Új Szó, 1956. december (9. évfolyam, 335-363.szám)

1956-12-19 / 353. szám, szerda

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén ©Hangzott felszólalások (Folytatás az 5. oldalról.) álá kell rendelni — a kultúrát, gazdaságot, politikát, a pártot — akik azt hiszik, hogy jobban tudják, mint a párt, mi a tömegek óhaja. Egyes Íróink helytelen liberalista nézeteinek elemeése után Krno elvtárs az írásszabadság kérdésével foglalkozott. Nálunk a szabadságnak erős, hatalmas szárnyai vannak — mondotta — de ezeknek a szárnyaknak a felhőket kell szétoszlatniok, nem pedig népünk elől az igazság napját eltakarniok. Mit jelentene a szabadság a proletárdiktatúra nélkül, a párt nélkül, amelynek megvan a szilárd szervezete és kötelező fegyelme? A mai világban minden kommunista állásfoglalásának alapköve — mondotta befejezésül — a gondolkodás forradalmi ideológiája, s a Szov-' jetunió iránti szeretet. Fejlesszük tovább a CSISZ-nek ifjúságunkra gyakorolt befolyását Milan Rázus elvtársnak, a CSISZ szlovákiai KB elnökének felszólalásából A magyarországi eseményekből komoly tanulság számunkra az a tény, hogy éppen az ifjúság volt az, amely elhagyta magát ragadtatni a népi demokratikus rendszer ellensjégeinek demagóg és provokációs jelszavaitól és az ellenforradalom eszközévé vált. Nem lehet szemet húnyni afelett, hogy mi előzte meg az ifjúság fellépését a népi hatalom ellen. Figyelmet érdemel, hogy az ifjúsági szövetség kebelében különféle körök létesültek, amelyek küldetésük elhanyagolása 'és liberalista felfogása következtében itt-ott hamis eszméket hirdettek a demokráciáról és szabadságról, bírálták a párt irányvonalát és a szabad véleménynyilvánítás köpenye alatt zavart idéztek elő a fiatalok gondolkodásában. Ezek a körök nemcsak az ellenforradalom ideológiájának fegyvertárává váltak, hanem alapját képezték annak, hogy a diákság a népi demokrácia ellen fegyveres támadásba bekapcsolódott. A tapasztalatlan és éretlen fiatalokat sikerült a nacionalizmus és a nagy-magyarországi sovinizmus mérgével megmérgezni és egyeseket a fiatalok közül á becsületes haladó polgárok gonosz gyilkolására rábírni. Tudjuk, hogy a külföldi és belföldi reakció nálunk is nagy reményeket helyezett az ifjúságba és a diákságba, de ezek a remények semmiképpen sem váltak be. Az egész ifjúság és főleg a munkás- és parasztifjúság még szilárdabban tömörült a párt köré. A világesemények iránti nagy érdeklődésüket és állásfoglalásukat új építő kötelezettségvállalásokkal fejezték ki, a magyar dolgozó nép javára gyűjtést rendeztek a szolidaritási alapra. Az ifjúsági szövetségbe a magyarországi események óta 10 259 új tag lépett be, s ezek jelentős íésze a magyar nemzetiségű fiatalok soraiból került ki. Ilyen állást foglalt el hazánkban az ifjúság, mivel a párt egységes és szilárd, mivel a nép bizalmára támaszkodik, amely napról napra meggyőződik a párt politikájának helyességéről, mivel a párt egyre nagyobb gondot és figyelmet fordít az ifjúságra. Annak ellenére, hogy az ifjúság általában helyes álláspontot foglalt el, nem szabad elfelejtenünk, hogy, előfordultak — bár csupán egyedülálló — negatív tünetek is. Elsősorban arról van szó, hogy egyes kérdések a fiatalok előtt részben még mindig nem világosak és ezért nagy igyekezetet kell kifejteni, hogy minden fiatal helyesen fogja fel a legutóbbi események lényegét, hogy helyes állásfoglalásra jusson ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Elsősorban a főiskolákon kell bátrabban és élesebben támadnunk a helytelen és ellenséges nézeteket, a liberalizmust, a kispolgári radikalizmust és a burzsoá-nacionalizmust. A szlovák főiskolákon fennálló helyzettel részletesen foglalkozott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának irodája. Megmutatkozott, hogy egyes helytelen hangulatok és fellépések okait elsősorban a párt- és CSISZ-szervezetek hiányos munkájában, a hallgatók rossz osztályösszetételében és ennek következtében a főiskolákon uralkodó kispolgári légkörben kell keresni, ami éltető talaja a szocialistaellenes, pártellenes elemeknek. Ezt az állapotot főként a politikai nevelő munka megjavításával, a hallgatók osztályösszetételének megjavításával és azzal lehet eltávolítani, hogy nem leszünk elnézők az ellenséges hangulatok terjesztőivel szemben. A hallgatók osztályösszetételének megjavítása a párt-, és szakszervezetek s a CSISZ-szervezetek és természetesen az iskolai szervek feladata lesz. Amikor a politikai nevelő munkáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, mily nagy jelentősége van a fiatalok bekapcsolásának a pártiskolázásba és annak, hogy figyelmet kell fordítani az ifjúsági szövetségben működő olvasó- és más kör tevékenységére a politikai iskolázás keretében. Ebben az évben lényegesen egyszerűbbé és hozzáférhetőbbé vált a politikai nevelő munka egész rendszere úgy, hogy az ifjúság minél nagyobb számban kapcsolódhassák be ebbe a munkába. Ezen a téren nagy felelősség hárul az ifjúsági szövetségre. Pártszervezeteink számára sem lehet közömbös, hogy az ifjúsági köröket ki vezeti és hogy az egyes kérdéseket hogyan magyarázzák meg. Az ifjúság szocialista nevelésében elsőrendű fontossága van a kollektívának. Meg kell mondani, hogy ifjúsági szervezeteink csak kismértékben ilyen kollektívák; nem veszik tekintetbe az ifjúság érdekeit és vágyait, nem használják fel a legkülönbözőbb vonzó formákat a szilárd ifjúsági kollektívák megteremtésére. Az ifjúsági szervezet nem teljesítheti sikerrel küldetését, ha tevékenységének csak az egyik oldalát nézi, azaz vagy az ifjúság részvételét az építő folyamatban, vagy pedig a szabad időben végzett tevékenységet. Az ifjúsági szervezetekben főleg a szabad időben kifejtett tevékenységet becsülik le. És éppen itt lehet felhasználni a különféle vonzó formák egész skáláját, mint pl. a természetjárást, a sportversenyeket, a táborzást, kultúresteket, beszélgetéseket, kérdések és feleletek estjét, a társasjátékokat és szórakozást. Elsősorban ebben különbözik az ifjúsági szervezet a többi szervezetektől és elsősorban ez teszi őt ifjúsági szervezetté, ez teszi lehetővé számára, hogy hatást gyakoroljon a többi fiatalokra is. Az ifjúsági szövetség befolyása a szervezetlen ifjúságra még mindig nem kielégítő. Ez a kérdés annál fontosabb, mert egyes üzemekben a szervezettség még alacsony fokon áll. Ott, ahol az ifjúsági szövetség nem terjeszti ki figyelmét minden egyénre, annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy ezekre a fiatalokra különféle idegen, gyakran ellenséges elemek is befolyást gyakorolhatnak. Főként a nagyobb városokban kell megteremteni az anyagi feltételeket ahhoz, hogy az ifjúság népművelési központokban, körökben találkozhassék, hogy hasznos, kulturális, sport és más tevékenységgel töltse szabad idejét. Azok közé a fontos kérdések közé, amelyeknek jelentőségét kiemelik a magyarországi események, tartozik az ifjúsági szövetségben levő kommunisták munkájának irányítása. A CSISZ évzáró taggyűlése és járási konferenciái, amelyeken a bizottságokat választották meg, mutatják, hogy az ifjúsági szövetségbe több bevált fiatal párttagot és tagjelöltet kell küldeni, a CSISZ legjobb funkcionáriusait és tagjait tagjelölteknek kell felvenni és így szilárdítani a CSISZ-ben a párt magvát. Az ifjúság körében végzett munka fontos részét képezi a párttevékenységnek. amit sohasem szabad elhanyagolnunk. A kommunistáktól, akik az ifjúsági szervezetekben és szervekben dolgoznak, a párthoz való legszorosabb viszonyt kell megkövetelni, arra kell őket vez'etni, hogy következetesen megvalósítsák és védelmezzék a párt politikáját és irányvonalát, harcoljanak az ellenséges nézetek ellen, szilárdítsák az egész ifjúsággal való kapcsolatot. így az ellenségnek sohasem sikerül éket verni a párt és az ifjúság közé, az ifjúság pártunk vezetésével a munkásosztály oldalán, hűségesen küzd majd ragyogó szocialista céljai megvalósításáért. Az ifjúságot vezessük a mezőgazdaság megsegítésére Augustin Major elvtárs felszólalásából Major elvtárs felszólalása elején összegezte a CSISZ-tagok eddigi munWaeredményeit a falvakon, mint pl. a takarmányfélék silózásában, a rétek és legelők rendbehozatalában, majd így folytatta: „Ez idén szövetkezeteinkben a CSISZ-munka új formája született meg — a szövetkezet ifjú tagjainak tömörülése a CSISZ ifjúsági munkacsoportjaiban és kollektíváiban. Ezek a csoportok főleg az új munkaformák bevezetésére törekedtek és jó eredményeket értek el. Például a Dolná krupa-i EFSZ egyik ifjúsági csoportja 30 000 koronával nagyobb jövedelmet biztosított a szövetkezetnek, mint ajiogy azt tervezte. Dvorníkyben az ifjúsági csoport öt hektár cukorrépát művelt meg és hektáronként 210 mázsa hozamot ért el, míg a t'

;bbi szövetkezeti tagok 180 mázsa átlagos répahozamot értek el hektáronként." A CSISZ-szervezet ilyen munkaformájának nagy 'jelentősége van a fiatal szövetkezeti tagok nevelésén kívül abban is, hogy az ifjúság soraiból újabb ta'iokat nyer meg a földművesszövetkezetekbe. Az iglói járásban levő jamníki EFSZ példája mutatja, hogy a CSISZ-tagok soraiból kikerülő ifjú szövetkezeti tagok lelkes agitátoraivá váltak a szövetkezet fejlesztésének. A szövetkezetbe jelentkező CSISZ-tagokból agitkettősöket szerveztek, melyek meglátooatták a földműveseket és megI S 7 ô 1956. december 14. győzték őket az EFSZ-be való belépés jelentőségéről. Rimaszombatban faliújságot szerkesztettek, amelyen propagálták a szövetkezet gazdálkodásának eredményét, a szövetkezeti tagok jövedelmeit, ifjúsági látogatásokat rendeztek a szomszédos községekbe, beszélgetéseket készítettek elő arról, mit nyújt a szövetkezet a földműveseknek stb. A senicai „Slovenský hodváb" ifjú munkásainak kezdeményezése, akik a čáčovi EFSZ-be jelentkeztek tagokként, hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal földművesek meggyőzték szüleiket a szövetkezeti tagság előnyeiről. Jó volna, ha ezeket a munkaformákat és tapasztalatokat átvennék az összes falusi ifjúsági szervezetek, hogy a CSISZ minél jobban hozzájáruljon a szövetkezetek kiépítéséhez és fejlesztéséhez. Felszólalásának további részében arról beszélt, hogy milyen érvényesülési lehetősége van az ifjúságnak a szövetkezetekben és a mezőgazdaságban általában. Kiemelte a Nyitra és Zsitva folyók önsegély útján végzett szabályozásának szép példáját és kijelentette, hogy Bacílek elvtárs javaslatára azon gondolkoznak, mily módon lehetne érvényesíteni az Ifjúsági Falu öntözési és csatornázási tapasztalatait Szlovákia valamennyi szövetkezetében. Majd a falusi ifjúság ku'turális életének lehetőségeiről beszélt és hangsúlyozta, hogy a falusi ifjúsági szervezetek kötelessége hogy gondoskodjanak falvainkon a kulturális és sportélet fejlődéséről. Az EFSZ-ek III. országos kongreszszusának előkészületeivel kapcsolatban rámutatott annak szükségességére, hogy az ifjúságot meg kell ismertetni az EFSZ-ek alapszabályzatának módosító javaslataival, melyek számítanak arra is, hogy 14 éven aluli fiatalokat is fel lehet venni a szövetkezetbe. De megjegyezte, hogy azokról a fiatalokról, akik a kötelező iskolalátogatás befejezése után tartósan a mezőgazdaságban maradnak, minden téren gondoskodni kell. Fokozni kell a gazdasági szervek gondoskodását a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szociális és kulturális szükségletei iránt. Hiszen évente húsz-huszonötezer fiatal megy a mezőgazdaságba iskoláinkból. Megemlítette azt, is, hogy nem tartják be a hat évvel ezelőtt elfogadott határozatot, mely szerint a nemzeti bizottságoknak a szükséghez képest földeket kell kiutalni a Micsurin-körök részére, majd bírálta a mezőgazdasági szakiskolák végzett tanulói széthelyezésének olyan gyakorlatát, melynek mostanában gyakran tanúi lehetünk. Például a szőlészeti iskola végzett növendékeit zootechnikusoknak osztják be, a mezőgazdasági iskolát végzett tanulók közül sokan az építészetben és egyebütt dolgoznak, csak nem a földeken. Befejezésül kijelentette, hogy ha a fiatalság megnyerése érdekében a mezőgazdasági munkával együtt megteremtik a szükséges életfeltételeket is, a fiatalok maguk jönnek majd a mezőgazdaságba és sokkal nagyobb számban vesznek részt ebben a munkában. A párt ereje a tömegekkel való kapcsolatában van Matej Droppa elvtárs felszólalásából Ha visszagondolok az 1912-es évre, a budapesti általános sztrájkra — kezdte Droppa elvtárs — nehéz elhinnem azt, ami nemrégen lejátszódott Magyarországon. Azokat a hibákat, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja az utóbbi években elkövetett, Droppa elvtárs főleg abban látja, hogy a felelős helyeken kevés olyan ember volt, aki a munkásosztály odaadó hive lett volna, kevés volt a munkáskáder és így a pártvezetés elszakadt a tömegektől. A CSKP és magyarországi elvtársak két háború közötti időszakban végzett munkájának elemzése után rámutatott arra, hogy nálunk a részbeni legalitás feltételei mellett a vezető pártfunkcionáriusok szorosabban összenőttek a tömegekkel, mint Horthy-Magyarországon. A továbbiakban a magyar értelmiség egy részének nézeteiről beszélt, ami itt-ott hazánkban is éltető talajra talált. Értelmiségünk, íróink, a munkásosztály hívei — mondotta — el sem tudják képzelni, mennyire becsüli és tiszteli őket a munkásság. Magam sem tudtam, hogyan fogadjam Peter Jilemnickýt és Zdenek Nejedlýt, amikor ellátogattak hozzánk. Ám íróink közül egyesek nem segítenek népünk egységének megteremtésében, nem írnak kommunistákhoz méltóan. Olyan szabadság után vágyódnak, amilyent Nyugatról hirdetnek. Sokan hallgatnak a magyar eseményekről. Ezek az írók eljöhetnének közénk, munkások közé, ott megtudnák, hogyan vélekedünk róluk. Droppa elvtárs végül Tito •elvtárs beszédével polemizált és e szavakkal fejezte be mondanivalóját: „Nálunk az emberek jól tudják, hogy a Szovjetunió barátunk és védőbástyánk." A marxi-lenini ideológia tisztaságáért Miloš Marko felszólalásából Az a számos sikeres intézkedés, amelyeket a CSKP országos konferenciája óta végrehajtottunk, és amelyeket a párt az állami igazgatás és gazdaság szakaszán folyamatosan megvalósít, összefügg a pártmunka lényeges megjavításával. Szlovákia Kommunista Pártja KB utolsó ülésétől a propagandamunka és a sajtó szakaszán is jelentős lépést tettünk előre. A továbbiakban Marko elvtárs a sajtó és propaganda kérdésével foglalkozott a legutóbbi időszakban és hangsúlyozta, hogy propagandánkat elsősorban azokra a szakaszokra kell összpontosítani, amelyeken nem világos és helyte'en nézetekkel találkozunk. Rámutatott a Kultúrny Život egyes cikkeiben mutatkozó helytelen nézetekre és arra, hogy egyes írók a Kultúrny Životban megjelent, az értelmiségnek a marxizmus fejlesztésében elfoglalt vezető szerepéről szóló cikk főhibáját abban látják, hogy ez szerkesztőségi cikk volt. Azt mondják, hogy nem lehet a vitát folytatni, ha mindnyájan egy nézetet vallunk. Hogy tehát a demokráciának ezt a formális jelét — a vitát — folytathassák, helytelen nézeteket vetnek fel. Sajnos, kevés pozitív érvet hoznak fel és vitáikban a következtetések nem alkalmasak a helytelen nézetek megdöntésére. Az ellenforradalmi elemeknek magyarországi puccskísérlete idején az írók öntudatos fellépésének egész sorával találkoztunk. Meg kell azonban mondanunk, hogy hiányzik az írók — kommunisták — és a sajtó részéről az éles, harcos hang minden igazságtalansággal szemben. Ma nagyon érzékenyen vissza kell utasítanunk nemcsak a burzsoá-ideolőgiának szemmel látható becsempészését az emberek gondolkodásába, hanem harcolnunk kell a liberalizmus és opportunizmus minden megnyilvánulása ellen annál is inkább, mert az ellenséges propaganda a burzsoáideológiának nyers propagálásától nagyon ravasz propagandára tért át, amely a marxista terminológiára támaszkodik, kihasználva céljaira például a szocialista demokrácia elmélyítésére irányuló törekvésünket is. A marxizmus-leninizmus szemszögéből kell rámutatnunk minden helytelen nézetre, bárhol üti fel a fejét. Ilyen káros tünetek közé tartoznak főleg egyes jugoszláv politikai tényezők beszédei és cikkei, amelyek joggal ébresztenek aggodalmat. Mi továbbra is kapcsolatot tartunk fenn mindazzal, ami közös és fontos a marxizmus-leninizmus alapján való további közeledésben. De annál nagyobb felelősség hárul párton belüli propagandánkra a helyes vezérelvek rendszeres megvilágítása terén. A legutóbbi események arra ösztönöznek bennünket, hogy még behatóbban megcáfoljuk az összes helytelen nézeteket, hogy fejlesszük a pártpropagandát s rendíthetetlenül álljunk a munkásosztály pozícióin. Addig várjunk, amíg a földművesek maguk jelentkeznek az EFSZ-be Bučák elvtárs felszólalásából Azokban a napokban, amikor Magyarországon a legjobban dühöngött az ellenforradalom, mi itthon, a lőcsei járásban Domanovicén szövetkezetet alakítottunk. Közös istállóban helyeztük el az állatállományt és boldogok vagyunk, hogy az újonnan megalakított szövetkezetben a kis- és középparasztok jól dolgoznak. Járásunkban mindenekelőtt a kisebbségi szövetkezetek kérdését kell megoldani. Közismert, hogy kisebbségi szövetkezeteinkben a tagok sokkal jobban élnek, mint az egyénileg qazdálkodó földművesek. A szövetkezeti tagok ellenzik a tagalap bővítését. Azt mondják, hogy ha újabb tagokat vesznek fel a szövetkezetekbe, nem lesz olyan magas a munkaegység értéke, mint eddig. Ezeket az elméleteket főleg a késmárki járásból hozzák. Itt a szövetkezetek 40 koronát is elérnek munkaegységenként. Érthető, hogy a járásban örülnek ennek, de semmiképpen sem helyeselhető, hogy a szövetkezeteket az egyénileg gazdálkodó földművesek előtt bezárják. Ez ugyanis az egész járásban a mezőgazdasági termelés növelésének kérdése. így pl. járásunk a múltban nem termelt cukorrépát. Az idén viszont 800 mázsa hektárhozamot értünk el, amit magunk sem akartunk elhinni. Volt dolgunk az agronómusokkal, akik hozzánk jártak és kérdezgették, mik voltak az előtermények azokon a földeken, ahol a cukorrépa olyan magas hozamokat adott. Amikor megmondottuk nekik, hogy burgonya, nem akarták elhinni, mert ők úgy tudják, hogy burgonya után nem terem cukorrépa. Agronómusainknak is többet kell tanulniok a tapasztalt, idősebb szövetkezeti tagoktól. De nemcsak a cukorrépából, hanem más terményekből is magas hozamokat értek el szövetkezeti tagjaink. Amikor pl. az 1919-ben alakított régi szövetkezetekben készítettünk távlati terveket, hektáronként legfeljebb 22—24 mázsa gabonatermést terveztünk. Ez idén 35 mázsa árpa, 27 mázsa rozs és 24 mázsa búzatermést értünk el haktáronként. A járás szövetkezeteinek átlagos árpatermése 30 mázsa volt hektáronként. Szükséges természetesen, hogy a szövetkezeti tagok jól ismerjék a talajt, melyben az egyes terményfajtákat termeszteni akarják. A talaj szondázása segítségével megállapítottuk például, hogy egyes talajok savanyúak és 18 mázsa rozsnál magasabb hozamot nem adnak, Meszezéssel a hozam a 27 mázsát is elérte. 1960. év végére egy fejőstehéntől átlag 2500 liter tejet nyerünk. A szövetkezetek ma egy fejőstehénnél napi 7,5 liter tejhozamot érnek el. De olyan szövetkezeteink is vannak, ahol több mint tíz liter a napi tejhozam tehenenként. Bizonyos, hogy a mezőgazdasági termelés ily lényeges emelését EFSZek nélkül nem értük volna el. Ezért ha a második ötéves tervben a termelést 40 százalékkal növelni akarjuk, ez azt jelenti, hogy újabb EFSZ-eket kell alakítanunk. A kommunistáktól ez megköveteli, hogy felkeressék a földműveseket, beszéljenek velük és meggyőzzék őket a szövetkezetbe való belépés szükségességéről, ahogyan ez Domanovicén történt.