Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-28 / 332. szám, szerda

/ Közös célért a nép összefog EZEN A KORAI DÉLUTÁNON ólom­szürke felhőcafatok úszkálnak a- ma­gasban és a hegyek tövéhez vékony ködréteg tapad. A határ csendes, nyir­kos a levegő. A falu felső végében, közvetlen az út mellett öt új családi ház emelkedik ki a földből, mintha csak üdvözölnék a faluba érkező em­bereket. Jobbról az útkeresztezés sar­kán egy kisebb, lapos tetejű épület lapul meg. — Ez lesz a várótermünk — mond­ja később Kerekes elvtárs, a helyi nemzet 1 bizottság titkára. Szavaiban némi büszkeséget érzek, s ezt az ér­zést megerősíti meg az, hogy kulcsot vesz elő és arra kér, nézzük meg be­lülről is. — A lakosság kérte, hogy autó­buszvárótermet építsünk — folytat­ja. — Félajánlották, hogy 600 bri­gádórát dolgoznak lé az építésén. A helyi nemzeti bizottság rövidesen in­tézkedett és a múlt évben megkezd­tük a munkát... Az ajtóban kattan a zár és egy 6X4 méteres deszkapadlós szobába lépünk. A padlón szétszórt forgács és malterfoltok arról tanúskodnak, hogy most nem régen fejezték be itt a munkát. — Még a villanyt kell bevezetni — szól elégedetten. Aztán mosolyogva hozzáteszi: — Asztalok, lócák és egy kályha a berendezés. Milyen munkakedv — gondolom. A közös cél érdekében, a falu érdekében •lapátot, csákányt markol, aki markol­ni tud. Talán nincs is a faluban sen­ki, aki ne vette volna ki részét a vá­róterem építéséből. Sőt még a dar­nyai kőművesek is eljöttek, hogy se­gítsenek a falazásban. A darnyaiak­nak jól esik, ha a tél csikorgó foga elöl meghúzódhatnak a meleg váró­teremben ... — Gyerünk a másik terembe — indítványozza a titkár. — Hasonló, mint- az előbbi — ál­lapítom meg, miután átlépem a kü­szöböt. — Csak egy kicsit keske­nyebb. — Egy méterrel. Itt büfét ren­dezünk be. Tél idején meleg teát is ihatnak az utasok! A simonyiak kitettek magukért, megérdemlik a meleg teát. S bár a látszat csekélységről tesz vallomást, a látszat mögött mély tartalom húzó­dik meg. A simonyiak ugyanis 600 brigádéra helyett 2400-at dolgoztak le, mert a szükség így kívánta. Legjob­ban talán G. Bőd Péter, mint­egy 70 év körüli kőműves vette ki részét a váróterem építéséből. A FELVÉGBÖJL ' tovább ballagva, Pál Elemérrel, az egységes földmű­vesszövetkezet építészeti csoportjának vezetőjével találkozunk. A koros, ki­pödört bajszú, kucsmás bácsi szíve­sen beszél szövetkezetükről. S ami­kor a most épülő szövetkezeti tehén­istállőhoz érünk, szava még jobban megered. — Modernebb tehénistálló lesz — büszkélkedik. — Kilencvennyolc te­hén részére. Rövid ideig még , nézzük, hogyan emeli fel a nagy betongerendákat a daru az istállóra, majd sertésszemlére indulunk. — Sertésólat is kell építenünk — jegyzi meg Pál elvtárs. — Két ól van, de már kevés. Mint később ifjabb Varga Lajostól, a szövetkezet zootechnikusától meg­tudtam, 420 sertésük van. Kötelező beadásukat október 25-én teljesítet­ték és azóta terven felül 141 mázsa sertéshúst adtaik be, ami .azt jelenti, hogy kötelező beadásuk tervét 200%­on felül teljesítették. A többi ered­mények is a jó gazdálkodásról tanús­kodnak. Amint a szövetkezet portáján sé­tálgatunk. kellemesen lep meg egy dolog. Mégpedig az, hogy a szövet­kezet munkáját érintő kérdéseimre a helyi nemzeti bizottság titkára teljes hozzáértéssel válaszol. Például beszél­getésünk kezdetén mindjárt elújsá­golta, hogy a szövetkezetnek milyen állatállománya van, mikor teljesítet­ték beadásukat... Tőle tudtam meg, hogy a tojásbeadást május 31-ig tel­jesítették, s terven felül már 48.497 darab tojást szolgáltattak be az ál­lamnak. Azt a benyomást keltette — mint ahogy igaz is —, hogy ismeri a szövetkezet életéne"k minden részle­tét. MÁR SÖTÉTEDIK, amikor megte­kintjük az orvosi rendelőt. A 600 lakosú községnek ugyanis van orvo­si rendelője is. Kerekes elvtárs el­mondja, hogy ez a nőbizottság ja-, vaslatára. jött létre. A helyiséget a nőbizottság biztosította. A nőbizottság jól dolgozik Tomori' Lajosné vezeté­sével. , — Addig „bombáztuk" a járást, míg meg nem kaptuk — mondja a titkár, s komoly tekintetet vet felém. — Most aztán hetente itt rendel az orvos. Havonta egyszer a gyermekek részére ... Ennek nagy előnye van. Ezelőtt az orvoshoz Gesztetébe kel­lett járni, az orvosságért pedig Fe­ledre. Ez két napot vett igénybe. A gyerekek számára még előnyösebb. A gyerekekkel Feledre kellett járni az orvoshoz és az bizony elég messze van. Betegekkel kellemetlen utazni, különösen télen. így aztán a falu ér­dekében eleget tettünk a közkíván­ságnak. Most a darnyaiak is ide jár­nak, közelebb esik, mint Gesztete. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG IRODÁJÁBAN Kerekes elvtárs az utak javításáról beszél — elmondja, hogy a község lakossága ebben az évben 946 brigádórát dolgozott le az útjavításon. Közben tekintetem a fal­ra tapad. „A hivatalok a népért, s nem a nép a hivatalokért" — ol­vasom a berámázott feliratot. A HNB valóban a falu népének érdekeit szolgálja. — Ami a munkánkat illeti... iparkodunk, — mondja Kerekes elv­társ. — A helyi nemzeti bizottság tanácsa kéthetenként ül össze, mond­hatom rendszeresen. Teljes ülést ha­vonta • egyszer tartunk,' — A teljes ülések időpontját ki szoktuk hirdetni a hangszóróval, — mondja ifjabb Balog Barna, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Minden alkalommal felkérjük a választókat, hogy jöjjenek el. — Tehát a helyi nemzeti bizottság teljes ülésén résztvesznek a lakosok is? — Igen. — Sokan eljárriak? — Mikor hogy, amilyen a munka­idő. — Milyen célt szolgálnak ezzel? — Elsősorban szem előtt tartjuk a néppel való kapcsolatot — mondja Balog elvtárs. — Ha a lakosság résat­vesz üléseinken, a helyi nemzeti bi­zottság és a lakosság közötti közvet­len kapcsolat megszilárdul. Módjuk­ban van a falu irányításának az el­lenőrzése; az egyes kérdések megvi­tatasával és reális javaslatokkal se­gítik a helyi nemzeti bizottság mun­káját. Saját máguk meggyőződhetnek arról is, hogyan foglalkozunk a falu problémáival, s kérésüknek mennyi­ben teszünk eleget. S hogy eleget teszünk, amennyire tőlünk telik, azt mutatja- az autóbuszváróterem és az orvosi rendelő felépítése, illetve lé­tesítése is. — Van ennek még egy másik jó oldala is. Éspedig az, hogý a falu egy emberként ált mellettük. Mindenki fe­lelősnek érzi magát a falu életéért., — Ha például . brigádmunkáról van szó, nem kell könyörögni. Készek lapátot ragadni bármikor, ha látják, hogy a falu érdekében szükséges. — Ezek szerint a helyi nemzeti bizottság tagjai is jól végzik mun­kájukat ? — Nem panaszkodhatunk. A kilenc választókörzet választottjai jól dol­goznak. Szoros kapcsolatuk van. a választóktól. A gyűlésekre is eljár­nak — ritka a hiányzás. ESZEMBE JUT a délutáni séta,, ami-, kor Kerekes elvtárs olyan pontosan informált a szövetkezet életéről, mintha legalább is szövetkezeti tag lenne. S most látom tisztán, mi en­nek a titka. A helyi nemzeti bizott­ságban vannak szövetkezeti tagok is MEDDIG TART MEG? Sok aprő fogyatékosság nehezíti falvaink dolgozóinak, különösep a szö­vetkezeti tagoknak életét. így történik meg, hogy az apróságok miatt megváltozik a szövetkezet tervezése, a tagok zsörtölődnek, és jogosan, mert nem teljesítik a bevételi tervet, ami azt eredményezi, hogy kevesebb a munkaegység értéke. így például a csani szövetkezeti tagok már elkészí­tették a 68 marha részére istállójukat. Tervbe vették, hogy bikákat és üszőket vásárolnak. A terv azonban füstbe ment, mert az Elektrovod a villanyt csak a jövő év végére akarja bekapcsolni. Kézzel dolgozni, kezdve a vízhúzástól, a szecskavágásig, mindez megdrágítaná az önköltséget. A Malá Vieska-i szövetkezeti tagoknak van traktoruk, de nincs hozzá pót­kocsijuk. Ezekután persze a levegőben lóg a bevételi terv teljesítése, a homokszállítás, stb. Meddig tart még ez a rendszertelenság, kérdezik a szövetkezeti tagok. (Levelezőnktől) és a közös érd^k szoros kapcsolatra, kölcsönös segítségre serkenti őket. Tudnak egymás munkájáról, mert együtt dolgoznak. Ennek az összmun­kána'k meg is terem a gyümölcse. Kerekes elvtárs egy térképfélét akaszt le a falról és leteszi az asz­talra. Ekkor látom, hogy a falu fej­lődési terve fekszik előttem. — Ez itt a faluköz — mutat a tervrajz közepére. Nos, ezt az üres teret parkosítani akarjuk éspedig úgy, hogy 'a közepén lesz a park. ahol most az út vezet és kétoldalt lesz az út. A park közepén kultúrházat építünk, amiben egy -nagyobb helyi­ség — egyben mozitérem is, — klub­helyiség, olvasóterem, könyvtár lesz. Itt szeretnénk elhelyezni- a helyi nemzeti bizottság irodáját is. Olyan lelkesen beszél, hogy szinte felszítja az ember érdeklődését. El­mondja még azt is, hogy Simonyi­Dobóca—Mártonfala között egy új út építését tervezik. Ez nagy előnyére szolgái majd a községnek. Dobóca ugyanis mezei úton mintegy 3 kilo­méternyire fekszik Simonyitól, viszont ha egy kis eső esik, körül kell menni az országúton és ez 18 kilométer. Márpedig-600 hektárnyi földjük Dobó­cával határos és ezt meg kell művel­ni. Már csak ebből a szempontból is nagy előnye lesz ennek az útnak. A kerületi útépítési hivatal tervüket már jóváhagyta és az út felépítését az 1958—1959-es évekre tervezik. — A parkosításra csak ezután ke­rülhet sor, — állapítja meg kissé le­hangoltan. — De várjon csak — Job­ban fel a remény tüzével —, úgy tíz év múlva, milyen lesz maj*8 akkor a község! Természetesen csakis úgy, ha a, választások után ismét törődnek vele a funkcionáriusok. DERŰS MOSOLY ül a zömök", köze­pes korú titkár arcán, amikor elbú­csúzok tőle. Képzeletemben előttem lebeg a falu új képe, ám maggyőző­désem, hogy ezt a képzelt képet a valóságban is meglátom. Meg, mért közös célért a nép összefog és meg­valósítja tervét. —ker— Ä mezőgazdaság életéből A trágyáié a legjobb nftrogéutrágya A csataji szövetkezeti tagok a trá­gyalevet kihordják a szövetkezeti földekre s főleg cukorrépa alá trá­gyáznak vele. Répájuk az idén is a legszebb volt a járásban. A Szövetkezeti tagok a trágyalevet a mezőn lévő trágyadombokra hord­hatnák ki, ahol a trágyáié „konzer­válódik". E munkánál az a legfontosabb, hogy- a trágyáié a földbe kerüljön, a nyitott barázdába. Ezutár. le kell szántani. Ha a trágyáié a 'tarlóra ke­rül, elveszti nitrogéntartalmát. Ha rétet trágyázunk, először meg kel! boronálni a füvet és azután megön­tözni a trágyalével. Mivel a trágy lé kálisó és nitrogéntartalmú, foszfor­tartalmú. trágyákkal egészítik ki. K. L. Szenec. Kukoricaszárat, takarmány­káposztát és répát silóznak A tallósi szövetkezet eddig 2600 köbméter silótakarmányt készített. Minden számos állatra 46 mázsa siló­takarmány jut. Azonban még nem elégedettek az edd'gi eredménnyel. A múlt héten ugyanis még két siló-! gödör üres volt, és Levansky elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondta, ezeket is meg kell* tölteni. Hozzá is láttak a munkához. Volt elég kukoricaszáruk és takarmány-! káposzta is három hektárról. Felvág-" ták a kukoricaszárat, összekeverték a takarmánykáposztával és hogy a si^ lótakarmány még jobb legyen, takar-? 'mány-épát is kevertek bele. (Levelezőnktől) A szovjet tapasztalatok alkalmazása nyomán A Levočská-Lúka-i te­nyészállattenyésztó te­lepen a szovjet tapasz­talatok segítségével az állatállománynál magas hozamokat érnek el. Elsősorban P. A. Mali­nina módszerével az egész állománynál ma­gasra emelkedett a tej­hozam és az állatok egészségések. A leg­utóbbi három év'oer oinzqaui fajta 56 fejős­tehéntől é'vente egyen­ként 3300 liter te.ift fej­tek, 3,8 százalékos zsír­tartalommal. A tehenek jó egészségi állapota nemcsak a tejhozam­ban, hanem a szaporu­latban is megmutatko­zik. 100 tehén átlago­san 90 borját ellett. A tenyészállomány legjobb fejőstehene, amely az 1954/55 gazdasági év­ben az egész kassai kerületben a legtöbb tejet adta, a harmadik tejelési időszakban 304 nap alatt 5.259 liter 4 százalékos zsírtartalmú tejet • adott. Az állomáson rendkí^ vüli gondot fordítanak ^.tenyészbikák és üszők nevelésére. Az állomás • létesítése óta eltelt há-"! rom év alatt Levočská Lúkán 37 tenyészbiká­val szaporították az állományt, több mint egynegyed millió -korona értékben. Ezáltal a Le-' vočská Lúka-i tenyészd állattenyésztő telep nagy mértékben hozzá­járul a kassai kerület­ben a pinzgaui fajta szarvasmarhaállomány feltöltéséhez. Egy kukoricaszár sem maradt a szántóföldön Az alábbi adatok világosan bizo­nyítják, hogy a hidaskürti szövetke­zetben ma jól gazdálkodnak. Tekint­sünk csak vissza 1954 őszére. Akkor Egy tehéntől évente több mint 2350 liter tejet fejnek A bártfai szövetkezeti tagok a múlt években gazdag tejhozamot értek el és szép jövedelmet kaptak B tejért. Ezt elsősorban artnak köszönhetik, hogy a teheneket a tél folyamán silótakar­mánnval etették. Ez idén 500 köbmé­ter silőtakarmámyt készítettek télire, most pedig egy újabb betonozott sáló­gödröt töltenek meg' 120 köbméter ta­karmánnyal. . A silóaödrökhöz függő szállító berendezést helyeztek, amely­nek segítségével egészen az istállóba szállítják a takarmányt és sokkal ki­sebb" fáradsággal, mint a múlt télen. Minden fejőstehénre -iponta 25 kilo­gramm silótakarmányt számítanak. Amália Luckievičová tehénqondozó 13 tehénnel törődik és naavon meg van elégedve az értékes nedvdús ta­karmánykészlettel. A rábízott tehene­ket a tejhozam és a súlyqvarapodás alapján eteti. Ez a módszer teljes mér­tékben bevált, úgvhoqv Luckicvičová tehéngondozó naoonta csaknem három literrel több tejhozamot ér el, mint a többi aondozó. Ügy véli, hogy az év vé­gére minden tehéntől több mint 2350 liter te-et fei. ami 120 literrel több, mint amennvit a második ötéves terv • 8z 1960-ik évre orsžágoš átlagnak meg­szabott. még novemberben is csaknem áz egész - kukoricaszár kint volt a szán­tóföldön. Az jstállók körül felhal­mozódott a trágya, a szalmát' nem hordták be vagy 30 hektárról és á tarlóháiitást is csak tavasszal fejez­ték be. És ma mi a helyzet? A hidaskürti szövetkezet tagjai már nem hagyták kint a kukorica­szárat a szántóföldeken. 1Í9 hektárrá kihordták a trágyát és be is szán­tották. A brigádközpont segítségével 22 hektárnyi területen elvégezték a mélyszántást. 130 hektáron szépen zöldül a búza, 28 hektáron meg őszi keverékeket láthatunk. Öröm a határban járni, minden rendben van. Krajcsovics Ferdinánd, Galanta. A SZOCIALISTA VERSENY EREDMÉNYE A rozsnyói járás szövetkezetei között az év eleje óta elmélyült a szo­cialista verseny. A jól szervezett és állandóan értékelt versengésnek egyre szebb és szebb az eredménye. 15. Az élen a már ismert rozsnyói szö­vetkezet áll, amelynek ebben az év­ben elért gazdasági eredményei egye­dülállóak a járásban. A rozsnyói EFSZ mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben túlszárnyalta a tervezett hozamokat. Ezt az agro­technikai határidők betartásával, a jó munkaszervezéssel és a GTÁ gépeinek" jó munkájával érték el. Az állattenyésztésben például az egész évre tervezett 86 ezer 100 liter tej termelését már október l-ig 121 ezer literre emelték. A tervezett 12 ezer 200 tojásból háromnegyed ' év alatt 12 ezer 172 darabot értek el, a tervezett -378 kg gyapjú helyett 470 kilogrammot nyírtak le, 61 kisbárány helyett 67 darabot neveltek fel, 306 kismalac helyett 318 darabot választottak el. Hasonlóan túllépték a tervezett állat­állomány létszámát is minden háziál­lat fajtában. Az eredmények elérésében sokat jelentett az állandó munkacsoportok szervezése, valamint . a hasznosság szerinti jutalmazás bevezetése. Ha mindezeket figyelembe vesszük s ösz­szehasonlítjuk az elmúlt évek gyen­ge eredményeivel, azt látjuk, hogy ott, ahol a szövetkezet alapszabály­zata szerint gazdálkodnak, ott az eredmény elmaradhatatlan. A kiváló termelési eredményeket legjobban a pénzügyi gazdálkodás mutatja. Pél­dául az évi bevételeket az első há­romnegyed év alatt 75,6 százalékra teljesítették, a kiadások pedig 73,6 százalékot tesznek ki. A tervezett 20 koronás munkaegység értéke az év végéig előreláthatólag eléri a 24 ko­ronát. A verseny értékelése felfedte az egyes szövetkezetek munkacsoport­jainak elért kimagasló eredményéit. A szilicei Vörös Zászló szövetkezet­ben Fodor Lajos mezei csoportja érte el járási viszonylatban a leg­szebb eredményeket. Annak ellené­re, hogy a szilicei fennsíkon az adott termelési lehetőségek és a klíma is más, mint más községek határaiban, az .agrotechnika és a gépek helyes alkalmazása jó ered­ményeket hozott. Búzából 6. árpából 5, burgonyából 16, cukorrépából 166, rozsból 6, zabból 4, és repcéből 24 mázsával termeltek többet hektáronként, mint ahogyan a tervben meghatározták. Fodor Lajos a munkákban nagy súlyt helyezett az agrotechnikai ha^ táridők betartására s a növények qondos áDOlására. A kalászosoknál a koratavaszi fejtrágyázásnak volt nagy jelentősége. A kapásokban a korai vetés, a sorok közötti trágyázás hozott gazdag termést. Végül nagy mozgató erő volt a pótjutalmazás bevezetése, amely lelkesítette valamennyi, dolgo­zót a termelés fokozására. Hasonló jó munkacsoportok a szá­lóci Tomesza Jánosnéé és a rozsnyói Kiss kálmánnéé. Az állattenyésztésben kiemelkedő eredményeket ért el a rostári Timár János csoportja. A tervezett 25 ezer 438 liter he­lyett október l-ig 34.136 liter tejet mutatnak ki. A tejhozam egész éven át egv tehéntől naponta átlag­ban 5,6 liter. A sertéstenyésztésben is a legjobbak a járásban, a har­madik negyedév végéig egy-egy anyasertéstől 14—14 malacot ne­veitek fel. A tervezett 14 ezer kg sertéshús he­lyett 19 ezer kilogrammot termeltek, a hízósertések napi súlygyarapodása 5 deka. Ebben a szövetkezetben az elmúlt időkben sok hiányosság volt a sertéstenyésztés körül. Amióta azonban elkészültek az új istállók, a helyzet megváltozott s az eredmé­nyek egyre szebbek. Betartják a zootechnika! előíráso­kat, nagy súlyt helyeznek a ta­karmányalap biztosítására s a dol­gozókat pótjutalmazással teszik ér­dekeltté a termelés fokozásában. Kiemelkedő eredményeket mutat fel a szilicei Gottlieber László és a roz­Íoznai Koleszár András állattenyésztési csoportja. A szocialista verseny egyéni győz­tese a rostári Stringer János sertés­gondozó, aki 13 anyasertéstől szep­tember végéig- 184 kismalacot nevelt fel, átlagosan 14 darabot minden anyakocától. Dicséretreméltó dolgozó Lőrinc Sándor szalóci juhász és Csechova Klára a szilicei szövetkezet, fejőnóje. További példás munkacsoportok nőttek ki a szocialista versenyből. Ilyen a rozsnyói Kiss Kálmán mezei csoportja, a szalóci Tamás Andrásé és a rostári Hudák Pálé. A felsorolt példás munkacsoporto­kat és egyéni dolgozókat mind az elmélyült szocialista verseny ered­ményezte. Ma már a rozsnyói járás­ban a legkisebb lehetőséget sem. hagyják figyelmen kívül a termelé­kenység növelésének fokozására. Al­kalmazzák a szovjet kolhožisták be­vált haladó módszereit, ami egyik legjobb eljárás a nagyobb hasznos­ság elérésére. —ki— 0 J sz (­1956. november 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents