Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-17 / 321. szám, szombat

Új tagokkal erősödnek a pártszervezetek! Srezník elvtárssal, a nagymegyeri járási pártbizottság dolgozójával a minap arról beszélgettünk, hogyan valósítjuk meg pártunk országos konferenciájának az új tagok felvételeiéről szóló irányelvét. Breznik elvtárs lelkesedve beszélt arról, hogyan változott meg az utóbbi másfél év alatt a járás .képe, hogyan születnek új tervek, érnek új gondolatok. Beszélgetésünkből kirajzolódott, hogy a pártszervezetek ma jóval közelebb állnak az emberekhez, mint talán egy vagy két évvel ezelőtt. A párttagok sorai is megerősödtek. Kétségtelen, a pártszervezetnek a tömegekkel való kapcsoiata elmélyítéséhez szervesen hozzátartozik, hogy sorait a dolgozók legjobbjaival állandóan felfrissítse. A tagjelöltfelvételi kimutatásokat, űrlapokat és életrajzokat tanulmányozva azt tapasztaltuk, hogy az alapszervezetek ez idén már rendszeresebben foglalkoztak azokkal a pártonkívüli dolgozókkal, akik méltóak arra, hogy tagjai legyenek a munkásosztály élcsapatának, a kommunista pártnak. A falusi és üzemi pártszervezetekben megszűnt az a helytelen nézet, hogy a pártonkívülieket nem igen lehet aktivizálni, mert azok nem szívesen végeznek társadalmi munkát. Bebizonyosodott, hogy többnyire odaadóan elvégzik a megbízatásokat, ha erre megkérik őket, ha kommunisták foglalkoznak velük. Azok a pártonkívüliek, akik vállvetve dolgóztak a kommunistákkal meggyőződtek arról, hogy a párt milyen odaadással harcol a nép érdekeiért, s a párt áltai vezetett munkában nevelődtek közül ez éyben százkilencen kérték felvételüket a pártba Az üzemi és falus < pártszervezetek ma már nemcsak a taglétszám számszerű növekedését tartják szem előtt. A legnagyobb figyelmet fordítják arra is, hogy a pártszervezeteket olyan dolgozókkal erősítsék meg, akik bebizonyítottál-:, hogy méltók erre a megtiszteltetésre, akikre elsősorban számít a párt, vagyis a legjobb munkáspkra, "parasztokra és műszaki értelmiségre. Az idén felvett tagjelöltek több mint kétharmada üzemi munkás, szövetkezeti tag és értelmiségi dolgozó. Nem tévesztették szem elől azt az igazságot, hogy a pártszervezet ereje' végső soron az egyes kommunisták tetteiben érvényesül. Ha a párttagokat — legyenek azok vezetők, vagy beosztottak — a többi dolgozók szeretik, becsülik, példájukat követik, akkor erős a pártszervezet, akkor végezhet igazán jó politikai munkát akkor mozgósíthat a gazdasági feladatok teljesítésére. Ezért kell minden munkaszakaszon m'nél több fejlődőképes és áldozatkész pártonkívüli dolgozót felvenni a pártba. A járási pártbizottság jelenleg fő feladatának tartja — tekintve az új tagok felvételében elért szép eredményeket — a párt alapszervezeteiben erősíteni azt a tudatot, hogy a felelősségteljes nevelőmunka akkor kezdődik igazán, amikor valaki tagjelölt lett. A tagjelöltekkel alaposan meg kell ismertetni a párt alapszabályzatát, jogaikat, költelességeiket, konkrét feladatokkal kell megbízni és így a gyakorlati pártfeladatok haladéktalan elvégzésével kommunistává nevelni őket. A további beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a gép- és traktorállomás üzemi pártszervezetében a tagjelöltekkel való foglalkozás elválaszthatatlan része a pártszervezet munkájának. Az idősebb párttagok ott vannak a mechanikusok és a traktorosok között, felfigyelnek a legjobbakra, nevelik a tagjelölteket, figyelemmel kísérik politikai, szakmai fejlődésüket. A pártbizottság tagjai és a legjobb