Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-30 / 303. szám, kedd

• A magyarországi helyzet A Magyar Népköztársaság kormánya október 28-án délután parancsot adott a tűz azonnali beszüntetésére. Ez az intézkedés az egész országra és valamennyi alakulatra vonatkozik. A nap folyamán Budapesten ülést tartott a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezető-; ige. és a kormány. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megvitatta a jelenlegi helyzetet és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozatát. Egyúttal felhívta a párt valamenynyi szervezetét és minden kommunistát, hogy segítsenek a kormány nyilatkozatának megvalósításában. A Központi Vezetőség egyidejűleg megalakította a párt hattagú elnökségét, amelynek élén Kádár János áll és teljhatalommal ruházta fel az elnökséget. Az elnökség további tagjai: Apró Antal, Kiss Károly, Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán. Az elnökség. amely munkájában a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségére és politikai bizottságára támaszkodik majd, a párt vezető szerve a Magyar Dolgozók Pártja legkszelebbi kongresszusáig. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke az esti órákban nyilatkozatot tett, melyben hangsúlyozta, hogy a kormány munkáját hallatlanul nehéz feltételek között kezdi. „Az a nagyon súlyos gazdasági helyzet, amely a népre nehezedett — jelentette ki Nagy —, a múlt napok harcai következtében még súlyosabbá vált. Nagyon n'hóz holnap vár ránk. A kormány világosan látja munkásosztályunk, a földművesség és az értelmiség súlyos anyagi helyzetét. Elsősorban a harcos magyar munkásosztályra és az egész dolgozó népre akar támaszkodni. A kormány a további vérontás beszüntetésének és a békés fejlődés biztosításának érdekében elrendelte a fegyveres erőknek, hogy csak abban az esetben tüzeljenek, ha megtámadják őket. A kormány egyúttal felszólít mindenkit, akinek fegyvere van, azonnal adja át és kerüljön minden harci cselekedetet. Azonnali hatállyal új haderő létesült, amely a hadsereg és a biztonsági szervek, valamint a munkások és az ifjúság fegyveres osztagaiból alakult." Budapest. (ČTK) — A vasárnapról hétfőre virradó éjszaka Magyarországon nvuqodtan telt "1. A hírekből kitűnik, hogy a kormánynak a tűz beszüntetésére adott utasításait betartották. Az egyetlen incidenst eddig a budapesti XV. kerületből jelentették, ahol az újonnan alakult munkászászlóalj tagjaira az egyik házból orvtámadók lövöldöztek, akik azután elmenekültek. Egy munkás súlyosan megsebesült. A magyarországi üzemekben számos munkástanács alakult. E tanácsok felállítását a vasárnapi, kormánynyilatkozat jóváhagyta. Amint a hétfői Szabad Nép jelenti. Dél-Magyarország fontos ipari központjában, Pécsett a munkástanácsok küldöttei ülést tartottak és a dolgozók nevében bizalmukat nyilvánították az új kormánynak. A megyékben megalakulnak a helyi közigazgatás új szervei, amelyek a kormányprogram hívei. A Magyar Népköztársaság Hazafias Népfrontja vasárnap jóváhagyta a kormány programját, amelyet a magyar közvéleménnyel október 28-án Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ismertetett. E program megvalósítása érdekében megalakulnak a Népfront városi és kerületi bizottságai olyan emberekből, kik a nép tiszteletét és bizalmát élvezik. A bizottság feladata megismertetni a lakossággal a kormány Intézkedéseit és biztosítani az intézkedések megvalósítását. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság belügyminisztere a határőrség valamen tvi tagjának köszönetét fejezte ki eddigi áldozatkészségükért és felhívta őket, hogy továbbra is őrizzék meg magas erkölcsi színvonalukat és harcképességüket s biztosítsák a Magyar Népköztársaság határainak érintetlenségét. A beérkezett hírek szerint hétfőn Budapesten kinyitották az üzleteket. Vasárnap este közzétették, a veszteségekről szóló elsó adatokat. Az egészségügyminiszter helyettese arról tájékoztatta a Magyar Távirati Iroda képviselőit, hogy az utóbbi napokban Budapesten mintegy 3500 sebesültet részesítettek ápolásban. Befejeződtek a román-jugoszláv tárgyalások Belgrád. (ČTK) — Október 28-án délelőtt Brioni szigetéről elutazott a Román Munkáspárt és a Romáti Népköztársaság kormányának küldöttsége, amely október 20-a éta hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodott. G. Gheorghiu Dejt, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának elsó titkárát és a küldöttség többi tagjait J. B. Tito és felesége, Edward Kardelj és más jugoszláv veíetők kisérték ki. A Román Népköztársaság kormányküldöttségének jugoszláviai látogatása után közös nyilatkozatot adtak ki, amely rámutat a ké:> ország közös kapcsolataira, valamint arra. hogy a különféle nemzetközi problémákról való tárgyalások szívélyes légkörben folytak le. Elhatározták, hogy a két ország kölcsönös kapcsolataiban továbbra is az egész június 26-i bukaresti közös nyilatkozatban foglalt elvek szerin'.' fognak igazodni. Ami az ENSZ közelgő közgyűlését illeti, Románi&nak és Jugoszláviának az a nézete, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni több fontos nemzetközi probléma megoldását, többek között elsősorban a Kínai Népköztársaság képv'seletének kérdését e szervezetben, továbbá a leszerelés kérdését, az alom- és egyéb tömegpusztító fegyverek eltiltását, a kevéssé fejlett országoknak nyújtandó segítség kérdését stb. A kél- ország közötti gazdasági együbműködés terén jő eredményeket értek el, ami lehetővé tette, hogy fizetési és kereskedelmi egyezményt, valamint árucsereforgalmi jegyzőkönyve'.' írjanak alá az 1957— 1960-as évekre és egyezményt kössenek a két ország tudományos-műszaki együttműködéséről. A nyilatkozat végül annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy valamennyi probléma terén a további konstruktív együt'.müködlés egyaránt érdeke Románia és Jugoszlávia népeinek, valamint a békének és a szocializmus ügyének. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt képviselői között lefolyt pártok közötti tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozat hang-súlyozza, hogy a két párt kapcsolatai a marxizmus-leninizmus, a teljes nyíltság és agyenjogúság, az egymás belügyeibe való be .nem avatkozás, a szabad véleménycsere, tehát a tárgyilagos bírálat alajJján fognak fejlődni. Az ellenség is „szabadságról, .demokráciáról

1' beszél ír Berlin, (ČTK) — A Berliner Zeitung október 28-án közölte Stephan Heym neves író cikkét a jelenlegi lengyelországi és magyarországi helyzetről. St. Heym a következőket írja: „Vannak a világon olyan dolgok, amiket nem teszünk meg akkor sem, ha megtehetnők. Ha éles köveken járok, nem veszem le cipőmet akkor sem, ha nyomja tyúkszememet, ha viharos időben tengeren hajazom, nem nyitom ki az ablakot akkor sem, ha rossz a levegő a fülkében. Ha ellenség leselkedik ránk, nem kötekedem társammal akkor sem, ha bosszant. A szabadságról beszélünk. Nem akarjuk, hogy akármilyen jött-ment bürokrata, sértegessen bennünket és elnyomja jőszándékú nézetünket. De az ellenség is a szabadságról beszél. Az a szabadság, ame'yre az ellenség gondol, — egészen más. Ez a bankárok és nagyiparosok szabadsága, azoké, akik bennünket, akik megszabadultunk már kizsákmányolásuktól, ismét el szeretnének nyelni. A demokráciáról beszélünk. Azt akarjuk, hogy minden egyes munkás, aki valamit két keze munkájával alkot, tiszteletben álljon szavának valóban súlya legyen, valam?nnyi dolgozó körében kívánságait és szükségleteit figyelembe vegyék azok, akik kormában, amolyre az ellenség gondol, a mi demokráciánkról teljesen eltér: ez