Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-20 / 293. szám, szombat

AZ ÚJ ÉLET KÜSZÖBÉN E

gy-egy elkésett szekér zörög végig a falu szárazságtól poros utcáján. A kocsis csomó zsákot billent le az eke tetejéről a járdára a szövetkezeti raktárnak kinevezett ház kerítésnélküli udvara előtt, majd kalapja felé Dökve meglegyinti ostorát a lovak felett, és a szekér, ló befordulva a felvégi úton eltűnik az erősödő estében. Falun ilyenkor líSt óra már öreg estének számít. Az emberek behúzódjak a sz-joákba, legfeljebb az istállók körül mozog valami élet, no meg a falu közepén, a kultúrház nagytermében, ahol serdülő sihederek, nyúlánk növendéklányok tanulják az idegenből jött tánctanító kommandírozására a tánc titkait. A kultúrház másik oldalán, a helyi nemzeti bizottság irodájában sem oltották még el a petróleumlámpa lángját, pedig már jóval a hivatalos órák után jár az idő. Igaz, nem szokatlan eset ez most a faluban, amióta pár hete, hosszú vajúdás után óriási változás történt: megalakult az egységes földművesszövetkezet. Nagy változás, nagy esemény ez egy falu életében. Manapság, amikor az egész országban több mint 7800 III. és IV. típusú EFSZ múködik, sokak szemében talán csekélységnek tűnik egy új szövetkezet születése. Hogy menynyire nem így van, azt azok értik meg igazán, akik ott állnak, egy-egy szövetkezet bölcsőjénél, akik lankadatlanul dolgoznak azért, hogy a földművest, aki ma még nem lát messzebb saját parcellája határán, a föld szolgájából a föld urává tegyék. Mennyi nehézséget, a régihez való ragaszkodás milyen súlyos láncait, az évszázados megszokottságnak milyen mélyen gyökerező kötelékeit kell széttépni egyetlen szövetkezet megalakulásáig, arról köteteket tudnának beszélni azok, akik ezeknek a munkának leggyakorlatibb részét, az emberek meggyőzését, nevelését végzik a falvakon, jelen esetben egy része azoknak, akik a balogfalai HNB irodájában ülnek és az új szövetkezetben a munkaegységek javaslatát állítják össze. A

tágas irodában a füst mind sűrűbbé válik. Még szerencse, hogy az ajtó percenként nyílik újabb embereket eresztve a helyiségbe, békés füstfelhőt libbentve a szabadba. Sorrendben a harmadik, vagy talán a negyedik taggyűlésre jönnek össze az új III. típusú szövetkezet tagjai. Nagyobbrésat javakorabeli emberek, idősebb parasztok, kevesebben fiatalok, meg néhány életerőtől duzzadó fiatalasszony. Vilmos bácsik, Miklós bácsik, Barna bácsik, Józsi bácsik, Vilmosok, Barnák, Miklósok, Jolánok. Földművesek, földet szerető emberek, akik egész életüket a röghöz kapcsolták, eke, kasza, kapa mellett, lovak, ökrök, tehenek gondozásában telt el egész életük. Néhány napja még csak, hogy belekóstoltak a közös munkába, éppen csak megízlelték, nem láthatják még teljesen tisztán a közös munka előnyeit, néhánynak szavából azonban, — akikkel beszéltem, — már kicsillant a felismerés első öröme. „J ... bácsit senki se tudja megelőzni a szántásban meg a vetésben. Elsőnek van kint a határban a lovakkal, pedig azelőtt míg magángazda volt, legkésőbben járt ki. Meg akarja mutatni, hogy bizony nem dolgozik senki." A söiásik meg azt mondja: „Megy, itt a munka Lacikám, (szülőfalumról van szó, az emberek csecsemőkoromtól ismernek), te tudod, hogy milyen emberek a balogfaliak, egymást hajtják a munkában. Olyan darabot bevetettünk pár nap alatt, hogy csak úgy ropog." A gyűlésen főként a szociális és betegbiztosításról, a vetésről, meg a munkanormák jóváhagyásáról folyt a szó. Minden tárgykörnek megvolt a maga fontossága. Mert Kovács Laci bácsit, aki már jóval túl van a 65. életévén, Dósa Barna bácsit, akit már csak egy év választ el ettől a korhatártól, meg a többi őszbecsavarodott szövetkezeti tagot nem kevésbé érdeklik azok az előnyök, amelyeket mint szövetkezeti tagok a nyugdíjbiztosítás terén élveznek, mint az egyes munkákra megszabott normák. Hiszen az ő házi költségvetésükbe az a néhányszáz korona, amit már kapnak, vagy kapni fognak, már előre be van terve?vc. Az első havi nyugdíj átvételénél minden bizonnyal Kovács Laci bácsi is kibékül majd élete párjával. (Két hét óta tartja a haragot az asszony az urával, duzzog amiért belépett az EFSZ-be). A munkanormák jóváhagyása bizony £ U .1 S7.Ö " október 20. nem ment minden vihar nélkül. Felbomlott a gyűlés addig fegyelmezett rendje, közbekiáltások, vitatkozások hangzottak innen is, onnan is. „Ezt a munkát nem lehet annyi idő alatt elvégezni. Sóra is kevés lesz, amit azzal lehet keresni. Könnyű a zöld asztalnál kalkulálni, próbálják meg odakint a földön." Ehhez hasonló megjegyzések, kézlegyintések közepette bizony meiege lett a javaslatot előterjesztő instruktornak. A

felbolydult gyűlés zajában egy ember kért szót, aki eddig észrevétlenül, ismeretlenül üldögélt a terem szélén. Nem túlmagas, erőteljes szélesvállú fiatalember volt a felszólaló. Molnár elvtárs, a fülekkovácsi EFSZ elnöke. Nem túlzok, ha azt mondom, ez az egyetlen ember negyedórás beszédével többet használt a szövetkezeti gondolatnak, több optimizmust, bizalmat öntött az emberek szívébe, mint amennyit száz népnevelő ugyanannyi nap alatt szakadatlan munkával sem tudott volna megtenni. Mivel érte ezt el. Azzal, hogy arról beszélt, ami ezekben a napokban azt a hetven parasztot, szövetkezeti tagot és családtagjait legjobban érdekli. Ogy beszélt, hogy minden szava elevenbe vágott, minden szavának megvolt a gyakorlati értelme, minden szavát megértette mindenki és nemcsak megértette, azt hiszem, követni is fogja. Arra a nagy kérdésre adott választ az embereknek, hogyan lesz ezután és miképpen kell elérniök. Azt hiszem, mindenki rájött, hogy a munkákért járó munkaegységek megállapításának két vége van. Lehet úgy is, hogy laza normákat állapítanak meg, ami nem mozgósít senkit. Lehet úgy is, hogy a sok ezer EFSZ többéves tapasztalata alapján összeállított adatokat veszik alapul, természetesen a helyi viszonyokhoz módosítva, amelyek viszont mozgósítanak. Nem szabad azonban soha sem elfeledni, hogy a szövetkezet önállóan gazdálkodó gazdaság, az egyes tagok jövedelme nemcsak a munkaegységek számától, hanem a munkaegységek értékétől függ a legjobban. Ezt pedig a szövetkezet jövedelme határozza meg. A laza munkaegységet, amelyet nem alapoz meg a beléje fektetett komoly munka, — amelyből a szövetkezet jövedelme ered, — a fedezet nélküli, A csákányháziakra is érvényes a törvény Járásunk területén most szedik a burgonyát, törik a kukoricát. Egyes községekben, mint például Xajtin, Obáston és másutt is, szép eredményeket érnek el. A helyi nemzeti bizottságok titkárai igyekeznek, hogy a begyűjtés minél gyorsabban haladjon. A begyűjtésben jól dolgozott a Tajti Helyi Nemzeti Bizottság titkára, aki egy nap alatt 100 százalékra begyűjtötte a községben a beadásra kerülő burgonyát. Természetesen a község lakosságával együtt. így Tajti járási viszonylatban az első helyre került. Az elért eredmények ellenére járásunkban a burgonyabegyüjtés nem halad a megkívánt módon. Járásunkban az egyénileg gazdálkodók már nemsokára kiszedik a burgonyát, de a beadással valahogy lemaradoznak. Különösen- meg kell, hogv említsük a csákányháziakat, akik már kiszedték burgonyájukat, de egyes gazdák még nem tettek eleget a beadásnak. Csákányházán úgy gondolják egyes dolgozó parasztok, hogyha kell az államnak a burgonya, jöjjenek érte és szedjék össze? Azt azonban elfelejtették a csákányházi parasztok, hogy a törvény szerint 10 kilométeren belüli körzetből a gazda köteles termését a központba beszállítani. Márpedig Csákányháza Fülekhez csak 7 kilométerre van. Jó volna, ha a csákányháziak is megértenék, hogy az állam iránti kötelességet 100 százalékra kell teljesíteni. Ügy, mint azt a ragyolciak teinflációs, vásárlóképteien papírpénzhez lehet hasonlítani. A nyolchektáros középparasztból lett idegen szövetkezeti elnök négyéves gyakorlata során sok tapasztalatot szerzett. Az új szövetkezet első lépéseinél kincset érő hasznos gyakorlati tanácsokat adott a legaprólékosabb dolgokban is. Megszívlelendő jőtanácsokat a kezdetre és a további nehézségek áthidalására. A balogfalaiakon a sor, hogy ezeket szem előtt tartva elkerüljék azokat a nehézségeket, amelyeken a fülekkovácsi szövetkezeti tagok az első években átmentek és ne csak utolérjék, hanem meg is előzzék a ma már jól működő szövetkezetet, amit Molnár elvtárs szívből kívánt nekik. Mondanom sem kell, hogy a gyűlésen az eredetileg javasolt jól megfontolt normákat hagyták jóvá az őszi munkákra, mégpedig a helyeslés jóleső érzésével. Nem sok kalkuláció kellett ahhoz, hogy mindenki megértse, más munkafeltételek vannak a többszázhöldas szövetkezetben, mint a két-három hektáros egyéni gazdaságban. A

szövetkezeti gazdálkodás eszméje feltartóztathatatlanul terjed és nincs messze az az idő, amikor teljes győzelmet arat az egész országban. Napról napra újabb falvak, újabb emberek, újabb hektár földek csatlakoznak a már meglevők széles táborához. Minden falu, minden ember újabb sikert jelent számunkra. Nemcsak azért, mert ez a szocializmust építő haza érdeke, győzelme, hanem azért is, mert ez minden falu, minden ember érdeke is. Becsület azoknak az embereknek, akik falvainkon ezért a célért, a földművelő ember felemeléséért küzdenek, elismerés azon szövetkezeti tagoknak, akik jó munkával, helyes gazdálkodással példát mutatnak a ma még egyénileg dolgozó parasztoknak, megmutatva előttük a szebb élet útját. Erre az útra lépett néhány hete 23 balogfalai gazda. Aztán napról napra újabb jelentkezők jöttek, s a kisebbségi EFSZ-ből két hét alatt többségi szövetkezet lett hetven aktív taggal. Azoknak az embereknek legnagyobb és mondhatjuk legszámottevőbb része, akik eddig 5300 apró parcellán dolgoztak, ma már hatalmas tábla földeken látnak neki a munkának, amelyeszik, ahol a dolgozó parasztok megértették, hogy a burgonyára mindenütt szükség van. Mert hiszen a gyári munkásoknak is kell enniök, akik ipari cikkeket gyártanak a falu részére. Albert Béla, Fülek A kismácsédi magángazdálkodók figyelmébe A taksonyi szövetkezet sertéshúsból 130 százalékra teljesíti a tervet, az egyénileg gazdálkodó parasztok pedig 97 százalékra. Nem írhatunk így a kismácsédi egyénileg gazdálkodó parasztokról, akik sertéshúsból a beszolgáltatás időszaki tervét csak 37 százalékra teljesítik. Járásunkban utolsó helyre kerültek. Nagyon lemaradoznak a nádsžegi és a feketenyéki egyénileg gazdálkodó parasztok is. K. F. Feke'enyék az első, Hidaskürt az uiolsó helyre került A tojásbeszolgáltatásról szólunk. Annak teljesítéséről. Feketenyéken ugyanis a szövetkezeti tagok 131 százalékra teljesítették a tojásbeszolgáltatás tervét. Járási méretben ez a legjobb eredmény. Ahol elsorol beszélünk, ott feltétlenül másodiknak is kell lenni. Második helyre a nagymácsédi szövetkezet került 107 százalékkal. Az alsószeli szövetkezet egy százalékkal maradt le Nagymácséd mögött. Kajal 104 százalékra teljesítette a tojásbeadást. Most viszont szólni kell a lemaradozókról is. A leggyengébb tervteljesítést a hidaskürti szövetkezet mutatken a traktorok és igásállatok vontatta ekevasak nyomán egymás után tűnnek el a barázdák. — Jól indult a szövetkezet, büszke lehet rá a falu — mondták a járásrő'-, meg a kerületről jött emberek. Én. aki ott éltem le életem jó részét, nem csodálkoztam ezen. Dolgos nép lakja a falut, meg tudja fogni a munka nehezebbik végét. Ha olyan lendülettel folytatják tovább, mint az első hetekben, akkor nem lesz hiba. Csak arra vigyázzanak nagyon, hogy egymás kezét is olyan jól megfogják, mint ahogy az ekeszarvát vagy a villa nyelét markolják és ne eresszék el soha többé. Ne engedjék, hogy egyenetlenség bontsa meg a jól induló összefogást. Kis ellentétekből, meggondolatlanul elejtett csípős szavakból, komoly ellentétek keletkezhetnek, ha kellő megfontoltsággal elejét nem veszik. S

okat változott Balogfala külső képe az utolsó években. Harmincöt teljesen új ház épült a faluban, nem beszélve az átépítésekről, javításokról, amelyek nyomán új külsőt kaptak a régi házak is. Hatalmas kultúrház díszeleg a falu közepén — a lakosság első komoly összefogásának eredménye. Az utcák szegélyére villanyoszlopokat állítottak, a házakban villanyszerelők szerelik a vezetékeket. Pár nap múlva elalszanak a füstölgő, egészségtelen, pislákoló petróleumlámpák és kigyullad a villany áldást hozó fénye a faluban. Megszépült és tovább szépül a falu külseje. Erről beszélgettünk a községházán Molnár Józseffel, a HNB elnökével, a helyi pártszervezet tagjával, meg arról, hogy a legnagyobb változás, a belső változás most megy végbe az emberekben. A szakítás a régivel — áttérés az újra, olyan nehéz lépés, amit csak a paraszti lelket igazán ismerő ember érthet meg. Mert tény és való, hogy a faluban a földművesek között csak a kulákok, meg esetleg egy-két tehetősebb középgazda élt anyagi gondok nélkül. A többség életszínvonala messze elmaradt mondjuk egy közepes eredményekkel gazdálkodó szövetkezet tagjának életszínvonalától. Adósság, kamat, Iekötelezettség terhe nyomta a parasztok legtöbbjét a felszabadulás előtt, garasos beosztás jellemezte csaknem minden parasztcsalád életét. Hány asszonyt ja ki. Lemaradt Királyrév is, a tojásbeadás időszaki tervét csak 74 százalékra teljesíti. A tojásbeszolgáltatás tervét gyengén teljesítik a nádszegi, galántai, feketenyéki és vízkeleti egyénileg dolgozó parasztok is. Krajcsovics Ferdinand, Galánta JÓI GAZDÁLKODNAK MILLIOMOSOK LETTEK Gyakran olvasunk és sokat hallunk a bardejovi szövetkezetről. A prešovi kerület legjobb szövetkezetei közé tartozik, szép erdeményei messze vidéken ismertek. A napokban ismét jó hírt hallottunk róla. Ezúttal az állattartásban elért anyagi sikerek hirdetik a jól vezetett szorgalmas munka eredményét. A szövetkezet tagjai ugyanis szeptember végéig 271 ezer koronával szárnyalták túl az állati termelés bevételi tervét ebben az évben. így a három negyedévi szövetkezeti jövedelem elérte a másfél millió koronát. Különösen a bikák és hízott sertések eladásából befolyt összegek emelték nagyban bevételeiket. 24 bikáért 160 ezer koronát kaptak, s 180 sertésért az állami felvásárlásnál 350 ezer koronát vettek be. Másfél millió 9 hónap alatt csak az állattartásból! Milliomosok — mondják, ha a bardejovi szövetkezetről esik szó. S igazuk van. (m) iáttam gyermekkoromban a boltban 2 tojásért sót vásárolni, hányszor hallottam, hogy cukor nélkül ették itt, meg ott a mákostésztát. Ott éltem, tudom mennyire be kellett osztani még a betevő falatot is, hány felé kellett elosztani vasárnapi ebédkor a nagyszámú családban a sokszor bizony elég sovány .csirkét. Pedig dolgozott reqgeltől estig verejtékezve a család apraja-nagyja. A tehén vontatta eke után azonban nem adott nagy áldást a föld a felszabadulás után sem. Az ökör, a lö munkája is messze elmaradt a traktor teljesítménye mögött. Nem volt jövedelmező a gazdálkodás. A fiatalok elszállingóztak a faluból, mesterséget tanultak, iparban kerestek jobban fizetett állást. Egyre több föld maradt parlagon, állandó bajok voltak a beszolgáltatással. 667 hektár szántóföld 5300 darabban bizony nem nyújtott lehetőséget a fejlettebb gazdálkodási formák bevezetésére. Azok a kommunisták, akik évek őta lankadatlan meggyőző munkával harcoltak a szövetkezet megalakulásáért, a falu egész lakossága felemeléséért küzdöttek és küzdenek ma is, amikor harcuk első részére már feltették a koronát. Minden kulákagitáció, minden olyan nézet ellenére, hogy a balogfalai határ, a meredek domboldalak, a kedvezőtlen talaj ellenére nem alkalmas szövetkezet létesítésére, sikerült elérniök, hogy a parasztok döntő többsége saját meggyőződéséből, szilárdan bízva a jövőben, rátért az új útra, a szövetkezeti gazdálkodásra. É

jszakába nyúló estén beszélgetek Veréb Istvánnal, a helyi pártszervezet elnökével, a szövetkezet agronómusával. Ez a beszélgetés tulajdonképpen folytatása volt annak, melyet már délután megkezdtem Trecska Pál szövetkezeti elnökkel, meg néhány szövetkezeti taggal. Felölelte a múltat, jelent, jövőt. Kezdjük talán a múlttal, amelyet csak egyetlen példával akarok jellemezni. Lukács Jánosnak, a szövetkezet legelső tagja egyikének, nem egészen három hektár földje 24 parcellában volt, amelyek némelyike 7—8 km távolságban feküdt egymástól. Körülbelül hasonló helyzet volt a gazdaságok legtöbbjénél. Lehet így intenzíven gazdálkodni? Természetes, hogy nem. Ezt magyarázta Veréb István, meg a többi kommunista a falu lakosainak. Megértették-e? Ha eddig teljesen nem is. ezek a napok minden bizonnyal teljesen megértetik velük. Egymás mellett szánt a lánctalpas traktor a ló- eke-, meg a tehönfogat. (Az utóbbit az őszi munkák sürgőssége miatt ideiglenesen még használják.) A parasztok szeme előtt bizonyosodik be, mily óriási távolság választja el egymástól gazdaságosság terén a gépi, meg az igásállat munkáját. Az az érvelés is megdőlt, hogy a balogfalai határban nem boldogulnak a gépek. Az egybeszántott táblák 60 százalékán a gépek nagyszerűen el tudják végezni a-munkát. Ami a jelent illeti. A vetés nagy részét a hónap közepéig elvégezték. A munka fennakadás nélkül, igazi lelkesedéssel halad. Ügy dolgoznak az emberek, mint még soha. Nem frázis az, amit Dósa Barna bácsi mondott: „Belevágtunk, hát mennie kell". Meg a felesége válasza is: „Menjen is, ha belefogtatok. Ne hagyjátok magatokat szégyenben." Szanko János bácsi is őszintén gondolta azt, amit a norma körüli parázs vitában mondott a gyűlésen: „Nem csak azt kell nézni, hogy hét hektár vagy három hektár a norma, hanem arra kell igyekezni, hogy minél előbb a földben legyen a mag!" Ami a jövőt illeti arra legjobban illik Veréb elvtárs szava: „Sok érték van a balogfalai határban, csak eddig nem aknázták ki. Most majd azon leszünk, hogy ki is használjuk.''. És előjönnek a tervek: a tyúkfarft, amit legelsősorban meg akarnak teremteni, a méhészet, amit a környező akácerdőkre alapoznak, a gyümölcsfatelepítés a Csörgőoldalon, szőlőtelepítés, kertészet a Fintóban, tehenészet, silógödrök készítése, juhtenyésztés, sertéstenyésztés, fiatalok kiküldése szaktanfolyamra, meg sok egyéb. Olyan emberek tervei ezek, akik ismeri!: a hstárt, ismerik a iehetóséget, a gazdasági adottságodat és mindent alaposan megfontoltak. H

ogy mindez megvalósuljon, a szövetkezet összes tagjaitól egyaránt függ. Szorgalmuktól, összefogásuk erejétől függ, hogy virágzó gazdasággá váljék az eddig is nem saját hibájából mostoha balogfaiai határ. Gál László A mezőgazdaság eletéből