Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-05 / 339. szám, szerda

A komáromi hajóépítők teljesítették a személyhajók építésének tervét k G -f-4eleí OGXDOOOOOOOOOOO©^^ Á komáromi Steiner Gábor Hajóigyár dolgozói annak ellenére, hogy munkájukban sok hiányossággal kellett megküzdeniök, a személyszállító hajók építésének idei tervét már 100 százalékra teljesítették. A 24. személyszállító hajó befejezési munkálatainál sok hiba merült fel. A dolgozóik anyaghiánnyal küzdöttek, s az áruszállításnál is fogyatékosságok mutatkoztak. A dolgozók azonban a hiányosságokat fokozatosan legyőzték és végre elérkezett az a nap, amikor megtartották a hivatalos menetpróbát. A próba alkalmával felmprült kisebb hibák gyors eltávolításs után az „Anton Rubinstein" nevű személyszállító hajót november 30-án átadták a megrendelőnek, a Szovjetuniónak. Ezt a hajót december 5én indítják ýtjára a Szovjetunió felé. Az ez évi terv szerint ez volt az utolsó hajó, melynek sikeres átadásával száz százalékra teljesítették a személyszállító hajók építésének tervét. A komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozói a napokban befejezték a „Bering" nevű 33. folyami motoros vontató hajón is a munkát. A hivatalos próbák után a kijelölt határidő-' re, november 29-lén 15.30-kor átadták ezt a hajót is a megrendelőnek, mely sorrendben már a harmincharmadik. A hajóépítők munikalendülete folytatódik a soron lévő 34. és 35. vontatóhajó befejező munkálatain. Minden erejükkel azon vannak, hogy további munkasikerekkel, becsülettel teljesíthessék a második ötéves tervünk feladatait. A 35. vontatóhajó befejezésével és átadásával december végéig el akarják nyerni a Nehézgiépipari Minisztérium vörös vánürzászlaját. A „Bering" vontatóhajó december 5-én hagyja. el a hajógyár kikötőjét és rövidesen a szovjet vizeket fogja szelni, ahol méltóképpen képviseli majd a csehszlovák hajóipart. Szénási J., Komárom. Jól gazdálkodnak — telik az erszényük A királynépei szövetkezetről van ** szó, szorgalmas tagjairól. Királynépén jőleg a középparasztok — közösen a kisparasztokkal — alakították meg jó néhány évvel ezelőtt a szövetkezetet. A szövetkezet első tagjai, Maluőky János, Cibula Imre, Cibula András, Kopcso János, Laczko András, és más középparasztok voltak, ók indították el a községet az új élet jelé. Nyugodtan mondhatjuk, nagy sikerrel. Elég rámutatni arra, hogy minden évben ősszel és tavasszal a mezei munkákat az agrotechnikai határidőre elvégzik, s jó termésük van. Ez idén is így volt. Tavaszi búzából 25 mázsás hektárhozamot értek el. Még nincs vége az esztendőnek, de a tagok már tudják, hogy meglesz a munkaegység teljes értéke, sőt többlet is mutatkozik. Eddig a munkaegységre előlegként megkapták a 11 koronát, s az év végén, a zárszámadáskor még 11 koronát kapnak. Ezenkívül a természetbenieket: Minden munkaegységre több mint 3 kiló terményt és másfél kg lóherét. Elvégezték az őszi mélyszántást is, kivéve azt a területet, amelyen még a juhok legelnek. A napokban hozzáfogtak ennek a területnek a felszántásához is. £ — Aki mer, az nyer — mondja a közmondás, és a királynépei szövetkezeti tagok mernek. Már régóta a községtől Kecer-Petény irányába vagy 5 km-nyire van 40 hektár legelő, jobban mondva valamikor legelő volt ez a terület. Ezt a legelőt, mivel távol esett a községtől, nem gondozták, benőtte a gaz, az állatoknak vajmi kevés táplá' lékot nyújtott. . Negyven hektár ez nagy terület — gondolták a tagok, s elhatározták, hogy ezt a legelót felszántják. H

