Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-26 / 330. szám, hétfő

Á legértékesebb gyógyszer Ä vér az antibiotikumok mellett a legértékesebb gyógyszer, a vér az éle­tet menti meg. A Nemzeti Vérátöm­lesztő Szolgálatnak minden kerület­ben van vérátömlesztő állomása, azon­kívül sok járásban is. Itt Szlovákiában minden kerületben van ilyen állomás. Felhívták figyelmünket arra, hogy a Bratislavai Vérátömlesztő Állomáson fokozottabb mértékben vesznek vért, hogy vérkonzerveiket kiegészítsék és felfrissítsék. A Vuk Karadzsics úton várunk a leeresztett sorompó előtt, amikor át­engedik a vonatot. Nemsokára a Bra­tislavai Vérátömlesztő AJlomás barát­ságos épülete elé érünk. Az irodában dr. Kubanová orvosnő, a véradományo­zók osztályának vezetője magyarázza meg a vérátömlesztés lényegét, a vér­vételt. Utána engedélyt kapunk, hogy megnézzük az intézetet. Átöltözkö­dünk, s papucsot, fehér köpenyt, fe­jünkre csuklyát kapunk. Az állomás heyi.éqe. ahol a vért veszik, teljesen steril, s ezért az önkéntes véradókat is hasonlóképpen beöltöztetik, azzal a különbséggel, hogy még egy fehér, a mackónadrághoz hasonló öltönydara­bot húznak magukra. Hetenként háromszor szokták behívni az önkéntes véradókat. Rendszerint a 18 és 60 év közötti egészséges emberek­től vesznek vért, akiket minden vér­vétel előtt újból alaposan megvizsgál­nak. Legszívesebben a 25—50 évesek­től vesznek vért, akik a legjobb testi kondícióban vannak. — Sok önkéntes véradójuk van? — kérdezzük. — Az előfeltételek szerint az egész­séges lakosság három százalékát kel­lene képeznie az önkéntes véradók­nak. Eddig azonban alig egy százalékát tartjuk nyilván. Ha a véradásra alkal­mas egyének csak egyszer egy évben adnának vért, akkor bizony nagy gon­doktól szabadulnánk meg. A véradás teljesen ártalmatlan. — Hogy küszöbölik ki ezt a hiányt és hogy látják mégis el a kórházakat vérkonzervekkel és egyéb vértermé­kekkel? — Van sok fegyelmezett véradónk is, akiket vérvételre rövidebb időkö­zökben is meghívunk Látogatásunkkor még megtudjuk, hogy a vérplazma konzerválva eláll egy fél évig, szárítva öt évig is. A friss vérkonzerv csupán 21 napig raktároz­ható. Nehéz égési sebeknél egy be­tegnek 10 véradó egyszeri véradagjára van szüksége. A Bratislavai Vérátömlesztő Állomás hatásköre nemcsak Bratislava-város területére, hanem még a somorjai, dunaszerdahelyi, malackyi, pezinoki já­rásokra is kiterjed. Az állomás látja el vérrel a klinikákon, kórházakban levő úgynevezett vérbankokat. Vér­plazmát szárított állapotban pedig az állami gyógyszeripar szállít. Az öltözőből a konyha és büfé mel­letti helyiségbe kerülünk, ahol már gyülekeznek az önkéntes véradók. Egyesek most készülnek véradásra. Ezek a vérvétel előtt teát és süteményt kapnak és előtte 18 óráig nem szabad zsírtartalmú ételeket enniök, rfehogy az adott vér is zsírt tartalmazzon, ami által értéktelenné válna. Sokan már vérvétel után vannak. Rájuk már nagy tápértékű ételek várnak, mint: szalámi, sajt, kávé, vörösbor, melyek­kel elősegítik az új vérképződést. Ta­lálunk itt különféle foglalkozású, mindkét nemhez tartozó önkéntes vér­adót, akik minden előítélet nélkül örömest adják az ember élete részére a legértékesebbet, vérüket. Az ajtónál ül Ladislav Loboda, a Jurái Dimitrov-üzem 35 éves gépé­sze. Először a szovjet hadsereg részé­re és 1950 óta már huszadszor adott vért. Mindig az a nemes cél vezérelte, hogy segítsen a szenvedőkön. Mellette jó étvággyal eszik július Gábriš, a Me­zőgazdasági Megbízotti Hivatal állami gazdaságai főosztályának 36 éves tech­nikai dolgozója, aki már hatodszor ad vért. Amikor kislánya súlyosan meg­beteqedett, a gyermekkórházban vér­adás al mentették meg életét. Azóta hálából több ízben adott vért. Második szomszédja Juraj Hu'oka, a Testnevelési Főiskola dolgozója. Makk­egészséges sportoló, aki szívesen ad minden évben kétszer vért. A sa­rokban találjuk a fiatal, mindig mo­solygó és jókedvű Olimpia Hloškovát, a Družba n. v. hivatalnoknőját. Már 1950 óta tartozik az önkéntes veradók nagy családjához. Akkor még a Nový Tekov-i HNB-on dolgozott és elsőnek jelentkezett véradásra. Záhor Ferenc fiatal vasesztergályos még mint katona kezdte meg a véradást. Egyszerre csak régi ismerősünket fedeztük fel, Kochta Emil elvtársat, aki éppen véradásra ké­szül. Elkísérjük a másik helyiségbe, ahol az ágy mellett állunk és figye­lemmel kísérjük az orvos és az egész­ségügyi személyzet munkáját. Három ágyat látunk itt, melyeket üvegfal vá­laszt el az ápolónőktől. Az ágyak mel­lett nyílások vannak. Az ágyon fekvő véradók ezeken a nyílásokon keresztül dugott bal karjából veszik a vért. A második ágyon Frankendorfer Jolán, a bratislavai villanyművek dolgozója fek­szik. Ő az üzemben villanyórákat ja­vít. Ez a rokonszenves asszony soha­sem volt beteg. Barátnője példájára kezdte már 1949-ben a véradást. A harmadik ányon Pavol Šesták, a Postai Hírlapszolgálat dolgozójától vesznek vért. melyet qumicsövön keresztül )-• nzerváló anyaggal töltött üvegbe qyűjtenek. Az összegyűjtött friss vért hatalmas hűtőszekrényekbe raktározzák plusz 4 C hőfok meijstt. Minden ü'-^en téve­dések elkerülése végett a véradó neve és a vércsoport száma van feltüntetve. Itt a pirospozsgás arcú Anna Bach­ratá, a raktár vezetője, aki azt is nyilvántartja, hoqy ha bizonyos vér­csoportból alacsony a készlet. Ilyenkor felhívják qz önkéntes véradókat arra, hogy vérvétel céliából látogassák meg az állomást. A Bratislavai Vérátömlesztő Állomás sok nehézséggel küzd. Kevés a hely, kicsi a kapacitás. A terv szerint már ez idén kellett volna a Partizán utcán elkészülnie az új vérátömlesztő állo­másnak. Az épületen azonban csak né­hány kőműves lézeno. a munkák nagy része késik. Kik az illetékesek és fe­lelősek ezért a késésért? Tudatában vannak-e a Bratislavai Központi Nem­zeti Bizottság beruházási osztályán, hoqy mennyire fontos egészségű''vj be­rendezésről van szó? A véradók nemes cél érdekében, éle­tek megmentése céljából adnak vért. Váljanak tehát minél többen önkéntes véradókká, életek megmentőivé. Ah­hoz azonbah joguk van. hogv méltó környezetet és rendes berendezést biz­tosítsanak számukra. tg-k) §<jazdaségí és tudományos egyuitmukodes — baráti segítség : AZ EGYENJOGÚSÁG és a kölcsönös : előnyök alapján évről évre mind élén­Ekebb gazdasági együttműködés fej­•lődik ki a szocialista tábor államai • között. ; A gazdasági együttműködés első­: sorban a külkereskedelemben tükrö­: ződik vissza. Külkereskedelmünk :1956-ban eddig 16 milliárd korona : forgalmat ért el, melyből a Szovjet­íunió — a többi állam közül — a •legtöbbbet, azaz 35%-ot forgalmazta. • A Szovjetunióból való behozatalnak : 44,2 százaléka nyersanyag. 28 szá­zaléka élelmiszer, 25,4°/o-a gép- és : gépi berendezés és 2,4%-a fogyasz­:tási cikk. A Szovjetunió nyersanyag­: szállításaival nagymértékben biztosít­: ja iparunk foglalkoztatását és továb­: fai fejlődését, mert a vasércbehoza­• talban 70%-kal, bauxitban 80%-kal, • nyersolajban 60%-kal, műkaucsukban : 80%-kal részesedik. : A múlt évben 260 000 vagon külön­: féle árut hoztunk be vasúton, ugyan­: akkor pedig 26 000 vagon árut vit­: tünk ki. Ha első tekintetre szembe­; ötlik is a nagy különbség a vasúti •kocsik száma között, még sincs kü­• lönbség a kivitt és behozott áruk ér­behoza tálunk / A SZO VJETUrJ/OJBOL O szi ludósííás egy brigádközpovilbóll Ha traktorosokat, kombájnosokat, karbantartókat látok, mindig arra kell gondolnom: ők a földek jő megmun­kálásának előharcosai, mezőgazdasá­gunk eredményeinek döntő tényezői. Gondolatban a közelmúlt mezőgaz­dasági eseményeit, a falvakon látotta­kat idézem magam elé. Az aratást és cséplést, a szánt'st. a vetést, meg az őszi mélyszántást. Eszembe jutnak a falvak benépesült határai, a gépek zúgása, a földeknek a technika haladó módszereivel történő művelése. Hatal­mas segítség ez, melyet traktorosaink, brigádközpontjaink, gép- és traktor­állomásaink dol\ flozói nyújtanak a pa­rasztságnak. Évről évre nagyobb szerepe van me­zőgazdaságunk gépesítésének. Népi demokratikus államunk sokat áldoz gép- és traktorállomásaink gépparkjai­nak fejlesztésére. A kassai kerületben az elmúlt 3—4 év alatt a vető- és a talaj porhanyosítását végző gépek szá­ma megsokszorozódott. A kombájnok munkája fokozatosan kiszorítja az ara­tógépeket. Négy évvel ezelőtt mind­össze 13 kombájn volt a kerületben, ez év nyarán már tízszer annyi dolgo­zott a földeken ezekből a tökéletes gépekből. 1952-ben 738 traktora volt a kerület gép- és traktorállomásainak, ma már 919-re emelkedett a számuk. Milliós értékek ezek a gépek, melyeknek az a feladatuk, hogy meg­kíméljék a falvak dolgozóit a nehéz testi munkától. Szövetkezeteinkben ma már gépi észközökkel végzik a vetőszántást, a tarlóhántást, vetést és a kalászosok betakarításának legnagyobb részét. Ennek a munkának értékét és jelen­tőségét úgy tudjuk felmérni, ha a több millió munkanap megtakarítására gondolunk. Mert ezt másutt haszno­síthatják a közös gazdálkodásban a minél bőségesebb terméseredmények elérése érdekében. Gép- és traktorállomásaink dolgo­zói a városokból és falvakból tobor­zódnak. Politikai nézeteik, szakismere­teik különbözők. Mezőgazdaságunknak 4 0 J SZÖ 1956. november 26. viszont élbrigádokra van szüksége, éppen ezért kell nagy gondot fordíta­ni iskolázásukra, szakmai képességeik elmélyítésére, továbbképzésükre. Is­merniök kell gépeiket, el kell sajátíta­niok szakmájuk minden csínját-bínját. A téli időszak lehetőséget nyújt a traktorosoknak a tanulásra, tanfolya­mok látogatására. A traktorosok munkájának megjaví­tásához tartozik annak gazdaságossága: a takarékosság az üzem­anyaggal, a gépek kímélése Mert még mindig tanúi vagyunk olyas­minek, hogy a traktorosok közül egye­sek a gondjaikra bízott traktort saját kedvtelésükre használják. Ennek leg­hathatósabb orvossága az üzemen be­lüli önálló elszámolás, a takarékosko­dásban a legjobb eredmények elérése. A bárcai gép- és traktorállomás a brigádközpontok dolgozóit arra ösztönö­zi, hogy érvényesítsék a gazdaságos­ságnak ezen új formáit. Éz idő szerint a szinai brigádközpontban dolgozó elv­társak mutatnak a legtöbb megértést ez iránt az újítás iránt. Jamnicky és Molnár elvtársak ismertették meg va­lamennyiüket az üzemen belüli önálló elszámolás alapelveivel. S a brigádköz­pont dolgozói megértették, hogy min­denütt, ahol lehetőség van, takarékos­kodnak kell. Mert ez nekik is érde­kük. Éppen azért gépeiket példásan rendbe hozták, gondosan ügyelve arra, hogy az indító-szerkezetek jól működ­jenek, s ne legyenek kénytelenek já­ratni a motort, amikor a traktor nem dolgozik. Az üzemanyag megtakarítása érdekében ez volt az első lépés. Az­után következtek az agregátok, a bo­ronákkal és a hengerekkel, amikor 3 gépet is összekapcsoltak. Igyekeztek továbbá — ahol lehetséges volt — el­kerülni minden fölösleges utat, iiogy kíméljék gépeiket. A szinai brigádközpontban így szü­lettek meg a takarékosság első eredményei A harmadik negyedévben a megtaka­rított összegből Karaffa Péternek 509 koronát, Koncsek Istvánnak 347 koro­nát, Domonkos Lászlónak 239 koronát fizettek ki. Ma már mindnyájuknak E takarékossági számlája van, gondosan E kezelik és kímélik gépeiket, takaréko- E san bánnak az üzemanyaggal, hogy™ takarékossági számláikon minél jobb ~ eredményeket tudjanak felmutatni. = A brigádközpont „Vörös Sarkát" a™ legjobb traktorosok vándorzászlói dí- E szítik. Grafikonok ábrázolják az őszi E munkálatok feladatainak teljesítését, ~ itt vannak kimutatva a takarékossági E számlákon szereplő összegek. Áttekintő E táblázat mutatja, hány hektár föld s megmunkálása vár egy-egy traktoros- ~ ra s milyen osztályba vannak sorolva 5 ezek a parcellák. Mindegyikük könnyen s kiszámíthatja, mennyit kereshet na­š ponta, s hogyan érhet el nagyobb jö-E vedelmet. Az ízléses és szép „Vörös E Sarok" elrendezése és gondozása Mol-E nár és Jamnicky elvtársak érdeme. E A jó munka egyik legfontosabb fel­E tétele a jő gép és a jő szerszám. Ha E kézbe vesszük valakinek a szerszámát, 1 munkájára is tudunk következtetni. E Jól tudják ezt a szinaiak is, éppen E ezért = gépeik javítását a téli napok E alapos kihasználásával már részlete­E sen megbeszélték. Kötelezettséget vál-E laltak, hogy a javítási munkálatokat E valamennyi gépen ők maguk végzikE el, hogy felkészülten menjenek a ta-E vasz elébe. Mert azt is nagyon jól tud- E ják, hogy a jól gondozott gép soha sem E hagyja cserben az embert. Több E a kereset, jobb a munka minősé- E ge, elégedettek a falu dolgozói. Hat-§ hatós segítséget kapnak a bárcai gép- § és traktorállomástól, főleg szakmabeli | segítséget, s ha a kicserélendő alkat- § részekben nem lesz hiány, semmi nem E állja útját ígéretük betartásának. A szinai brigádközpont traktorosai­E nak munkamódszere követendő példa-§ ként állhat minden traktoros előtt. A E kollektíva munkamegosztása, a kommu- E nisták agitációs tevékenysége mind azt Í a célt szolgálják, hogy brigádközpont­E juk műszaki és gazdasági fejlettségé-§ vei, jól szervezetten készüljön fel má- ~ sodik ötéves tervünk további feladatai- E nak elvégzésére, a jövő évi bőségesebb E termés elérésére. (mgy)r I nyersanyagok' I éJelrttúzerek­oi berenc/ez.. : A fenti diagram szerint behozatalunk i a Szovjetunióból nyersanyagokban és \ élelmiszerekben 72,2 százalék, gépek­• és gépi berendezésekben 25,4 százalék | és fogyasztási cikkekben 2,4 százalék. Jtéke között. Elsősorban ugyanis kész­jr gyártmányokat vittünk ki a Szovjet­~ unióba, melyek tömege ugyan terje­delménél fogva aránylag kisebb, azonban nagy mennyiségű emberi munkát tartalmaznak. A Szovjetunióból való behozatal ha­talmas arányait csak úgy értjük meg, ha összehasonlítunk néhány fonto­sabb statisztikai adatot például a ga­bona, hús, vaj, takarmányok, gyapot és gyapjú behozataláról. 1956-ban 42 000 vagon gabonát hozunk be, ami­ből Csehszlovákia egy lakosára 50 kg liszt esik. Továbbá 250 vagon vajat, 500 vagon húst hozunk be. Nagyon fontos tétel a 16 500 vagon takar­mány, mellyel nagyban hozzájárulunk állattenyésztésünk fejlesztéséhez, a hústermelés, a húskészítmények gyár­tásának növeléséhez. Hazánkban ez idén már jelentős mértékben meg­mutatkozott a jobb húsellátás, meg­szűnt az elmúlt években helyenként észlelhető húshiány. Textiliparunk nagy kapacitását sem tudtuk volna eléggé kihasználni, ha nem támaszkodtunk volna a Szov­jetunióra. A nyugati imperialista ha­talmak a szocialista tábor elleni „megkülönböztetett elbánás" politi­kája következtében nekünk sok nyersanyagot nem szállítottak. Ezek közé tartozott a gyapot és a gyapjú is. Ma a textilnyersanyagok felét a Szovjetunióból kapjuk. Textilgyáraink a szovjet gyapotból 214 millió méter, a gyapjúból pedig 19 millió méter : szövetet gyártottak, í A tudományos és technikai együttmű­ködés Csehszlovákia és a Szovjetunió között már 1948 óta fennáll. Eddig 1493 csehszlovák szakember látogatta meg a Szovjetuniót és 1463 szovjet szakember a Csehszlovák Köztársa­ságot. Különösen ez évben növekedett e látogatások száma, mert október el­sejéig tőlünk 579 szakember látoga­tott el a Szovjetunióba. A KÉT ÁLLAM a tudományos és technikai együttműködés keretében kölcsönösen nagy mennyiségű terve­zetet, technológiai eljárást, műszaki rajzot cserélt ki egymás között. így hazánk szintetikus kaucsuk-üzem, alumínium-kohók és alumíniumgyár, szintetikus fenolgyár, 300 ezer tonna kapacitású acélgyártó-üzem, kokszo­ló, martinkemence, alumínium-hen­germű, , penicillin- és streptomycin­gyár és'faüzemek építéséhez szüksé­ges tervezeteket kapott a Szovjet­uniótól. Azonkívül golyós csapágyak gyártásához szükséges technológiai folyamatok előírásait kaptuk, melyek segítségével már eddig 1250 ezer ko­ronát takarítottunk meg. Nagyon ér­tékes segítség a nyersvasgyártásunk­ban bevezetett szovjet gyártási mód­szer, melynél a magaskemencékben felhasznált magas gáznyomással évente egymillió korona értékű kok­szot takarítunk meg. A hulladékanya­qok felhasználásának fejlett te;hnoló­giájával több mint négymillió értékű használható és értékes anyagot nyer­tünk. A hengerelt bádog szovjet gyár-« tási módszerével 4650 ezer korona értékű ferro-öntvényt takarítottunk meg. Szovjet szakemberek állandóan segítenek nekünk a nagy vízi- és vil­lanyerőművek tervezésében, Csehszlo­vákia villamosításában, mely nagy­szabású munkáknál a szovjet taná* csok alapján már eddig egymilliárd koronát takarítottunk meg. Sok mű­szaki dolgozónkat küldtük a szovjet alumínium-, ferro-öntvény-, szinteti­kus kaucsuk-üzemekbe, ahol jó szak­ismeretekre tettek szert. Ezenkívül szovjet szakemberek segítenek ne­künk a geológiai kutatásokban és a különféle ásványok feltárásában. Ezzel kapcsolatban gyakran említik a mi uránércünket, melyet Jáchy­movban bányászunk. A külföldi re­akció és a „Szabad Európa" leadója különféle hazugságokat terjeszt erről és tőkét igyekszik belőle kovácsolni. Láttuk ugyanazt Magyarországgal kapcsolatban is, amikor állandóan uszítottak, hogy kiviszik az uránércet az országból. Nemrégen azonban ez a szappanbuborék is szétpattant. Ki­der It. hogy csupán 16 q uránércet szállítottak ki kísérleti célokra, mely­ből csupán néhány gramm urániumot nyertek. Kibújt a szög a zsákból, hogy kinek az érdeke az ilyen és hasonló koholmányok terjesztése. Ha az el­lenforradalom győzött volna, bizony a nyugati imperialisták azonnal rátették volna kezüket a magyar uránércre, így most krokodilkönnyeket hullatnak érte. Nálunk .az első Csehszlovák Köz­társaság idején az uránbányák német tőkéscsoport kezén voltak. A szövet­ségi szerződések értelmében ezeket a bányákat a. Szovjetunió kapta ha­dizsákmány fejében. A Szovjetunió azonban nem tartotta meg a bányá­kat hosszú ideig. Miután nem voltak tapasztalt műszaki dolgozóink és mér­nökeink, akik értettek volna az urán­érc fejtéséhez, azért a Szovjetunió műszaki stgítséget nyújtott nekünk és szakembereket, valamint gépeket küldött, hogy megindulhasson a szak­szerű ércfejtés. Az urán'érc magában nem jelent semmit, mert egyetlen kis állam sem volt képes eddig az urán­érc feldolgozására. Belgium, mely gyarmatában, Kongóban, hatalmas uránérctelepekkel rendelkezik, szin­tén nem dolgozza fel otthon uránér­cét, hanem az USA-ba szállítja. Ügy hisszük, világos ez a kérüás és még határozottabb rá a felelet, hogy nem az imperialistáknak fogjuk szállítani az uránércet, akik atomfegyvereikkel veszélyeztetik a világbékét, hanem elsősorban a Szovjetunitnak, ahol az atomenergiát békés célokra használ­ják fel. A kiszállított uránércért pe­dig rendes, világpiaci árakat érünk el és az ellenértékért a bányák építé­séhez szükséges anyagot, berendezést és más árut kapunk a kereskedelmi szerződések értelmében. AZ ÉVEK folyamán szovjet segít­séggel uránbányászatunk részére sok szakembert képeztünk ki. A Szovjet­unió fokozatosan átadja nekünk az atomfizika-kutatás terén elért ered­ményeit, tapasztalatait, valamint az első csehszlovák atomvillanyerőmű terveit és berendezéseit. így szovjet segítséqqel abba a helyzetbe kerü­lünk, hogy magunk fogjuk feldolgozni saját uránércünket. A kölcsönös segítség és együttmű­ködés keretén belül Csehszlovákia át­adta tapasztalatait a Szovjetuniónak a bőr- és cipőgyártógépek; az üveg, az egészségügyi berendezések; a bú­tor, a vasúti kocsik, a villanymozdo­nyok, a bizsutéria, az építési konst­rukció gyártása terén. A Szovjetunió rendeléseinek és gyártási módsze­reinek köszönhető, hogy ma iparuhk olyan cikkeket gyárt, melyeknek gyártását egyáltalában nem ismertük. Ezek köz'é tartoznak a villanyvona­tok, vedres kotróhajók, naftafeldol­gozó-berendezések, teher- és sze­mélyhajók. Mindezzel emeltük a mun­kalehetőségek számát és műszaki ér­telmiségünk, valamint munkásaink technikai színvonalát. Megszüntettük a háború előtti munkanélküliséget is. Ha nem állottak volna rendelke­zésünkre a Szovjetunió által szállí­tott nyersanyagok és élelmiszerek, akkor jnem fejleszthettük volna eny­nyire népgazdaságunkat, és életszín­vonalunkat. Sohasem felejtjük el azt a baráti segítséget, melyet 1947-ben a nagy szárazság és a rossz termés idején nyújtott nekünk a Szovjetunió, amikor megmentett bennünket az éhínségtől. Ennek ellenére akadtak rosszakaratú rágalmazók, akik azt terjesztették, hogy a Szovjetunióba lisztet, vajat, húst és egyéb élelmi­szert szállítunk, sőt azt állították, hogy azért voltak bizonyos nehézsé­geink ;iz élelmiszerellátásban.

Next

/
Thumbnails
Contents