Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-20 / 354. szám, csütörtök

Jó szakszervezeti munka szép eredmények A demői bányáról mint olyan üzem­ről kell beszélni, ahol a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legutóbbi határozata után nyomban hozzáfogtak a szakszervezeti munka megjavításá­hoz. Pedig itt feladataikat eddig sem hanyagolták el. A nevelőmunkára ed­dig is nagy gondot fordítottak. Kötelességüknek tartották, , hogy minden fontosabb problémát a dol­gozókkal közösen megvitassanak. Ügyeltek arra, hogy a dolgozókat mind a kül-, mind a belpolitikai hely­zetről mindig idejében tájékoztassák. Erre nagyon jó szolgálatot tett az üzemi hangszóró, és azok a röplapok, amelyeket a szükségleteknek megfe­lelően adtak ki. Zsiak Dezső, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke mondta el, hogy mind az összüzemi gyűléseket, mind a termelési értekezleteket eddig is rendszeresen megtartották és ma is rendszeresen tartják. Az összüzemi gyűléseken mindig alaposan megtár­gyalják az üzem életével összefüggő problémákat. Ezt megelőzően a kül­döttek előadások keretében ismertet­ték napjaink fontos eseményeit. Az üzem dolgozói részéről az elő­adások mindig vitákat váltanak ki. A viták során a dolgozók rámutatnak eredményeikre, de nem titkolják hi­báikat sem. Az értékes hozzászólások­kal mindig növelik a gyűlések színvo­nalát. A viták különcsen akkor érde­kesek, mikor tapasztalatátadásról van sző. A legjobb dolgozók felszólalásait, melyekben eredményeikről beszélnek, tetszéssel fogadják. A kisebb teljesítményű dolgozók isokszor maguk kérik a kiválóbb tel­jesítményűeket, hogy beszéljenek a munkában eddig szerzett tapasztala­taikról és adják át munkamódszerei­ket. A kiemelkedő teljesítményeket elért dolgozók ezt mindig szívesen teszik, örömmel beszélnek munkájukról, és nagy segítségükre vannak a többiek­nek tapasztalataik átadásában. Hogy a kiváló dolgozók nemcsak magukkal, és nemcsak a maguk eredményeivel törődnek, ebben nagy részük van a szakaszbizalmiaknak, akik a felvilá­gosító munka keretében hívják fel a dolgozók figyelmét a tapasztalatát­adás szükségességére és arra, hogy a termelés szempontjából milyen nagy jelentőségű, ha a kiváló eredménye­ket nemcsak egyesek érik el. A termelési értekezleteknek, me­lyeket a legjobb dolgozók bevonásá­val hetenkint egyszer tartanak, szin­tén sok hasznát veszik. Munkájuk eredménye azt mutatja legjobban, hogy összüzemi tervüket december 20-ra teljesítik. Az üzem egyik leg­jobb részlege, a Dénes-bánya elő­irányzott tervének már december 3-ra eleget tett. A termelés és a nevelőmunka terén elért eredmények Dernőn is arra ösz­tökélik a szakaszbizalmiakat és min­den dolgozót, hogy a jövőben meg­tartsak eddigi eredményeiket. Jelenleg, hogy terveiket sikeresen teljesítik, megelégedettek és azon gondolkoznak, milyen előkészületeket kell tenniök, hogy sikerrel kezdhes­senek a második ötéves terv második évéhez. Arra az elhatározásra jöttek, hogy a mostani legfontosabb feladat­ként a munkahelyek felülvizsgálását és rendbeszedését kell tartaniok. Már most hozzáfogtak a jövő évi tervek szétírásához. Ezzel azt akarják elér­ni, hogy a termelés a jövő évben is egyenletes legyen. Áz üzem dolgozóira háruló munká­ból a szakaszbizalmiak alaposan ki­veszik részüket és így munkájukért elismerés illeti a Dénes-bányában dol­gozó Zsemlicska János, Duzsik Pál, és Varga László, valamint a Májhegyen dolgozó Lenkei Mihály, Hanuscsák Mi­hály, Fábry Lajos, és Kovács István szakaszbizalmiakat. A szakaszbizalmiak a jó munká­hoz — amellett, hogy részt vesznek a gyűlések és sajtómegbeszélések megszervezésében — azzal is nagy­ban hozzájárulnak, hogy mind a ter­melési értekezletek határozatait, mind a több' fontos problémát a dolgozókkal saját munkahelyükön beszélik meg. Igy személyi felvilágosító munkát vé­geznek és azon vannak, hogy a dol­gozók mindenről megbízható értesü­léseket szerezzenek. Hogy a dernői üzemben a szakszer­vezet nem hanyagolta el