aktivisták időnként külön is foglalkoznak egy-egy tagjelölttel. Nem vitás, hogy a gépállomás kommunistái jól választottak, amiko-.soraikba fogadták Vendégh Vince traktorost, aki munkatársaival négy szövetkezet földjének lelkiismeretes megműveléséről gondoskodik. Vendégh elvtársról, mint a mezőgazdasághoz jól értő derék dolgozóról beszélnek a szövetkezeti parasztok. Felvilágosító szavplval, munkájával nagyban hozzájárul a szövetkezetek állandó gyarapodásához és a tagok jólétének fokozásához. Vagy Domonkos Bélát, aki jó gazdája és gondviselője traktorának, munkaszerszámainak. Ott, ahol ő dolgozik, bizony nem hever, nem rozsdásodik és pusztul a mezőgazdasági gép vagy szerszám a földeken. Továbbá Haizer Lajos agronómust. aki fáradságot nem kímélve, jó munka végzésére buzdítja a traktorosokat és a szövetkezeti parasztokat. Jő tanácsainak eredményeként bőségesebben terem a föld, és emelkedik a tejhozam. Halier elvtársnak jelentős része van abban, hogy a járás dolgozó parasztjai egyre elégedettebbek a traktorosok és a gépek munkájával. Ismeretes, hogy a jó munkának nagy politikai jelentősége van, legjobban hozzájárulhat s még egyénileg dolgozó parasztoknak a közös gazdálkodásra való megnyeréséhez, ami a szövetkezetek további megszilárdítását jelenti. így sorolhatnánk fel mindazok neveit, akik. ődaadó becsületes munkával harcolták ki a pártba való felvételüket és ezekben a napokban lettek pártunk tagjelöltjei. A gép- és traktorállomás üzemi pártszervezete a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom bevonásával a nevelő munkában is s4ép eredményekkel büszkélkedhet. Tekintetbe veszi a dolgozók kultúrkövetelményeit. Gondoskodnak a szabad idő célszerű k'haszná'.ásáról, filmvetítőgép és könyvek állnak rendelkezésükre, legújabban pedig egy „TEMP" szovjet gyártmányú televíziós vevőkészülék. Gorkijtői „Az anya" című regényt sokan olvasták a gépállomáson, amelynek hőse megtestesítette a munkás-forradalmárok legszebb jellemvonásait. De nemcsak ezek, hanem mások is körülvették a televíziós készüléket, hogy megnézhessék a regény nyomán készített filmet, amelyet a bratisiavai televíziós adóállomás szombaton este közvetített, így szórakoztatják és nevelik a gépállomás fiataljait a munkához való jó viszonyra, szocialista hazafiság és proletár nemzetköziségre. A mezőgazdaságban dolgozó kommunisták sokoldatű tevékenységének egyik legfontosabb és legfelelösségteljesebb feladata az ifjúság nevelése. Rasztgyörgy Ernőtől, a CSISZ. járási bizottsága vezető titkárától megtudtuk, hogy a szövetkezeti ifjúság és az egyénileg dolgozó parasztfiatalok körében érezhető a neve'őmunka hiánya. A jelenség arra figyelmeztet, hogy a falusi pártszervezeteknek jobban kellene foglaikoznlok a CSISZ falusi szervezeteivel. Konkrét segítségnyújtással, szervezeti és politikai feladatok megoldásával jobban lehetne elmélyíteni a párt iránti szeretetet. Az ifjúság helytállása a termelésben elválaszthatatlan a CSISZ tagjainak marxista-leninista nevelésétől. Persze, hazafias szellemben nevelni nemcsak azt jelenti, hogy jó termelési eredmények elérésére buzdítjuk a fiatalokat, habár kétségtelen- ez nagyon fontos, de talán a legfontosabb hazánk dolgozói eredményeinek más népek sikereinek megbecsülésére, hazánk szépségeinek szeretetére, helytállásra, áldozatkészségre nevelni a fiatalságot. A körültekintő nevelés bizonyra előkészítené őket a pártba való felvételre, és javulna a párttagság korösszetétele is. Helytelenül cselekszenek azok a pártbizottságok, amelyek