Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-26 / 330. szám, hétfő

Vasutasok előkészületei A VOKSZ küldöttsége elutazott . Csehszlovákiából Vasárnap, november 25-én Prágából hazájukba utaztak a VOKSZ küldöttségének tagjai, akik a csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából Csehszlovákiában tartózkodtak. A küldöttséget Sz. V. Kaftanov, a Szovjetunió kultűrügyi miniszterének helyettese vezette. A küldöttség többi tagjai: I. P. Kondakov, az OSŽSZSZK kultűrügyi miniszterének első helyettese, M. 0. Auezov kazahsztáni író, I. M. Frank, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, J. V. Morozova, a moszkvai terület uchtomi járása végrehajtó bizottságának elnöke, A. Sz. Morozov, a moszkvai terület Cskalov kolhozának elnöke, Sz. V. Kudrjavcev, a VOKSZirak a népi demokratikus országokikai való kapcsolatok osztálya vezető helyettese, A. I. Sefčenko, az összszövetségi Központi Szakszervezeti Tanács titkára, V. K. Szeminszkij, a Vörös Exkavátor kijevi üzem esztergályosa és újítója és L. D. Berzinova lett színművésznő voltak. A kedves vendégek Csehszlovákia meglátogatása során szerzett benyomásait Szergej Vasziljevics Kaftanov, a küldöttség vezetője a ČTK tudósítójával folytatott beszélgetése során | A Csemadok bratislavai kerületi vezetősége vasárnap kerületi bemutatóelőadást rendezett, melyen felléptek a Csemadok somorjai. aalántai, na Q y megyeri, diószegi, iókai, magyarbéli stb. helyi csoportjainak együttesei. A bemutatón szavalatokkal, magánés karénekszámokkal, táncokkal, szatirikus színdarabokkal szerepeltek. Noha egyes csoportok szereplése művészi szempontból sok kívánnivalót hagyott még maga után. a vasárnapi bemutató ismét igazolja, mennyi tehetség reilik dolgozó népünkben, mely fáriiiságos napi munkáia után is lelkesen ápolja a nemzeti kultúrát, fejleszti a falvak és városok kultúréletét. őrzi a néphagyományokat és szokásokat. A diószegi Karsav Lajos mély átérzéssel szavalta ..Az ember és a munka éneke" című költeményét, melyet a véres kosúti események 25. évfordulójára írt. A műsort bevezető szavalatot a somoriai táncegyüttes fellépése követte, mely a „Leánykarikázót" és a „Csallóközi népi csárdást" :ejtette. Országunk nemzeteinek összefogása itt is megmutatkozott, mert a magyar leányok táncostársai az ottani helyőrséa cseh nemzetiségű katonái voltak, akik bekapcsolódtak a kultúrmunkába és magyaros hévvel igyekeztek megfelelni szerepüknek. Nagy Dezső az „Állami áruház" című filmből Glauziusz így fejezte ki: „Gyönyörű országuk dolgozóival való találkozásomkor meggyőződtünk arról, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek történelmi barátsága szilárd alapokon nyugszik. Sohasem felejtjük el azokat a meghatóan szép perceket, melyekben úgy éreztük magunkat, mintha testvérek között lennénk, őszintén örülünk azoknak a sikereknek, melyeket Csehszlovákia a népgazdaság, a tudomány és kultúra minden szakaszán elért, ahogyan azt az üzemek, egységes földművesszövetkezetek, iskolák, tudományos intézetek és más munkahelyek meglátogatásánál láttuk. Szívélyes üdvözletünket küldjük népüknek azzal a kívánsággal, hogy örökké virágozzék Csehszlovákia és a Szovjetunió megbonthatatlan barátsága." A ruzyni repülőtéren Oleg Homola képviselő, a CSSZBSZ KB vezető titkára, dr. Ján Nemec és Vilém Benda, a CSSZBSZ titkárai búcsúztatták a küldöttséget. A búcsúnál jelen, volt L. T. Grisin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. dalának eléneklésével nyerte meg a kö_ zönséq tetszését. A „Verbuváló" táncban a pöttömnyi Szabó Lacika keltett derűt a nézőkben. A táncegyüttesek közül a leanagvobb sikert a pozsonypüspöki nyolcíves magyar iskola növendékei aratták a „Pünkösdölés" című tánccal, valamint a Dozsonypüspöki Csemadok-csoport kultúregyüttese a ,.Cigánvtánc"-cal. A kispolgári előítéletet kipellengérező „Nylonharisnya" és a hivatalok bürokratikus ügykezelését n vetségessé tevő ..Társbérlet" című szatirikus színpadi ielenetek megnevettették a nézőket és teljesítették kívánt nevelői Hatásukat. A magánszámok közül Navara Marqit. Cafrangó Emília és Molnár József népdalokkal, Bertók József perliq hegedűszámokkal szerepelt sikerrel. Eredeti szám volt az idős Krascsemt6 bácsi szereplése, aki régi magyax népdalokat adott elő furulyán. A Csemadok együtteseinek kerületi bemutatójából az a tanulság, hoqy ahol a tanítók kellő gondot fordítanak a kultúregyüttesek képzésére, előadásaik rendezésére és pontos program szerint dolgoznak, ott a várt eredmény sem marad el, amint ezt az egyes csoportok sikeres vaqv a nézők tetszését kevésbé megnyerő szereplése is igazolta. (1) Vasutasainkat az ősz és a tél állítja a legnagyobb erőpróba elé. Ősszel főként a cukorrépakampány következtében megnövekedett teherforgalom, télen pedig az időjárás viszontagságai rónak fokozott munkát a vasút dolgozóira. Ezekkel kell a dolgozóknak számolniok és megküzdeniük. Jő felkészüléssel, körültekintő munkával leküzdhetik a nehézségeket és mind az őszi, mind a téli teher- és személyforgalmat zavartalanul biztosíthatják. Az őszi forgalmat megnehezitő cukorrépakampány lényegében már mögöttünk van. Hogy vasutaink erre az időszakra jól felkészültek és ezekben a napokban a rájuk háruló feladatokat sikerrel végezték, ma már megelégedéssel nyugtázhatjuk. A felkészülés meghozta az eredményeket: vasutasaink állták az őszi forgalom erőpróbáját. Közeledik a tél és most újabb feladatok előtt állnak a vasútak dolgozói. Vajon a közeljövő heteiben az elmúlt hetekhez hasonlóan megállják-e vasútjaink az erőpróbát? Zavartalan lesz-e télen is a teher- és személyforgalom? Ezekkel a kérdésekkel látogattunk el több vasúti csomópontra. Első kérdésünk, amellyel a vasút dolgozóihoz és vezetőihez fordultunk az volt: hogyan készültek és készülnek a télre? Vezetőktől és dolgozóktól egybehangzóan kaptuk a választ: — Az idei télre sokkal jobban készültünk és készülünk, mint az előző években. Nem hiába mondja a közmondás: holtig tanul az ember. Mi is tanulunk. Főként az előző évek tapasztalataiból. Az utazók nevében, a gyakori utazó tapasztalatával azt panaszoltuk el, hogy egyes kocsik néha rosszul vannak fűtve, vagy egyáltalán nem is fűtik őket. Helyenként meg rosszak az ajtók, ablakok. Nyáron a rossz ajtót és ablakot alig veszi észre az ember. Télen azonban, ha ráadásul még a fűtés is elégtelen, hamar szemünkbe ötlik az ilyesmi és jogosan vagyunk elégedetlenek. Vajon az idén is találkozunk ilyesmikkel? Válaszul az elvtársak elmondták, hogy a múltban főként a naftafűtéses kocsikon azért voltak fűtési zavarok, mert egyes vonatkísérők nem ismerték a fűtés módját. Ezeken ma úgy segítenek, hogy a naftafűtés kezelését minden kocsivezetővel tanfolyamok keretében alaposan megismertetik. Hogy ennek ellenére egyes kocsikban mégis lesznek fűtési zavarok, ez a leggondosabb előkészületek mellett is előfordulhat. A fűtőtestek elromolhatnak a nyílt pályákon, ahol nem lehet őket nyomban megjavítani. Az ajtókkal, ablakokkal hasonló a helyzet. Elromolhatnak menetközben ezek is. És legtöbb esetben nem is a vasút és nem a vasutasok hibájából. Sok példa mutatja, hogy az utasok kíméletlenül bánnak az ajtók- és ablakokkal és utazásuk sorárt' nem olyan magatartást tanúsítanak, amilyet a szocialista tulajdonnal szemben tanúsítaniok kellene. Ezért nagyon fontos, hogy az utazás kényelmes biztosítása érdekében maguk az utasok is a lehető legjobban kíméljék a vasúti kocsikat és ezek berendezéseit. Ha az utazók úgy viszonyulnak ezen a téren is a szocialista tulajdonhoz, mint minden öntudatos polgárnak kell, nagyon sokat segíthetnek az utazás nyugodttá és kényelmessé tételében. Tőlünk, ^utasoktól tehát szintén nagyon sok függ, hogy utazásunk télen is kényelmes és zavartalan legyen. A téli előkészületi munkákról érdeklődve a bratislavai főpályaudvaron még ezeket mondták: — Jelenleg a legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy rendbehozzuk a pályatesteket, kijavítsuk a jelzőberendezéseket. Különös gonddal vizsgáljuk át a személy- és teherforgalmat lebonyolító kocsikat. Ellenőrizzük, jól záródnak-e az ajtók, ablakok és a Azoknak az utasoknak érdekiéb^n szólok, akik a hetényi vasútállomáson szállnak le a vonatról és még autóbusszal tovább utaznak otthonukba. Illetve sokan csak szeretnének ... A minap Bratislavából a 13 óra 37 perckor induló személyvonattal utaztam Hetényre, innen autóbusszal szerettem volna továbbutazni Marcellházára. Hetényre — kevés késéssel — 17 óra 30 perckor érkeztem meg. Tehát fél hatkor. A hetényi állomásról azonbal.i ebben az időpontban nincs autóbuszjárat. Tapasztalatból mondom, hogy az említett időpontban közlekedő vonatról naponta körülbelül 15—30 ember száll le Hetényben. Mivel azonban autóbusz csatlakozásuk csak 19—20 óra között van, meg kell elégedniük a „lábbuszszal", illetve útnak indulnak gyalog. Ezt választottam én is és míég vagy 15 utas. Másfélóra alatt arcom verejtékével, vizes ingben és nem kicsi bőröndömmel szerencsésen hazaértem. (De nem is ez ösztönöz tollat fogtii, hanem az az idősebb, beteges bácsi, aki zihálva ballagott mögöttünk egyre jobban lemaradva.) Viszont másfélórája voltaim otthon, jó darab munkát elv^eztem. mire az autóbusz MarcJlházára befutott. Ezért nem vártaim se én, se a többiek a késői gőzvezetékek tömlői. A kocsik felülvizsgálására, akárcsak az előbbi évek-! ben, az idén is brigádok alakulnak. Az egyik brigád a kocsi alvázát, a másik a fékszerkezetet, a harmadik a villanyvilágítást ellenőrzi. És így tovább. Minden brigádnak van egy bizonyos területe, amelyen az ellenőrzést és a szükséges javítási munkákat végzi. Beszélgetésünk során ráterelődött aí szó a nehéztonnásokra. — Kétségkívül — mondták az elvtársak — a tél folyamán a legnehezebb feladat a nehéztonnásokra hárul. Bízunk azonban, hogy a jó előkészületi munka itt is meghozza eredményét és nehéztonnásaink a tél folyamán is zavartalanul végzik majd feladatukat. Vasútaink állandó kapcsolatban állnak az időjárást jelentő intézettel, amely megbízhatóan tájékoztat a várható időről. Egyes vasútállomások a lakossággal is kapcsolatot tartanak, hogy szükség esetén, (hófúvások stb.) segítségüket kérhessék. Vasutasaink tehát a téli forgalom zavartalan biztosítása érdekében már eddig is sok intézkedést tettek és még ma is sokat tesznek. így megvan a remény, hogy személy- és teherforgalmunk télen át is zavartalan lesz. (b) autóbuszra. Az idő pénz, s a munkás ember jól meggondolja, hogy mire használja fel. Szeretnénk, ha a komáromi ČSAD segítségünkre sietnie. Talán tud valamit tenni az említett kérdésiben, -kerA cseh irodalmi alap jutalmat adott több bábjátékszerzőnek: Kamii Bednáfnak, Joharanes és dr. Faust című játékok költői feldolgozásáért, Zdenek Bezdéknek a Fakatona és barátjai című darabjáért, Zdenek Endrišnek, Kréin és a harminc paprikajancsi és J. Jarošnak a Varázsköpeny című műveikért. * * * A csehszlovák néphadsereg központi színháza már új színpaddal rendelkezik. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjának ünnepségeire előkészítette a legsikeresebb szovjet darabokat; a látogatók megtekinthetik Kornejcsuk „A hajóraj pusztulása" című hatalmas drámáját, Gladkov „Örök ifjú történet" című bűbájos játékát, vagy pedig Maxim Gorkij „Barbárok" című ismeretlen művét, melyet Ján Skoda nemzeti művész rendezett. A Csemadok eg/ütteseinek bemutatója Megjegyzés ^ A komáromi CSAD figyelmébe Nem dicsekedhetem kiváló fizikai szakismeretekkel és ezért — szégyen ide, szégyen oda — be kell vallanom, hogy az iskolában mindig örültem, ha egy-egy feleletet elégséges osztályzattal sikerült megúsznom. A hiba bennem lehetett, mert bár a technika vívmányai iránt mindig élénken érdeklődtem, alaposabb megfigyeléseim mégis inkább másfelé irányultak, s ismereteim e téren sajnos eléggé felületesek, Csak jóval később igyekeztem a hiányosságokat pótolni és nagyobb lendülettel belevetni magam a tudomány általam elhanyagolt ágának labirintusába. Hogy milyen eredménnyel? ítélje meg maga az olvasó és kérem, legyen irántam elnézéssel! Mindig nagy tisztelettel olvasok a vízierőmüvekről, villanyáramfejlesztő üzemekről, atomtelepekről, megtekintésükre azonban eddig nem kínálkozott alkalom. Érthető tehát, hogy nagy szerencsémnek tartottam a leningrádi villanyerőmü dolgozóinak meghívását. A Komszomolról elnevezett villanyerőmü igazgatója Gorogyenszkij barátságos mosollyal, erős kézszorítással régi ismerősként üdvözöl. Dolgozószobájába, onnan pedig a gépházba vezet, hogy rögtön szemléltesse aránylag rövid, de érdekfeszítő előadását. — Villamyerőiműveinkben 500— 12 000 kilowatt áramot vagyunk képesek termelni egy óra alatt. Villanyáramon kívül hőenergiát is fejlesztünk, amely 1000 lakóház — mintegy 20 millió köbméter fűtését biztosítja. Az óriási csarnokban a gépek öt emeletnyi magasságban ágaskodnak a menyezet felé. Hátranyújtom nyakamat és amikor felnézek, szédülés fog el. Fenséges látvány, bár meg kell állapítanom, hogy a gépház nem a legmodernebb. Magyarázatot váró tekintetemre az igazgató a fülsiketítő zakatolás közepette sem zavartatja magát és élénken folytatja félbeszakított beszélgetésünket. 2

ŰJ SZÖ 1956. november 26. — A vállalatot a háború alatt részint biztonsági okokból, részint pedig fűtőanyaghiány nťatt leszereltük. Berendezését az ország belsejébe mentettük és csak a háború után helyeztük ismét üzemibe. Az elavult, idejétmúlt gépek kicserélésére a következő években keiríil sor 195 millió rubel beruházási összeggel. Hogy vállalatunk teljesítőképességét még jobban szemléltessem, megjegyzem, hogy a salak elhordásával járó költségek évente 45 millió rubelre rúgnak. Bármily gigantikus méreteket is ölt vállalatunk, alkalmazottaink száma mindössze 450 fő, ebből összesen — engem is beleértve — huszonkilencen végezzük az adminisztrációs munkát. — Egy gépész fizetése átlagosan 1700.— rubel, egy segédmunkásé körülbelül 800.— rubel — magyarázza tovább Gorogyenszkyj elvtárs. — Ezekhez a fizetésekhez járulnak az anyagmegtakarítás, önköltségcsökkentés eredményeként a prémiumok. Az én fizetésem 2 800.— rubel — mondja — de prémiumokkal 4700-ra is felszökhetik. — Milyen a vállalat dolgozódnak munkaerkölcse? — faggatom tovább az igazgatót. — Az alkalmazottak 65 százaléka 35 évnél idősebb, gyakorlott, jól bevált munkaerő, kik tudatában vannak felelősségteljes hivatásuknak, — feleli készségesen. — Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi öt év alatt súlyos sérülés egyáltalán nem fordult elő. Ez alatt az idő alatt mindössze négy dolgozót ért következmények nélküli, könnyebb sérülés. Indokolatlan elmaradás a munkából nálunk ismeretlen fogalom. Ha még,is előfordulna, elvtársi döntőbíróság vagy bizottság tárgyalná az esetet. De erre, amint már mondottam, a mi vállalatunknál nem igen kerül sor. Hiszen az idén rendezett munkaversenyben üzemünk az egész Szovjetunió területén az első helyre került. Magas kitüntetésben részesültünk. Nekünk ítélték a szakszervezetek vörös zászlaját és felettes minisztériumunk 50 000.— rubel jutalomban részesítette dolgozóinkat. örvendve és mégis némi irigységgel hallgatjuk az igazgató öntudatos felvilágosítását és végezetül megkérdezzük : — Milyen intézkedések történnek a dolgozók jobb életfeltételei biztosítása érdekében? — Többek között lakásokat építünk, remekül berendezett csecsemőotthonunk pedig az alkalmazottak elégedett, gondtalanabb életét kívánja biztosítani — hangzik a megfontolt válasz. Az építkezés színhelyére érve bőven nyílik alkalmam megcsodálni az épülőfélben lévő két és háromszobakonyhás, összkomfortos, központifűtéses egyszerű és mégis oly barátságos családi házakat. A lakbért a dolgozók fizetéséhez mérten szabják meg, tekintetbe véve szociális körülményeiket. Előfordul, hogy nevetségesen alacsony havi bért állapítanak meg, hogy a dolgozót ne terheljék túlságosan. A vállalat közvetlen közelében, modern földszintes házban van a csecsemőotthon. Idáig kísért az igazgató, akinek, miután átadott Anna Vaszilevna főnővérnek, szívélyesen megköszönöm fáradozását és meleg szavakkal búcsúzom tőle. A főnővér fehér köpenybe bújtat, s még még mielőtt belépünk a közös terembe, megcsodálom az előszobában felakasztott, a falról rámmosolygó 1—3 éves apróságok színes fényképeit. Anna Vaszilevna udvariasan tessékel beljebb, közben pedig tudtomra adja, hogy jelenleg 53 gyermek gondját viseli az öttagú, szakképzett személyzet. A gyermekeket 2 csoportba osztották, külön vannak a kisebbek és egy másik teremben a nagyobbak 3—6 éves korig. Mindegyiknek külön kis szekrénye, fekhelye van, hogy holmijaik össze ne keveredjenek és a fertőzés veszélyét is elkerüljék. Ha valamelyik csöppség Deteg, a kisebbek, vagy a nagyobbak számára fenntartott különhelyiségbe kerül, ahol ápolónővér gyakorol felügyeletet. A betegség tartamára a szülők a csecsemőotthonban hagyhatják a gyermeket. Az ellátás összegét itt is a szülők jövedelme és szociális helyzete szerint szabják meg. Ennyi kimerítő magyarázat hallatára alig vártam, hogy mielőbb meglássam a sok szöszke buksit. Először a kisebbekhez nyitunk be. Alacsony játékszerű székecskéken, kisasztalok körül ülnek és éppen ebédelnek. Hófehérke és a hét törpe meséje jutott eszembe és elmosolyodtam a bájos látványon. Egyeseket még etetni kell, a nővérek kiskanállal tömködik a pufókok szájába az ízletes ételt. Többen azonban már egyedül falatoznak és csillogó szemük, mohóságuk elárulja jó étvágyukat. Nem ijednek meg a messziről jött és számukra nyilván idegenül ható látogatótól. Rámmosolyognak, ső

1 egyesek felém integetnek, vagy valami számomra érthetetlen, de egyébként bizonyára fontos bejelentést motyognak. A nővér elmondja, hogy sárgarépát, vajaszsemlét és teát isznak reggelire. Ebédre húst kapnak burgonyával vagy darakásával. Az almakompótba C vitamíntablettákat kevernek és biindezt csukamájclajjal tetézik, hogy megfelelő táplálékban részesítsék az apróságokat és siettessék egészséges fejlődésüket, erősödésüket. Az állandó orvosi felügyelet biztosítja a helyes étrend összeállítását és betartását. Napjában ötször étkeznek, és mondhatom, meglátszik rajtuk a gondos kezek áldásos munkája. Sietve búcsúzom a kicsinyektől, hogy bekukkantsak még a „nagyokhoz" — a 3—6 évesekhez. Ők is ebédelnek, persze késsel és villával. Az egyik, a szőke, hullámoshajú 6 éves Grigorij elém szalad és a kezemben lévő könyv iránt mutat nagy érdeklődést. — Szeretem az óvodát és a gyerekeket — mondja — mert jól eljátszadozunk együtt. Mutasd meg a képeskönyvet — kérlel. Kinyitom előtte a könyvet, melyben nincsenek képek és ezért csalódottan tér vissza társaihoz. — Mivel telik a nap? — kérdem a nővértől. — Mostanában a színek megkülönböztetésére, versekre, dalokra, helyes kiejtésre, az evőeszközökkel való bánásra tanítjuk őket — válaszol Anna Vaszilevna. — Persze játszunk is velük, de a társasjátékokon kívül igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a gyerekek önállóságra tegyenek szert, egyedül játsszanak és mégse unatkozzam nak. A gyerekekkel való bánásmódot, tanításukat pedagógus ellenőrzi, aki a nővéreknek bonyolultabb esetekben utasításokat ad. A külön helyiségben csak a négy éves Nyikolaj fekszik egy nővér felügyelete alatt. Megfázott, hőemelkedése van és ezért nyomja az ágyat. Képeskönyvet lapozgat és minden jel arra mutat, hogy nem unatkozik. Kezét nyújtja és a torkára mutat, hogy ott fáj. Nehezen válok meg a kedves környezettől. Összeölelkezünk Anna Vaszilevnával, aki élénken érdeklődik a mi csecsemőotthonaink, óvodáink iránt és azt üzeni csehszlovákiai kartársainak, hogy szívesen levelezne velük tapasztalatcsere érdekében. Címe: Anna Vaszilevna Netbajnyik, Jeszle 2. Ges. 26. Leningrad, Novgorodszká ulice dom l/a. Hálás vagyok, hogy alkalmam volt alaposan megismerni a leningrádi Komszomol Villanyerőmű dolgozóinak életét és munkáját. Felejthetetlen marad számomra találkozásom gyermekeikkel. Boldogok ezek az emberek, mert a boldogságot önmaguk harcolták ki és jól tudnak vele bánni. Hát még gyermekeik milyen boldogok lesznek, ha felnőnek! Kardos Márta