munkáját, még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kell jobban dolgozniok. Fokozni kell tevékenységüket mind a szak­szervezeti, mind a többi vezetőknek. S hogy ez a gyakorlatban így is lesz, erre az nyújt biztosítékot, hogy mun­kájuk megjavítása érdekében alapo­san áttanulmányozták a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom határoza­tait és mindazokat a beszámolókat, melyek napjaink fontos eseményeivel foglalkoznak. A beszámolók és határozatok tanul­mányozása során feltárják fogyatékos­ságaikat, és megállapítják azokat a feladatokat, amelyeket üzemükben a további jó munka érdekében teljesí­teniük kelL (zsa) Munkaviszony megkötése a járási nemzeti bizottság munkaerőügyi szakosztályainak beleegyezése nélkül Azok az alkalmazottak, akik az ál­lami és gazdasági apparátus munkája minőségének megjavítására Irányuló intézkedésekkel összefüggésben mun­kahelyet változtatnak és más alkal­maztatást találnak, a kormány 1945. november 16-i határozata értelmében nem kötelesek kikérni a járási nem­zeti bizottság munkaerőügyi osztályá­nak előzetes beleegyezését az új munkaviszony megkötéséhez. Ezen alkalmazottak eddigi munkaviszo­nyuk felbontására vonatkozó bizonyít­ványát a munkába való belépési iga­zolvány pótolja. A Munkaerőügyi Mi­nisztériumnak a 235/56. számú hiva­talos közlönyben megjelent idevonat­kozó hirdetményét 1956. december 1-től kezdődő — visszamenő hatály­lyal — adták ki. Svitek Pál szabász felöltőt próbál a vevőn. Készül az új ruha Me« MM»«MM Mt M»»M M> M M> MMMM MI M Mai fényképriportunkban mun­katársunk a púchovi Makyta ruhá­zati vállalat modellkészítő üzemé­ben tett látogatásáról számol be. Ebben az üzemben varrják azokat a ruhákat, amelyeket a divatbemu­tatókon láthatunk s amelyek soro­zatgyártása attól függ, tetszenek-e vagy sem. A modelleken kívül az üzem megrendelésre is dolgozik, s kiváló eredményt ér el: havonta 350 mértékre szabott, kiváló mi­nőségű női és férfiruhát készít. J. Sluka. Steiner István szabó a női felöltőt igazítja. A női felöltő egyébként az üzem „specialitása", mert ezekből vált be a legtöbb modelljük. Borza Rudolf kiszabja a szövetet. Ladislav Veselský, az lizem egyik dolgozója varrja kabátot. A televízió segítsége népgazdaságunkban Az Eduard Severin mérnök kollektívája által szerkesztett első cseh szlovákiai hordozható ipari televíziókészülék nagy lehetőséget nyújtott lehető legnagyobb mértékű gyakorlati felhasználására az iparágakban. Mi­roslav Laipert mérnök, postaügyi miniszterhelyettes, a csehszlovák televízió építési kormánybizottság elnöke ezzel kapcsolatban válaszolt a fontos új­donság ipari kihasználásának kérdéseire. — Milyen iparágakban és milyen módon lehet kihasználni nálunk az ipari televízió előnyeit? — Az ipari televíziót a társadalmi munka számos körzetében, az iparban, közlekedésben, tudományban és min­denütt leihet érvényesíteni, ahol bizo­nyos folyamatokat nem lehet köze­lebbről figyelemmel kísérni az egész­ség megkárosítása nélkül. Az ipari televízió védelmezi az egészségtelen környezetben, főleg porban, sugárzás­ban, röntgennel, atomenergiával stb. folytatott munkában dolgozó és eze­ket irányító emberek egészségét. Nö­veli a közlekedési biztonságot, mert lehetővé teszi a fontos csomópontok egy helyről való irányítását. Az ipar­ban lehetővé teszi néhány gép, vagy munkaszakasz egyidejű irányítását és a közelről hozzá nem férhető terme­lési folyamatok figyelemmel kiséré­sét. Az iskolaügyben, orvostudomány­ban és a tudomány küldönféle ágaza­taiban több megfigyelő kísérheti egy­idejűleg figyelemmel a fontos kísér­leteket, operációkat stb. Az ipari televízió e nagy előnyeit figyelembe véve a kormány 1956 jú­liusában meghagyta a csehszlovák televízió kiépítésével foglalkozó kor­mánybizottságnak, hogy dolgozza ki a televízió népgazdaságban való fel­használásának javaslatát. — Hogyan teljesítették ezt a ja­vaslatot? — A kormánybizottság először be­szélgetést rendezett a központi hi­vatalok és a tudományos intézetek képviselőivel ezen újdonság kihaszná­lásának lehetőségeiről, bemutatták berendezésünk próbatípusát is. A be­szélgetés folyamán kitűnt, hogy az ipari televízió és felhasználása ná­lunk kevéssé ismert dolog. Ezért a kormánybizottság elhatározta, hogy brosúrát ad ki, amelyben gyakorlati példákon mutatja be az új csehszlo­vák szerkezet felhasználásának lehe­tőségeit. Gyártásának gyors megin­dítása érdekében számos hatékony intézkedést javasolt a kormány. — Hogyan fogják biztosítani az ipari televízió berendezésének gyár­tását? — A Finomgépipari Minisztérium feladata, hogy 1957 végéig legalább 100 ilyen szerkezetet készítsen nép­gazdaságunk számára és a nyert ta­pasztalatok alapján különleges ké­szüléket készítsen elő az egyes minisztériumok követelményei szerint. Most az a fó, hogy az összes minisz­terek és a Csehszlovák Tudományos Akadémia is hiztasítsák az ipari tele­vízió felhasználása megfelelő módjá­nak a tanulmányozását és hogy be­jelentsék e berendezések gyártásával kapcsolatos követelményeiket a fi­nomgépipar dolgozóinak. Ily módon biztosítják, hogy az ipari televízió je­lentős mértékben hozzájáruljon a munkaterme'ékenység és a munkabiz­tonság emeléséhez és új, soha­sem sejtett lehetőségeket nyisson gazdasági és kulturális építésünk üte­mének meggyorsítására. A lánctalpas traktor ref lektorai­nak fénycsóvái mintegy ösz­szeölelkezve széles sávon belefürkész­tek a sötét éjszakába, miközben a ha­talmas erejű motor mély dörgéssel húzta maga után az ekét a muzstai szövetkezet határában. Sehol egy csil­lag, bizonyára sűrű felhőréteg mögé bújtak az égbolt szentjános bogarai, s épphogy nem esett az eső. Szabó Sándor traktoros egykedvűen mered az egyhangú éjszakába. Nagy­ritkán egy-egy megriadt nyúl futott át a fénysávon, s azután a szürke me­ző ismét unalmasan ásított a traktor égő szemeibe. Olykor azonban Szabó hátrafelé is tekintett. Az ekén ott „nyargalt" a társa, Kurc István, aki­nek arcát gyéren világította meg a hátsó lámpa. Ez azonban elegendő volt ahhoz, hogy a traktor vezetője meg­lássa társa nyugodt arcát, s azután ismét behúzta a fejét a fülkébe. A DT-54-es vezetője hirtelen felfi­gyelt. Ott, ahol a fény beleveszett a sötétségbe, megjelent egy imbolygó ár­nyék. Egy ember sietett szembe a traktorral. Vajon ki lehet az? — gon­dolta Szabó, kis idő múlva mosoly reb­bent át arcán, felismerte a köbölkúti gépállomás igazgatóját, Horniak Fe­rencet, aki gyors léptekkel taposta a csúszós talajt. A traktoros hátraszólt társának: — Vendég jön, Pista! — Hangját azon­ban elnyomta a motor dörgése és társa csak akkor értette meg, miről van szó, amikor a gép megállt és az igaz­gató alakját megvüágitotta a hátsó lámpa fénye. A traktorosokon meglátszott, hogy kellemesen érinti őket ez az éjszakai A FÉNYEK KIALUDTAK látogatás. Kurta, de barátságos köszö­nés után rövid beszélgetés indult meg. — Megy a munka fiúk? — kérdezte az igazgató. — Megy, csak kissé csúsznak a lán­cok, de nem baj, ha nem megy más­ként az egyik lánccal bemegyek a ba­rázdába és mégis csak halad a munka — feleli magabiztosan a traktoros. — Es az eke? — fordul az ekeke­zelőhöz. — Kicsit ragad, de azért megy a dolog — magyarázza a kérdezett. Ezek ketten mindenről tudnak. Ez nem is csoda, hiszen gyakran váltják egymást. Egyszer egyik ül a trakto­ron, egyszer a másik. Így jobban megy a munka, s valamivel változatosabb is. Kis idő múlva újra feldörög a gép motorja, s az igazgató a traktoros mel­lé kapaszkodik, kerül egyet a gépen s azután távozik. Tálán Karvára megy vagy Bátorkeszire. Akárhova is megy, mindenütt lát traktorosokat dolgozni az éjszakában. A traktorosok jóleső érzéssel bú­csúznak. Lám, a vezetők is ébren van­nak, hol itt tűnik fel az igazgató, hol ott. Varga diszpécser, vagy a főmér­näk és mások. Tudni akarják, hogyan megy a munka, nem hiányzik-e a fiuk­nak valami. Minek várni reggelig, ha az esetleges hibát ki lehet javítani hamarabb... H a figyeljük a traktorállomás dol­gozóinak munkáját, csupa ele­ven kép tárul elénk. Valamelyik reggel például egy lánctalpas traktor, az újfalusi szövetkezet egyik' tábláján vesztegelt. Azt mondták egyesek, hogy nem lehet szántani. Varga diszpécser megnézte a dolgot. Azon a táblán, me­lyen a traktor állt, valóban nem lehe­tett szántani. De csak egy táblája van a szövetkezetnek? — Meg kell nézni másutt is — mondta Varga József. Meg is nézik a talajt másik parcellán is. Lám, akadt olyan hely, ahol meg­indulhatott a munka, s amíg ezt fel­szántották, már rá lehetett menni az előbbi táblára s a felszántott terület tovább szaporodik. Az is előfordul, hogy valamelyik gép leáll. Ez nem is csoda. Nehéz a talaj, miami eltörik, sürgősen javítani kell. Ilyenkor a gépállomáson megszólal a telefon s a traktoros pontosan meg­mondja, mi a hiba, s milyen alkatrész­re van szükség, s a szerelők egy-ket­tőre a helyszínen teremnek. Jónás Ferenc, Korhányi Béla, Tóth János és Izsó József szerelők mindenkor készen állnak és nagy érdemük van abban, hogy üzemzavarok miatt nem sokat késlekedik a munka. n ecember első napjaiban, amikor U a fagyos föld felengedett, sok Szó esett a gépállomáson arról, hogyan lehetne emelni a napi teljesítménye­ket. A gépállomásnak az idén 2000 hektárral több tett a szántanivalója. Tavaly ősszel ugyanennyi hektár ma­radt felszántatlanul. Ezt a „teljesít­ményt" nem akarták megismételni az idén. De mit lehet tenni? A kerekes traktorok el-elakadták a sárban, teljesítményük kicsi volt, s ezzel szemben az üzemanyagfogyasztás egyre nőtt. Ha így megy tovább, oda­lesz a tartalék, amelyet a nyáron meg­takarítottunk — mondták többen is. Tenni kell valamit! És tettek. A ke­rekes traktor traktorosait beosztották a lánctalpas traktorokhoz ekekezelők­nek meg vezetőknek is. Ezzel megkét­szereződött az éjszakai műszakokra beállított lánctalpas traktorok száma. Már 30—32 lánctalpas traktor dol­gozott két műszakban. S az eredmény? — Az eredmény? — ismételte Varga József diszpécser is. — Amíg a kere­kes traktorok is dolgoztak, naponta 130—140 hektárnyi területet szántot­tak fel az állomás gépei. Az át szerve ­.zés után 200—210 hektárnyi területre nőtt a napi teljesítmény. Így áll a dolog. Csak gondolkozni •*• kell és mindjárt kisül, hogy a jó dolgon is lehet javítani. Őszintén mondva, azonban nem elegendő csupán a gépállomás dolgozóinak jóakarata, de fontos az is, hogy a szövetkezet esek is elősegítsék a traktorosok munkáját azzal, hogy idejében takarítsák be az őszi termést, tisztítsák meg a földe­ket a kórótól és egyebektől. Most ezen a téren is javult a hely­zet. A muzslai traktorosbrigád zömök vezetője, Porubszky Baltazár elégedet­ten mondja. — Ebben az évben jobban ment a munka mint tavaly, amikor 300 hek­tárnyi terület maradt tavaszra. Most már készen vagyunk az őszi szántás­sal. — Miért? — kérdezzük. — Megjavult a szövetkezet és a traktorosbrigád között az együttmű­ködés. A szövetkezetesek idejére be­takarítottak mindent az útból, — hang­zik a meggyőző felelet. Azután arról van szó, hogy a traktorosok is részt vettek azon a gyűlésén, amelyen a szövetkezetesek megtárgyalták a kormány levelét. Igy volt ez másutt is, mert hiszen a traktorosok nagy része szövetkezeti tag és teljes mértékben érdekelve van a szövetkezet eredményem. Szó volt a levélről az olyan községekben is, mint Szálkán, ahol még nincsen szö­vetkezet, de van traktorosbrigád. Itt is sok szó esett arról, hogyan lehetne többet termelni, hogy a falu népe még jobban élhessen. Már kialudtak a fények a párkányi járás szövetkezeteinek határaiban, ami annyit jelent, hogy a traktorosok el­végezték a nagy feladatot. IV o ne siessük el a dolgot, mert a köbölkúti traktorállomás traktorosainak reflektorai ismét fény­kévékkel szórták be az éjszakát az ógyailai, érsekújvári és a zselízi járá­sok egyes szövetkezeteinek földjein, mert a köbölkúti gépállomás traktoro­sai az említett járásokban is hozzá­járultak munkájukkal ahhoz, hogy töb­bet teremjen a föld. MIKLYA JÄNOS OJ SZO 1956. december 20.

Next

/
Thumbnails
Contents