Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-13 / 256. szám, csütörtök

\ /Q 2Ú ucHtcava l északon Képek a norvég életből Nehezen lehet elképzelni a norvég életet halak, hajók nélkül. Minden kikötő. csatorna, tó, halóktól, halász". irKáktól hemzseg. A tenger, és a sok tó a fő jövedelmi forrása a lakosságnak és biztosítja megélhetését A halakat és a haltermékeket a legkülönbözőbb nődön dolgozzák fel és szállítják az egész világba. Dél-Norvégia lakossága mezőgazdasággal foglalkozik. Érthető ezért, hogy a nemzeti ital itt a tej. Nagyon o'csó, a kávéházakban, vendéglőkben, n álnaszörp és feketekávé helyett is árulják. Szeszes italt, bort csak akkor kap az ember, ha vacsorát is rendel Mégis nagyon sok részeg emberrel találkoztam sétáim közben. Norvégia kereske iőállam: hajóiért és mezőgazdasági termékeiért az egész világon vásárol a hazai piac részére. A csehszlovák Spartakok, szovjet Pobjedák mellett osztrák öngyújtókat. olasz ingeket, francia sálakat, angol borotva pengéket, holland villanyborotvát, különféle svéd és angol gyártmányú árut kaphatunk az üzletekben. Egyik tagunkkal tegnap érdekes eset történt. Nagy dicsekedve mutat egy szép sálat, melyet éppen akkor vásárolt. Nekem ls tetszett, mikor közelebbről megnéztem, akkor vettem észre az egyik sarkában: Made in Czechoslovakia. Az emberek nagyon udvariasak. Ha a járókelő át akar menni az úttesten, az arra jövő autó megáll, a sofőr udvariasan int és az ember nyugodtan mehet. Az autók nagy gyorsasagga! és mégis biztosan, vigyázva járnak. Nagyon kevés a közlekedési baleset. A taxik (drosje) nagyon olcsók és elegánsak. A legújabb Fordok, mellett sok Cadillac, Opel Capitain, Opel Olympia, Opel Record, és Mercedes száguld. Egy hosszabb út kb. 4 koronába kerül. A városoknak és falvaknak határozott nemzeti jellegük van. A járókelők öltözéke változatos. A nök a fekete kordbársony csőnjdrágtól kezdve a mélyen kivágott vászonruháig és állig begombolt felöltőig mindent hordanak. A férfiak kemény gallért csokor-nyakkendőt hordanak, melyek a legkülönfélébb színekben és formákban kaphatók. A fiatalságnál nagyon 'gyakori a rövid háromnegyedes nadrág cowboy mintákkal. Az ittélö csehszlovák árulók A bergeni hegyivasút. különös, gyanús „szeretettel" vesznek körül bennünket, s különféle röplapokat, lázító újságokat juttattnak közénk. Ebből áll a „szeretetük". Bergeni napok Repül az idő. Minden nap megannyi benyomást, élményt, színt és hangulatot jelent. Életünk jó része Bergenben és a többi városokban is a színpadon zajlik, rivaldafényben nézünk szembe a közönséggel. Hatodik előadásunk után írok. A siker óriási. Táncaink és énekeink lázba hozzák még a leghidegvérübb északiakat is. A színpadi munkások eltáncolják táncainkat és a már ismert dallamokat együtt dúdolják az énekkarral. A közönség jobbra-balra ringatódzik a Táncolj, táncolj című dal ütemeire. Életünk azonoan nemcsak szereplésből áll. Ittlétünk alatt minél jobban meg akarjuk ismerni ar országot, az embereket, jellemüket, szokásaikat, életmódjukat és minél több barátot akarunk szerezni magunknak és hazánknak. Szabad időnkben sokat barangolunk Bergen utcáin. A fogaskerekű vasúttal felmentünk a közeli legycsúcsra, ahonnan festő; kilátás nyílik Bergenre, a környező tavakra, fjordokra. Előttünk a Vsagnekikötő halászbárkáival, hatalmas tengerjáró hajóival melyek innen fentről kis pontoknak látszanak. Körülötte terül el a halpiac, hol a legkülönfélébb halfajták kaphatók. Sok halász a tengeren ringatódzó bárkáján árulja a frissen főzött halat. Messziről látjuk a Bergenhaus híres épületét a Rosenkrantz toronnyal, mely az északnémet reneszánsz építkezés remeke. Tegnap az Olympia motoroshajóval kirándultunk a közeli fjordokba. Sokan nem akartak részt venni a kiránduláson, mert még előttük volt a Sassnitz—Trelleborgi hajóút és féltek a tengeri betegségtől. A tenger azonban „kegyes" volt hozzánk. Gyönyörű napsütéses idő volt és a víz tükre egészen sima. Nem is igen lehet elképzelni, hogy ez a tenger haragudni, háborogni is tud és annyi nyugtalan órát szerezhet az embernek. A part nagyon változatos: A kis halászházacskákat többemeletes épületek váltják függőkertekkel, és sokfelé a vikendezök sátortábor-n 'átja az ember. Egy norvég halász a tengerből kis bárkájába húzza telt hálóját és vidáman integet felénk. Ing. Tölgyessy György ******* TE TAN Ä DALIBOR JA FILMEN Az idei nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban sok vita folyt arról. vajon van-e létjogosultsága az operafümeknek. A vitát a versenyen kívül várat'anul bemutatott első cseh opera, a Dalibor váltotta ki. Nem egy szakember akadt, aki nem tudott megbarátkozni egy opera megfilmesítésének gondolatával és Václav Krška mesteri rendezését meddő kísérletezésnek minősítette. E vélemények szerint egy opera megfilmesítése csak akkor helyes, ha tisztán magára az operára szorítkozik, pontosabban mondva, ha a rendező nem tágítja a kereteket, nem vesz igénybe nagyobb játékteret, mint amennyit egy nagy operaszínpad biztosít. Ez a felfogás termész .-tesen tarthatatlan. Már színművek megfilmesítésénél sem bizonyult elegendőnek a színpad. Az első kísérletek, Gorkij Éjjeli menedékhely című színműve, L. N. Tolsztoj Anna Kareninája érdekesek voltak, de fárasztotDalibor a börtönben. tak és nem használt itt az operatőr leleményessége, a film a szfnháíi előadás másolataként hatott és a filmművészetben magában semmiféfe tekintetben nem jelentett új utat, gazdagodást. A Smetana opera szerelmes párja: Dalibor és Milada. A szovjet balettfilmeket — elsősorban Prokofjev Romeo és Júliájára gondolunk — éppen az a körülmény tette érdekessé és filmszerűvé, hogy átlépték a színpad szűk kereteit és jóval tágabb mozgási lehetőségeket biztosítottak a táncosoknak. Az Othello, Shakespeare tragédiájának filmváltozata, amely idén Cannesben elnyerte a legjobb rendezés nagydíját, különben a legmeggyőzőbben cáfolja meg az ellenvéleményeket. Václav Krška tehát helyesen tette, hogy nem színpadot fényképezett, hanem kitört'a keretekből. Helyes az is, hogy a dalmű nyitánya alatt önálló, drámai erejű képekben bemutatta mindazt, ami Smetana örökbecsű operájában nem játszódik le a színpadon, hanem az egész történetnek előzménye. így kerekebbé és érthetőbbé válik az opera meséje. A zene rajongóinak, különösen azoknak, akiknek nincs alkalmuk Smetana halhatatlan alkotását valamely operaházunkban meghallgatni, a filmszínházakban nemsokára bemutatásra kerülő Dalibor sok élvezetes percet szerez majd. Igen szépek a film színes képei, az egész opera kiállítása pazarnak mondható, csak a harcok olykor túlságosan naturalisztikus ábrázolásával, a színpadias sok vérontással nem érthetünk egyet. E. V. Hírek a film világából Dzsesszfesztivált tartottak augusztusbán Lengyelországban, a tengerparti Sopotban. A fesztiválon angol, csehszlovák és német együttesek vettek részt. * * * Jugoszláviában Marcel Carnet, az ismert francia rendező vezetéséve! rövidesen megkezdik a „Büntettek" című film forgatását. Marilyn Monroe, Miller, a haladó amerikai színpadi szerző felesége kijelentette egy szovjet filmküldöttség előtt, hogy szívesen játszana egy közös amerikai-szovjet produkcióban. * * * Kaneto Shíndo, a „Hirosima gyermekei" című film rendezője új filmen dolgozik. A film címe: „Farkasok". d, (Qó-ziák Én nem születtem ékes szobában, apám a százezredik kizsarolt. Nyár tüzén égtem, zord télben fáztam: mit ittam, a csészémben üröm volt. A valóságtól szűkölve, reszketve álmokba vitt a gyerekképzelet: a kék, hullámzó égi vetésekbe ..

; ő csábított, a pusztaság, a róna, nem álmodott álmok, jámbor istenek. 5, — lelkemben gyengéd, félő vágy nyílott: hófehér rózsa ... Évek írták be életem könyvét, » lapjain dölyfös, fekete sorok; tanultam népek örömét, könnyét, tanított éhes jóllakott torok — Milliók vágya tüzeli vérem, álmom a népek ősrégi álma, mióta tudom, mióta értem mit művel London, miből él Róma, miért élt Ady, miért halt Dózsa, mi bennem nyílik, vérem táplálja: vérvörös rózsa! Petrik József Szenvedély Valaki utánam kiáltott az utcán és mert a nevemen szólított, visszafordultam. Kopaszodó, kövér ember sietett felém és lelkendezve szorította meg a kezemet. — Már meg sem ismersz? — kérdezte szemrehányással hangjában. — Hiszen a hatodikban mögötted ültem és latin órán oly ügyesen súgtam, sohasem jött rá a tanár, hogy nem készültél! Érdeklődéssel tekintettem barátom mosolygó holdvilágképébe és örömmel ismertem fel benne Pityu, volt osztálytársam rég nem látott ismerős vonásait. Természete nem igen változott. Épp oly gyorsan beszélt, szinte hadart, miközben dióhéjban előadta élettörténetét, hogy a két gyermeke már iskolába jár, ó maga pedig újító és a főnöke nélküle „egy nagy nulla". Eközben szemei kutatóan vizsgálták a körülöttünk járókelőket. — Pardon — szólt hirtelen és egy ismeretlen úrhoz lépett, aki éppen cigarettára gyújtott. Valamit magyarázott neki, majd gyufaskatulyát tartott elé, mire az idegen tagadólag megrázta a fejét. — Ostoba! — morogta osztálytársam visszatérve hozzám és folytattuk a beszélgetést, mely egyszerre nem várt fordulatot vett. — Bizonyára dohányzol és ha igen, akkor gyufád is van, ugye? — kérdezte reménykedve. Megnyugtattam, hogy az nálam mindig akad és előzékenyen tartottam eléje, gyújtson rá. — Dehogyis, köszönöm, ennek a rossz szokásnak nem hódolok — jelentette ki becsmérlően és mohón kapott a skatulya után. Szakértelemmel megforgatta és figyelmesen elolvasta a mezei virágok között ékeskedő feliratot: „A gyom csökkenti a len minőségét". — Ilyen még nincs nekem, cseréljünk, mit kérsz érte? — és várakozással rám nézett, közben pedig különböző feliratú gyufaskatulyákat halászott ki zsebéből. Az első percben nem értettem, miért fáj Pityu barátomnak a foga pont az én gyufaskatulyámra, ha nem dohányzik és zsebei mégis tele vannak ilyesmivel. Közöltem is vele észrevételemet, de a következő pillanatban elszégyeltem magam tájékozatlanságomért. Pitjpi azonban mit sem törődve zavarommal, türelmesen és kedvesen kezdte fejtegetni a forgalmas utcán — tudományos alapokra fektetett előadás keretében — a gyufaskatulya gyűjtésének a szocializmus építése szempontjából mutatkozó előnyeit, sőt nélkülözhetetlen fontosságát. Közölte velem, hogy a gyufaskatulyák címkéi mind különböző feliratúak és ezek sorozatokat képeznek. Neki például majdnem minden példánya megvan, csak az „Ismerd meg hazádat" című sorozatból hiányzik a „Karlštejn" és a „Krivoklát", a „Hasznos madarak" csoportjából a „Fecske" és a nem tu-. dom melyik stériából a „Nök a közlekedés szolgálatában". Eszembe jutott gyermekkorom, amikor én is szenve-. délyesen gyűjtöttem a reklámcédulakat, a kiírt rossz tollakat, gombokat és rokonszenvem bizonyítékául megér-, tőén bólogattam osztálytársamra. Miközben így szórakoztunk, tízévest, nek látszó fiú állt meg előttünk. Vágyakozva nézte Pityu kezében a skatulyákat, majd bátorságot gyűjtve, megszólalt: — Bácsi kérem, cserélnék angol fel-, iratú skatulyával. — Mit kérsz érte? — hangzott el barátom ajkáról a válasz. — A „Minden paraszt lépjen be a szövetkezetbe" és ,Az építészet hívja a szakembereket" feliratú címkére van szükségem — felelte készségesen a fiú. — Megadom, de csak az egyiket —t alkudozott barátom. Be sem fejezte a mondatot, a jár-, dáról az úttestre ugrott, bár a jelzői lámpa tilosat mutatott, onnan pedig a villamosmegálló mellett elhelyezett szemétkosárhoz lépett. Turkálni kez-. dett benne, mert előzőleg észrevette, hogy egy arra járó gyufáskatulyát dobott a kosárba. Kezében a zsákmányi nyal, boldogan hadonászva integetett felém. De ekkor már mellette állt a biztonság őre és szorgalmasan jegyezgette Pityu adatait. Nem is tudom, hogyan történt. Pityu meglóbálta a közlekedési kihágás okozóját, legújabb szerzeményét a rendőr orra előtt, mire az figyelmesen megforgatta és zsebéből másikat szedett elö. Megtörtént a csere. — Hat hétig kell a közlekedési oktatásra járnom — kiáltotta felém, de annyi baj legyen! Fő, hogy két újabb ritka példányra akadtam. Kezet fogott a rendőrrel, aki udvariasan tisztelgett előtte és bevárva a zöld lápma kigyulladását, elővigyázatosan visszajött a járdára. Szeme ragyogott az elégedettségtől. — Szerencsét hoztál nekem — és átölelt az utca kellős közepén. — Hát ha még azt a fecskés skatulyát is megkaphatnám valahol! Könyörögve nézett rám és abbeli reményének adott kifejezést, hogy esetleg a sors gondviselő keze éppen az én karmaimba juttatná a ritka példányt. Azóta kutatok én is a fecskés feliratú gyufaskatulyák után, sajnos eredménytelenül. Igazán szégyenlem, hogy még ezzel a csekély szívességgel sem hálálhatom meg volt osztálytársamnak egykori fáradozását, amiért a latin órán oly eredményesen súgott. Kardos Márta ÜJ SZÖ -1 1956. szeptember 15. •