Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-12 / 255. szám, szerda

Ottó Grotewohl : Szilárd meggyőződésünk, hogy szocialista rendszerünk győz! Ebben a harcunkban nagy támaszunk lesz az országaink közötti baráti kapcsolat! Fogadás a prágai Černin-palotában az NDK kormányküldöttségének tiszteletére . Viliam Široký miniszterelnök fele­ségével hétfőn, szeotember 10-én a Német Demokratikus Köztársaság •kormányküldöttsége tiszteletére ün­nepi fogadást rendezett a prágai Čer- nín palota reprezentációs termeiben. A fogadáson jelen voltak az NDK kormányküldöttségének tagjai Ottó Grotewohl, miniszterelnök vezetésé­vel. Részt vettek továbbá Rudolf Barák, 'Jaroslav Dolanský, Antonín Novotný, 'Antonín Zápotocký és Ľudmila Jan- kovcová, a párt és kormány képvise­lői. Továbbá jelen voltak Jiŕi Hend­rych és Bruno Köhler, a CSPK KB titkárai, dr. Emanuel Šlechta, és dr. Josef Plojhar miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, Václav Dá­vid külügyminiszter, Richard Dvoŕák. külkereskedelmi miniszter, a kormány további tagjai, a miniszterhelyette­sek. Adolf Svoboda, Prága főpolgár­mestere, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara és a tömegszerveze­tek képviselői. A* vendégek között voltak a nemzeti művészek, az államdíjasok, érdemren­dek, kitüntetések viselői, a belföldi és külföldi sajtó képviselői, továbbá politikai és kulturális életünk számos tényezője. A fogadáson részt vettek a Német Demokratikus Köztársaság práaai nagykövetségének tagjai és a prágai diplomáciai testület egyes tagjai. Az esten jelen volt a ceyloni kor­mányküldöttség két tagja is: Pedru Hewa William de Silva, iparügyi és halászati miniszter, valamint Maithri­pala Senanayake, közlekedésügyi és közmunkaü'-yi jminiszter. Viliam Široký miniszterelnök és Ot­tó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszé­det mondtak. A fogadás szívé­lyes és baráti légi őrben folyt le. Viliam Široký miniszterelnök - pohárköszöntője Tisztelt Miniszterelnök elvtárs, drága elvtársak és ba­rátaink, tisztelt vendégek! A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldött­ségének Ottó Grotewohl miniszterelnök elvtárs vezeté­sével tett jelentős és kedves látogatásának eddigi me­nete népünk részéről a Német Demokratikus Köztársaság iránt megnyilvánuló őszinte szeretet, rokonszenv és szi­lárd barátság számtalan megnyilvánulásának jegyében folyik. A csehszlovák nép a Német Demokratikus Köz­társaság képviselőiben őszinte és hű barátjait, az új Németország képviselőit, a német munkások, földművesek és értelmiség képviselőit üdvözli, akik véglegesen le­rázták magukról a monopolisták és az agresszív mili­tarizmus önkényuralmát és lerakták szilárd alapjait a német nemzet új, dicső történelmének, a béke és a többi országokkal való együttműködés történelmének. A múltban nem egyszer előfordult, hogy a német né­pet a német militaristák érdekeire, a más országok elleni agresszió céljaira használták fel. Ma, amikor a Német Szövetségi Köztársaságban az uralkodó körök újból min­den módon igyekeznek feleleveníteni ezt az áldatlan örökséget, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a nemzet egész­séges erői más irányba fordultak: a béke megtartásának és megszilárdításának, az egész német nép boldogsá­gának és felvirágoztatásának biztosítása irányában, az országokkal való baráti kaposolatok megszilárdításának és fejlődésének irányában. A Német Demokratikus Köztársaság biztosítéka annak, hogy földje már sohasem válik a militarizmus, agresszió, fasizmus alapjává. A Német Demokratikus Köztársaság — a békés építés, demokrácia, humanizmus Németországa, olyan Németország, amely tiszteletben tartja más nem­zetek, országok jogait és érdekeit. Ezért a Német Demok­ratikus Köztársaság nemcsak a német nemzet, hanem az egész világ közvéleményének egyre nagyobb becsü­lését váltja ki. Egyes nyugati körök minden módon igyekeznek lebe­csülni a Német Demokratikus Köztársaság egzisztenciáját. De ez hiábavaló igyekezet, és amellett az illető körök rövidlátásáról tanúskodik. Nem vitás, hogy az állam léte nem attól függ, hogy valaki „akrja-e" vagy pedig ellenzi. Mi érthetően egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy Nyugat-Németországban militarista, demokrataellenes ál­lam fejlődik. A Német szövetségi Köztársaság létét azért nem tagadjuk, mivel abból indulunk ki, hogy a politiká­nak tényekre kell támaszkodnia. Az a tény, hogy ma két német állam létezik: tiszta igazság. Egyedül ezen az alapon lehet megvalósítani a realista politikát. Egyedül ezen az alapon vezet reális út Németország egységéhez, megújításához. Ezért szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben fokozatosan az összes nyugati or­szágok is, de főleg a Német Szövetségi Köztársaság képviselői beismerik a német kérdésben elfoglalt eddigi álláspontjuknak nem reális voltát. A Német Demokratikus Köztársaság, amelynek politi­kája kifejezi a német nép érdekeit, tovább fog fejlődni, napról napra erősebb támasza lesz a német hazafiaknak az egységes, demokratikus és békeszerető Németország meg­teremtéséért folytatott harcukban. Népe boldogságára, a béke, demokrácia és szocializmus érdekei, az összes bé­keszerető európai nemzetek érdekei szem előtt tartásá­val fog fejlődni ellenségeinek ellenére. Ottó Grotewohl miniszterelnök pohárköszöntője Tisztelt Elnök elvtárs! Miniszterelnök elvtárs! Kedves Barátaink és Elvtársaink! Köszönetet mondok Önöknek a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége nevében azért a szí­vélyes és baráti fogadtatásért, amelyben gyönyörű hazá­juk népe részesített. A Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság dolgozói között, ugyanúgy mint a két or­szág kormányai között ma már baráti kapcsolatok van­nak. Az országaink kormányképviselői között Prágában folyó tanácskozások újabb lépést jelentenek baráti és testvéri együttműködésünk útján, azon az úton, amely a béke és haladó erők megerősítésére irányul. Németországban ma két állam létezik: a Német De­mokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság. A Német Szövetségi Köztársaság területén a militaristák és monopolisták újították fel hatalmukat, akik a német nemzetet és a világ nemzeteit több ízben szörnyű háborúba sodorták és ma fegyverkezésükkel újból ve­szélyeztetik a békét. De Németország egyharmadrésze kívül van a német militaristák és monopolisták hatáskö­rén. Ellenkezőleg, a Német Demokratikus Köztársaságban a szocializmus alapjait építjük. Nyugat-Németország dolgozói a Német Demokratikus Köztársaság szocialista vívmányaiban olyan példát látnak, amely bátorságot ad nekik harcukhoz. Ezek a vívmányok gyűlöletet váltanak ki a militaristákból és monopolisták­ból a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Szeretnék megsemmisíteni köztársaságunk dolgozóinak sikereit. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy Németország újraegyesítését békés úton, közeledéssel és fokozatos megértéssel kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy bé­kés versenyt akarunk kulturális és gazdasági téren a Nyugatnémet Szövetségi Köztársasággal. Szilárd meg­győződésünk, hogy szocialista rendszerünk gyöp. Ebben a harcunkban nagy támaszunk lesz az országaink közötti baráti kapcsolat. Az ilyen politika az európai béke meg­tartásét szolgálja. A csehszlovák kormánynak a Német Szövetségi Köz­társasággal való normális diplomáciai kapcso'atok felvéte­lére és megnemtámadási sz erződés megkötésére irá­nyuló javaslatai a nemzetközi feszültség további eny­hülését és ezáltal a német probléma békés megoldását szolgálják. A Német Demokratikus Köztársaságnak, a munkások és földművesek első német államának nemzetközi te­kintélye megalakulása óta állandóan növekszik. A nem­zetközi politikában való részvételének súlya és jelentő­sége van, annak ellenére is, hogy a Nyugat bizonyos körei nagy igyekezettel, de egyre gyengébb sikerrel próbálkoz­nak ezt meghiúsítani. Nem kételkedhetünk abban, hogy baráti látogatásunk eredményei államainknak és lakosságának új lehetőséget nyújtanak a szocializmus építésében arra, hogy a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok oldalán még bát­rabban haladjunk előre. Kötelességemnek tartom, hogy erről a helyről köszöne­tet mondjak a Csehszlovák Köztársaság kormányának és az egész csehszlovák népnek azért a sokoldalú támoga­tásért, amelyben a Német Demokratikus Köztársaságot fennállása óta részesíti. Dávid külügyminiszter ebédet adott az NDK kormányküldöttségének tiszteletére Kedden, szeptember 11-én Václav Dávid külügyminiszter a Német De­mokratikus Köztársaság kormánykül­döttségének tiszteletére a Csernín­palota reprezentációs helyiségeiben ebédet adott. Az ebéden részt vettek a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének tagjai Ottó Grotewohl miniszterelnök vezetésével. Csehszlovák részről jelen voltak a párt és a kormány képviselői: Rudolf Barák, Jaromír Dolanský, Antonín l Novotný, Viliam Široký és Ludmiíä Jankovcová. Továbbá jelen voltak Jifí Hendrych és Bruno Köhler, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja KB tit­kárai. Dr. Emánuel Šlechta, dr. Josef Plojhar és dr. Jozef Kiselý miniszte-i rek, a Nemzeti Front pártjainak elnö-: kei, a kormány további tagjai, a köz-! társasági elnöki iroda, a miniszter-í elnöki hivatal és a Külügyminiszté-: rium vezető dolgozói. Az ebéd nagyon szívélyes és baráti légkörben folyt le. A görög parlamenti küldöttség elutazott hazánkból Kedden, szeptember 11-én rövid csehszlovákiai itt-tartózkodása után Prágából Bécsbe utazott a görög par­lamenti küldöttség. Az Alcron szálló­ban dr. Dionyzius Polanský, a nem­zetgyűlés alelnöke és dr. Miroslav Klinger képviselő búcsúzott el a kül­döttség tagjaitól. A görög képviselőket dr. Václav Hulínsky képviselő, valamint a Kül­ügyminisztérium és a nemzetgyűlési iroda képviselői kísérték ki a főpálya­udvarra. A búcsúzásnál jelen volt Jean P. Liberopoulos, a Görög Király-; ság prágai ügyvivője. A Szlovák Szakszervezeti Tanács ülése Bratislavában A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának nagycsarnokában tartották meg szeptember 11-én a Szlovák Szakszervezeti Tanács ülését. Az ülésen, amelyen részt vett Jozef Való, a Szlovákiai Járadékbiztosítási Hivatal elnöke is, megtárgyalták a betegbiztosításról és a dolgozók szo­ciális biztosításáról szóló törvényja­vaslatot. A vita során a jelenlévők hozzá­szóltak a nemzeti biztosítás rendsze­rének javasolt módosításaihoz és az 4j törvényjavaslathoz. Ceyioni kormányküldöttség hazánkban A ceyloni kormányküldöttség — Pedru Hewa William de Silva ipar­ügyi és halászati miniszter, Maithri­pala Senanayake közlekedésügyi és közmunkaügyi miniszter, E. C. Wije­yesekera, a közlekedés fejlesztési osztályának igazgatója és R. Wijeye Koch, az iparügyi és halászati minisz­ter tanácsadója — hétfőn, szeptem­ber 10-én megnézték a Mariánske Lázné-i és holýšovi autóbuszjavító műhelyt. A külföldi fasisztaellenes szervezetek képviselői Szlovákiában Szeptember 9—16-ig tartjuk ha­zánkban a fasizmus és háború elleni harc hetét. Ez alkalomból ellátogattak Bratislavába a külföldi fasisztaellenes szervezetek küldöttségei, hogy a dol­gozóinkkal folytatott beszélgetéseken megszilárdítsák a nemzetközi egysé­get a békeharcban. Szeptember 10-én a következő kül­földi küldöttek érkeztek Bratislavá­ba: „A háborúban részt vett katonák nemzeti szervezetének kezdeményező bizottsága" képviseletében Fjsdor Jo­szipovics Kravcsenko, a Szovjetunió hőse, „A republikánus Spanyolország­ban folytatott harcokban részt vett volt francia önkéntesek" francia szer­vezet képviseletében André Breton, „Olaszország nemzeti partizánszövet­sége" képviseletében Maniera Aristo­demo és Franz Willinger, az „Osztrák szabadságharcosok és koncentrációs táborok foglyai szövetsége" .képvisele­tében. A kedves vendégeket a délutáni órákban Karol Dolinský, a Fasiszta­ellenes Harcosok Szövetsége szlová­kiai bizottságának főtitkára, valamint Jozef Štaudinger alezredes, a Fasisz­taellenes Harcosok Szövetsége szlová­kiai bizottsága elnökségének tagja üdvözölte a pályaudvaron. A vendé­gek kedden ellátogattak egyes üze-: mekbe és földmüvesszövetkezetekbe. A JÖVŐBEN TÖBB EZER ÚJ NÉPBlRÖ KEZDI MEG MŰKÖDÉSÉT Kedden, szeptember 11-én a sajtó­értekezleten az Igazságügyminiszté­rium dolgozói fontos feladatot közöl­tek az újságírókkal az új népbírók ki­nevezéséről. Jelenleg ezt a funkciót kb. 16 ezer polgár végzi. December 31-től az új időszakban a népbírók testülete 50 ezerre bővül. A nemzeti bizottságok körzeteikben a yálasztókkal együttmű­ködve új jelölteket keresnek, akik megfelelnek erre a megtisztelő és fe­lelős funkcióra. Novemberben és de­cemberben a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok plenáris gyűlésein hagyják jóvá az új jelölteket. A PYC.MALION ELŐADÁSA' BRATISLAVÁBAN G. B. SHAW SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN Georg Bemard Shaw születésének' századik évfordulójának alkalmából, amelyről a Béke-Világtanács kezdemé­nyezésére ez idén megemlékezik az egész kultúrvilág, a Békevédők Szlová­kiai Bizottsága szeptember 10-én a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház­ban ünnepi előadás keretében bemu­tatta Shaw Pygmalion című darabját. Shaw Pygmalion című darabját, amelyben a szerző bebizonyítja az egyszerű népben szunnyadó tehetség erejét, a brnói Mrštíkov Testvérek Színházának együttese mutatta be. A brnói egüttes vendégszereplésének nagy sikere volt Bratislavában. Vajon mi mondanivalója van annak az embernek, aki a gyűlésen, összejövetelen, értekezleten szót kér, feláll és kijelenti, teljes mértékben egyetért az elhangzott beszámolóval és az előtte felszólaltak véleményével. Semmi újat nem mond, nem hogy egy önálló gondolata, javaslata vagy ész­revétele volna, de jóformán egy saját szava sincs, hiszen egész mondani­valója lényegében abból áll, hogy jól megfigyelve az előtte elhangzottakat, lehetőleg minél pontosabban ismétel­ve, minden változtatás nélkül vissza­adja, szinte ezzel is kidomborítva, aláhúzva, azt, hogy a Szóban forgó kérdésről az eddig elhangzottakon kívül senki emberfia valami újat, job­bat már nem mondhat. Ne gondolja senki sem, hogy ez az „egyetértek az előttem felszólalók­kaľ'-féle embef ritkaságszámba menő volna. Sajnos, nem. Nem is oly rég a gyűlések és értekezletek jelen­tős része csupa „egyetértésben" folyt :e. S ne gondoljuk azt se, hogy az emberek jelentős többsége valóban azért értett egyet a beszámolókkal és a felszólalókkal, mert tényleg egye­zett az p véleményükkel és nekik a tárgyhoz már semmi mondanivaló­juk nem lett volna. Lett volna, meg o oJ SZÖ ff Egyetértek az előttem felszólalókkal" 1956. szeptember 12. volt a szóban forgó dologról az egyé­ni véleményük és az sok esetben nem egyezett sem a beszámolóval, sem az előtte felszólalók véleményével, azon­ban ezt, a szíve szerinti véleményét csak gyűlés után otthon, „bizalmas körben" mondta el. Annak okát és gyökerét kell keresnünk, vajon mi idézte elő az emberek megnyilatkozásainak ezt a szinte uniformizált egységét, vajon mi késztette őket arra, hogy szavai­kat np gondolataik kifejezésére, ha­nem mások mondanivalójának ismét­lésére használják. Mily furcsának, szinte képtelenségnek tűnik a kérdés feltevése, pedig ki nem vett még részt olyan gyűlésen, ahol éppen így tör­tént. Az emberek nem saját vélemé­nyüket mondták el, hanem másokét ismételték. Tették ezt mégpedig azért, mert olyan helyzet, olyan légkör alakult ki, amelyben az önálló gon­dolat, az egyéni vélemény, a „direk­tívákkal" szembeni észrevétel ellen­séges nézetnek és ellenséges magatartásnak számított, és mert az emberek között akadtak olyanok, akik jövőjüket és mindenkori megélhetésü­ket nem a munkájukra és tudásukra alapozták, hanem a „vezető kegyé­re", s végül akadtak jócskán olyan vezetők, síük szívesen vették, majd idővel pedig elvárták, sőt egyene­sen megkövetelték, hogy személyüket, minden cselekedetüket és szavukat bódító tömjénezés vegye körül. így azután érthető, hogy az egyenes, szó­kimondó, „ami a szívemen, az a szá­mon"-féle emberek is jobbnak látták, hogy „egyetértsenek" minden tettel és elhangzott szóval és passzivitásuk­ban csatlakozzanak ahhoz is, amivel valójában semmi közösséget nem vál­laltak. 1 Mennyi szó esett és esik még most is a személyi kultuszról és káros következményeiről. De elég-e csupán egyes személyek önkényes magatar­tásának káros következményeire rá­mutatni? Vajon megszüntetjük-e a személyi kultuszt és következményeit egy csapásra a kollektív munkával, a kollektív vezetéssel? Helytelen volna erre határozott igennel felelni. A sze­mélyi kultusz teremtette légkörnek az élet különféle területeire való be­hatolását felfedni és onnan eltávolí­tani nem megy egyik napról a másik­ra. Vagy elmondhatjuk tán azt, hogy az „egyetértek az előttem felszóla­lókkal"-féle megnyilvánulások a sze­mélyi kultusz elítélésével egyszeriben megszűntek? Nem hallani-e még ma is oly gyakran ezt az egyrészt pasz­szivitást, másrészt behódolást jelentő kijelentést? Ez persze nem jelenti azt, hogy az emberek most már ne mernék véleményüket valamiről vagy valakiről nyíltan megmondani. Nem erről van szó, hanem arról, az embe­rek egy része abban a téves hitben él, hogy ami volt, ahogyan volt, annak úgy kellett lennie, másképpen nem is lehetett. Ők valóban jóhiszeműen hit­ték és hiszik, hogyha nem értenek egyet valamely beszámolóval, gyűlé­seken elhangzott felszólalással, ha ne­kik más véleményük van, akkor ezzel „ellenséggé" válnak. Mennyi okos szó, hasznosítható öt­let és észrevétel marad még mindig benne az emberekben. Mennyi bátorí­tásra, türelmes segítségre van szük­ség, hogy megszabadulva az elmúlt évek gondolatot és szót uniformizáló légkörétől, az embereknek az legyen a száján, mi a szívükön. Akadhatnak talán most olya­nok, akik erre azt mondják, hogy ez a nagy bátorítás könnyen visszafelé sülhet el. Olyan szavak is elhangoz­hatnak, amelyek nem mondhatók ép­pen hasznosnak és nem mindig helyt­állók. Ez igaz, de. baj ez? Hol van az megírva, hogy minden ember csupa okos, helytálló dolgokat mondjon? S hol van az megírva, hogy a gyűlé­seken vagy bármiféle összejövetelen csak helyeselni lehet és csatlakozni a már elhangzottakhoz? Hogyan tisztul­janak a nézetek, ha az emberek nem mondják el véleményüket? Hogyan győzzelek meg nézeted helytelensé­géről, ha nem ismerem? És mi a döntő? Hogy passzívan bólogassak és helyeseljek? Tán ez jelenti a t akara­tot? Hát nem az jelenti-e, hogy aka­rok, ha kardoskodom a magamé mel­lett? Ha nem úgy van valami, ahogy én elképzelem, akkor magyarázzák meg, győzzenek meg az ellenkezőjé­ről és ha meggyőztek, akkor viszont az lesz a meggyőződésem és amellett fogok kiállni. És ki merné azt mon­dani, hogy nem ilyen emberekre van nekünk szükségünk? Olyan moe­rekre, akik meggyőződtek és neg­győződésüket nem rejtik véka alá, hanem kiállnak mellette. Egy új társadalmi rend meg­teremtése az embertől függ. Az em­berek azok, akik — mert már nem felel meg nekik — elvetik, megvál­toztatják a régit, újat kezdenek. Szebbet, jobbat, boldogabbat akarnak. S mert ez a törekvés nem egyeseket, nemcsak egy társadalmi réteget érint, hanem milliókat, szükséges, elenged­hetetlenül szükséges, hogy milliók gondolata, szava és akarata érvénye­süljön. Üjat, nagyot, milliókat bol­dogítót csak így lehet alkotni. Bátky László

Next

/
Thumbnails
Contents