Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-30 / 363. szám, vasárnap

PÁRTÉLET Évzáró taggyűlésekről A galántai járásban az eddig megtartott évzáró taggyűlések beszámolói résztelesen folgalkoztak a jövő évi politikai és gazdasági feladatokkal, bátran beszéltek a hibákról és a hibák kiküszöbölésének módjáról. A választások gondos előkészítéséről sem feledkeztek meg. Ennek eredményeképpen az alapszervezetekben jobb lett a pártbizottságok összetétele is. KOMMUNISTÁK, A NÉP JÓLÉTÉNEK HARCOSAI Az ember azt hinné, hogy Alsószeita, ahol az egységes földmüvesszövetkezet igazán eredményesen gazdálkodik, mindenki elégedett munkája eredményével. Azonban a falusi pártszervezet bizottságának az évzáró taggyűlésen elmondott beszámolójából és a vita során kitűnt, hogy a faluban a kommunisták nem elégednek meg az elért eredményekkel. A gyűlésen egymás után álltak fel és amellett, hogy beszéltek az eredményekről, élesen bírálták a termeiést zavaró hibákat is. A szövetkezetben dolgozó kommunisták legtöbbje felvilágosító szóval igyekszik megnyerni, lelkesíteni a szövetkezeti tagokat a feladatok elvégzésére. A tagok kötelességüknek érzik az állandó, türelmes, fáradhatatlan agitációt. Vannak azonban még olyanok, akik nevelő szó helyett parancsoló hangot ütnek meg. Pedig egész más hatást vált ki — a gyakorlatban igazolódott be — ha a jobb munkára való serkentést nem felszólítás, hanem meggyőzés utján végezzük, ha gondos elemzés után kézzelfogható tényekkel bizonyítjuk igazunkat. Egész másképp fogadják ezt az emberek. A kollektívában lelkesebben, vígabban megy a munka. — Igen fontos tehát — hangsúlyozta Takács Lajos elvtárs, a pártszervezet egyik tagja — hogy az újonnan/ választott pártbizottság többet fog<lalkozzék az agitációs munkával és nagyobb gondot fordítson annak tervszerű irányítására. EMELJÜK A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS TEKINTÉLYÉT Az évzáró taggyűlésen elhangzottak minden bizonnyal arra ösztönzik most a Hidaskürti Állami Gazdaság új pártbizottságát is, hogy működésük első napjától kezdve többet foglalkozzanak a kollektív szerződés kölcsönös betartásával. Szolga István elvtárs felszólalásában ugyanis kollektív szerződésük negyedik pontjáról beszélt, amely az igazgatóságot a pontos munkanormák megállapítására kötelezi, hogy a bértarifa szerint minden dolgozó előre kiszámíthassa keresetét. A pártszervezetnek határozottan kell fellépnie, hogy megvédje a kollektív szerződés tekintélyét. Nem szabad megengedni, hogy az igazgatóság és az üzemi bizottság szekrényében porosodjék a kollektív szerződés, az a fontos okmány, amelynek pontjai — ha valóra váltják — az állami gazdaság dolgozóit anyagilag érdekeltté teszi a hektárhozamok fokozásában, az állatállomány súlygyarapodásának növelésében. Éppen ezért, mert a kollektív szerződés ilyen rendkívül fontos az üzem életében, szükséges, hogy az üzemi pártszervezet bizottsága az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szenteljen a kölcsönös kötelességek végrehajtására. Kér jenek rendszeres beszámolót a gazdaság vezetőitől, az üzemi bizottság kommunista tagjaitól, hogy mit tesznek a szerződésben rögzített feladatok elvégzése érdekében. Elsősorban a pártszervezet hibája, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom bizottsága még nem dolgozik jól az üzemben, és nem gondoskodik a kollektív szerződés teljesítéséről. Pedig a kollektív szerződés valóra váltásának az üzemben a szakszervezeti munka alapkövévé kell válnia. KOLLEKTÍV VEZETÉS, SZEMÉLYES FELELŐSSÉG Ahány alapszervezet, annyi probléma vetődik fel az évzáró taggyűléseken. A Dögösi Állami Gazdaság pártalapszervezetének évzáró taggyűlésén főleg az SZKP XX. kongresszusa és a CSKP országos konferenciája határozatairól folyt a vita. Főleg pedig a kollektív vezetés elvéről. Egyesek úgy véték, hogy a kollektív vezetés csökkenti a pártbizottság egyes tagjainak felelősségét, mások megint úgy képzelik, hogy most szüntelenül ülésezni kellene. Ep/ik felfogás sem helytálló. A határozatokat a pártbizottság közösen hozza, de azok végrehajtásáért egyes elvtársakat tesz felelőssé. Ezek az elvtársak tehát személy szer

:nc felelősek annak a szervnek, amely a határozatot hozta és amely óket a végrehajtással megbízta. A határozott feladattal megbízott elvtársaknak nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy a határozatok szellemében önállóan járjanak el és intézkedjenek. Helytelen lenne tehát, ha minden részletkérdésben értekezletet hívnának egybe, amely csak gátolná a munkát. (e.) Ssgífségnyűftés a falusiak: ez is az ipari mókások feladata Régi tapasztalát, hogy az évzáró taggyűlés színvonala, a vita gazdagsága nap /részt attól függ, milyen a beszámoló. Nos, a plzeňi kerü.etben lévő Ejpovicei Vasércbánya és Vasércnemcsítő n. v. második alapszervezetének pártbizottsága olyan beszámolót terjesztett a tagság elé, mely előre biztosította a taggyűlés harcias lefolyását. A Kohóipar- és Ércbányaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó új üzem, az elmúlt évek hatalmas alkotása, 1955-ben kezdte meg a termelést — akkor ahkult meg a pártszervezet is —, és nem mondhatjuk, hogy minden nehézség nélkül. A berendezés szívét, a kemencéket a Pŕerov- Gépgyár szállította. A termelés nehezen indult. az olvasztókemencék tűzálló bélésével sok volt a baj, zavar. Mind az előállító üzem, mind a felelős minisztériu.n elhárították maguktól a felelősséget. Az üzem egyes dolgozói, kommunisták is, főleg akik messziről kerültek Ejpovicére. kezdtek hitetlenkedni, ei akartak menni, de a pártszervezet bizottsága — élve az alapszabályzatban biztosított ellenőrzési jogával — nem riadt vissza és 1 harcolta a hatékony segítséget. A beszámoló erősen bírálta, hogy a miniszterhelyettesek, m'niszterek, sőt a KB titkárának közbsnjárása sem mutatkozott elégségesnek, pártunk po'itikai irodájának közvetlen intézkedésére volt szükség. A kcnwncék átépítése részben megtörtént, részben folyamatban van éi, a jobb munkafeltételek, kec!v.?zőbb kereseti viszonyok közölt vid';:nabbak, bizakodóbbak, elégedettek az emberek. Ez jellemzi most az eipoviceieket. A pártbizottság fontos pol'tikai feladatokat oldott meg. Biztosította az üzem folyamatos munkáját és nehéz körülménvek között mozgósította az üzem személyzetét: senki sem hagyta el a miiikahelyét. A pártellenőrzés tehát bevált és a felszólaló elvtársak zöme ezt magasra értékelte. Ezért a beszámolí n UJ SZÔ \ 1956. december 17. elhangzása után nem is került sor a szokásos hallgatásra. Az alapszervezet tagjai üzemük termelési, technológiai és pártéletük belső kérdésein kívül — mint amilyen a pártoktatás, tagjelöltek