Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-01 / 305. szám, csütörtök

Ä magyarországi helyzet Budapest (ČTK). Október 30-án a délutáni órákban Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a budapesti rádióban bejelen­tette a kormány azon határozatát, hogy a kormányt az 1945. évi koalíció rend­szerének megfelelően átalakítják. Ilyen értelemben a kormány keretében szű­kebb kabinetet létesítenek, amelynek tagjai Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János és Losonczy Géza lesznek. Egy helyet a szociáldemokrata párt megbízottjának tartanak fenn. A kormány a Magyar Népköztársaság elnöksége elé javaslatot terjesztett Ká­dár János és Losonczy Géza állammi­niszterré való megválasztására. Nagy Imre ismételten felszólította Magyar­ország lakosságát, hogy biztosítsák a rendet és biztonságot. Teljesen vilá­gos, hogy a koalíciós kormány létre­hozásával a kormány olyan határozatot hozott, amely a magyar munkásosz­tály és Magyarország egész dolgozó népe ügyében egy lépést jelent visz­sza, mert gyengíti a nép nehezen és nagy áldozatok árán épített egységét, amely alapját képezte azoknak az ered­ményeknek, melyeket Magyarország a szocializmus felé vezető útján és a békeharcban elért. Nagy Imrén kívül a budapesti rá­dióban beszédet mondottak a koalíciós pártok képviselői is. Tildy Zoltán a kis­gazdapárt nevében felszólítást intézett a rend és béke helyreállítására az or­szágban. Erdei Ferenc, a nemzeti pa­rasztpárt képviselője ellenállásra szó­lított minden olyan mozgalom ellen, amely anarchiára vezet és testvérhar­cot szít. A Magyarország körül röpködő ke­selvüket. amelyek most a kapitalista világ minden tájáról gyülekeznek a Magyar Népköztársaság határain, a leg­reakciósabb Horthy-féle fasiszta bur­zsoá csoportok képviselőit, mint pél­dául Nagy Ferencet (a magyar agrár­párt volt reakciós vezetőjét, aki 1947­ben a saját népe elől menekült), a leg­utóbbi magyarországi események fel­villanyozták, a magyar népi demokrá­cia ellen irányuló akciók hátterében ál­ló kenyéradóik támogatásával újult erővel szőnek intrikákat azzal a céllal, hogy visszatérjenek az országba és magukhoz ragadják a hatalmat a nép, a munkásosztály, a nemzet ellen. A magyar határ egyes helyein rend­szeres ellenforradalmi vezérkarok ala­kultak és a legutóbbi napok során a magyar emigránsok közül sokan mint ügynökök lépték át a határt. . A magyar munkásosztályra és Ma­gyarország egész dolgozó népére ma az a feladat vár, hogy letörje a belső­és külső ellenségek intrikáit, ismét tö­KOMMENTÁRUNK mörüljön a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői köré, megvédje a népi demok­rácia vívmányait és folytassa az ország szocialista építését. A Szovjetunió kormányának keddi nyilatkozata alapján október 30-án megkezdődött a szovjet hadsereg egy­ségeinek kivonulása Budapestről. A kivonulás másnap is tartott. A szov­jet kormány ezzel el akarja kerülni a helyzett fokozottabb kiéleződését. Az ország reakciós erőit erősíti Mindszenty bíboros, a magyar népi demokrácia megátalkodott ellenségé­nek visszatérése Budapestre. Kedden újból megalakult Magyaror­szág szociáldemokrata pártja. Ez to­vábbi komoly lépést jelent visszafelé a magyar munkásmozgalom fejlődé­sében — miként lehetne másként jel­lemezni Magyarország munkásosztálya politikai és szervezeti szétszakadásá­nak e felújítását kiváltképp a jelen­legi helyzetben, amikor az ellenfor­radalmi fasiszta erők felemelték fe­jüket 'és véres terrorista akciókat hajtanak végre. Amint az AFP fran­cia sajtóügynökség megerősíti, Ma­gyarország nyugati tájain lázasan szervezkednek katonai csoportok, amelyek politikai akciót készítenek elő. A hírügynökség beszámol arról, hogy ezek a csoportok már érintke­zésbe léptek a jelenleg Ausztriában tartózkodó volt fasiszta emigráns ele­mekkel. A francia Liberation figyel­meztet a - kívülről érkező segítségre és erősítésre, valamint az ellenforra­dalmároknak a nyugati intervencióba vetett reményére. Hétfőn, október 29-én délután a budapest—bécsi országúton élénk for­galom volt. Számos személyautó, túl­nyomórészt nyugatnémet rendszámú gépkocsi volt látható a semleges Ausztria lobogója alatt. A Budapestre vezető országút magyar katonai ala­kulatok ellenőrzése alatt áll. A ma­gyar hadsereg jelentékeny részébe re­akciós jelszavak férkőztek be, ame­lyek a magyarországi népi demokra­tikus rendszer felszámolására irá­nyulnak. A magyar hadsereg és fegy­veres csoportok legkülönfélébb bi­zottságai október 31-én a kora reg­geli órákban külön tanácsot alakí­tottak, amely felhívásában követeli, hogy Magyarországot szakítsák el a szocialista államok családjától. A re­akciós katonai klikk, amely így ha­talomra törekszik, egyben megmutat­ja fogait, fasiszta terrorját is. Azzal fenyegetőzik, hogy mindazokat, akik nem teljesítik parancsait, katonai bí­róság elé állítja. Egyes budapesti utcákon fasiszta terrorista csoportok máglyát raktak, elégették a haladó irodalmi műveket és középületeket fosztogattak. Á magyar népnek meg kell védelmeznie szocialista vívmányait Mi nyugtalanítja az imperialistákat az arab államokban A/f i az értelme az izraeli támadás­nak — kérdezi ma a világ köz­véleménye. Miért választották ki éppen a Sínai-félsziget keleti részét, amely stratégiai fontosságú Akaba jordán ki­kötő közelsége miatt, ahonnan — mint egyedüli helyről — Egyiptom Jordániá­nak segítséget küldhet? Az izeraeli szóvivők kijelentették, hogy ennek az akciónak az a célja, hogy Egyiptom területén megsemmisítsenek egyes olyan támaszpontokat, amelyek az úgynevezett Fedajin-alakulatokat, az Izrael {erületén működő arab par­tizánokat támogatják. A Közel-Kele­ten az utóbbi napokban bekövetkezett események azonban más fényt vetnek az izraeli katonai akciókra. Érdemes újból visszapillantanunk és felidéznünk ezeket az eseményeket. Jordánia múlt vasárnap erős impe­rialistaellenes baloldallal rendelkező parlamentet választott. S röviddel ez­után Husszein király jóváhagyta az új kormányt. Előzőleg közzétették, hogy Jordánia, Egyiptom és Szíria szövetségi szerződést kötött egymással és a há­rom ország fegyveres erőit egységes parancsnokság alá helyezték, amelynek élén Amer tábornok egyiptomi hadügy­miniszter áll. Ennek az eseménynek a reakciója az volt, hogy Izrael október 28-án mozgósítást rendelt el, az USA és Nagy-Britannia október 29-én a Kö­zel-Keletet veszélyes területnek nyilvá­nította, s ott-tartózkodő állampolgá­rait utasította, hogy azonnal távozza­nak az országból. A két nagyhatalom tárgyalásokat kezdett a helyzetről an­nak a háromhatalmi nyilatkozatnak ér­telmében, amelyet 1950-ben adtak ki a közel-keleti egyensúlyról. A rákövet­kező éjszaka az izraeli hadsereg táma­dásra indult. E tényekből könnyen le­vonhatunk két következtetést. Először is: a nyugati hatalmak és Izrael aggo­dalommal figyelik a jordániai fejlemé­nyeket és másodszor: az USA és Nagy­Britannia akciói időbelileg feltűnően egybeesnek az izraeli támadással. Nem nehéz eltalálni, hogy a jordániai helyzet' Miért aggasztja a nyugati po­litikusokat. Szolimán Nabulszi nemzeti szocialista párti vezető új jordán kor­mánya elsősorban erre a pártra támasz­kodik, amely győzelmesen került ki a választásból és ezt a győzelmét első­sorban erős imperialistaellenes beállí­tottságának köszönheti. Az a propaganda, amely többed kö­zött a Szov jetunióval fcs a szocialista országokkal való kapcsolatok megjaví­tását szorgalmazza egységes arab állam megteremtésére törekszik, amelynek alapjául Jordánia, Szíria és Egyiptom szövetségi unióba való tö­mörülése szolgálna. Külügyminiszter a baloldali szocialista palesztinai-arab Abdala Rimava lett, földmüvelésügyi miniszter — Jordánia gazdasági élete e nagyon fontos szakaszának vezetője — a kommunistáktól támogatott Nem­zeti Front tagja, Abdul Kadr Salah, a jordániai békebizottság elnökségé­nek tagja lett. Ez a miniszter unoka­öccse Abdul Latif Salahnak, aki a pa­lesztinai arabok ismert vezére volt a brit megszállás idején. Az izraeli kormány a mozgósítás elrendelését többféleképpen indokolja, többek között azzal, hogy nyugtalan­ságot vált ki a jordániai helyzet fej­lődése, főleg a jordán-egyiptomi-szí­riai szövetségi szerződés megkötése. Fennáll még a kérdés, hogy az izraeli támadás miért Egyiptom és nem Jor­dánia ellen irányul. Arab politikai kö­rök rámutatnak, hogy a Jordánia elle­ni támadás szükségessé tenné a britek beavatkozását a brit-jordán szerződés értelmében. E szerződés ugyanis ki­mondja, hogy a két szerződő fél kö­teles a másik fél megtámadása esetén segítséget nyújtani. Áz Egyiptom elle­ni támadásnak azonban a nemzetközi politikai feltételek között az alábbi kö­vetkezményei lehetnek: JordáTlia az új szövetségi szerződés értelmében szem­beszáll Izraellel és így a brit csapatok az országban maradnak anélkül, hogy be kellene avatkozniok, mert ebben az esetben nem Jordánia volna a megtá­madott fél. Másodszor: ha a háború kiterjedne a Közel-Kelet többi orszá­gaira, Nagy-Britanniának a Szuez ki­Nagy Imre magyar miniszterelnök kedd délután mondott rádióbeszédé­vel a magyarországi események fej­lődése új szakaszba lépett, olyan sza­kaszba, amely nagyon komoly a mun­kásosztályra. Nagy Imre bejelentette, hogy a kormány keretében szűkebb kabinet alakul, amelyben részt vesz­nek azoknak a pártoknak képviselői, amelyek -Magyaországon 1945 után fennálltak. Ez azt jelenti, hogy az eddigi államtól eltérően, amikor a kormányhatalom kizárólag a dolgozó nép kezében volt, most e hatalom a koalíciós rendszer kezébe megy át, amely a burzsoáziának, szabadságot ad arra, hogy megszervezze erőit. Ez azt jelenti, hogy eltérnek a munkásosztály vezető szerepéről szó­ló lenini elvtől. Az új kormánynak az a bejelentése, hogy új, szűkebb kabinetben részt vesznek a szociáldemokrata párt kép­viselői, egyben azt jelenti, hogy po­litikailag és szervezetileg meg akar­ják zavarni a magyar munkásosztály egységét, ami a szocialista társadalom sikeres építésének egyik alapvető fel­tétele. Nagy beszéde arról nem szól, hogy Magyarországon a szocializmus építésének jelenleg milyen kilátásai vannak. Nagy Imre után a rádióban Erdei Ferenc és Tildy Zoltán mondottak beszédet. Erdei beszédében felhívást tett a nemzeti parasztpárt újraszer­vezésére és a jelenlegi magyarországi eseményekről olyan forradalomként beszélt, amelyeknek eredményeit vég­érvényesen biztosítani kell. A helyzet jelenlegi szakaszát felszabadulásnak nevezte, amelyre „a régi erők ellen vívott elkeseredett harcok után" ke­rült sor, azt mondotta, hogy a je­lenlegi helyzetet meg kell védelmezni azokkal szemben, akik „visszahúzó erőként" hatnak, vagyis a munkás­osztály hegemóniáját akarják helyre­állítani a népi demokratikus rend­szerben. Tildy Zoltán beszédében a függet­len kisgazdapárt vezetőjeként szólalt fel. Felhívta a párt azon tényezőit, akik — mint mondotta — „a hosszan­tartó politikai harcokban" — vagyis a munkásosztály, a kormány és *t párt elleni ellenállásban — „megacélozód­tak", arra, hogy azonnal szervezzék meg újra a pártot. Tildy Zoltán az országban a rend helyreállítására nem a munkásokat és parasztokat hívja fel, hanem a főiskolai ifjúságot, amelynek szavai szerint meg kell védelmeznie azt, amit kivívott. Ez tehát jelenleg Magyarország po­litikai helyzete. Feltételezhető, hogy e helyzet fejlődése, főleg a politikai pártok koalíciós rendszerére való át­térés tekintetében, ami szabad utat ad a burzsoázia politikai szervezke­désének — fájdalmas meglepetést je­lentett nagyon sok polgárnak Ma­gyarország valamennyi részében. Mi előzte meg a jelenlegi helyzetet ? Azok a hírek, amelyek Nagy Imré­nek egy, a különféle politikai pártok képviselőiből álló szűkebb kabinet megalakításáról szóló bejelentését megelőzték, azt mutatták, hogy az országban az akkori Nagy-kormány felhívása után a konszolidációs folya­mat a tűz beszüntetésével lényegesen előrehaladt. A felhívásnak úgyszólván mindenütt engedelmeskedtek. Csupán egyes ellenforradalmi elemek utasí­tották el a fegyverletételt és kártevő orvlövész csoportok folytatták a bé­kés polgárok terrorizálását. Főleq Bu­dapesten a hétfőről keddre virradó éjszaka egyes eltorlaszolt ellenforra­dalmi csoportok újból tűzharcot kezd­tek. Harcba szálltak velük az újon­nan alakult munkászászlóaljak. Buda­pesten a párt városi bizottságának felhívására kezdték megalakítani a nemzetőrségi alakulatokat. agy fontosságú volt Budapest húsz legnagyobb üzeme munká­sainak felhívása, amelyben tá­mogatásukról biztosították a kor­mányt és a kormány programját és sötét ellenforradalmi elemnek mi­nősítettek mindenkit, aki a kormány ellen támad, a rend helyreállítása el­len és a munka megkezdése éllen uszít. „Munkások, elvtársak, kommu­nisták" — mondotta a felhívás —, „ne engedjétek, hogy a munkásosz­tály hatalma ellen támadjanak!" Akcióban az ellenforradalom Magyarország egyes helyein azon­ban az ellenforradalmi fasiszta ele­mek nem tettek le arról a remé­nyükről és terveikről, hogy megdönt­sék a népi demokratikus rendszert. Ezek azok a néppei szemben ellensé­ges fasiszta elemek, volt Horthy-tisz­tek, akiknek a múlt napok véres ese­ményeiben való szerepéről vasárnap a Magyar Dolgozók Pártjának közpon­ti lapja írt. Ezek az elemek sokkhelyütt „for­radalmi tanács" cégére mögé bújnak és különféle kifejezetten ellenforra dalmi követelményeket tartalmazó kérvényekkel lépnek fel és követelé­seik elfogadását a kormánytól erélye­sen sürgetik. A műk napokban hasonló elemek ütötték fel fejüket Magyarország egész területén. Kihasználva a hely­zetet, a nyugtalan légkört és a tűn tetéseket, amelyekkel az emberek gazdasági helyzetüket remélték jobbá tenni és a párt és az állam múltbeli nem egységes és fejetlen vezetésének hibáit megjavítani, ezek a * banditák sok helyen féktelen terrort fejtettek ki. A becsületes munkások és párt­munkások százai áldozatul estek e terrornak. A fasiszta csőcselék bes­tiális módon kínozta és legyilkolta őket. Magyarországból érkező szemta­núk, akiknek elbeszélését számos nyugati lap is közölte, elmondtak olyan eseteket, amelyekben olyan embereket, akiknek semmi más bűnük nem volt, mint az, hogy tagjai voltak a Magyar Dolgozók Pártjának, kihurcoltak sza­bad térségre és a fasiszta csőcselék darabokra szaggatta testüket. Sok elv­társat az éjszaka folyamán megtá­madtak és legyilkoltak lakásukban. Ez volt a helyzet Budapesten mindjárt a felkelés kezdetén — múlt keddről szerdára virradó éjszaka. Sok helyen nyilvánosan elégették Lenin képeit és marxista irodalmi mü­veket. A magyar népnek azonban egész­séges a magva és tudatában van an­nak a veszélynek, amely őt és forradal­mi vívmányait az ellenforradalmi fasiszta elemek részéről fenyegeti. Ezért sok helyen új népi tanácsok alakulnak és a munkástanácsok szem­beszállnak e banditák garázdálkodásá­val. Megakadályozták már azt, hogy gyilkolhassanak, hogy elpusztítsák a gyárak gépeit, mert a munkások tud­ják, hogy minden egyes elpusztított gép sebet üt a népgazdaság testén. A külföldi reakció fondorlatai A magyar népnek azonban nemcsak a hazai reakcióval van dolga, hanem a külföldivel is. Azok a hírek, ame­lyek az utóbbi napokban a nyugati lapokban és hírügynökségekben jelen­tek meg, arról tanúskodnak, hogy lázas tevékenységet fejtenek ki mindazok, akik Magyarországon újból vissza akarják állítani a tőkés rendszert, akik a magyar parasztot újból a feudális nagybirtokosok napszámosává és a munkásosztályt a tőkések rabszolgá­jává akarják tenni. A külföldön felhangzott a nép es­küdt ellenségének az ellenforradalmá­rokat támogató hangja. Megszólalt a volt magyar fasiszta diktátornak, Hit­ler barátjának, Horthynak fia, szó­nokolt Franco diktátor és kudarcot vallott Csang Kai-sek is. Az országban lefolyt eseményekkel kapcsolatban nagy mozgolódás támadt a külföldön élő magyar emigráció so­raiban is. Mint ismeretes repülőgépen Ausztriába érkezett Párizsból Nagy Ferenc, a reakciós népellenes politika képviselője, aki az úgynevezett „zöld internacionálé" egyik vezetője. A „zöld internacionálé" a nagybirtoko­sok köreinek képviselőit, a szocializ­mus táborának országából elszökött földbirtokosokat tömöríti egybe. Nagy Ferenc már 1948-ban az ' USA-ban könyvet adott ki a magyarországi népi kormány ellen szőtt reakciós össze­esküvés előkészítéséről. Egyes legutób­bi hírek szerint Nagy Ferenc jelenleg •iiiMiniiiiiiiiiiiiiiianiiiinaiiiiiiiiiiiiMaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiuiMMiiiiiiiiiiuiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia^uii ürítéséről szóló brit-egyiptomi szer­. ződés alapján joga volna újból katonai­lag megszállni Egyiptom területén egyes volt katonai támaszpontjait. Az egyiptomi kormány azonban keresztül­látott ezen, látta hogy az izraeli tá­madás egy új háború előjátéka, s ki­jelentette, hogy nem kéri a többi arab országok katonai segítségét. Az arab országok közvéleményét mélységesen felháborítja az új izraeli támadás és az az általános vélemény, hogy Izrael ebben az esetben csupán eszköze az imperialista hatalmak tá­madó politikájának. Az imperialista hatalmak érzik, hogy'a Közel-Keleten elvesztik utolsó pozíciójukat is. Izrael haladó körei is ellenzik a veszélyes ka­landot, amely azzal fenyeget, hogy az egész Közel-Keletet új háborúba so­dorja. A jeruzsálemi rádió kairói hírei szerint a Mapam befolyásos baloldali szocialista párt soraiból, főleg pedig Izrael Kommunista Pártja részéről bí­ráló hangok hangzanak el. Izrael Kom­munista Pártja határozottan ellenzi „Ben Gurion totális háborúját". A há­borús politikát Izraelben csak a leg­reakciósabb csoportok feltétlen jóvá­hagyása támogatja. Kairó, 1956. október, Jaroslav Bouček Magyarország területén tartózkodik. Egy másik hétfői hír azt jelentette, hogy Londonba vezető útja folyamán Svájcban megállott a magyarországi ellenforradalmár elemek két kikül­döttje. Ezzel kapcsolatban az a vé­lemény alakult ki, hogy e küldöttek azért indultak Londonba, hogy a ma­gyar reakciós emigráció vezetőivel tár­gyaljanak. Fasiszták és horthysták az ellenforradalom élén A külföldi reakciónak a magyaror­szági eseményekben való részvételéről komoly adatokat közölt az osztrák sajtó. Ezek a hírek megerősítik a már ismert tényt, hogy a zavargások kez­detétől fogva a Magyarországról 1944—45-ben a szovjet hadsereg elöl elszökött fasiszta elemek — a fasiszta pártok volt vezetői és horthysta tisz­tek igyekeznek visszatérni Magyaror­szágra. Ők váltak a terror és a haladó gondolkozású polgárok legyilkolásának kezdeményezőivé és szervezőivé. A bécsi Bildtelegraph című lap je­lentése szerint közvetlen kapcsolat állott fenn a magyarországi felkelők és az ellenforradalom salzburgi vezér­kara között. Több ellenforradalmi vezérkart létesítettek számos helység­ben a magyar határok mentén. Szom­baton Ausztriából keleti irányban fel­szállott egy a Neuer Kurier oímű lap sok példányát és nagyszámú röplapot szállító repülőgép. Ez a lap a nyílt intervenció mellett foglalt állást Ma­gyarország demokratikus erőivel szemben. Másfél óra múlva a repülő­gép visszatért kiindulási pontjára. A magyarországi úgynevezett „sza­bad leadóállomásokat", a győri és a maqyaróvári rádióadókat az országba külföldről hozták be. Küldéseiket azonnal átvette és továbbította a Sza­bad Európa. A Szabad Európa egyik képviselője, a leadó salzburgi állomásának ve­zetője (amint az Osterreichische Volksstiimme című lap írja) osztrák területen rendszeresen találkozott a magyaróvári felkelők képviselőivel, akik kijelentették róla, hogy „ez az az ember aki segít bennünket". Ugyanez a lap közölte, hogy szerkesztői látták, amint Németországban állomásozó amerikai katonai erők autói átmeijtek magyar területre és néhány óra múlva visz­szajötLek. agy küzdelem áll a magyar nép előtt Mindez azt mutatja, hogy a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép jól megszervezett, nyugatról tá­mogatott ellenséggel került küzde­lembe, és ebben a küzdelemben min­den erejének és elszántságának lat­bavetésére lesz szükség, hogy a ma­gyar dolgozók megvédjék a népi de­mokratikus rendszer adta vívmányo­kat. Le kell leplezni az egész magyar nép előtt ennek az ellenségnek igazi arcát, harcolni kell az ellenség de­magóg burzsoá nacionalista jelszavai ellen (amelyek között ott vannak a régi irredenta jelszavak is, amelyek Nagy-Magyarországot követelnek, Nagy-Magyarországot, amelynek ré­sze volna Szlovákia és Erdély is). Csehszlovákia népe épp úgy, mint az egész nemzetközi munkásosztály e pillanatokban a^magyar dolgozók melletti áll abban az elszánt akara­tukban, hogy nem engedik a tőkés rendszer visszaállítását Magyarorszá­gion és megvédelmezik a szocialista vívmányokat. Ebben a szellemben szólnak azok a levelek is, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága, köztár­saságunk kormánya, a Csehszlovák Köztársaság Nemzeti Frontjának Köz­ponti Bizottsága küldött Magyaror­szágra. A magyar munkásosztályt Ihépi ha­talmának és a szocializmusnak meg­védésére hívja fel a Lengyel Egyesült Munkáspárti Központi Bizottságának levele is, ' amelyet Gomulka és Cy­rankiewicz elvtársak küldtek a párt­vezetőség nevében a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségéhez. Jossip Broz-Tito'elvtársnak, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége főtit­kárának levele azt a meggyőződést fejezi ki, hogy „a szocializmus ön­tudatos harcosai Magyarországon nem engedik, hogy a különféle reakciós elemek a jelenlegi eseményeket anli­szocialista céljaikra használják fel." Hazánk dolgozóit Magyarország né­péhez jószomszédi kapcsolatok, a háború utáni évek baráti együttmű­ködése fűzik. Egybefűzi a fcét népet a közös cél, Marx, Engels és Lenin tanításának alapján az igazságosabb társadalmi rendszer felépítése, mert egyedül ez a rendszer képes arra, hogy a nép szolgálatába állítsa az ország minden kincsét és gazdag éle­tet biztosítson lakosainak. OJ SZQ 1956. november

Next

/
Thumbnails
Contents