megfeledkeznek aről, hogy a pártszervezetek felelősek a CSISZ munkájáért is, s a fogyatékosságokért csupán az ifjúsági szervezet munkáját okolják. Sajnos, így van ez Nyárasdon is, ahol szép számban vannak idős, tapasztalt párttagok, akik még visszaemlékezhetnének fiatalságukra, és arra, hogy a kapitalista rendszer idején pártunk tagjai mennyire segítették őket harcukban. Ha a pártbizottságok a múlt tanulságait felhasználnák, bizonyára közelebb jutnának a fiatalokhoz, akkor az ifjúsági szervezetekben még több lelkesedő fiatal kommunistára támaszkodhatnának munkájukban. A járás pártszervezete «ek legnagyobb része helyes úton halad a párt sorainak erősítésében, amit a tagjelöltek felvételi kimutatása bizonyít legjobban. A most felvett tagjelöltek túlnyomó része a fiatalok sorából való. Szükséges megemlíteni azt is, hogy az új tagjelöltek között nyolc fiatal leány és asszony van, akik már évek óta rendszeresen kiveszik részüket a szövetkezeti munkából. Vannak, akik azt mondják, hogy a nőket nem érdekli a politika. Ez a mondás a legkevésbé sem felel meg a valóságnak. Hiszen a béke megőrzésének ügyéért minden nő kész a iegáldozatosabb munka elvégzésére. Ebből kövekezik, hogy egyre több asszonyt érdekel pártunk és kormányunk békepolitikája, s ezért aktív agitátoraivá válnak pártunk törekvéseinek. Erd'ósi Ede. ös M ÍJ m m I M' A égis illő lenne elmenni Palárikovo községbe — gondoltam magamban, amikor néhány E nap leforgása alatt már negyedszer 5 hallottam dicsérőleg említeni a nevét, r Az még hagyján, hogy az Érsekújvári E Járási Nemzeti Bizottságon megdí= csérték, de hogy a híre már a Megrí bízottak Testületéig is eljutott, az már E nem mindennapi dolog. Legutóbb a ~ Nyitra és Zsitava gátjának építéséné! E jártam és az ott dolgozó két mester E kötődésének is Palárikovo volt a tárE qya. Arra figyeltem fel, hogy az egyik •Š mester odaszól a másodikhoz: „De s nagyra vagy azzal a községgel!" E A másik — a palárikovői — azonban E visszavágott: E — Nem csúfolódnál, ha tudnád, .niElyen szép lett. Olyan utaitok nektek = s'ncsenek itt Surányban, mint nekünk! — Jő helyi nemzeti bizottsági elnökünk van — fordult felém magyarázóan. — Jól vezet, s így örömmel ' dolgozik a község szépítésén a lakosság apraja-nagyja. A futballcsapatunk is a legjobb a kerületben. Már bekerült a divízió versenybe is! — t

. t tte hozzá büszkén. E Azt már a munkatársaitól tudtam E meg. hoov az ő fia is a futballcsapat ^ tagja és innen a nagy büszkeség. E Ezek az odavetett szavak még jobE ban megerősítették bennem az eihaE tározást, hogy ellátogatok az emlíE tett községbe. Nem riasztott vissza E az a korán beköszöntött vizes hóesés E sem, mely már csaknem egy napja E tartott szakadatlanul. Csak a cipőmet E néztem szánakozva a vonatban, amiE kor a latyakos mezei útra gondoltam, E mely az állomástól több % kilométerre E fekvő községhez vezet. Arra, hogy E a forgalmat a vasútállomás és a közE ség között állandó autóbuszjárat boE nyolítsa le, igazán nem vártam. A E diákok udvariasságáról, ahogyan átenE gedték nekem ülőhelyüket, talán — E hiúsági okokból — nem is kellene beE szélnem, mert ugyan melyik nő veszi E jónéven, ha már abba a korosztályba E sorolják, amelyikhez illik udvariasai nak lenni. Mégis megemlítem, mert vaE lahogy az egész idő alatt, amit PaláE rikovon töltöttem, az volt a benyo.5 másom, hogy itt az emberek jó! érE zik magukat és ezért vidámabbak és E udvariasabbak is egymáshoz, mint E más községekben. z autóbuszból kiszállva, apró kövekkel teleszórt, már aszfaltrétegre váró országútra E léptem. Tisztara festett szép kis háEzak sorakoztak az út két oldalán és E lépten-nyomon új hájak alapjai, vagy = falai emelkedtek. Tehát jut pénz a E családi házak/építésére is. E Üj épülethez jutottam, melyben két E autógarázs és a tűzoltószertár volt E elhelyezve. Előtte kedves, gondozott E park" padokkal, középütt betonnégyE zettel, ahol nyilvánvalóan táncolni E szoktak. Maid az út balra fordult E és én önkéntelenül megál'tam. Széles, E aszfalttal bevont hosszú utcához ér~ tem, amelynek végén, mint valami ~ díszlet, emelkedett a templom, Az utE ca két oldalán, a csinos tiszta házak ::: előtt egyforma nagyságú virágoskerE tek, egyforma kerítéssel elkerítve. E Még a járási székhelyen, ÉrsekújváErott sem láttam ilyen szép, sármenE tes, rendezett utcát. E Amikor a helyi nemzeti bizottság E szerény épületébe léptem és meglátEtam a virágokkal teli, szépen parkíroEzott udvart, csak megerősítette benEnem azt a jő benyomást, amit rám " Palárikovo az első pillanattól kezdve E tett. E Milyen lehet az elnök? — fogott 5 el a kíváncsiság. Fürkészve vizsgálEgattam a középtermetű, Vöpcös emEber mosolygó arcát, amint kezet rázE tunk. Tehát ö az. Ján Miškovič, az E elnök. Éppen a helyi nemzeti bizottE ság tanácsának ülésére toppantam be. ~ A szoba tele volt emberekkel. Ugy E látszik, megjöttek teljes számban. E Tehát aktívan működik a tanács — E állapítottam meg, mintha ez nem lett E volna nyilvánvaló már a község arE culatából is. Italában nem szeretem zavarni az embereket, ha fontos gyűléseken vesznek részt, de E most éppen kapóra jött, hogy együtt E találtam a község vezetőit. A tanács E tagjai — egymás szájából kapkodva E a szót — annyi adattal halmoztak el E már az első percekben, hogy alig E győztem jegyezgetni. Mosolyogva fiE gyeltem lelkesedésüket és lassan en™ gem is magával ragadott az a boldog E büszkeség, ami belőlük áradt. E Főutcánkat kiaszfaltoztuk. Látta? E — Láttam. — Két parkot csináltunk, E új garázsokat és tűzoltószertárt épiE tettünk. Látta ? — Láttam. — Több ™ mint 150 ház elé egyforma virágos'£ kertet és kerítést csináltunk. Látta' - — Láttam. Uszodát és sportstadiont ~ építettünk, 50 padot helyeztünk el az E 52 hektárnyi parkban és most 3 kiloE méter hosszú országutat építünk E Látta? — Nem láttam. — E — Kár — mondták és sajnalkozva Á néztek ki az ablakon, a sűrú vizes hóesésbe. Miért nem jött szebb időben. végigjártuk volna a községet. — Mindez nagyon szép, amit elmondtak — szakítottam félbe a szóáradatot —, de most azt is szeretném tudni, hogyan csinálták mindezt. Kürtön hallottam, hogy azért szépül a község olyan gyors ütemben, mert több pénzt kap P járástól, mint a többi község — tettem hozzá nem éppen a legbékésebb szándékkal. Mert ha csakugyan igaz a kürtiek gyanúja, hogy a járás kivételesen kezeli Palárikovót, akkor nehéz lesz erre a kérdésre megfelelni. Megbotránkozva és tiltakozva néztek ráVn a tanács tagjai. Csak a hejyi nemzeti bizottság elnökének szemében csillantak fel huncut fények. — Hallottam erről a gyanúsításról — mondta. — Ez. nem igaz, vagyis nem egészen igaz. Ugyanis a mi községünk is csak annyi pénzt kapott a községfejlesztésre, mint a többi. De az már igaz, hogy mi ezt a pénzt már az év első hónapjaiban felhasználtuk. Mivel a község lakói hajlandók voltak további brigádmunkára is és a kerületben sok község az ujját sem mozdította, hogy a neki szánt pénzt községfejlesztésre felhasználja, a KNB úgy döntött, hogy nem hagyja ezt a pénzt parlagon heverni. így kaptunk Dé'.dául a topoľčanyi járásból is egy b'zonyos összeget. Akik ezt irigylik tőlünk, azok el jöhettek volna hozzánk például akkor, amikor a vasútállomáshoz vezető gyalogutat építettük. Több mint 1000 lakos dolgozott ott egyszerre, ami a község lakóinak negyedét teszi ki. Őröm volt nézni, amint hangyák módjára hemzsegtek a 3 kilométeres hosszú úton. H

