Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-23 / 357. szám, vasárnap

iosip Broz-Tito meghívást kapott az USA-ba Belgrád (ČTK) — A Tanjug jugoszláv sajtóügynökség közlése szerint Branko Draskovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkársága sajtóosztályának vezetője a december 21-i sajtóértekezleten közölte, hogy Josip Broz-Tito elnököt meghívták az Amerikai Egyesült Államok meglátogatására. Jugoszláviában rendezik a fizetéseket Belgrád (ČTK) — A belgrádi rádió közlése szerint a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elhatározta, hogy 1957. január 1-től felemeli az állami alkalmazottak fizetését. Elsősorban a kisfizetésű alkalmazottak fizetésének rendezéséről van szó, ahol 10 százalékkal emelik a fizetéseket. A legkisebb fizetési osztályban a havi fizetés 7200 dinárt, a legmagasabban 23 000 dinárt tesz ki. (100 dinár = 2,40 korona) A jelenlegi fizetésemelés a jugoszláv munkások és alkalmazottak életszínvonala fokozatos emelésének egyik láncszeme. A jugoszláviai hivatalos statisztikai adatokból kitűnik, hogy ez idén a dolgozók átlagos havi jövedelme 9700 dinárt tesz ki. A Szövetségi Népi Szkupstina ülésén folytatott vita során megállapítást nyert, hogy míg a legutóbbi években a bérek színvonala egészbenvéve változatlan maradt, a megélhetéshez szükséges cikkek ára ugyanazon idő alatt 27 százalékkal emelkedett. A jugoszláv kormány a közszükségleti árucikkek árának megszilárdítására törekszik, azonban az árak emelkedése különösen egyes élelmiszereknél egyenlőre még nem szűnt meg. W. Gomulka fogadta a jugoszláv küldöttség vezetőjét Varsó (ČTK) — A lengyel sajtó közlése szerint WLadiszlaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára december 20-án fogadta Sz. Vukmanovics-Tempot, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége küldöttségének vezetőjét, a Jugoszláv Kommunisták Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagját és V. Vlahovicsot, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagját. A beszélgetésen jelen volt R. Zambrowszki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja. ULAN BATORBAN, Csehszlovákia és a Mongol Népköztársaság között egyezményt írtak alá, amelynek alapján a Csehszlovák Köztársaság az 1958—1959-es években a Mongol Népköztársaságnak technikai és más segítséget nyújt két bőrfeldolgozóüzem építésében és felszerelésében. (ČTK) B. MAMULA ezredes moszkvai jugoszláv attasé december 21-én, a jugoszláv népi hadsereg napján fogadást rendezett, amelyen részt vettek a szovjet központi hivatalok és a szovjet hadsereg magasrangú képviselői. (ČTK) PORTUGÁL REPÜLŐGÉPEK minduntalan megsértik India légiterét. Az indiai kormány ezért a portugál kormányhoz figyelmeztető jegyzéket juttatott el azzal, hogy a jövőben határozott intézkedéseket foganatosít a léqitér megsértésének meghiúsítására. (ČTK) D. A. ZSUKOV, a Szovjetunió indonézia nagykövete közölte Szasztroamidzsozso indonéziai miniszterelnökkel, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságának Végrehajtó Bizottsága az indonéziai árvízsújtotta lakosságnak 40 ezer rúpiát juttat. (ČTK) A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG és India kormányai elhatározták, hogy a két ország között diplomáciai kapcsolatokat létesítenek és nagyköveteket cserélnek. (ČTK) KÔZÉP-SZUMÄTRÄN elégedetlenség tört ki. A volt indonéziai tisztek egy csoportjának sikerült a tartományban a hatalmat magához ragadnia. A közép-szumátrai helyzettel kapcsolatban Indonézia kormányát rendkívüli gyűlésre hívták össze. (ČTK) A SVÁJCI PARLAMENT csaknem 180 millió svájci frank értékű fegyvervásárlást hagyott jóvá. A többi között 100 millió frankot brit harckocsik, 20 millió frankot Iökhajtásos vadászrepülőgépek és 30 millió frankon fegyvert vásárol. (ČTK) OLASZORSZÁGBÓL ez év első nyolc hónapja folyamán több mint egymillió lakos vándorolt ki. A nagymérvű kivándorlás ellenére az országban még mindig több mint kétmillió a munkanélküli. (ČTK) Szovjet szakemberek Kambodzsában Bangkok f ČTK) — A szovjet kormány és Norodom Szihanuk kambodzsai herceg közötti egyezmény alapján december elején Kambodzsába érkezett a szovjet szakemberek egy csoportja, D. D. Gyegtyarral, a Szovjetunió Minisztertanácsa nemzetgazdasági állami tervezési bizottságának alelnökével az élén. A kambodzsai miniszterelnök a szovjet küldöttséggel folytatott tanácskozások alkalmával több kérdést vetett fel, amelyekkel a szovjet specialisták a kambodzsai szakértőkkel együtt fognak foglalkozni. A kambodzsai és szovjet szakemberek megvitatták a kambodzsai ipar, kereskedelem, közlekedés, földművelés és kultúra fejlesztésére irányuló gyakorlati intézkedéseket. AUSZTRIÁBAN az Osztrák Gazdaságkutató Intézet közlése szerint a legfontosabb élelmiszerek ára novemberben 3,1 százalékkal emelkedett. (ČTK) AZ ASUNCIONI BÖRTÖNBEN (Paraguay) több mint 1200 politikai fogoly sínylődik. Fuerte Olirmpo, Bachla iNegra és más városokban a pogIyokat embertelenül kínozzák. (ČTK) KOMMENTÁRUNK Hét hónappal ezelőtt, május 15-én fejeződött be Londonban a szingapúri parlamenti küldöttség és a brit kormány közötti tárgyalás Szingapúr b#t gyarmat jövő statútumáról. Azok a tanácskozások, amelyek alapján Szingapúrnak a brit nemzetközösség keretében bizonyos függetlenséget kellett volna nyernie, sikertelenül végződtek. Ennek oka Nagy-Britannia csökönyös gyarmatosító állásfoglalása volt. Az idő azonban a gyarmatosítók elképzelései ellen dolgozik. December 10-én Lim Yew Hock, Szingapúr főminisztere Londonba utazott, hogy ismét megkísérelje annak elérését, amely elődjének, Marshallnak tavasszal nem sikerült: hogy Szingapúr „bizonyos mérvű függetlenséget" nyerjen. A tanácskozásnak előzetes megbeszélés jellege van. Elő kell készítenie a talajt az 1957. évi februári értekezletre. amelyen Szingapúr függetlenségének kérdését megvitatják. Hivatalosan napirendre kerül most a februári értekezlet tárgyköre. Szingapúr főminisztere azonban a sajtó közlése szerint már most meg van győződve arról, hogy a jelenlegi tanácskozások során elvben egyezményt ér el követeléseit illetőleg. Szingapúr nagyobb függetlenséget követel Az Egyiptom elfeni francia és brit provokáció az ENSZ-ben New York, (ČTK) — AZ ENSZ közgyűlése a december 21-i délelőtti ülésen megvitatta Franciaország és Nagy-Britannia „panaszát" Egyiptom ellen az angol és francia állampolgárokkal való állítólagos rossz bánásmód miatt Egyiptomban. Az elmúlt napok során e két állam már többször is fellépett e panasszal, azonban emellett e kérdés vitáját igyekeztek elterelni, attól tartva, hogy panaszukat igazi provokáció alakjában leleplezik. Franciaország és Nagy-Britannia teljesen tarthatatlan álláspontja, — amely államok az Egyiptom elleni meghiúsult agresszió után a humanitás hiányával igyekeznek vádolni támadásuk áldozatát, — különösen azon kegyetlenségekről szóló hírekkel kapcsolatban tűnik ki, amelyeket a két agresszor katonasága Port Saidban az egyiptomi lakosságon elkövet. Az agreszorok kitérő állásfoglalását provokációs panaszuk vitájában teljes mértékben támogatja az Egyesült Államok küldöttsége, amely mind az egyes bizottságok, mind az Egyesült Nemzetek december 21-i ülésén azt a nézetet bizonygatta, hogy a közgyűlés „nem alkalmas hely" e kérdés megtárgyalására és előnyösebb lenne ezt magánbeszélgetéseken megoldani. Szíria, Jordánia és más országok küldöttei a vitában elítélték NagyBritannia és Franciaország állásfoglalását. Zeinaddin szíriai küldött egyúttal rámutatott Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael együttműködésére az egyiptomi agresszió során. Rifai jordániai küldött utalt azokra a kegyetlenségekre, amelyeket Izrael az egyiptomi lakosságon a Sínai-félszigeten és Gaza körzetében elkövet. Hangsúlyozta, hogy Izrael minduntalan visszautasítja az ENSZ közgyűlése határozatának teljesítését, amely az egységek azonnali kivonását követeli Egyiptomból. V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője beszédében kijelentette, hogy a brit-francia „panasznak" az a rendeltetése, hogy elterelje a figyelmet ezen országoknak az egyiptomi nép ellen elkövetett ellenséges cselekedeteiről. Szingapúr fontossága A brit imperializmus szempontjából Szingapúr szigetnek nagy stratégiai jelentősége van. 1211000 lakosával (kínaiak, malájok, hinduk és európaiak) „Malájföld kulcsa". Hasonnevű fővárosa Délkelet-Ázsia legnagyobb kereskedelmi kikötője, amelyben több mint 40 hajózási vonal fut össze. Maláiföld gaazdag cin- és kaucsuktermelését e kikötőből szállítják külföldre. A második világháborúig Szingapúr Malájfölddel egy gyarmatot képezett. 1946 márciusáig a Straits Settlementsnek nevezett brit kolóniához tartozott, majd a brit kormány határozata alapján külön gyarmattá vált. Azon forradalmi átalakulások nyomása alatt, amelyek a háború utáni időben az ázsiai szárazföldön végbementek, Nagy-Britannia kénytelen volt fokozatosan visszavonulni a sziget korlátlan uralkodójának pozícióiról. A részleges reformok azonban lényegében nem változtatták meg a sziget gyarmati statútumát. Black brit kormányzó tartja kezében az állambiztonság, a védelem és a külföldi kapcsolatok irányítását. Jogában áll a szingapúri törvényhozó népgyűlés határozatait megsemmisíteni. Szingapúrban a gyarmatosítás elleni mozgalom egyre nagyobb erőre kap. Amikor ez év májusában befejezték a londoni tanácskozásokat, amelyek azért végződtek sikertelenül, mert Nagy-Britannia kérlelhetetlenül ragaszkodott „a benső biztonság feletti ellenőrzés jogához" és ahhoz, hogy beavatkozhassék a szingapúri alkotmány érvényességébe, 95 szingapúri szakszervezeti szövetség határozati javaslataiban kijelentette, hogy függetlenséget követel. Ez év októberében Szingapúrban erős britellenes tüntetésekre és utcai harcokra került sor. Az elégedetlenkedők elnyomására Malájföldről a szigetre több mint 5000 angol és malájföldi katonát küldtek. E demonstrációk támogatták a szingapúri lakosság azon jogos követelését, hogy lerázza magáról Nagy-Britannia gyarmati uralmát és elérje nemzeti függetlenségét. E helyzetben a szingapúri burzsoázia számára sem marad más hátra, mint hogy további engedmények elérésére törekedjék Nagy-Britanniától. Milyen javaslatokat tesz Lim Yew Hocx Londonban? Amint már mondottuk, egyelőre nem lesz szó arról, hogy Szingapúrnak teljes politikai függetlenséget adjanak. Az Observer angol hetilap tájékoztatása szerint Szingapúr főminisztere javasolni fogja, hogy az úgynevezett Védelmi Tanácsot, amely felelős Szingapúr belső biztonságáért, a jövőben három angol, három szingapúri és egy malájföldi képviselő képezze. Ez a javaslat kompromisszumot jelent és annak biztosítására szolgál, hogy az angolok, habár továbbra is feltételezhető beavatkozási joguk a belső biztonság kérdésébe, ne legyenek többségben a helyi megbízottakkal szemben. A szingapúri kormány közölte azt a törvényjavaslatot, amely szerint valamennyi brittet, aki a közigazgatásban működik, 1967-ig le kell váltani. Várható az is, hogy Lim Yew Hock Londonban követelni fogja, hogy Black eddigi brit kormányzót a malájföldi főkormányzó váltsa fel. A külpolitika és a belső védelem továbbra is brit kezekben maradna. * * * A szingapúri föminiszter tehát olyan követelésekkel jött Londonba, amelyek még az esetben is, ha Nagy-Britannia hajlandóságot mutatna azok teljesítésére, továbbra sem fogják jelenteni a teljes függetlenség elérését. E követelések megvalósítása mégis e brit gyarmat csaknem kizárólagos angol befolyásának bizonyos enyhülését jelentené. Az a tény, hogy egy év alatt már második találkozóra kerül sor, arról tanúskodik, hogy a hajdani teljesen jogok nélküli gyarmatok nemzeti függetlenségének kérdését napirenden tartják és hogy ez a kérdés onnan le sem kerül — akár tetszik a gyarmatosítóknak, akár nem. M. M. Johannesburgban még mindig feszült a helyzet Johannesburg, (ČTK) — Johannesburgban december 21-én további tüntetésekre került sor, azon bíróság épülete előtt, ahol a dél-afrikai közélet 152 haladó képviselője felett ítélkeznek, akiket államellenes tevékenységgel és a kommunista párttal való együttműködéssel vádolnak. A rendőrség a tüntetők ellen fegyvert használt és két ízben is rálőtt a tüntető tömegre. A johannesburgi bíróság előtt december 21-én 400 rendőr sorfalat állt, akik közül többen gépfegyverrel voltak felszerelve. Ez már a harmadik tüntetés, amelynél a rendőrség a tüntetőkkel szemben fegyvert használ. FÜLÖP EŇDRE: TM '¥2BfK 2) Jerevan következik Azután már gyorsan telt az idő. Potihá! búcsút mondott a tengernek Reggelre Tbilisziben voltunk, onnan pedig folytattuk utunkat Jerevan felé. Nemsokára örmény földön jártunk, kiértünk az örmény fennsíkra. Szemünk elé végnélküli kősívatag tárult. Néha előbukkant egy-egy tipikus előázsiai falucska lapos háztetőivel és szárított trágya égla rakásaival. Ittott juhnyájak legelésztek. A távolban ha- almas hófedte hegyóriás emelkedett ki a síkságból. Az egyik a Transzkaukázus legmagasabb hegye, a 4095 méteres Aragoc, a másik pedig a már Törökországban emelkedő bibliai Ararat. Már jó ideje a török határ közvetlen közelében haladunk. * * • A táj arculata hirtelen megváltozik. Most már sudár jegenyék, akácligetek és gyümölcsösök kö-ött fut vonatunk. — Mi lehet az oka a szinte átmenetnélküli változásnak — törtük a fejünket. A válasz magátől adódott. Megpillantottunk egy öntözőcsatomát, majd a másodikat, harmadikat. Mesterségesen öntözött területen jártunk. • • • A kalauz figyelmeztet, hogy Jerevan következik. Az alvókat felrázza, készülődésre serkenti őket. — Mindjárt Jerevanban vagyunk — kiáltja. Ez a „mindjárt" két órát jelentett. De ez így van, aki öt napot ül a vonatban, annak a kót óra igazán nem számít. Jerevan Jerevan valamikor jelentéktelen, tipikus előázsiai város volt. így ír róla a század elején egy orosz utazó: „... a házak többnyire vályogból vannak, az utcák szűkek, sikátorszerűek. A város két részre oszlik, az egyik felét örmények, a másikat azerbajdzsániak lakják. Annak ellenére, hogy a városban sok a kert és egyik utcából sem hiányzik az öntözőcsatorna meg a por, az utcákat mindenhol rothadó szemétdombok borítják. A lakosság ivóvízkészletét az utcai öntöző csatornákból meríti." A régi Jerevanra már csak a külváros egyes részei emlékeztetnek. Apró, lapostetejű házak rejtőznek itt a magas vályogfalak mögött. A régi csatornák, melyek segítségével a kerteket öntözik, a mai napig is megtalálhatók. Az öntözés annyiból áll, hogy a kert gazdája elhengerít a követ, mely elzárja a kertbe vezető csatornákat, melyekből aztán lapáttal fröcskölik szét a vizet. Az új városrész egyre jobban kiszorítja az apró vályogházakat. Jerevan az utóbbi időben, főleg a háború után, modern nagyvárossá fejlődött. Lázas ütemben folyik az építkezés. Rövid idő alatt teljesen új utcák, városrészek keletkeztek. J revanban az épületek kivétel nélkül tufából épülnek, ebből a csodálatos építőanyagból. A tufát magyarul habkőnek is nevezik. Aligha lehetne számára megfelelőbb elnevezést adni, pórusos mint a tojáshab, a súlyát pedig szintén a habhoz lehet hasonlítani. Mikor megtekintettem az építkezést, csodálkozva emeltem meg egy nagy darabot, sehogy sem akartam elhinni, hogy kő az, amit kezemben tartok. A híres örmény kőfaragók ebbe a kőbe — mely Örményországban 64 színárnyalatban található — csodálatos nemzeti ornamentumokat „vésnek". A házak homlokzatát aztán ilyen művészien megmunkált tufával burkolják. Festői látvány a sok színes tufakockából épült város. Tréfásan el is neveztük Jerevánt „hatvánnégyszínű városnak". Az építészettel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy egész Jerevan az orientális jellegű, újörmény stílusban épül, melyet