Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-15 / 319. szám, csütörtök

Vízierőmü épül a Vaskapun A közelmúltban a Dunán, a Vas­kapu körzetében találkozott a ju­goszláv és a román szakemberek egy csoportja, hogy a helyszínen megbeszéljék a Vaskapu nagy duz­zasztógátja építésének problémáját. A duzzasztógát 30 méter magas lesz. Az építést tíz évre tervezik. Itt éplil Európa egyik legnagyobb vízierőmüve. E helyen percenként 3000—6000 köbméter víz folyik le. Ezt az erőt az erömii mintegy évi 12 milliárd kilowatt villamos­energiává változtatja, ami kb. 20 százalékkal több, mint amennyit ma valamennyi jugoszláv és ro­mán villanyerőmü szolgáltat. A duzzasztógát építése után kelet­kező 200 km hosszú tó lényegesen megkönnyíti a hajózást éppen azokon a helyeken, ahol a Duna hajózása a legnehezebb. Port-Saidba érkeztek az ENSZ-megfigyelők Port Said. (ČTK) — November 13­án Port Saidba érkezett az Egyesült Nemzetek Szervezete megfigyelőinek egy csoportja, amelynek feladata lesz őrködni a fegyverszüneti feltételek betartása felett a brit, francia és egyiptomi katonai egységek között. Az ENSZ megfigyelőinek csoportját dán, svéd, norvég,, belga, ausztráliai és francia tisztek képezik. Változások a lengyel kormányban Varsó. (ČTK) — A lengyel sajtó­iroda közlése szerint november 13-án a Lengyei Népköztársaság Államta­nácsában és Minisztertanácsában vál­tozást eszközöltek. Czesla-.v Vycech, Stanislaw Kulch.ynyski és YVla-lyslaw Podedworny lettek az Államtanács új tagjai. A Lengyel Népköztársasig Minisztertanácsból visszahívták VVik­tor Klosiewicet. Honvédelmi minisz­terré Marian Spychalski vezérőrnagyot nevezték Ki Konstantyj Rokosszowsky marsall helyett, aki lemondott mi­niszteri tisztségéről, Népművelési mi­niszterré Wladyslaw Benykowszkii, egészségügyi miniszterré dr. Reimund Baranyszki professzort és hajózási njiniszterré dr. Holeslaw Darski pro­fesszort nevezték ki. Néhány szó a „Szabad Európáról" Az utóbbi napokban egyre világosabbá válik a Nyugat-Németország ban székelő úgynevezett Szabad Európa rádióállomás aljas tevékenysé­ge, a magyarországi és külföldi reakció, az ellenforradalmi elemek moz­gósítására. Több nyugati lap is szót emel a Szabad Európa tevékenysé­ge ellen és mint lapunkban már közöltük, a Nyugatnémet Szabad De­mokrata párt a bonni parlamentben követelte ennek az uszító kémszer­vezetnek beszüntetését.' Olvasóink tájékoztatására röviden néhány ada­tot közlünk a Szabad Európa rádióállomásról. Arról, hogy kik irányít­ják és kinek az érkedét szolgálja. A canterburyi érsek a magyarországi és egyiptomi helyzetről London, (ČTK) — Hewlett Johnson, a canterburyi érsek november 12-én nyilatkozatot tett, amelyben elitén az Egyiptom elleni imperialista támadást. H. Johnson rámutat arra, hogy egy egyiptomi sem kérte a briteket és fralaciákat a beavatkozásra, ezzel szemben a magyar kormány a Szov­jetunió segítségét kérte az ellenforra­dalmi puccs ellen. Mindent meg kell tennünk alnnak érdekében, hogy helyreállítsuk a bi­zalmat a nagyhatalmak között. Teljes szívemből üdvözlöm a svájci kormány­nak a genfi értekezlet összehívására yolnatkozó javaslatát.' Amerikai ügynökök pere a drezdai bíróság előtt Berlin. (ČTK) — A' drezdai kerületi bírósáa büntető tanácsa november 13­án kezdte tárgyalni az amerikai tit­kos szolgálat három ügynöke elleni pert, akik kémtevékenységat fejtet­tek ki a Német Demokratikus Köz­társaság, Csehszlovákia és Lengyel­ország ellen. Rudolf Stricker volt nácista rend­örőrmester szervezte a kémek és kár­tevők becsempészését Nyugat-Berlin­ből az NDK területére, Csehszlová­kiába és Lengyelországba. 