Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-21 / 325. szám, szerda

A NAGYI D AI SZÖVETKEZET Kétszázhúszan vannak, 1367 hektár szántóföldön gazdálkodnak a nagyidal szövetkezetben. Gyönyörű a határ, szép a marha- és sertésállományuk, de a juhnyáj is. Gazdasági épületekben nincs hiány, és mezőgazdasági gépekben sem. Minden előfeltétele megvan annak, hogy Nagyidán a közös gazdálkodás eredményes legyen. S mégsem az. Ügy látszik mindez még nem elég ahhoz, hogy a szövetkezeti gazdálkodás sikereket érjen el. Itt valami egyéb hiba van. Vajon mi az oka ennek az egyhelyben topogásnak, ennek a pangásnak? Mi áll itt a fejlődés útjában? A falu pártszervezetének gyűlésén mutattak rá ezekre a hibákra. S bizony itt súlyosak ezek a hibák. Mert megvan ugyanis a közös munka sikerének reális alapja, de a siker az emberektől, a tagságtól függ. S a nagyidai szövetkezetnek éppen ez a leggyengébb pontja, ők még nem tartanak ott, hogy a szövetkezetet magukénak tudják, nem szívügyük a szövetkezeti munka, nincsen hozzá bizalmuk. Hol is kezdjük? Vegyük sorjában ezeket a hibákat. Nem trágyázták meg eléggé a földeket, különösen az istállőtrágyázást hanyagolták el. Mert ahol ezt megcsinálták, ott a termés hozama összehasonlíthatatlanul szebb volt, mint a trágyázatlan földeken. Ez különösen a burgonyánál volt szembeötlő. S ha már a burgonyát említjük, kérdezzük meg a tagok nagy részétől, miért hiányoztak a burgonya szedésénél? Miért volt szükség munkabrigádra, hogy egy ilyen nagy taglétszámmal rendelkező szövetkezetben idegen segítségre legyenek utalva? S a kukoricatörésnél miért dolgozott csak 20—25 tag. holott az aratás-cséplés idején százhúszan dolgoztak. Elérkeztünk a „fájó ponthoz". Mert ahhoz, hogy a nagyidai szövetkezetben I javulás álljon be, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a szövetkezeti gazdálkodás valóban közös gazdálkodás legyen. Ez a szövetkezeti munkaerkölcs alapfeltétele. Hogy a tagok közösen intézzék gazdaságuk ügyeit, a gyűléseken közösen beszéljék meg a gazdálkodás helyzeté^, a tagoknak az eredményekben való részvételét és a szövetkezet valamennyi problémáját. — Nincsenek csoportvezetőink, hiányzik a munka megszervezése — mondja Suszter Imre elvtárs, a szövetkezet agronómusa. Mindig azokat hívjuk, akik amúgy is egész éven át állandóan dolgoznak. De mit csinál a tagság nagy része, hol vannak olyankor, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk? Erre Bada Károly hozzászólása ad magyarázatot. Mert ő még nagyon jól emlékszik rá, s Nagyidán mindenkinek élénk emlékezetében vannak a földekre induló szekerek, amelyeken régen 6—7 ember ült. Ma ugyanaz a földműves, mint szövetkezeti tag legfeljebb egyedül megy ki dolgozni. S ez még a jobbik eset. Mert sokan a tagok közül teljesen kivonják magukat a munkából. Annál nagyobb figyelmet szentelnek azonban a háztáji gazdálkodásuknak. » Súlyos hiba ez, amin mielőbb változtatni kell. Meg kell a mődját találni annak, hogy a közös gazdálkodásba vetett bizalom megszilárduljon, a tagok egyéni kezdeményezése mindenben érvényesüljön, s a munkaerkölcs megjavuljon. Nem szabad többé előfordulnia annak, hogy a tagok ne tudják hazaszállítani természetbeni járandóságaikat, mert nincsen fogat. S ha van, 50—60 koronát kell fizetniük még akkor is, ha a fogat a szövetkezeté. De nehogv azt higqve valaki, hogy a fuvardíjat a szövetkezeti pénztár bevételezi. Nem. Az a fuvarozóé. Hol van a munkacsoport vezetője, akinek az volna a kötelessége, hogy a szövetkezeti fogatok két-két munkaegységért a terményt a tagoknak hazaszállítsák? Sajnos, a felelőseknek nincs áttekintésük a fogatok munkájáról. Legtöbbször azt sem tudják, hol dolgoznak, nem is ellenőrzik munkájukat. Ezért van ez az egyhelyben topogás. Ezek azok a hibák, melyek útját állják a szövetkezet fejlődésének. Ezért van az, hogy- a munkaegység értéke másik felének csak töredékét kapják majd kézhez a tagok. Pedig nem nehéz megtalálni az irányt, a továbbhaladás útját. Csak egy kis akarat kell hozzá. Megbeszélni közösen a gazdaság állását, gazdaságuk fejlődésének meggyorsítását. Mert tévedés volna azt hinni, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jó eredményei csupán a vezetéstől függnek. Nem. Jó eredményeket elérni csak ott lehet, ahol azokhoz minden tag hozzájárul. Ezt. igazolja a járás sok szövetkezete, amelyek aránylag rövid idő alatt a legjobbak közé emelkedtek, mint például Migléc, Král'ovec, Kassaújfalu. Mert ahol ez nincsen úgy, ott nem fejlődés, hanem lemaradás következik be. S még valami. Kevés a szakember a tagok között, tanulniok kellene. Gyakorlati ismereteiket elméleti tudással kell elmélyíteniök, népgazdasági szakembert is kell nevelniök maguk közül. A tagok és a szövetkezet viszonyának megszilárdulásával megjavul Nagyidán is a közös qazdálkodás. S akkor majd nem mérik „szűkmarkúan" a zsákbavalót, s tömött borítékokat vesznek át zárszámadáskor a közös gazdálkodás dolgos és szorgalmas tagjai. (mgy) Ne várjuk a sült galambot Majd csak minden községben láthatók új épületek, új hidak, kijavított utak, sőt épülnek a szövetkezeti épületek is. Például Bologd község, melyet a legkisebb községek közé sorolunk a kassai járásban, saját erejéből olyan irodahelyiséget és tűzoltószertárat épített fel, hogy méltán szolgálhat példaképül a járás többi községeinek. Vagy nézzük meg Kalsa községet, ahol a nemzeti bizottság elnöke és titkára a fabarakkot úgy rendbe hozatták, hogy megfelel irodahelyiségnak is, sőt a kultúrotthon is helyet , kapott benne. Vagy menjünk tovább j Alsócsájba. Csak a legnagyobb elis- ! méréssel beszélhetünk a helyi nemzeti bizottság elnökének szervező munkájáról. Ebben a kis községben két év alatt saját erejükből egy irodahelyiréget és egv tűzoltósziertárat építettek fel. A község lakosai lelkesednek a közös ügyért és ahol csak lehet igyekeznek községüket szépíteni. Slančík, Felsőmislye, Garbócbogdány és Ösva olyan méretekben építik a tűzoltószertárakat, hogy ezek megfelelnének kisebb városokban is. Akarnak dolgozni, tehát a járás is segítségükNézzük Alsőmislyét. Tervbe van véve az irodahelyiség javítása és erre Garázskérdés A NYITHAT KERÜLETBEN a fogyasztási szövetkezetek üzemi szállítását végző vállalat 13 szállítási központ tevékenységét irányítja, amelyek Bánovcén, Hlohovecen, ögyallán, Komáromban, Léván. Nyltrán, Prievidzán, Vágsellyén, Surányban, Gbelcén, Topoľčanyban. Zlaté Moravcén és Zselízen működnek. Mintegy 200 jármű áll rendelkezésére, azonban eddig még egyetlen jármű sincs biztosítva az időjárás viszontagságaival szemben. Nincs garázs. Surányban 23 jármüvet a „Vásártéren" garázsolnak teljesen fedetlen területen, úgyhogy a kedvezőtlen őszi időjárás idején az egész garázsoló terület sártengerré változik, ahonnan nehezen tud kijutni majd egyetlen gépkocsi is. Ezzel szemben Nyitrán a szállítási központ jármüveit olyan szűk helyen garázsolják, amely a tűzvédelmi intézkedések szempontjából egyáltalán nem felel meg. Az illetékes szervek erre már több ízben figyelmeztették az üzemi igazgatóságot. Ögyallán pedig egy új raktár építésével egyidejűleg megkezdték egy öt férőhelyes garázs építését is, annak ellenére, hogy a központnak 12 gépkocsija van. Teljesen ellentétes a helyzet Gbelcében, Lévén és Vágsellyén. Vágsellyén 15 jármüvet a szabad ég alatt garázsolnak, mert a szállítási jármüvek részére épített garázsokban az áruelosztóüzem fiókja árut raktároz annak ellenére, hogy azt már régen áthelyezhették volna a fióküzem újonnan felépített raktárába. Gbelcén és Léván ugyanez a helyzet. EZ AZ ÁLLAPOT megrövidíti a jármüvek életképességét. Ez idén januárban, februárban meggyőződtünk arról, hogy azok a járművek, amelyeket a délelőtti órákban a szabadban garázsoltak, minden óvintézkedés ellenére sem voltak üzemképesek. Ebből az okból nem teljesítették az áruszállítás tervét a nagy elosztók, sok esetben pedig nem volt folyamatos kerületünkben a községek áruellátása. Másfelől a jármüvek üzemzavara is gyakoribb lett. A gyakorlatban a téli hónapokban lehetetlen biztosítani a járművek megelőző karbantartását és mindennapos gondozását. Mindmáig nincsenek mosóberendezések, ahol a gépkocsikat lemoshatnák és technikai szempontból rendszeresen ellenőrizhetnék. Egyes szállítási központok a járműveket' nyitott udvaron mossák, mások nagy összegeket fizetnek egyes vállalatoknak „a gépkocsik lemosásának engedélyezéséért". Egyes központok, így a zselízi is, a folyóban mossák le a jármüveket. Ezzel kapcsolatban a nyitrai városi közlekedési felügyelőség régen felhívta a figyelmet arra, hogy Nyitrán nyilvános gépkocsimosóra van szükség az egyes vállalatok nagyszámú járművei és az egyre több magángépkocsi érdekében. Eddig az illetékes helyek nem törődtek ezzel # a kéréssel. De ilyen nyilvános gépkocsimosó-területekre szükség volna a ,|árási székhelyeken is, így pl. Zselízen, A SZÖVETKEZETI SZÁLLÍTÁS szakaszán a garázsoló területek hiányát előidéző fogyatékosságok felsorolását sokáig folytathatnánk. Mindez elkedvetleníti az embereket, megnehezíti munkájukat. Véjül nagyon rossz hatással vannak a tervek teljesítésére és csökkentik a gépkocsivezetők és fuvarozók béreit. Rendkívül fontos most, a tél kezdetén, hogy a fogyasztási szövetkezetek járási szövetségeinek elnökéi és a iiókuzemek vezetői az JNB közbelépésével segítsenek a szállítási központok vezetőinek a járási székhelyeken vagy azok közelében a legszükségesebb garázsoló-területek biztosításában, mivel a szállítási tervek veszélyben forognak. Štefan Vriček, Nyitra bizonyos mennyiségű pénz áll rendelkezésükre. A munkálatokat mér meg kellett volna kezdeni, de a helyi nemzeti bizottság hibájából tfiég nem került rá sor. így az összeg nincs kihasználva, az épület nincs megjavítva. Ügyes asszony Tomcsoné, a Szaláncújvárosi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, azonhan nem sikerült neki a községben jó szervező munkát kifejteni. Már évek óta dolgoznak a vízvezeték építésén, de sajnos, ez ideig a víz még mindig két kilométerre van a községtől. Pedig a járás minden anyagi segítséget megadott, csak a munkákat kell a község lakosainak elvégezni. A községben kevés a kút és alig van bennük víz. A lakosság még sem hajlandó az állapoton változtatni. A helyi nemzeti bizottság egy régi épületbén székel, s ném hajlandó a fabarakkot rendesen megjavítani. Pedig csak úgy boldogulhatunk, ha hozzálátunk a munkához. Ne várják se az alsómislyeiek, se a szaláncújvárosiak, hogy a bologdiak, vagy az alsócsájiak segítenek rajtuk. Legyenek ők is qazdájuk saját környéküknek. s törődjenek saját ügyeikkel. Ne várják, hogy a sült galamb a szájukba repül. Iván Sándor, Kassa A Dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzemben ismerletták a nemzeti biztosítás új törvényjavaslatát A dolgozók nagy megelégedéssel vették tudomásul a javaslatot és sokan felszólaltak a gyűlésen. Közülük Lang elvtárs, mint adminisztratív dolgozó kijelentette, annak ellenére, hogy eddig a hivatalnokok betegség esetén hat hétig megkapták a teljes fizetést, és most nem lesz különbség a fizikai munkások és a hivatalnokok között, a módosítást mégis igazságosnak tartja. Hoszszabb betegség esetén ugyanis nagyon előnyös lesz a táppénz. Égri Pál elvtárs, az üzemi bizottság nemzeti biztosítási bizottságának elnöke megígérte, hoqv nagyobb qandot fordítanak az üzem betegeire, mert sok et 'ben, sainos, akadnak olyan dolgozók is, akik jogtalanul kihasználják a nemzeti biztosítás előnyeit. A becsületes dolgozók kárára jogtalanul