árom, vagy négy ' esztendővel ezelőtt történt ez. Felszántották, megboronálták, meghengerezték és megtrágyázták, majd újra szántották, boronálták, hengerelték, s aztán búzát vetettek bele. Sohase hitték volna, hogy azon a helyen, ahol azelőtt semmi sem termett, most jó termést tudnak elérni. Nagyon jól tudta ezt Cibula Imre, a szövetkezet agronómusa. Az ő javaslatára úgy határoztak, hogy a legelőt továbbra is szánt'ani-vetni fogják. Később azonban felvetődött a kérdés, hogy idáig volt legelő, ha rossz is, — de most már 40 hektárral kevesebb van. Legelőre pedig szükség van és szükség lesz, mert a marhaállomány egyre szaporodik. Segítenek ezen is. A falu mellett dombok húzódnak meg szántóföldekkel borítva. Szántóföldeknek nem alkalmasak ezek a dűlők és nem is hoznak megfelelő terméshozamot. Körülbelül 26 hektárnyi ez a terület. Jó mélyen felszántják ezt a földet, simára eldolgozzák, megtrágyázzák és befiivesítik. Ez az új legelő a község tőszomszédságában van. Igen körülményes a gondozása és a terméshozam emelése. Jó lesz idejárni a marhának, mert nem kell délben, este hosszú utat megtennie. Öt-hat év múlva, amikor nem felel már meg legelőnek, ismét felszántják és más dűlőt vesznek igénybe legelőnek. A szövetkezeti tagok azt is tudják, hogy a mezőgazdaságot nemsokára teljes mértékben gépesítik. Ekkor nem lesz annyi munkaerőre szükség. De dolgozni mindenkinek kell, ezért már jövőre zöldségtermeléssel is fognak foglalkozni. Minden előfeltételük megvan erre. Jó földjeik vannak s aztán a zöldségesben mindig kell dolgozni, kapálni, gyomlálni. Gondot fordítanak a gyümölcstermesztésre is. Kiültetnek Amint már közöltük, a nosicei Ifjúsági Gáton megindították az első agregátot. Az építés legfontosabb részét ezzel befejezték. Képünkön a legnagyobb vágmenti vízi villanyerőmű fontos részét, a vízkibocsátó berendezést láthatjuk. E berendezés építésének időben történt befejezése tette lehetővé az első agregát korai megindítását. B

r 650 facsemetét. Az idén már termett is a fákon, s három-négy év múlva ebből is szép pénz folyik be. Juhállományukat 500 darabra szaporítják. Es méhészkedni is akarnak. Igaz, eddig még csak 5 méhcsaládjuk van, de jövőre már harmincnégy családra számítanak. így élnek Királynépén. Jól gazdálkodnak, nem félnek a haladó módszerektől és újításoktól. Mindenhez hozzáfognak, és sok irányból telik az erszényük. Es akinek van, az adni is tud. Megmutatták most is, amikor a magyar dolgozó nép megsegítéséről volt szó. A szövetkezet egy 100 kilós sertést, egy 400 kilós bikát, 30 mázsa burgonyát adományozott a szolidaritási alapra. iztosak vagyunk benne, hogy ezzel a jó szándékú segítségükkel nagyban hozzájárulnak a szövetkezeti mozgalom megerősítéséhez és segítik a szocializmus építését a baráti Magyarországon. Iván Sándor, Kassa m

WW

mtt

WO

HI

Mi

mM

tWMtHHHHM

WI

I A pótori bányászok válasza: megteszünk mindent, ami erőnkből telik A közlekedés sokat segíthet a bányászoknak Az utóbbi időben komolyabb hiányok mutatkoznak a szénfejtésben, ami annál jelentősebb, mivel a tél kezdetén vagyunk. Hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöböljük és elegendő szenet biztosítsunk iparunk és háztartásaink számára, a CSKP KB nyílt levélben fordul a szénipar minden dolgozójához. A kékkői szénbányák pótori üzemében először az összüzemi pártgyülésen tárgyalták meg a helyzetet, majd utána az alkalmazottak gyűlésein és a technikusok aktíváján részletesebben foglalkoztak ezzel a komoly problémával. November végéig 13 ezer tonna szenet fejtettek a pótori bányászok az évi terven felül. De most a felhívásra és a hatodik árleszállításra azzal válaszolnak, hogy a munkaidő lerövidítése ellenére háromszor egymás után hatórás műszakot dolgoznak le úov, hogy a szombat éjszakai műszak éjjeli 12 óra helyett csak vasárnap reggel 6 órakor hagyja abba a munkát, így három hét alatt mimen műszak sorra Kerül. Vasárnap nem célszerű Pótoron fejteni, mivel egész héten 's elég gondunk van a munkások munkába való szállításával az autóbuszközlekedés m'att. Kevés a motoros jármű, az autóbuszok túlzsúfoltak és gyakran egy órárál is többet késnek. így aztán előfordul, hogy a bányászok későn kezdenek munkához, fölöslegesen fagyoskodnak a rossz időben az autóbuszra várva. De hiába kérjük az orvoslást. Ez eddig csak ígéret maradt. Szükséges lesz valamilyen gyöketes intézkedést tenni, hogy végre n egoldódjon ez a probléma. Ezek a körülmények nagy mérték-' i ben befolyásolják bányászaink munkaerkölcsét és nagy hiba volna, ha nem segítenénk a legjobb tudásunk szerint. Ján Lipták csehszlovákiai magyar sajtó új Alappal gazdagodott: a Csemadok kiadásában megjelent A Hét első száma. Jóleső érzés kézbevenni e magvarnyelvű kulturális hetilapot, böngészni oldalait, ízlelgetni írásait, mert valljuk be, hiányzott, szükségét éreztük. Előde, a Fáklya, bátran állíthatjuk, betöltötte küldetését, sőt volt fennállásának olyan időszaka is, amikor tartalma és szerkesztése kimondottan magas színvonalú volt. De mélynyomásos havilap jellege törvényszerűen és kikerülhetetlenül olyan korlátot is jelentett, amelyet méq nívóssáqa sem törhetett át. Ez talán a fő magyarázata annak, hogy nem volt elég nagy olvasói tábora, s ebből eredőleg befolyása is csak dolgozóink aránylag szűk rétegében érvényesülhetett. A hetilap ezzel szemben — gyakoribb megjelenésével és eltérő jellegével, amely nagyobb „életteret" biztosíthat a fajsúlyos, de változatosabb irodalmi zsánereknek — széleskörű olvasottság elérésének minden feltételével rendelkezik. A Hét a csehszlövákiai magyar dolgozókhoz szól, elsősorban azokhoz a tízezrekhez, akik szomjasak a kultúrára, szeretettel fogadják az igaz eraberségre nevelő, s egyben gyönyörködtető nemesveretű szót. Kétségtelen, hogy a látókört tágító kulturális munka terén A Hét kielégítheti az ilyen és hasonló igényeket. Ezt annál nagyobb örömmel fogadjuk, mivel sem az Oj Szó, sem a többi országunkban megjelenő magyar lap nem szentelhet ennek a fontos szakasznak annyi teret, mint egy kizárólag kulturális kérdésekkel foglalkozó hetilap. A hetilap önmagában természetesen még nem jelenti a hű és erős olvasótábort is. E cél elérésének útja rögös, s nem kevés rajta a buktató. De ha valamit adhatunk útravalóul testvérlapunk szerkesztőgárdájának tarsolyába, akkor