Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-29 / 302. szám, hétfő

Jelenté s § giag farers^lfi tajyzetről Budapest, okt. 28 (ČTK) — A szom­batról vasárnapra virradó éjszakán a kora reggeli órákban .számos hír érke­zett Magyarország különböző vidékei­nek helyzetéről, amelyek legalább részleges képet adnak a legutóbbi események lefolyásáról. A dél-ma­gyarországi Pécs városából, ahová szombaton ellátogatott Kovács Béla földmüvelésügyi miniszter, az a hír érkezett, hogy egész Baranya megyé­ben nyugalom van. Szombaton e me­gyében az üzemek munkásküldöttei számos ülést tartottak, amelyeken tel­jes támogatásukról biztosították a népi Magyarország kormányát. Hason­ló volt a helyzet a nyugat-magyar­országi Zalaegerszegen is, ahol a munkások éberen őrizték üzemeiket. A munkásgyűlések részvevői egyhan­gúlag azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy az új kormány elég erós lesz ahhoz, hogy gyorsan véget vessen a jelenlegi helyzetnek. Debrecenben, Kelet-Magyarország e nagy megyei székhelyén mindeddig biztosította a nyugalmat és a rendet a szocialista bizottság, amely szom­baton kijelentette, hogy soha sem fogja támogatni az ellenforradalmi mozgalmat, hanem mindig a nép és a szocializmus oldalán fog állni. Ha­sonló hír«k érkeztek a közép-magyar­országi Szolnokról és Tatabányáról, a nagy bányavárosból is. A fent felso­rolt helyeken mindenütt nyugalom és rend van. Hasonló a helyzet egész Békés megyében is. Békéscsaba me­gyei székhelyen semmilyen incidens nem fordult elő. Csongrád megyéből az a hír érkezett, hogy Hódmezővá­sárhelyen az ellenforradalmi elemek arra igyekeztek kényszeríteni a tex­tilgyár munkásait, hogy szüntessék be a munkát. A munkások azonban nem állították le a munkát, hanem üzemük védelmére keltek. A Magyar Népköztársaság igy­minisztere vasárnapra virrad- jsza­kán közleményt adott ki, amely sze­rint a kijárási tilalom ugyan még va­sárnap, október '28-án is érvényben marad, de lehetővé teszik, hogy a fő­város lakossága tíz és tizenöt ója kö­zött szabadon moioghasson az utcá­kon. A belügyminiszter újból felhív­ta a népi magyarországi kormányhoz hűséges polgárokat, hogy szoros együttműködésben a magyar hadsereg alakulataival segítsenek a rend hely­reállításában. A vasárnapra virradó éjszaka éjfél elótt ezt a hírt tették közzé: „A bu­dapesti fegyveres csoportok felszá­molása sikeresen folyik. A magyar néphadsereg katonáinak ezekben az akciókban segítséget nyújtanak a ba­ráti szovjet hadsereg alakulatai. A békességre vágyó fővárosi lakosság a fegyveres csoportok felszámolásának híreit megelégedéssel fogadja." A budapesti főpostahivatal az éj­szaka folyamán felhívta a postai hír­lapterjesztő szolgálat alkalmazottait, hogy vasárnap reggel hét órakor je­lenjenek meg a lap elosztóosztályán, hogy megkezdődjék a lapok rendsze­res széthordása. Vasárnap délelőtt fegyveres össze­tűzésekre Budapestnek csupán három helyén került sor. A reggeli órákban a fegyveres ellenállás részvevői és a magyar néphadsereg képviselői között a felkelő csoportok kérésére tárgyalá­sok indultak. A fegyveres elemeknek az ellenállás tűzfészkében, a Moszkva téren harcoló csoportja a parlamente­rekkel fegyverszünetet kötött. Annak ellenére azonban, hogy maguk java­solták a tűzszünetet, amelyet a másik fél elfogadott, a kártevők tüzeltek az utcán cirkáló járőrökre. A Reuter hír­ügynökség ezzel az incidenssel kap­csolatban közli, hogy a rejtekhelyek­ről való tüzelés következtében több szovjet katona is megsebesült, akik a téren rendfenntartó szolgálatot lát­tak el. A kártevők golyói továbbá megsértették a szovjet betegszállító szolgálat hat katonáját, akik magyar és szovjet társaik ápolására siettek. Bár kifejezetten a tűzszünet és az emberiesség elveinek megsértéséről volt szó — mint a Reuter közli —, a szovjet katonák nem válaszoltak a tű­zetésre és továbbra is betartják a tűzszünetet. Vasárnap délben újabb hír érke­zett. Újpesten a fegyveres munkás­milícia alakulatai megszállták mind­azokat a pontokat, amelyek a múlt napokban az ellenforradalmi csopor­tok kezén voltak. Ezek közé tartozik a városi tanács épülete, a postaépü­let és a rendőrkapitányság épülete is. A helyszínen sok száz különféle fajta fegyvert találtak. Budán a katonai akadémia hallgatóinak 43-tagú cso­portja 150 orvlövészt fegyverzett le. Vasárnap este a budapesti rádió­ban Nagy Imre miniszterelnök beszé­det mondott és felolvasták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének határozatát, amelynek részle­tes ismertetésére holnapi számunkban visszatérünk. Szovjet Sápok a magyarországi eseményekről A központi szovjet lapok vasárnapi számaikban behatóan foglalkoznak d íegutóbbi magyarországi eseményekkel, megmagyarázzák és rámutatnak, ki volt a fő bűnöse a Budapest és más magyar városok utcáin lefolyt vér­ontásoknak. A moszkvai Pravda buda­pesti tudósítója cikkében Kádár Já­nosnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának és Nagy Imre miniszterelnöknek be­szédéből indul ki és azt írja, hogy e vezető magyar párt- és kormányténye­zők beszédeikben rámutatnak a ma­gyarországi népi demokratikus rend­szer ellen történt támadás ellenfor­radalmi jellegére. Ez a népellenes ka­land — írja a moszkvai Pravda — az imperialista nagyhatalmak hosszas felforgató tevékenységének eredménye volt. Ezek az imperialista hatalmak nem tettek le arról a bűnös szándé­kukról, hogy szétbomlasszák a népi demokratikus államokat és felújítsák bennük a tőkés rendszert. Abban az időben, amikor a szocialis­ta rendszerű országpk szívósan töre­kednek a különböző szociális és'gazda­sági rendszerű államok békés egymás mellett élésére, amikor minden lehetőt megtesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a nemzetkőzi együttmű­ködés megerősítésére, az USA, Anglia, Nyugat-Németország és néhány más ország imperialista körei erejüket nem kímélve beavatkoznak provokációikkal. kártevésükkel, földalatti ellenforrada­lom megszervezésével a szocialista országok belügyeibe. A moszkvai Pravda ezzel kapcso­latban rámutat egyes tengerentúli ál­lamférfiak felháborító „karácsonyi üzenetére", nyílt felhívásaikra a kelet­európai népi demokratikus országok ellen, arra a sok száz millió dollárra, amelyet ezekben az országokban fel­forgató tevékenységre fordítanak, ké­meket és diverzánsokat vetnek be, lá­zító „irodalmat", szállító léggömböket bocsátanak fel, röplapokat terjeszte­nek, rádiópropagandát folytatnak stb. A magyarországi események teljes mértékben és szemléltetően mutatták meg, hogy kívülről jövő segítséggel reakciós, ellenforradalmi földalatti mozgalmat létesítettek, amelyet jól felfegyvereztek és gondosan előkészí­tettek az aktív tevékenységre. Ezek az emberek arra törekedtek, hogy kihasználják azokat a magyar­országi nehézségeket, amelyek — mint a moszkvai Pravda rámutat — a gaz­daság irányításában, a párt és az ál­lami felépítés gyakorlati munkájában előfordult hibák, a demokratizmus és a szocialista törvényesség elveinek megsértése következtében keletkeztek. Mindezeknek a hibáknak meg kellett nyilvánulniok a dolgozók anyagi hely­zetében. Sok munkára lesz szükség e hibák következményeinek kiküszöbö­léséhez, de a magyar párt és a kor­mány, a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó értelmiség elég erős ahhoz, hogy megszüntesse az összes nehézsé­geket. Az Izvesztyija rámutat a vérontások bűnöseire és kiemeli, mily gyanús ösz­szefüggés mutatkozik Varga Béla re­akciós magyar emigráns, az amerikai úgynevezett „Magyar Nemzeti Bizott­ság elnökének" tevékenysége és a ma­gyarországi események között. Varga Béla október 23-án, tehát az ellenfor­radalmi felkelés kirobbanásának nap­ján egy newyorki sajtóértekezleten kijelentette, hogy két héttel ezelőtt Európában járt, ott kapcsolatba lépett magyarországi földalatti körökkel és azok tájékoztatták őt „a bekövetkező eseményekről". Valamennyi szovjet lap kiemeli, hogy a népellenes kaland csődbe fulladt s ez a magyar dolgozók, a magyar had­sereg alakulatainak, azoknak a szovjet alakulatoknak érdeme, amelyeknek se­gítségét a magyar kormány a varsói szerződés alapján kérte. A magyar nép — állapítja meg a szovjet sajtó — amely 1919-ben is hősiesen harcolt a szocialista rendszer megteremtéséért, amely a hitlerizmus bukása után népi kormányt alakított, s most bizonyára fokozza forradalmi éberségét, fejleszti és szilárdítja népi demokratikus álla­mát, elég erős lesz ahhoz, hogy le­küzdje azokat a nehézségeket, amelyek a szocializmushoz vezető útját állták. Mr. Dulles, a szabadság hamis prófétája i- z amerikai államtitkár szombati texasi beszédéhez A nemzetközi életben vannak olyan egymástól elválaszthatatlan jelensé­gek, amikor az egyik úgyszólván csal­hatatlanul rávilágít a másikra. így pél­dául a nemzetközi feszültség és a fegyvergyárosok részvényárfolyamai olyanok, mint a közlekedő edényekben a víz. Ha csökken a feszültség, esnek az árfolyamok és fordítva. Ugyanígy csaknem mérget vehetünk arra, hogy ha valahol a szocialista tábor egyik országában ellenforradalmi reakció üti fel fejét s provokációkhoz, sőt terror­akciókhoz folyamodik, nyomban meg­szólal John Foster Dulles amerikai kül­ügyminiszter és a szabadság kérdéseit feszegeti. Ezekről ,a kérdésekről oly lelkesedés­sel és pátosszal beszél, hogy a be nem avatott és tapasztalatlan hallgató azt hinné, az Egyesült Államok éppen most határozta el a fasizáló Smith-törvény hatálytalanítását, a szakszervezetek ellen irányuló Taft-Hartley törvény ér­vénytelenítését, elhatározta, hogy sza­badonbocsátja a börtönökből azokat a polgárokat, akik ellen az egyedüli vád az, hogy részt vettek a békemozga­lomban. Az ilyen hallgató (s ennek va­lóban hiszékeny és tapasztalatlan hall­gatónak kell lennie) végül még azt is elhihetné, hogy a sötétbőrü polgárok­nak az USA déli államaiban szabadsá­got adtak, gyermekeiket nem fenye­geti többé lincselés, amikor a fehér gyermekekkel közös iskolába meré­szelnek lépni. A múlt napokban ellenforradalmi reakcjó ütötte fel fejét Budapesten. Vérrel áztatta Budapest és más magyar városok utcáit, felgyújtotta a budapesti Nemzeti Múzeumot, a magyar kultú­rának ezt a gyöngyszemét, nagy pusz­títást végzett a becsületes dolgozó polgárok életében és óriási károkat okozott a népgazdaságnak. Szombaton este az amerikai külügy­miniszter a Texas állambeli Dallasban beszédet mondott s — természetesen — a szabadság kérdéseivel foglalko­zott. Ez ugyan a szabadságnak tisztán dullesi értelmezése volt. Dulles sza­badságharcosoknak nevezte azokat a fegyveres bandákat, amelyek Magyar­országon gyilkolnak és fosztogatnak, azt mondotta, hogy az Egyesült Álla­mok e bandák „őszinte és hűséges ba­rátja, s osztja nézeteiket". Bizony, „kiváló" társaságba sorolta be saját magát Mr. Dulles, amikor magáénak vallja azok céljait, akiket a magyar anyák ezrei átkoznak, akik ellen fel­emelik szavukat a magyar egyetemi tanárok, irók és lelkészek, akik ellen puskával kezükben léptek fel a magyar munkások. Dulles, hogy ne maradjon csupán az amerikai uraknak oly ked­ves gonosztevők plátói támogatásánál, csábító ígéretekkel rukkolt ki. „Tud­niok kell, hogy részesülhetnek a mi feleslegeinkből" — mondotta Dulles azoknak, akik vérontással igyekeznek megdönteni Magyarország népi de­mokratikus rendszerét és biztosította őket, hogy az Egyesült Államok gaz­dasági segítséget nyújtana nekik — természetesen csak akkor, ha sikerül­ne ellenforradalmi puccsuk. Röviden mondva — Dulles pazarló kézzel bánik az amerikai feleslegekkel (amelyek Stevensonnak, a Demokrata Párt amerikai elnökjelöltjének szavai szerint semmiképpen sem könnyítik meg az amerikai polgárok millióinak helyzetét). Dulles Magyarországot egy tál lencséért szeretné megvásárolni, azt szeretné, ha a magyar nép letenne arról az elhatározásáról, hogy a szo­cializmus útján halad s mivel tudja, hogy az egyszerű dolgozó emberekben nagy az ellenállás a tőkés rendszer helyreállításával szemben, igyekszik a javasolt .üzletet „nagylelkű tettként" feltüntetni. Jól tudja, hogy az amerikai segítség, amely jó nevét elvesztette már az egész világon, mit hoz rendszerint ma­gával: a belügyekbe való beavatkozást, az állami szuverenitás és függetlenség megnyirbálását. Azok, akik készek bármikor lármát csapni a Szovjetunió állítólagos tör­vénytelen beavatkozásáról más orszá­gokban, saját maguk leplezetlenül megkísérlik, hogy beavatkozzanak más államok legbelsőbb ügyeibe az ellen­forradalmi terroristák nyílt támogatá­sával. Magyarország népe azonban éppúgy, mint a szocializmus tábora többi or­szágainak népe is, túlságosan jól ismeri Mr. Dullest, a szabadság hamis jósát, ahhoz, hogy hinni tudjon szavának. Sokkal jobban tiszteli a nemzedékek harcával és vérével kivívott forradal­mi vívmányait, mintsem eladná egy tál lencséért és megengedné a tőkés ki­zsákmányolás felújítását. A felforgató tevékenységre fordított sok millió dol­lár semmiképpen sem térül meg az amerikai monopóliumok urainak. Čestimír Suchý Szovjet iegyzék a francia kormányhoz Moszkva (TASZSZ) — A Szovjet­unió külügyminisztériuma október 26­án a moszkvai francia nagykövetség­nek jegyzéket adott át, amely válasz a francia kormány október 10-i a Né­met Szövetségi kormány szeptember 2-i memorandumával kapcsolatos aláb­bi jegyzékére: A francia kormány jegyzéké A francia kormány nagy jelentősé­get tulajdonít Németország egyesí­tésének, amely a francia kormány po­litikájának fő feladatai közé tartozik. A francia kormány meg van győződ­ve róla, hogy nemcsak maguknak a németeknek, hanem valamennyi nép­nek, amelyeknek szívügye az európai béke megőrzése, érdekében áll, hogy ez ország hosszantartó kettészakadá­sának véget vessen. A francia kormány reméli, hogy a szovjet kormány teljes figyelmet szentel a német memorandumnak, és álláspontjának közlésével választ ad a szövetségi kormány kezdeményezésére. A szovjet kormány válaszjegyzéke A szovjet kormány október 26-i vá­laszjegyzéke a többi között így szól: „A Szovjetunió kormánya tisztele­téről biztosítja a francia kormányt és hivatkozva október 10-i jegyzékére, mellékeli a Német Szövetségi Köz­társaság kormányának memorandumá­ra adott válaszának másolatát. A szovjet kormány a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának adott válaszában ismét megerősíti, hogy kö­vetkezetesen szorgalmazza Németor­szágpak mint békeszerető és demok­ratikus államnak egyesítését és. a Szovjetunió minden törekvése a német probléma megoldásához vezető út ke­resésére irányul. A szovjet kormány szükségesnek tartotta egyben figyel­meztetni a Német Szövetségi Köztár­saság kormányát arra, hogy a négy nagyhatalomnak Németországot érintő legjelentőségteljesebb egyezményeit az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányai egyoldalú akciókkal megszegték, ami Németország ketté­szakadásához vezetett. A nyugati hatalmaknak a külügymi­niszterek 1955. év őszi értekezletén elhangzott javaslatára vonatkozólag a szovjet kormány megjegyzi, hogy e kérdésben már ismertette álláspontját és meggyőzően bebizonyította, hogy a három hatalom által ezen az értekezle­ten a német kérdéssel kapcsolatban előterjesztett javaslat nem felel meg a Németországban előállt reális hely­zetnek és az európai biztonság bizto­sításának. Abban az időben, amikor a nemzet­közi kapcsolatok terén mindinkább látható az együttműködés, valamint a nemzetközi feszültség enyhítésére való törekvés, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya gyors ütemben építi Nyugat-Európa legnagyobb had­seregét és elutasít minden javaslatot, amely a fegyveres erők létszámának csökkentésére irányul. Nyugat-Német­országban elnyomják a lakosság de­mokratikus jogait és szabadságát. Ilyen feltételek között a szovjet kormány szükségesnek tartja a francia kor­mányt ismételten arra figyelmeztetni, hogy a militarizmus felújítása Nyu­gat-Németországban komoly veszedel­met jelent Európára és nagy akadály az egységes Németországnak, mint bé­keszerető és demokratikus államnak megteremtésében. A szovjet kormány felhasználja ezt az alkalmgt, s kifejezi azon készségét, hogy hozzájáruljon a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti kapcsolatok felvételéhez Németország egyesítése érdekében és hogy kifejezze azon re­ményét, hogy Franciaország, az Ame­rikai Egyesült Államok és Nagy-Bri­tannia kormánya szükségesnek ismerik el, hogy hozzájáruljanak a két német állam közeledéséhez, ami elősegítené Németország egyesítését." A szovjet kormány azonos szövegű jegyzéket intézett az USA és Nagy­Britannia kormányához moszkvai nagy­követségei útján. Szabadságot Algériának Kairó. (ČTK) — Észak-Afrikában erősödik a szolidaritási mozgatom az algériai népnek függetlenségéért foly­tatott harcában. A kairói lapok hírt közöltek az arab országok nagyobb városaiban fo­lyó tiltakozó tüntetésekről az algériai nemzeti felszabadító mozgalom vezető tényezőinek letartóztatása ellen és az algériai nép iránti szolidaritás hatal­mas megnyilvánulásáról. A kairói Al-Azhar egyetem elhitt nagy tömeggyúlés volt, amelynek résztvevői határozott állást foglaltak az imperializmus azon kísérletei el­len, hogv elnyomják az algériai fel­szabadító mozgalmat. A tüntetők szabadságot követeltek Algéria számá­ra. A gyűlés résztvevői táviratot in­téztek valamennyi arab országnak és a bandungi konferencián részt vett ál­lamoknak kormányához, amelyben kö­vetelték. határozott akciókat hajtsanak végre az algériai razafiak kiszabadí­tására. Az egyiptomi hadsereg katonái Ale­xandriában tartott ülésükön elhatároz­ták. önkéntes alakulatokat szerveznek, amelyek készek az algériai hazafiak oldalén küzdeni hazájuk függetlensé­géért. A Francé Presse hírügynökség köz­lése szerint október 27-én az ammani francia nagykövetség előtt 300 diák tüntetett az algériai felszabadító moz­galom letartóztatott képviselőinek szabadlábra helyezéséért. Larbi Buhali, a betiltott Algéria Kommunista Pártja első titkára kifejez­te azt a meggyőződését, hogy a fran­cia hatósáqok törvényellenes lépése arra készteti Algéria népét, hogv fo­kozza harcát a gyűlölt gyarmatosítás ellen. A jövő év első felében tartják Németország Kommunista Pártja kongresszusát Düsseldorf (ČTK) — E napokban tar­totta Németország Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága második ülésszakát, amelyen elhatározta, hogy Németország Kommunista Pártja kongresszusát^ a jövő év első felében hívja össze. A Központi Bizottság tit­kárságát megbízták, hogy készítse elő a kongresszust mind politikailag, mind szervezetileg. A Központi Bizottság üléséről üd­vözletet küldött a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi politikai fog­lyának, akiket a militarizmus ellen, a békéért, szabadságért; és Németország demokratikus egyesítéséért folytatott harcuk miatt vetettek börtönbe. Né­metország Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága felszólított minden németet, követeljék a politikai foglyok szabadonbocsátását és Németország Kommunista Pártja betiltásának meg­szüntetését. A Német Szövetségi Köztársaság parlamenti küldöttsége a Szovjetunióba látogat Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsá­nak és Nemzetiségi Tanácsának el­nökei ez év júliusában levelet intéz­tek a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi parlamentje és államtaná­csa elnökeihez, amelybeij meghívják a Német Szövetségi Köztársaság par­lamenti küldöttségét a Szovjetunióba. E. Gerstenmaier, a szövetségi parla­ment elnöke e napokban közölte, hogy a szövetségi parlament a meghívást elfogadta. A szovjet segítség törvényes Washington (ČTK) — V/hite, az USA állami departementjének kép­viselője október 27-én kijelentette, hogy Zádor Tibor, az USA-ban műkö­dő magyar misszió első titkára az USA államtitkárhelyettesével, Murphy­val folytatott beszélgetés folyamán közölte, hogy a szovjet fegyveres erők eljárása a maqvarorezági ellenforra­dalmi lázadás elnyomásában „teljesen törvényes és összhangban van a var­sói szerződéssel". Hozzátette; ezért „nincs ok arra, hogv az ENSZ meg­tárgyalja a magvarországi helyz< tet". Az indonéz kormány nem ?dja vissza a holiand társaságnak az észak-'zumétrai kőolajmezőket Dzsakarta (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint az in­donéz kormány október 24-i ülésén elhatározta, hogy nem adja vissza a BTM holland kőolajtársaságnak az Észak-Szumátrában lévő kőolajmező­ket, ahol ez a társaság a második vi­lágháború előtt kőolajat termelt ki. Az indonéz kormány azt is elhatá­rozta, hogy minden egyes indonéz te­rületen lévő külföldi ipari vállalatot újból regisztrálni kell. ROMÁBAN folytatják a Fasisztaelle­nes Harcosok Nemzetközi Szövetsége elnökségének ülését. A lengyel kül­dött leleplezte Adenauer kancellárnak a lengvel határok revízióiáról mondott beszéde revansista iellegét. A lengyel küldött kijelentette, hogy a szovjet­lengvel barátsáq a legszilárdabb védő­bástya a nyugatnémet militarista kö­rök revans'stp törekvései ellen. (ČTK) OJ SZO 1956. október 29. 3

Next

/
Thumbnails
Contents