Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-09 / 282. szám, kedd

Világ t>™let(1riai, egyrsütteték! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. október 9. kedd 30 :lUér IX. évfolyam, 282. szám, Mi most a fontos a műszaki fejlesztésben Az egyik szatirikus lapban ké­pet tettek közzé, mely az üzem­igazgatót ábrázolta, amint egy ré­gimódi taligán utazik. Találkozott egy kisfiúval és. megkérdezte tőle, merre kell menni a második öt­éves tervbe. A kisfiú ötletesen így válaszolt: ,, Akkor igazgató elv­társnak át kell ülnie egy másik kocsiba." Elavult technikával, elhasznált gépekkel és a beruházási kvóták ki nem használásával valóban nem lehet messzire jutni a műszaki fejlesztésben. ,,Át . kell ülni" olyan technikára, amellyel fokoz­zuk a munka termelékenységét és teljesítjük a második és a további ötéves tervek igényes feladatait. Á pártnak és a kormánynak a műszaki fejlesztésre vonatkozó té­zisei ösztönzést adtaik a műszaki fejlesztés érvényesítése feltételei­nek intenzívebb kialakítására. Az­óta már egy év telt el. Meg lehet állapítani, hogy egyes irányító szervek, megbízotti hivatalok, fő­osztályok ebben az évben nagyobb figyelmet szenteltek a műszaki fejlesztési terv összeállításának, mint az előző években és ezért .sokkal jobbak is e tervek. Tuda­tosítani kell azonban, hogy a mű­szaki fejlesztés biztosítása a leg­komplexebb tervezési és szerve­zési tevékenységet követeli meg. Ezért különös figyelmet kell for­dítani a beruházási összegek helyes kihasználásának kérdésére, hogy a legmagasabb technikai szinvo­nalat érhessük el. Emellett itt épí­tészeti és nem építészeti beruházá­sokról van szó. Rendkívül fontos továbbá, hogy a gépipar elegendő beruházási eszközt nyújtson a műszaki fejlesztés előrehaladása résziére. Az új technika fejlesztésének alapvető útja a beruházási épít­kezés, egybekötve a már fennálló üzemek és berendezések korszerű­sítésével, ami megnyilvánul az állami költségvetésben erre a célra előirányzott pénzeszközök terje­delmében is. Komoly hiányosság azonban itt, hogy az egyes rezor­tok nem használják ki a beruhá­zási összegeket és ha igen, úgy az újonnan szervezett alapok haté­konysága műszaki és gazdasági szempontból alacsony. Például a Közszükségleti Iparcikkek Megbí­zotti Hivatalának szektoraiban az új beruházásoknak csupán kis ré­sze esik a termelő üzemek gépi berendezéseire, és ebből még ki­sebb részt határoztak meg köz­vetlenül a műszaki fejlesztésre. Az élelmiszeriparban sem járnak el sikeresen. Nem használják ki eléggé a beruházási építkezésekre szánt eszközöket. A tervezés itt nem volt a terv eszköze, hanem ellenkezőleg a tervezési felkészült­ség határozta meg a beruházási építkezés irányát. Egyenesen bűn­nek mondható, ha a nem építé­szeti beruházásokat a további mű­szaki fejlesztésre nem használják fel. És ha igen, úgy nagyon hosz­szadalmasan és nem eléggé gaz­daságosan. Erre mindenekelőtt, a baromfi-, hús- és péküzemi ágak fizettek rá. melyek kiépítése nem a beruházási összegek hiánya, ha­nem a tervezési felkészültség miatt maradt vissza. így történt ez a sviti Húskombinátnál és a bratis'.avai Kenyérgyárnál, melyek építése 8 évvel meghosszabbodott, emellett az eredetileg tervezett be­rendezések elavulnak, még mielőtt üzembe kerülnek, ami költséges Öszi munkák a Sajó völgyében Jó termést adnak a burgonyaföldek új berendezések beállítását teszi szükségessé. A beruházási építkezés célja annak kihasználása a világtechni­kai és technológiai színvonal el­érésére. De gyakran olyan építke­zést valósítanak meg — mint pél­dául a bratislavai és prešovi ČSAD vállalatoknál —, ahol új épületeket emeltek, melyek már ma nem felelnek meg az üzemvi­teli és