Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-15 / 319. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. november 15. csütörtök 30 fillér IX. évfolyam 519. szám, Fokozni kell a nép részvételét a nemzeti bizottságok munkájában Dolgozóink örömmel figyelik, ho­gyan rendeződnek a munkás-paraszt kormány vezetésével fokozatosan a viszonyok a szomszédos Magyarorszá­gon, annak ellenére, hogy az októberi és novemberi napok ebben az ország­ban súlyos nyomokat hagytak. Egész városnegyedek dőltek romba, tönkre ment az ipar, megbomlott a közleke­dés rendje, komoly gazdasági nehéz­ségek álltak elő. A magyarországi események számunkra is nagy, bár fájdalmas tanulságot jelentenek. Ma­gyar földön a felégetett házhelyek, a halottak ezrei örök figyelmeztetést je­lentenek a néhány napos fasiszta őrü­let után. Nehéz helyzet állott itt be, mivel a nép ellenségeinek — a nyu­gati imperialista ügynökségeknek és áruló magyar kiszolgálóiknak sikerült néhány napra megbolygatni a kormány és nép egységét, megzavarni számos becsületes polgárt és aztán véres ha­lászatot kezdtek a zavarosban. A magyarországi események a ma­gyar nép győzelmével fejeződtek be. De ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a nyugati imperialisták és a népi demokratikus országok áruló emigrá­ciója megelégszik ezzel az újabb ve­reségével. Kétségkívül megpróbálkozik újabb és újabb piszkos kalandokat kez­deni. De a béketábor országainak dol­gozói a magyarországi eseményekből okulva most még jobban örködnek mint a múltban, őrt áll népünk is, amely senkitől sem engedi megzavarni egységét — a pártnak, a Nemzeti •Front kormányának és a dolgozó tö­megeknek alkotó szilárd egységét, amely a .múltba n ol y- oi hg r ea e n bevátt­és meghozta gyümölcsét országunk élete anyagi feltételeinek szüntelen javulásában. Természetesen a sikerek mellett igaz az is, hogy egyre növekvő igé­nyeink mellett még egész sor hiányos­sággal küzdünk. De rendszerünk teljes lehetőséget nyújt a dolgozóknak, ki­terjedt jogkört biztosít számukra, hogy hazánkban hatékony részt vegye­nek országunk irányításában, minden hiba kiküszöbölésében. Az a hely, ahol teljes mértékben ér­vényre jut a népakarat és a nép kez­deményezése: nemzeti bizottságaink, az államhatalom helyi szervei. Közel áll­vül a nemzeti bizottságok jogköre. Hiszen a nemzeti bizottságok ebben az időszakban már megkezdték hatás­körükben a fontos gazdasági vállalatok közvetlen irányítását, közvetlenül és felelősen részt vesznek a helyi gazdál­kodás vállalatainak munkájában és ami rendkívüli jelentőségű, lehetősé­gük nyílik az esetek túlnyomó részé­ben az igazgatásuk alatt álló terüle­teken az állami pénzügyi eszközök érvényesítéséről dönteni. Ez megnyitja az utat teljes mértékben városaink és falvaink gyarapítása szakaszán kezde­ményezésük érvényesítésére. De a felemelt feladatokat a nem­zeti bizottságok csak abban az eset­ben végezhetik sikerrel, ha a polgá­rok nagyobb mértékben vesznek részt bizottságaik munkájában, a nemzeti bizottságoknak a .polgárokból válasz­tott taqjai tevékenységének segítésé­ben. És itt ki kell jelentenünk, hogy a polgárok még mindig nem használ­ják fel kellő mértékben népi demok­ráciánk nagy vívmányait, ami így le­hetővé teszi számukra, hogy közvet­lenül részt vegyenek községeikben, járásaikban, vagy kerületeikben az élet irányításában. Számos helyen beszélhetünk már a polgárok és a nemzeti bizottságok valóban példás együttműködéséről. Nyílt vitában 200, gyakran több pol­gár jelenlétében oldják meg ezeket a kérdéseket közmegelégedésre. Ki­emelik például a beadások teljesíté­sében a legjobbakat és kipellengére­zik a lemaradókat, tárgyalnak az idő­szerű feladatokról. Az egész község foglalkozik igazgatásának mindenna­pos kérdéseivel, széles alapokon old­ja meg az adófizetést, a kulturális­népművelési tevékenység kérdéseit, a járás elé terjeszti a község felvirá­goztatására vonatkozó javaslatokat és erkölcsi nyomást gyakorol azokra, akik a feladatok teljesítésében le­maradnak. így érvényesül a népura­lom községi méretben a mindenna­pos gyakorlatban. Sok ilyen község van. De távolról sem mind ilyenek. Pedig ha minde­nütt, kezdve la községektől egészen a kerületekig a polgárok olyan mér­tékben vennének részt a nemzeti bi­zottságok munkájában, mint itt, sok­kal kevesebb nehézséggel küzde­nak á néphez, mivel a nép választotta , nénk a nemzet i bizottságokban nem alig három évvel ezelőtt és közvetíté­sükkel gyakorolja hatalmát. És éppen ez a hatalom — Lenin tanítása szerint — az a „csodaszer", amely megtíz­szerezi a nemzeti bizottságok erejét. „Ez a csodaszer" a dolgozók legszéle­sebb rétegeinek a nemzeti bizottságok mindennapos munkájába való bekap­csolása, a nép alkotó tevékenységének felkarolása, támogatása és irányítása. Sehol másutt nem érvényes annyira az a közmondás, hogy ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ahogyan a nemzeti bizottságok tagjai, dolgozói kötelességüket teljesítik és ahogyan e feladatok teljesítésében a választók­kal együtt dolgoznak, ahogyan a tör 1 vény által megszabott módszerekkel ellenőrzik őket, olyan eredményeket érnek el, v>lyan mértékben gyarapod­nak községeink, járásaink és kerüle­teink a nemzeti bizottságok vezetésé­vel. És a nemzeti bizottságok megvá­lasztása óta eltelt nem egészen három év mérlege mindenütt pozitív. Elég ha körülnézünk, mindenütt látjuk, hogy az utolsó három év folyamán rend­szerünkben, amelyben a nemzeti bi­zottságok képviselik az államhatalom helvi szerveit, mennyivel gazdagodtak községeink és városaink. Igaz, vannak panaszok, amelyek arról szólnak, hogy sokkal többet is lehetett volna tenni. A nyilvános beszélgetéseken, a nem­zeti bizottságok tagjaival való találko­zások alkalmával a polgárok rámutat­nak az irányítás nehézkes módszerei­re, a döntések elhúzódásának előfor­duló eseteire és számos más hibára. Ebben az irányban javulást lehet várni az irányító tevékenység éppen folya­matban lévő decentralizálásától, amelynek keretében lényegesen kibő­lennének olyan tagok, akik nem ak­tívak, sokkal gyorsabban haladnánk előre. De a nehézségek azért van­nak, hogy megbirkózzunk velük. Ami a nemzeti bizottságok munkáját il­leti, működési időszakuk záró részé­hez közeledünk. Ebben az időszakban a nemzeti bizottságok tagjai számot adnak munkájukról a választókkal folytatott nyilvános beszélgetéseken. A választók maguk értékelik majd, hogy képviselőik hogyan váltak be, hogy újból javasolják-e őket a kö­vetkező időszakra, vagy mást válasz­tanak. Bárczy Béláról, a kerületi nemzeti bizottság tagjáról Gömörpanyiton és választó körzetének más községeiben kétségkívül azt mondják, hogy meg vannak vele elégedve, hogy gyakori vendég náluk, választóinak már csak­nem 300 javaslatát és hozzászólását intézte el és választókerületével pél­dásan törődik. A munka értékelése, a választók tanácsai és bírálata ér­tékes segítséget jelentenek a nem­zeti bizottságok tagjainak munkájá­ban. Ez a széles akció, amivel be­zárul a nemzeti bizottságok működé­sének első választási időszaka, nagy iskolát jelent a népkormány és min­den dolgozó számára. Itt van az al­kalom arra, hogy a nemzeti bizott­ságok munkájának további időszaká­ban teljes mértékben osztozzanak községük, járásuk, vagy kerületük igazgatásában, ami végeredményben minden polgár közvetlen érdeke. Eb­ben van egyszersmind egyik bizony­sága annak, hogy rendszerünk való­ban demokratikus, valóban a nép kor­mányzata és a nép szilárd egységé­ben és csakis az ő érdekében intéz mindent. A Csehszlovák Köztársaság segítsége Magyarországnak Viliam Široký miniszterelnök, november 13-án fogadta Gábor József prágai magyar nagykövetet. Közölte vele, hogy: A Csehszlovák Köztársaság kormány a Csehszlovákia l.iemzetei részéről a magyar dolgozók iránt kifejezett szolidaritás spontán megnyilvánulásaiból kiindulva és eleget téve a csehszlovák nep óhajának, hogy testvéri segítséget akar nyújtani a magyar munkás-parasztkor­mánynak a magyar nép támogatására, elhatározta, hogy a Magyar Népköztársaságba gyors ütemben szállítsanak 90 millió korona értékű árut, mégpedig: 5000 tonna lisztet, 5000 tonna burgonyát, 100 tonna húst, 5000 tonna cementet, 10 000 tonna meszet, 325 000 tonna négyzetméter tetőfedőcserepet, 100 000 négyzetméter ablaküveget, 2000 folyóméter gömbfát, 30Ö0 köbméter faanyagot, 3600 tonna tűzifát, 17,5 millió korona értékű gyógyszert, 32,4 millió korona értékű textilárut, lábbelit, porce­lán edényt, élelmiszert és más fogyasztási árucikket. Továbbá a kormány elrendelte a külkereskedelmi mi­niszternek, hogy biztosítsa a Magyar Népköztársaság­gal 1956-ra megkötött kereskedelmi szerződésből Cseh­szlovákiára háruló kötelezettségek teljesítését. A magya rors zági helyzet: Budapest már nem éhezik Budapest. (ČTK) — A magyar for­radalmi munkás-parasztkormány a dolgozók aktív segítségével folytatja az ország életének további normali­zálását főképp a fővárosban, amely az ellenforradalom garázdálkodása következtében a legtöbbet szenve­dett. E napokban megkezdik a tanítást a budapesti alapfokú- és középisko­lákon. A könnyűipar sok üzeme már megkezdte a ruházat, cipő és más közszükségleti cikkek gyártását. A közélelmezési kormánybiztos jelenté­se szerint Budapesten november 13­án már csaknem 3000 élelmiszerüz­letet nyitottak ki, amelyeket jól el­látnak áruval. A tejipar az eladóhe­lyeknek már 207 000 liter tejet, 182 mázsa vajat és 130 mázsa tejkészft­ményt szállított. Ezenkívül 10 vagon cukor, 20 vagon liszt, 3 vagon bab,­20 vagon hús, 1 vagon füstöltáru, 9 vagon baromfi, 40 vagon alma, sző­lő, 50 vagon burgonya, 15 vagon zöld­ség került elárusításra. A konzerv­gyárak szintén szállítják már készít­ményeiket a fogyasztóiknak. Nyolc va­gon befőtt- és zöldségkonzerv jutott az eledóhelyekre. A budapesti kon­zervgyárak 60 vagon húskenzervet szállítottak piacra. Hétfőn megnyitották a legnagyobb áruházat — a Corvint, az ismert Út­törő gyermekáruházat és a partiáruk üzletét. Megnyitottak továbbá 40 tex­tilüzletet, 50 ruhaipari üzletet, 40 ci­pőüzletet, 45 drogériát és a további üzletek egész • sorát. Javult a do­hányellátás is. November 13-án tíz­millió különféle cigarettát szállítottak a dohányárudákba. Az üzletek előtt már nem állanak sorok. A Budapesti Gyógyszergyár is megkezdte munká­ját, penicillint és' streptomicint is gyárt már. A főváros ellátásának javításában nagy érdeme van Budapest vidéké­nek, amely további küldeményeket juttat Budapestre. Hajdú megyéből öt teherautó kenyér, három autó ba­romfi, öt autó hús, tíz vagon liszt, 650 vágódisznó, 110 darab vágómar­ha, 100 vagon káposzta, két vagon alma és két vagon burgonya van út­ban. Somogy megye Budapestnek 12 va­gon szőlőt, burgonyát és almát, há­rom vagon cukrot, 15 vagon cuk­Egész Magyarországon visszafér az élet a rendes kerékvágásba rászkészítményt készített elő. Békés megyéből 22 vagon különféle élelmi­szert és 31 vagon zsírt küldenek a fővárosba. E megyéből 400 teherautó szállítja az élelmiszeripari készítmé­nyeket. Nagy segítséget jelentenek Buda­pestnek a baráti országok küldemé­nyei. A Szovjetunióból Budapestre 76 vagon cukrot, 23 vagon lisztet, 40 vagon kondenzált tejet, vaját, húst és más élelmiszert szállítottak. Kis­várdán további 31 vagon cukor, 21 vagon liszt és más élelmiszer vár elszállításra. Az élelmiszerek nagy mennyisége érkezik Magyarországra az európai népi demokratikus orszá­gokból és a Kínai Népköztársaságból. A magyar vidéken is sikeresen fo­lyik az élet normalizálódása. Az ál­lami gazdaságok dolgozói igyeksze­nek a lehető leggyorsabban befejezni az őszi mezőgazdasági munkálatokat. Már 129 ezer hektár földet művel­tek meg és vetettek be. Bács-Kiskun megyében gyors ütem­ben fejezik be az őszi munkálatokat. A gép- és traktorállomások dolgozói amint hajtóanyagot kapnak, kimen­nek a mezőre. A közös gazdálkodás a parasztember jólétének forrása Egy év után Jól indultak a résteiek a szövetke­zeti gazdálkodásnak. Tanulmányútjai­kon a királyhelmeci és a nagygéresi szövetkezetek gazdaságával ismerked­tek meg. S a leszűrt tapasztalatoknak máris megvannak az eredményei. Körültekintő gonddal szervezik a munkát. Három munkacsoportot léte­sítettek, melyek közül kettő a növény­termesztésben dolgozik, a harmadik az állattenyésztési termelésben szorgos­kodik. A fiatal szövetkezet tagsága elhatá­rozta, hogy tovább fejleszti állatállo­mányát. Építkezésbe fognak, hogy megteremtsék gazdasági fejlődésük lehetőségeit. Az új tehénistálló, ser­tésól és juhakol felépítéséhez már megtettek minden előkészületet. „K 98" típusú tehénistállót építenek, az ólat 250 sertés, a juhaklot 300 juh befogadására tervezik. A restei szövetkezet tagsága jó munkájának és munkafegyelmének ér­deme, hogy a ledolgozott munkaegy­ségekért rendszeresen felvehették az előleget. A harmadik negyedév gazda­sági eredményei azonban máris lehe­tővé teszik, hogy részesedés címén még öt koronát kapjanak munkaegy­ségenként. Ezenkívül három és fél kg gabonát, 2 kg szénát és 2 kg szalmát kapnak a szövetkezet tagjai minden munkaegységre. A háztáji gazdálkodás földterületét pontosan a szövetkezeti alapszabályoknak megfelelően jelölték ki. A gabonaneműeken kívül lent, cu­korrépát, zöldséget, borsót, burgonyát és kukoricát termesztenek. Idejében teljesítette a fiatal szövetkezet a ga­bonabeadást is. Az előírt mennyiséget 7,3 százalékkal szárnyalták túl. Már most az első évben szép hektárhoza­mokkal dicsekedhetik. Bár nagy volt az idei szárazság — s ez a restei há­tárt sem kerülte el — cukorrépából 220 mázsás, rozsból 35 mázsás hektár­hozamot értek el. Gondoskodtak állataik takarmányá­ról is. 800 köbméter takarmánykeve­réket és egyéb zöldtakarmányfélét si­lóztak be. A szövetkezet tagjai között gyak­ran hallani ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Miért halogattuk a szövetkezet megalakítását ilyen so­káig? Már sokkal előbbre lennénk a jólét útján, ha előbb kezdünk a közös gazdálkodásba!" Megelégedettek a restei szövetkezet tagjai, bizalommal és biztonságérzettel néznek a jövő elé. A haladó munkamódszerek jól bevál­tak a szarvasmarha és sertés hizlalá­sánál. Ennek köszönhetik, hogy rövid időn belül még tíz hízott sertést és húsz szarvasmarhát adnak be terven felül. (mi.) Segít a nagyfödémesi EFSZ A helyi nemzeti bizottságok taná­csainak tagjai és a szövetkezetek ve­zetősége aktívát tartottak a járási nemzeti bizottságon. Ezen az értekez­leten megtárgyalták a magyarországi és az egyiptomi eseményeket, továbbá beszéltek az őszi munkák elvégzésé­ről is. A Nagyfödémesi Egységes Földmű­vesszövetkezet vezetőségének nevében Ján Pribefský, a szövetkezet elnöke ki­jelentette, hogy a szövetkezet taggyű­lésének javaslatot tesznek, amelynek értelmében a szövetkezet a magyar népnek a következő ajándékot kül­di: 20 mázsa búzát, 2 mázsa lencsét, 5 mázsa sertéáhúst, 720 tojást. A kül­deménynek az értéke 10100 korona. Komoly segítség ez és a többi szö­vetkezet követheti példájukat. Klapuch Ľudovít, Szene A kalondaiak példája nyomán Az ősz beköszöntésével megérkezett a legelők és rétek tisztításának ideje is. Erre a munkára a losonci járásban is nagy gondot fordítanak, mivel rá­jöttek arra, hogy a járás területén lé­vő legelők, rétek eddig a hanyagság miatt nem voltak kellőképpen kihasz­nálva. Ezt bizonyítja az is, hogy az évi szénatermés 25 mázsa körül mozgott. A gondos gazdálkodás mellett azonban a kalondaiak és tamásiak hektáron­ként 40 mázsás takarmányhozamot is elértek. Az ő példájukat követve a já­rás többi falvaiban is növelni akarják a legelők és rétek hozamát. A rétek és legelők feljavítása érdekében szo­cialista munkaversenyt szerveztek. Sólyom László, Losonc Egy szövetkezeti tag beszél Mit tegyenek? Belépjenek-e most, vagy pedig várjanak még egy eszten­dőt? Hogyan fogunk élni a szövetkezet­ben? Ilyen és ehhez hasonló kérdések­kel foglalkoznak még sok helyütt az egyénileg dolgozó parasztok. Ezekre a kérdésekre adjon feleletet Laczkó Já­nos, aki 7 hektár földön gazdálkodott és 1950 óta tagja a körtvélyesi szö­vetkezetnek. Néhány kérdést intéztem Laczkó Já­noshoz, aki készségesen válaszolt rájuk. — Laczkó elvtársi Tudomásom sze­rint maga egyéni gazda korában is jól gazdálkodott. Mondja meg nekünk, miért lépett a szövetkezetbe. — Azért — felelte —, hogy jobban élhessek. — Hogyan élt az első évben és ho­gyan él most? — Az első években bizonyos nehéz­ségekkel kellett tnegküzdenünk a kö­zös gazdálkodásban. E nehézségeket azonban sikerült leküzdenünk. Meg­jegyzem, hogy mint szövetkezeti ing kezdettől fogva jobban éltem, mint ak­kor, amikor még egyénileg gazdálkod­tam. Szövetkezetünk uazdasága egyre gyarapszik, s azt a számok bizonyítják: 1953-ban az évvégi zárszámadáskor három koronát fizettünk ki munkaegy­ségenként, 1954-ben 5.— koronát, s a múlt évben már 13 koronát kaptám munkaegységenként. — Mennyit keresett tavaly? — Feleségemmel együtt a dohány ter­mesztési csoportban dolgoztunk. S00 munkaegységet szereztünk. Az év fo­lyamán 10 400 koronát kaptam előleg­ként s az évvégi zárszámadáskor a ledolgozott munkaegységek után és pótjutalom címén még 14 000 koronát fizettek ki nekünk. Ezt készpénzben kaptuk. Ezenkívül a munkaegységekre 16 mázsa búzát, 8 mázsa árpát és ugyannyi kukoricát kaptunk. — Mit csináltak a pénzzel? Es mit ajánl középparasztjainknak? — Erre egyszerű a felelet. Amit nem tehettem meg magángazda koromban, azt megteszem mint szövetkezeti tag. Szép családi házat építek, két szobával és mellékhelyiségekkel. Nem fog hiá­nyozni a fürdőszoba sem. Azt javasolom a még egyénileg dol­gozó parasztoknak, hogy ne gondol­kozzanak oly sokáig. Ha jobban akar­nak élni, akkor mindannyian még az ősz folyamán lépjenek a szövetkezet­be. Krajčovič Ferdinánd, Galánta

Next

/
Thumbnails
Contents