Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-02 / 275. szám, kedd

tonságról való gondoskodás kérdéseit a munkánál. Sok helyütt szemet hunynak az egészségügyi és biztonsági előírások meg­szegése felett. Nem hangsúlyozzák eléggé a higiéniai és bizton­sági fogyatékosságok megszüntetését a munkahelyeken. A szak­szervezetnek alapvetően meg kell javítania munkáját és min­denekelőtt a betegségek és balesetek megelőzéséről kell gondos­kodniok, rendszeresen elemezniök kell a megbetegedések és bal­esetek okait és hatékony intézkedéseket kell javasolni meg­szüntetésükre. A megbetegedések és balesetek kedvezőtlen fejlődésében je­lentékeny részük van az állami egészségügyi igazgatás szervei­nek is. Még nagyon sok a hiba az egészségügyi szolgálat meg­szervezésében és abban is, hogy számos fontos kulcsipari üzem­ben nincs megfelelő egészségügyi berendezés és elegendő szá­mú egészségügyi személyzet. Az Egészségügyi Minisztérium és a nemzeti bizottságok tanácsainak egészségügyi szakosztályai nem szentelnek kellő figyelmet a véleményezési gondoskodás­nak, irányításának és ellenőrzésének. Még sok olyan orvos van, akik felelőtlenül munkaképtelennek nyilvánítanak alkalmazotta­kat. Alapvetően meg kell javítani az orvosi tanácsadó bizottsá­gok tevékenységét, melyek nem teljesítik kellőképpen funkció­jukat. Szükséges lesz, hogy az Egészségügyi Minisztérium energikus intézkedéseket tegyen a dolgozók egészségéről való gondoskodás hibáinak megszüntetésére főleg az üzemekben, hogy gyors ütem­ben kiépítse a véleményező szolgálat rendszerét betegségek esetén és a véleményező szolgálat ellenőrzését is. Az egészségvédelmi és munkabiztonsági gondoskodás komoly hibái megmutatkoznak az üzemvezetőségnél, melyeknek teljes mértékben tudatosítaniok kell felelősségüket az összes bizton­sági és egészségügyi előírások betartásáért. Helyenkint a gaz­dasági tényezők rosszul szervezett munkával és az ebből eredő hajrázással közvetlenül maguk idézik elő a hiányzásokat. Kevés­sé használják ki az igazgatósági alapok pénzeszközeit a kis­gépesítés, automatizálás és a légmentes elzárás bevezetésére az egyes munkahelyeken és más intézkedésekre, melyek megterem­tenék a feltételeket a munka biztonságosabb és jobb elvégzé­sére. A szociális biztosítás terén szükséges, hogy a nyugdíjasokról való gondoskodás tovább fejlődjék és mélyüljön. A rokkantakat és az öreg dolgozókat nem szabad kizárni a dolgozók kollektí­vájából. Meg kell szilárdítani az aktív dolgozók és a nyugdíjasok szolidaritását és barátságát. A párt- és szakszervezeteknek szo­ros kapcsolatot kellene fenntartaniok az alkalmazottakkal nyug­díjazásuk után is. A szociális biztosításra vonatkozo törvényjavaslat sikere nagy mértékben attól függ, hogyan tudunk elegendő mennyiségű és megfelelő munkalehetőséget biztosítani a csökkent munkaké­pességű személyeknek, akik tovább akarnak dolgozni. Második ötéves tervünk számit e dolgoiók munkájára, főleg azért, mert állandó munkaerőhiányban szenvedünk a kulcsiparágakban. Ezért mind több fiatal alkalmazottat kell behívni ezekbe a munka­ágakba és a könnyebb munkákra a lehető legtöbb nyugdíjast kell megnyerni azok közül, akik akarnak és tudnak dolgozni. Nem használjuk ki eléggé a rokkant szövetkezetek intézmé­nyét sem, melyek a Szovjetunióban magas színvonalon állnak. Munkaerőhiány miatt a nemzeti bizottságok helyenként nem biztosíthatnak bizonyos szolgálatokat a polgároknak és itt sokat segíthetnek a rokkant szövetkezetek. Szükséges azonban, hogy a nemzeti bizottságok megfelelő tevékenységet és anyagot biz­tosítsanak számukra és megteremtsék az összes többi szükséges feltételeket. Még a szakképzést sem biztosítják teljes mérték­ben a rokkantak felhasználásában és ez nagy részben még mindig e rokkant dolgozók hagyományos foglalkoztatására kor­látozódik. A szociális biztosítás fontos intézményei a véleményező bi­zottságok, melyek együttműködnek a rokkantsági járulékokról való döntésnél. Ezek a szervek is gyakran felületesen dolgoznak és nem veszik tekintetbe mindig az új technika fejlődését. Rendszerint nem adnak ösztönzést rokkantsági járulékokat él­vezők gyógyítására és a rokkantak foglalkoztatásában végzett tevékenységük sem mondható kielégítőnek. A nemzeti bizottságoknak az eddiginél sokkal többet kellene foglalkozniok a földművesek szociális szükségleteivel. Taná­csokat kellene adniak a földműveseknek a szociális alapíjk léte­sítésére és igazgatására. * * * Elvtársak! A betegbiztosítás és szociális biztosítás új rendezése jelentős intézkedés, melynek nagy bel- és külpolitikai visszhangja lesz. Ezen . intézkedések megvalósítása népi demokratikus rendsze-: rünk megszilárdítását és a dolgozóknak Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és a Nemzeti Front kormánya körüli további fel-; sorakozását fogja jelenteni. Betegbiztosításunk és szociális biztosításunk megjavítása to­vábbi jelentős bizonyítéka a szocialista rendszer fölényének a kapitalista rendszer felett. Dolgozóink beteg-, anyasági, öregségi és rokkantsági bizto­sításának magas színvonala értékes hozzájárulásul és ösztön­zésül fog szolgálni a kapitalista, gyarmati és félgyarmati álla-* mok munkásosztályai számára és támogatni fogja őket harcuk-; ban a kizsákmányolás ellen és a világbéke megszilárdításáért. Ezért javasolom, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tárgyalja meg és hagyja jóvá a nemzeti biztosítás rendezésére irányuló javaslatot. Egyúttal javaslom, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga terjessze elő ezt a javaslatot a kormánynak a nemzetgyű­lésben való megtárgyalásra oly módon, hogy az 1957, január 1-től érvénybe lépjen.

Next

/
Thumbnails
Contents