Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-18 / 291. szám, csütörtök

SZLIÁCSI GÖR'BETUKÖR QOOOOOOOOQO<^^ Pa ace Hotel Az ember, a beutalt nagy bőröndöt cipel, majd leszakad a karja, míg az előcsarnokba bukik s megáll a portás előtt. Fáradsága, levertsége azonban nem facsarja, mihelyst a portásra néz, meqjön a mosolyghatnékja. mert az ember akkora széles és magas, hogy félő, lődúl a karja s tartani fog a levegőben, mint én a lepkét, vagy a mezei egeret. Érdekes, humoros az élet. Jobban ért a tréfához Mikszáthnál vagy Karinthy Frigyesnél, mert a mázsás ember mellé alkalmazottnak olyan véznát és erőtlent állít, hogy szinte ordítja a „társadalmi" igazságtalanságot, amely így két embert össze mer dobni. Természetesen a mázsás illendően nyúl kofferemért és viszi a második földszinti emeletre. Illetve a második földszintre emelet nélkül, vagy mit tudom én hová? Földszint van s alatta még első és második számú emelet. Nem ismerem ki magam a kifejezésben. Elég annyi, hogy az erős ember segít, megmutatja a szobát és én a zsebembe nyúlok; a közélet lépten-nyomon arra szoktat, hogy a zsebembe nyúljak, egy kis borért vagy rávalóért, de az én emberem meghajol, visszautasít és elfujtat. A szénsavas fürdőhely első meglepetése. Egy ember, aki kövér és nem e világra való, nem kell neki a borravaló, bor nélkül is eléldegél, legyen szerencséje! A szoba Ami fürdőhelyen bonyolult, a fenyvestől körülvett kalitkában, az a megszokás, vagy hozzászokás. Kollektíván kelni, kollektíván étkezni stb. stb. Ez nem oldható meg máskép, s én nem is lázadozom. Közös szellemben hajtjuk fejünket cseh barátommal este a párnára. Aztán sértegetni kezdjük a kollektív szellemet. Olymódon, hogyha én alszom, ő horkol rettenetesen, az ablakokat is remegteti. Viszont, ha becsukódik véletlenül a szája, brummogva nékem nyílik ki. Pedig esténként értekezletet tartunk a kollektív alvás hasznáról. Hiába. Az ész kényszerítő parancsát a száj sohasem teljesíti. Csak nagynéha sikerül kollektíven hortyogni, de akkor meg a szomszéd veri a falat. Sose tudjuk miért. A kód Aránylag kicsi. Én egy ostravai mérnökhöz mértem. Két méter tizenkét cm volt a szerencsétlen. Sajnáltam szegényt. Különben a kádak a források környékén találhatók. A kádakban külön-külön ádamkosztümös nők, férfiak. Tíz, tizenöt, húsz perc a fürdési idő és ez elég is a gyógyuláshoz. Arra meg különösen elég, hogy néhány kényes s elfinomúlt női alak a fürdő dolgozóit bosszantsa. Egy Eperjes környéki nő, hájas és festékes, panaszkodott az egyik alkalmazottra. Mert az a kádbalépés pillanatában nem zárta be az ablakot. Naponta százan fürödnek, gyógyulnak dolgozók s elfelejtette bezárni az ablakot. Persze az ablak a panaszkodó könyökét súrolta ... Mégis panaszkodott az alkalmazottra... Egyetlen gyógyuló sem pártolta a hölgyet! A konyha Kettőt tartottam számon. Diétásat és rendeset. Az én asztalomnál két bányász ült, irigyeltem az étvágyukat. Mindig duplát kértek. Én az egy adaggal is küszködtem, olyan nagy és olyan jó volt. És csodáltam a szakácsokat, akik naponta tízféle ételt készítenek, egyszer sem zavarodtak bele a tudományukba. Pedig mind a tízféle készítmény diétás volt. Mondom, néztem, csodáltam a szakácsokat, a felszolgálókat és a sok jó mellett annak a hitele is megingott bennem: — Ma már nincs kivétel! Ásványvizek Štefánik, Lenkey vérszegénység ellen, Bystrica a gyomorsav ellen és az Adam féle ásványvíz. Ezek a vizek étvágygerjesztők, gyomorra, szemre hasznosak az orvosi megállapítás szerint. És még másra is jók. De ezt csak a fiatalasszonyok tudják. Magam is láttam ilyen asszonyokat, pohárral a kezükben sétáltak a kút körül és ötpercenként kóstolgatták a vizet. S ha otthon mégse következett be a másállapot, jöttek megint, mert hátha nem jól léptek vagy keveset kortyoltak. A régi tőkés érdekeltség lopta a köztudatba, hogy a víz a fogamzást is elősegíti. így a fiatal gyereket akaró asszonykák máig is jönnek, ötpercenként kortyolgatnak a vízből. Mit lehet tenni? Vigasztaló, hogy a felfogás is kopik! A zenekar Néhány szál legény a kávéházban. Hegedűs, dobos, klarinétos vagy szakszofonos, tangőharmónikás és zongorista. Hetenként kétszer koncertet adnak a betegeknek. Erre a következőképpen toboroznak. Délután négytől ötig koncert, hatig tánc! Sokan járnak a kávéházba ilyenkor, s tűkön ülnek, míg a koncert tart. De istenem, ezek a zenészek olyan boldogok, hogy ók Rossinni. vaqv Strausst iátsszhatnak, s hogy őket egyáltalán hallgatja valaki. Annyira boldogok, hogy a beharangozott időpontot félhatig nyújtják és én alig tudom csillapítani a táncolni vágyók haragját. A koncertszámokat ha befejezték, tapsolnak, azt mondván a tapssal, hagyják már abba, de a zenészek félreértik a dolgot és mosollyal a szájukon új számba kezdenek ... Egyébként este félkilenctől is táncz#he van, de a betegek csak tízig vehetnek részt a kollektív csoszogásban. S ilyenkor megint bántalom éri szívüket, mert a zenészek ellenőrzéstől, felügyelettől távol csak kilenckor kezdenek tánczenét. Nem értik meg a gyógyulok, hogy noha egész nap pihennek a zenészek, este is nagyon jól esik a kényelem. Azt sem fogják fel, hogy itt nem a betegek, — a zenészek az urak. Igaz ugyan, hogy a zenészek vannak a betegekért és nem fordítva, de kicsiség, kicsiség! A nők Egy hét elteltével a jámbor szemlélő a következő csoportosítást végzi el magában. | Az első csoportba sorolja az olyan nőket, akiknek otthon férjük van. Mit lehet tudni, hátha a víz segít. Meg a fenyveserdő! Közel van, nem kell messze menni! A másodikba kerülnek az özvegy asszonyok, akik a távolságra néznek. Messze a falutól, kis várostól Szliácson ez használ a szívnek. Sose éri bántalom. A harmadikban a férjüket nem szerető asszonykák kapnak helyet, akik azért jönnek ide, hogy hátha még szeretni tudnak. Mi mindenre jó ez a víz, ez a szénsav! Az ember holtig tanul! Azért a feleségem nem beszélném rá erre a gyógykúrára! Társalgó A neve is mutatja, hogy itt az emberek társalognak. Általában az evészet művészetéről esik legtöbbször sző, mert olyan kicsi a világ és olyan nagy a gyomor, hogy a téma komolynak tekintendő. Az emberek a világ kezdete óta esznek, nagy a tapasztalat. Vannak aztán olyan illetők is a társalgóban, akik állandóan türelmes s hallgató ajkú emberkékre vadásznak. Éppen levelet akartam írni a feleségemnek, mikor belém botlott egy ilyen. Társalgóban lévén, rögvest társalgásba kezdett. Nem emlékszem, hol startolt, de arra igen, hogy legkedvesebb barátjánál megállt, és elmondta, mi mindent olvas az össze. Főként útleírások rabja a barát. Mark Tvvain, Egon Ervin Kisch, Hanzelka és sorolta, tovább a neveket. Még arra is kitért, hogy kebelbarátja arra a megállapításra jutott, el kell adnia családi hajlékát és körül kell utaznia a földet. — Sok sikert, sok sikert — nyújtem neki a kezem, mert már fuldoklom az érdektelen szózuhatagban, de kétségbeesetten belémkarol, kísér, velem tart, tudniillik, azt még nem mondta el, hogyan beszéli le barátját a világkörútról és arról, hogy ne mászszon fel a világűrbe. A társalgó olvasói, a biliárdasztal bajnokai megmosolyogtak szánakozón, mintha mondták volna: — Szegény áldozat! Könyvtár Szovjet, cseh, szlovák könyvek melyek mellett magyar könyvek névjegyzéke is van. De jó magyar könyv alig. Jókaitól, Móricztől, Mikszáthtól, Verestől, Szabó Páltól kevés, hogy a nagyokat említsem. Itteni magyar íróktól semmi. Pardon, helyesbítek. Egri Viktor Sovánkája megvan. A Márton elindul, a Türj üllő vagy a Közös út sehol, a Sovánka megvan. Egy vékonyka magyar asszony kezében láttam is a Sovánkát, de amint az arca jelezte, nem hízik tőle! Szerencsétlen áldozata a tájékozatlan válogatónak. Végszó A sžliácsi görbe tükröt most befejeztem. Amit csokorba szedtem, ismertetem az olvasókkal. Majd ha ott járok, megint gyűjtögetek... M á c s József üoll egy lánynak édes bályj SZLOVÁK NÉPBALLADA a... Volt egy lánynak édes bátyja. Ki elindult a csatába„Mikor lészen édes bátyám, Hogy énnálam még megszállnál?" „Szomszédunkban száraz hársfa. Nem leszek én annak bátyja! Kelj fel húgom három reggel, S keressél meg bennük engem." Húga serkent első reggel, Fölvirradott fehér ha.inal: „Jaj, Istenem, én áldatlan. Az én bátyám mundérban van." Húga serkent másnap reggel, Fölvirradott piros hajnal„Jaj, Istenem, én áldatlan, Az én bátyám vérpatakban." Harmadszor is serkent reggel, S fölvirradott sötét hajnal: „Jaj, Istenem, én áldatlan, édes bátyám a sírban van." Urak jönnek a csatából, Édes bátyám jó lovával. Aj, ti urak, uraságok, A bátyámat hol hagytátok? „Te bátyádat nem ittuk el, Nem a kártyán vesztettük el. A Dunánál fekszik szépen, Fekete föld mélységében. Fekete föld, nem szántották Csak kapával kapálgatták. Soha meg nem boronálták, Csak seprővel simogatták"! Kiss Károly fordítása A Lúčnicával Északon IX. AARHUS Koppenhágából gyorsvonattal Kalundoborgba utaztunk és ott a Jylland személyszállító hajóra szálltunk. A Samső szigeten történt útmegszakítás után Aarhusban léptünk partra. Rövid egyórás pihenés után indulás a színházba, öltözés, maszkirozás és fellépés. Másnap délelőtt a város polgármesterének fogadásán vettünk részt, és utána megtekintettük a városháza modern épületét. A városháza magas tv rnyáról elénk tárult Aarhus város panorámája. Mikor ide indultunk, úgy tudtam, hogy Aarhus egy kis város; azonban e „kis városnak" 300 000 lakosa, sok gyönyörű modern épülete, hatalmas kikötője, híres egyeteme v»n. Az új város mellett a régi város is ott van: régi utcák egyszerű épületekkel, templomok, melyek a múltra emlékeztetnek. ODENSE Aarhusból Odeneébe mentünk, mely Dániának második legnagyobb szigetén, a Fyn szigeten terül el. Odense az európai Észak egyik legrégibb városa. Híres épületei közé tartozik szt. Knut temploma, hol Ján és II. Krisztián dán királyok vannak eltemetve (mindketten a XVI. ezázadban uralkodtak.) Széles utcák, pompás parkok, impozáns épületek, mintaiskolák, nagy színház, szobrászati remekmüvek — ez a mai Odense. Itt született 1803-ben a világ leghíresebb meseírója, Hans Christian Andersen. A nagy meseíró szülőházát, melyben most múzeum van, mi is meglátogattuk. A város szivében tiszteletére szobrot emeltek. Odensei fellépésünk az utolsó volt Dániában. Ismét indultunk az NDKba. aho! az északi államok lakosságától eltérően virágokkal és nyílt szívvel vártak bennünket. A skandináv közönség rokonszenvét csak a színpadon át, művészetünkkel nyertük meg. Itt azonban már ismertek bennünket, hogyisne, mikor 1951-ben az ifjúsági találkozón már megismertethettük őket. népművészetünk halhatetian kincseível. Úgy éreztük magunkat itt. mini otthon. Az NDK-ban a csehszlovák-német barátság hetében léptünk fel. BERLIN Az első kérdések egyike a Berlinből érkezőkhöz: Vannak-e még romok. Vannak. Még hozzá nem is kevés a rom. A német főváros házainak jelentős része a háború alatt elpusztult. Az újjáépítés rendkívül! erőfeszítést követel. Nemcsak az a probléma, hogyan lehet gyorsan és eleget építeni, hanem az is, milyen legyen az új Berlin, milyen tervek alapján végezzék az újjáépítést. Az újjáépülő Berlin lényegében egészen új Berlin lesz, sokkal szebb és modernebb, mint a régi. Csakhogy Berlirj ketté van szakítva és így a kettesza-' kított városban két vonalon halad á tervezés, A berliniek fő gondja a Centrum. A háború előtt ott állt 3 Centrum, ahol a város közepén kettéágazik a Spree. Ide torkollott az Unté r den Linden és a Leipziger Strasse. A háborúban a Centrum teljeseni rombadőlt, és ma már nem is áll a város középpontjában. Az Unter déri Linden túlsó végén, ahol a Brandenburgi Kapu magasodik, már a zónaha-t tár szeli ketté a várost. A kapu mö-» gött a kiégett Reichstag épülete lát* ható. Az új Berlin középpontja a Stalin Allee-n épült ki. Itt van a legtöbb üzlet, azonban hiba, hogy a színházak és a mozik túlnyomó része megma-' radt a régi Centrum környékén. Berlini sétáink közben meglátó^ gattuk a treptowi parkot, ahol á szovjet emlékmű áll. A gyönyörű fa-! sor végén az „Anya" szobra látható, Az út itt jobbra tér és kiszélesedik, a végén egy új emlékműbe torkollik, Ez két hatalmas vörösmárvány zász-< lóból áll, melyet a két géppisztolyos katona őriz. E vörösmárvány zászlókat: Hitler bunkerjának építőanyagából faragták ki. A szobrok mögött gyermeket tartó szovjet katona hatalmas alakja emelkedik ki. Az emlékmüvet együttesünk is megkoszorúzta. A vásárláshoz igazoványfra vagy útlevélre van szükség, mert a szabad vásárlás lehetőségét sokan kihasználnák. Ettem már fagylaltot útlevél

J re és hasonlóképpen vásároltam nyak-kendőt is. Berlinben a Friedrichspalastbari léptünk fel. A közönség a termet az utolsó helyig megtöltötte. A siker hatalmas volt és nagyon nehéz szavakkal kifejezni azt a szeretetet, amelylyel körülvettek bennünket. A taps az utolsó szám befejezése után vagy Ž0 percig tartott. A közönség lelkesedése nem ismert határt. Habár nyolcvanhármán voltunk, a rengeteg virágot nehezen tudtuk szállodánkba vinni. Berlin után Frankenberg, ölsnitz, Oschatz és Sebnitz városok következtek. Itt az előadásokra a jegyek fellépésünk előtt egy héttel már el voltak adva. A siker itt is ugyanolyan hatalmas volt, mint Berlinben. TÖLGYESSY GYÖRGY Őszinte szó Géza bácsihoz Ojra Courths-Mahler? Egy hannoveri könyvkiadó sorozatban kívánja megjelentetni Courths-Mahler műveit. A kiadó azzal dicsekszik hirdetésében, hogy a sorozat a nagysikerű Courths-Mahler „müveken" kívül az írónő feledésbe merült regényeit is megmenti az utókor számára. Nem kétséges, hogy a könyvek iránt érdeklődés mutatkozik és a kiadó búsás haszonnal számit. Bár nem érint közvetlenül, „csak" az általános művelődés szempontjából, mégis fájdalommal tölt el, hogy a régi, tartalmatlan, hazug ponyvairodalom újra életteret kap a Német Szövetségi Köztársaságban. Annyi ott a kínos, keserves, nehéz probléma, hogy ilyen bárgyú eszközök segítségével kell róluk elterelni a figyelmet. Nagy baj, hogy nem is olyan messzire mitőlünk, Courths-Mahler könyvek kiadása dagadtra duzzaszthatja egyesek pénztárcáját. Nagyobb baj azonban — és fáj is leírnom —, hogy amikor a nyár folyamán az apátfalusi Poľana 32 tagú kiránduló csoportjával találkoztam Luhačovicén és Reichmann Géza bácsi üzemi könyvtárosuk eredményes kulturális tevékenységére tereltem a szót, őszinte elvtársi beszélgetés keretében megtudtam, hogy a kivarró osztály több dolgozója nemigen kölcsönöz könyveket a könyvtárból. Ezt .talán tiszteletreméltó Géza bátyám nem is sejti. Courths-Mahler és hasonló limonádé jár egyes fiatal aszszonyok között kézről-kézre, persze régi, elsárgult kiadásban. Géza bácsi, ne haragudjék, ha azt tanácsolom, járjon többet könyvekkel mégrakott nagy táskájával a kivarró I osztály női dolgozói közé. Nagyon kedves, jóravaló teremtések. Szeretik a szépet. Színházat játszanak, szeretnek táncolni, énekelni, szeretik á haladó kultúrát. Sikere lesz e helyesen kiválasztott könyveknek. Azok fognak kézről-kézre járni. Öröme lesz bennük, kedves, jó, öreg Géza bátyám! JÔ SÁNDOR Filmhír A televízió Hollywoodot a legsúlyosabb helyzetbe sodorta. A televl-í ziős érdekeltségek nyomására, a f'lmgyárak és filmrendezők régi filmkészleteiket egymásután felajánlották a nagy televíziós társaságoknak, úgyhogy a közönség most már ingyen láthatja a legtöbb amerikai filmet televízión. Az MGM filmtársaság 700 filmet, köztük az Elfújta a szél cl-' mű világsikert aratott filmjét is eladta 500 millió dollárért az egyik nagy newyorki televíziós társaságnak. Erre a lépésre a RKO 740 filmet, Warner Brothers 850, a Columbia 104 filmet ajánlott fel megvételre a televíziós vállalatoknak. A filmgyárosok a gyártás összeomlásának előjeleit látják ezekben a tranzakciókban, Hollywood már most is szomorú statisztikát mutathat fel. 1945 óta 525 filmről 300-ra csökkent a gyártás és a prominens rendezők sorra elhagyják a filmvárost. Chaplin után elmegy hoszszú szabadságra Darryl Zanuck és Don Hartman és a hangos film előharcosa, Jack Warner azzal a gondolattal foglalkozik, hogy feladja és beszünteti a nevét viselő céget. 1956. okti o j ji z -y oktobér 18. •