ogyan sikerült ennyi embert mozgósítani? Ezt a kérdést azért tettem fel, mert Kürtön a rossz szervezésben láttam a községfejlesztési akció sikertelenségét. Ugyanis olyan információkat szereztem, hogy Kürtön a brigádmunka első napján a helyi nemzeti bizottság felhívására eljött a fél falu. Később állandóan csökkent a brigádosok száma. Ugyanis amikor a brigádosok látták, hogy állandóan ugyanazok az emberek dolgoznak és a fél falu otthon ül anélkül, hogy a helyi nemzeti bizottság igyekezne őket is bevonni a közös munkába, ők is lemaradtak. „Nem leszünk bolondok mások helyett is dolgozni" — mondták. És igazuk volt. A szervezésen áll vagy bukik a brigádmunka. A kérdésre Alexander Šutka, a helyi nemzeti bizottság titkára válaszolt. — Negyven helyi nemzeti bizottsági tagunk van, akik a maguk választókörzetében szervezik a brigádmunkát. Minden helyi nemzeti bizottsági tag szabalyop időközökben írásban kapja meg a helyi nemzeti bizottság tanácsa által kidolgozott, a legközelebbi hetekre szóló konkrét feladatok jegyzékét. Ezek alapján szervezi aztán a munkát. Például ebben az évben is a község minden lakója öt napot dolgozott le a község fejlesztésében. Minden lakos kötelességének érzi, hogy részt vegyen a brigádmunkában. Például azok, akik nem tudtak maguknak időt szakítani brigádmunkára, rendszerint megkérték valamelyik ismerősüket, hogy dolgozza le helyettük rájuk eső brigádnapot. Természetesen ellenszolgáltatás fejében. Ezenkívül a lakósok munkafelajánlásokat is tettek — mutat egy nagy köteg papírlapra. Kitöltött és aláírt nyomtatványok ezek, melyeken a beadás túlteljesítéséről és a brigádmunkáról szóló rovatok mellett egy ilyen mondat is van: „A házam környékének szépítésén ledolgozom ennyi és ennyi órát." Okos dolog ez, hiszen a szépen rendben tartott házak a község díszei. — Mind a negyven HNB-tag aktív' — Éppen az utolsó ülésünkön értékeltük a HNB-tagok munkáját. Bizony öt olyan is akad köztük, aki nemigen segít a község vezetésében. De a többi az igazán jól dolgozik. Például Bajzik elvtárs, ismeri minden választóját. A múltkor is büszkén jelentette, hogy választókörzetében nincs egy család sem, amely nem fizette volna ki az adóját, vagy nem teljesítené beadási kötelezettségét. — S a község ? Községi viszonylatban is már megfizettük évi adónkat és a beadással is jól állunk. Tojásból teljesítettük már az egész évi beadást, marhahúsból és tejből szintén magasan túlteljesítettük a részlegtervet. Csak a sertéshúsbeatlásnál maradtunk le kissé. Rendszerint a sertésvágások idején, az év utolsó hónapjaiban adják be az emberek a legtöbb disznóhúst. M

ég megtudtam, hogy a főút építésénél szekerekkel több mint 25 ezer órát és más brigádmunkával több mint 131 ezer órát dolgoztak le, miatt 4000 köbméter földet helyeztek át, hogy eltűntessék a szintkülönbségeket. A vasútállomásról a községbe vezető, több kilométer hoszszú országútat állami vállalat csinálja. Ennek fejében a község lakói szekerekkel elhordták az útban levő 400 méter hosszú, helyenként négy méter magas „dombot", s. az itt szerzett földdel kitöltötték az alacsonyan fekvő -házhelyeket. Azt csak úgy mellesleg említették, hogy a községben két kutat fúrattak, melyek az uszodát is eUátják vízzel, sőt a községben lévő mocsaras tavat is. Ezt a mocsarat — mely az elmúlt években bacilusfészek volt és nem egy tbc-s megbetegedés okozója — tóvá változtatják át. Már biztosították lefolyásét és friss vízzel való ellátását is. — Csónakázni fogunk rajta — mondja vidáman az elnök. — Addig azonban még sok köbméter földet kell a mélyítésénél kihordani. Ez nem kis feladat, íjiert gépi segítségre nem 'számíthatlak. Bágerokkal már próbálkoztunk, de ezek állandóan beleragadtak a mocsárba. — Nem sokallják a lakosok a brigádmunkát ? — Nem, mert látják az eredményét? is. Sőt mondhatnánk, még ők hajtanak minket újabb követelésekkel. Például a falu szélén szép új házakban 16 cigánycsalád lakik. Ezek a múltkor „megfenyegettek" minket, hogyha nem építünk az ő utcájukon is aszfaltozott utat, akkor átköltöznek Negyedre. Általános derültség közepette búcsúztunk el egymástól. V

égigmenve a főutcán azt is megtudtam, hogy a községben a felszabadulás óta speciális üzletek nyíltak: Chemodroga, papír- és vasárúkereskedés, cukrászda és kézimunka-üzlet. Amikor megálltam a megnyitásra váré modernül felszere't borbély és fodrász üzlet előtt, és bekukucskáltam a szintén megnyitásra váró fogászati rendelő ajtaján is, a lakósok ismerkedő bátortalan mosollyal vettek körűi. „Ugye, holnap már dolgozni kezdenek?" — kérdezték. Kitűnt, hogy idegen létemre a fogászati rendelő dolgozójának néztek. Űjabb adatokkal gazdagodtam. A községben megjavították és kibővítették a csatorna-hálózatot, melyhez a lakősok saját maguk gyártottak cementcsöveket és a jövő évben nyilvános kádfürdőt és mosodát nyitnak. Igaz, hogy a mosodára nincs is olyan szükség, mert már minden második házban van mosógép — tették hozzá. A vasútállomás várótermében munkába utazó vasutasok ültek. Borúsan nézték a szüntelenül szakadó havasesőt. Egy bajuszos bács, gondterhelten megjegyezte: „így bizony nem igen lesz készen ebben az évben az utunk." A községbe vezető útra gondolt, melynek kavicsos alapja már csak aszfaltra vár. A többiek bólogattak. Lám, ez is újabb jele annak, hogy a községfejlesztés az egész lakosság szív"\yévé vált. Gajdács Irén. Megzabolázzuk a Latorcát Aki még nem látta a Latorca folyót tavaszi áradáskor, az el se tudja képzelni, milyen tengerré tud válni ez az egyébként szelíd és csendes folyó. A Kárpátokról lehozza az útjában összeszedett lomot és jégtáblákat és több mint három hétig víz alatt tartja a szántóföldet. Az emberek csak várnak és várnak, hátha megáll, de a folyó további területeket önt el, lassanként belép a lakásokba és az emberek kénytelenek átköltözködni valahova a templomkertbe, ami a falu legmagasabb helyén fekszik. És amikor végre a fol^ó elindul a maga útján Tokaj felé, olyan a falu és a szántóföldik, mint a csatatér. Mindenütt iszap, gaz és piszok. A legjobb esetben a mező kiszárad április végére, és újra kell kezdeni az ősszel már elvégzett mezei munkákat. Természetesen ilyen késői mezei munkák után nem is lehet jó termést várni. Ez így megy öröktől fogva, s a kapitalista rendszerben soha senkitől sem várhattunk segítséget. Most azonban megkezdődött ennek a szelíd, de ravasz folyónak a megzabolázása is. Az ünnepi nagygyűlésen, amit ez ügyben rendeztünk, szép kötelezettségvállalásokat tettek a környék dolgozói. Bebizonyítjuk, hogy a szertelen folyót is meg tudja fékezni az emberi erő. Czann"kovics Mihály, Zétény. 0 J SZü 1958 november •5