Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-24 / 358. szám, hétfő

A szocializmust a nép érdekében, a néppel építjük Viliam Široký miniszterelnök beszéde a kerületi és központi nemzeti bizottságok tanácsai és a kormány tagjainak országos értekezletén (Folvtatás az L oldalról) káról van szó, és nem tekinti teljesítettnek a decentralizálás fö célját, s az egyes ágak irányítási módszerednek mélyebb megfontolása alapján a jövő év márciusában újra tárgyalni fog ezekről a kérdésekről. A kerületi nemzeti bizottságok jogkörének bővítésében elért eredményekről szólva, sikereseknek mondhatjuk «z eddigi intézkedéseket. A kerületi nemzeti bizottságokra az országos konferencia által megjelölt minden Kérdésben, átruházták a jogkört és felelősséget, ám a kormány néhány irányban messzebb is* mehetett, mint ahogy azt a konferencia kitűzte. így főként a mezőgazdaság szakaszán a kerületi nemzeti bizottságok jogkörébe helyezték át az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások irányításán kívül az összes típusú erdészeti szakiskolákat, erdőműszaki meliorációs, gazdasági-műszaki talajjavítási és az EFSZ-ek építését szolgáló intézményeket. A vlzgazdaság szakaszán, ahol bővíteni kellett volna a kerületi nemzeti bizottságok jogkörét a meliorációs munkálatok megszervezésének és igazgatásának irányításában, átszervezést hajtanak végre és ezeket közvetlenül a kerületi nemzeti bizottságok alá rendelik. A nemzeti bizottságok jogköre más szakaszokon, például a villanyárammal való gazdálkodás, energetikai művek építése és a tűzvédelmi felügyelet szakaszán is kibővült. Néhány adatot említek a nemzeti bizottságok fokozott feladatai terjedelmének megmagyarázására. A pénzügyminisztérium tájékoztató számításai szerint 1957-ben a nemzeti bizottságok költségvetése, miután tevékenységükbe a jelenleg decentralizálődó munkakörök beleilleszkednek, a következőképpen növekednek: a költségvetési kiadások mintegy 12 milliárd koronával, azaz több mint 70 százalékkal, a költségvetési bevételek körülbelül 2 milliárd koronával, azaz több mint 60 százalékkal. Az említett intézkedések politikai hatása azonban nem mindig mutatkozik meg kellőképpen, mivel az esetek túlnyomó többségében a kerületi nemzeti bizottságoknál megállt a decentralizálás és nem tartották be az országos konferencia irányelveit, a járási, városi és helyi nemzeti bizottságokra Irányuló tovább; decentralizálásban. Ez például abból is látható, hogy a nemzeti bizottságok költségvetésének említett általános emelkedésében a kerületi nemzeti bizottságok költségvetése a kiadási tételekben 90 százalékkal, a bevételi tételekben pedig több mint 85 százalékkal szerepel, Kétségtelen, hogy a kerületi nemzeti bizottságokra irányuló decentralizálás végrehajtása lehetővé teszi, hogy a szocialista építés kérdései egész sorának megoldásában nagyobb mértékben vegyék tekintetbe az egyes kerületek sajátos viszonyait, mint ahoay ez történt e kérdések centralizált megoldásában a központi szervekben. Az is kétségtelen, hogy a dolgozó nép választott képviselői és az állandó bizottságok körül tevékenykedő aktivisták jobban tudnak majd hatni e kérdések megoldására. Másrészt azonban kétségtelen, hogy a kerületi nemzeti bizottságok szintjén nincs annyi lehetőség, hogy a kérdések megoldásába naponta bevonják az aktivisták széles körét, közvetlenül bevonják az irányításba a dolgozik tömegeit, mint akkor, hogy a járási, a városi és a helyi nemzeti bizottságok oldják meg e kérdéseket. Ez a tény, természetesen arra készteti a kerületi nemzeti bizottságokat, hogy követeljék apparátusuk dolgozói létszámának emelését. Ezért a kerületi nemzeti bizottságokból a járási és helyi nemzet! bizottságokra irányuló decentralizálás rendkívül nagy jelentőségű a dolgozók széles tömegei bekapcsolása, azon alapvető politikai cél szempontjából, amelyre a decentralizálással törekszünk. Természetesen a járási és helyi nemzeti bizottságokra irányuló decentralizálás folyamán ls tettünk már bizonyos intézkedéseket, melyeknek célszerűségét és végrehajthatóságát a legfelsőbb szervekben lehet megítélni. Ezeknek az intézkedéseknek terjedelmét a járási nemzeti bizottságok költségvetésének növekedése jellemzi: bevételeik 8 százalékkal, kiadásaik 6 százalékkal emelkednek. A helyi nemzeti bizottságok kiadási tétele' 22%-kal. bevételi tételeik pedig 16 százalékkal növekszenek. A költ1 SZň 1956. december 24. ségvetés növekedése természetesen neim fejezi ki teljesen a kibővült jogkör terjedelmét, mivel a nemzeti bizottságok kibővült jogkörének számos fontos szakaszát nem foglalja magában. Ezeknek a szakaszoknak azonban egyáltalán nincs befolyásuk a költségvetésre. A járási és a helyi nemzeii bizottságok jogkörének bővítése Megemlítek néhány szakaszt, amelyekkel már most kibővül a járási és helyi nemzeti bizottságok jogköre. A mezőgazdaság szakaszán a járási nemzeti bizottságok fognak dönteni a beruházási hitelek és anyagi eszközök szétosztásáról az EFSZ-ek közt, jóváhagyják az EFSZ-ek építkezéseinek tervezetét egészen fél millió korona értékig, ellenőrzik és irányítják az EFSZ-ek építkezését szolgáló kerületi intézmények járási központjainak tevékenységét. Ezenkívül jövőre gyakorlatilag felülvizsgálják annak lehetőségét, hogy a gépés traktorállomások és állami gazdaságok közvetlen irányítását hogyan lehet áttenni a járási nemzeti bizottságok jogkörébe. A begyűjtés szakaszán a járási nemzeti bizottságok átveszik az eddigi járási begyűjtési megbízottak jogkörét. A helyi nemzeti bizottságokra megy át az a jog, hogy megszabhassák a fél hektárnál kevesebb földdel rendelkező tulajdonosok kötelező beadásait és megengedhessék az első házi disznóölést. A belkereskedelem szakaszán jelentősen kibővül a járási nemzeti bizottságok jogköre azzal, hogy megoldják a kereskedelmi hálózat terjedelmére és elhelyezésére vonatkozó követeléseket, döntenek az elárusítóhelyek és a közétkezési üzemek elhelyezéséről, jóváhagyják a nagykereskedelmi áruszállítási terveket, figyelemmel kísérik, hogy a lakosság szükségletei szerint rendelnek-e árut az elárusító helyek, stb. Az egészségügy szakaszán bővül a járási nemzeti bizottságok jogköre az egészségügyi dolgozók elhelyezésében. Az ő jogkörükbe fognak tartozni az üzemi népegészségügyi intézetek, később pedig a gyógykezelő intézetek, valamint a gyermek- és csecsemőgondozók. Járási igazgatóságok létesülnek az egészségügyi intézmények irányítására. Itt összpontosulnak a járás összes egészségügyi szolgálatai. Az iskolaügy szakaszán a járási nemzeti bizottságok átveszik a 11 éves középiskolák irányítását, a 8 éves iskolák létesítésének és megszüntetésének, az általános tanfelügyelet gyakorlásának jogát. A helyi nemzeti bizottságokra hárul az iskolák és nevelő intézetek működésének anyagi biztosításáról való gondoskodás. A helyi nemzeti bizottságokra ruházzák át a mozik igazgatását is. A moziknak a kerületi vállalatok kölcsönöznek filmeket és nyújtanak technikai szolgálatot. Nagy jogkört kapnak a nemzeti bizottságok a lakáskérdésben. A most jóváhagyott új lakástörvény értelmében lényegesen kibővül a helyi és járási nemzeti bizottságok jogköre a lakásgazdálkodásban azzal, hogy az összes lakások — beleértve a vállalati lakásokat, az állambiztonsági dolgozók és szövetkezeti tagok lakásait is — kiosztásáról ők fognak dönteni. Ezenkívül a nemzeti bizottságok rendelkeznek az egyes szakmák által épített lakások 20 százaléka felett, azoknak a személyeknek elhelyezésére, akik a helyi lakosság igényeinek kielégítésében fontos szerepet töltenek be. A lakosságnak szolgáltatásokat nyújtó intézmények jelentős része szintén a helyi nemzeti bizottság jogkörébe fog tartozni. A járási ipari kombinátokbői több mint 7000 dolgozót helyeznek át a kommunális vállalatokba és a helyi nemzeti bizottságok intézményeibe. A vízgazdálkodás szakaszán lényegesen kibővül a városi és helyi nemzeti bizottságok jogköre, mivel 1957. március 31. után hatáskörükbe fog tartozni a vízvezetékek és a csatornázás ügye. A járási és helyi nemzeti bizottságok jogköre más szakaszokon is, például az utak karbantartása és gondozása terén is kibővült. Mindezek az intézkedések kétségtelenül hozzájárulnak a járási és helyi nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének bővítéséhez. Kétségtelen azonban, hogy ezek az intézkedések még korántsem merítenek ki minden lehetőséget és nem elégedhetünk meg, nem is vagyunk megelégedve az általuk ez ideig végrehajtott intézkedések terjedelmével. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a decentralizálás értelme nem csupán az, hogy a döntés jogát egy fokkal alacsonyabb szervre ruházzuk át, hanem az, hogy fokozzuk a dolgozók részvételét az irányításban. Az a fontos, hogy minél közelebb vigyük a döntést az emberekhez, még jobban bekapcsoljuk őket a közvetlen irányításba. Ezért haladéktalanul meg kell szervezni a további lehetőségek tüzetes és sokoldalú megvizsgálását, hogy mit, milyen terjedelemben és mikor ruházhatunk át a járási és helyi nemzeti bizottságokra. Fontos, hogy a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai, melyek részletesebben ismerik ezeket a kérdéseket, a járási nemzeti bizottságokkal karöltve 1957. március végéig megtegyék a megfelelő javaslatokat. Ezután a javaslatokat meg kell bírálni, összhangba hozni és meg kell szervezni valóra váltásukat. Folytatnunk kell ezt a felelősségteljes munkát. Meggondoltan, és megfontoltan, de bátran, nagyvonalúan kell eljárnunk. Ne féljünk több jogot és felelősséget ruházni az alsóbb szervekre. Szélssköri aktívát kell lé'rehoziti a nemzeti bizottságok körül A feladat: a járási és helyi nemzeti bizottságok irányában a legnagyobb mértékben decentralizálni a jogkört és széleskörű aktívákat létesíteni az összes fokú nemzeti bizottságok mellett. Ez az a feladat és út, amely a decentralizálás fő politikai céljának elérésére vezet — további előfeltételeket teremt a dolgozók igazán tömeges részvételére az állam irányításában és igazgatásában. Ez az út teszi lehetővé, hogy államapparátusunkat széleskörű aktíva vegye körül, amely megsokszorozza erejét, lehetőségeit és munkája eredményeit. E cél elérése nemcsak elősegíti a nemzeti bizottságok munkájának a polgárokkal való szorosabb kapcsolata biztosítását, hanem nagy jelentőségű azért is, mert a kérdések tüzetesebb és sokoldalú megvitatására vezet. Elősegíti, hogy a dolgozók szükségleteinek megfelelőbben, a legszorosabb együttműködésben a dolgozókkal oldhassuk meg a szocialista építés összes kérdéseit. Ezért a további kiterjedt decentralizálásban és a nemzeti bizottságok mellett a széles aktíva kiépítésében a nemzeti bizottságok munkájának megjavítására irányuló igyekezet fontos részét kell látni. Annak a harcnak fontos részét, amelyet a bürokratikus munkamódszerek kiküszöböléséért folytatunk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a nemzeti bizottságok munkája jelentős mértékű megjavításának követelménye éppen a mostani időszakban egyre sürgetőbb. Miért ilyen fontos e faladat sürgős teljesítése? Egyrészt azért, mivel a nemzeti bizottságok munkája, jogköre és felelőssége lényegesen kibővül és még tovább fog bővülni, másrészt azért, hogy a nemzeti bizottságok — a helyi nemzeti bizottságoktól egészen a kerületi nemzeti bizottságokig — az államhatalom és államigazgatás azon szervei közé tartoznak, amelyekkel a dolgozók leggyakrabban kerülnek kapcsolatba, még pedig nemcsak általános természetű ügyekben, hanem gyakran olyan kérdésekben is, amelyek teljesen közvetlen jelentőséggel bírnak a dolgozókra. A nemzeti bizottságok melletti széles aktíva kiépítésének fontosságát indokolja az az érdek is, hogy a nemzeti bizottságok a kiterjedtebb jogkört és az ezzel kapcsolatos ügykört a lehető legkisebbszámú fizetett apparátussal végezzék. Hogy ezt elérhessük, egyszersmind lényegesen egyszerűbbé kell tennünk az adminisztratív munkát a nemzeti bizottságok minden fokán, ki kell küszöbölnünk minden felesleges adminisztratívát és harcolnunk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. De a feladat megoldásához bátor, merész emberekre van szükségünk, olyanokra, akik nem maradnak meg a régi megszokott munkamódsz.erek mellett, akikben lesz elég bátorság arra, hogy e feladatot valóban forradalmi módon oldják meg. De eddig a decentralizálás intézkedéseinek végrehajtásában — sajnos — gyakran előfordul az, hogy adminisztratív vágányra futnak, hogy nincsenek kellő kapcsolatban a munkamódszerek megváltoztatására irányuló törekvéssel és annak alapos mérlegelésével. Eddig a helyzet inkább olyan, hogy az eddigi munkamódszerek mellett, a decentralizálás eddigi felfogása mellett, ahogyan erről egyes funkcionáriusok vélekednek, a feladatok teljesítésére semmilyen adminisztratív apparátus nem elég nagy. Ezért erélyesen kell dolgoznunM azon, hogy szocialista államunk ne csak minőségileg magas színvonalú szilárd állami apparátussal rendelkezzék, hanem egyszersmind nagyon olcsó állami apparátussal is. Mindanynyiunknak aktívan be kell kapcsolódnunk e feladat teljesítésébe, át kell gondolnunk az egyes politikai és szervezési kérdéseket és akkor nem lesz kétséges, hogy aránylag rövid idő alatt tudjuk teljesíteni ezt a feladatot. Ügy vélem, célszerű és helyes lesz, ha a kerületi nemzeti bizottságok ezeket a kérdéseket a jogkörnek és felelősségnek az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságokra való további átruházásával együtt, alaposan áttanulmányozzák és újabb merész intéz-kedóseket javasolnak a nemzeti bizottságok munkájának jelentős mér-! tékú egyszerűsítésére és minden felesleges munka kiküszöbölésére. Azt akarjuk, hogy az aktivisták kezdeményezését, tapasztalataikat és ismereteiket felhasználják a politikai és gazdasági szervező munkában, ami városaink és falvaink gyorsabb felvirágozására, gyorsabb gazdasági fejlődésére, államunk politikai megszilárdítására vezet. r • Epító'munkánk összes kérdéseit a dolgozók aktív részvételével kell megoldani Az a követelmény, hogy dolgozóink egyre aktívabban és közvetlenebbül vegyenek részt az állam irányításában és az állami ügyek igazgatásában népi demokratikus államunk lényegéből ered. Népi demokráciánk széles osztályalapját képezi a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetsége és ez az alap a párt, kormány és a nép érdekeinek és céljainak egységén áll és a termelő eszközök társadalmi tulajdonára, a nép egyre javuló anyagi viszonyaira és azokra a széles demokratikus jogokra támaszkodik, amelyeket a dolgozó népnek alkotmányunk és törvényeink biztosítanak. Ezért hazánkban a szocialista építésnek szüntelenül összhangban kell lennáe a nép legsajátabb érdekeivel, és egyre nagyobb mértékben megköveteli a nép aktív, közvetlen részvételét. Ezért elsőrendű feladatunk, hogy továbbra is a legcélszerűbb formákat és feltételeket teremtsünk meg ennek teljesítésére. Ezért a CSKP országos konferenciája, amely elemezte a Szojetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának következtetéseit, hogy megfeleljenek konkrét viszonyainknak és követelményeinknek, hangsúlyozta, hogy irányelvei és határozatai sikeres teljesítésének fő kérdése a gazdasági és kulturális építés irányítási színvonalának emelése a decentralizálásnak és a dolgozók közügyek intézésében való fokozottabb részvételének alapján. Ezen irányelvek feltétlen érvényesítésének helyességét és politikai fontosságát újból megerősítette a CSKP KB legutóbbi ülése. A jelenlegi nemzetközi helyzet elemzéséből és a minapi események boncolgatásából, amelyek főként a szomszédos Lengyelországban és Magyarországon játszódtak le, a CSKP KB újból a legfontosabb következtetések egyikeként emelte ki azt a feladatot, hogy folytatni kell hazánkban a szocialista demokratizmus fejlesztését. Ez a népi demokratikus rendszer megszilárdításának legmegbízhatóbb útja. A szocialista demokratizmus fejlesztésének tő kérdései Melyek népi demokratikus államunk mostani fejlődési szakaszában a szocialista demokrácia fejlődésének legfőbb problémái? Elsősorban annak a lenini elvnek következetes megvalósítása, hogy építésünk minden kérdését a dolgozó néppel teljes összhangban és az ő aktív részvételével kell megoldani. E cél elérésének fontos eszköze a decentralizálás valóra váltása, amint már kifejtettem. De közben hangsúlyozni kell, hogy a jogkör és felelősség decentralizálása a nemzeti bizottságokra, annak 'éňenére, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésében az egész folyamat nagyon fontos részét képezi, nem oldja meg az egész problémát, fennmarad még a tulajdonképpeni termelés nagy területe, ahol ugyancsak megvalósítjuk a jogkör átruházását, kibővítjük az alacsonyabb szervek, valamint az irányító szervek, elsősorban a vállalati igazgatóságok jogkörét és felelősségét. Itt is azt a célt tartjuk szem előtt, hogy a rugalmasabb irányítást ne azzal érjük el, hogy az üzem igazgatója önállóan határozhat a kérdések szélesebb körében, hanem főleg azzal, hogy minden dolgozót aktívabban bekapcsolunk az üzem gazdasági tevékenységének irányításába. Ezért tartjuk a jelenlegi időszakban a szocialista demokrácia fejlesztésében és az irányítás színvonalának emelésében a második fö irányvonalnak hazánkban a szocializmus építésében a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerepének, de főleg alapszervei — az üzemi és műhelybizottságok szerepének növelését. E feladat alapvető jelentőségét hangsúlyozta a CSKP KB ez év szeptemberi ülése, amely külön foglalkozott a szakszervezetek aktivitása fokozásának és munkája színvonalának kérdéseivel. Abban a törekvésünkben, hogy a szocialista építésben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerepét fokozzuk, viszonyainkhoz, szükségleteinkhez és tapasztalatainkhoz igazodunk. Szem előtt tartjuk iparunk magasfokú fejlettségét és azt, hogy további fejlődését csupán olyan országos terv alapján lehet irányítani, amely a szocialista gazdaság fejlődésének törvényszerűsége és szükségletei alapján megszabja az egyes ágazatok fejlődését és ennek megfelelően osztja szét a társadalmi eszközöket is. Ahogy a nemzeti bizottságokra irányuló decentralizálásnak nem csupán az a célja, hogy a döntés átmenjen az alsóbb szervekre és hogy azok tovább döntsenek gépiesen, űgyanúgy a vállalati igazgatók irányában történő de= centralizálásnak sem csupán az a célja, hogy nagyobb jogkört adjunk nekik. A fő cél itt is az irányítás színvonalának megjavítása. Ezt azzal érjük el, hogy az üzemek alkalmazottainak üzemi bizottságaik közvetítésével az eddiginél sokkal több beleszólásuk lesz a termelés kérdéseibe és így tapasztalataikkal, ismereteikkel és javaslataikai részt vesznek megoldásukban. Népi demokratikus rendszerünk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom működésére óriási lehetőségeket nyújt. Biztosítja az üzemi bizottságok — az üzem összes dolgozóit képviselő szervek számára a mélyreható befolyást az üzem termelési, szervezési, munka-, szociális és egyéb kérdéseinek megoldásában. Az üzemi bizottságok részt vesznek a tervjavaslat előkészítésében és kidolgozásában, annak biztosításában és ellenőrzésében. Az üzem dolgozóinak széleskörű részvételével megtárgyalják a műszaki-ipari és pénzügyi terveket, felügyelnek technikai, igazgatási és gazdasági szempontból az üzem munkájának menetére és irányítására, intézkedéseket javasolnak és tárgyalnak meg az üzem tökéletesítésére, a munkabiztonság és az egészségügyi viszonyok megjavítására. Részt vesznek a kollektív szerződések előkészítésében és megkötésében, az alkalmazottak munkafeltételeire vonatkozó tömeges vagy egyéni módosítások előkészítésében. Hozzájárulnak az alkalmazottak felvételéhez vagy elbocsátásához, munkahelyükre való beosztásukhoz, igazgatják a betegbiztosítást stb. Az üzem igazgatója köteles meghallgatni az üzemi bizottságot minden olyan tervezett gazdasági intézkedésre vonatkozóan, amely eltér a szokásos gazdálkodás kereteitől, válaszolnia kell az üzemi bizottság kérdéseire, az üzemi bizottság gyűlésein és az üzem vezetőségének gyűlésein be kell számolnia az üzem állapotáról és a jövőre vonatkozó tervekről. Tehát a probléma lényege abban van, hogy ezeket a terjedelmes jogokat az eddiginél sokkal jobban felhasználják mind a szakszervezetek, mind az üzem igazgatója. Abból a lenini alapelvből indulunk itt ki a legnagyobb következetességgel, hogy „tárgyalni közösen kell, de a felelősséget csak egy személy viseli". Amikor Lenin 1921. októberében a po(Folytatás a 3. oldalon,) t