mindössze ennyit: mindig azt írják meg lángoló ^szívvel, lelkes szóval, ami pártunk s népünk érdekét szolgálja. Mindig ezt tartsák szem előtt, akár dicsérnek, akár bírálnak. Ezen az alapon állva nincs semmi akadálya az élet sokrétűsége, bonyolultsága és ellentmondásai feltárásának. em csekély feladatok állnak kulturális hetilapunk előtt. Hiba volt számba nem venni a csehszlovákiai magyar irodalom és az egyetemes magyar irodalom közti nyelvi közösségét, (Tollforgatóink elsősorban Petőfitől és Jókaitól, Adytól, József Attilától és Móricztól szívják magukba szinte az anyatejjel az írott szó szépségét, elsősorban a magyar irodalom nagyjaitól tanulnak és ezer szál fűzi őket ehhez az irodalomhoz.) T>e nem kisebb hiba volna az, ha nem látnánk, nem ismérnénk el, hogy itteni magyar irodalmunknak meg vannak a sajátos, eltérő vonásai is. Hosszú évszázadok óta szlovák és cseh testvéreink oldalán éMpk közöe otthonban, közös hazában. A cseh és a szlovák irodalom, kultúra hatása visszatükröződik szellemi életünkben. És ettől eltekintve, de ami a mondottaknál százszor is fontosabb: az, hogy már a burzsoá köztársaság idején, de még sokkal inkább ma, egy iparilag fejlett országban vertünk gyökeret, vagyis egyszóval: anyagi életünk körülményei egészen mások, mint a magyarországiaké. Éppen ennek kell visszatükröződnie még jobban kulturális, irodalmi munkásságunkban. Ma ez hatványozottabban érvényes mint tegnap, mert akinek bármiféle köze van az itteni magyar szellemi életünkhöz, tudnia kell: á magyarországi tragikus események után felelősségünk megnőtt, talán so* ha oly szilárdan nem kellett állnunk a szocializmus őrségének posztján, mint éppen ma. A Hét feladatai teljesítésében bátran támaszkodhat a múlt köztársaság baloldali sajtójának és elsősorban Az Üt haladó hagyományaira. De tanulni lehet • és kell is a Tvorbátől, Fučík volt népszerű lapjától iá, amely nemsokára újra megjelenik. így felvértezve kell indulnia a csatába A Hétnek, hogy győzze minden szép célkitűzését, elsősorban meghódítsa ^ kulturális politika ez eddig még sHite szűzi földjét, szocialista, hazánkhoz hű és testvérnemzeteinket szerető, becsülő embereket neveljen a szó varázslatos erejével és egyben előrelendítse, többek között új tehetségek felkarolásával hazai magyar irodalmunkat, megismertesse dolgozóinkkal a cseh, a szlovák, a szovjet és az egész világirodalom remekműveit. Ebben a törekvésében a Hét nem áll egyedül. Minden téren és így az Üj Szó részéről is a legbarátibb támogatásra talál. Szeretnénk, ha A Hétnek nagy volna az olvasótábora és minél nagyobb írói gárda, minél több név szerepelne hasábjain. eggyöződésünk, hogy A Hét beváltja pártunk, beváltja hazánk magyar dolgozóinak reményét, várakozását. Az első szám beköszöntőjében ezt olvastuk: „Tettekkel, la-? punk tartalmával akarjuk bebizonyít tani, hogy tisztában vagyunk* a ránk váró feladatokkal, amelyek nagyok, felelősségteljesek és amelyeMtel egyik napról a másikra nehezen tudnánk megbirkózni." Hisszük, hogy A Hét, ha nem ts egyik napról a másikra, de megbirkózik feladataival. És ezen az útou sikeres munkát kívánunk testvérla^ punknak. ISTEN HOZTA, MR. MARSHALL Európa legnyugatibb csücskéből kej rült egy spanyol filmszatíra fővárosi \ ft'mszínházainkba. Régen nem láttunk ; spanyol filmet s természetesen egy be> mutató alapján fel sem tudjuk mérni 1 ennek a művészi területnek spanyol\ országi fejlődését. De egyet már bet vezetőben szükséges kijelenteni: ez a j film műfthában, technikai