Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-25 / 329. szám, vasárnap

Látni kell a telje® i^azsá^ot A szovjet írók nyílt levele a francia írókhoz Megjavult a szakszervezet munkája „Levelünk bevezető részében szük­ségesnek tartjuk először is teljes egé­szében közölni az önök nyilatkozatá­nak szövegét, amelyre kötelessé­günknek tartjuk válaszolni. Az önök nyilatkozata így hangzik: Alúlirottak, akik soha sem viseltet­tünk ellenséges érzelmekkel a Szovjet­unió és a szocializmus iránt, ma jogos­nak tartjuk, hogy a szovjet kormány­nál tiltakozzunk ágyúk és harckocsik bevetése ellen a magyar nép felkelésé­nek és függetlenségre irányuló tö­rekvésének elnyomásában, még akkor is, ha a felkelésben reakciós elemek is részt vettek, amelyek nyilatkozatokkal téptek fel a felkelők leadóállomásainak programjában. Azt a nézetet valljuk, és tántorítha­tatlanul ragaszkodunk ahhoz a nézet­hez, hogy a szocializmust ugyanúgy, mint a szabadságot nem lehet szuro­nyokkal valakire rákényszeríteni. Attól tartunk, hogy a népre erőszakkal rá­kényszerített kormány abban a törek­vésében, hogy fenntartsa hatalmát, sa­ját népe ellen lesz kénytelen erőszakhoz és igazságtalansághoz folyamodni, Meggyőződésünk, hogy jelenleg sem­miféle intézkedéseket nem tesznek a magyar írók szabadsága ellen, azonban aggodalom tölt el bennünket jövő sor­suk iránt és előre is állást foglalunk bármilyen üldöztetés ellen, amelyben esetleg részük lehet. Amit mondottunk, ahhoz ragaszko­dunk. Azonban nem csekélyebb hang­súllyal foglalunk állást azon álszen­teskedök ellen, akik annyira szemtele­nek, hogy ma felháborodnak afelett, amivel tegnap még egyetértettek. Meg­tagadjuk a. jogot a tiltakozásra a ma­gyarországi szovjet beavatkozás ellen azoktól, akik hallgattak, vagy bele­egyezésüket nyilvánították akkor, ami­kor az Egyesült Államok vérbe foj­tották Guatemala szabadságát. Megtagadjuk ezt a jogot azoktól is, akik merészkednek „prágai fordulat­ról" beszélni (a reakciósok azon 1948 februári kísérletéről van szó, hogy Cseh­szlovákiában magukhoz ragadják az ál­lamhatalmat és visszaállítsák a Mün­chen előtti burzsoá köztársaságot — a Lityeraturnaja Gazeta megjegyzése) abban a p'llanatban, amikor hangosan tapsolnak a Szuezi-csatorna területén végbemenő akcióknak." Megtagadjuk ezt a jogot attól a mi­nisztertől, aki abban a pillanatban, amikor az általa kiküldött ejtőernyő­sök megtámadták az egyiptomi terü­letet, a legnagyobb cinizmussal meré­szel beszélni a nemzetek szabadságá­ról és patetikus hangon kipellengérezi azokat, akik kezet emelnek a szabad­ságra. Az első és fő követelmény, amelyet mind a szovjet, mind a francia kormány elé terjesztünk, az, hogy az igazság győzzön. Ott, ahol az igazság győz, a gaztett lehetetlenné válik, azonban ott, ahol az igazságot elnyomják, nem lehet sem igazság, sem béke, sem szabad­ság. Jean-Paul Sartre, Vercors, Claude de Roy, Roger Vaílland, Simoné de Beauvoir, Michel Leiris, Jacques­Francios Rolland, Louis de Villefos­se, Janin Boussineuse, Jacques Prévert, Colette Audry, Jean Oran­che, Pierre Bost, Claude Lanzman, Marcel Pégout, Promide, Jean Ri­beyrolle, André Spire, Laurent Schwartz, Claude Morgan". Reméljük, önök gondoskodnak ar­ról, hogy válaszunkat Franciaország­ban ugyanott közöljék, ahol az önök nyilatkozatát fíozták nyilvánosságra. És most tárgyilagosan és nyíltan szólunk. Ez különösen szükséges az emberiség történelmének ilyen súlyos pillanatában. Önök azt írják, hogy az igazságot követelik. Tehát állapítsuk meg az igazságot! Igen, az, ami Magyarországon tör­tént, súlyos és tragikus. Önök azon­ban az eseményeknek csak egyik ol­dalát látják. Ismételjük — az önök szavaiban bizonyítékot látunk arra, hogy tudni akarják az igazságot! Ha azonban visszatérünk a magyar­országi eseményekre és az önök ál­láspontjára az eseményekkel kapcso­latban, azt szeretnőnk mondani: Té­vednek! Nem látják a teljes igazsá­got! A magyar nép nem volt megelégedve az ország helyzetével. Nem volt meg­elégedve azzal, hogy a XX. kongresz­szusnak a világ valamennyi kommunis­ta- és munkáspártja által jóváhagyott határozatai után — beleértve a Ma­gyar Dolgozók Pártját is — a magyar­országi vezető tényezők nem akarták határozottan és következetesen fel­számolni Magyarországon a szocialista demokrácia és a szocialista törvényes­ség megengedhetetlen megszegését és a magyar nép szükségleteiről való gondoskodás fokozását. Ügy véljük, hogy ezért bizonyos mértékben ránk is hárul felelősség. Országunk testvéri kötelessége lett volna, hogy a szocializmus építésében elért tapasztalatok alapján idejében, elvtársilag, teljes tekintéllyel támo­gassuk a magyar vezető tényezőket abban, hogy határozottan küszöböljék A Litveraturnaja Ga­zeta noyember 22-i számában „Látni kell az egész igazságot" címen nyílt le­velet intéz azon francia írókhoz, akik a Francé Observa­t e u r -ben nyilatkozatot közöl­tek „A szovjet beavatkozás el­len". A szovjet írók többek kö­zött ezt írják: ki azokat a súlyos hibákat, amelyeket I elkövettek és amikor képtelenségük és készségük hiánya a hibák kiküszö­bölésére megmutatkozott, nyíltan bí­rálni kellett volna eljárásukat. Tudjuk, hogy országunk ebben az irányban bi­zonyos intézkedéseket foganatosított, de az, ami történt, arra a következte­tésre késztet bennünket, hogy ezek az intézkedések nem voltak kielégítőek. Amikor a magyar nép vezető ténye­zői elé terjesztette jogos követeléseit, országunk népei ezt rokonszenvvel fo­gadták. A szovjet kormány október SO-án nyilatkozatot adott ki a Szov­jetunió és a többi szocalista állam kö­zötti barátság és együttműködés to­vábbi megszilárdításáról. A varsói szer­ződés alapján Magyarországon elhe­lyezett szovjet katonaságot Budapest­ről kivonták, mihelyt ezt Nagy Imre akkori kormánya kérte, amely előzőleg sürgősen segítségül hívta a szovjet ka­tonaságot. Emlékeznek arra, mi történt ezután: az ellenforradalom úgy vélte, ütött az órája. Nyilvánvaló, hogy önök egyelőre nem tudnak még mindent, de a tények egy része minden bizonnyal eljutott önök­höz. És mégis elhatározták, hogy til­takoznak „még akkor is, ha a felkelés­ben reakciós elemek is részt vettek, amelyek nyilatkozatokkal léptek fel a felkelők leadóállomásainak program­jában." „Részt vettek:..." Ha csak „részt vettek" volna! Nyi­latkozatokkal léptek fel a felkelők le­adóállomásainak programjában ...! Ha csak „felléptek" volna' Vajon heteknek és hónapoknak kell-e eltelniök, amíg önök meglátják a tel­jes igazságot arról a fasiszta fehér ter­rorról, amely Magyarországon dühön­gött, míg összeegyeztethetik az összes tényeket és e tények valamennyi kö­vetkezményét ? Hiszen ma már senki előtt sem titok, hogy Budapestre Nyugatról a Német Szövetségi Köztársaság és Nagy-Britannia felségjeleivel ellátott repülőgépeket küldtek, amelyek százával szállították a volt horthys­ta tiszteket, akik a hitleri hadse­regben szolgáltak. Emlékeztethetünk az amerikai „salz­burgi központra", ahonnan Magyaror­szágra előre kémeket, kártevőket, röplapokat, szállító léggömböket, hor­dozható leadóállomásokat stb. küldtek. Emlékezzenek csak azokra a nyílt felhívásokra, amelyekkel a nap minden órájában már az események kitörése előtt sugároztak a nyugat-európai és amerikai leadóállomások a magyaror­szági felkelésre szítva. Bizonyára tudják, hogy még egyes nyugatnémet lapok is azzal vádolták különösen a Szabad Európa leadóállo­mást, hogy lázadást szított Magyaror­szágon és külföldi támogatást ígért. Vajon hallottak-e valamikor hasonló felhívást, amelyet a szocialista orszá­gok rádióállomásai sugároztak volna a Nyugat országai felé? És mit monda­nának akkor, ha ilyen felhívást halla­nának? És milyen következtetésre jut­nának? E levél írói között vannak olyanok, akik emlékeznek a fehér terrorra, akik tudják, mi az. A polgárháború éveiben Ukrajnában városokon és falvakon jártunk és lát­tuk fiatalemberek, asszonyok, öregek holttesteit, akiket a fehér gárdisták hóhérai kínoztak halálra. A halottak között nemcsak komszomolisták és kommunisták voltak, hanem egyszerű állami alkalmazottak, az államosított gyárak egyszerű munkásai. És mindez 1919-ben történt Ukrajnában, amikor a magyar ellenforradalom vérbe foj­totta a Magyar Tanácsköztársaságot. E levél írói között a második világ­háború részvevői is vannak, akik na­gyon jól emlékeznek a voronyezsi frontra, nagyon jól emlékeznek arra, mire képesek a horthysta tisztek — Hitler magyar szövetségesei. Durva­ságban és hidegvérűségben nem ma­radtak el a Gestapo tagjainak állatias­sága mögött. Hiszen tudják 1, hogy a reakció és az ellenforradalom soha sem áll meg félúton. Történelmi példákban nincs hiány, bármelyik országot, akár Magyarországot, Oroszországot vagy Franciaországot tekintjük. A fasiszták, amint az róluk már régen ismeretes, nem szívesen alkal­mazzák a meggyőző módszereket. Be­szédekkel kezdték a Reichstagban és gázkamrákkal végezték Osviecsinben. Ami a magyarországi fasisztákat il­leti, azok rögtön akasztófával kezdték a budapesti utcákon és a Szent Ber­talan-éj keresztjével a kommunis­ták lakásainak ajtaján. Ezer gyilkossággal kezdték, hogy tízezres gyilkosságra térjenek át. Nem riadtak vissza a fasizmus sem­miféle eszközétől a könyvmáglyától kezdve a zsidóellenes pogromig. Talán a véletlen müve az, hogy a fa­siszták Budapeaten ledöntötték Di­mitrov emlékművét, kinek neve em­lítésekor emlékezetünkbe idéződik el­sősorban a lipcsei per és az az el­szántság, amellyel ez a bátor és ak­kor fegyvertelen ember szembeszált a fasizmussal, amely Németországon hatalomra jutott? Hiszen a fasiszták „kézírásukkal" árulják el magukat és amikor Budapesten a Nemzeti Mú­zeumot felgyújtották és tüzeltek azokra, akik megkísérelték a tűz eloltását, azonnal látni, milyen fa­siszta „helyesírás" iskoláján mentek át Hitler magyar diákjai fes Horthy segítőtársai. Kormányunk éppen ebben a hely­zetben határozta el a magyar forra­dalmi munkás-parasztkormány fel­hívására, hogy Magyarországnak ka­tonai támogatást nyújt az ellenfor­radalmárok elleni harcban. Kormányunk ezt azzal a világos tudattal cselekedte, hogy ha a „be nem avatkozás" pózába helyezked­tünk volna, mi is és önök is tanúi lettünk volna a revansiszta-fasiszta rendszer uralomra jutásának Európa szívében. Talán közömbös önök előtt, milyen körülmények között állották el az orosz katonák az éllenfcrradalmárok útját ? Meg akarjuk önöktől kérdezni: a Magyarországon elkövetett előző hi­bákért és azokért a hibákért is, ame­lyek összefüggtek a mi előző hibá­inkkal, milyeh árat tartanának helyes nek ezért. Ezt mi kérdezzük, akik már egyszer útját álltuk a fasizmus­nak, amely azelőtt egész Európát megszállotta. A be nem avatkozás árát* az el­lenforradalmi terror garázdálkodá­sába? A magyar dolgozók vérének árát, amelyet ontottak és amelyet ontanának a jövőben, ha a fasisz­ták útjába nem állottak volna a szovjet harckocsik? Vajon a hibák kiküszöbölésére nincs-e más út, mint az ellenforra­dalmi fasiszta erők kibontakozása, amelyek a népi demokratikus rend­szer felszámolására és új háborús tűzfészek létesítésére törekedtek Ma­gyarországon ? Felszólítjuk önöket: emlékezzenek az 1936. évre, idézzék emlékezetükbe a spanyolországi eseményeket. Hiszen önök akkor osztották a világ vala­mennyi becsületes emberének azon álláspontját, hogy nem létezhet „be nem avatkozás" ott, ahol a fasizmus a világháború főpróbáját tartotta, ahol az embereket gyilkolják, akaszt­ják, élve eltemetik — a fasizmus győzelméért. Gondolják csak meg: vajon mindaz, ami Magyarországon történt, nem-e a reakciónak az ország határain túl való hosszú éves előké­születeinek eredménye? És amikor a fasiszták kínozzák a népet Magyar­országon és a francia reakciósok rög­tön erre megkísérlik a l'Humanité épü­letének lerombolását, vajon ez nem nagyon hasonlít-e ugyanazon lánc szemeihez ? Tudjuk, hogy a francia munkások hogyan szállottak szembe a reakció­val. Vajon ez a szembehelyezkedés nem a világ haladó népei álláspont­jának jelképe-e a reakció támadásra irányuló kísérletei ellen: annak az álláspontnak, amely sajnálatunkra olyan éles ellentétben áll az önök nylatkozatával ? Önöik közül e súlyos időkben so­kan bátran harcoltak, sokan fegyver­rel kezükben vettek részt a fasizmus elleni küzdelemben. Akkor önök lát­ták az igazságot, nézzenek most is szembe vele! Ha megkísérli a reakció, a fasiz­mus a megtorlást — és a horthysták azon kísérlete, hogy a magyarországi eseményeket a saját céljaikra hasz­nálják fel, veszedelmes jele ennek — hisszük, hogy akkor önökkel egy tá­borban találkozunk. És mi már most mondjuk önöknek: Nem akarjuk, hogy az 1933 év, a fasizmus uralomra jutásának éve a történelem folyamán mégegyszer megismétlődjék. Sem Magyarorszá­gon, sem másutt! És azt akarjuk, hogy ezt önök tud­ják és hogy ezen elgondolkozzanak." M. Solohov, K. Vegyin, M. Ba­zsan, L. Leonov, V. Ivanov, V. Ka­tajev, V. Azsajev, V. Ovecskin, Sz. Szergejev-Censzkij, O. Forsa, P. Brovka, F. Gladkov, A. Szurkov, V. Panova, A. Tvardovszkij, N. Tyiho­nov, K. Szimonov, V. Inber, N. Po­gogyin, G. Markov, J. Dolmatovsz­kij, L. Nikulin, Sz. Mihalkov, A. Csakovszkij, A. Prokovjev, A. Kor­nyejcsuk, M. Iszakovszkij, Sz. Mar­sak, K. Pausztrovszkij, V. Vaszi­, Levszka, E. Kazakevics, B. Lav­renyev, V. Kaverin, V. Szmirnov, V. Kocsetov. : A munkaerőtartalékok galántai tan­intézetében mezőgazdaságunk gépesi­• tésére képeznek ki szakembereket, ; kombájnosokdt. traktorosokat. A há­: roirféves kiképzés után a fiatalok a : gépállomásokon lépnek munkába. : A tanintézet üzemi pártszervezeté­: nek tagjai a múlt hónap végén meg­: tartott taggyűlésükön részletesen ele­: mezték a szakszervezet munkáját. A | vita keretében bírálták a régi mű­: helytanács tagjait, mert az egész év • folyamán sem kulturális, sem szociális • vagy egyéb tevékenységet nem fej­: tettek ki. A tagsági díjak befizetése :sem volt rendezve hónapokon ke­: resztül és a szakszervezet nem fog­ílilkozott a szocialista munkaverseny : szervezésével sem. A műhelytanács j hosszabb ideig nem tudta megtartani : üféseit, mert tagjai indok nélkül • hiányoztak az ülésekről. Ilyen volt a : helyzet még pár hónappal ezelőtt. • A tanintézetben néhány hete meg­: alakult az önálló szakszervezeti alap­: szervezel. különvált a gépállomások • kerületi javítóműhelyének szakszerve­: zetétől. Megválasztották az új ti­• zenegy tagú üzemi szakszervezeti ; bizottságot. A bizottságba hat új : tagot is beválasztottak, köztük Jane­: ba Jánt, aki ezt megelőzően négy évig • pártfunkcionáriusként dolgozott az • üzem pártszervezetében. ; Az új üzemi bizottság megválasz­" tása óta mindössze egy hónap telt el, : de már ez alatt az idő alatt is lehet : érezni a szakszervezet tevékenységé­jnek megélénkülését. A pártbizottság • egyik tagja, Pozsonyi Béla útján rend­: szeres kapcsolatot tart fenn az üze­? mi bizottság mellett működő pártcso­: porttal és javaslataival segíti az üze­:mi bizottság munkáját. így a pártbi­; zottság és az üzembizottság között ; szoros kapcsolat létesült. Ez az j együttműködés, s problémák közös »megvitatása legjobb előfeltétele az új •üzemi tanács sikeres munkájának. • Janeba Ján elvtárs, az üzemi bizott­•ság tagja elmondta, hogy míg a régi [ műhelytanácsból csak ketten voltak ; tagjai a javítóműhellyel közös üzemi • bizottságnak, most mind a tizenegy : tag aktívan bekapcsolódik a munkába. •Hat bizottságot alakítottak, köztük i kulturális, szociális, munkabiztonsági : bizottságot. A kulturális bizottság : programjába foglalta, hogy még az • új választásig két kultúrestet rendez •a szakszervezeti tagok számára. Az : e'sőre már készülnek a tanulók vidám • kultúrműsorral. Ez lesz a bizottság ;első gyakorlati munkája. A jövő héten • pedig a többi tömegszervezetek hoz­• zájárulásával telvíziós készüléke^ : akarnak venni. A szakszervezet mun­: káját érezni már szociális téren is. : A szociális bizottság tanulmányutak j megszervezését vette tervbe, kiállítás, Vosárnap, nov. 25. E A BRATISLAVAI MOZIK MOSÓRA E Hviezda: A negyvenegyedik (szov.) E 16, 18.15, 20.30, Slovan: Az anya (szov.) = 16 18.15 20.30, Pohraničník: Othel­= lo (szovjet) 15.30. 17.45. 20, Pra­E ha: Othello (szovjet) 10, 14, 16, 18.15, E 20.30, Metropol: Meredek dombok E (szovjet) 16, 18.15, 20.30. Dukla: A me­= xikói (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Liga: E Nyomok a hóban (szovjet) 16, 18.15, E 20 30 Obzor: Utazás a Grumandra E (szovjet) 15.30, 17.45, 20, Mladých: E Kővirág (szovjet) 15.30, Stalingrad: E Ifjú (szovjet) 18, 20, Máj: A nagyáru­- ház emberei (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Ezora: A Sipka-szoros hősei (szovjet) §17.30, 20.15, Pokrok: Két kapitány = (szovjet) 17.45, 20.15, Iskra: Szülő­E földünk (szlovák) 17, 19, Partizán: E Partmenti őrjárat (szovjet), Osveta: E A Rumjancev ügy (szovjet). E A BRATISLAVAI SZINHÄZAK MŰSORA E Nemzeti Színház: Keszkenő (14), = Örvény (19), Hviezdoslav Színház: = Aratóünnepi kaland (14), Értelmisé­Egiek (19), Oj Színpad: Elátkozott fi­E vérek (14), Gül Baba (19), Zeneszín­Eház: Benny Goodman hangversenye E (19.30). A KASSAI MOZIK MŰSORA r Slovan: Othello (szovjet), Osmev: ŠA mexikói (szovjet). Tatra: Meredek = dombok (szovjet), Mladých: Barátbe­E csület (szovjet). Partizán: Az 1905-ös E év (szovjet), Cas: Aktualitások. E A KASSAI ÁLLAMI SZlNHÁZ E MŰSORA E Fazekasbál (14), Restauráció (19). = A MAGYAR TERÜLETI SZfNHÄZ E MŰSORA: 2 Komárom: A kalandor grófnő I (19.30) Mokrance: A kertész kutyája ~ (19.30). színház, üzemlátogatásokat. A bizott­ság tevékenysége kibővül a szakszer­vezeti taqok élelmiszerszükségietének beszerzésével is, mint például alma, burgonya beszerzése stb. Azelőtt sen­ki sem törődött az intezet dolgozói­nak üdülésével. Most e téren is meg­javult a helyzet, s a jövő év elején és a szünidőben 8 tanulót küldenek egy­két heti üdülésre a Tátrába. Hogy milyen sok megoldásra váró feladat áll az új üzemi bizottság előtt, arról az üzemi bizottság legközelebbi ülése napirendi pontjainak átnézése után győződtem meg. Két hét helyett most hetenkint ülnek össze, hogy a rájuk váró összes feladatokat meg­tudják oldani. A mostani gyűlésen a kollektív szerződés előkészítését, a jövő év első negyedévi munkájának tervét és a novemberi összüzemi gyű-< lés napirendi pontjait beszélik meg. A kollektív szerződés önálló kidolgo­zása első komoly erőpróbája az új üzemi bizottságnak, tekintve, hogy ezen a téren kevés tapasztalatuk van. Eddig ugyanis minden évben csak két pont volt az intézet részéről a kol-: iektív szerződésben, melyet a kerületi javítóműhely szakszervezeti bizottsága dolgozott ki. Az üzemi bizottság ülésein minden alkalommal foglalkoznak az egyes bi-í zottságok munkájával és ellenőrzik a bizottság munkatervének teljesítését. A legutóbbi bizottsági ülésen például a bérezés kérdését vitatták meg, a legközelebbi ülésen pedig az egyes munkaszakaszokon a termelést akadá­lyozó fogyatékosságok megszüntetés séről lesz szó. Az ülésre az igazgatót is meghívják, aki beszámol az intézet működéséről. Az új szakszervezeti üzemi bizottság nagy gondot fordít a szocialista munkaversenyre is, és a novemberi összüzemi gyűlésen Polák Imrich, a versenybizottság vezetője értékeli a harmadik negyedév ered­ményeit. A szocialista munkaversenyt befoglalják a kollektív szerződésbe is, mellyel a terv teljesítését és a taka­rékosság növelését akarják elérni. Pl tanulók a szocialista munkaverseny keretében már 150 százalékra teljesí-' tették túl az ez évi tervet és a selej­tet, szerszámkoptatást a minimálisra csökkentették. A CSKP KB plenáris ülésén Zápo­tocky elvtárs az ifjúság nevelésével kapcsolatban ezeket mondotta: „A szo­cialista országépítés feladatai müveit, munkáját szerető, tudomány- és müvészetápoló ifjúságot követel meg. A fiatalok nevelésére döntő hatással van tevékeny részvételük az ország­építésben." A munkaerőtartalékok galántai in­tézetének új üzemi bizottsága e cél­kitűzés megvalósítását tartja széni előtt. H. S. RÁDIÓMŰSOR: 6.00: Reggeli zene. 7.00: Kellemes reggel népdalokkal. 7.45: Hírek. 8.00: Vitail Bianki: Hogyan sietett haza a hangya. Dramatizált elbeszélés. 8.30: Klasszikusok műveiből. 9.30: Katonai híradás. 10.05: Vasárnapi operahang­verseny. 10.50: Élő szavak. 11.00: Sétahang verseny, 12.00: A hét köl­teménye. 12.05: Művészi vonósok. 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 12.50: Paul Lincke: Operalnyitány. 13.30: Szlovák dalok és táncok. 14.00: Operett apróságok. 14.30: Falvainknak játszunk. 15.30: Vár a Duna fölött. 16.00: Ismerjük meg Szlovákia vidé­keit: Zemplén. 16.30: Moszkva beszél. 17.00: Ján Ondruš ritmikus együttes se játszik. 17.15: Irodalmi jegyzetek. 17.30: Az egész világ tánczenéje. 18.00: Mi érdekli hallgatóinkat. 18.10: Sport­híradó. 19.00: Hírek. 19.30: Játssza­tok zenészek. 20.30: Kívánsághalng­verseny. 21.00: Tánczene 22.00: Hí­rek. 22.15: Szórakoztató zene. 22.40: Szimfónikus hangverseny zeneszer­zőink műveiből. 23.50: Hírek. A Csehszlovák Rádió magyar adásának állandó műsora Vasárnap: 13.30: Esztrádműsor. Ha­vonta egyszer, 13.30—15.30-ig Hang­játék vagy színpadi jelenet. 22.30: Hírek. Időjárás Általában sűrű felhőzet, helyenként kisebb havazás. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet a Duna-menti sík­ságon 0 fok körül, másutt —1, —4 fok. Mérsékelt északi szél. OJ szc 1956. november 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents