére, •kkor építésükön éjjel nappal dolgozni kell." És hogy senki sem maradjon kétsé gek között e hadsereg céljai felől ki­jelentette: „Ha erősek leszünk, akkor a keleti zónában (NDK) szintén bekövetkezik október 23-a, mint Magyarországon... Németország egyesítését csupán a „Nyugat haderőire támaszkodó népfel­keléssel lehet elérni." HA A DÉL-NÉMETORSZÁGI előkelő katolikus nemesség sarja a klerófasisz­ta „Abendländische Akademie" tagja így vélekedik, akkor teljesen világos, hogy olyan forradalomra gondol, ame­lyik a régi idők visszatértét jelentené. A Löwenstein nemzeticsalád is hatal­mas nagybirtokoknak volt ura Ma­gyarországon, és nagy részük volt a magyarországi és az NDK-beli ipari vállalatokban. Löwenstein herceg ma­gyarországi „újságíró" kíséretének is az volt az óhaja, hogy segítsen roko­nain. G. Baumann német nemzetgazdász, a Neues Deutschland c. lapban érde­kes adatokat közöl Löwenstein herceg és a magyarországi ellenforradalom közötti meleg viszonyokról. így ír: „Ri­chard Merton, nyugatnémet fémkirály a Löwenstein—Westheim—Freuden­berg családból nősült. A nem vastar­talmú fémek a réz, cink, és ólom mel­lett elsősorban az alumínium... A há­ború előtt s egészen a háború végéig az alumínium gyártásához szükséges nyersanyagot — a bauxitot — Német­ország Magyarországtól szerezte be. Akkor Németország az alumínium gyártásában 27 százalékban vett részt a világtermelésben. Mostani négy szá­zalékos termelési eredménnyel az or­szág mai urai nincsenek megelégedve. Az egykori bauxit-lelőhelyek a szívü­kön fekszenek. Baumann továbbá azt írja, hogy a háború előtt a svájci Bauxit Részvénytársaság Magyaror­szág, Románia és Jugoszlávia 900 000 tonnás bauxit termeléséből évente mintegy 800 000 tonnát vitt ki. A bau­xitot elsősorban a legnagyobb német­országi aluminiumgyárnak, a Vereinig­te Aluminiumwerke A. G. társaságnak adták el, amely részt vett annak az említett Mertonnak konszernjével a Metali Gesellschaft A. G.-val együtt az alumínium feldolgozó üzemek egész sorsának vezetésében, akinek felesége a Löwenstein családból való volt. NEM VÉLETLEN, hogy éppen Löwen­stein herceget küldték ki Magyaror­szágra. Ezt saját maga is beismerte. Amint ismeretes, a régi szerelem örök­ké tart — főleg ha az aluminium­trösztök bauxit iránti szerelméről van sző. Löwenstein jellemzéséhez feltétle­nül hozzá kell tennünk, hogy szívében örök hűséget rejteget a Habsburg­család iránt, amelyhez szintén rokoni kapcsolatok fűzik. Löwenstein herceg budapesti epizód­ja tehát jellemző a Nyugat nemes ro­konszenvére a „magyar forradalom" iránt. Karel Doúdera OJ S 2 0 1956. december 6.

Next

/
Thumbnails
Contents