Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-27 / 331. szám, kedd

A román kormányküldöttség Moszkva (ČTK) — November 23-án a moszkvai kijevi pályaudvarra meg­érkezekett a Román Népköztársaság kormányküldöttsége, a.nelyet Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke vezet. A román küldöttség üdvözlésére a pályaudvaron megjelentek a moszkvai dolgozók, valamint a szovjet politikai élet vezető képviselői: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, első helyettesei A. I. Mikojan és M. Z. Szaburov, továbbá M. A. Jasznov, az Orosz SZSZK Minisztertanácsának elnöke és a Szovjetunió miniszterei. Jelen volt több ország nagykövete és követe, valamint a szovjet és külföldi újságírók. A Szovjetunió és a Román Népköz­társaság állami lobogóival díszített pályaudvaron díszőrség sorakozott fel. Ch. Stoica, a Román Népköztársaság elnöke rövid beszédet mondott. A nyugatnémet pártok között a kü'politika kérdésében éles ellentétek wt kodnak Bonn. (CTK) — A legutóbbi napok során ismét előtérbe léptek az Ade­nauer Kereszténydemokrata Uniója és a szociáldemokraták közötti éles el­lentétek a külpolitika kérdéseiben. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusai azt igyekeznek bebizonyí­tuoi, hogy a bo|.mi kormány eddigi irányvonala helyes volt, holott Nyu­gat-Németország lakossága ezt a poli­tikai irányvonalat, amint azt a leg­utóbbi tartományi választások eredmé­nyei igazolták, mind határozottabban visszautasítja. Brentano külügyminiszter Bad Neu­heimban mol.idolt beszédlében élesen kikelt a szociáldemokratáknak „A NATO és a Nyugat-európai Unió he­lyett kollektív biztonságot"" ielszava ellen, s ezt ésszerűtlennek és primi­tívnek minősítette. Hassel, Adenauer pártjának egy másik politikusa, Schleswig-Holstein miniszterell.iöke ki­jelentette, hogy a bonni politika szempontjából nem jön tekintetbe az a kérdés, hogy Németország újra­egyesítését Németország mindkét ré­sze ú:ján lelk.t-e megvalósítani. A bonni kormál.iy ragaszkodik az újra­felfe" 3-zés és hadkötelezettség po­litik* hoz is. Krone, a bonni parla­ment CDU csoportjának elnöke a szo­ciáld mokrata párt azon követelését, hogy új utakon kell haladni, j* nem­Fajvédők provokációi az USA-ban Montgomery (ČTK — A Francé Presse hírügynökség tudósítója az az Alamaba állambeli Montgomery vá­rosából jelentette, hogy november 25­én a Ku-Klux-Klan fajvédő szervezet néhány száz tagja összejövetelt tar­tott, amelyen Alvin Horn a baptista szakta lelkésze, a „Ku-KluxKlan alabamai Nagy Sárkány"-a mondott beszédet. Beszédében élesen támadott minden olyan tényezőt, aki állást fog­lal minden megkülönböztetés mellett az amerikai iskolákban. zetközi helyzet teljesen helytelen megítélése" következményének tartja Mellies, Németország Szociáldemok­rata Pártjának alelnöke kijelentette: „A bonni kormány jelenlegi politikája lehetetlenné teszi Németország újra­egyesítését. A német egységet csaK akkor lehet elérni, ha Németország a katonai egyezményekben való tagsága hely tt az európai kollektív védelmi rendszerhez fog tartozni." Végei éri a Független Köztársasági Párt II. kongresszusa Párizs. (ČTK) — Versaillesben va­sárnao véget ért a Független Köztár­sasági és Agrár Párt II. kongresszusa. A kongr sszus a szombati gyűlésén különféle gazdasági problémákkal és a hadsereg kérdéseivel foglalkozott. A vita oefejező részében határozati iavaslatot fogadtak el, amely a többi között követeli, hogy a francia had­sereg rendelkezzen nukleáris fegyve­rekkel, és hogy a hadsereg keretében állandó intervenciós egységet létesít­sen k. Az éjszakai üllésen, amely Észak­Afrika problémáival foglalkozott, a kongresszus teljes mértékben állást foglalt Franciaország gyarmatosító po­litikája mellett, amiről a kongresz­szusnak Algéria, valamint Tunisz és Marokkó kérdésében elfogadott két határozati javaslata tanúskodik. Port-Said helyreállítása tízmillió egyiptomi likrába kerül Port Said, (ČTK) — Egyiptom kormánya kijelentette, hogy Port Said helyreállítása legalább tízmillió egyiptomi librába kerül majd. Egy­úttal közölte, hogy a Port Said ellen intézett brit-francia támadásnál mint­egy 3000 egyiptomi életét vesztette és kb. 800-an megsebesültek. Ä magyar nép dolgozni akar, rendezett élete! akar élni, és a törvényes rend helyreállítását kívánja A magyar kormány képviselőinek tanácskozása a minisztériumok dolgozóival, valamint az üzemek és szakszervezetek megbízottaival Budapest. (ČTK) A magyar forradalmi munkás-parasztkormány no­vember 25-én a magyar nemzetgyűlés épületében tanácskozást hívott egybe, amelyen részt vettek a minisztériumok vezető dolgozói, Nagy­Budapest ipari üzemei munkástanácsainak képviselői, a kormány meg­bízottai, az üzemek igazgatói, vezető technikusok és a szakszerveze­tek képviselői. Felszólalt Kádár János, a forradal­mi munkás-parasztkormány elnöke, aki beszédének bevezető részében jellemezte a magyarországi esemé­nyek egyes szakaszait. Ami a nyugtalanságoknak október 23-i kezdeti megnyilvánulásait illeti. Kádár János világosan megkülönböz­tette azokat, akik nem törekedtek a népköztársaság rendszerének megvál­toztatására, hanem a régi vezetőség által elkövetett hibák helyrehozására. Kádár János egyúttal rámutatott az emberek egy másik típusára, akik nem a hibák helyrehozására töreked­tek. Figyelembe kell vennünk a na­gyon jó katonai szervezést, amely a telefonközponton kívül megtámadta és nagyobbrészt megszállta a közpon­ti autógarázst, a katonai raktárat, a Szabad Nép székházát és a rádió épületét. Ha tekintetbe vesszük Ál­lán Dullesnek, az amerikai hírszolgá­lat főnökének, az amerikai külügy­miniszter fivérének azon kijelentését, hogy a magyarországi eseményekről már előre tudtak, ha tekintetbe vesszük a volt Gerő-lakás előtt' őrt állt két fegyveres ifjú vallomását, akik kijelentették, hogy október 23­án délben azt mondották nekik, hogy a Szabadság-hegyen egy pontosan megjelölt helyen elásott fegyvert ta­lálnak és azt ott valóban meg is találták, akkor határozottan állíthat­juk, hogy a felkelést mégsem a fel­izgatott diákok kezdték el. „Az események további jellemvoná­sa — folytatta a miniszterelnök — hogy leplezte az ellenforradalmat. Ez a Nagy Imre kormányának október 30-a utáni tevékenységére vonatko­zik. Ezt a működést nem lehet más­nak. mint „az ellenforradalom lep­lezésének minősíteni. Abban az idő­ben, amikor a kormány a nemzet­gyűlés épületében tevékenykedett és különféle pártokkal tanácskozott, a szegény nép szörnyű szenvedéseket élt át. Amíg a koalíció vezetői meddő tanácskozásokat folytattak és meg­másították az igazságot, amíg itt még a demokráciáról beszéltek, kint az utcákon már az ellenforradalom dúlt és gyilkolta a haladó embereket." Kádár János ezután világosan meg­magyarázta a szovjet hadsereg segít­ségének progresszív jellegét. Rámuta­tott, hogy