Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-21 / 355. szám, péntek

A moszkvai termetei Lenin-renddel tüntették ki Moszkva, (ČTK) — A moszkvai Kremlben december 19-én összegyűl­tek a moszkvai teriilet párt-, szovjet­éi szakszervezeti képviselői és a me­zőgazdasági dolgozók százai, hogy részt vegyenek a területnek Lenin­renddel való kitüntetése ünnepségén. A kitüntetést a terület a mezőgazda­ságban elért sikerekért kapta. Az elnökségben N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, N. M. Svernyik, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja ellenőrzi, bizottságának elnöke, valamint a párt és a szovjet hatalom legfelsőbb szerveinek további képviselői foghltak helyet. N. Sz Hruscsov Üdvözlő beszédet mondott. A ciprusi lórokÖK visszauiasujaK a brit alkotmánytervezetet Nikózia (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek közlése szerint dr. Fa­zil Kutschuk, a ciprusi török lakosság képviselője kijelentette, hogy Ciprus új alkotmányának brit tervezete tel­jesen elfogadhatatlan. „Első pillanatra látni lehet — mon­dotta dr. Kutschuk —, hogy követe­léseink egyikét sem biztosítja." A török kormánynak is fenntartásai vannak az alkotmány több pontjával kapcsolatban. A török külügyminisz­terhez közelálló körök aggodalmukat fejezték ki afölött, hogy a ciprusi török lakosságnak „kisebbségként" való minősítése „megkülönböztető in­tézkedésekre" vezethetne. Lloyd nem ad egyenes választ a szovjet leszerelési javaslatra London (ČTK) — A brit alsóház de­cember 19-i ülésén Davies munkás­párti képviselő kérdést inézett Lloyd külügyminiszterhez, miként vélekedik az új szovjet leszerelési javaslatokról. Davies figyelmeztetett arra, hogy a szovjet kormány új javaslataiban je­lentős mértékben megközelíti a nyu­gati hatalmak nézetét és felszólította a brit kormányt, haladéktalanul vizs­gálja felül az öt nagyhatalom kor­mányfőinek értekezletére vonatkozó javaslatot, amely értekezlet a leszere­lés kérdésével foglalkoznék. Lloyd a munkáspárti képviselő kér­désére nem adott egyenes választ és kijelentette, hogy a brit kormány né­Új kormány Japánban Tokió (ČTK) — A tokiói rádió köz­lése szerint a japán kormány Icsiro Hatojama miniszterelnökkel az élén december 20-án lemondott. A határo­zatot a kormány rendkívüli ülése hoz­ta. Ugyanaz nap összehívták a japán parlamentet, amelynek ülésén 291 szavazattal 150 ellenében Tanzan Isi­basit, a liberális demokratia párt veze­tőjét választották miniszterelnökké. A Kínai Népköztársaság áilamkölcsönt bocsát ki Peking (ČTK) — A Kínai Népköz­társaság Államtanácsa Jun Csu-ho pénzügyminiszter beszámolója után december 18-án elhatározta, hogy a népgazdaság fejlesztése céljából az 1957. évre áilamkölcsönt bocsát ki. Ezt a határozatot jóváhagyás végett a népi képviselők összkínai gyűlésének állan­dó bizottsága elé terjesztik. A moszkvai M. V. Lomonoszov Állami Egyetem és a Kabuli Egyetem közötti tudományos és baráti kapcsolatok eredményesen fejlődnek. Tervbe vet­ték a két egyetem közötti tanárcserét. (ČTK). zete szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete a legalkalmasabb hely a leszerelés kérdésének megtárgyalásá­ra. Davies képviselő további kérdésére, mi a brit kormány véleménye az új szovjet javaslatokról, Lloyd