egyéb követelményeknek. Az építészetben, mely jelentősen elmarad a kijelölt építkezési fel­adatok tervének teljesítésében, a munkákat továbbra is a Wolf-féle emelődaruk segítségével gépesítik, melyek felépítése és leszerelése' a szállítással együtt átlag két hétig tart. Ezzel szemben az újtípusú és ugyanilyen teljesítményű német emelődaru felállítása csupán 1 óráig tart. A nem építészeti beru­házások felhasználásánál tekintetbe kell venni egy igen fontos ténye­zőt: a termelőeszközök, főleg a hazai gyártmányú gépek árát. E gépek ára -aránytalanul magas a külföldön gyártott ugyanilyen gépberendezések áradhoz viszonyít­va. Például a Szovjetunióban gyártott aszfaltöntő gép 46 000 ko­ronába kerül, viszont a mi, csak valamivel nagyobb kapacitású gyártmányunk alacsonyabb mű­szaki színvonal mellett 334 000 koronába kerül. A gépipari vál- j lalatoknál lényeges, hogy csök­kentsék a termelési költségeket. ; hogy necsak a műszaki színvonal, hanem a gépek árának tekinteté- ' ben is felvehessék a versenyt a külföldi gyártmányokkal. \ Ha magas műszaki színvonalról beszélünk, úgy ez mindenekelőtt a gépiparra vonatkozik, mely a nem építészeti beruházások gépeit előállítja és szállítja. Amint a br­nói kiállítás megmutatja, fejlett gépiparunk van, mely újtípusw gépeket és berendezéseket gyárt. De mit ér ez, ha tervezőink és technikusaink művét a gépipar nem tudja sorozatgyártásban biz­tosítani. A termelő vállalatok a műszaki fejlesztés megvalósításá­nál nagy mértékben a gépipar munkájának eredményeitől függ­nek. E függőség megnyilvánul a gépipar választéktervének telje­sítésében, a gépek szállítási határ­idejének betartásában, a minőség­ben és nem utolsó sorban az ár­ban is. E mutatók nem 'kielégítő tel­jesítése okozza az új gépek erköl­csi kopását, és gyakran fenyegefi a műszaki fejlődés előrehaladását a többi reszortokban is. A műszaki fejlesztés számára nagyjelentőségű a helyes beruhá­zási politika. Eddig azonban a nem építészeti beruházásokat nem használjuk ki eléggé új technika bevezetésére, annak ellenére, hogy elegendő pénzünk van rá. Ezért a pénz- és hitelrendszert inkább a pénzeszközöknek műszaki fejlődés­re való jobb kihasználására és el­lenőrzésére kell irányítani. Most az a fő, hogy olyan tervezési, pénz­ügyi és nyilvántartási módszert vezessünk be, mely biztositja a lehető legnagyobb gazdasági ha­tást a műszaki fejlődésben. A beruházásnak műszaki fej­lesztésre való felhasználását he­lyesen kell felfogni, oly módon, hogy technikánk ne legyen hason­ló egy régimódi gépjárműhöz, amelyen dédapáink jártak, hanem hogy állandóan lépést tartson a világtechnika fejlődésével. A Sajó völgyében ütemesen folynak az őszi munkák. Ha az ember kiballag a határba, nagy sürgés-forgást lát­hat. Lám. az egyik parcellán négy-öt asszony ássa. ásogatja a burgonyát. Mélyen hajladoznak, mintha a termés istenasszonya előtt hajbókolnának s fohászkodnának a jó termésért. A termésben nincs is hiba. A Sajó menti burgonyaföldek ebben az esz­tendőben ugyancsak kitettek magu­kért. A zsákok hamar megtelnek s úgy állnak a szántóföld közepében, mint posztoló, néma katonák. A kapák éle megvillan s belecsap a porhanyós földbe. A gumók kifordulnak és úgy mosolyognak, mint az alma a fán, vagy, mint az őszibarack. De az áso­gatóknak is megjön a kedvük a teli fészkek láttán. Kevesebbet támasz­kodnak a kapanyélre, hiszen a jó ter­més sürgető erő, fokozottabb munká­ra ösztönző jelenség. A dicsekvés meg az asszonyok gyengéje. A múltkoriban beállít hozzánk a szomszédasszony. Szmerekné. — Jaj, de elfáradtam — mondja. — Ásni voltam, nem érzem a két karomat. Igaz. Megérte. Tudjátok mennyi krumplim termett azon a fa­la tny i földön? MMMMMMM