veszik fel a táopénzt. Az ilyen spekulánsokra íz orvosoknak is nagyobb figyelmet kell fordítaniok. A magam részéről idvösnek tartom azt az intézkedést, hogy azok a dolgozók, akik már elérték 65. életévüket és tovább akarnak dolgozni meqkaüják a fizetésen kívül az egész járadékot. Patasi István, Dunaszerdahely 11 Vasutas község" születik Furcsán hangzik, hiszen ilyesmiről eddig nem hallottunk. De nem is hallhattunk, mert olyan község, ahol csak vasutasok és családjaik laknán ik, nem is volt eddig az országban. Most sincsen, de lesz nemsokára, valószínűleg mér január elsejctöl — Ágcsernyőn. Hatalmas terület az, melyet ez a fontos vasúti végállomásunk népesít be. Az állomás területe körül lakások, L/érházak vannak, s itt van az egészségügyi központ, a játszótér és sok minden egyéb. Ennek a néhány ezer lakosú közösségnek igazgatása eddig sok nehézségbe ütközött. Csernyő községhe* tartozik, mint annak egy telepe, « vasutasok szükségletei, kívánságai azonban nem mindig találtak megértésre. Már elkészült a terv, amelyet az illetékes Királyhelmeci Járási Nemzeti Bizottság és a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság jóváhagyott.A terv pontosan meghatározza a leendő vasutas község kataszteri területét, melyet vautasok és családjaik népesítenek be, s ahol számosan laknak majd azok is, akik az élelmezésről, az egé. zségvédelemről és a vasutas családok egyéb szükségleteiről gondoskodnak. A tervet a napokban terjeszti fel jóváhagyásra a kerületi nemzeti bizottság a Belügyi Megbízotti Hivatalhoz. S akkor megszületik a vasutasok községe — az első vasutas-község hazánkban. M. Gy. Megjegyzés Vajon mit gondolunk ha megnézzük azt a nyugat-németországi filmet, mely Nagy kísértés cim alatt fut filmszínházaink vásznán? Nem kétlem, hogy a film meséje — mely mint az utóbbi évek annyi más filmje és színdarabja, orvosi környezetben játszódik le — leköti figyelmünket. Az emberi szenvedés és az orvosok munkája, akik azt mersékelni igyekeznek, sohasem volt közömbös és nem is lehet közömbös az ember számára. Mégis a mozi sötét nézőterén ülve a fi'm forgatókönyvének írója által előtérbe helyezett konfliktus helyett megdöbbentő erővei hatott rám a kulisszának szánt kapitalista társadalom minden igazságtalanságával és fonákságával. A Nyugat emberei számára ez a kulissza csak a jól ismert mindennapi élet mozzanatait jelenti. De milyen idegen, felháborít* és megdöbbentő ez számunkra, a népi demokratikus állam polgárai számára. A nyugat-németországi film, mint mindennapi természetes dolgot mutatja a tehetséges orvostanhallgató éhezését és azt, hogy csak a diáksegítőegylet segítségével juthat átmenetileg munkához. Végigjárva az éhező és munkanélküli ember kálváriáját, kénytelen elfogadni bátyja menyasszonyának segítségét és csak itt-ott jut munkához az építkezéseknél, vagy mint jegyszedő a moziban, vagy pedig :gy koldus alázatosságával hangsúlyozva diákmivoltát zsilettpengét árul az utcán. Kihez fordulhatott ebben „a szabad és igazságos" kapitalista társadalmi rendszerben jogokat és igényeket emlegetve? Nem az operálókés utáni vágy, de a kétségbeesés hajtotta, amikor' felhasználva a kapitalista társadalmi rendszerben mindenek felett uralkodó protekciót, csaláshoz folyamodott. Mikor a film eléri tetőpontját, s az orvos a bíróság elé kerül, szeretnénk odakiáltani: „Uraim, itt végzetes tévedés történt! Nem azt kell komoly képpel tárgyalni, milyen bünt követett el az orvos a társadalom ellen, amikor orvosi diploma nélkül sikeresen operált. A kapitalista társadalmi rendszert kell leültetni a vádlottak padjára, mindent, — a filmben is világosin felismerhető — embersorsokat kézlegyintéssel intéző uraival együtt". De ez a tárgyalás nem végződhetne sem felmentéssel, sem amnesztiával. Ezen a tárgyaláson az ügyész súlyos vádjai alapján a bíróságnak a legszigorúbb ítéletet kellene hoznia. - Gir A havasi gyopár nem árucikk A Magas-Tátra legnagyobb hegyvonulatunk, amelyet különösen ez idén nagy számban keresték íV a belföldi és külföldi turisták. A turistaházakból és üdülőkből egész nyáron turista csoportok indultai' a tátrai hegycsúcsokra, hogy gyö nyörködhessenek a Tátrai Nemzeti Park csodálatos tenmeszeü szépségeiben. Ez a védett terület, amely legnagyobb Közép-Európában, 57 ezer hektáron terül el a Magas-Tátra és a Bélai Havasok területén A Szlovák Nemzeti Tanácsnak a Tátrai Nemzeti Parkról kiadott törvénye nagy feladatokat tűzött a park Igazgatósága elé. E feladatok közül a legfontosabb az, hogy a | Tátra természeti szépségeit erej deti formájukban kell megőrizni, gondozni kell a növényzetet. A Tátrai Nemzeti Park igazgatósága mindent megtesz a MagasTátra egyedülálló világának védelmére. Háromszáz kilométernyi hosszúságban építi tés karbantartja a turista utakat és ösvényeket, gondoskodik a tájékoztató táblákról és térképekről, hogy lehetővé tegye dolgozóink és vendégeink tiészére a kirándulásokat. A védett területen nincs megengedve a virágok tépése, a fenyőfák ágainak letörése, a vadállomány megzavarása és a tűzrakás Polgártartásaink közül azonban sokan ezt nem akarják belátni. A Nemzeti Park igazgatóságának nagyon okos gondolata volt, hogy kizárta a Tátrából a juhnyájakat, amelyek a tátrai növényzet legnagyobb ellenségei voltak. De nincs méq megoldva a Tátra egyéb számos problémája, így pl. Tatranská Kotlinán a kőfejtő s .Tatranská Poliankán a homokfejtő működése. Sok kárt okoznak az erdei gyümölcsöket gyűjtő brigádok, akik áfonya, málna és más erdei gyümölcs után vándorolnak a MagasTátrában. Számukra a tátrai Nemzeti Parkról kiadott törvény nem érvényes ? Hogyan akarja ezeket a problémákat megoldani a Nemzeti Park igazgatósága és a Magas-Tátra Városi Nemzeti Bizottsága? Vagy talán őket nem bántja, hogy a Tatranská Polianka melletti homokfejtő mindenkinek szemet szúr, akinek egy kis érzéke is van a természeti szépségek és a természetvédelem iránt? A csehszlovák állami közutak kézsmárki üzemét nem bántja-e az, hogy a Tatranská Kotlina melletti kőfejtő rövidesen veszélyezteti a Bélai-cseppkőbarlangot. A ždiari polgárok is tudatára ébredhttnének annak, hogy a havasi gyopár törvényellenes szedésével és árusításával milyen kárt okoznak a tátrai természetben. Gondolniok kellene arra, hogy a tátrai növényvilágot azért védjük, hogy munkatársaink, dolgozóink százai, ezrei gyönyörködjenek a természetben virító hav<~si gyoparban. 1950 óta a Magas-Tátra körzetében 75 erdőtűz volt, amit legnagyobb részt a látogatók könnyelműsége és fegyelmezetlensége idézett elő, s amely mintegy 260 hektárnyi fiatal erdőt pusztított el A természet védelmének, főleg a tátrai természet védelmének minden polgártársunk számára magától értetődőnek kellene lennie. Štefan äpišák Fejlődő község Fülekpüspöki községben a lakosság életszínvonala a felszabadulás óta sokat emelkedett. Ezt bizonyítják életmódjuk, öltözködésük, az építkezések. 1945 óta a községben 35 ház épüli. Egymásután gomba módjára nőnek ki a világos, egészséoes lakások, amelyekbe a múltban elnyomott munkások költöznek. Az anyagi jólét migával hozza a kulturális fejlődést is, Oj iskolarendszerünknek köszönhető, hogy ma több tanuló a 11. éves iskolában és szakiskolákban készül az érettségire. A községben a Csemadok helvi csoportja jól működik. Vanna' tehetséges műkedvelőik, akik nem sajnálva 8 fáradsáaot, példával járnak elől színdarabok, kultúrműsorok rendezésében. M*\iusban kiqyúlt villany a faluban, s ez is elősegíti a közsiég további fejlődését Alig van ház, ahol ne volna rádió. Fülekpüspöki lakosságát általában a szorgalom, az alkotás jellemzi. A fejlődés nagy lépésekkel halld. Kovács Mihály, Fülek. ÜJ SZv. 1 1956. november 21. I