felvétele, tömegszervezetek irányítása, n pártsajtó segítsége — nagyon helyesen, általános bel- és külpolitikai kérdésekkel is foglalkoztak. Csupán két problémára szeretnék most rámutatni. Felvetődött a főiskolai ifjúság kérdése is. Aránylag még mindig kevés a munkáscsaládokból származó főiskolások száma. Meg is mondták, hogy miért. A hosszú évekig tartó főiskolai tanulmányokat elvégző fiatal mérnöknek, tanárnak, orvosnak, jogásznak sokszor kisebb a fizet&se, miit azoké a társaiké, akik a nyolcosztályos iskola elvégzése után ipari szakmát tanultak. A bérnivellizáció, a káros egyenlősdi megbosszulja magát és ezzel a kérdéssel az Állami Bérmegállapító Bizottságnak mielőbb foglalkoznia kell. A taggyűlés legnagyobb fogyatékosságára Karel Pešek elvtárs, a rokycanyi járási pártbizottság vezető titkára hívta fel a tagok figyelmét. Noha az üzem dolgozói a környékbeli falvakban, parasztok között laknak, nem esett eléggé határozott szó a szövetkezetek patronálásáról, a szövetkezeteknek nyújtott politikai segítségről. Teherautókölcsönzés és traktor ja vitás — az nem minden. Az EFSZ-ek prosperitása nemcsak a parasztok, de mindnyájunk ügye. A falun élő ipari munkás feleségének a szövetkezetben van a helye. A májusi nemzeti bizottsági választások a falu jobb életét különösen előtérbe állítják. A fiatal pártszervezet tagiai letették az érettségi vizsgát. Az ejpovicei kommunisták bebizonyították, hogy óriási feladatok megoldására képesek. Tudják hogy sok, nagyon sok vasra "an szükségünk, hogy valamennyi kemence tüzének állandóan izzania kell. Tudják, hogy a szövetkezeti mozgalom győzelme iparilag fejlett járásukban sem várathat magára sokáig. | JŐ SÁNDOR HÍREK DECEMBER 28-'ÁN a prágai öváros Városháza tanácstermében tették le a prágai kerületi bíróság népbírái az esküt. Az eskütétel ünnepélyén megjelent Adolf Svoboda, Prága főpolgármestere. A PRÁGAI Művészek Házában január 4-én külön hangversenyen fellép Ida Haendel híres angol hegedűművésznő. Az angol művésznő első ízben látogat Csehszlovákiába. Műsorán szerepelnek Tartini, Bach, Stravinský, Bartók és Sarasate müvei. BRATISLAVÁBAN december 28-án tartották több mint 200 mezőgazdasági dolgozó részvételével a kerületi termelési gazdasági értekezletet. 1956-BAN a tanulók 101 új iskolához és 116 új épületszárnyhoz jutottak. Az új tantermekben 34 300 diák tanul. P. SCHOVÁNEK, a brnói ipariskola tanulója a karácsonyi ünnepekre anyja kertjében tűzijátékot akart rendezni. A vegyianyagok felrobbantak és szétzúzták jobb kezét, amelyet amputálni kellett. SZOMBATON, december 29-én a žilinai kerület dolgozóinak küldöttsége további 7000 ajándékcsomagot adott át Salgótarján magyar bányaváros dolgozóinak. A žilinai kerület ifjúsága és dolgozói eddig félmillió korona értékű 17 ezer csomagot küldtek a magyar gyermekeknek. JOZEF BILIK kunovskaí lakos (szenicai járás) vadászaton egy 11,5 kg-os súlyú és 80 cm hosszú hiúzt lőtt le. A hiúz bizonyára a Tátrából tévedt oda. DECEMBER 28-IG 56 494 189 korona gyúlt össze a szolidaritási alapon a Magyar Népköztársaság dolgozói megsegítésére. SZLOVÁKIÁBAN az év eleje óta több mint 350 millió koronával növekedett a dolgozók takarékbetéteinek összege. A TftlNECI KOHÁSZOK „Szereted üzemedet?" címmel mozgalmat indítottak a legjobb újítási javaslatért és műszaki szervezési intézkedésért. A mozgalom keretében Jozef Bardoň acélöntő olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek valóra váltásával az üzemben 216 000 korona értékű tüzelőanyagot takarítanak meg. Tegyük jobbá és olcsóbbá a közszolgálatokat A Tábori, Tŕebíči és a Liptovský Mikuláš-i Járási Nemzeti Bizottságok felhívása A Tábori, Tŕebíči és a Lipt. Mikuláš-i Járási Nemzeti Bizottságok elnökei Viliam Široký miniszterelnöknek, dr. Skoda miniszternek, a nemzeti bizottságok irálnyító kormánybizottsága elnökének, Ďuriš, dr. Kahuda és dr. Kyselý minisztereknek átadták a járási nemzeti bizottságok tanácsai felhívását a lakosságnak nyújtott szolgálatok javítására és kibővítésére, valamint a helyi forrásokból eredő termelés fejlesztési versenyére. A felhívás a többi között így szól: Az elemzés azt mutatta, hogy azon járásainkbaji, ahol nagy helyi nyersanyagforrás-tartalékok vannak, aho! a termelőszövetkezetek kapacitása és népünk alkotókészsége nincs teljesen kihasználva, az eddiginél gyorsabban lehet fejleszteni a lakosság számára nyújtott szolgálatokat és a helyi termelést anélkül, hogy igénybe kellene venni a központi nyersanyagalapokat, pénzeszközöket és munkaerőket. AZ 1957. évre közösen a következő kötelezettségvállalásokat teszszük: 1. Kibővítjük a lakosság számára végzett szolgálatokat a helyi gazdálkodás és a termelőszövetkezetek vállalataiban. A három járásban összesen 4 342 522 korona erejéig; 2. fokozzuk a közszükségleti cikkek termelését a helyi gazdálkodás és a terme'őszövetkezetek vállalataiban 3 383 000 korona nagykereskedelmi árban; 3. bevezetjük az apró javítások, á karbantartás és szolgálatok üzemét a lakosság szá.nára és berendezzük a helyi nemzeti bizottságok mellett a helyi forrásokból eredő termelést és ebben a három járásban összesen 1 21 000 korona összegű forgalmat érünk el; 4. kibővítjük a kultúrális szolgála-' tokát, a turisztikai és rekreációs berendezéseket 257 300 korona összegű teljes eredménnyel. Közös kötelezettségvállalásunk teljeá hozzájárulása az 1957. évben csaknem 9,2 millió koronát tesz majd ki. A tervszerű intézkedésekkel a járások el akarják érni a városok és a falvak további fejlesztése anyagi és pénzeszközeinek kibővítését. A felhívást eddig már elfogadták a Hradec Králove-i, a Žilinai, a Jihlavai, a České Budéjovice-i, a Gottwaldovi és más Járási Nemzeti Bizottságok. A köztársasági elnök köszönetet mond a jókívánságokért Antonín Zápotocký köztársasági elnök 72. születésnapja alkalmából sz4mos üdvözlő levelet kapott az üzemek és a mezőgazdaság dolgozóitól, a párt és tömegszervezetektől, az iskolai ifjúságtól és egyénektől. Különösen nagyra értékeli a köztársasági elnök azokat a jókívánságokat, amelyekhez a második ötéves terv első évi feladatainak határidő előtti teljesítéséről és új munkakötelezettségek vállalásáról szóló jelentéseket csatoltak. A köztársasági elnök ezen az úton fejezi ki őszinte köszönetét a jókívánságok küldőinek és sok sikert kíván nekik az elkövetkező új esztendőben. A LITOMYŠLI VERTEX n. v. dolgozói új típusú sportcsónak gyártását tervezik. A csónakot üvegből és gyantából készült anyagból fogják gyártani. Az új csónak kísérleti típusa 24 kilogramm súlyú. A KASSAI KERÜLETBEN teljesítették a favágás és közelítés évi tervét. Az erdőgazdálkodási igazgatóság üzemeinek dolgozói a kerületben terven felül 90 000 köbméter fával szállítottak többet. Jiluz&ikáoaL — fálzedtmel—munUúoal... L

osoncot Apátfaluval nyílegyenes út köti össze. Nem hosszú az út s a falu szélén fekvő textilgyárban dolgozó munkások a városból — akik nem veszik igénybe az autóbuszt, kerékpárjukat, motorkerékpárjukat — gyalog igyekeznek a munkahelyükre. A felszabadulás előtt de hosszúnak tűnt ez a sivár út. Mindkét oldalán zsombékos, vizenyős, buckás terület, tele szúnyogokkal s az est beköszöntével a hangversenyző békák brekegése bejárta az egész várost. Télen meg a gyermekek — legtöbben fakorcsolyával — tanulták itt a jégen siklás mesterségét. De amikor a munkások lettek a gyár urai, két évre rá megkezdték az út jobb oldalán a felszabadult emberhez méltó szép, modern, többemeletes lakástömbök építését. Ezek a házak kötik össze a falut a várossal és teszik barátságossá az egész környéket. E házak egyikében lakik Sinka Gyula. Nemrég még ő is a gyárban dolgozott. S ott dolgozna ma is, ha időközben nem hangzik el a párt hívó szava: — segíteni kell a szövetkezeteket, kommunisták, legyetek az elsők! És Sinka Gyula hallgatott a hívásra, mint mindig élete java részében, a húszas évek eleje óta. Mert azóta tagja pártunknak. Haja már őszes, arcára ráncok vésődtek, de szeme még ma is a tettrekészség fiatalos erejű fényét sugározza. Most a Losonci Gép- és Traktorállomás alkalmazottja és a Bolyki Egységes Földművesszövetkezetnél mint termelés-szervező működik. L

akásában, a meleg szobában ülünk. A sarokban a békességet árasztó, díszes fenyőfa, a díványon kilenc év körüli fiúcska, Sinka Gyula unokája szorgoskodik. Annyira elmerült „munkájában", hogy nem is hallja szavunkat. Előtte, az asztalon ott díszelegnek készítményei, a fapálcikákból összetákolt mozdony, gépkocsi s most egy szemefor. „szerelésén" töri fejét. Meglágyul az ember szíve. Kissé elhomályosul Gyula bácsi szeme. A régmúlt évekre emlékezik. Gyermekkorában ilyen életről csak álmokat szőhetett. S amikor felnőtt, azok közé állt, akik azért küzdöttek, hogy gyermekeinknek egyszer ilyen derűs, gondtalan élete legyen. Ünnepi hangulatot ébreszt ez bennünk. Ünnepit, mert a kommunisták küzdelme győzelemmel végződött, mert maholnap zárjuk a munkaeredményekben gazdag évet, s köszönteni óhajtjuk az új esztendőt. Sinka Gyula tölt is a jó borovicskából. Koccintunk. Mindnyájunk egészségére! Jó munkát végeztünk! így van ez jól, így helyes. S még sincs egészen így. A jó kommunista nem tud megbékülni, még akkor sem, ha sikereket könyvelhetünk el. Különösen nem most, az év végén, amikor summázzuk eredményeinket. TI/T ondja is Sinka Gyula: •t'J- — Bolykon ötven anyasertés részére építettünk új, modern istállót. Már három hónapja készen áll, de nipcs villanyunk. Nyolcvan méteres huzalt kellene csak felkötni, hogy áramot kaphassunk. Félnapi munkáról lenne szó és nincs, aki elvégezze. A járási pártbizottságon azt mondják, ezt meg kell csinálni. A villanytelepen azzal utasítottak vissza, hogy nem csinálhatják meg, nincs arra lehetőségük, anyagjuk. A iárási ipari kombinát dolgozói is tiltakoztak a munka ellen, nekik nem szabad külső szerelési munkát végezniök. Akkor megcsináljuk saját magunk! — határoztunk. De hiába, nekünk tiltva van, nem szabad... Hát akkor ki vezeti be a villanyt?! Nem akarunk újévi ünneprontók lenni, de ezt szóvá kell tennünk. Nem szabad megtűrnünk, hogy ilyen „apróságnak" tűnő, de alapjában nagy dologgal — mert a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről van szó — keserítsük el az embereket. É

s nemcsak ez fáj Sinka Gyulának. Tagja a kerületi nemzeti bizottságnak, s ezen a téren is vannak jó és kevésbé jó tapasztalatai. Mint Losonc város egyik küldötte vesz részt a kerületi szerv munkájában. A városban a helyi nemzeti bizottsági tagok alig fejtenek ki tevékenységet a választókörzetekben. Vagy jobban mondva — fejtenének ki nagyobb tevékenységet, ha valaki helyettük felkeltené a polgárok érdeklődését. így aztán kevesen, csak néhányan vesznek részt a választókörzetekben tartott gyűléseken. Azok a nemzeti bizottsági tagok pedig, akik csak magyarul tudnak, alig járnak el a plénum-ülésekre. — Hiába ülnek ott órák hosszat, ha nem értik, miről van szó, — magyarázza Sinka Gyula. — A polgárok közül sokan szintén emiatt nem járnak el a választókörzetekben tartott gyűlésekre. Nem lehetne ezen segíteni?! A kerületi nemzeti bizottságban sokkal jobban érezzük a proletár internacionalizmust, mint a helyi nemzeti bizottságokban. Az helyes, hogy a felsőbb szervnél úgy van, de helytelen, hogy az alsóbb szervnél nincs úgy. S ez nagy hiba. A munka fő súlya itt lent van s itt mindenkit: szlovákot, magyart mozgósítani kell a feladatok teljesítésére. Miért nem ül össze a HNB mellett a pártcsoport, a kommunisták, mint teszik azt a kerületi nemzeti bizottságban, hogy a legégetőbb kérdéseket ott beszélnék meg előbb szlovákul, majd magyarul, ki hogyan tud — s így tárgyalnának a plénum-üléseken, a választókkal tartott gyűléseken is ... Milyen nagy lehetőségeink vannak s nem használjuk ki azokat. Régen, amikor csak néhányan voltunk kommunisták a városi képviselőtestületben, olyan szervező munkát tudtunk végezni, ha kellett, megmozgattuk az egész vá-, rost... — Mennyivel jobb eredményeket érhettünk volna el a városban, ha a nemzeti bizottsági tagok önfeláldozóbban, kéz a kézben dolgoztak volna... De így is vannak sikereink, — és Sinka Gyula tárcájából sűrű sorokkal teleírt papírlapot vesz elő, s felsorolja tömören az eredményeket: E

ilencvenkét új lakásegységet már átadtak. A többi épül. Rendezik a Lenin utcát. Egy részét mát parkosították s ha befejezik a munkálatokat, Losonc legszebb része lesz. A volt Korzó-kávéházat, melyet ddig raktárhelyiségnek használtak, rövidesen olvasóteremmé alakítják. Csakhamar megkezdik az új kultúrház építését a város szívében. A tűzoltók is modern szertárat kaptak. Átadták rendeltetésének a közszükségleti árucikkek nagyáruházát. Megnyílt a zeneiskola, sok munkásgyermek jár oda. A régi kórház épületében rövidesen berendezik a kétszáztíz személyt befogadó aggok házát. Még tavaly is hogyan festettek a város köz- és magánépületei. Ma már mind kicsinosítva, kijavítva állanak. Végre megvalósul a százéves álom, a város megkapja a vízvezetéket. Már javában építik az idevezető fővezetéket. Felépültek az új kórház-pavilonok. Fj e most már elég a szóból — mondja mosolyogva Sinka Gyula s önt az üres poharakba. — Koccintsunk, elvtárs. . Muzsikával, jókedvvel ünnepeljük az új évet, s aztán nekiqyűrkőzünk a munkának, hogy az új esztendőt még jobb eredményekkel zárhassuk... (Folytatás a 610

. oldalon)