Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-18 / 291. szám, csütörtök

Antonín Zápotocký elvtárs az ostravai bányászaktíván (Folytatás az 1. oldalról.) intézkedéseket hoztak az itteni bányakörzet számára. A pártnak és a kormánynak 1951ben kiadott és 1954-ben ismételten rendezett okmánya az itteni bányakörzet alkalmazottai számára számos előnyt hozott és egyúttal azt a célt tartotta szem előtt, hogy biztosltja itt a szénfejtés konszolidálódását és tartós fejlődését. Sajnos, az okmányban feltételezett intézkedéseket nem értették meg mindenütt helyesen, és mind a mai napig nem valósítják meg elég következetesen az összes tárnákban. Az okmányt sok helyütt mind a technikusok, mind pedig a bányászok csupán mint bér- és fizetésrendezést értelmezték, nem pedig egyúttal és mindenekelőtt mint a szénfejtés tartós fejlődésének biztosítására irányuló irányelvit, legnagyobb és döntő jelentőségű kőszénbánya ^-körzetünkben. Mi a fő oka a szénfejtési terv hiányos teljesíté- i sének? Azt hiszem, hogy alapvető és kulcskérdés az előkészítendő fejtési frontok megfelelő terjedelmének kérdése. Ezen alapvető kérdés megoldása nélkül, azt hiszem, nem leihet sikeresen megoldani még a többi, másodrendű kérdéseket sem, amelyek ezen kulcskérdéssel összefüggnek mind a szervezeti, műszaki, mind pedig a gépesítési problémákat illetően, továbbá az új fejtési módszerek kihasználását, a munkaerők problémáját, állandósításukat, a bérkérdéseket, stb-t illetően. Az ostravai fejtési frontok előkészítésének fejlődése azonban egyáltalán nem kielégítő — mondta Zápotocký elvtárs. Ezzel összefüggésben néhány konkrét példát sorolt fel, majd így folytatta: A bányák ezen egyenesen rövidlátó politikája. — amelyet eddiq az összes felettes szervek, a minisztériumokat is beleszámítva, hallgdtólaqosan megtűrtek, — ideiglenes sikereket eredményezett ugyan a munkatermelékenység és a többi mutatók megjavításában, amelyek kedvező bérkövetkezményekike! jártak a bányák dolgozói számára, azonban mind nagyobb mértékben fenyegetik az elkövetkező évek fejtésének növekedését. A fejtés növekedése és a munkatermelékenység fokozása nélkül nem lehet biztosítani a színvonal emelkedését. Ezután Zápotocký elvtárs hangsúlyozta a fejtési frontok előkészítésének és a gyorsfejtésnek Jelentőségét és így folytatta: .Az ostravai kőszénbánya-körzet fejtésének csökkenése szoros összefüggésben áll az elegendő számú munkaerők problémájával és célszerű elosztásukkal, főleg az e dolgozókról való gondoskodással összefüggésben. A bányakörzet munkaerőkkel való ellátásának és azok állandósításának nehézségei egyáltalán nem új problémák. Éppen ebben az időszakban nyilvánul meg évről évre a munkaerőhiány. A párt és a kormány ezért ebben az évben megfelelő következtetéseket vont t le ebből az állapotból. A körzetbe több ezer dolgozót juttatott és a bányászokat felszabadította kötelező katonai szolgálatuk teljesítése alól. Annak ellenére, hogy 1956 első félévében az Ostrava-Karvina-i körzet dolgozói általában túlteljesítették a tervet, a körzet nem biztosította, hogy ezeket a dolgozókat egyenletesen elosszák, úgyhogy nem jutott elegendő számú ember mindenekelőtt a Karviná-Orlová-körzetekbe, míg a nyugati körzetben az átlagosnál nagyobb mértékben túlteljesítették a tervet. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a dolgozók terven felüli létszámát 1956 első félévében nem használták ki teljes mértékben, mert a terven felüli létszám egyes bányákban ugyan lehetővé tette a terv kényelmesebb teljesítését, nem biztosította azonban a terv aránylagos túlteljesítését és megfelelő előkészítését a további időszak számára. A terv hiányos teljesítésében és a gazdasági mutatók romlásában jelentős része van a nagymérvű munkahványzásnak is, melyet drága és kevéssé termelékeny túlóramunkával pótolnak. Ez végül abban is visszatükröződik, hogy a bérköltségek gyorsabban nőnek, mint a munkatermelékenység. A munkaerő-kérdés vigasztalan helyzetében csupán a CSKP KB és a kormány munkaerők állandósításáról szóló határozatának következetes teljesítése segíthet. A. Zápotocký elvtárs ezután a bányák vezetőinek gyakori váltakozását bírálta, majd így folytatta: „Komoly hiányosságok mutatkoznak az Ostrava-Karviná-i bányakörzetben azon a szakaszon is, amely befolyásolja az összes dolgozók tevékenységét: a bérpolitikában és annak gyakorlati megvalósításában. Ezek mindenekelőtt a tervezett bérek megfeleld teljesítményekkel való alátámasztás nélküli túllépésében nyilvánulnak. Például 1956. januárjában a fejtési teljesítményi normákat átlagosan 101,8 százalékra, júniusban már 105 százalékra teljesítették. Ebben az időszakban a keresetek 3 százalékkal emelkedtek, azonban a fejtési teljesítmények júniusban januárhoz viszonyítva csupán 0,4 százalékkal emelkedtek. Ennek oka a normacsökkentési tendenciákon kívül az a tény, hogy a fejtésben jelentős mértékben kollektív teljesítményi normákat használnak, ami neim mindig befolyásolja kedvezően a teljesítmények emelkedését. A kollektív normákat csupán akkor lehet használni, ha a munkahelyen egyenértékű, összeforrt kollektíva van, mely biztosítja a helyes munkaszervezést és az egész munkacsoport legmagasabb teljesítményét, mivel annak tagjai az egyes munkafolyamatokban kiegészítik egymást. Ioy van ez a nagymértékben gépesített munkahelyeken. Állandó hiányosságok mutatkoznak a prémiumok helyes kihasználásában a ciklusos munkaszervezés mellett. Gyakran fizetnek ki prémiumot anélkül, hogy teljesítenék a meghatározott feltételeket, úgyhogy jelentős bértúlfizetésekre kerül sor. A prémium értelme, hogy anyagilag érdekeltté tegye a dolgozókat a termelési ciklusok mindennapi folyamatosságában, főleg a nehéz feltételekkel rendelkező munkahelyeken, oly módon, hogy az összes munkahelyeken egyenletesen teljesítsék a tervezett napi feladatokat. Nem minden esetben használják azonban helyesen a prémiumot és a gyakorlatban olyan esetek is előfordulnak, hogy az előnyösebb feltételekkel rendelkező munkahelyeken magasabb prémiumokat érnek el, mint a nehéz feltételekkel rendelkező munkahelyeken. Ez abban is visszatükröződik az előnytelen munkafeltételek közt dolgozóknál, hoqvha a hónap e'eién kiesnek a ciklusból, akkor a hónap végéig nem érdekli már -őket az egyenletes napi tervteljesítés. Ez a helyzet azután visszatükröződik az eqész üzem tervteljesítésének eredményeiben. Annak ellenére, hogy a bérpolitika számos hiányossága már hosszabb idő óta ismert tény, csupán a CSKP országos konferenciáján elhangzott bányászfelszólalások alapján kezdték a felelős szervek az ebben az időben érvényben levő bér- és fizetési irányelvek ellenőrzését és rögzítését. Ez a kedvezőtlen fejlődés a munkatermelékenység és az átlagkeresetek viszonya között kedvezőtlenül nyilvánult meg a béralapok kimerítésében is, melyeket 1956 júniusának kivételével rendszeresen túllépnek. Az Ostrava-Karvina-i bányakörzet összes dolgozóinak feladata csökkenteni és lehetőleg megszüntetni azt a hiányt, amely a fejtésben az év kezdete óta fennáll. Ezt a szocialista munkaverseny és kötelezettségvállalások segítségével oldhatják meg. Novemberben fordulatot kell elérni a tervteljesítésben. Mozgósítani kell az összes bányászokat és technikusokat, hogy túlteljesítsék a novemberi feladatokat.. Hogy az OstravaKarvianá-i bányakörzet bányászai rendet akarnak teremteni a hiányos tervteljes'tésben. ezt az is bizonyítja, hogy a termelési tanácskozásokon sok javaslatot tesznek a munkahelyek helyzetének megjavítására és számos szocialista kötelezettségvállalást is az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére. A bányászok kezdeményezésére már az októbei hónapi műszaki rezsimek előkészítésében is megnyilvánul; a termelési tanácskozásokon 20 ezer dolgozó vett részt, tehát több, mint bármikor a múltban." A. Zápotocký elvtárs ezután hangsúlyozta a technikusok felelősségét a termelési tanácskozásokon tett javaslatok megvalósításában és így folytatta: „Az Ostrava-Karviná-i körzet fejtésében beálló fordulat elérésére tehát ' meg kell tenni a következőket: végetvetni az összes olyan alaptalan állításoknak, hogy az Ostrava-Karviná-1 körzetben nem lehet teljesíteni a tervet és behozni az eddigi fejtési lemaradást; a gazdasági, párt- és szakszervezetek együttműködésével határozottan meg kell szüntetni a munkahelyeken és a fejtési terv teljesítésében fennálló szervezési hibákat, Ebből a célból: . a) ki kell használni az új dolgozókat a produktív munkák munkaerőállományának kiegészítésére, hogy a lehető leggyorsabban elérjék és túlteljesítsék a tervezett fejtest; b) a ciklusos tárnákba be kell állítani a tervben meghatározott számú munkaerőt és a tervezett gépesítő eszközöket; c) biztosítani kell az előkészítő és megnyitó munkák terjedelmének növelését, mindenekelőtt a gyorsfejtés kiterjesztésével, hogy így elérjék a tárnák megfeleld kapacitását a jövő évi fokozott szénfejtési feladatok teljesítését; d) ki kell használni a terven felüli létszámú dolgozókat a bányák használatban levő és elhagyott folyósólnak alapos rendbehozására és ezzel együtt az üzemek munkabiztonságának emelésére. e) gyors ütemben meg kell szüntetni a bérpolitika hiányosságait és hatékony eszközt teremteni belőle a munkatermelékenység emelésére; f) gyors ütemben meg kell valósítani az Ostrava-Karviná-i bányakörzet újjászervezését a tüzelöanyagugyi miminiszter utasítása alapján; állandósítani kell az üzemek vezető és műszaki kádereit és megszilárdítani tekintélyüket; g) a többi vállalatokkal és iparágakkal való együttműködésével biztosítani keíl a fejtések tervszerű emelkedését kiépítéssel az elkövetkező években. Megkíséreltem az önök aktívája előtt teljesen nyíltan hangsúlyozni a helyzet komolyságát, mely a szénfejtési terv hiányos teljesítéséből fakadt az önök bányakörzetében. Rámutattam számos mindnyájunk által ismert és számtalanszor hangsúlyozott hibára. Visszatérek ismét a megnyitó és előkészítő munkák kérdésére. Mint mondottam, ezt kulcsproblémának tartom. Állításomban az első köztársaság idejéből való tapasztalatokra támaszkodom. Az első világháború után is szénhiányban szenvedtünk. Sokat vitáztak erről. Nálunk Kladnón is sokat vitáztak a bányaszakemberekkel. Emlékszem még a Kőszénfejtési és a Prágai Vasipari Társaság igazgatóinak kijelentéseire. Azt mondták, hogy a hiányos fejtés azért van, mert nem látnak be a bányába. Hogy a háború idején össze-vissza fejtettek, elhanyagolt tárnák voltak. Biztosították a dolgozókat: „Várjatok néhány évig és meglátjátok, ha megnyitjuk a bányákat, annyi szenet adunk, hogy már túl