M< W MM MMMMMMMMM< M< M Húznak a vadlibák Itt az ősz, gyakran hallani már a húzó vadlibák gágogását. A legismer­tebb hely, aímerre a vadlibák húz­nak, a Bős melletti Dunaág. Itt várnak az átrepülő vadlibákra a va­dászok. Képünkön František Pavlo­vié erdész mutatja szép zsákmányát. Hallgatásunk kérdezte, hogy meny­nyi. — Rengeteg — fokozta a hatást a szomszédasszony. — Huszonhat zsák­kal. — Ez igazán szép — szólt az anyó­som szakértelemmel. Azóta többször hallottam, hogy en­nek a krumplija, annak meg a ku­koricája hozott jó termést. Áldott ez az ősz és nagyon jó gazda. Mit látni még a határban? Szekerek nyikorognak a dülőutakon, viszik haza a kukoricát. Távolabb, a Sajó partján lánctalpas traktor mé­regeti a barázdák sorát, végzi az őszi szántást. Milyen jó érzés látni, szemlélni ezt a szorgalmat, kötelességvégzést, jö­vőre készülődést. A rozsnyói járás szövetkezetei ez idén nagyobb figyelmet fordítanak az ősziek betakarítására és megőrzésére. Ez idén már nem történik meg a rozsnyói szövetkezetben sem az a szé­gyenletes eset, ami annyira elkeserí­tette tavaly az embereket. Hogy mi volt az? Megmondhatjuk, hadd okul­janak a rossz példából a többi szö­vetkezetek, s természetesen maguk a rozsnyóiak. Az ültetőkrumpliról van szó. Tavaly az ültetőkrumpli olyan kíméletlen bá­násmódban részesült Rozsnyón, mint a mostohagyermek. Meg is keserülték a szövetkezetesek nemtörődömségü­ket, mert három vagon ültetőbur­gonya ment tönkre hozzájárulásukkal. És kik szenvedték kárát ennek a ha­nyagságnak? Természetesen a tagok. Az ő keresetük sínylette meg. Az őszi vetésekkel kapcsolatosan is kell szólnunk néhány mondatban. Míg a szövetkezetekben következetesen készítik elő a talajt az őszi vetésre, sok magángazdálkodó Pató Pál úr ál­láspontját vallja: „Hej, ráérünk arra még!" Pedig nem érnek rá. Ez a hely­zet Hosszúréten, Krasznahorkaváral­ján, Berzétén, Jólészen és Csetneken. Nagyon sokan megfeledkeztek az őszi repce talajának előkészítéséről is. Mire várnak ezek a magángazdálko­dók? Ki tudja? Pedig nagy előny az idejében végzett munka, s mindenek­felett: haszon. Az őszi vetés fontos kelléke a jó vetőmag. A rozsnyói járásban több vetőmag tisztító-állomás működ ik. Például Rédovén, Batléren, Csetne­ken és Pelsőcön. A szövetkezetesek kihasználják ezt az előnyt és tiszta, jó vetőmagot vetnek a földbe. így szolgálják a jövő évi termést, a ga­bonaföldeket. Tudják, hogy a jó ter­més több és fehérebb kenyeret nyújt a városok dolgozóinak, az üzemek munkásainak, minden embernek. A becsületes munka az ország java, a haszontalan munka az ország, haza kára. Gömör dolgozó parasztsága pedig az ország javát akarja. Minden igye­kezete erre irányul. Ezt szolgálja minden verejtékcseppje, keze munká­jának minden lendülete. És a Sajó mentén jövőre is gaz­dag kalászokat ringat majd a nyári szellő. D. Gy. A diószegi kendergyárban az idény derekán A diószegi kendergyár 46 hektár­nyi területen fekszik. Termelési ter­vét átlagban az év elejétől 103 szá­zalékra egyenletesen teljesítik az üzem dolgozói. Fenti képünkön Gál Félixet láthatjuk kévekötözés közben. A különleges kévéket a kender hosz­sza szerint úgy kötözik, hogy egye­nesen a törőgéphez szállíthassák. Második képünk Horváth Andrást mutatja be, aki a prést kezeli. A préstől a kész kócot tömbökbe saj­tolva a raktárba viszi. Innen textil­üzemeinkbe kerül a kóc mint fél­készárú, hoqv vászon, spárga, és sok más fontos közszükségleti cikk ké­szüljön belőle. - BEFEJEZŐDÖTT A II. CSEHSZLOVÁK ­gépipari kiállítás Vasárnap, október 7-én este zárultak be a brnói Kultúra és Pihenés Parkjának kapui. A kiállítást, amely gépiparunk seregszemléje volt, több mint 1 700 000 látogató tekintette meg a köztársaság összes kerületeiből. 68 országból 7300 külföldi vendég érkezett. A kiállításon részt vevő kül­kereskedelmi vállalataink 206 millió korona értékben kötöttek üzletet és további 211 millió korona értékű üzlet megkötése folyamatban van. A kiállítás befejezése alkalmából több külföldi vendéget kértünk meg, mondjanak néhány szót benyomásaikról. Maithripala Senanayke, a ceyloni kormányküldöttség tagja, ceyloni közmunkaügyi miniszter a látot­takról a következőket mondotta: „Most látom saját szemeimmel, hogy mit érhet el a technikai és ipari fejlesztés terén egy kis ál­lam 13 millió lakosával." Ez nem­csak őszinte elismerést jelent a csehszlovák ipar és technika iránt, hanem azt is, hogyha a kis Cseh­* Szlovákia példáját követve a szo­cialista tábor többi népe és a gyar­mati elnyomás alatt lévő államok is így fogják fejleszteni iparukat és technikájukat, akkor bizony az emberi fejlődés majd hétmérföldes csizmákkal halad előre. A csehszlovák gépipari hagyo­mányok nyomdokán haladva foly­tatjuk gyártmányaink minőségének állandó javítását. Amikor megkér­deztük A. R. Sen indiai kereskedő véleményét textilgépeinkről, ő így nyilatkozott: „Néhány textilgépük igazán elsőrangú és megfelel a vi­lágszínvonalnak. Elsősorban az automatikus szövőgépek és nyom­daberendezések azok, melyeket az indiai piac részére nagyon megfe­lelőknek találunk. Nagyon nagy .teljesítményűek és egyszerűek. Éppen most eszközöltünk nagyobb megrendelést." A kiállítás megtekintése után elbeszélgettünk George Lohr ame­rikai újságíróval és feleségével, akik Csehszlovákiában laknak. A kiállításra vonatkozólag is kikér­tük véleményüket. — Nem is tudnám ezt a nehéz kérdést mindjárt megválaszolni, — mondotta a kérdezett. — Nem elég a_.t mondani, amit minden lá­togatónak mondania kellene, hogy a kiállítás „kimagasló". Nagyon tetszettek az új korszerű konyha­berendezések, amelyek bármely igényes amerikai háztartásban jól érvényesülnének, a kiváló teljesít­ményű helikopter, a gyönyörű és kényelmes autóbuszok, az írógé­pek, a Frigera hütőtehergépkocsi, de leginkább az új típusú személy­gépkocsik. Kalapot le mindazok előtt, akik ezt a kiállítást így meg­rendezték, valamint iparuk, a tudó­saik, a mérnökök és munkások előtt, akik mindezt kitervezték és előállították. Ha amerikai kereske­dő lennék és nem újságíró, akkor kihúznám csekkkönyvemet és itt mindjárt elkezdenék vásárolni. 1958-tól Brnó nemzetközi vásá­rok színhelye lesz. Amint az idei kiállítás is megmutatta, ezek a vá­sárok a világ kereskedelmének egyik központjává válhatnak és számolhatunk a külföldi élenjáró vállalatok nagy részvételével. Mindez arra kötelezi a jövőben a kiállítások rendezőit, gépipari dol­gozóinkat és más üzemeink dolgo­zóit is, hogy még nagyobb igyeke­zettel dolgozzanak a „Made in Czechoslovakia'" ielzés jó nevéért, gyártmányaink színvonalának növe­léséért. G. I. • Dr. Vojtech Sedláček a brnôi kiállítás igazgatója a kiállítás be­fejezésének napján kihirdette an­nak a versenynek az eredményeit, amely a kiállításon résztvevő vál­lalatok között folyt. A Nehézgép­ipari Minisztérium szakaszán a Sezimovo—Ústí-i gépgyár nyerte az elsőséget. Az Autóipari Minisz­térium szakaszán a koprivnicei Tatra és a finomgépipar szakaszán a modranyi Vltavan-üzem győzött. A győztes üzemek elismerő okleve­let és pénzjutalmat kaptak. Kisorsolták a kiállítás sorsje­gyeit. A Škoda 440-es személy­autókat az A szériában a 073135, a B szériában pedig a 020181 szá­mú sorsjegyek nyerték. A második díjat — a JAWA 350 motorkerék­párt — az A szériában a 006 089 és a B szériában a 055 812 számú sorjegy nyeri. A nyerők nyeremé­nyüket Brnóban vehetik át.

Next

/
Thumbnails
Contents