Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-27 / 360. szám, csütörtök

Jó vezetés — szép eredmények NYARADON EZELŐTT három évvel nem dicsekedhettek eredményekkel. Nem, mert a szövetkezeti gazdálkodásban végzett szervező munkát olyannyira elhanyagolták, hogy a szövetkezet nem jövedelmezett. Sőt — őszintén szólva — ráfizetéssel dolgoztak és a kötelező beadásukat sem teljesítették. A marhaállománynak nem tudták biztosítani a takarmányalapot Ennek egyik oka az volt, hogy az amúgy is kedvezőtlen helyen fekvő talajt nem művelték meg úgy, mintahogy az megkívánta volna. A mélyszántást töbhszáz hektáron nem végezték el. Mindezt a rossz szervezés, a felelőtlen munka idézte elő. A szövetkezet vezetősége, a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság nem szenteltek kellő figyelmet a szövetkezeti termelésnek, s mi több, nem volt meg az együttműködés sem közöltük. Ám 1954-ben, a választások után a falu életében fordulat állt be. Az újonnan megválasztott nemzeti bizottsági tagok, a szövetkezet vezetősége a pártszervezettel karöltve, hozzáláttak a hibák kiküszöböléséhez. Nem ment ez könnyen. De a szívós, kitartó munka meghozta gyümölcsét. A helyi nemzeti bizottság tagjainak odaadó, becsületes munkája arról tanúskodik, hogy szívügyük a szocial'zmus építése. Rendszeresen foglalkoznak a falu dolgaival s a tanács határozatait személyesen ismertetik a válasz lókkal. A vá'asztókkal való szoros kapcsolat lényegesen hozzájárult a feladatok teljesítéséhez. A választókörzetekben végzett jó munka eredménye az is, hoay a nyilvános gyűléseken — amit elég gyakran: havonta általában hatszor tartanak —, a választók ötven-hatvan százaléka részi vesz. Így a fontos, életbevágó kérdések megvitatásában lakosok is részt vesznek, ami megkönnyíti a helyi nemzeti bizottság munkáját. S az eredmény? Az sem maradt el. ELSŐ HELYEN kell megemlítenem a szövetkezet fellendülését. A szövetkezet < lső ízben nem dolgozott ráfizetéssel S ez év végén már száezer koronát oszthatnak szét. A szövetkezet és az egyéni gazdálkodók — a faluban már csak két egyénileg' gazdálkodó van — kötelező beadásukat teljesítették. Nincs hiány takarmányban sem. Szálastakarmánvt 21 vagonnal takarítottak be, sílótakarmányt ezerszáz köbmétert készítettek, ezenkívül az erőtakarmányt is biztosítotTanulj, hogy tudj Itt a tél, pihen a föld. A jő szövetkezeti tag előveszi szakkönyveit és gondosan tanulmányozza a legkorszerűbb agro- és zootechnikát. Szorgalmasan eljár a szövetkezeti munkaiskolába, ahol kitűnő szakelőadásokon vesz részt. Ezeket az előadásokat sok helyen filmmel egészítik ki, hogy a hallgatók jobban megértsék az anyagot. Tanul a paraszt, hogy tudjon. Érdeke, hogy mindennapi munkája minél eredményesebb legyen. Így van ez a haniszkai szövetkezetben is, ahol a munkaiskola elsőéves tanfolyamát 25 fiatal szövetkezeti tag és magángazdálkodó — 17től 22 éves korig —, a második osztályt pedig 19 hallgató látogatja. A Košická Nová Ves-i, kárlovcei, semsei és a Slanská Huta-i szövetkezetek munkaiskoláiban is nagy az igyekezet és a szövetkezeti tagok egyetlen előadást sem mulasztanak el. Miért van ez így? Azért, mert a szövetkezet vezetősége, a tagok helyesen fogták fel a téli iskolázás értelmét. Ellenkező a helyzet a szenai, nagyidai, sladeci, hrašoviti és a Nová Pohla-i szövetkezetekben, ahol a szövetkezet vezetősége és tagjai úgy gondolják, hogy nincs már szükség szaktudásuk gyarapítására, már mindent tudnak. Szabad idejüket másféle szórakozásra használják fel. A szenai szövetkezet munkaiskolájába 57 hallgató jelentkezett, de a mai napig még egyetlen előadást sem sikerült megtartani, mert a gyenge szervezés miatt a hallgatók nem jöttek össze. Hasonló a helyzet a nagyidai és a slaneci szövetkezetben is. Pedig ha valahol szükséges a szaktudás gyarapítása, hát éppen ezekben a szövetkezetekben mutatkozik a legszükségesebbnek. Itt az a hiba, hogy a vezetőség tagjai nem látogatják a munkaiskola .előadásait. Kedvesebb nekik az eov oohár bor vagy sör melletti szórakozás, mint egy jól sikerült szakelőadás. Slanecon a munkaiskola vezetője — Adamec elvtárs — eddig még egy vezetőségi vagy taggyűlésen sem szólalt fel a szövetkezeti munkaiskola látogatásának érdekében. Még a párttagok is lebecsülik a téli iskolázás jelentőségét. Kevesen iratkoztak be a szövetkezeti munkaiskolába, és még a beiratkozottak sem látogatják az előadásokat. Batik J., Kassa. ták. Kellő adagolással az újig elegendő lesz. Ami az őszi munkák befejezését illeti, azt mondják, hogy „már jó nagyot aludtunk rá". Mindez a jó! szervezett és szeretettel áthatott munka eredménye és ez Sebő elvtársat, a helyi pártszervezet elnökét, az egységes földművesszövetkezet agronóm uját. a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság tagiait dicséri. Vida István nemzeti bizottsági tag és állattenyésztési csoportvezető, valamint Cser Imre tanácstag az állattenyésztés fejlesztésével foglalkoznak. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG, amellett, hogy figyelmét főképpen a szövetkezet megjavítására irányította, a falu egyéb ügyeivel is törpdött A falu szépítése terén elért eredmények gondos gazdára mutatnak. 1954 óta újjáépítették a helyi nemzeti bizottság épületét, új tűzoltó szertárat építettek fel. Generáljavítást kapott az iskola, új hidakat építettek, és megjavították az eddig alig járható utakat is. Az útépítésen főleg a fiatalok dolgoztak jól; több mint háromszáz brigádórát dolgoztak le rajta. A helyi nemzeti bizottság jó gazdálkodására vall az is, hogy a költségvetést túlteljesítették tizenkétezer koronával, s ebből hatezer koronát pótköltségvetés keretében a kultúrház megjavítására fordítottak. A kultúrház javításét a napokban fejezték be. A munka egy hónapig tartott s hogy ilyen gyorsan végeztek vele, az ifjúsági szervezetnek — mely ebben az évben alakult meg — és a Csemadok helyi csoportja tagjainak köszönhető. Minden segédmunkát ők végeztek el brigádban. A helyi nemzeti bizottságnak nagy segítségére van a nőbizottság is. A nőbizottság aktív munkát fejt ki, amit az is bizonyít, hogy tavasszal, amikor a szövetkezetnek segítségre volt szüksége a növényápolásban, a nőbizottság aktivizálta a falu asszonyait és ezek is hozzájárultak a munkák sikeres elvégzéséhez. A napokban pedig a magyarországi dolgozók megsegítésére 180 kg élelmiszert gyűjtöttek a faluban. Ezt a megbízatást is a helyi nemzeti bizottságtól kapták s becsületesen elvégezték. A FELSOROLT EREDMÉNYEK arról tanúskodnak, hogy a helyi nemzeti bizottság nem hanyagolja el a felsőbb szervek által kitűzött feladatokat sem. Az utóbbi hetekben egyik legfontosabb feladat a kormány levelének a megtárgyalása volt. Két nyilvános gyűlésen foglalkoztak a dokumentummal. Beszélgettek róla, s a lakosság helyeselte az intézkedéseket. A szövetkezet pedig a kormány levelének, valamint az országos pártkonferencia határozatainak alapján, kidolgozta a szövetkezet fejlesztési tervét a helyi viszonyokhoz mérten 1960-ig. Hogy a kitűzött feladatokat teljesíteni tudják, feltétlenül szükséges az összmunka további elmélyítése, a felelősségérzet tudatosítása. Beszélgetni kell a feladatokról, buzdítani kell a dolgozókat teljesítésükre. VÉGÜL KÜLÖN EMLÍTÉST érdemel Sághy Lajosnak, a helyi nemzeti bizottság titkárának a munkája. Nem is végül, hanem elsősorban kellett volna beszélnem róla. Ám azt hiszem, itt is elmondhatom, amit tudok. Sághy Lajos huszonnyolc éves, s a nagymegyeri járásban egyik legfiatalabb helyi nemzeti bizottsági titkár. 1954-ben került Nyáradra. S hogy akkor fordult meg az érem, elsősorban az ő munkája. Azok az eredmények, melyeket elmondtam, az ő eredményei is. Igaz, megszolgált érte. Hajnalban kel, éjfélkor fekszik. Szereti munkáját s minden idejét annak szenteli. Hét éve, hogy a nemzeti bizottságban dolgozik. Van tapasztalata, és segít, ahol tud. — Minden téren segíti a szövetkezetet — mondta Csicsey Mihály, a szövetkezet könyvelője. Ehhez már csak ezt tehetem hozzá: ilyen titkárral, mint Sághy elvtárs, a jövőben csak virágozhat a falu. Kerekes István. Időszerű mezőgazdasági kérdésekről A zöldségtermelés téli munkái Jelentés a gépjavító műhelyekből A bratislavai kerület gép- és traktorállomásainak javítói már több mint egy hónapja javítják a tavaszi munkákhoz szükséges mezőgazdasági gépeket. Eddig már 38 traktoron végeztek generáljavítást, több negyedfokú és más javítási munkát. A tavaszi munkák előkészítésére 250 ekét, 700 vetőgépet, 538 műtrágyaszőrót és 82 istállótrágya szórót javítottak meg. A gépek • javításán harmonogramok alapján dolgoznak, amelyek pontosan megjelölik a feladatokat és az egyes gépfajták javításának határidejét. A bratislavai GTÁ-k gépjavítói már a vontatott felszerelések 72,9 százalékát megjavították a tavaszi munkákhoz. Jól dolgoznak a pezinoki GTÄ javítói is, akik megjavították a munkagépek 69,4 százalékát, továbbá Nové Mesto n. Váhomon és Štvrtok na Ostrovon, ahol a munkagépek 50 százalékát megjavították. Az ember táplálkozására, ruházkodására, állatainak etetésére, egyszóval szükségleteinek kielégítésére növényeket termel. A termelés megkönnyítése érdekében a sokféle növényt csoportosítjuk. így beszélünk ipari növényekről, kalászosokról, gyümölcstermő növényekről, zöldségfélékről •etb. Zöldségfélékhez azokat a növényeket soroljuk, melyeket emberi táplálkozásra termelünk. A zöldségféléknek vannak közös tulajdonságaik. •Legtöbbjük egynyári, habár vannak köztük kétévesek és évelők (sóska, spárga, torma) is. Valamennyi zöldségféle kapásnövény, szereti a gyakori talajporhanyítást. Minden zöldségféle termése a többi mezőgazdasági növényhez viszonyítva sok munkát kíván. A zöldségtermelés népgazdaságunknak fogyasztási cikkeket ad. A zöldségtermelés táplálkozásunk és népegészségünk szempontjából fontos termelési ág. Ezenkívül a paradicsom, káposzta, zöldborsó, zöldbab, uborka stb. termelés egy része a feldolgozó iparon keresztül kerül értékesítésre. A zöldségtermelő télen sem tétlen. Ebben az évszakban is van bőven t< nnivaló. Az őszről elmaradt trágyázásokat és talajmunkákat be kell fejezni. Előkészületek a tavasszal összetorlódó munkákra, a gépek, eszközök, melegágyi felszerelések javítása, újak készítése, hajtatás és az eltartás körüli teendők a főbb foglalkozások. A téli évszakban is vannak munkák, melyeket még ősszel elkezdünk és vannak munkák, melyek belenyúlnak a tavaszba. A téli hónapok vitaminszegény étrendjének javítása céljából tároljuk zöldségféléinket. A téli hónapok vitaminellátását célozza a hajtatás is. Azonban a hajtatás viszonylagos nagy költségei mellett előtérbe kell helyeznünk az eltartást, mert az lényegesen olcsóbb. Eltartani főleg a kétéves növények gyökereit, káposztaféléket stb. szoktuk. Ezek a zöldségfélék az eltartás alatt is élnek, lélegzenek és eközben súlyukból veszítenek. Ez a természetes veszteség elkerülhetetlen. Alacsony hőmérsékleten tartással azonban csökkenteni lehet. Romlási veszteségek a különféle gombabetegségek következtében is felléphetnek. A rágcsálók is komoly veszteséget okoznak. Helytelen tárolás miatt az egész tárolt mennyiség is megromolhat. Mire vigyázzunk az eltartásnál ? Nem minden fajta alkalmas a tárolásra. A felrepedésre hajlamos fejeskáposzta fi" fajtákat, a karotta-tíousú sárgarépákat, a korán hajtásnak induló hagymaféléket ne tároljuk. A túlzott nitrogéntrágyázással, öntözéssel termelt, felhízott termények „KÖNNYEBB IGY AZ ELET" C

sendes a felsöpéli határ, csak a i — Miért jöttek? Mit akarnak? dudorászó szél nyargalászik az Próbálom megmagyarázni jövetelünk célját. Elmondom neki, hogy írni akarunk róla. Megírni azt, hogy szorgalmával milyen megbecsülésre, szeretetre tett szert a szövetkezetben. Megírni, hogy mások is példát vehessenek róla. Tekintete elárulja, amit gondol. Ez a gondolat pedig szavakba foglalva körülbelül így hangzik: — Miért tréfálnak velem. Azt gondolják, hogyha öreg vagyok, mindent elhiszek. Hogy csákugyan így van, azt szavai is elárulják. — Miért tennének engem az újságba? Nem tettem én semmi nagyot. Öregasszony vagyok. Nincs semmim, csak a két kezem — és elénk tartja csontos öreg kezét. Vagy talán azt a kis öregségi segélyemet akarják elvenni? TTirtelen észbekapunk. Már látjuk, " hogy Juli néni bennünk a városi embert látja, azért olyan bizalmatlan. Megértjük, hisz ó a régi világ neveltje, Juli néni szemében évtizedeken keresztül ellenségnek számított a városi ember. Hozzájuk, parasztokhoz valamikor is jöttek, de akárhány jött, az mind csak bánatot, szomorúságot hozott nekik. Egyik az adót szedte, s ha nem tudtak fizetni, jött a másik, az pedig kivezette az üszőt az istállóból, kihúzta a párnát a fejük alól. Tőlünk pedig most a kis nyugdíját félti. Érthető. A kapitalista társadalomban ha valaki öregségi segélyt, illetve nyugdíjat kapott, nem volt joga a munkához. Miért? Azért, mert akkor ezrével voltak egészséges fiatalok is, akik nem jutottak munkához. Juli néni ezt tudja, de keveset hallott még arról, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Mindenkinek joga van a munkához. Neki, a hetvenéves öregasszonynak is. Nem kell félnie, hogy elveszik az aggkori segélyt, ha dolgozik, sőt, megbecsüljük szorgalmát. Magyarázzuk neki, hogy nálunk senkinek sem veszik el a nyugdíját, ha elázott hantok felett. Már napok óta esik. Első pillanatban az ember azt gondolná, hogy a faluban még az élet is megállt egy lélegzetvételre. Fedél alá húzódik most az, aki teheti. Elnémultak a traktorok, a szövetkezet kocsisai is az ablakon keresztül nézik a cudar időt. Igazi élet most csak a szövetkezet dohány szárít ójában folyik. Szorgos kezek simítják, csomózzák a dohányt. Szépek a levelek. Szépen termett a föld... A munka zajába vidám beszélgetés, asszonyok kacagása vegyül ... A dohány szárít óban a szövetkezet asszonyaié a szó. Legtöbbjük fiatal, arcukon az élet virít. Akad azonban közöttük öreg is, mint pl. Tóth Julianna. A szárítóban mindenki tiszteli, becsüli a szorgalmas nénit. Mindenki tudja róla, hetvenhét tavaszt élt már meg. Hetvenhétszer látta újra éledni a mezőt, a felsöpéli határt. Mi is őt keressük, mi is vele szeretnénk egypár szót váltani. A toronyban delet harangoznak. Az I érc csengése a szárítóba is beszivárog. Megmozdulnak az asszonyok. Juli néni is megmozdul. Nehezebb már az ő teste, mint a fiataloké. Nehezebben kapja magára a nagykendőt is, mint a többiek. Utolsónak hagyja el a szárítót. Lassan ballag hazafelé. A fiatalok azonban lassítják a lépést, nem hagyják magára Juli nénit. Együtt haladnak az elázott úton. Későn értünk a szárítóba, így csak otthonában szólhattunk Juli nénivel. Juli néni előtt leves párolog. Keze reszket, amint szájához emeli a kanalat. Arcára szarkalábakat rajzolt az élet. Egyszerű fekete kendővel borított haját már fehérre festette az élet malmának lisztje. A vállaira nehezedő hetvenhét év derékba törte. J

uli néni bizalmatlanul fogad. Abbahagyja az evést. Feláll. Zavartan törölgeti dohánytól zsíros, kopott arcát. Fénytelen szemében ott bujkál a kérdés. dolgozik, sőt, kormányunk most rendezi a nyugdíjakat, illetve öregségi segélyeket és lehet, hogy az övét is emelni fogja. Csodálkozva néz ránk. Szokatlan ne ki az ilyen beszéd. Fátyolos szeme fényt kap. Már sokkal barátságosabb a hangja, amikor megszólal: — Igaz volna ez? — kérdi kételkedve. Újból asztalhoz ül. A kanál után nyúl. Lassan kanalazza a levest, közben bólogat is, mintha valakinek igazat akarna adni. Aztán újból felénk fordul. — Hátha igaz, amit mondták, csak azt tudom mondani, adjon az Isten erőt, egészséget a kormánynak. Ojból csördül a kanál. Már a tányér fenekén, kotorász. Félrebillenti tányérját, hogy az utolsó cseppig kikanalazza a levest. Utána kopott köténye szélével törülgeti meg a száját. Már mosolyog is, amikor megszólal. — Már engedjék meg, amiért olyan bizalmatlan voltam magukkal szemben. Valamikor — Isten nyugosztalja szegény uramat —, amikor még élt a fér jem, akkor is jártak hozzánk városi emberek. De nem volt abban köszönet. Nem hoztak azok soha semmi jót... De azt azért még most sem értem, hogy rólam miért akarnak az újságban írni. Azért, hogy a szövetkezetbe járok? Okos ember volt az, aki kitalálta a szövetkezetet. Könnyebb így az élet. Én is találok ott tennivalót. Becsületesen fizetik két kezem munkáját. Miért ne mennék hát? ~\fár nevet is. Egészen közel ül hozzánk. Fogatlan szájából bizalmasan bukkan elö a szó. — Kukoricát, répát vállaltam, úgy mint a többi. Három hétig a cséplésnél is segítettem. Most meg a dohányszárítóba járok. Ez talán csak nem bűn? Nem, Juli néni, ez nem bűn. Ez büszkeség. Büszke magára a falu népe. Maga is büszke lehet két szorgalmas öreg kezére. Szarka István nehezen tarthatók el. Sérült, szállítás közben törődött termény könnyebben romlik. Lehetőleg száraz időben szedjük az eltartásra szánt zöldségféléket. A földből kiszedett gyökérzöldségeket meg kell szikkasztani. Az eltartásra szánt terményeket alacsony hőmérsékleten, nedvességtől mentes helyen raktározzuk, hogy életműködésükben csökkenés álljon be. Egyes növények teljesen télállók, termőhelyükön is hagyhatók. Teljesen fagyálló a petrezselyem, torma. A káposztafélék közül a kelkáposzta, vöröskáposzta és kalarábé ásónyom mélységű árokban aránylag jól eltarthatók. Erre a célra olyan helyet kell kiválasztani, ahol a téli csapadék nem gyűlik össze, a talaj a vizet átereszti. Kiásunk egy ásónyom mélységű árkot és a káposztaféléket sorjába olyan sűrűn fektetjük, hogy egymást ne érjék. Az "árokban fejjel lefelé és gyökérrel felfelé rakodunk. Amint egy sor lerakása megtörtént, közvetlen az első árok ms'lett kiásunk egy másik árkot. Ennek földjével letakarjuk az első árokban levő növényt. A második árkot ugyanúgy berakjuk terménnyel, mint az elsőt, így folytatjuk a munkát mindaddig, míg a termény mind a földbe nem kerül. Az árokba való vermelést úgy kell végezni, hogy a berakott terményre 8—10 cm vastag földréteg kerüljön. Az erősebb fagyok beálltakor 15—20 cm vastagon szalmával borítsuk be a vermelést, hogy a terményt bármikor fel lehessen szedni. Amint az erősebb fagyok elmúltak, ezt a takaróréteget levesszük, hogy a termények levegőhöz jussanak. A földbeásott veremben aránylag kis helyen sok terményt lehet eltenni. Vízállástól mentes területen 2 m mély, 180 cm széles és tetszés szerinti hosszúságú, kissé lejtős oldalfalú gödröket ásunk. A gyökérzöldségeket az oldalfalak mentén sorba rakjuk, minden réteg közé vékonyan kevés száraz homokot téve. A berakás előtt a felesleges leveleket lecsavarjuk és csak 1—2 szívlevelet hagyunk meg. A sorokban a gyökereket leveles részükkel kifelé rakjuk. Amikor a verem mindkét falát teleraktuk gyökérzöldséggel, a verem fölé tetőszerűen összeácsolt váiat teszünk. A hideg idő beálltával a vázra kukoricaszár-kötegeket rakunk. A leggyakrabban használt eltartási mód a prizmába való elrakás. így tartják el a gyökérzöldségféléken kívül a burgonyát és a fejeskáposztát is. A terményt 80 cm szélesen, 1 méter magasan és a szükségszerinti hosszúságban prizma alakban lerakjuk. A prizmát lerakás után először földdel, majd a hideg idő beálltával 20 cm vastag száraz szalmával és erre újabb földréteggel borítjuk. 50—60 cm-es földtakaró rendszerint megvédi a fagytól terményeinket. Fontos, hogy a prizma alján és teteje felé a Ievegőzés biztosítására háromszög alakban összeszögelt deszkát vagy száraz kukorica-napraforgószárköteget rakjunk vízszintesen. Az elraktározott zöldségféléket a tél folyamán gyakran át kell vizsgálnunk, hogy a hibákat azonnal rendbehozhassuk. A szabadban lévő vermeket megvizsgáljuk, hogy a takaróréteg elegendő-e. Időközben beálló melegebb időjáráskor a takaróréteget meg vékonyítjuk. Előfordul, hogy a vermet az állatok megbontják, ilyenkor a kárt rendbe kell hozni. Meginduló romlás esetén fedéllel ellátott vermekben, pincékben a terményeket átválogatjuk, a romlottakat kiszedjük és ezzel is védekezünk a további romlás ellen. A szabadon való vermelésnél a vermelés helyét évente cseréljük és ezzel elejét vesszük a fertőzésnek. Ha az elmondottak alapján végezzük el a zöldségfélék teleltetését, mindig friss, vitaminban gazdag táplálék áll rendelkezésünkre. Casparik Sándor Dicséret illeti őket A tornaijai GTÄ az őszi mélyszántást e hó 15-én már befejezte. Kosztur elvtárs, a tnéhi szövetkezet elnöke kiielentet'e, hogy az idén -légeiett a traktorállomás munkájával, így nyilatkoztak több falu szöveikezetében is a tagok és dicsérik a traktorosok munkáját. A téli javításokra az egyes iavítócsoportok munkaveri. nvben álltak. Az arató-kötöző qépeket javító csoport, Naqv Károlv, Ríz István. Balázs Pál és Hunyák László vállalták, hogy \/ aratókötöző Qépeket a kitűzőit haiaridő előtt 15 nappal hamarábl. m.'g javítják. A megmaradt idő ala't .egjavítják a szalmaszedő'-"t is Susán István, romaija H | / 1956. december 27.