eszköz a bankárok és nagyiparosok kezében, hogy maguknak biztosítsák a hatalmat, jólétet és pompát és a többi embereket nyomorúságos sorsban tartsák." Stephan Heym cikke végén emlékezteti Focikra, „akit amiatt a szocializmus miatt végeztek ki. amelyet mi most meg akarunk valósítani." Sok a brit katonaszökevény London (ČTK) — Október 28-án vé-j get ért azon brit tartalékosok második J csoportjának hétnapos szabadsága, | akiket a Szuezi-csatorna államosítása után hívtak be. 1295 tartalékos közül az „Asturias" hajő elindulásakor 915 tartalékos jelent meg Southhamptonban. 50 tartalékos késett és a többiek egyáltalán nem jöttek el. A szabadságon levő tartalékosok első transzportjából a brit hadügyminisztérium jelentése szerint eddig 97 tartalékos nem. tért vissza csapategységéhez. Ä nyugat-német ifjúság tiltakozik a hadkötelezettség ellen Duisburg, Darmstadt. (ČTK) — Duisburgban és Darmstadtban október 27én az ifjúság nagy tüntetéseket rendezett, amelyeken élesen tiltakozott a nyugatnémet militarizmus felújítása és a hadkötelezettség bevezetése ellen. A város fiataljai és öregei egyaránt tömött sorokban meneteltek Darmstadt főutcáin. Jelszavaikban békét követeltek és kifejezték ellenállásukat a hadkötelezettség bevezetésével szemben. A tüntető menetek nyoznak. De az ellenség is demokrá- 1 után az ifjúság nagy manifesztáción ciárói beszél. Az a demokrácia azon- vett részt, amelyen dr. Fritz Wenzel, a szövetségi parlament képviselője, a Német Béketanács elnöke mondott beszédet. Az ifjúság tüntetései Darmstadtban a délután folyamán tovább tartottak. Duisburgban a hadkötelezettség bevezetése ellen együtt tiltakoztak a fiatal szakszervezeti tagok és a szocialista ifjúság képviselői. A fiatal munkások, alkalmazottak és diákok a belváros és a munkásnegyedek utcáin vonultak fel, jelszavakat, transzparenseiket vittek, amelyekkel figyelmeztették a lakosságot a német militarizmus káros következményeire. A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata a magyarországi eseményekről Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára a szövetség nevében október 28-án nyilatkozatot tett a Biztonsági Tanácsnak. A nyilatkozatban többek között ez áil: „Az elmúlt napokban Magyarországon komoly események zajlottak le, amelyek világszerte nagy izgalmat keltettek. A magyar szakszervezetek tagjai a Szakszervezeti Világszövetségnek. Ezért a Biztonsági Tanácshoz fordulunk. Ellenforradalmi, a szocializmussal szemben ellenséges magatartást tanúsító csoportok kihasználva a magyarországi demokratikus szabadságjogokat, valamint egyes hibákat és gazdasági nehézségeket, abbeli igyekezetükben, hogy ismét visszaszerezzék kiváltságaikat, véres puccsot idéztek elő. Kihasználták azt a pillanatot, midőn a szakszervezetektől támogatott kormány megkezdte a helyzet javítását, hogy meghiúsítsák ezeket a dolgozó tömegek érdekét követő javításokat. Középületeket gyújtottak fel, tönkretették a közszolgáltatási berendezéseket, a gyárakban összetörték a gépeket, kárt okoztak a nemzeti tulajdonban, fosztogattak az üzletekben. Behatoltak a munkások házaiba, munkásokat, szakszervezeti tagokat gyilkoltak meg s még az asszonyokat és gyermekeket sem kímélték. A Szakszervezeti Világszövetség nyomatékosan figyelmezteti a Biztonsági Tanácsot arra, hogy a magyar munkások és szakszervezeteik az egész magyar néppel összefogva meg tudják hiúsítani a belső és külföldi reakció terveit és leküzdenek minden nehézséget, biztosítják a szocializmus építését, a gazdasági fejlődést, a szociális haladást, valamint a demokratikus szabadságjogok további fejlesztését az országban." Szoc áldemokrata győzelem három nyug&tfíémd tartományban Frankfurt. (ČTK) — A községi és városi képviselőtestületek vasárnapi választása, amelyek a Német Szövetésgi Köztársaság három tartományában — Hesseiiben, EszakrajnaWestfáliában és Dél-Szászországba folytak le a legnagyobb győzelmet Németország Szociáldemokrata Pártiának jelentették. Ezek a választások antnak ellenére, hogy csak helyi politikai jellegűek, újból megerősítik, hogv a nyugatnémet lakosság többsége ellenzi Adenauer újrafelfegyverkezési politikáját. Hessenben a szociáldemokraták a leadott szavazatok 47 százalékát kaptak, Dél-Szászországban pedig abszolút többséget értek el. ÉszakrajnaWestfáliában a szociáldemokrata párt, mint legerősebb párt a szavazatok 44 százalékát kapta. ki EUSZ alapokmánya megsértőinek provokációja Á magyarországi helyzet a BizSonsági Tanács előtt A nyugati nagyhatalmak az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának napirendjére tűzték a magyarországi helyzet megtárgyalását és ezzel újból megmutatták az egész világnak, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket ünnepélyesen magukra vállaltak az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmanyának aláírásával, készek azonnal elvetni, mihelyt ez céljaiknak megfelel. Már az alapokmány első fejezetének második cikkelye kimondja: „Ezen alapokmány semmilyen rendelkezése nem jogosítja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét arra, hogy beavatkozzék olyan ügyekbe, amelyek lényenükben az államok belső hatáskörébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra, hogy az ilyen ügyeket ezen alapokmány alapján oldják meg." Az alapokmány világos szavakkal, egyértelműen beszél. Nincs és nem férhet semmi kétség ahhoz, hogy a múlt napokban Magyarországon lejátszódott események a magyar állam belügye. Ezek az események belügye az ENSZ rendes tagjának, melynek kormányával azok a nyugati hatalmak, melyek a Biztonsági Tanácsra rákényszerítették e kérdés megtárgyalását, normális diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn. És a magyar kormány, amely országínak helyzetét rendezi és jogkörével összhangban a szovjet kormány segítségét kérte, az ország helyzetének megtárgyalását nemcsak nem kérte, hanem ellenkezőleg, ENSZ-beli állandó képviselője útján tiltakozott e helyzetnek a Biztonsági Tanácsban való megtárgyalása ellen. Hiszen „e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megtárgyalása — mondja Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához intézett magyar jegyzék — a Magyar Népköztársaság szuverenitásának súlyos megsértését jelentené és nyilvánvalóan ellenkezne az' ENSZ alapokmányának elveivel". Mit akarnak tulajdonképpen azok, akik a Biztonsági Tanács ily arcátlan célokra való felhasználását keresztülvitték? A nyugati sajtó- és hírügynökségek jelentései bizonyítják, hogy tulajdonképpen mik az igazi céljaik, így például a nyugatnémet DPA hírügynökség washingtoni levelezője ezt írja: „Washingtonnak egyre nehezebb teljes passzivitásban maradnia s azt a benyomást keltenie, hogy nem érdekli — ami teljes ellentétben állana gyakori állításaival — a keíet-ueróoai nemzetek sorsa. A kérdésnek a Biztonsági Tanács elé való utalása Washingtonnak kiutat adott ebből a dilemmából." Más szavakkal nyíltan beismeri, rendszeres háború folyik, amelynek következtében valóban nemzetközi súrlódások és ellentétek keletkeztek (amint erről az ENSZ alapokmányának 34. cikkelye szól), Franciaország, valamint Marokkó és Tunisz szuverén államok között. Franciaország elutasító álláspontját azzal a kijelentéssel indokolja, hogy kizárólag saját belügyéről van szó és' ami a külföldi csapatok részvételét illeti, jól ismertek azok a javaslatok és tervek, ame. .. , , . , lyekkel bizonyos idő előtt Juín franti szokásos es bevett kapcsolatokrol>

cia táb

ornok hozakodott elő. vagyis hogy ez az egész cécó a Biztonsági Tanáccsal csak folytatása annak a szégyentelen amerikai politikának, amely arcátlanul beavatkozik más független államok belügyeibe. A nyugati hatalmak képviselői, akik a múltban — a civilizált államok közöt eltérően — nem egyszer különféle szemtelen „üzenetekben" hívták fel a szocialista országok népét törvényes kormányuk megdöntésére, most nyilvánvalóan ugyanerre a célra a Biztonsági Tanácsot akarják felhasználni. Amikor a nyugati országokban sztrájkok voltak, gyakran óriási méretű sztrájkok, amelyek folyamán a munkásokba lőttek, halottak és sebesültek maradtak az utcákon, senkinek sem jutott eszébe (annál kevésbé azoknak, akik most a Biztonsági Tanács akcióját kezdeményezik) —, hogy e kérdést az ENSZ elé vigyék megtárgyalásra. Valóban e kérdés nem tartozott oda. Nem tárgyalták meg az ENSZ-ben az olyan eseményeket, amelyek rendszerváltozást jelentettek Latin-Amerika különböző országaiban, nem tárgyalták meg azt, amikor brit katonák elfojtották a szingapúri zavargásokat, nem tárgyaltak a ciprusi terrorról sem. A francia kormány kateqórikusan elutasítja, hogy az ENSZ talajon tárgyaljanak Algéria kérdéséről, Algériáról, ahol hosszantartó, hogy Algériában harcba vessék az Északatlanti Tömb csapatait. Tehát azoknak, akik a magyarországi helyzet megtárgyalását kezdeményezték a Biztonsági Tanácsban, nem a nemzetközi biztonság és béke lebeg szemük előtt. A hírhedt hidegháború provokációs akciójáról van szó, amelynek célja, hogy fokozza a nemzetközi feszültséget, rontsa a nemzetközi helyzetet, buzdítsa a szocializmus táborának országaiban az ellenforradalmi földalatti rekaciósokat, akiket Nyugatról támogatnak és szerveznek uszító i j^et Horthy, Csang-Kai-sek és Franco a magyarországi ellenforradalmi erek támogatásáért Lisszabon, (ČTK) — A magyar fasiszták volt vezére és Magyarország volt „kormányzóia"'. H rthy. akit a magyar nép már régen kiűzött országából és most Portugáliában él, Eisenhower amerikai elnökhöz táviratot intézett, amelyben kéri, hogy támogassa a magyarországi ellenforradalmi elemeket. Jellemző, hogy Horthy, aki annak idején Hitlert intervencióra kiérte a magyar nép ellen, ma az Egyesült Államok elnökéhez fordul, akit megfelelő támasznak tekint a magyarországi ellenforradalmi elemek támogatására. A csankaisekista klikk, amelyet a kínai nép Tajvan-szigetére űzött, október 28-án szintén hangját hallatta és rokonszenvét nyilvánította a magyarországi, ellenforradalmi elemekkel. Csan^ Kai-sek kijelentette, hogy a magyarországi ellenforradalmat „minden eszközzel kész támogatni, akár az ENSZ keretében, akár azon kívül". Ugyanezen a napon hasonló nyilatkozatot tett Franco spanyol diktátor, aki kijelentette, hogy nem szándékszik tétlenül nézni a magyarországi eseményeket és felhívást' tet'.> az ellenforradalmi erők támogatására. N?hru a töldművesszövetkezetek megalakításáról Delhi,

N (ČTK) — A sajtó közlése szerint Nehru indiai miniszterelnök kijelentette, hogy az indiai nép életszínvonalának emelésére szükséges az ipari és mezőgazdasági '.ermelés fejlesztése. Nehru bejelentette, hogy India kormánya ezzel kapcsolatban a Kínai Népköztarsaságba és más országokba fiatal szakembereket küldött, hogv fokozzák szakképzetiségü„üzenetek", röplapok és ügynökök segítségével. Ezért az ENSZ alapokmánya megszegőinek ezt a provokációját elítélik mindazok, akik a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtiák, akik azt akarják, hogy az államok jószomszédi kapcsolatban egymás szuverenitásának tiszteletben tartásával baráti együttműködésben éljenek. Čestimír Suchý Beszédének befejező részében Nehru állást foglalt amellett, hogy Indiában létesítsenek földművesszövetkezeteket. Rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaság jelentős fejlődést mutat ki a mezőgazdasági tern elésben, ami a szövetkezeti mozgalom érdeme. ' . O J s z o i 1956. október 30.