mihelyt a szovjet csapatok it Az Egyesült Államokban a hirdetés a nagytőkés vállalkozásokhoz tartozik és ügyes fiatalemberek nagy jövedelemre tesznek szert azzal, hogy különféle jelszavakat találnak ki, amelyek még jobban népszerűsíthetik a különféle cégek készítményeit a Coca-Colától kezdve egészen a gépko­csiiparig. Van azonban a reklámszak­embereknek egy olyan csoportja, amely kevésbé ismeretes a nyilvánosság előtt. Ezek a szakemberek sokkal tudomá­nyosabbak mint a Coca-Colánál alkal­mazott kartársaik és munkájukat ugyancsak sokkal fontosabbnak tart­ják. Feladatuk nem a közönséges ké­szítmények eladása, hanem az egész gazdasági rendszer népszerűsítése. Nem könnyű feladat az Egyesült Álla­mokban 165 millió írástudó és értelmes embernek szépítés nélkül tiszta kapi­talizmust adni el és ezeknek a profesz­szoroknak nagy fáradságukba kerül az új címkék előállítása speciális ké­szítményükre. Évszázadunk húszas éveiben, amikor a charleston-tánc dívott és amikor a női divat rövid szoknyát írt elő, a nemzetgazdaságunk körében di­vattá vált az „új amerikai kapitaliz­musról" beszélni, amely megszünteti a nyomort. A harmincas évek elején a divat és a jazz megváltozott, és az „új amerikai kapitalizmus" tündöklő ígéreteivel együtt visszavonhatatlanul eltűnt, amikor tizenhat millió munka­nélküli bolyongott az amerikai utcán kon. Ekkor divatba jött az amerikai gazdaságban ezt „a szabad vállalkozás rendszerének", vagy a „magánvállalko­zás rendszerének" nevezni. Ez a címke elég hosszú időn át megfelelt, és a legmakacsabb konzer­vatív nemzetgazdászok és újságírók mai napig is használják, azonban fiatal kartársaik többsége ezt az elne­vezést olyan elavultnak tartja, mint az 1935. évi autómodellt. Űj elneve­zést kerestek és csaknem egyidejűleg t boogie-boogieval bevezették a'„hala­ó kapitalizmus", vagy a „dinamikus kapitalizmus" elnevezést. Nevezzék rózsának... Végre elérkeztünk a mához, amikor a tánczenében a legutolsó divat a „rock-and-roll" és amikor a propa­ganda professzorai az amerikai gazda­sági rendszer számára új elnevezést szültek, a „népi kapitalizmust". Nem tudjuk, milyen sokáig tart ez az új divat, akár a „rock-and­rolľ táncban, akár a monopolkapita­lizmus új védelmében. Mindkét fogalom elavulttá válik, egyik a táncparketten, a másik a szónoki beszédekben és cik­kekben. Egy azonban bizonyos, bár­milyen legyen is az önök nézete a rock-and-rollről (ami szó szerint anv­nyit jelent mint hintázz-ringj) a tánc neve teljesen megfelelő megjelölés, a táncosok mozdulataira. Azonban a „népi kapitalizmus"-nak semmi köze sincs napjaink valóságához. Azok. akik ezt, vagy az előző kife­jezések bármelyikét használják, ki­tartóan azzal érvelnek, hogy az ame­rikai kapitalizmus nem hagyományos kapitalizmus és hogy a valóságban „nem a szocializmus felé, hanem mesz­sze a szocializmuson túl halad" és hogy „Amerikában sokkal jobban megköze­lítettük a jövedelmek egyenlőségét, mint bármely más nép." Nézzük csak — állítják az amerikai kapitalizmus reklám-szakemberei —, mi is átmentünk a forradalmon, „a jövedelmek forradalmán", amelyek minket úgyszólván a „jövedelmek egyenlőségéhez" vezetett. A Dupont cég brosúrát adott ki, amelyben ezt a „gyöngyszemet" ol­vashatjuk: „Száz évvel ezelőtt Marx Károly az utópisztikus társadalomról álmodozott, amelyben a nép lenne a termelési eszközök tulajdonosa... ál­ma valóra vált... a kapitalista