azt vála­szolta, hogy „e javaslatok több pontja az előző szovjet javaslatokra emlékez­tet." tí O MM £HT&IPK; Áz ír nép szabadságharca Az ír nép hét éven át küzdött országa idegen bitorlói, megszálló erői ellen. Harmincöt évvel ezelőtt a brit elnyomók éles ellenállása dacára létrehozta az ír Köztársaságot. Azon­ban az írek még ma sem urak saját hazájukban. Írországot kettéosztották és északi részét idegen katonaság tartja megszállva. A brit imperializ­mus hat grófságot tart kezében, ame­lyek a sziget leggazdagabb területét képezik. Ez a mozgatója azon fegy­veres támadásoknak, amelyek a leg­utóbbi napok során Észak-Írország és az ír Köztársaság közötti határokon folytak. • Észak-Írországban megtámadták a katonai helyőrségeket, a rendőrállo­másokat, Bombák robbantak, megtá­madták a hadsereg lőszerraktárait. Mindez arról tanúskodik, hogy itt egy nagyon jól irányított szervezet műkö­dik, amelyről az hírlik, hogy ez a IRA, az ír Köztársaság-i hadsereg, amely mind Észak-Írországban, mint az Ir Köztársaságban illegalitásban van. E héten Dublinban gyűlést tar­tottak, amelynek célja a köztársasági hadseregnek élelmiszerrel és ruházat­tal való ellátására irányuló segítség I fokozása volt. Az IRA képviselői ki­jelentették, hogy tagjaik Észak-Íror­szág hegyeiben maradnak és kará­csonyra nem térnek vissza családjaik­hoz. A köztársasági rendőrség jelen volt ezen a gyűlésen, azonban egyál­talán nem avatkozott közbe. Ez Észak-Írország kormánya részéről a vádak özönét váltotta ki. Az Ir Köztársaság-i hadsereget tá­mogatja az ír lakosság jelentős ré­sze, amely úgy tekint rá, mint Íror­szág egysége erélyes úton való meg­teremtésének eszközére. Az ír kormány soha sem fogadta el az ország kettéosztását, hanem mindig úgy nyilatkozott, hogy békés eszközökkel akarja elérni az ország egyesítését. Az IRA, amely 35 évvel ezelőtt az ellenállási mozgalomból fejlődött, ez ügyben a kormány ellen foglalt állást és sohasem mondott le politikájáról. Időnként akciókat szer­vez, néha a határ mentén, máskor Észak-Írországban és néha magában Nagy-Britanniában. Nagy-Britannia Észak-Írországban kezében tartja a legfontosabb ipari területet. Az ír nemzet katasztrofális hely­zetben van. Létezését veszélyezteti a fiatal emberek állandó, úgyszólván Egyiptomi tudósításunk A megszállók agóniája Port Saidban Port Saidtól délre az Izmail, Kan­tara és az ENSZ lendóregységeinek El Baalahban székelő vezérkara kö­zötti utakon a felbőszült újságírók csoportjait láthatjuk, akik türelmet­lenül várják, hogy Port Saidba me­hessenek. Ettől a lehetőségtől a brit megszálló hatóságok mindeddig kö­vetkezetesen megfosztották őket. A 120 újságíró között a legjeleniőség­teljesebb világlapok tudósítói vannak képviselve a moszkvai Pravdától a New York Timesig, a Zsenminzsipaó­tól a brazíliai Rádióig, az TI Tempától a prágai Rudé Právoig. Az újságvrók Port Said megközelítésére a legszo­katlanabb kísérleteket teszik — csó­nak bérlésével, vagy' a Vörösfélhold szállítmányaival, a Szuezi-csatorna át­szelésével, a városnak a keleti sivatag oldaláról való megközelítésével stb. Azotnban minden igyekezet hiába­való. Habár az ENSZ erői Port Said háromnegyed részét kezükben tartják és a brit csapatok csak a belső város csekély részét a kikötővé, a Port Saidot Egyiptommal összekötő egyet­len út és vasútvonal a brit őrség ál­tal őrzött hídon vezet keresztül. Ez visszás helyzetet teremtett- Minket az Egyesült Nemzeteik erőinél akkre­ditáltak, amely erők 200 katonája el­lenőrzi" Port Said nagyobb részét, beleszámítva a polgári közigazgatást is, amely hajlandó minket fogadra és mindent amire szükséaük van, ren­delkezésünkre bocsátani. Azonban az ENSZ haderői által elfoglalt területre vezető egyedüli út az ango­lok által őrzött hídon megy keresztül, s ezért talán kénytelenek leszünk néhány papot várni. A brit parancsnokság azt a nsvetséges ja­vaslatot tette, hogy tíz újságírónak, akit brit beleegyezéssel választottak ki, megengedi, hogy rövid időre a városba lépjen. Ezt a javaslatot azon­ban valamennyi újságíró elvetette. A brit álláspont teljesen érthetet­len és csakis attól való félelemmel magyarázható, hogy a világ közvéle­ménye megtudja a teljes igazságot az imperia'ista „rendőrakció" eredmé­nyeiről. Ezért a brit hadsereg arra törekszik, hogy a lehető legtovább halogassa azt a pillanatot, amikor az igazság felszínre kerül. Az agresszív katonaság költözködé­sét újabb és újabb összetűzések kísé­rik. Egyiptom állandóan tiltakozik a megszálló katonaság itt-tartózkodása ellen. Egy brit katonatiszt elrablási­nak ürügyével a házakbaln és üzletek­ben kutattak. Külcin alakulatokat szerveztek, amelyek letörlik a fala­kon látható feliratokat és eltávolítják Nasszer elnök képeit. Tegnap a brit katonaság parancsot kapott, hogy két fehér kutyát üldözzön, amelyekre fe­kete festékkel .Eden" nevét írták. A brit parancsnokság l.iem képes a vá­rosban a rendet fenntartani és ezért beleegyezett abba, hogy ma Port Said­ba 350 egyiptomi rendőr lépjen. Az egyiptomi rendőrök vonatját az ENSZ egységeinek mozdonyvezetője irányí­totta. A vonatot virágokkal és Nasszer elnök klépével díszítették. A lakosság lelkesen üdvözölte a vonatot. Annak ellenére, hogy az ENSZ egységei vi­selték a felelőssége 1- a vonatért. Port Saidba való érkezése előtt átkutatták, hogy a rendőrökön kivül nem rejtőz­ködött-e el benne valaki más is. Burms tábornok, az ENSZ egységei­nek parancsnoka El-Baalakban azt mondotta nekünk, hogy az angolok titokcan tartják a távozás végleges időpontját, azohban úgy tűnik, hogy ez mjég e hét vége előtt megtörténik. „A karácsonyra haza" nevű akció a becsület és dicsőség né'küli visszavo­nulás. Az agresszorok elpusztított vá­rost hagynak hátra, amelyben járvány dúl. Az egyiptomi kormány elrendelte, hogy minden személyinek, aki Port Saidot az idegen egységek eltávozása után fel akarja keresni, igazolnia kei!, hogy paratífusz ellen ceoltották. Azonban azon gyűlölet ellen, ame­lyet a megszállók Port Said lakossá­gának szívébe oltottak, nincs a vilá­gon semmiféle szérum. teljes emigrációja, akik országuktjari nem látnak a maguk részére semmi­féle jövőt. A köztársaság lakóinak száma jelenleg 2 894 000. Ez a legki­sebb szám, amelyet valaha is felje­gyeztek. A lakosság száma emellett állandóan csökken. Dél-Irország földműves állam, azonban az ottani földművelés jelen­legi állapota nem y biztosíthatja a la­kosság megkívánható életszínvonalát. Egy átlagos farm mindössze egy csa­ládot képes eltartani, azonban a csa­lád valamennyi tagjának, kivéve a leg­idősebb fiút, munkát kell keresnie, mihelyt kinő a gyermekcipőből. Ezért a fiatal emberek többsége évente ezer számra hagyja el az országot és Ang­liába, vagy az Egyusült Államokba, Kanadába és Ausztráliába vándorol, ahonnan pénzküldeményekkel támo­gatják szüleiket. A farmerek arra a kérdésre, ho­gyan tudják magukat fenntartani, azt válaszolják: „Gyermekeket exportá­lunk." Írország e tragédiája a fő oka an­nak, hogy az „egységes Írország" követelése, amelyet az észak-irországi ipar megerősíthetne, mindig időszerű marad. A helyzetet bonyolulttá teszik az éles vallási ellentétek. Az Ir Köz­társaság erősen katolikus, míg a szi­get északi része buzgó protestáns. A brit kormány minden erejével arra törekedett, hogy ez ellentétet életben tartsa és felhasználja az ország tar­tós szétosztására. Észak-írországiban a kormány a legkisebb ellenállásra olyan intézke­désekkel válaszol, amelyek csak na­gyon kevésbé különböznek a fasiszta országokban alkalmazott intézkedé­sektől. A gyanús polgárokat bírósági ítélet nélkül börtönre vethetik. Akit azzal gyanúsítanak, hogy rokonszenvez az „Ir Köztársaság-i hadsereggel", minden eljárás nélkül más helyre hurcolhatják. Dél-Irország elszántan védelmezi függetlenségét. A súlyos elnyomás el­lenére a brit kormány sohasem volt képes az Ír Köztársaságban a máso­dik világháború idején támaszponto­kat létesíteni és nem merészkedik a kötelező katonai szolgálatot még Észak-Írországra sem kiterjeszteni. Dél-Irországban mindenki felháboro­dottan elítéli a brit kormány ciprusi, maláiföldi és kenyai politikáját, mert ez ugyanaz a politika, amely Eél-Ir­országot évszázadokon keresztül rab­ságban tartotta. Az Ir Köztársaság elmaradt klerikális ország, amelyben olyan szegénység uralkodik, mely a legna­gyobbak közé tartozik Európában és ahol erősen érvényesülnek a feleke­zeti viszályok. A határok két oldalán élő emberek­nek küzdeniök kell igazi szabadsá­gukért. Az ehhez vezető első lépés Írország egyesítése. Philip Bolsover. Az ellenforradalom vereséget szenvedett Magyarországon Kádár János m intet-e rel nö k nyilatkozata Budapest (ČTK) — Kádár János, a magyar forradalmi munkás-pa­rasztkormány miniszterelnöke december 19-én fogadta a német de­mokratikus rádió dolgozóit és válaszolt kérdéseikre. A sajtóértekezle­ten részt vettek a német demokratikus televízió, a DEFA filmtársa­ság dolgozói, valamint különböző államok haladó újságírói. OOOOOOOOGOOOOGOOG GXDOOOOOOO©OOOO0©©©OO©©O©©©©©©©@0©0O0©©©O@€XDOOO0OOOOOOGO SOeOöOOOCXSOOOOO^^ Kardelj elvtárs Leninre hivatkozott, aki 1917 februárja után ezt a jelszót tűzte ki: „Minden hatalmat a szovje­teknek!" A történelem igazolta ezen jelszó .helyességét, azonban emlékez­tetni kell arra, hogy Lenin ezzel a követeléssel a burzsoá kormány ellen lépett fel. Magyarországon azonban 1956. végén proletárhatalom van. Ilyen körülmények között elvileg helytelen azt követelni a munkáskormánytól, hogy a hatalmat a munkástanácsoknak adja át. Politikailag ez a követelés még inkább helytelen. A kormány nem támaszkodhat olyan •szervre, amelyet ellenforradalmi ele­mek támogattak, még akkor sem, ha ezt a szervet központi munkástanács­nak nevezik. Kardelj elvtárs bizonyára nem tudta, hogy abban az időben, amikor ezzel a kívánsággal állt elő, a központi munkástanács irányelveket adott ki a kommunistáknak az üze­mekből való eltávolítására. A Kardelj elvtárs által előhozott történelmi pél­da helyett mást lehetne alkalmazni, amely jobban megfelel a magyar fel­tételeknek. 