kivitelében : és leleplező tényeiben kívánnivalót í nem hagy maga után, az adott lehetőségeket a végletekig kiaknázza, tehát a maga nemében páratlan, re> mekmű. Azért szükséges ezt mindjárt a be\ vezetőben hangsúlyozni, mert filmsza; tíráról an szó. Méghozzá olyan témá| r ól (Marshall-segély), amelynek; az I alapgondolata magában véve sem elí rugaszkodás a valóságtól. [ Spanyolországnak felkínálták ezt i a segélyt, a Franco-kormány el is foí gadta, csakhogy a forgatókönyv írója i és Luis G. Berlanga rendező az adott E konkrétumból kiindulva éppen azokat t a mozzanatokat ragadja meg, ame! lyek sokrétűn s bonyolultan a segély í visszásságait mutatják: kezdve a (csomagokat, gépeket váró csődülettől j a díszkapu és hűhóköltséget megtérítő j szegény emberekig. j A filmszatíra képei, jelenetei, az J alapgondolatból adódó helyzetek mind , nagyszerűen megoldottak. Mindjárt az I elején a bevezető palamilyen új jormá j iával találkozunk. A szereplő szemé\ lyek és a csendes, nyugodt kis város | összekötöszöveggel való jellemzésére j gondolok itt. Vagy tán nem is igen új i a film világában ez a forma? Emlé1 kezziink csak arra a magyar filmre, [ ariely a szuhakállói bányászok mentéj séröl szól, az Élet jelre! Mindkét jilm 1 rokon a bevezető megoldásában, azzal \ a különbséggel, hogy míg az utóbbi i nem volt a témakör hangulati aláfesj tője, addig ez a spanyol az egész j mondanivaló f elvázoló ja, meghatározójja, bevezetője. Már az első képekben érzi a néző, ' hogy ebben a kis spanyol városkában, f ahol minden fülzúgatóan csendes, egyI szerű, ohol az emberek is józanok — t valami rendkívüli történik majd, ami t felkavarja ezt az életet. És valóban, i jön a szegénység szívfacsaró megmii-. ' tatása, jönnek a város vezetésére hí*, vatott tisztviselők, bírák, jönnek <3 kormánykörök képviselői rábeszéni az embereket a Marshall-segély jóyolt&l ra, az amerikai segítségre. Aztán jön a hűhó is, mert a nagy spanyol sze-. génységre jól jönne az áldás és kopá*. csolnak az emberek, tákolják a díszkapukat, megrendezik a fogadtatás főpróbáját, mindent megrendeznek s q segély mégse érkezik meg. Itt, ezen a ponton csapnak össze az ellentétek. Itt, ezen a ponton talál a szatíra a maga ösvényére. S a továbbiakban már minden a ~zatíra törvényeihez igazodik, egyre messzebb elmenni a valóságtól torzítással, egyre többet megmutatni a nesze semmi fogd meg jól-bóV. Luis G. Berlanga rendező nagy művészetére és ügyességére vall az álomkép-jelenet. Bírák, tisztviselők hajtják álomra a fejüket és valamennyien arról tépelődnek éjszaka, amit csak várnak, amit csak óhajtanak, de nem kapnak meg. Ugyancsak 'rendezői érdem a záróképek megoldása. Mert köztudomású, hogy a szatírának van egy átkos rákfenéje. Befejezésük ható- és kipellengérező erőben csökken. Nos, a spanyol film rendezője nem esik ebbe a hibába, fümje mindvégig szatíra. A film szereplői (L. Sevill, M. Moran, J. Isbert, A. Romea, E. Quintill, L. Perez de Leon, F. Ferandez és mások) a lehetőségeket tökéletesen kiaknázzák. Egyszerűek és komikusak, mosolyt árulnak és könnyet csalnak. Az epizódszereplők is a legművészibbet, a legtökéletesebbet nyújtják. Az egész színészgárda dicsérete, hogy a filmszatíra mondanivalóját egyetlen részletében sem hagyták elveszni. Az amerikai Marshall-segély. nesze semmi fogd meg jót! Ezt mondja ki az Isten hozta, Mr. Marshall, ezért nemcsak művészi megoldásában, de mondanivalójában is naav ez a film! M ÁCS JÓZSEF. • OJ szr 1956. december 5.