Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-05 / 278. szám, péntek

Az Olasz Szocialista Párt határozata * az olasz szocialista erők egyesítéséről 7000Juloméler a Szovjetunióban Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága határozatot hagyott jóvá ä szocialista erők egyesítéséről. A határozat szerint e kérdés konkrét 'tartalommal tölthető meg, ha a két bárt egységesen lép fel, a következő feltételek alapján. A szakszervezeti friozgalom egységes felfogásának helyeslése és az összes dolgozók egységét célzó akcióegység elfogadása minden politikai, ideológiai és vallási megkülönböztetés nélkül; kölcsönös kötelezettségvállalás az állampolgárok közötti megkülönböztetések megszüntetéséért folyó harcra, kezdve a munkahelyektől és a közhatalommal való kapcsolatoktól; kölcsönös Kötelezettségvállalás olyan olasz belpolitika érdekében, amely ma nemcsak elveti az atlanti kötelékek támadójellegű értelmezését, hanem hatékonyan hozzájárul a nemzetközi enyhüléshez, a békéhez, az egymással szembenálló tömbök megszüntetéséhez, a gyawnati népek felszabadításához. „Mint a szocialista egység politikájához vezető első konkrét lépést az Olasz Szocialista Párt azt kéri az Olasz Szocialista Demokrata Párttól, ismerje el a középpolitikával való próbálkozás túlhaladottságát, vonja le ebből a szükséges következtetéseket és az Olasz Szocialista Párttal együtt a baloldal felé történő kibontakozás politikáját kérje a kongreszszusát tartó kereszténydemokrata párttól." Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága ezután visszautasítja az antiklerikalizmus vádját és kifejezi azt a kívánságát, hogy szűnjenek meg a szocialisták és a kato'; kusok közötti ellentétek, amelyek nem vallási, hanem politikai természetűek. A határozat végül megerősíti az elmúlt évek egységpolitikájának érvényességét, majd hangoztatja, hogy „ennek a politikának a formái, amelyek között a szocialisták és a kommunisták kapcsolatai alakultak, mindig változtak az olaszországi osztályharc különböző szakaszai szerint. Ezek a kapcsolatok hoszszu évek közös harcai során alakultak ki, közös áldozatok után. Az így elért vívmányok lehetővé teszik, hogy ma ezek a kapcsolatok új formákat öltsenek az egységpolrtika tartós eredményeinek biztosítása érdekében, a két párt autonóm kezdeményezésével és szabad elhatározásával. Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt vezetője Viterbóban beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, az Olasz Szocialista Párt nem kéri a szociáldemokratákat arra, hogy minden további nélkül lépjenek k: a kormányból, hanem csak arra, hogy bírják rá a kereszténydemokratákat a baloldal felé történő kibontakozás politikájának megvalósítására s csak akkor menjenek át el'.tnzékbe, ha a kereszténydemokrata párt nem határozza meg világosan po!, tiká ját. Búcsú Moszkvától Már csak néhány óránk volt Moszkvában és ezt az időt mindenki igyekezett a lehető legjobban kihasználni. | Kremlt, a mauzóleumot és a Tretyjakov képtárat már láttuk és most mindenki a saját szakállára kószált a városban. Most, amikor tolmács nélkül magunkra voltunk utalva, kitűnt, milyen nagy hiányoífságok vannak orosz nyelvtudásunkba^. így történt, hogy egyik társunk nagy hévvel magyarázta az egyik moszkvai járókelő: nek, hogy ő a Majakovszkij térre akar : menni és nagyon csodálkozott azon, 1 hogy az nem és nem értette meg, mit i akar. Nem vette észre, hogy a plosi csagy, vagyis tér helyett losagyot ! mond, ami oroszul lovat jelent. Nem Véget ért a Szakszervezeti Világszövetség VIII. ülése Szófia, (ČTK) — Október 3-án véget ért Szófiában a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának Vlíl. ülése. A záróülésen a küldöttek egyhangúlag határozatot hoztak Louis Sailiant főtitkár beszámolójával kapcsolatban, továbbá határozatot fogadtak el Diallnak, a Szakszervezeti Világszövetség alelnökének beszámolójával kapcsolatban, memorandumot intéztek az ENSZ közgyűléséhez, felhívást az atom- és hidrogénfegyverek, valamint a leszerelés kérdésében az egész világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez. tak a IV. Szakszervezeti Világkongresszus összehívásáról, a ciprusi kérdésben, az Okinava-szigeten levő helyzettel kapcsolatban, valamint Kamerun problémáiról. Az ülés eleget tett az Algériai Dolgozók Altalános Szakszervezeti Szövetsége és a Madagaszkári Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége kérdésének és felvette őket a Szakszervezeti Világszövetségbe. A Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsa VIII. ülésszaka befejezése alkalmából a szófiai dolgozók október Az iiiésen továbbá határozatot hoz- i 3-án nagygyűlést tartottak. A Szakszervezeti "Világszövetség felhívása a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez A Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának VIII. ülése felhívást intézett az egész világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez abban az égető nemzetközi kérdésben, amelynek megoldása elhárítja a világ népeit fenyegető veszedelmet, felhívást intézett a leszerelés érdekében, az atom- és termonukleáris fegyverek eltiltása érdekében. A felhívás többek között a következőket mondja: „A különböző politikai nézetű és vallású emberek százmilliói követelik a leszerelés kérdésének megoldását, az atom- és hidrogénfegyver gyártásának és e fegyverekkel folytatott kísérleteknek megszüntetését, a meglevő atom- és hidrogénfegyver-készletek megsemmisítését, a katonai kiadások csökkentését és az így nyert eszközök békés célokra való fordítását. Az emberek százmilliói világszerte azt óhajtják, hogy az atomenergia óriási ereje békés célokat, az egész emberiség javat szolgálja. Ezért a SZVSZ Főtanácsa felhív valamennyi nemzetközi és nemzeti szakszervezetet, felhívja az egész világ munkásságát, egyesítsék erejüket a leszerelésért, az atam- és hidrogénfegyverek eltiltásáért folyó harcra. Minden tizedik nyugatnémet lakos nyomorban él A nyugatnémet szakszervezeti kongresszus a dolgozók gazdasági helyzetéről és az újrafelfegyverzésről tárgyal Hamburg, (ČTK). — A Német Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusa október 3-i ülésén meghallgatta dr. Preller szociáldemokrata képviselő beszámolóját a szociális reformról. Dr. Preller csaknem három órán at tartó beszámolójának mindjárt az (• éjén megállapította, hogy az úgyr vezett nyugatnémet gazdasági csoda ragyogó külszíne mögött sok millió ember nyomora rejlik. „A Szövetségi Köztársaság minden tizedik lakosa ma nyomorban él" — jelentette ki dr. Preller. A továbbiakban a nyugatnémet szakszervezetek szociális Követelésével, főleg a nyugdíjak és betegbiztosítási járadékok felemelésével foglalkozott. Dr. Preller hangsúlyozta, hogy a Szövetségi Köztársaiságban évente negyedmillió ember veszti el idő előtt munkaképességét. Ez a mérhetetlen munkamegfeszítés következménye. A felszólaló végül kijelentette, hogy a szociális reformok célja a „társadalom megváltoztatása", de hogy e célt hogyan kell elérni, arra nem mutatott rá. Storch bonni munkaügyi miniszter, az ülés következő felszólalója, tekintettel a választásokra „elismerte" valamennyi követelés jogosultságát, de egyben arra kérte a szakszervezeti dolgozókat, legyenek „szerények." A felszólalások után vita következett, amelyben a kUIdöttek kivétel nélkül erélyes harcot követeltek a nyugatnémet vállalkozók kapzsisága ellen; sok felszólaló foglalkozott az J újrafelfegyverzés kérdésével, amelyet} határozottan elnéltek. Tito jugoszláv elnök a krimi erdőkben vadászott Moszkva (ČTK) — Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Alexander Rankovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának alelnöke és kíséretük október 1én. 2-án és 3-án a krími erdőségekben vadásztak és több szarvast ejtettek. Október 3-án este N. Sz. Hruscsov, J. B. Tito és A. Rankovics visszatértek Jaltába. FRANCIAORSZÁG deficitje szeptemberben az Európai Fizetési Unióban 79 306 000 dollárra emelkedett. Augusztosban Franciaország deficitje 5Ö370 0Q0 dollárt tett ki. (ČTK) A japán pénzügyminiszter a szocialista országokkal való kapcsolatok £ bővítéséről New York. (ČTK) — A Japán Ke- 't reskedelmi Kamara október 2-án New J Yorkban reggelit adott, amelyen Hi- * szato Icsimada japán pénzügyminisz- J ter beszédet mondott. Beszédében £ hangsúlyozta a különféle országok gazdasági kapcsolatai kibővítésének S jelentőségét és azt mondotta, hogy 3 a nemzetközi együttműködés a világ- * béke biztosításának kulcsa. Icsimada J rámutatott a japán kereskedelmi kö- « rök és a japán közvélemény azon » követelésére, hogy bővítsék Japán ke- J reskedelmét a Kínai Népköztársaság- * gal és a szocialista tábor többi orszá- " gaival s kiemelte, hogy meg kell * szüntetni a nemzetközi kereskedelmet a és az országok gazdasági együttmű- * ködését gátoló akadályokat. * csoda, ha a derék moszkvai polgár váltig csodálkozott, mit akarunk Majakovszkij lovával. Kisebb-nagyobb kalandok után este 6 órakor búcsút mondtunk a gyönyörű Peking szállodának és az Inturist autóbuszaival, mint egy nagy vidám karaván, végigrobogtunk Moszkván az Északi kikötő felé. Az mér meg sem lepett minket, hogy a kikötő épülete gyönyörű. Ehhez már hozzászoktunk öt napi ott-tartózkodásunk alatt. Kitűnt, hogy nem az Üzbekisztán nevű hajón utazunk, ahogy eredetileg tervezték, hanem az Ukťaj- nán. Mindegy, hiszen ezt a hajót is a mi komáromi hajógyárunk munkásai építették, éppenúgy mint az Üzbekisztánt. A hajó emeletes karcsú, fehér teste engedelmesen simult a parthoz és mi siettünk beszállni, hogy megnézzük milyen belülről. A kíváncsiság megokolt, hiszen ez a hajó lesz az otthonunk a következő 9 napon át. Ez alatt az idő alatt 3250 km-t kell megtennünk hajóval Moszkvától Rosztovig. Pár perc múlva felbúgott a hajó szirénája, mi eltávolodtunk a parttól és vele együtt Moszkvától is. Kicsit fájt a szívünk, de szemünk már kíváncsian kutatta a felbukkanó új tájakat. Hajóval a Moszkva-csatornán át a Volgára A hajón nemzetközi társaság verődött össze. A két csehszlovák csoporton kívül van itt egy kisebb számú lengyel és bolgár turistacsoport is. A társalgóban barátkozunk velük, majd felszaladunk a fedélzetre. Figyeljük a Puskin nevű személyhajót, mely velünk majdnem párhuzamosan halad és tele van szovjet utasokkal. Késő éjszakáig nézzük a tájat, míg az álmosság erőt nem vesz rajtunk. Reggel azonban sajnáljuk, hogy aludni mentünk, mert, amint megtudtuk, éjjel értünk a Moszkvai-tenger vízduzzasztó kamrájába. Mikor felébredtünk már nem láttuk a partokat. A Moszkvaitengeren voltunk. Áthajóztunk, a Volgára, amely szintén olyan széles, hogy azon vitatkoztunk, a folyón vagyunk-e még vagy a tengeren. Nagy a hajóforgalom. Többnyire hatalmas fatutajokat húzó vontatóhajók jönnek szembe velünk. A Puskin nevű személyhajó az éjszaka megelőzött minket és most ott láttuk horgonyozni az egyik kikötőben. Üdvözöljük őt mint régi kedves ismerőst. Érdekes, hogy a vízen hosszú világosabb csík jelzi, merre haladtak néhány órával előbb a hajók. Ilyen csíkot figyelünk most is a jobboldalon, de még a hajót nem látjuk. Csak körülbelül két óra múlva fedezzük fel a láthatáron. A baloldalon sok a templomtorony és kikötő. Uglics városához értünk. Partraszálltunk és megnéztük a so{cszázéves templomokat. Hagymaalakú tornyaik eleinte gyors működésbe hozták a csoport fényképezési lázban szenvedő tagjait, hogy későbben már únottan legyintsenek, ha újabb templom feltűnésére figyelmeztettük őket. Ez a sok templom is mutatja, milyen nagy volt itt az ereje az egyháznak a forradalom előtt. A Rybini-tengeren Estefelé újra kiszélesedik a folyó. Az egyik partot egyáltalán nem látjuk, a másikat is alig. A Rybini tengeren vagyűnk. Okulva az elmúlt éjszakából, nem megyünk aludni és lessük a vízierőmű feltűnését. Csak jóval éjfél után pillantottuk meg a távolban. A hajó leállt, mert tilosat mutatott a szemafor. Köröskörül, amerre a szem ellát, hajók horgonyoznak és szirénajelzéssel kérnek bebocsátást. A bólyák fel-felcsillanó fénye mutat utat a hajóknak a sötét tengeren. Néhány hajóval együtt bebocsátottak minket is a duzzasztókamrába. Köztük van a Puskin nevű hajó is. Ugy látszik egyforma a menetrendünk. A víz szintje és vele együtt a hajó is gyorsan süllyed. A part, mely velünk majdnem egyszínvonalban volt, most ott van magasan fölöttünk. A háttérben a villamoserflmíi ablakai csillognak. Apró örömök és gondok Már második napja vagyunk a hajón. Gyönyörű időnk van. Fürdőruhára és shortra vetkőzve sütkérezünk a fedélzeten. Mást sem csinálunk naphosszat csak eszünk, alszunk és napozunk. Csak két ember utazik velünk a hajó személyzetén kívül, akinek más dolga is van. Ezek valamelyik szovjet filmtársaságnak az alkalmazottai, akik rövid színesfilmet készítenek erről az útról. Filmfelvevőgépjükkel mindig ott tűnnek fel, ahol az ember legkevésbé várja őket. Jaj a fiatal házasoknak és szerelmeseknek, mert amint észrevettük, éppen a meghitt pillanatokra lesnek. Az áldozatok csak a felvevőgép berregéséről veszik észre, hogy a kötélcsomó vagy a mentőcsónak mögött ott áll a filmes. Az étkezéssel kétfajta gondunk is van. Egyrészt annyit adnak enni, hogy alig szuszogunk, másrészt kicsik az ebédlők és az eszik előbb, aki a legtürelmesebben vár az ebédlő előtt. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy két „műszakra" osztottak bennünket. A sokfajta étellel meg mindnyájan igyekszünk megbirkózni. Csak egy reggeli étrendjét írom le: vaj, szalámi, egy kis tányér vegyes zöldség, másfél deci tejföl, pörkölt rizzsel, egy „pirozski" (hatalmas kifli hússal, dióval, vagy más ízzel töltve) és végül kakao vagy tea. Igazi sztahanovistának való feladat megbirkózni vele. Dicséretünkre legyen mondva, eddig még bírjuk az iramot. A Volga, mely a Rybini-tengerig észak felé haladt, most délkeletnek fordult. Krasznaja kikötőjénél partra szálltunk. Megfürödtünk a Volgában és sétáltunk az erdőben. Az egyik társunk rovarokra vadászik, mert egyik ismerősének megígérte, hogy szovjet rovarokat hoz a rovargyűjteményébe. A vadászatban segítünk neki néhányan, de kevés sikerrel, Mások meg minden gyufásdobozért lehajolnak és hajlandók azt a szemét közül is kikaparni, ha új képet fedeznek fel a tetején. Ezeknek is megvan a maguk I „bogara". A „nagyapó" földműves lévén, ezt jegyezte fel a naplójába: „A Volga partján nedvdús édes fű nő. Nem csodálom, hogy még késő este is kint látom legelészni a tehéncsordákat." A Volga jobbpartja magas,' míg a bal alacsonyan húzódik. Azt mondják, hogy a föld körforgásának következtében a Volga nyugati irányba vándorol. Állandóan mossa nyugati partjait és keleti partjain homok és kavicsüledéket rak le. Régi medre valahol 10—15 km-re a balparttól található. Persze évezredek alatt tette meg ezt az utat. Ezért olyan alacsony a balpart és ezért emelkedik olyan teraszszerűen. Különben ugyanezt a jelenséget tapasztalhatják a földgömb északi felének minden folyójánál. A aorogveci vízierőműnél, meivet a Volga kapujának neveznek, még fokozottabb a hajóforgalom. A fát szállító vontatóhajókhoz naftával teli tankhajók csatlakoztak, melyek csaknem a hajó pereméig viz alá süllyednek. Gorkijnál hatalmas folyó ömlik a Volgába, az Oka. Vajon milyen lesz az ed-: dig is több kilométer széles Volga délebbre, ahol már az Oka vizét is viszi magával ? Gorkij szülőhelyén Gorkij. Ezt a várost ezelőtt Nizsnij Novgorodnak hívták. Ebben, a Volga partján 20 km hosszúságban húzódó és az Oka mindkét partján kiépült milliós városban Maxim Gorkij regé-? nyeinek színhelyét kerestem. A nagy író lenyűgöző bronzszobra egy park közepén karcsún és büszkén nyúlik a magasba. Ahogy a szobor lábánál álltunk, úgy tűnt fel, mintha felnőtt vol-: na az égig és fejét a fellegekbe für-i detné. A szobor a fiatal Gorkijt ábrá-í zolja erejének teljében. Olyannak, amilyennek megmaradt szülővárosa lakóinak emlékezetében. Áll büszkén, nekifeszülve a szélnek, messzenéző szemekkel, mintha az emberiség sorsáról elmélkednék. Önkéntelenül le-: halkítottuk a beszédünket, mintha féí-í nénk, hogy felriasszuk álmodozásából^ Meglátogattuk a kalmárok utcáját, mely azóta mitsem változott. A házak földszintjén mint apró fecskefészkek ott vannak az üzletek és az egész környék Gorkij Foma Gorgyejev című regényének atmoszféráját leheli. Felkerestük a Milliomosok utcáját, amely Gorkij Éjjeli menedékhelyének színhelye és végül Gorkij gyermekéveinek színhelyét; Kasirin apó házát. Ez az a ház, amelyről Gyermekkor című regényében ír. — A fából készült házikót múzeummá alakították át. Szobái úgy vannak berendezve, mint Gor-: ki j gyermekkorában. A kegyetlen Kasirin apó szobája az akkori időkre fényűzően van berendezve. A nagyanyó szobája kisebb és otthonosabb. A falon ott az ikon, amely előtt nagyanyó annyit imádkozott és ágyának lábánál a kis Gorkij fekhelye, mely fölött még most is ott van a nagy falióra. Hatalmas ingája majdnem az ágyat érinti és a kis Gorkij mindig félt, hogy éjszaka ide-oda jártában megsebzi őt. A látogatóknak fehér hajú, 60 év körüli „öreganyó" mutogatja az emléktárgyakat. Ráncos kezecskéjébe véve az egyes tárgyakat, azok újra élni kezdenek. Egész mese szövődik minden zughoz, minden tárgyhoz. Elbeszélései nyomán a szobák megelevenednek. A tó s fapadon a> -gyermek -Gorkijt veri Kasirin apó, és onnan, a kemence kuckójából is a kis Gorkij kukucskál és hallgatja nagyanyó meséit. A sormovói gépgyárba már nem jutottunk el. Pedig érdekes lett volna megnézni ezt a gyárat, melynek munkásait és 1902-ben rendezett tüntetésüket GnrVii oly mesterien örökítette meg az Anya című világhírű regényé^ ben. Élő halottak Nagy élmény számunkra így járni az utcákon és házakban, melyeket könyvekből már ismer az ember. Különös kísérteties érzés ez, olyanforma, mintha holtak kelnének újra életre. Ilyen érzés töltött el akkor is, amikor a moszkvai mauzóleumba léptem és előttem feküdtek — mintha csak aludnának — Lenin és Sztálin. Mögöttünk hosszú embersor lépdelt lassú lépésekben állandóan előre, amikor a mauzóleum ajtajába értünk és beléptünk a félhomályba. Köröskörül sötétség, a levegő hideg és mi megyünk és megyünk a nem messze világító koporsók felé. A hátunk mögött menetelők kényszerítenek a továbbmenésre, pedig mi legszívesebben megállnánk néhány percre tanulmányozni a két halott arcát. Más fény nincs, csak az, amely a két koporsóban elrejtve ég, s ők fekszenek a koporsó üvegfedele alatt szótlanul, mereven. Tehát ilyenek voltak! Kísértetiesen élőknek látszanak. Szinte vártuk, hogy valamelyikük megmozdul és beszélni kezd. Gajdács Irén (Folytatjuk.) 1956. október 5>