1921-ben, az ellenforra­dalom kronstadti lázadásának idejé­ben az ellenforradalom ezt a jelszót adta ki: „Minden hatalmat a szov­jeteknek, azonban a szovjeteket bol­sevikok nélkül". Kádár János bevezetésül a nyugati rádióban a személyéről terjesztett .hírekről emlékezett meg, amelyek sze­rint állítólag eltűnt, agyonütötték stb. Ezekre a hírekre Mark Twainnek, a nagy amerikai humoristának szavai­val felelt, hogy ezek a hírek enyhén túlzottak. A hasonló híreket terjesztők kívánságának nem tehet eleget, mert nagyon sok dolga van. £rra a kérdésre, hogyan ítéli meg a jelenlegi magyarországi politikai és gazdasági helyzetet, Kádár János ezt válaszolta: A magyarországi politikai helyzetet az jellemzi, hogy az ellenforradalmi elemek vereséget szenvedtek. Ebben jelentős érdemeket szerzett a kor­mány, a párt és a forradalmi tömegek. Az ellenforradalom elleni harc kezdet­ben katonai volt, amely később poli­tikai küzdelemre változott. Amíg a katonai harc viszonylagosan rövid idő alatt november 4-e után néhány napon belül befejeződött, a politikai küzde­lem hosszantartó és még elég hosszú ideig nem ér véget. A miniszterelnök rámutatott a ma­gyarországi politikai helyzet több jel­lemvonására, amelyek két héttel ezelőtt merültek fel. Ezen új jellemvonások­hoz tartozik, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt átszervezte sorait és munkája megindult országszerte. Pártunk munkájával azonban még nem lehetünk megelégedve, viszont az el­lenforradalomnak ez nagyon soknak tűnik. Más fontos jellemvonás, hogy a bu­dapesti dolgozók a főváros utcáira mentek. Több helyen magyar és vörös zászlókkal tüntettek a kormány mel­lett és ez a tény a reakció körében pánikot keltett. A vidéki munkásoknál a budapesti példa váltotta ki azt a kí­vánságot, hogy ugyancsak tüntesse­nek. Amikor például Marosán minisz­ter Baranya megyébe érkezett, 2000 munkás vonult ki eléje, akik szintén hallottak a budapesti mani­fesztációkról és ugyancsak tüntetni akartak. Marosán elvtárs először igye­kezett erről lebeszélni őket, később azonban maga állt a menet élére, amely Pécs város utcáin haladt. Más városokban is voltak hasonló példák. További új jellemvonás, amely mint­egy 14 nappal ezelőtt merült fel — az ellenforradalom provokációi. Igy pél­dául az ellenforradalom a demonstrá­ció számára mintegy 150 hisztérikus nőt szerzett, akik a parlament felé meneteltek és meg akarták koszorúzni Kossuth emlékművét. A térre azonban nem engedték őket, hogy megakadá­lyozzák a provokációkat. Amíg ezek­kel az asszonyakkal folyt a tárgyalás, az egyik tiszt szemben a munkásmoz­galom történelmi múzeumának épületében gyanús alakot vett észre. Ezután 30 katona átkutatta ezt az épületet és a tetőn gépfegyvert talált, amelyet a provokatőrök már nem tud­tak elvinni. Nyilvánvaló, hogy lőni akartak a tüntető asszonyokra. Nem lett volna könnyű bebizonyítani, hogy a kormányt nem terheli felelősség ezért a vérontásért. Az ellenforrada­lomnak akkor bel- és külpolitikai okok miatt szüksége volt erre. Az ENSZ-ben Magyarország ellen fellépő hatalmak zavarba jöttek, mert elvesztették bizonyítékaikat, ugyanis Magyarországon hosszabb idő óta egy lövés sem volt. A parlament előtti tervbe vett provokáció meggátlásával az ellenforradalomra új csapást mér­tek, amelyre az nem számított. A magyar rendőrség október 23. után bizonytalanul lépett fel. Az ellen­forradalmároknak mind a biztonsági szervekben, mind a hadseregben álha­zafias és demagóg jelszavakkal sike­rült zűrzavart kelteni. Azonban a kormánynak sikerült új fegyveres ala­kulatokat szerveznie és a rendőrség is szilárd vezetés alá került. Ezért az ellenforradalmi provokáció elfojtásánál már nem volt szükség a szovjet csa­patok segítségére, ezt u új rendőr­ség és a hadsereg ma*, is ellátta. Újdonságként hatott, hogy a forrada­lom erői az ellenforradalom elleni harcban bátran felléptek és sikeresen beavatkoztak. A munkástanácsok kérdésében Ká­dár János kijelentette, hogy már az októberi események előtt tervezték megalakításukat. Azt hisszük, hogy ezek hasznos szervek a vállalatok gaz­dasági vezetésében. A munkástanácso­kat azonban rendkívüli feltételek kö­zött hozták létre. Ezért működésük­kel kapcsolatban nehézségek merültek és merülnek fel. A munkástanácsok első választásait befolyásolta a kom­munistaellenes és az ellenforradalmi hangulat, amely a választások idején uralkodott. Ezáltal a munkástanácsok­ba olyan elemek kerültek, amelyek az utóbbi időben mint munkások dol­goztak ugyan, de régen tőkések voltak. A munkástanácsok megtisztítása ezen elemektől maguknak a munkás­tanácsoknak a feladata. A tisztogató folyamat már megkezdődött és sikere­sen be is fejeződik. Az ellenforrada­lom szerepet vállalt a munkástaná­csokban, amikor meggyőződött róla, hogy igazi forradalmi kormány ural­kodik az országban. Az ellenforradal­mároknak nehezen ellenőrizhető mód­szerekkel sikerült úgynevezett köz­ponti szerveket létesíteniük. Meggyő­ződtünk róla, hogy ezek a központi szervek valóban ellenforradalmi tevé­kenységet fejtettek ki. Magukhoz akarták ragadni a legális hatalmat. Ezen kísérletek ellen síkra kellett szállnunk. Abba a vitába, amely e kérdés körül kibontakozott és amelyről úgy véljük, hogy a magyar nép belügye, kívülről is beavatkoztak. Sajnálatra méltó tény, hogy abban az időben, amikor a „Szabad Európa" hatalmat követelt a központi munkástanácsnak, Kardelj elvtárs, a szomszédos baráti Jugoszlá­via vezetőinek egyike e kérdésben állást foglalt. Meg vagyok győződve, hogy a kérdést más szemszögből látta. Azt mondotta azonban, helytelen, hogy a magyar kormány nem támaszkodik a munkástanácsokra. Ügy gondolom, mi Magyarországon jobban tudjuk megítélni a helyzetet, mint Kardelj elvtárs Jugoszláviából. Nézete helytelennek tűnik előttünk. Meg vagyunk győződve róla, hogy a központi munkástanács azon követe­lése, hogy fegyveres erőkkel rendel­kezhessen, kizárólag az ellenforrada­lom követelése volt. Azt hiszem, hogyha Kardelj elvtárs ezeket a kö­rülményeket megismeri, megváltoz­tatja álláspontját, annál is inkább, hogy a Budapesti Központi Munkás­tanács 12 tagja, akik távolról sem rendelkeznek olyan marxista tudással, mint Kardelj, lemondott az ellenfor­ÜJ SZÔ 1956. december 21.

Next

/
Thumbnails
Contents