Ame­rikában." Figyeljük csak meg közelebbről ezt az állítást. Dupont családja a kö­rülmények véletlen találkozása folytán a General Motors Corporation céget is ellenőrzi. A körülmények véletlen ta­lálkozása következtében a General Mo­tors a legnagyobb koncern az Egyesült Államokban, nyeresége a múlt évben tt több mint 1189 000 000 dollárt tett ki. Ez a társaság mintegy 62 000 munkást alkalmaz és John Foster Dullesnek, a „népi kapitalizmus" legfőbb árusítójá­nak nézete szerint egy átlagos gyári munkás hetenként 76 dollárt keres. Ezt a számot túlmagasnak kell tekin­teni, mert nincs figyelemmel a mun­kanélküliség hosszú időtartamára. Le­gyünk azonban elnézőek Dullessel szemben és vegyük alapul számadatait, ami annyit jelent, hogy a General Mo­tors munkásának évi munkabére 3952 dollár. Harlow H. Curtiss, a General Motors társaság elnöke „valamivel" jobban keres. Jövedelme 776 000 dol­lárt tesz ki, vagyis kétszázszor annyit, mint egy gyári munkásé. És szeré­nyen kérdezzük, hol van a jövedelmi forradalom -vagy a jövedelmek egyen­lősége? Nézzük csak Dupont érvét is, hogy a népi kapitalizmusban a nép tulajdo­nát képezik a termelőeszközök. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériu­ma kimutatta, hogy az USA 165 millió lakosa közül valamivel kevesebb mint négymillió amerikainak vannak rész­vényei, az amerikai állami tartalék­bank statisztikai adatai beszámolnak arról, hogy a munkásoknak csak há­rom százaléka vallhatja magát egy részvény tulajdonosának. Hogyha eze­ket az adatokat a General Motors cégre alkalmazzuk, akkor megállapít­juk, hogy a 62 000 munkás közül ke­vesebb mint 2000 állíthatja magáról, hogy legalább egy kalapácsot vagy egy centiméternyi futószalagot vallhat tu­lajdonának. A General Motors Társa­ság Dupontnak és más multimilliómo­soknak kezében van. Marx olvasásakor könnyen rájövünk, hogy Marx nem erre gondolt, amikor a „termelési esz­közök" közös tulajdonáról beszélt. Haladó kapitalizmus? jövedel­mi egyenlőség? Népi kapitalizmus? „Nevezzék rózsának vagy bármi más­nak" — írta valaha Shakespeare — „egyaránt illatozna". Nevezzék bár a monopol kapitalizmust akárhogy — mindenképpen kapitalizmus marad. GEORGE LOHR elhagyták Budapestet az ellenforrada­lom teljes erővel kitört és nyilván­valóvá lett, hogy nem lesz semmiféle nemzeti függetlenség. Kádár János ismételten ieleplezte Magyarország függetlensége akkori jelszavának reakciós jelentőségét. Az ellenforra­dalom e demagógikus jelszava csak első lépés volt ahhoz, hogy egy hét múlva kijelenthessék, hogy Magyar­ország az atlanti egyezményhez csat­lakozik és hogy szükségesnek mutat­kozik az amerikai haderők behívása. Azonban itt sem álltak volna meg — mondotta Kádár János. Ha az ellen­forradalom hatalomra jutott volna és és eltávolította volna a haladó embe­reket, akkor Magyarország területén háború tört volna ki. Azt, hogy ma itt nincs háború, nem írhatjuk a nyu­gati körök józan csoportjainak, vagy valami iózan mérlegelésnek iavára, hanem annak, hogy a szocialista világ ma katonailag erősebb mint a Nyu­gat. A kormány kikerülte ezt a sorsot és elhatározta, hogy megszilárdítja a népi demokratikus államberendezést, helyreállítja a törvényes rendet, a szovjet csapatok segítségével letöri az ellenforradalmat, megszilárdítja a népi rendszert és rendes kerékvágásba te­reli az ország életét. Mindezek után a forradalmi munkás-parasztkormány tárgyalásokat kezd a szovjet kormány­nyal a szovjet csapatok eltávozásáról. Ez a kormány programja és a kormány meg van győződve, hogy a nép túl­nyomó többsége, különösen a munká­sok és parasztok egyetértenek ezzel a programmal, mint ahogy ma már mind több azok száma, akik elfogad­ják ezt a programot. Az is hozzá tar­tozik a programhoz, hogy a kormány nem lehet engedékeny, mert a gyakor lat azt mutatja, hogy az ellenforra életet élni és a törvényes rend hely­reállítását kívánja. Apró Antal, iparügyi miniszter Ma­gyarország jelenlegi gazdasági helyze­tével foglalkozott, amelyet óriási nem­zetgazdasági kár ért. „A nép és az ország jövőjét és sor­sát csakis saját erőnkre, termelésünk­re, alkotó munkánkra alapíthatjuk. Tisztelettel és komolysággal kell meg­emlékeznünk, dolgozó parasztjainkról, akik a kormány felhívására nagy se­gítséget nyújtottak a fővárosnak élel­miszerekben. A falvak túlnyomó több­ségében folytatják a mezőgazdasági munkákat, ott rend és fegyelem ural­kodik. A dolgozó parasztság támogatja a kormányt az újbóli stabilizációra való törekvésében. Az elmúlt események kezdetétől fog­va a termelésben mutatkozó károk öt­hat milliárd forintra vagy talán több­re is becsülhetők. Munkabér címén sok milliárd forintot fizettünk ki, anélkül, hogy termeltünk volna és ez a hatal­mas pénzmennyiség óriási veszedelmet jelent. Sok esetben a bankok és vál­lalati pénztárak vezetői gondolkodás nélkül fizettek ki összegeket, anélkül, hogy tekintettel lettek volna a nemzeti vagyonra, az államgazdálkodás egyen­súlyára. A pénzintézetek, a gazdasági minisztériumok vezetőinek, a munká­soknak és a munkástanácsok tagjai­nak kötelessége, hogy védjék a forin­tot, mert úgy, ahogyan a múlt hetek­ben gazdálkodtunk, tovább már nem lehet." Apró miniszter hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet konszolidálásának alapja a termelés és azok, akik sztrájk­ra szítanak politikailag és gazdasági­lag meg akarják törni a jiép hatalmát. „A törekvést a széntermelés gyors fokozására és a villanyáram terme­lésére kell összpontosítani. Amíg a magyar üzemeknek mintegy 900 me­gawatt áramra van szükségük, Ma­gyarországnak jelenleg mindössze mintegy 400 megawatt áll rendelke­zésére. Ami a szenet illeti, Magyar­országnak mintegy 8000 vagonra van szüksége naponta, ami semmiféle kül­lefegyverezni. Mihelyt helyre áll a rend, de semmi­képpen sem előbb, a kormányt kibő­vítik és különféle gazdasági és más intézkedéseket foganatosítanak. „Az ellenforradalom teljes letörése, a tör­vényes rend helyreállítása és a mun­ka felvétele után összeülünk tanács­kozni és megoldunk minden kérdést". Kádár János közölte továbbá, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya a magyar kormány kérésére Magyaror­szágnak 30 millió rubel értékű árut kinál szabad devizában. A kormány kénytelen másutt is hitelhez folya­modni. A kormány a lehető lerövidebb időn belül teljes mértékben biztosítani akarja a félelemmentes életet. Kádár János beszédének további részében Nagy Imre személyével fog­lalkozott. Nagy Imre és csoportja ki­jelentette, hogy el akarják hagyni Magyarország területét. Nem lett volna helyes, hogy ha megengedtük volna, hogy a Budapesten rejtőzködő ellen­forradalmárok a Nagy-csoport valame­lyik tagját meggyilkolják azzal a pro­vokációs szándékkal, hogy a gyilkos­ságért a felelősséget az egész világ előtt a Kádár-kormányra hárítsák. Megtörténhetett volna az is, hogy olyasvalaki követett volna el ellenük merényletet, akinek családtagját az ellenforradalmárok kínozták vagy meggyilkolták és személyes bosszút állt volna a gyilkosságért. Ilyen esetet is a kormány rovására írtak volna. A kormánynak nincsen szándékában Nagy Imrét és csoportját felelősségre vonni, ámbár nagy felelősség hárul rájuk. Ez nincs érdekében az ország­nak és nem járulhatna hozzá az or­szág konszolidálásához. Nagy Imrének és társainak egy baráti országba való távozása nem jelent száműzetést. Kádár János beszédének befejező ré­szében hangsúlyozta, hogy az ellen­forradalmárok sztrájkra és bojkottra hívő utasítása mmd kisebb sikerrel jár. A nép dolgozni akar és rendezett j nünket, hogy tegyünk meg mindent a tranzito szállítás biztosítására. Nem­zeti érdek és nemzetközi kötelesség, hogy a vasutak éjjel-nappal dolgoz­zanak. Apró miniszter értékelte a testvéri országok nagy támogatását és rámu­tatott arra, hogy Magyarország csak támogatásképpen mintegy százmillió dollárt kapott, ami igen jelentős ösz­szeg. Természetesen döntő tényező a saját produktív munka. Apró Antal elesen bírálta azokat, akik az új ér­tékek létrehozása helyett memoran­dumokat, röpiratokat gyártanak és követeléseket támasztanak. Az utóbbi időben a kormánynál is sok öntudatos és régi szervezeti dol­gozó jelentkezett, akik szolgálataikat felkínálták a rend helyreállítására és a termelés fejlesztésére. Igyekezni fo­gunk, hogy ezek a régi, bevált elv­társak bekapcsolódjanak a munkába, hogy szervezzék a termelést és el­nyerjék az őket megillető helyeket. Nagy felelősség hárul a munkás­tanácsokra. A kormány bizalommal vi­seltetik irántuk, mert tudja, hogy a munkástanács munkájában részvevő sok becsületes dolgozó nem fogja tűrni a felelőtlenséget, amely az egyes tanácsokban megnyilvánult az oda nem tartozó elemek közt. A mai politikai helyzet arra mutat, hogy az állam területének 80 száza­lékán helyre áll a rend, a normális élet és a termelés. Az orszán egyéb részein is — pl. Budapesten —' a gazdasági vezetők feladata, hogy ha­sonlóképpen szilárdítsák meg a hely­zetet, teljes mértékben állítsák hely­re a munkát és szervezzék meg az üzemeknek szénnel, árammal és anyaggal való ellátását." Az értekezleten felszólalt Marosán György államminiszter is. A budapes­ti munkástanács nevében Keresztes Lajos beszélt. Végül Báli Sándor, a Belojanisz üzem munkástanácsának elnöke és Kalocsay György, a budapesti mun­kástanács tagja szólalt fel. MÉH ÁN Y Somi JUGOSZLÁVIÁBAN Rjeka körzeté­ben az állambiztonsági szervek ártal­matlanná tettek egy kémcsoportot, amelynek tagjai közt két olasz állam­polgár is volt, akik katonai és politi­kai jellegű kémtevékenysíégeket fej­tettek ki az olasz hírszerző-szolgálat számára. (ČTK1 BURNS TÁBORNOK, az ENSZ fegy­veres erőinek főparancsnoka Kairóból Port Saidba utazott, ahol felülvizsgálta az ENSZ fegyveres alakulatait. Burns találkozott Keightley tábornokkal, az egyiptomi angol-francia haderők fő­parancsnokával. (ČTK) TOKIÓBAN az Al.kotmányvédelmi Szövetség a béke és függetlenség vé­delmére nagygyűlést tartott. A gyűlés résztvevői határozati javaslatot fogad­tak el, amelyben követelik a katonai kiadások emelése, valamint az ú' ka­tonai támaszpontoknak Japán terüle­téi! való létesít *se elleni harc fokozá­sát, s az egyenlőtlen szerződések re­vízióját és felmondásit. (ČTK) ÜJ szo 1956. nov.mner 27.

Next

/
Thumbnails
Contents