1955 jú­niusától 1956 májusáig hét ügynök­nek tette lehetővé, hogy illegális úton Csehszlovákiába és Lengyelországba menjenek. Max Plasa vádlottat lengyelországi, Josef Skobráneket pedig csehszlová­kiai kémtevékenységre képezték ki. A vádlottak a bizonyítékok súlya alatí beismerték tettüket. Az izraeli egységek garázdálkodnak a Sinai-féiszigeien Tel Aviv. (ČTK) — Az izraeli sajtó közlése szerint a teherautók százai szállítják Izraeibe az egyiptomi meg­szállt területről a zsákmányt. A Jediot Achronot izraeli lap november 13-i számában az egyiptomi terület kifosztásáról „A sáskák megtámadták a Sínai-sivatagot" címen számol be. 1948. MÁJUS 6-ÄN New-Yorkban, fényűző Bond-klubban egybegyűltek annak a 60 családnak képviselői, amelyek Amerikában uralkodnak. E képviselők között voltak bankárok, nagy trösztök vezérigazgatói, az ame­rikai államapparátus megbízottjai. Az előadó szónok John Foster Dulles, a legnagyobb amerikai monopóliumok jogi képviselője volt. Dulles úr beszámolójában azzal a témával foglalkozott, amelyet egy mondatban így lehet összefoglalni: „Hogyan kell biztosítani az USA ural­mát az egész világ felett". John Foster Dulles arról beszélt, hogy Nyugat­Európát — hála a Marshall tervnek — az USA a markában tartja. Azonban már akkor 1948 május 6-án — gon­dot okoztak neki a népi demokratikus államok. Ezen emlékezetes ülésről az amerikai sajtóba eljutott hírek szerint kijelentette, hogy „a Marshall-terv egyedül nem lesz elegendő." „Valami­nek történnie kell!" Mint a tett em­bere rögtön javasolta, mi a teendő: a Marshall-tervet a népi demokratikus országokban az úgynevezett „X-terv"­vel kell helyettesíteni, amelyet egy évvel azelőtt Georg Kennan amerikai diplomata készített. E terv gyakorlati megvalósítását már 1948 júniusában megkezdték a nyugatnémet Frankfurtban az ameri­kai és brit kémszervezeti szakembe­reknek a szocialista tábor ellen irá­nyuló harc megbeszélésén. Ezek „a szakemberek" egyöntetűen megállapí­tották: két dolog szükséges — pénz és szervezet, amely a nyilvánosság előtt becsületes mezben lépne fel. ÉS IGY AZ ÉRTEKEZLET résztve­vőinek egyike, Lucias Clay amerikai tábornok és a Wall Street bankárai­nak egyike, az akkori nyugatnémet­országi amerikai főbiztos lemond állá­sáról, visszatér az Egyesült Államok­ba és megalapítja az úgynevezett Sza­bad Európa nemzeti bizottságát, amely nem hivatalos „magán szervezet". Cél­jául tűzték ki, hogy „Európa leigázott nemzeteinek felszabadításáért küzd­jön." „A nemesség" máza, amellyel ezt az új szervezetet bevonták, már akkor nagyon vékony volt. A felületes szemlélő is megláthatta alatta azt a lényeget, amelyet takart. Elegendő volt rápillantani Lucias Clay magánzó­ra, a Szabad Európa alapítójának sze­mélyére. Ezt a new-yorki bankárt a második világháború végén az ameri­kai hadsereg tábornokává nevezték ki és a háború befejezése után az ame­rikai pénzügyi körök ajánlatára Nyu­gat-Németországba amerikai főbiztos­sá nevezték ki. Delhiben ülésezik az UNESCO November 5-től Delhiben ülésezik 61 ország (közöttük Csehszlovákia) részvételével az UNESCO. Képünkön az üléstermet látjuk. A Szabad Európa fennállásának öt éve teljes mértékben igazolta vára­kozásunkat. hoqy a megvesztegetés, a gyilkosságok, a rablások és az úgy­nevezett erőpolitika hasonló módszerei napirenden lesznek a Szabad Európa tevékenységében. A SZABAD EURÖPA céljainak meg-, ítélésében nem járunk el igazságtala­nul. hogyha fő tevékenységének a kémszolgálatot, a terrort és az akna­munkát tekintjük a szocialista tábor országai ellen. Ezt Louis Galantiére, a Szabad Európa politikai tanácsadója is igazolja, aki a Szabad Európa bizott­sága tájékoztatójának egyik számában 1955 végén kivonatot közöl Illinois állam egyetemén tartott előadásából. „Ha háborúra kerülne sor, ezek az országok (értsd alatta Közép- és Ke­let-Európa országait) — azt jelente­nék, amit katonai nyelven kommuni­kációs övezetnek nevezünk. Bármit is tehet a Szabad Európa azért, hogy ez az övezet — ezek az országok — a szovjet hatalomra nézve a bizonyta­lanság övezetét jelentsék, mindez azt hisszük megéri a fáradságot. Habár ezt Nyugat-Európában talán nem is tudatosítják, a Szabad-Európa rádiója — amennyiben sikerrel teljesíti hiva­tását — a maga módján a NATO sze­rény segítőtársa. (Vagyis az Észak­atlanti Tömbbé). Nézzük meg, kik is a NATO szerény munkatársai, akik a Szabad Európában ülnek és mi a fő tevékenységük. Az úgynevezett Szabad Európa in­tézményt száz százalékban amerikai pénzen tartják fenn. Az amerikai ural-, kodó köröket szolgálja. Ez egyszerűen az ő hidegháborújuk szerve, amely közvetlenül együttműködik az ameri­kai kémszolgálattal. A Szabad Európa vezetése kizárólag amerikai tisztek, így például Raffael Griffith, Walter Birg és mások kezében van. A Szabad Európának feladata kém­kedés Csehszlovákia és a többi népi demokratikus ország — Lengyelor­szág, Magyarország, Románia és Bul­gária, sőt azon európai kapitalista országok ellen is, amelyek az amerikai tiltó rendelet ellenére kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn ezen or­szágokkal. A Szabad Európa kifelé ugyan magán rádiótársaságként mű­ködik, hogy tevékenységében ne le­gyen kénytelen tekintettel lenni a nemzetközi kapcsolatok szabályaira, azonban a valóságban semmi egyéb, mint kiterjedt kémszervezet, amelyet az amerikaiak szerveztek, vezetnek és pénzelnek. ^Méé* * * * * * * Ez után azonban egyetlen kopejkát sem kap az államtól, mert e három esztendő alatt olyan eredményeket kell elérnie a kolhozban, hogy fize­tésének a pótjutalmazással meg kell haladnia azt az összeget, amelyet ed­dig az állam támogatásával kapott. Ha meggondoljuk, hogy az agronómifs a főiskolát is úgy végezte, hogy az ál­lamtői havi 395 rubel ösztöndíjat kapott, tis?Ja képet nyerhetünk arról, mennyit áldoz a Szovjetunió a kiváló szakemberek kiképzésére és megélhe­tésükre. A másik agronómus, Pia­szecky elvtárs ugyancsak elvégezte az ötéves mezőgazdasági főiskolát. A kolhozban az a feladata, hogy 26 hek­táron vetőmag-kukoricát termeljen és állandóan új fajtákkal kísérletezzen. Amikor a főagronómust megkér­dem, meg van-e elégedve a kolhoz ed­digi eredményeivel, határozott nem­mel válaszol. Válaszát a következő­képpen indokolja: — Kolhozunkban a munkafegyelem kifogástalan ugyan, de egyes munka­helyeken, így például a trágyagvűjtés­ben és a trágyáié megőrzésében még sok hanyagság tapasztalható, holott köztudomású, hogy a trágya egyik leg­fontosabb tényezője a növénytermesz­tésnek. Ezen. a munkaszakaszon gyors intézkedésekre van szükség, hogy változtassunk a helyzeten. Rövidesen végre is hajtjuk őket — teszi hoz­zá nyugodtan. — Az ötéves terv vé­gén az évi téjhozamot 2500 literről fel kellett vinnünk 3500 literre, a kolhoz összjövedelmét 1960-,<an a mostani két és fél millióról fel kell emelnünk négy és fél millióra. Komoly felada­tok előtt állunk és ezeket csak abban az esetben valósíthatjuk meg, ha a gépesítés mellett minden munkasza­kaszon szakértelemmel gazdálkodunk. 4 ÚJ szö 1956. november 15. AZ íPűLö mmHimu mm A kolhoz vezetőségét és szakemlje­reit, amint az eddigiekből is kide­rül, elsősorban a távlati terv megvaló­sítása foglalkoztatja komolyan. Ugyan­akkor azonban a tagság minden .igye­kezetével odahat, hogy a napi tervet már csak azért is teljesítse, fnert nem­csak a közösség, hanem a maga ér­dekét is szolgálja vele. Meg kell azon­ban állapítanom, hogy mind a vezető­ség, mind a tagság számokban gondol­kodik. E megállapítást igazolta kirán­dulásom a határban. 'Ezúttal nem a gazdasági udvart látogattam meg, amely ötvenegy új épületből áll, ha­nem a fejési részleget. E nyári hónapokban oszlopokra tá­maszkodó tető védi a teheneket az idő­járás viszontagságaitól. Egyébként az állatert< teljesen a szabadban vannak. Éppen- délfelé jár az idő és a fejő­nőket munkaközben találom. E nyári istállótól mintegy száz lépésnyire ki­sebb házikó szolgál a fejőnők pihenő­helyéül. Itt akadok rá az óriási ver­senytáblára, amelyre naponta ponto­san feljegyzik minden fejőnö napi tel­jesítményét. A 173 tehenet tizenhat asszony és egy lány gondozza, és me­rem állítani, hogy valamennyien pon­tosan emlékeznek azokra a számokra, amelyek lerögzítik napi eredményei­ket. Egyébként naponta háromszor fejnek, hajnali négykor, déli tizenket­tőkor és esta 7 órakor. Igen könnyű feladat előtt állok, ami­kor a legjobb fejónővel akarok beszél­ni. Tájékoztatásul egyszerűen a ver­senytáblát veszem igénybe. Igy is­merkedem meg Kolbász Ilona 26 éves fiatalasszonnyal, a kolhoz legjobb fe­jőnőjével. Amint a tábla mutatja, augusztus 20-án 10 tehén tejhozama 86 liter volt. A gondjaira bízott 10 tehéntől ez idén kilenc borjút válasz­tott el és mosolyogva hozzáteszi, hogy Kolbász Hona fejőnő. minden elválasztott borjú után 12 munkaegységet kapott. Mosolyog az asszony, akár kint a napsütéses táj. Hároméves kislány­kájáról is beszél, továbbá a férjéről, aki Ungváron soffór. Arra a kérdésre, ki keres többet, ő vagy a férje, ha­bozás nélkül azt válaszolja, ha össze­adják a természetbelieket is, akkor jóval többet keres a férjénél. És­mindjárt fejből, csak úgy emléke­zetből idézi tavalyi keresetének a számadatait. Hétszázharmincöt mun­kaegysége volt. E munkáért 5000 rubel készpélnzt, 10,5 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot, 6 mázsa árpát, más­fél mázsa zabot, 1 mázsa naprafor­gót, 25 mázsa kukoricát és 8,5 má­zsa krumplit kapott. — Igen — mondja befejezésül — majd elfelejtettem: a kilenc borjú­ért még prémiumot is kaptam, két 12 kilogramos malacot. Ezek a számok azonban akkor kapnak igazi jelentőséget, amikor a fiatalasszony arról beszél, hogy min­den kereset kevés számukra,' mert most fejezik be új házuk építését, amely eddig 25 000 rubelbe került. A konyhában mďr laknak, de a két szo­ba és fürdőszoba még vakolatlan, pad­lózatlan. Reméli azonban, télig ezt is sikerű! megoldani, mert a ráeső évi tejhoz;im tervét augusztus 10-én tel­jesítette és amit ezután fej, azért már prémium jár. Ez azt jelenti, hogy a terven felüli 1500 liter után 10 százalék, 2000 liter után 15 százalék, 2500 liter Jtán 25 százalék és 3000 liter után 30 százalék az övé. Szép összeg lesz a prémium is, két­ségtelen, de ez azért nem zárja ki a gondokat, mert mindenki beláthat­ja. hogy egy új házba nem illik és nem is lehet régi bútorokat tenni. A fiatalasszony panaszát a bútorgondokról meghallja az 57 esz­tendős Pallai Róza, aki ötödik esz­tendeje feji a kolhozban a teheneket, méghozzá kitűnő eredménnyel. Róza néni ama asszonyok közé tartozik, akik sosem tettek lakatot a szájukra és általában meg szokták mondani mindenkinek azt, ami a nyelvük he­gyén van. Jó termetes asszonyság ő és ha két széles csípőjére rakja kér­ges, kidolgozott kezét, eleveln szó­áradata előtt mindenki egyszerűen eltörpül. Olyaln Róza niéni megjele­nése, mint amikor egy nagy színésznő kilép a színpadra. Mellette mindenki mellékszereplővé válik. Most is két keze ott pihen a csí­pőjén, miközben erélyesen odaszól a fiatalasszonynak: — Mit panaszkodsz te? Én meg az uram két évtizeden át egyebet sem tettünk, mint gürcöltünk, mint az állatok, csakhogy megszerezzük keservesen összekuporgatott garasa­inkból a fundust, azt a szerencsétlen házhelyet, amely nektek a szájatok­ba repült, akár a süitgalamb. Mit tu­dod te, hány küszöbön térdeltem én, hogy lesúroljam az úri piszkot, amíg a fundus a miénk lett. Emellett per­sze otthon is rendet kellett tartani, főzni az uramnak, meg az öt gyer­meknek. Ezért mondom, minek pa­naszkodsz te, Ilon? A fiatalasszony azonban csak mo­solyog, hiszen egyetlen szóval sem panaszkodott, tisztán azokról a gon­dokról beszélt, amelyek a fejlődéssel együttjárnak. Róza néni szóáradatát azonban nem lehetett megállítani. — Hej... Hej... Micsoda idők is voltak azok — sóhajt fel, miköz­ben szája szélét szakértelemmel meg­törli, hogy az igazság, szavai nyo­mán, jobban utat találjon. — Sosem felejtem én el ezt a fundust. Az úgy volt, hogy amikor már kifizettük az árát, és a nevünkre írták, hát oly türelmetlenség fogott el bennünket, hogy az új ház alapját engedély nél­kül kezdtük ásni. Azt gondoltuk, hogy hát a' miénk, hisz keservesen meg­szolgáltuk, így hát kezdhetjük las­san az alapot is ásni. Na, ástuk *az egyik nap, ástuk a másik nap, és új­ra ontottuk verejtékünket... Na és egyszerre csak megjelenik két pan­dúr — hisz ósmeri a régi csehszlovák csendőröket — intenek felém nagy jelentőségűen — és azt mondják ne­künk, hogy ezért bizony megbüntet­nek bennünket. Képzelhetik, mit gon­doltam magamban, mert szólni nem mertem. És ez volt a legkeservesebb. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents