Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-27 / 331. szám, kedd

Levélszemle lllllllllllllllllllllllll Egy pillantás a szerkesztőségi postába Hazánk népeinek baráti segítsége, melyet a szomszédos Magyarország sebeinek begyógyítására nyújt, mint apró mozaikszemekből úgy tevődik össze az egész ország dolgozóinak segíteni akarásából és munkafelajánlásaiból. Szerkesztőségünkbe nap nap után új levelek érkeznek, melyek csaknem mind e segítőmozgalom sikereiről beszélnek. Az örsűjfalusi Aliami Gazdaság dolgozói külön műszakot dolgoznak le, melynek értékét elküldik az ellenforradalom pusztításai következtében szükséget szenvedő magyar dolgozóknak. Ezenkívül erre a célra gyűjtést is rendeznek a lakosság körében — írja Németh András, a Komáromi Állami Gazdaság dolgozója. Tizenhatezer koronát kerestek a Dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó üzem dolgozói a rendkívüli műszakon és ezt az összeget elküldték magyarországi munkástestvéreiknek. Amint Patosi István levelezőnk írja, vannak ebben az üzemben olyan munkások is, akik a Magyarország megsegítésére tett vállalásokát túlteljesítették. így Bantal János 106 koronát. Csiba József 100, Mánz Júlia 91 és Mantl Miklós 90 koronát ajánlottak fel. Nagvborsa község egységes földmüvesszövetkezetének tagjai 10 000 koronát küldtek a szolidaritási alapra — írja Klapuch elvtárs, a Szenei Járási Nemzeti Bizottság dolgozója. A földművesek legjobb segítői, a traktorosok is hozzájárultak a magyarországi dolgozók megsegítéséhez. „A Tornaijai Gép- és Traktorállomás dolgozói vasárnapi műszaJsűt tartottak. E napi jövedelmüket Magyarorszáfl meqsegítésére fordítják" — közli Susánvi István Torna iáról. A magyar nép megsegítésére irányuló mozgalom azonban nemcsak a munkások és földművesek szívügye. Jelentkezik fiatalságunk is. Az elsők között vannak a Kassai Magyar Tannyelvű Elektrotechnikai- és Gépészeti Ipariskola tanulói is. „A szolidaritás alapjára már az első két óra alatt 1662 koronát gyűjtöttünk össze és adtunk át a nemzeti bizottság illetékes osztályának — közli velünk az iskola CSISZ szervezete. — A második nap gyűjtésének eredménye 1866 korona 70 fillér volt. A gyűjtés tovább folyik. A CSISZ jelszava „ne legyen iskolánkban senki, aki erre a célra ne adakozzon". Az Iskola CSISZ szervezete ezen az úton versenyre hívja fel a kassai kerület, valamint Szlovákia összes iskoláit a fejenkénti legmagasabb adományért. Iskolánkban az első két nap után 8,40 korona a fejenkénti átlag" — fejezik be levelüket. A munkások, parasztok és a fiatalság levelei mellett meg kell említenünk az értelmiségi dolgozók leveleit is így a Csehszlovák Politikai- és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság kassai szervének elnöksége kiáltványt intézett tagjaihoz, melyben többek között ezt írja: „Mi, a kultúra, technika és tudomány legújabb vívmányainak terjesztői egyöntetűen állunk hazánk azon becsületes ^olgozói oldalán, akik felemelték szavukat Magyarország belső és külső ellenségei, és azok gaztettei ellen. A csehszlovák értelmiségi dolgozók szorosan együttműködve a munkasokkal és parasztokkal megvédik népeink szocialista vívmányait. Népi demokratikus államunkat a tudomány és technika legújabb eredményeinek széleskörű ismertetésével és terjesztésével fogjuk továbbra is erősítem. Ezért kerületünkben száz tervenfelüli előadást rendezünk, s az ezért járó 5000 koronát a magyarországi dolgozók megsegítésére ajánljuk fel." A Csemadok füleki járásbeli csoportjának vezetői közös összejövetelen tárgyalták meg a magyarországi eseményeket. Levelükben, melyet erről az összejövetelről küldtek szerkesztőségünkbe, többek között ezt írják: „A magyarországi és egyiptomi eseményeket látva még szorosabban zárkózunk fel pártunk és kormányunk mellé. Népnevelő munkánkat úgy irányítjuk, hogy járásunkban második ötéves tervünk minden feladata teljesítve legyen. A balogfalai új egységes földművesszövetkezet mintájára járásunk többi, még magángazdálkodást folytató községeiGépesítéssel és új módszerekkel több magnezitot termelnek A Lubeníki Macrezitbányák bányászai, technikusai és mécnökei qepesítés és ú.i termelékeny fejtőmódszerek bevezetésével biztosítják a fokozott maqnezitfejtést. Míg tavaly csupán 4,4 százalékra qépesitették a nyers-' anvagrakodást, a qépesített rakodás az év végéin 21,8 százalékkal emelkedik és 1957-ben a magnezitércmennyiség 41.5 százalékát rakodógépek segítségével foqják felrakni. Tavaly a lubeníki Anyában csupán egyetlen rakodóqéo dolgozott, idín már három rakodógép működik és fcvőre további két csehszlovák qvár^átfmyű rakodógép és eov nagy teljesítményű kerekes Allmann rakodónép fog dolgozni. A felszíni bányákban is fokozatosan intézkedéseket tesznek a rakodómunkák qépesítésére. A Dúbrava szakaszon levő legnaovobb felszíni magnezitbánvában az ásási és földrakodási munkákban már két hónapja egy nagy Skoda Men'-k báger dolgozik. Az új fejtési módszerek közül idén nagyon jól bevált a dubravai felszíni bányában a robbantással való fejtés. Egy robbantással a bányászok tízezer tonna magnezitet fejtettek.A földalatti magnezitfeités nagy teljesítményű fejtési módszerei közül az ochtiňai bányászok földomlasztással készítik elő a fejtést. Ennél a módszernél teljes mértékben ki lehet használni a qépesítést és a qépekkel való szállítást A Kassai Maqnezitbányában a bányászok érvényesítik a Boriszkinmódszert. Két munkahelyen tölcséres módszerrel fejtik az ércet. Ezek a módszerek 15—20 százalékkal emelik a munkatermelékenységet. ben is meggyőző munkával rávezetjük földműveseinket a mezőgazdaság egyedül helyes útjára, a nagyüzemi önkéntes alapon működő szövetkezeti gazdálkodásra." De nemcsak Szlovákia területéről, hanem az egész országból, így a messzi jáchymovi bányákból is hírek érkeznek, melyek azt mutatják, hogy az ország dolgozói, tekintet nélkül nemzetiségükre egyformán qondolkozrtak Magyarország tragikus eseményeiről. — Ml a jáchymovi bányák dolgozói nyitott szemmel figyeljük az eseményeket és elítéljük az elmúlt hetekben Magyarországon garázdálkodó ellenforradalmárok gaztetteit — írja Sovaš Ján bányász. — Tiltakozunk a nyugati államok politikája ellen, mellyel meg akarják bontani a szocialista államok és a dolgozók egységét. Mi, a jáchymovi bányák bányászai megvédjük szocialista vívmányainkat és még nagyobb munkatermelékenységgel válaszolunk a békés munkát és a munkásegységet megbontani akarók mesterkedéseire. Ez csak néhány véletlenül kiválasztott levél volt a szerkesztőségi postából. Ez a néhány levél azonban világosan visszatükrözi az egész ország dolgozóinak egységes állásfoglalását az elmúlt hetek politikai eseményeivel szemben. —Gir— cA tfémj tetpe&ztäi Ha a királyhelmeci járásban lévő Ladmóc községben bármelyik fiút megkérdeznénk, mi akar lenni, egyforma választ kapnánk: villanyszerelő. Mi történt á fiatalsággal ebben a csendes községben, hogy a villany-, szerelő szakma ennyire elbűvölte? A válaszért nem kell messzire menni. Elegendő, ha figyelmesebben körültekintünk és a válasz kézenfekvő. Mellettünk vadonatúj villamososzlop mered az ég felé, tetején az őszi napfényben csillognak a fehér porcelán szigetelők, melyeken vezetékek futnalí. Ladmóc községben az Elektrovod kassai üzemének egyik szerelő csoportja dolgozik. A csoport vezetője Lészay Béla elvtárs, aki a villamoshálózatok építésének és szerelésének jeles szakértője. A csoport tagjai: Lengyel András, Hutkai István, Novotný István, Bláha Alajos, Kovács István, Csovan Ferenc és Szilágyi József. Különböző vidékekről származnak és mégis jól megértik egymást. Több éven át a községek villamosításában és egyéb villamosítási munkák végzésében oly szaktudást és gyakorlatot szereztek, hogy munkájukat sokan megcsodálják. Valóban mintaszerű munkaegyüttes, az üzem vándorzászlajának jelenlegi birtokosa. Szerény munkások maradtak akkor is, mikor munkájukkal kitűnő eredményeket értek el és amikor nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök. Ladmóc községben is előre nem látott nehézségekkel találták magukat szemben. Az oszlopok felállításához szükséges ásási munkálatoknak több mint 90 százalékát fúrással és robbantással kellett elvégezniök. Ennek ellenére a munkálatok sikeresen haladtak. Lészay elvtárs csoportvezető a vári-í dorzászló átvételénél ezeket mondott ta: „Mindnyájan örülünk a kitüntetésnek és igyekezni fogunk az eddiginél még jobban dolgozni." Ľudovít Smatana, Kassa, Vegyük át a jó tapasztalatokat Mit láttam a lipcsei üzletekben Ha végigmegyünk az utcáinkon, akkor láthatjuk, hogy belkereskedelmünk hatalmasan fejlődött. Réqi kis, elhanyagolt és színtelen boltocskákból korszerű üzleteket létesítettünk, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyasztóközönséget jobban szolgálják ki. Ezt a törekvést támogatja az a körülmény is, hogy az állami üzletekben bő választék van mindennemű áruból, ami megkönnyíti a fogyasztók jó kiszolgálását. Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy még számos üzletünkben a vevőközönség kifogásolja a kiszolgálást, A belkereskedelem vezető munkatársai ismerve e hiányokat, különös gondot szentelnek ennek a kérdésnek és új utakat keresnek arra, hogy a dolgozókat az összes üzletekben jobban szolgálják ki. Tekintettel arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kiskereskedelme példás és jól meg van szervezve, belkereskedelmünk vezetői gyakran felkeresik ezt az országot, hogy ott tapasztalatokat szerezzenek és hogy azokat a hazai belkereskedelemben is értékesítsék. Ján Duris elvtárs, a Kereskedelmi Megbízotti Hivatal iparárú főosztályának helyettes igazgatója nemrégen a Német Demokratikus Köztársaságban járt és ottani tapasztalatairól a következőkben számol be: Ahol vételkötelezettséget nem ismernek Az NDK minden üzletében bő árúválaszték van. Az elárusítók lekötelezően figyelmesek a vevők iránt. A vásárló viszont becsüli az üzletekben dolgozókat, a vásárolni szándékolt árut udvarias formában kéri és türelmesen vár, míg kiszolgálják. Nylonblúz, fényképezőgép, rádiók Valamennyi áruházban és üzletben, ahol megfordultak, minden cikkből bő választék van. Az eladó a vevőnek rendszerint olyan árut is kínál, amit az nem kér. Az egyik üzletben nylonblúzt kértünk. Mivel nem tudtuk a kívánt blúz nagyságát megadni, az eladó blúzra alkalmas nylonkelmét ajánlott megvételre és így segített nekünk ezt a problémát megoldani. Egy fényképezőcikk üzletben megmondtuk, hogy nem jöttünk venni, csupán kíváncsiak vagyunk a legújabb típusú fényképezőgépekre. Az eladó készségesen tett eleget kívánságunknak és 25 percen át foglalkozott velünk. Végül meghatva az eladó készségétől, szándékunk ellenére megvettük az egyik gépet. További üzletekben is hasonló tapasztalatokat szereztünk. A legudvariasabb formában mindennemű felvilágosítást megadtak. Ahol az eladó egyben tanácsadó is Az egyik rádióüzletben 18 különféle típusú rádiókészülékeket oly tökéletességgel mutattak be nekünk, hogy azok szerkezétével rövidesen tisztában voltunk. Az elárusítónők itt fiatalok, de szakmájukat kitűnően ismerik. Az üzletekben tisztaság és rend uralkodik Lipcsei körsétánk alkalmával Iát-s tuk, hogy a tisztaság és rend minden üzletben és áruházban természet tes. Papirost vaqv hulladékot ott a földön sehol sem láttunk és az üz« letberendezés csak úgy fénylett a tisz-e taságtól. A kirakat-névjegy Ha összehasonlítjuk a lipcsei vagy drezdai üzletek kirakatalt a hazai üzletek kirakataival, csakhamar rájövünk arra, hogy e téren sok pótolni valónk van. Míg nálunk csakis a nagyobb és a város központjában fekvő üzletek kirakatai vannak szépen rendezve, addig az NDK-ban még a perifériákon levő üzleteknek is van ízlésesen berendezett kirakata. De ott nagy súlyt helyeznek az üzlet propagálására is. A legtöbb üzletnek neonfelirata van. Az ipar támogatja a belkereskedelmet A Német Demokratikus Köztársaság ipara magas színvonalú. Kitűnő minőségű iparcikkeket gyártanak, ami lényegesen megkönnyíti az egyes cikkeknek az üzletekben való eladását. Az eladó a legjobb minőségű árut a dolgozóhoz méltó áron adja el, ami biztosíték a terv teljesítésére. A vevőközönség viszont bizalommal vásárol az üzletekben, mert tudja, hogy amit vett, az megéri a pénzt. (K) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXSOCOOOOOOCOOOOOOOOOOCXJOOOOtOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX^ D ózsásarcú csinos lányt találunk a szövetkezet irodájában. Tóth Vali, az ipolybalogi EFSZ könyvelője. Szeme kikerekedik a csodálkozástól. Mit is írhatna róluk az újság, nincs náluk semmi érdekesség. Élnek, dolgoznak, ez az egész. • De azért elmondja, hogy az ö szövetkezetük még „kiskorú", még csak a múlt nyáron alakult. 23 tag 136 hektáron gazdálkodik és nem is rosszul. A háromnegyedévi gazdálkodási ellenőrzéskor már úgy mutatták a számok, hogy akár évvégi zárszámadás címén máris 6 koronát oszthatnának szét munkaegységenkint. Ez a szám azonban még nem végleges. Az év végéig *még magasabbra is szökhet. így is lesz, mert ezt akarja a szövetkezet elnöke, s a tagság. Nyílik az ajtó. A beáradó friss levegő megbillenti az asztalon levő iratokat. Tóth Vali mosolyogva fogadja az érkezőt. — No, mi újság, Király bácsi? Aztán újból felénk fordul. — Király bácsi az elsők között lépett a szövetkezetbe. Kezdetben hallgathatott is érte ... Ráncos arcú, kopaszra nyírt fejű idős emberrel parolázunk. Egy kicsit zavarba hozza a lány szava. Nem szereti, ha szembe dicsérik. Most is így válaszol. — Elsőnek *'s kellett lenni valakinek ... Kokott az ersber, kopott a ruha rajta. Csak tekintete árulja el, hogy lélekben még fiatal. Zökkenve ül le a fal mellett nyújtózkodó kopott lócára. Közelebb húzódik a duruzsoló kályhához. Szorgalmasan dörzsöli széltől vörösre mart kezét. — Csősz vagyok. A szövetkezet csősze, — indítja el a beszéd fonalát. HTERIE SED1 Régen vártam már, hogy nálunk is szövetkezet alakuljon. Végre sikerült ... A múlt év nyarán történt meg a nagy elhatározás. Király Andrással együtt tizenegyen foglaltak határozott állást a szövetkezet mellett. A falu lakosai közül sokan ekkor még nagyon rossz szemmel nézték a szövetkezőket. Nem nagy jövőt jósoltak nekik. Őket azonban a jóslatok nem riasztották vissza. Bízták a szövetkezet sikerében, bízott az öreg csősz is a közös gazdálkodásban. Egy és fél hektár földem volt, — folytatja az öreg. — Ez a föld a megélhetéshez kevés volt. A hasznot odafizettem a fogatos gazdáknak az igás munkáért. Az újságokból sokat olvastam a szövetkezeti gazdálkodásról. Tudtam, hogy csak jó lehet. Nem is haboztam, amikor tudomásomra jutott, hogy a szövetkezet megalakítására nálunk is sor kerül. Nem is csalódtam a közös gazdálkodásban. Nemcsak az öreg érzi jól magát a közösben, hanem mindnyájan, akik a közös gazdálkodás útját választották. Sőt a 11 tagból álló csoport állandóan bővült. Ha költö lennék, azt mondanám, a jólét fája Ipolybalogon is egyre terebélyesedik. Király András a szövetkezet alakításakor nem elégedett meg azzal, hogy aláírásával hozzájárult az új út egyengetéséhez. Kora ellenére maga is részt vett a meggyőző munkában. Nem volt könnyű ez a munka. Sokaknál nem talált megértésre. Voltak, akik fenyegették, olyanok is akadták, akik kinevették, de ő csak ment. Szervezte a jólétet. Ment, mert bízott a szövetkezetben. Tudta, hogy agitálásáért nem fog később pirulni az arca. Jól gondolta. Most, egy év után bátran nézhet az emberek szemébe. Rados József sem vethet semmit a szemére. TTjból nyílik az ajtó. KözéptermeU tű ember lép az irodába. Arcát pirosra csípte a szél. Külön üdvözli az öreg csőszt, aztán mellé telepszik a padra. — Hát téged mi szél hozott ide, — fogadja az öreg. — Most jövök ebédről, gondoltam, bekukkantok egy kicsit. — A szövetkezetről beszélgetünk — folytatja tovább az öreg. Rólad is szó esett, azt mondtam, hogy régen megbántad a szövetkezést. — Ne tréfáljon apó — néz rá az újonnan érkezett, aki senki más, mint Rados József. — Örülök, hogy hallgattam magára, meg a többiekre, akik a szövetkezetbe „csábítottak". Nagyon jól tudja, hogy nem bántam meg ... Az öreg szeme felcsillant. Kicsit huticutkásan forgatja tekintetét, mintha azt akarná mondani: — Kérdezzetek ti is valamit, necsak én beszéljek. Rados József egyike azoknak, akik szintén belátták, hogy a szövetkezeti gazdálkodás csak jót hozhat. Az öreg Király a réten kereste fel és minden teketóriázás nélkül kereken megmondta, miért jött. Igy mondta akkor az öreg. — Gyere közénk Jóska, meglátod, jobb lesz. Ö pedig ment. Tudta, hogy az öregLEIT FAJA nek igaza van. De tudta azt. is, hogy ebből parázs vita lesz odahaza. Nem is tévedett. Amikor tudomására adta a családnak elhatározását, az asszony sírt, az após pedig még a háztól is el akarta zavarni. Ő azonban nem engedett. Nem hagyta magát lebeszélni elhatározásáról. Így válaszolt. — Tudom, hogy jót csinálok. — Mit tudsz te, — förmedt rá az apósa. — Jobb lenne, ha maga is közénk jönne, — vág vissza a vő. A parázs vita után hetekig csend volt a családban. Rados szorgalmasan járt a szövetkezetbe, apósa és felesége pedig vizsla szemekkel figyelték, mi fog velük történni. em akarom részletesen leírni Radosék viaskodását, csak azt szeretném megjegyezni, hogy rövid időn belül az asszony is követte férje elhatározását. Az após még makacskodott az aláírással, de szóvá tette, hogy ha a szövetkezetnek szüksége van munkaerőre, ó szívesen segít. A Rados-család három tagja dolgozik most a közösben. Nem szidják már Józsit, amiért szövetkezett. Dehogy is szidják, hisz soha életükben nem volt oly jó dolguk, mint most. Ezt nem is 'tagadják. Az após is bátran mondja, hogy mindenük megvan. Van kenyerük, boruk, pénzük, húsuk, minden, ami kell a családnak. A papírok elárulják, hogy Radosék eddig 1177 munkaegység értékű munkát végeztek a szövetkezetben. Aratás után 32 mázsa életet szállítottak ezért udvarukba. N

e — Ügy hozzávetőlegesen már ki ié számítottam, — fűzi tovább gondolatát Rados, — hogy az év végéig körülbelül 41 mázsa termést keresünk. Az évvégi zárszámadáskor sem térünk haza üres zsebbel. Rados aztán örömmel beszél arról, hogy kamrája bizony tele van élettel. Az asszony több mint 40 baromfit tart. Olyan két és fél mázsás disznó kerül majd füstre, amilyet eddig még nem is látott. No meg a bor... Amikor a bort említi, egyszerre őszszefutnak a ráncok homlokán. — Egy kicsit megjártuk a borral, — dörmögi bosszúsan. A szomszédék disznója valahogy bekerült a kamrába. Először jóllakott árpával, aztán meg nekiállt a bornak. Alighanem jólesett neki, alaposan berúghatott, mivel józan állapotban még a disznó sem cselekedhette volna azt, amint ez a rusnya féreg csinált. Az egyik hordót feldöntötte és kifolyt a drága nedű. No, azért még nekik is maradt. Jövőre pedig már ilyen hívatlan vendég nem férkőzhet Radosék borához, mer

z elhatározták, hogy tavasszal házat építenek. Szép, takaros házat, olyat, hogy pince is lesz alatta. Oda aztán még a legfurfangosabb disznó sem juthat be. az egy év elég volt ahhoz, hogy a közös gazdálkodás Ipolybalogon is mély gyökeret verjen. Elég volt ahhoz, hogy a faluban mindenki meggyőződhessék arról, hogy a közös gazdálkodás a falusi ember felemelkedésének, egyre boldogabb életének egyedüli útja. SZARKA ISTVÁN 0J S

/ g 1956. november 27. ^ E

z