Tamaján akadémikus dolgozott ki. * * • Jerevánt valamikor az idegenek „vályogfészeknek" csúfolták. Ha valaki felmászik a város felett elterülő „Győzelem parkjába", tényleg egy hatalmas fészeknek látja a várost. Jerevan ugyanis völgykatlan mélyén fekszik, melyet három oldalról hegyek ölelnek körül, és csak délnyugat felől nyílott. Innen újra megpillantottuk a két örmány hegyóriást: az Aragocot és az Ararátot. Az Ararát ugyan már török területen van, de az örmények sajátjuknak tekintik. Sok örmény él ugyarJs Törökországban az Ararát lábánál. * * * Jerevan az örmény SZSZK fővárosa és az örmény gazdasági, ipari és kulturális élet központja. Lakosainak száma meghaladja a 300 ezret. A város lakossága a háború után ugrásszerűen megnövekedett. A külföldi örmény kolóniákból: Szíriából, Egyiptomból, Olaszországból, Franciaországból 100 ezer örmény tért vissza hazájába. Nagyobb részük a fővárosban telepedett meg. Nem ritkaság Jerevan utcáin angol, francia, vagy arab beszédet hallani. A beszélők nem külföldi turisták, hanem hazatelepült örmények, akik, hogy el ne felejtsék, néha idegen nyelven beszélgetnek. A divat sokkal „nyugatibb" itt, mint Moszkvában vagy Leningrádban. A külföldről visszatért örmény mesterembereknek, főleg a szabóknak és a cipészeknek sok a munkája. A moszkvaiak és leningrádiak — ezt a jerevániak állítják — csak azért választják a Jerevánon keresztül vezető turistautakat, mert itt a legutóbbi párizsi divat szerint készült cipőket is lehet vásárolni. Négy napig tartózkodtunk Jerevánban. Megnéztünk mindent, ami megnézhető. Megtekintettük a város körül végzett ásatásokat, ahol a föld alól betemetett várakat és városokat hoznak felszínre, továbbá a múzeumokat, képtárakat, a nagyszerű vásárcsarnokot, parkokat, az emlékműveket, melyek közül a hatalmas, kb. 60 m magas, a város felett emelkedő Sztálin-szobor ragadta meg leginkább figyelmünket. Ellátogattunk a színházakba is, melyek most kongtak az ürességtől, az örmény művészek ugyanis mind egy szálig Moszkvában voltak, ahol akkor ünnepelték az örmény művészet hetét. Sok űj barátra tettünk szert Jerevánban. Látván érdeklődésünket, lelkesen kalauzoltak bennünket városukban és környékén. Sok érdekességet megtudtunk az örmény népről, gazdag történelméről és több mint kétezer éves kultúrájáról. Az örmények Rómája Egyik nap ellátogattunk a Jerevántól kb. 30 km-re fekvő Ecsmiadzin városába, az örmények Rómájába. Itt székel az örmények pátriárkája. Megnéztük a III. században épült székesegyházat, kérésünkre kinyitották a székesegyház kincstárát is, ahol értékes műemlékeket őriznek. Fiatal szerzetes kalauzolt bennünket a kincstárban, részletesen elmagyarázta minden egyes darab történetét és az ereklyéhez fűződő legendákat. Nagyon gazdag a kincstárnak az a része, mely a külföldi örmények ajándékaiból áll. A külföldi örmény hitközségek ugyanis az ecsmiadzini pátriárkának vannak alárendelve. Az örmények tulajdonképpen ókeresztények, a római pápát nem ismerik el, hanem máguk választanak pápát, azaz pátriárkát. A legutóbbi választásokon, alig pár éve egy erdélyi örmény hitközség püspökét választották meg. Ő székel most az ecsmiadzini pátriárkák rezidenciájában. A pátriárka nem tartózkodott aznap Ecsmiadzinban, s így nem sikerült vele találkozást kieszközölnöm, pedig legalább pár szót szerettem volna vele váltani magyarul, mert biztosra vettem, hogy mint a többi erdélyi örmény, ő is jól beszél magyarul, hisz az erdélyi örmények, kiknek a magyar királyok adtak letelepedési jogot, már féligmeddig elmagyarosodtak. Megtekintettük még az ecsmiadzini papi szemináriumot, melynek ma 400 hallgatója van, és a IV, illetve V. században felépített Gajane és Ripszime vértanúkról elnevezett műemlékszámba számitő templomokat. Másnap búcsút mondtunk Jerevánnak. Autóbusszal folytattuk utunkat északkelet felé és még aznap elértük a Szeván tavat, ahol két napot időztünk. (Folytatjuk.)