sok is lesz, azután a bányászfizetéseket is rendelhetjük majd." Szavait bebizonyította, de csupán egy irányban. A fejtés valóban emelkedett, elég szén volt, de a béreket még nem emelték: ellenkezőleg munkanélküliség következett be. A kormány jóváhagyta a társadalombiztosítás módosítását Ezt számszerűleg is bebizonyíthatom: bér 56.80 bér 55.74 0 J SZÔ 1956. október 17. BÄTKY LÄSZLO 1920-ban a fejtés 10 millió tonna volt, 1921-ben a fejtés 12 millió tonna volt, 1922-ben a fejtés 10 millió tonna volt, 1924-ben a fejtés 12 millió tonna volt, 1924-ben a fejtés 14 millió tonna volt, a bér 36.30 1925-ben a fejtés 12 millió tonna volt, a bér 36.80 1926-ban a fejtés 14 millió tonna volt. a bér 36.70 1927-ben a fejtés 14 millió tonna volt, a bér 36.71 a bér 51.47 a bér 37.09 így ment ez egészen 1932-ig. Mikor a fejtés teljesen fedte a szükségletet, sőt még nagy feleslegeket is mutatott ki, akkor bekövetkezett a válság, a munkából való elbocsátások, bérleszállítás, fél és egész munkanélküliség. Mi nem haladunk ezen az úton. Felemeltük a fejtést 23 millióra, a szénszükséglet emelkedik és egyáltalán nem fenyeget munkanélküliség. Mi ellenkezőleg évről évre emeljük az átlagbéreket. Továbbra is az életszínvonal emelésének irányzatát követjük és ettől semmi sem térít el bennünket. Az ostravai bányászok nagyon jól tudják, hogy mennyit építünk Ostraván. Jól tudják hány motorkerékpárra és gépjárműre adnak be kérelmet havonta. Hogy az életszínvonal emelésének ezt az útját nemcsak a bányászok, hanem valamennyi dolgozó részére biztosítani tudjuk, mindenáron be kell hoznunk a szénfejtési tervben való lemaradást. Ostravai bányászok és technikusok, pótolnotok kell a szénfejtési terv teljesítésének hiányalt. (Folytatás az 1. oldalról) kaérdem, mivel a táppénz kiszámításában a kereset határa havonta 2600 koronára emelkedik tiszta fizetésben és kiküszöböli az eddigi állapotot, amikor a növekvő kereset mellett csökkent a táppénz százaléka. A táppénz kiszámításának új módja teljes mértékben tekintetbe veszi a meg nem szakított munkaviszony tartamát. Azok az alkalmazottak, akik indokolatlanul változtatni fogják munkahelyüket, nem fogják élvezni a lényegesen magasabb táppénz előnyeit. .Tekintettel a munkából való elmaradás állandó fokozódására, ami ellentétben van az egyre emelkedő életszínvonallal és a dolgozóinkra fordított lényegesen jobb egészségügyi gondoskodással, a betegség első három napjában alacsonyabb díjszabást vezetnek be a táppénz kifizetésében. De közben ez a díjszabás is sokkal magasabb lesz, mint eddig volt. Ezt a módosítást átmenetileg vezetik be, addig, amíg sikerül kiküszöbölni az indokolatlanul magas, főleg rövidtartamú munkából való elmaradást és a biztosítás előnyeivel való visszaélést. A betegbiztosítás és a társadalombiztosítás új rendezése elmélyíti az anyáról és a gyermekről való gondoskodást. Az eltörölt kelengyepénz helyett nagyobbak az anyaság idején kifizetett díjak, valamint a családi pótlék a 4. és a következő gyermek után. Kiküszöbölődik a családi pótlékok indokolatlan kifizetése olyan gyermekek után, akik a kötelező iskolai látogatás befejezése után már nem készülnek eljövendő foglalkozásukra, vagy pedig, akik díjtalanul teljes internátus! ellátásban részesülnek. Megjavul a gyermektelen és nőtlen alkalmazottak igényjogosultsága a kórházi és más intézeti gyógykezelésben. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat újból rendezi az alkalmazottak járadékbiztosítását, kifejezi a járadékosok igényjogosultságát díjtalan megelőző és orvosi gyógykezelésre és rendezi a szociális gondoskodás végrehajtását. Az alkalmazottak járadékbiztosításának átépítésében a legnagyobb vívmány a rokkantsági és öregségi járadékok lényeges emelése lesz, amit 1957 január 1-től vezetnek be és ami az átlagos évi kereset 50—90 százalékát teszi ki, vagyis a tényleges tiszta kereset 55—100 százalékát. A járadékigény új feltételei támogatják a munkaképes életjáradékosok azon törekvését, hogy megmaradjanak eddigi alkalmazásukban azzal, hogy az életjáradékot megkapják akkor is, hogy ha továbbra is alkalmazásban maradnak és azzal, hogy megszűnik az életjáradék csökkentése a kereset miatt. Bevezetik a részleges rokkantsági járadékot is, amit azoknak a részben rokkantaknak fizetnek ki, akik továbbra is dolgozni fognak. A járadék magassága az eddiginél sokkal jobban kifejezi az alkalmazott munkában szerzett érdemeit, mivel beszámítják a 24 000—60 000 koronáig terjedő évi keresetet (egyharmad részben) és mivel a járadék magassága egyenes arányban lesz az elért keresettel. A ledolgozott idő tartama is nagyobb befolyással lesz az életjáradék magasságára, mint eddig. Bevezetik a járadékok magasságában és a járadékra való igény föltételeiben a különbséget a bányászokon kívül olyan alkalmazottaknál is, akik rendkívül nehéz munkafeltételek között dolgoznak. A dolgozó nőket előnyben részesítik azzal, hogy öt évvel hamarább részesülnek öregségi járadékban, mint a férfiak, vagyis 55 éves életkortól, ha legalább 20 évet voltak alkalmazásban. Emellett a kisgyermekekről gondoskodó anyák esetében a gyermekek gondozására fordított időt beszámítják az alkalmazás idejébe, visszamenőleg 1948 X. hó 1-től számítva. A társadalombiztosítás új módosítása javulást jelent az özvegyek részére is, akik valóban rá vannak utalva az életjáradékra, egyrészt azáltal, hogy általánosságban emelkedik a járadék magassága, másrészt pedig azáltal, hogy az özvegyek gyermekeit árvasági járadékban részesítik, amely magasabb, mint az özvegyi járadékok mellett kifizetett eddigi gyermeknevelési pótlék összege. A javaslat a gyermekes életjáradékosok többi családtagjai számára is javulást jelent, mivel emelkedik a rokkantsági járadék mellett kifizetett nevelési pótlék és a többtagú családok részére kifizetett nevelési pótlék is. Ezzel szemben megszűnik a fiatal gyermektelen özvegyeknek eddig indokolatlanul kifizetett özvegyi járadék, mivel ezek dolgozhatnak. A katonai szolgálatra behívott személyek igényeit az alkalmazottak járadékbiztosítási igényeivel egyformán rendezik. Ez a rendezés helyettesíti a háborús károsultakra vonatkozó eddigi előírásokat. A törvényjavaslat gondol a csökkent munkaképességű személyekről való gondoskodás általános megjavítására A szövetkezeti tagok betegség és járadékbiztosítására vonatkozólag, valamint az egyénileg gazdálkodó földművesek és más egyénileg gazdálkodó személyek járadékbiztosítására vonatkozólag a kormányrendelet lényegében meghagyja a biztosítás eddigi rendszerét. Az új módosítás a szövetkezeti tagok számára abban jelent javulást, hogy bevezetik az önkéntes betegségbiztosítás új formáját, amelynek keretében magasabb biztosítási díj ellenében díjtalanul kapják az orvosságot. Az egyénileg gazdálkodók 15 évnél fiatalabb gyermekei díjtalan kórházi kezelésben részesülnek. Az EFSZ-tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek, valamint más egyénileg gazdálkodó személyek soraiból kikerülő életjáradékosok, akiknek többtagú családjuk van, magasabb nevelési pótlékban részesülnek. A termelőszövetkezetek tagjainak betegségbiztosításáról és járadékbiztosításáról szóló kormányrendelet a termelőszövetkezetek tagiainak esetében a betegségbiztosítást és járadékbiztosítást hasonlóan rendezi, mint az alkalmazottak betegségbiztosítását és járadékbiztosítását. A kormányhatározat a tényleges repülők és a művészek egyes csoportjai esetében a szolgálati évek letöltése után járó járadékbiztosításával kapcsolatban lehetővé teszi bizonyos évek ledolgozása után a nyugalomba vonulást, korra és a rokkantság keletkezésére való tekintet nélkül, mivel ezekkel a dolgozókkal szemben munkakörük olyan rendkívüli igényeket támaszt, ami megviseli szervezetüket és idegrendszerüket. A kormányrendelet a járadékbiztosításból eredő eqyes járadékok emelésével kapcsolatban rendezi az alkalmazottak biztosításából eredő egyes járadékok emelését, továbbá azon járadékok emelését is, amelyek nem az alkalmazottak biztosításából erednek; rendezi a katonai és háborús károsultakra a háború, vagy a fasiszta üldözés áldozataira fordított ellátási illetmények összegének emelését is. Népgazdaságunk fejlődése lehetővé tette a járadékbiztosítás átépítésének megvalósításán kívül egyes eddigi járadékok emelését is, mégpedig 1956. december 1-től, vagy pedig 1957. január 1-től. Ez az intézkedés, amely évente 470 millió koronába kerül, körülbelül 800 000 életjáradékos járadékának emelését jelenti, akik az alkalmazottak biztosításából kisebb, vagy közepes járadékot élveznek, vagy pedig katonai és háborús károsultaknak járó ellátási illetményeket. A járadékbiztosítás messzeható módosítása és lényeges megjavítása nem csökkenti társadalmunkban a család szerepét és nem mentesíti a családtagokat attól a felelősségtől és erkölcsi kötelességtől, hogy segítsék elaggott szüleiket. Ezért azok a szociális járadékok, amelyeket olyan személyek élveznek, akik sohasem voltak biztosítva, változatlanok maradnak. Ha a társadalombiztosításból eredő járadékot élvezőknek különleges gondoskodásra lesz szükségük, akkor továbbra is segítségben részesülnek a pótailapból, mégpedig vagy kedvezményes feltételek mellett nyújtott étkezés formájában, vagy pedig tárgyi, esetleg pénzsegély formájában. A társadalombiztosítás átépítése az eddigi állapothoz viszonyítva évente egymilliárd koronával nagyobb öszszeget követel meg. így a második ötéves terv utolsó évében a társadalombiztosításra és betegbiztosításra fordított összegek (az egészségügyi gondoskodásra fordított összegeken kívül) elérik a 18 milliárd koronát. A népgazdaságunkkal szemben ilymódon előállott fokozottabb pénzügyi és anyagi igényeket a tervek sikeres teljesítésével, a termelésben és a mezőgazdaságban a tartalékok feltárásával, a szervezési és munkaigyekezet fokozásával kell elérni. Elsősorban az kell, hogy az üzemek vezetősége az egészségügyi dolgozókkal és a szakszervezetekkel együttműködve megtegyen minden intézkedést arra, hogy megszüntessék a munkából való indokolatlan elmaradást, ami jelentős veszteségeket okoz gazdaságunknak és fékezi 3 r. életszínvonal gyorsabb emelkedését. A nemzeti bizottságok tanácsainak és az üzemek vezetőségének feladata, hogy a szakszervezet támogatásával az eddiginél nagyobb mértékben ügyeljen arra, hogy a csökkent munkaképességű személyek megfelelő munkalehetőséget kapjanak. Az üzemek vezetősége a szakszervezetekkel együttműködve biztosítja az összes biztonsági előírások következetes betartását, hogy csökkenjen a káros balesetek száma, melyek gyengítik építő törekvéseinket.