Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-02 / 275. szám, kedd

Elvtársak! A politikai iroda Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elé terjeszti megtárgyalás és jóváhagyás céljából a nemzetbiztosítás átépítésének javaslatát. A javaslatct a Központi Szakszervezeti Tanács és az Állami Járadékbiztosítási Hivatal dolgozta ki Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának irányelvei alapján és e tervezetet önök mindnyájan megkapták. A tervezet magában foglalja a dolgozók betegség, anyaság, rokkantság és öregség esetén való biztosításának megjavítására irányuló messzemenő intézkedéseket. A tervezet nemcsak munkásokra és más alkalmazottakra, hanem az egységes földmüvesszövetkezetek tagjaira és a többi dolgozókra is kiterjed. A benyújtott javaslat részét alkotja azoknak az intézkedéseknek, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája népünk anyagi és kulturális színvonala további emelése érdekében jóváhagyott. Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. történelmi kongr.eszszusából kiindulva értékelte a szocializmus felé vezető eddigi utunkat, megerősítette a Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa által kitűzött irányvonal helyességét, jóváhagyta a népgazdaság további fejlesztésének és a dolgozók életszínvonala további emelésének irányelveit. A konferencia megállapította, hogy a szocialista országépítés folyamán hazánkban gyorsan fejlődött az ipari termelés, elsősorban a neflézipar termelése és beható változások állottak be a köztársaság gazdasági és szociális struktúrájában. A szocialista iparosítás és az ipar átépítése jelentős mértékben megszilárdította a szocializmus helyzetét, és tovább fokozta országunk ipari jellegét. Az ipari termelés terjedelme 1955-ben 143 százalékkal volt magasabb, mint 1937-ben. Szlovákia iparosításának pártunk által folytatott politikája a termelőerők példátlan fejlődéséhez, a gazdaság óriási változásához vezetett. A mezőgazdaság terén kiépültek a mezőgazdasági szocialista nagytermelés fejlesztésének jó alapjai. A X. kongresszus utáni időszakban új EFSZ-ek alakultak és előrehaladt az egységes földmüvesszövetkezetek gazdasági és szervezési megszilárdításának folyamata. Ez fontos előfeltétel a szövetkezetek további számbeli növekedésének, tag- és földalapjuk bővülésének szempontjából. Pártunk fő irányvonalának érvényesítése visszatükröződött a dolgozók valamennyi rétege életszínvonalának emelkedésében. 1955-ben a nemzeti jövedelem háromnegyedével múlta felül az 1937. évit. A kapitalista köztársaságban még a legnagyobb konjunktúra idején sem érték el a lakosság teljes foglalkoztatottságát. Az 1934. évi gazdasági válság idején országunkban a hivatalos kimutatások szerint csaknem egymillió volt a munkanélküliek száma, a valóságban azonban ennél sokkal több munkanélküli volt. A mintegy 15 millió lakosság össz-számából a munkások és többi alkalmazottak száma sohasem haladta meg a három és negyed milliót. Emellett sok volt a részlegesen alkalmazottak és az idénymunkások száma. A mai néRi demokratikus rendszer minden polgárnak biztosítja a munkára való jogot. Nincsenek munkanélkülieink, sem részleges alkalmazottaink munkahiány következtében. Ellenkezőleg, munkaerőhiány van. 1955. végéig hazánkban teljes alkalmazásban volt csaknem 4 400 000 munkás és egyéb alkalmazott, a lakosság 13 milliónyi teljes számából. Különösen erősen nyilvánult meg az alkalmazottak számának növekedése Szlovákiában, ahol az alkalmazottak száma az 1937. évi mintegy 600 000-rel szemben csaknem eléri az egymilliót. Az egységes földmüvesszövetkezetek tagjaival és az egyénileg gazdálkodó földművesekkel együtt 1955 végéig népgazdaságunkban több mint 6 millió személy dolgozott, vagyis az egész lakosságnak csaknem a fele. Népgazdaságunk fejlesztéséből jelentős mértékben kive&zik részüket a nők, akik valamennyi alkalmazott számának csaknem 37 százalékát és államunk valamennyi dolgozójának több mint 42 százalékát teszik ki. . Lényegesen megnövekedett a lakosság jövedelme is. Népi demokratikus köztársaságunk fennállásának tíz éve alatt az ipari alkalmazottak átlagbérei 77 százalékkal növekedtek, ebből a munkások átlagbérei több mint 90 százalékkal. Az ipari munkások átlagbére az idén megközelíti a havi 1300 koronát. A mezőgazdasági dolgozók reáljövedelme csupán az utolsó két év alatt több mint 3 milliárd koronával növekedett. A lakosság nominális béreinek és egyéb bevételeinek növekedésével egyidejűleg jövedelmük reális értéke a fogyasztási árucikkek rendszeres árcsökkenése következtében emelkedik. Az árleszállítások eddig a dolgozóknak mintegy évi 12 milliárd korona megtakarítást jelentettek. Ezt bizonyítja egyebeken kívül az élelmiszerek és iparcikkek évi fogyasztásának növekedése is. így például 1955-ben az egy lakosra eső évi húsfogyasztás több mint 42 kg-ot tett ki és csaknem 12 kilóval volt nagyobb, mint 1936-ban. Az egy lakosra eső évi cukorfagyasztás is 10 kg-mal növekedett az 1936-os évvel szemben. Még kifejezőbb az ipari árucikkek fogyasztásának növekedése. Az elmúlt időszakban óriási mértékben fejlődtek a társadalmi szükségletekre, vagyis elsősorban a kulturális, egészségügyi és szociális intézkedésekre fordított kiadások. Az iskolaügy céljaira például az idén az állami költségvetésből több mint 5 milliárd koronát fordítanak. A főiskolák száma 1937 óta 13-ról 40-re. a hallgatók száma 23.500 -ról csaknem 49 ezerre, emelkedett. A múlt iskolai évben Csehszlovákia szakiskoláiban 65.000 tanuló tanult, vagyis 86 százalékkal több, mint 1936-ban. Az 1936—1937-es iskolaévvel szemben ma az ipariskolákon 6-szor több tanuló tanul. A kulturális célokra fordított évi kiadások. — egy lakosra átszámítva — az utóbbi 5 évben csaknem 105 százalékkal emelkedtek. Figyelemre méltó egységesített egészségügyünk fejlődése is. Az 1937-es évvel összehasolítva 1955-ben az egy lakosra eső egészségügyi gondoskodás költségei 136 koronáról évi 412 koronára emelkedtek, vagyis csaknem a háromszorosára. Egy orvosra ma hazánkban 714 lakos jut, ami azt jelenti, hogy a lakosság számához viszonyítva több orvosunk van, mint a legfejlettebb tőkés államoknak, például az USA-nak, Franciaországnak, a Német Szövetségi Köztársaságnak, Svédországnak, stb. Emellett tudatosítanunk kell, hogy hazánkban minden orvosi gondoskodást elsődlegesen és ingyenesen az alkalmazottaknak, az EFSZ-ek tagjainak, a járadékélvezőknek és családtagjaiknak nyújtunk, míg a tőkés államokban a legjobb orvosi gondoskodás csupán a vagyonos rétegekre szorítkozik. A gyógykezelés közelebb került a dolgozókhoz azáltal, hogy átvittük az üzemekbe. Míg a burzsoá köztársaságban csekély kivétellel az üzemekben nem volt semmilyen egészségügyi berendezés, ma legfontosabb üzemeinkben több mint 1700 -egészségügyi berendelés van. Főleg Szlovákiában állottak be nagy változások e téren, az egészségügyi berendezések száma az üzemekben 1948—1955-ig hat és félszeresre emelkedett. Az ezer lakosra eső kórházi ágyak száma 1937-től 1955-iy 3,3ról 6,9-re emelkedett, vagyis több mint kétszeresére. Rendkívüli figyelmet szentelünk az anyáról és a gyermekről való gondoskodásnak. Az asszonyok tanácsadóinak és az egészségügyi központoknak száma ugyanezen időszak alatt 164-ről több mint 1800-ra emelkedett, vagyis több mint tízszeresére. A nőgyógyászati-szülészeti kórházi osztályokon az ágyak száma ugyanezen idő alatt 1225-ről több mint 11000-re növekedett. Ma már a szülések 80 százaléka szülőotthonokban íolyik le szakorvosi felügyelet alatt, az 1937. évi 18,5 százalékkal szemben. Ugyancsak lényegesen növekedett a gyermekkórházak ágyainak száma is, mégpedig 1465-ről több mint 11 000-re. A dolgozók életszínvonalának emelkedése és egészségügyünk fejlődése elsősorban a halálozások számának csökkenésében és az emberi életkor meghosszabbodásában nyilvánul meg. 1937-ben 1000 lakos közül több mint 13 személy halt meg, ez a szám 1955-ben 9,6-ra, vagyis több mint egynegyedével csökkent. Különösen Szlovákiában csökkent a halandóság, mégpedig 14-ről 8,8-ra. A Csehszlovák Köztársaság a legalacsonyabb esecsemőhalandóságú országok közé tartozik. 1937-tel szemben, amikor ezer gyermek közül egyéves korig 117,4 halt meg, a csecsemőhalandóság 1955-ben 33,9-re, az 1956-os év első felében pedig 32,6-ra csökkent. Leküzdöttünk számos tömegesen fellépő