Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-23 / 357. szám, vasárnap

iosip Broz-Tito meghívást kapott az USA-ba Belgrád (ČTK) — A Tanjug jugo­szláv sajtóügynökség közlése szerint Branko Draskovics, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság külügyi állam­titkársága sajtóosztályának vezetője a december 21-i sajtóértekezleten kö­zölte, hogy Josip Broz-Tito elnököt meghívták az Amerikai Egyesült Álla­mok meglátogatására. Jugoszláviában rendezik a fizetéseket Belgrád (ČTK) — A belgrádi rádió közlése szerint a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elhatározta, hogy 1957. január 1-től felemeli az állami alkalmazottak fizetését. Első­sorban a kisfizetésű alkalmazottak fizetésének rendezéséről van szó, ahol 10 százalékkal emelik a fizeté­seket. A legkisebb fizetési osztályban a havi fizetés 7200 dinárt, a legmaga­sabban 23 000 dinárt tesz ki. (100 di­nár = 2,40 korona) A jelenlegi fize­tésemelés a jugoszláv munkások és alkalmazottak életszínvonala fokozatos emelésének egyik láncszeme. A jugoszláviai hivatalos statisztikai adatokból kitűnik, hogy ez idén a dol­gozók átlagos havi jövedelme 9700 di­nárt tesz ki. A Szövetségi Népi Szkup­stina ülésén folytatott vita során meg­állapítást nyert, hogy míg a legutóbbi években a bérek színvonala egészben­véve változatlan maradt, a megélhe­téshez szükséges cikkek ára ugyan­azon idő alatt 27 százalékkal emelke­dett. A jugoszláv kormány a köz­szükségleti árucikkek árának meg­szilárdítására törekszik, azonban az árak emelkedése különösen egyes élelmiszereknél egyenlőre még nem szűnt meg. W. Gomulka fogadta a jugoszláv küldöttség vezetőjét Varsó (ČTK) — A lengyel sajtó közlése szerint WLadiszlaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára de­cember 20-án fogadta Sz. Vukmano­vics-Tempot, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége küldöttségének veze­tőjét, a Jugoszláv Kommunisták Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizott­ságának tagját és V. Vlahovicsot, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagját. A be­szélgetésen jelen volt R. Zambrowszki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága politikai irodájának tagja. ULAN BATORBAN, Csehszlovákia és a Mongol Népköztársaság között egyezményt írtak alá, amelynek alap­ján a Csehszlovák Köztársaság az 1958—1959-es években a Mongol Népköztársaságnak technikai és más segítséget nyújt két bőrfeldolgozó­üzem építésében és felszerelésében. (ČTK) B. MAMULA ezredes moszkvai ju­goszláv attasé december 21-én, a ju­goszláv népi hadsereg napján foga­dást rendezett, amelyen részt vettek a szovjet központi hivatalok és a szovjet hadsereg magasrangú képvi­selői. (ČTK) PORTUGÁL REPÜLŐGÉPEK mind­untalan megsértik India légiterét. Az indiai kormány ezért a portugál kor­mányhoz figyelmeztető jegyzéket jut­tatott el azzal, hogy a jövőben ha­tározott intézkedéseket foganatosít a léqitér megsértésének meghiúsításá­ra. (ČTK) D. A. ZSUKOV, a Szovjetunió indo­nézia nagykövete közölte Szasztroa­midzsozso indonéziai miniszterelnök­kel, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságának Végre­hajtó Bizottsága az indonéziai árvíz­sújtotta lakosságnak 40 ezer rúpiát juttat. (ČTK) A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG és India kormányai elhatározták, hogy a két ország között diplomáciai kap­csolatokat létesítenek és nagykövete­ket cserélnek. (ČTK) KÔZÉP-SZUMÄTRÄN elégedetlenség tört ki. A volt indonéziai tisztek egy csoportjának sikerült a tartományban a hatalmat magához ragadnia. A kö­zép-szumátrai helyzettel kapcsolatban Indonézia kormányát rendkívüli gyű­lésre hívták össze. (ČTK) A SVÁJCI PARLAMENT csaknem 180 millió svájci frank értékű fegy­vervásárlást hagyott jóvá. A többi között 100 millió frankot brit harc­kocsik, 20 millió frankot Iökhajtásos vadászrepülőgépek és 30 millió fran­kon fegyvert vásárol. (ČTK) OLASZORSZÁGBÓL ez év első nyolc hónapja folyamán több mint egymil­lió lakos vándorolt ki. A nagymérvű kivándorlás ellenére az országban még mindig több mint kétmillió a munkanélküli. (ČTK) Szovjet szakemberek Kambodzsában Bangkok f ČTK) — A szovjet kor­mány és Norodom Szihanuk kambod­zsai herceg közötti egyezmény alap­ján december elején Kambodzsába érkezett a szovjet szakemberek egy csoportja, D. D. Gyegtyarral, a Szov­jetunió Minisztertanácsa nemzetgaz­dasági állami tervezési bizottságának alelnökével az élén. A kambodzsai miniszterelnök a szovjet küldöttséggel folytatott ta­nácskozások alkalmával több kérdést vetett fel, amelyekkel a szovjet spe­cialisták a kambodzsai szakértőkkel együtt fognak foglalkozni. A kambod­zsai és szovjet szakemberek meg­vitatták a kambodzsai ipar, kereske­delem, közlekedés, földművelés és kultúra fejlesztésére irányuló gyakor­lati intézkedéseket. AUSZTRIÁBAN az Osztrák Gazda­ságkutató Intézet közlése szerint a legfontosabb élelmiszerek ára novem­berben 3,1 százalékkal emelkedett. (ČTK) AZ ASUNCIONI BÖRTÖNBEN (Pa­raguay) több mint 1200 politikai fo­goly sínylődik. Fuerte Olirmpo, Bachla iNegra és más városokban a ­pogIyo­kat embertelenül kínozzák. (ČTK) KOMMENTÁRUNK Hét hónappal ezelőtt, május 15-én fejeződött be Londonban a szingapúri parlamenti küldöttség és a brit kor­mány közötti tárgyalás Szingapúr b#t gyarmat jövő statútumáról. Azok a tanácskozások, amelyek alapján Szin­gapúrnak a brit nemzetközösség kere­tében bizonyos függetlenséget kellett volna nyernie, sikertelenül végződtek. Ennek oka Nagy-Britannia csökönyös gyarmatosító állásfoglalása volt. Az idő azonban a gyarmatosítók el­képzelései ellen dolgozik. December 10-én Lim Yew Hock, Szingapúr főminisztere Londonba uta­zott, hogy ismét megkísérelje annak elérését, amely elődjének, Marshall­nak tavasszal nem sikerült: hogy Szin­gapúr „bizonyos mérvű függetlenséget" nyerjen. A tanácskozásnak előzetes megbe­szélés jellege van. Elő kell készítenie a talajt az 1957. évi februári értekez­letre. amelyen Szingapúr függetlenségé­nek kérdését megvitatják. Hivatalosan napirendre kerül most a februári érte­kezlet tárgyköre. Szingapúr főminisztere azonban a sajtó közlése szerint már most meg van győződve arról, hogy a jelenlegi tanácskozások során elvben egyezményt ér el követeléseit illetőleg. Szingapúr nagyobb függetlenséget követel Az Egyiptom elfeni francia és brit provokáció az ENSZ-ben New York, (ČTK) — AZ ENSZ közgyűlése a december 21-i délelőtti ülésen megvitatta Franciaország és Nagy-Britan­nia „panaszát" Egyiptom ellen az angol és francia állampol­gárokkal való állítólagos rossz bánásmód miatt Egyiptomban. Az elmúlt napok során e két állam már többször is fellépett e panasszal, azonban emellett e kérdés vitáját igyekeztek el­terelni, attól tartva, hogy pa­naszukat igazi provokáció alakjában leleplezik. Franciaország és Nagy-Britannia teljesen tarthatatlan álláspontja, — amely államok az Egyiptom elleni meghiúsult agresszió után a humani­tás hiányával igyekeznek vádolni tá­madásuk áldozatát, — különösen azon kegyetlenségekről szóló hírekkel kap­csolatban tűnik ki, amelyeket a két agresszor katonasága Port Saidban az egyiptomi lakosságon elkövet. Az agreszorok kitérő állásfoglalását provokációs panaszuk vitájában teljes mértékben támogatja az Egyesült Ál­lamok küldöttsége, amely mind az egyes bizottságok, mind az Egyesült Nemzetek december 21-i ülésén azt a nézetet bizonygatta, hogy a közgyűlés „nem alkalmas hely" e kérdés meg­tárgyalására és előnyösebb lenne ezt magánbeszélgetéseken megoldani. Szíria, Jordánia és más országok küldöttei a vitában elítélték Nagy­Britannia és Franciaország állásfogla­lását. Zeinaddin szíriai küldött egy­úttal rámutatott Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael együttműkö­désére az egyiptomi agresszió során. Rifai jordániai küldött utalt azokra a kegyetlenségekre, amelyeket Izrael az egyiptomi lakosságon a Sínai-fél­szigeten és Gaza körzetében elkövet. Hangsúlyozta, hogy Izrael mindunta­lan visszautasítja az ENSZ közgyűlése határozatának teljesítését, amely az egységek azonnali kivonását követeli Egyiptomból. V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió kép­viselője beszédében kijelentette, hogy a brit-francia „panasznak" az a ren­deltetése, hogy elterelje a figyelmet ezen országoknak az egyiptomi nép ellen elkövetett ellenséges cselekede­teiről. Szingapúr fontossága A brit imperializmus szempontjából Szingapúr szigetnek nagy stratégiai jelentősége van. 1211000 lakosával (kínaiak, malájok, hinduk és euró­paiak) „Malájföld kulcsa". Hasonnevű fővárosa Délkelet-Ázsia legnagyobb kereskedelmi kikötője, amelyben több mint 40 hajózási vonal fut össze. Ma­láiföld gaazdag cin- és kaucsukterme­lését e kikötőből szállítják külföldre. A második világháborúig Szingapúr Malájfölddel egy gyarmatot képezett. 1946 márciusáig a Straits Settlements­nek nevezett brit kolóniához tartozott, majd a brit kormány határozata alap­ján külön gyarmattá vált. Azon forradalmi átalakulások nyo­mása alatt, amelyek a háború utáni időben az ázsiai szárazföldön végbe­mentek, Nagy-Britannia kénytelen volt fokozatosan visszavonulni a sziget kor­látlan uralkodójának pozícióiról. A részleges reformok azonban lényegé­ben nem változtatták meg a sziget gyarmati statútumát. Black brit kor­mányzó tartja kezében az állambiz­tonság, a védelem és a külföldi kap­csolatok irányítását. Jogában áll a szin­gapúri törvényhozó népgyűlés határo­zatait megsemmisíteni. Szingapúrban a gyarmatosítás elleni mozgalom egyre nagyobb erőre kap. Amikor ez év májusában befejezték a londoni tanácskozásokat, amelyek azért végződtek sikertelenül, mert Nagy-Britannia kérlelhetetlenül ra­gaszkodott „a benső biztonság feletti ellenőrzés jogához" és ahhoz, hogy beavatkozhassék a szingapúri alkot­mány érvényességébe, 95 szingapúri szakszervezeti szövetség határozati javaslataiban kijelentette, hogy függet­lenséget követel. Ez év októberében Szingapúrban erős britellenes tüntetésekre és utcai harcokra került sor. Az elégedetlen­kedők elnyomására Malájföldről a szi­getre több mint 5000 angol és maláj­földi katonát küldtek. E demonstrációk támogatták a szingapúri lakosság azon jogos követelését, hogy lerázza ma­gáról Nagy-Britannia gyarmati ural­mát és elérje nemzeti függetlenségét. E helyzetben a szingapúri burzsoá­zia számára sem marad más hátra, mint hogy további engedmények eléré­sére törekedjék Nagy-Britanniától. Milyen javaslatokat tesz Lim Yew Hocx Londonban? Amint már mondottuk, egyelőre nem lesz szó arról, hogy Szingapúrnak teljes politikai függetlenséget adjanak. Az Observer angol hetilap tájékoztatása szerint Szingapúr főminisztere java­solni fogja, hogy az úgynevezett Vé­delmi Tanácsot, amely felelős Szinga­púr belső biztonságáért, a jövőben há­rom angol, három szingapúri és egy malájföldi képviselő képezze. Ez a javaslat kompromisszumot je­lent és annak biztosítására szolgál, hogy az angolok, habár továbbra is feltételezhető beavatkozási joguk a belső biztonság kérdésébe, ne legyenek többségben a helyi megbízottakkal szemben. A szingapúri kormány közölte azt a törvényjavaslatot, amely szerint vala­mennyi brittet, aki a közigazgatásban működik, 1967-ig le kell váltani. Vár­ható az is, hogy Lim Yew Hock Lon­donban követelni fogja, hogy Black eddigi brit kormányzót a malájföldi főkormányzó váltsa fel. A külpolitika és a belső védelem továbbra is brit kezekben maradna. * * * A szingapúri föminiszter tehát olyan követelésekkel jött Londonba, amelyek még az esetben is, ha Nagy-Britannia hajlandóságot mutatna azok teljesíté­sére, továbbra sem fogják jelenteni a teljes függetlenség elérését. E köve­telések megvalósítása mégis e brit gyarmat csaknem kizárólagos angol befolyásának bizonyos enyhülését je­lentené. Az a tény, hogy egy év alatt már második találkozóra kerül sor, arról tanúskodik, hogy a hajdani tel­jesen jogok nélküli gyarmatok nemzeti függetlenségének kérdését napirenden tartják és hogy ez a kérdés onnan le sem kerül — akár tetszik a gyarmato­sítóknak, akár nem. M. M. Johannesburgban még mindig feszült a helyzet Johannesburg, (ČTK) — Johannes­burgban december 21-én további tün­tetésekre került sor, azon bíróság épülete előtt, ahol a dél-afrikai köz­élet 152 haladó képviselője felett ítél­keznek, akiket államellenes tevékeny­séggel és a kommunista párttal való együttműködéssel vádolnak. A rendőrség a tüntetők ellen fegy­vert használt és két ízben is rálőtt a tüntető tömegre. A johannesburgi bíróság előtt de­cember 21-én 400 rendőr sorfalat állt, akik közül többen gépfegyverrel vol­tak felszerelve. Ez már a harmadik tüntetés, amely­nél a rendőrség a tüntetőkkel szemben fegyvert használ. FÜLÖP EŇDRE: TM '¥2BfK 2) Jerevan következik Azután már gyorsan telt az idő. Potihá! búcsút mondott a tengernek Reggelre Tbilisziben voltunk, onnan pedig folytattuk utunkat Jerevan felé. Nemsokára örmény földön jártunk, kiértünk az örmény fennsíkra. Sze­münk elé végnélküli kősívatag tárult. Néha előbukkant egy-egy tipikus elő­ázsiai falucska lapos háztetőivel és szárított trágya égla rakásaival. Itt­ott juhnyájak legelésztek. A távolban ha- almas hófedte hegy­óriás emelkedett ki a síkságból. Az egyik a Transzkaukázus legmagasabb hegye, a 4095 méteres Aragoc, a má­sik pedig a már Törökországban emel­kedő bibliai Ararat. Már jó ideje a török határ közvetlen közelében ha­ladunk. * * • A táj arculata hirtelen megváltozik. Most már sudár jegenyék, akácligetek és gyümölcsösök kö-ött fut vonatunk. — Mi lehet az oka a szinte átmenet­nélküli változásnak — törtük a fe­jünket. A válasz magátől adódott. Megpil­lantottunk egy öntözőcsatomát, majd a másodikat, harmadikat. Mestersége­sen öntözött területen jártunk. • • • A kalauz figyelmeztet, hogy Jerevan következik. Az alvókat felrázza, ké­szülődésre serkenti őket. — Mindjárt Jerevanban vagyunk — kiáltja. Ez a „mindjárt" két órát je­lentett. De ez így van, aki öt napot ül a vonatban, annak a kót óra igazán nem számít. Jerevan Jerevan valamikor jelentéktelen, ti­pikus előázsiai város volt. így ír róla a század elején egy orosz utazó: „... a házak többnyire vályogból vannak, az utcák szűkek, siká­torszerűek. A város két részre oszlik, az egyik felét örmények, a másikat azerbajdzsániak lakják. An­nak ellenére, hogy a városban sok a kert és egyik utcából sem hiányzik az öntözőcsatorna meg a por, az utcákat mindenhol rothadó szemétdombok borítják. A lakosság ivóvízkészletét az utcai öntöző csatornákból meríti." A régi Jerevanra már csak a külvá­ros egyes részei emlékeztetnek. Apró, lapostetejű házak rejtőznek itt a ma­gas vályogfalak mögött. A régi csa­tornák, melyek segítségével a kerte­ket öntözik, a mai napig is megtalál­hatók. Az öntözés annyiból áll, hogy a kert gazdája elhengerít a követ, mely elzárja a kertbe vezető csator­nákat, melyekből aztán lapáttal fröcs­kölik szét a vizet. Az új városrész egyre jobban ki­szorítja az apró vályogházakat. Jerevan az utóbbi időben, főleg a háború után, modern nagyvárossá fejlődött. Lázas ütemben folyik az építkezés. Rövid idő alatt teljesen új utcák, városrészek keletkeztek. J revanban az épületek kivétel nél­kül tufából épülnek, ebből a csodá­latos építőanyagból. A tufát magya­rul habkőnek is nevezik. Aligha le­hetne számára megfelelőbb elneve­zést adni, pórusos mint a tojáshab, a súlyát pedig szintén a habhoz lehet hasonlítani. Mikor megtekintettem az építkezést, csodálkozva emeltem meg egy nagy darabot, sehogy sem akar­tam elhinni, hogy kő az, amit ke­zemben tartok. A híres örmény kőfaragók ebbe a kőbe — mely Örményországban 64 színárnyalatban található — csodála­tos nemzeti ornamentumokat „vés­nek". A házak homlokzatát aztán ilyen művészien megmunkált tufával burkolják. Festői látvány a sok szí­nes tufakockából épült város. Tréfá­san el is neveztük Jerevánt „hat­vánnégyszínű városnak". Az építészettel kapcsolatban érde­mes még megjegyezni, hogy egész Je­revan az orientális jellegű, újörmény stílusban épül, melyet Tamaján aka­démikus dolgozott ki. * * • Jerevánt valamikor az idegenek „vályogfészeknek" csúfolták. Ha valaki felmászik a város felett elterülő „Győzelem parkjába", tény­leg egy hatalmas fészeknek látja a várost. Jerevan ugyanis völgykatlan mélyén fekszik, melyet három oldal­ról hegyek ölelnek körül, és csak délnyugat felől nyílott. Innen újra megpillantottuk a két örmány hegyóriást: az Aragocot és az Ararátot. Az Ararát ugyan már török területen van, de az örmények sajátjuknak tekintik. Sok örmény él ugyarJs Törökországban az Ararát lá­bánál. * * * Jerevan az örmény SZSZK fővárosa és az örmény gazdasági, ipari és kul­turális élet központja. Lakosainak száma meghaladja a 300 ezret. A vá­ros lakossága a háború után ugrás­szerűen megnövekedett. A külföldi örmény kolóniákból: Szíriából, Egyip­tomból, Olaszországból, Franciaor­szágból 100 ezer örmény tért vissza hazájába. Nagyobb részük a főváros­ban telepedett meg. Nem ritkaság Jerevan utcáin angol, francia, vagy arab beszédet hallani. A beszélők nem külföldi turisták, hanem haza­települt örmények, akik, hogy el ne felejtsék, néha idegen nyelven be­szélgetnek. A divat sokkal „nyugatibb" itt, mint Moszkvában vagy Leningrádban. A külföldről visszatért örmény mester­embereknek, főleg a szabóknak és a cipészeknek sok a munkája. A moszk­vaiak és leningrádiak — ezt a jere­vániak állítják — csak azért vá­lasztják a Jerevánon keresztül vezető turistautakat, mert itt a legutóbbi párizsi divat szerint készült cipőket is lehet vásárolni. Négy napig tartózkodtunk Jereván­ban. Megnéztünk mindent, ami meg­nézhető. Megtekintettük a város kö­rül végzett ásatásokat, ahol a föld alól betemetett várakat és városokat hoznak felszínre, továbbá a múzeu­mokat, képtárakat, a nagyszerű vá­sárcsarnokot, parkokat, az emlék­műveket, melyek közül a hatalmas, kb. 60 m magas, a város felett emelkedő Sztálin-szobor ragadta meg leginkább figyelmünket. Ellátogattunk a színházakba is, melyek most kong­tak az ürességtől, az örmény mű­vészek ugyanis mind egy szálig Moszkvában voltak, ahol akkor ün­nepelték az örmény művészet hetét. Sok űj barátra tettünk szert Je­revánban. Látván érdeklődésünket, lelkesen kalauzoltak bennünket váro­sukban és környékén. Sok érdekes­séget megtudtunk az örmény népről, gazdag történelméről és több mint kétezer éves kultúrájáról. Az örmények Rómája Egyik nap ellátogattunk a Jereván­tól kb. 30 km-re fekvő Ecsmiadzin vá­rosába, az örmények Rómájába. Itt székel az örmények pátriárkája. Megnéztük a III. században épült székesegyházat, kérésünkre kinyitot­ták a székesegyház kincstárát is, ahol értékes műemlékeket őriznek. Fiatal szerzetes kalauzolt bennün­ket a kincstárban, részletesen elma­gyarázta minden egyes darab törté­netét és az ereklyéhez fűződő legen­dákat. Nagyon gazdag a kincstárnak az a része, mely a külföldi örmények ajándékaiból áll. A külföldi örmény hitközségek ugyanis az ecsmiadzini pátriárkának vannak alárendelve. Az örmények tulajdonképpen ókereszté­nyek, a római pápát nem ismerik el, hanem máguk választanak pápát, azaz pátriárkát. A legutóbbi választásokon, alig pár éve egy erdélyi örmény hit­község püspökét választották meg. Ő székel most az ecsmiadzini pátriár­kák rezidenciájában. A pátriárka nem tartózkodott aznap Ecsmiadzinban, s így nem sikerült vele találkozást kieszközölnöm, pedig legalább pár szót szerettem volna vele váltani magyarul, mert biztosra vettem, hogy mint a többi erdélyi örmény, ő is jól beszél magyarul, hisz az er­délyi örmények, kiknek a magyar ki­rályok adtak letelepedési jogot, már féligmeddig elmagyarosodtak. Megtekintettük még az ecsmiadzini papi szemináriumot, melynek ma 400 hallgatója van, és a IV, illetve V. században felépített Gajane és Rip­szime vértanúkról elnevezett műem­lékszámba számitő templomokat. Másnap búcsút mondtunk Jereván­nak. Autóbusszal folytattuk utunkat északkelet felé és még aznap elér­tük a Szeván tavat, ahol két napot időztünk. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents