Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-25 / 329. szám, vasárnap

A Magyar Forradalmi Munkás Ifjúsági Szövetség felhívása Biztosították Budapest hús- és kenyérellátását Budapest (ČTK) — A budapesti rádió szombaton közvetítette a Magyar Forradalmi Munkás Ifjúsági Szövetség felhívását. A felhívás megállapítja, hocy a fegyveres felkelés napjaiban megalakultak az ifjúság forradalmi szervezetei és így folytatja: „Tudjuk, hogy a forradalom napjaiban ellenforradalmi erők bukkantak fel, amelyek a zavarosban halásztak. Mi nem azonosítottuk és ma sem azonosítjuk magunkat a „dudás-okkaľ sem azokkal a kétes programú pá tokkal és csoportokkal, amelyek azo ban a napokban úgy szaporodtak, mint a gomba eső után." „Mi a teendő az adott helyzetben? — kérdezi a Magyar Forradalmi Munkás Ifjúsági Szövetség és így válaszol: „termelni, dolgozni kell!" A felhívás befejező része felszólítja az ifjúságot, hogy vegyen részt azon csoportok munkájában, amely élelmiszert szállít, vegyen részt a romok eltakarítására létesített brigádokban, segítsen rendbehozni a lakásokat és megindítani a termelés kerekeit. A magyar élelmezési kormánybizottság jelentést közöl, amely megállapítja, hogy Budapestnek hússal és kenyérrel való ellátását biztosították. A kormánybizottság egyúttal figyel meztet az egyes árucikkek drágítá sára. Megjegyzi, hogy az áru árának emelését nem rendelték el, tervbe sem vették és ezért kéri, hogy az árdrágítás eseteit azonnal jelentsék. Dögei Imre mezőgazdasági miniszter az ADN sajtóiroda tudósítójával folytatott beszélgetésében a mezőgazdasági helyzetről megállapította, hogy a magyar parasztok egyetértenek a Kádár kormány programjával. mert teljesíti alapköveteléseiket. A parasztok úgyszólván egyáltalán nem vettek részt a fegyveres felke lésben és most nyugtalanítja őket az üzemek dolgozói azon részének állás pontja, amelyre még mindig hatnak az eilenforradaimi sztrájkjelszavak. Az őszi mezei munkákat a földművesek 90 százalékban elvégezték. Dögei Imre közölte továbbá, hogy június végén Magyarországon több mint 3900 földmüvesszövetkezet volt, amelyek többsége megmaradt, mivelhogy tagjai jobban élnek, mint annak előtte. A parasztok elutasítják a gép- és traktorállomások feloszlatását, amelyet a volt Nagy kormány jelentett ki. Az ellenforradalom felmérhetetlen kárt okozott a budapesti kultúrintézményekben Budapest (CTK) — Budapesten fokozatosan megállapítják azokat a károkat, amelyeket az ellenforradalom garázdálkodása okozott a budapesti kulturális intézményekben. A legnagyobb kárt okozták a Szabó Ervin-könyvtár központjának, pótolhatatlan kárt szenvedett különösen a budapesti gyűjtemény, amelyben jő néhány unikum pusztult el. Egyelőre fel sem mérhető az a kár, amelyet a pedagógiai könyvtár szenvedett, amelyre három emelet omlott. Nagymértékben' megrongálták a Történelmi Múzeumot is. Amint az iskolaügyi minisztérium brigádja megállapította, a budapesti harcok során a Természettudományi Múzeum gyűjteményének 70 százaléka tönkrement. Teljesen elpusztították az Iparművészeti Múzeumot. A budapesti mozik húsz százaléka nem üzemképes. Amint a budapesti rádió jelentette, a mozgóképszínházak ja vitása hosszabb időt vesz igénybe. A többi mozit rövidesen üzembehelyezik. Nagy Imre Romániában A Budapesti Rádió közlése szerint Nagy Imre, és további magyar tényezők a budapesti jugoszláv nagykövetségen való tartózkodásuk idején arra kérteik a magyar kormányt, engedje meg, hogy Magyarországról más szocialista államba távozhassanak. Amikor megkapták a Román Népköztársaság kormányának beleegyezését, Nagy Imre és társai november 23-án Romániába utaztak. Csehszlovák-szovjet barátsági est Moszkvában Moszkva (ČTK) — Moszkvában a munkaerőtartalékok központi kultúrházában november 23-án csehszlovákszovjet barátsági estet rendeztek J. Vošahlík, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete, a nagykövetség dolgozói, a Csehszlovák Köztársaság Munkaerőügyi Minisztériumának küldöttsége, J. Tesla miniszterrel az élen, és a moszkvai főiskolákon tanuló csehszlovák diákok keresték fel a szakiskolák és technikai iskolák hallgatóit. Az egybegyűlt ifjúság nagy érdeklődéssel hallgatta meg J. Tesla miniszter beszédét, aki tolmácsolta a csehszlovák dolgozó ifjúság testvéri üdvözletét. Az est hivatalos részét kulturális műsor követte. A csehszlovák parlamenti kü.döttség az NDK legnagyobb barnaszénkombinátjába tátog Jott el Lipcse (ČTK) — A csehszlovák képviselők küldöttsége a Német Demokratikus Köztársaságban való tartózkodásának ötödik napján a Lipcse melletti, böhleni Ottó Grtotewohl Szénkombinát munkásait és technikusait kereste fel. A küldöttség tagjainak alkalmuk volt a munkásokkal a munkahelyeken elbeszélgetni, megszemlélték a kombinát vegyi részlegeit, valamint a felszíni bányákat, melyeket a német dolgozók a legkorszerűbb gépekkel szereltek fel. Az olasz kommunisták egymillió lírát adományoznak Franciaország Kommunista Pártja helyiségeinek helyreállítására Rómából jelentik, hogy Olaszország Kommunista Pártjának titkársága elhatározta, hogy Franciaország Kommunista Pártjának egymillió lírát adományoz azon helyiségek helyreállítására, amelyeket a francia fasiszta elemek a közelmúltban provokáló tá- j madásai folyamán megrongáltak. I Csou En-laj: A szovjet-lengyel nyilatkozat megfelel Kína Kommunista Pártja törekvéseinek A PAP sajtóiroda levelezője interjút kért Csou En-lajtól, Kína Államtanácsának elnökétől, aki jelenleg a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartózkodik. Csou En-laj arra a kérdésre, amely a moszkvai szovjet-lengyel tanácskozások eredményeinek és közös nyilatkozatának értékelésére vonatkozott, azt válaszolta, hogy a nyilatkozat nagyon jó, megoldja Lengyelország és Szovjetunió, a két kormány és a két párt között megoldatlanul maradt kérdéseket és hozzájárul a testvéri pártok még szorosabb összefogásához. Csou En-laj a továbbiakban azt mondotta, hogy a nyilatkozat bizonyíték arra, hogy valamennyi kérdést meg lehet oldani. Egyúttal megerősítette, hogy a szovjet-lengyel nyilatkozat megfelel Kína Kommunista Pártja törekvésének. Az elnök ugyancsak hangsúlyozta, hogy a Kína és Lengyelország közötti kapcsolatok nagyon jól alakultak és hogy továbbra is fejlődni fognak. Kifejezte azt a reményét, hogy a lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány vezetésével nagy sikereket ér el a népi Lengyelország építésében. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára fogadta Nguyen Lueng Bangót, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (ČTK) JUGOSZLÁVIÁBA N az Adriai-tenger déli partjának és Dél-Macedoniának kivételével mindenütt leesett a hó. Helyenként hatalmas hóvihar dúlt. Polában a hóvihar elérte az óránkénti 140 km sebességet. (ČTK) SZURAMARIT kambodzsai király fogadta Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét és külügyminiszterét. A látogatás során a király köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet a Kínai Népköztársaság Kambodzsának nyújtott. (ČTK) AZ INDIAI PARLAMENT népi gyűlése egyhangúlag törvényjavaslatot fo- , gadott el amely betiltja a konucsok kiadását és terjesztését. (ČTK) [ Az agresszorok térítsék meg Egyiptomnak okozott károkat D. T. Sepilovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének az ENSZ közgyűlése 1956. november 23-i teljes ülésén elhangzott beszédéből New York (TASZSZ). — Az ENSZ közgyűlésének november 23-i délutáni ülésén az Egyiptom elleni brit, francia, izraeli agresszió vitájában elsőnek D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. PEARSON kanadai küldött kijelentette, hogy az ENSZ egységeinek mindaddig egyiptomi területen kell maradniok, amíg teljes mértékben nem teljesítik feladataikat. Emellett a kanadai küldött az ENSZ erői feladatainak nagyon széles értelmezést adott, és belefoglalta a többi között a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítását is. M. NASZKOWSZKI, a lengyel küldöttség vezetője megállapította, hogy a közgyűlés javaslatának mindössze egyik fél, az agresszió áldozata tett eleget. DZSEMALI, iraki küldött beszédében megkísérelte, hogy védelmébe vegye Nagy-Britanniát, amelyet ,,az arabok barátjának" nevezett. Felszólalt még IZRAEL és a BOLGÁR Népköztársaság küldötte is. D. T. Sepilovnak. a Szovjetunió külügyminiszterének az ENSZ közgyűlése 1956 november 23-i teljes ülésén elhangzott beszédéből. New York (TASZSZ) Elnök Úr! Uraim! Megkaptuk Dag Hammarskjöld úrnak, az ENSZ főtitkárának beszámolóját arról, hogyan teljesítik a közgyűlés 1956. november 2-i és november 7-i határozatait. Megkaptuk a főtitkár jelentését az egyiptomi kormánnyal folytatott tanácskozásának eredményeiről is. Megkaptuk hat országnak e kérdésben előterjesztett határozati javaslatát is, valamint azt a határozati javaslatot, amelyet 21 ázsiai és afrikai ország terjesztett elő az angol-francia-izraeli katonáknak Egyiptombol való azonnali és teljes eltávolítása kérdésében. A fenti okmányok közül a legfontosabb az arról szóló jelentés, hogyan teljesítik a közgyűlés november 2-i és november 7-i határozatait, vaiamint a 21 ország határozati javaslatát. Ezeket az okmányokat az ENSZnek haladéktalanul kell megtárgyalnia. Az említett beszámolóból kitűnik, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael nemcsak nem teljesítették a közgyűlés arra vonatkozó ajánlatát, hogy azonnal visszahívják haderőiket Egyiptomból, hanem ezt a legközelebbi időben nem is szándékoznak megtenni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete most az előtt a halaszthatatlan feladat előtt áll, hogy hatékony intézkedéseket foganatosítson, hogy véget vessen ennek a•huza-vonának és arra késztesse Nagy-Britanniát, Franciaországot és Izraelt, hogy azonnal teljesítsék a közgyűlésnek a haderőik visszavonására vonatkozó követelését. Az Egyiptom elleni agresszió a gyarmatosítóknak az arab Kelet nemzetei ellen irányuló összeesküvésének A rendkívül veszedelmes közép-keleti háborús tűzfészek felújítása, amelyet Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni támadása okozott, a jelenlegi nemzetközi helyzet legfenyegetőbb momentuma. A politikai láthatárt sötét felhők vonták be és az emberiséget az a lehetőség fenyegeti, hogy újra belesodorják egy pusztító világháború forgatagába. Megdönthetetlen tények igazolják, hogv ezt az agressziót, mely egy széleskörű és messzemenő terv részét alkotja, már régen megszövegezték. Nem hiába történt, hogy a Szuezi Csatorna társaságot államosító egyiptomi kormány jogos cselekedete körül szándékosan ily feszült légkört teremtettek. Tagadhatatlan, hogy a reakoiós erőknek e problémával öszszefüggő mesterkedései voltak a legutóbbi fél évben a nemzetközi feszültség fő forrásai. Jelenleg éppen a Közel-Kelet, Észak-Afrika térségében bontakozott ki az arab világ népeinek hősi küzdelme a szabadságért, a teljes nemzeti felszabadulásért az imperialista elnyomás alól, amelyet Franciaország, Nagy-Britannia és a többi gyarmatosító erők gyakoroltak. A gyarmatosítás elleni sikeres támadás, mely az arab világ valamenynyi országában széles fronton kibontakozott, a népek igazságos nemzeti felszabadító harca, amely fenyegette a külföldi monopóliumok gyarmati nyereségeit és az imperialista hatalmak kiváltságait, a gyarmatosítók között riadalmat keltett. Hiszen az arab Keleten vannak, az óriási kőolajforrások, amelyekhez az idegen monopóliumok görcsösen ragaszkodnak. Hiszen közismert tény, hogy az imperialista hatalmak stratégiai terveiben a Közel-Keletnek nem csekély fontosságú, úgyszólván elsőrangú feladata volt. Hogyan engedhetik meg tehát az arabok maguknak azt, hogy jogot formáljanak arra, hogy maguk gazdálkodjanak országaikban ? Hogyan képzeli főképp Egyiptom, hogy igényt támasszon arra, hogy igazgassa a Szuezi-csatornát, amely területén halad át és amelyet az arabok kezemunkája épített? Az agresszió első áldozatául Egyiptomot szemelték ki. Első, de nem egyedüli áldozatául! Az imperialista terv abban állt, hogy elsősorban Egyiptomot fojtsák meg, amely nemzeti szuverenitásának védelmére irányuló határozott akcióival elnyerte az arab világ tiszteletét és rokonszenvét. Ezután következnék a többi. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az Egyiptom elleni fegyveres támadás csaknem egy időben történt a magyarországi fasiszta puccs kísérletével. Az agresszorok nyilvánvalóan abban reménykedtek, hogy a közvélemény figyelmét akcióiktól elterelik azzal a zajjal, amelyet a reakciós propaganda a magyarországi események körül csap. A brit-francia agressziónak kegyetlen gyarmatosító jellege van. Az agresszió előkészítői nyilvánvalóan arra számítottak, hogv sikerül „villámháborút megvalósitaniok", egykét nap alatt teljesen letörik Egyiptom ellenállását és így a világ közvéleményét kész tények elé állítják. Azonban az egyiptomiak hősi ellenállása és az agresszorok akciói elleni határozott tiltakozás hatalmas hulláma összekeverte az agresszorok kártyáit. Azt tapasztalták, hogy a „villámháború" tervei rombadőlnek. Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael agressziója tipikus gyarmati háború jellegét öltötte örök kísérő jelenségével, a barbár kegyetlenséggel együtt. A Szovjetunió támogatja Egyiptom ama követelését, hogy vizsgálják ki azokat az állatiasságokat, amelyeket az Egyiptomba tört egységek elkövettek az egyiptomi nép ellen, hogy kivizsgálják azt a pusztítást és gyilkolást, amelyet a brit és francia katonaság Port Saidban és az izraeli hadsereg Gazában, Rapachban és El-Arisban elkövetett. Egyiptom jogosan követeli, hogy az agresszorokat büntessék meg. Maradéktalanul el kell távolítani az agresszió következményét és biztosítani kell a közép-keleti államok békéjét. Az agresszorok abban reménykedtek, hogy a közel- és közép-keleti háború kirobbantásával a gyarmatosító hatalmak jóvátehetik a legutóbbi évek során ért vereségeiket. Azonban ezek a remények nem válhattak valóra. Az Egyiptom elleni támadás nem szilárdította meg a gyarmatosítást, hanem hozzájárult a gyarmatosítás rothadt alapjainak ledöntéséhez. Ez az agreszszió még inkább megszilárdította valamennyi keleti ország népének azon elszántságát, hogy meggyorsítja területén a gyarmatosítás maradványainak felszámolását. Újabb mesterkedés a Szuezi-csatorna körül. A szuezi probléma fejlődésének új időszakát, mely a tűz kikényszerített beszüntetése óta alakult ki Egyiptom ban, elsősorban az jellemzi, hogy Nagy-Britannia és Franciaország ural kodó körei ismételten megkísérlik, hogy ugyanazt a politikát folytassák, amely oly súlyos vereséget szenvedett. Ez elsősorban azon törekvésükben nyilvánul meg, hogy bármilyen ürüggyel Egyiptom területén tartsák katonai egységeiket. Az agresszorok megerősítik az egyiptomi területen elfoglalt állásaikat. A fegyveres erőknek Egyiptom területéről való eltávozása kérdésében, amelyet ezen fegyveres erők megrohantak, nem engedhető meg semmiféle halasztgatás. Az egyiptomi terület további megszállása az Egyiptom elleni háború folytatását jelentené. Amíg az Egyiptomba behatolt fegyveres erőket Egyiptom területéről nem vonják teljesen vissza, nem lehet szó arról, hogy bérmiképpen enyhülne az a veszedelem, amely a közel-keleti békét fenyegeti. Ez a mesterkedés még időszerűbb jelentőségű lesz azzal, hogy az utóbbi időben láthatóan fokozódnak a reakciós erők intrikái az Egyiptommal szomszédos országokban. A reakció megkísérli, hogy ezen országokban belső bonyodalmakat idézzen elő, hogy Egyiptom határain mesterségesen feszültséget idézzen elő és azután az agressziót még szélesebb körben felújítsa. Nem véletlen az, hogy az egyiptomi területre behatolt brit-francia egységekkel együtt megérkeztek a volt Szuezi-Csatornatársaság alkalmazottjai is, akiket azért hoztak oda, hogy ismét átvegyék a csatorna igazgatását. Most a tűz beszüntetése után a Szuezi-csatornán való hajózás felújítása kétségkívül fontos és halaszthatatlan feladat. Nem lehet azonban meg nem látni, hogy ezt a technikai feladatot sokan politikai célokra szeretnék felhasználni. Éppen ezért most kísérletet tesznek arra, hogy e problémával mesterségesen összekapcsolják az ENSZ alakulatai jelenlétének kérdését a csatorna övezetében. Az ENSZ szerepe e fontos probléma megoldásában abban állana, hogy Egyiptomnak segítséget nyújt. Legalább is furcsa volna, ha az ENSZ — amint azt itt valaki javasolja — maga kezdene gazdálkodni a Szuezi-csatornával és valami olyan minőségben lépne fel, mint a csatorna bérlője. Sepilov ezután a közép-keleti imperialista tervekről beszélt. Ezek szerint Jordániát Irakhoz szeretnék csatolni, Izraelnek meghagynák Gaza körzetét és több elfoglalt szigetet, Egyiptomtól pedig a Szuezi-csatorna ügyében olyan biztosítékot követelnek, amely megegyezik a nemzetközi ellenőrzés terveivel, végül pedig tervbe vették az USA csatlakozását a bagdadi szerződéshez. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy az USA bizonyos terjeszkedő körei új gyarmatosító terveket szőnek, amelyek veszélyesen fenyegethetik az arab népek létérdekeit és a világbékét. Az Egyesült Nemzetek Szervezete komoly hibát követne el, ha megengedné, hogy rendkívüli fegyveres erőinek Egyiptomban való tartózkodását arra használják fel, hogy fedezzék az említett tervek megvalósítását. Az agresszorok térítsék meg az Egyiptomnak okozott károkat Hajlandók vagyunk a legnagyobb mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy az ENSZ rendőri egységei elhelyezésének és funkciójának, valamint a csatorna felszabadításának kérdése helyesen legyen megoldva. Azonban a fő figyelmet az alapkérdésre kell fordítani, a támadók haderőinek Egyiptom területéről való távozására. Arról nem is beszélek, hogy egyes technikai, adminisztratív és pénzügyi problémákat, amelyeket most előtérbe helyeznek, teljesen helytelenül, vagy legalábbis felületesen magyaráznak. Azt javasolják például, hogy az ENSZ rendkívüli fegyveres erőinek költségét az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagállama által befizetett eszközökből fedezzék a költségvetésben foglalt részvételük arányában, holott az. volna az ésszerű, ha ezeket a kiadásokat azok az államok fedeznék, amelyek kirobbantották az Egyiptom elleni ki nem provokált agressziót. Ezen államokat felmenteni az ENSZ rendkívüli fegyveres erői fenntartásának anyagi felelőssége alól annyit jelentene, mint az agresszorok pártjára állni. Fokozott mértékben érvényes ez a csatorna felszabadítására szükséges munkálatok kiadásainak fedezése ügyében. Jogosan lehet kérdezni, miért ne lehetne a csatorna helyreállítását az agresszorok számlájára írni, akik a csatornát hasznavehetetlenné tették és miért kellene ezt más államoknak fizetniök A helyzet továbbra is rendkívül feszült. Ezen feszültség enyhülését csA egy módon lehet elérni: ha az intervenciósok azonnal távoznak Egyiptomból. PORT SAIDBÖL, a brit haderők parancsnoksága kiutasított három külföldi újságírót, akiket Ciprus szigetére deportáltatott. A nyugatnémet, az osztrák és belga újságírók az Egyesült Nemzetek Szervezete által kiállított igazolvánnyal rendelkeztek. (ČTK) ' AZ IZRAELI SAJTÖ közli, hogy Törökországban előkészületek folynak Szíria elleni katonai intervencióra. A Haarec című izraeli lap írja, hogy a katonai hivatalok parancsot adtak ki, hoov az egyes évfolyamok részleges mozgósításának kiegészítése céljából átregisztrálják a férfi lakosságot 16 évtől 60-ig. Az országban átcsoportosítják a katonai alakulatokat. (ČTK) ÚJ szo 1956. november 25. I