Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-11 / 254. szám, kedd

Bányásznap Ostraván Ostraván a bányásznap tiszteleté­re a bányászatban alkalmazott dol­gozók szakszervezeti szövetsége ke­rületi bizottságának ünnepélyes gyű­lését a Hlubina-bánya kultúrházában tartották. Az ülésen résztvett a párt és a kormány küldöttsége: Bruno Köhler, Csehszlovák Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkára, Bo­humír Lomský vezérezredes nemzetvé­delmi 'miniszter, Václav Kolár kép­viselő, Csehszlovákia Kommunista Pártja ostravai kerületi bizottságá­nak vezető titkára. Jelen voltak a jugoszláv és lengyel bányászok kül­döttségei. Az ostravai bányakörzet központi igazgatója közölte, hogy ez idén a bányászoknak és technikusoknak az új városokban csaknem ezer lakást adtak át. 310 iányász személygépko­csit vett. A bányászok százai motor­kerékpárt vásároltak. A párt és kormány nevében Bruno Köhler, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságinak titkára fejezte ki jókívánatait az Ostrava— Karvin-i bányászoknak ünnepük al­kalmából. Beszédében rámutatott az ostravai szén jelentőségére a ľ.'-iz­társaság népgazdaságának fejleszté­sében. Bruno Köhler utalt a fejtés nyári csökkenésére és kijelentette: „A párt és a kormány az ostravai bánya­körzet valamennyi dolgozójához for­dult, hogy kiküszöböljék a fejtésben mutatkozó nehézségeket és a köztár­saságnak annyi szenet adjanak, amennyi szükséges a népgazdaság fejlesztéséhez. A párt és a kormány hiszi,, hogy nem csalatkozik a bá­nyászokban!" Az ostravai bányászok ünnepélyes gyűlését üdvözölték a jugoszláviai és lengyelországi bányászküldöttségek. Ketten a novákyi kitüntetettek közül A Gömöri Vasércbányák dolgozóinak ünnepe Vasárnap már a kora reggeli órák­ban ünneplőbe öltözött bányászok csoportja tölti meg az ősi bányavá­ros, Rozsnyó' utcáit. Mintha az idő is ki akarna tenni magáért, oly melegen árasztja sugarait a nap. Bányásznap: ünnepre ébredt Rozsnyó városa. A város főterén összegyűlt bányászok zeneszóval vonultak fel a városi sporttelepre, rozsnyói bányaüzemek dolgozói ezt a hagyományos ünnep­napot kimagasló munkaeredmények­kel köszöntötték. A rozsnyói üzemek a globális fejtési tervet 105,83 szá­zalékra teljesítették. Ebben az évben a Gömöri Vasércbányák 16 630 tonna érccel termeltek többet terven felül. A bányásznapra tett felajánlásukat 9 nappal előbb teljesítették. A rozs­nyói bányák üzemei egyedül 11000 tonnával termeltek többet, mint azt a terv meghatározta. A példás és ki­váló munkaeredményekért a rozsnyói üzemekben 19 bányászt a Vörös Zászló renddel tüntettek ki. Huszon­ötén kaptak kitüntetést a munkához való hűségükért, huszonötén a mun­kájukért való áldozatkészségükért-és tizen dicsérő elismerést kaptak. Egy­idejűleg 17 000.— korona jutalmat osztották ki a kitüntetett bányászok­nak. A kitüntetettek között van Pa-.so Je­nő 40 évi, Adrányi Géza 30 évi, Kur­cina Ferenc 30 évi, Fajdek János 32 évi bányaszolgálattal. A bányásznapi ünnepségek kereté­ben a példás munkáért a rozsnyói üzemekben mintegy 366 000 korona hűségjutalmat fizettek ki, vagyis 144 000 koronával többet, mint ta­valy. A szokásos ünnepségek és jutalmak kiosztása után a délutáni órákban kezdetét vette a hagyományos nép­mulatsággal egybekötött műsoros dél­után. (m. gy.) * * * A rozsnyőbisztrai bányaüzem dol­gozói kétszeres örömmel ünnepelték a bányásznapot. Ez érthető, hiszen ezen a napon immár harmadszor ve­szi tulajdonába az üzem ifjúsági kol­lektívája a CSISZ KB vándorzászla­ját. Ezt a magas kitüntetést a szo­cialista verseny elmélyítésével nyer­ték el. Jelenleg a vándorzászló tulaj­donosa Belák Péter és Babic Péter munkakollektívája, akik 139 százalé­kos munkateljesítménnyel lettek a vándorzászló győztesei. A rozsnyőbisztrai CSISZ-szervezet kiváló munkasikereihez hozzájárult a CSISZ üzemi szervezetének, vezetősé­ge, arftely állandó politikai és agi­tációs munkával buzdítja a fiatalokat a nagyobb eredményekhez. (Ki) Stríž Pavel vájár, akit az idei bá­nyásznapon a Munka Vörös Zaszlaja érdemrenddel tüntettek ki. Richtárik Rudolf karbantartót kiváló munkáiáért és hosözúévi szakma­hűségéért tüntették ki a Munkahüsé­gért című jelvénnyel. „Kékkő a szlovákiai szénbányák példaképe" A sárgafényű nap alacsonyan állt még az erdő fölött, amikor a kékkői bányászok díszruhába öltözve, emelt fővel haladtak az ünnepségre. Az új, ötemeletes bányászházak virágos ab­lakokkal, nemzetiszínű és vörös zász­lókkal köszöntötték a bányásznap megünneplésére érkező dolgozókat. A kékkői bányák dolgozóinak nagygyű­lése 9 órakor kezdődött a gondosan feldíszített mozihelyiségben. A gyű­lésen részvevők arcáról leolvashattad az örömöt, megelégedést a miniszté­rium vörös zászlója láttára, melynek még a múlt év utolsó negyedében let­tek birtokosai, s azóta nem adták ki kezükből. Az előző bányásznapon tett fogadalmukat derekasan valóra vál­tották. Múlt év szeptemberétől be­csülettel teljesítik feladataikat: a bá­nyásznapig 34 268 tonna szenet ter­meltek terven felül. Az ünnepségen Zemanek elvtárs, a kékkői szénbányák igazgatója részle­tesen ismertette mindazokat az ered­ményeket, melyeket eddig elértek. A föld mélyén dolgozó kommunisták és pártonkívüli bolsevikok, bányászok, mérnökök, technikusok szorgalmas munkájának gyümölcse, hogy jó mun­kaszervezéssel, a bányafával, szer­számmal s egyéb segédeszközökkel való takarékoskodásban, a szénkom­bájnok lelkiismeretes kezelésével több millió koronát takarítottak meg, tehát nem véletlen, hogy a jó munkaered­ményekért több, mint 3 millió ko­ronát fizettek ki a bánya dolgozói­nak prémium fejében. Felsorolta azoknak a neveit, akik személyes pél­damutatással buzdítják társaikat a kiemelkedő- eredmények elérésére. Közöttük a sokat emlegetett Dulaj elvtársat, aki most érkezett vissza többhetes szovjetunióbeli tanulmány­útjáról, s új tapasztalatokkal gyara­Az ércbányászok ünnepén Emelt fővel ünnepelték a bányászna­pot a szepesi ércbányák luciabányai dolgozói. Minden hónapban becsülettel teljesítették feladatukat. A bányász­napig 4762 tonna ércet termeltek ter­ven felül. A bányásznap tiszteletére vállalt kötelezettségüket csaknem megkétszerezték. Poprocson, a feldíszített sportpálya szabadtéri színpada körül ünnepelték a bányásznapot. Itt vették át jó mun­kájuk jutalmát, a kitüntetéseket és a hűségjutalmakat a Fortuna és Ru­fusz tárnák bányászai, Graban, Windt, Komora és Hanigovsky csoportvezetők, a pörkölő legjobb dolgozója, Cöllner János, a szállításban kitűnt Zalcer Ká­roly, a műhely legjobb esztergályosa Smocer Filip és a többiek. Az ünnepi szónoklatok után néphad­seregünk és az ifjúság együttesei, va­lamint a bányászok zenekara fokozta a vidám hangulatot. Ebéd után labda­rúgó-mérkőzés következett a bányá­szaink magyarországi látogatását vi­szonzó diósgyőriekkel. Nagy volt a forgalom, a bányászna­pot a környező falvak népe a bányá­szokkal és családjaikkal együtt nóta­szóval, a vidám szórakozás és pihenés jegyében ünnepelte. pítja társai tudását, hogy kevesebb erőfeszítéssel még több szén kerül­jön felszínre. Soft lenne elmondani azoknak a ne­veit, akik kiváló érdemeket szereztek a munkában. De meg kell említeni Špringo Rudolf, Karol Kovalčík és Šatara elvtársakat, akik pagy megbe­csülésre tettek szert bányásztársaik között. Az ő és a hozzájuk hasonló kitartó agitátorok munkájának ered­ménye, hogy a tizenkilenc kitünte­tett bányász között ott találjuk Voj­tech Hviezdart, akit a Munka Vörös Csillaga érdemrenddel tüntettek ki. Koronci Józsefnek, Bella Pálnak, Fajd Józsefnek, Lukács Viktornak, Gyön-: gyös mérnöknek és többeknek a Hű-í ségért és Áldozatkészségért érdem­rendeket tűzték mellükre. Svatoňský elvtárs, a bányászszövet­ség titkára ünnepi beszédében a CSKPj KB nevében üdvözölte a kékkői bá-: nyászokat, akik ezen a napon vendé* gül látták Maximilian Gromotkát, Len-' gyelország bányászainak képviselőjét" is. Ezután Matouš Miloslav, a Bá­nyászszövetség szlovákiai bizottsága nevében üdvözölte a nagygyűlést és külön Martin, Ondrej, Štefan és Pavel Fajčí testvérek édesanyját, aki mind a négy fiát a bányászmesterség elsa­játítására lelkesítette. Ma a kékkői' bányákban eredményesen harcolnak á dolgozók szebb jövőjéért, a békéért. — A kékkői bányászok eredményei példaképül szolgálnak a szlovákiai bányák dolgozóinak, — mondotta vé­gül Matouš elvtárs. A kékkői bányák dolgozói, bányászok, műszaki, értel­miségi dolgozói, régiek és újak egy­aránt ki akarják venni részüket pár­tunk országos konferenciája határo­zatainak valóraváltásából. Feltétlenül' biztosítani akarják a munka nagyobb termelékenységét, ezért a bányász­napot új munkafelajánlásokkal üd­vözlik, amelynek útján a második ötéves terv első évének tervét no­vember 14-re teljesítik. — Legyen a mi bányásznapunk is új sikerek, új győzelmek kezdete —• mondotta záróbeszédében Vicenik elv* társ, az üzemi szakszervezeti bizott* ság elnöke. Kétségtelen, ha a régi bányászod feladatukat 6ikerrel oldják meq, — az új dolgozók bányásszá való nevelése az üzemi pártszervezet, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSISZ legfőbb feladata lesz ezután is — az eredmény nem marad el. Erdősi Ede. Hogy a farkas is jóllakjék, de a bárány is megmaradjon Énekes Mihály az év elejétől dolgo­zik a Tallósi Állami Gazdaságban. A gazdaság vezetősége az állatok gon­dozásával bízta meg. Énekes iparko­dott, hogy munkája eredményes le­gyen. Odahaza három gyermeke van. Három egészséges gyerek, három éhes, falánk száj. Kell tehát a pénz, kell a kenyér. Iparkodott is az apa, hogy mind nagyobb legyen a súlygya­rapodás, hisz a fizetése'aszerint emel­kedik, vagy csökken. Keze alatt az állatok szépen gyarapodtak, nőtt a súlygyarapodás, emelkedett a fizetése. Gsaládja szépen megélt a keresetből. Énekes nem panaszkodott, de nem is volt rá oka. A napokban azonban mégis levél érkezik Énekes Mihálytól. Az elége­dett, szorgalmas ember — ahogyan ő mondja — hosszú rágódás után szánta rá magát a levél megírására. Az elégedett, szorgalmas ember leve­lében panaszkodik. Többek között ezt írja: — Bocsaptak. Igazságtalanul jártak el velem szemben. Jogtalanul rövidí­tik m j a fizetésem. A családnak pe­dig kenyér kell. Panaszomra pedig nemcsak Tallóson, de még Galántán, az igazgatóságon sincs gyógyír. A dolog úgy történt, hogy Énekes Mihály, a tavaszi hónapok alatt gyö­nyörű eredményeket ért el a gondjai­ra bízott állatok hizlalásánál. Volt olyan hónap is, amikor 443 kg-os súlygyarapodással dicsekedhetett. Ter­mészetesen ennek megfelelően kapta a jutalmazást is. Énekes örült a s;ép keresetnek és annak, hogy bőven jut hús a közellátásnak, a gazdaság ve­zetősége pedig annak örült, hogy ilyen eredményekről adhat jelentést a fel­sőbb szerveknek. Májusban azonban nagyott . l'tozott a helyzet. Elfogyott a takarmány. Súlygyarapodásról már nem lehetett beszélni, mert szemlátomást fogytak az állatok. Énekes hízőmarhái is egy hónap alatt majdnem 700 kg súlyvesz­teséget szenvedtek. Énekos rémülten nézte a pusztulást. Szaladt fűhöz-fá­hoz, de segítség nem volt. Rozsszal­mával etették az állatokat. Persze, hogy a súlygyarapodásra számítani sem lehetett. Énekes tudta, hogy amíg a krízist átvészelik, nem számíthat prémiumra. Alapfizetését azonb' i meg kell kapnia, hisz nem az ő hibájá­ból csökken az állatok súlya. Nim ő bűnös azért, hogy nincs takarmány. Énekes szomorúan járt-kelt az i~tál­lóban, sajnálta a szép állatokat. Sze­gények, hogy tönkrementek. A fize­tést is izgatottan várta. Tudta előre, hogy kevesebb lesz a szokottnál. El­marad a prémium. Ezt a családnak is meg kell éreznie. Az asszonynak is úgy kell gazdálkodnia, ahogyan a ke­reset engedi. Eljött a fizetés ideje. Énekes szeme tágra nyílt, amikor megnézte az eU számolást. Hamarjában nem is ét'ííte a dolgot. Tôbbšzôr is átnézte az el­számolási szalagot, de ott mindig egy és ugyanazt látta. Az állatok súlya rohamosan csökkent, de az ő bérlis­táján 297 kg súlygyarapodás volt el­könyvelve. Pillanatra felcsillant a szeme, örült, hisz több jut a cs ' >l­nak. Az asszonynak is könnyebb töb­bel gazdálkodni. Pillanatokig ez járt az eszében, aztán újból elkomorodott az arca. Hisz ez csalás. Nem, nem kell az a pénz, amiért nem dolgoztam meg. Inkább szólok majd az irodában, így is tett. — Nézze, Énekes, ne ijedjen meg a pénztől. Ne féljen, a 297 kiló súly­gyarapodásért kapott pénzt úgyis le­ki kell fizetni. Mi ezt megtettük, sőt többet is. No, mit szól hozzá? Nem szólt ő semmit, hanem szó nél-i vonjuk magától a következő hóna- l a súlyveszteség, az igazgatóság őket . kül elhagyta az irodát. Becsapták. Új-: pókban. teszi felelőssé. Ez kellemetlen lett hói a bolondját járatták vele. (Hogy — Hát akkor minek adták? Mire jó | volna számukra. Ha Énekest hibáztai- valójában mi volt a levélben, azt Éne-' ez a cirkusz? — Hogy mire jó? — repül feléje a válasz. — Ez a cirkusz arra jó, hogy maga egyáltalán kaphatott fizetést. Tudja maga, hogy lia mi a májusi hó­napra magának nem írunk súlygyara­podást, még fizetést sem kap. Érti, fizetést sem kap. Az állatok tönkre­mentek, lefogytak... Énekest elfutotta a méreg. — Hát ha nem érdemeltem fizetést, miért adtak? Miért nem mondták, neked most nem jár. Tönkrementek kezed alatt az állatok, nem számít­hatsz fizetésre. Miért nem tették? A gazdaság vezetője azt mondja: — Jószívűségből csináltuk. Azt akartuk, hogy Énekesnek a májusi hó­nap se legyen üres. A beírt, de nem létező súlygyarapodást pedig a kö­vetkező hónapokban levonjuk. Egyszóval a tallósi gazdaság veze­tősége úgy gondolkozott: Lakjon jól a farkas is, de a bárány is megmarad­jon. Énekes Mihály azonban nem hajlan­dó ilyen megalkuvásra. Azt akarja, hogy tiszta vizet öntsön a gazdaság vezetősége a pohárba. Kötelességük- lett volna alaposan felülvizsgálni az esetet. Ha Énekes Mihály volt az oka a nagy súly vesz­teségnek, bátran meg kellett volna mondani a szemébe. Nem kap fizetést, mert hanyagságból nagy kárt okozott a gazdaságnak. Ezt nem tették. Nem is tehették, mert maguk a vezetők a bűnösök a súlyveszteségért. Nem tö­rődtek a takarmányszükséglet maxi­mális biztosításával. Ezért volt tehát szükség erre a megoldásra. Ha nyíltan megmondják, hogy ezért és ezért ilyen ják, az ő rovására írják fel a súly veszteséget, nem kaphat még alapfi­zetést sem. Énekest azonban annyira ismerték, hogy az ügyet nem hagyja annyiban. Megy az igazgatóságra. Fe lülvizsgálat. Aztán megállapítják, hegy a gazdaság vezetősége a hibás. Nem törődött a szükséges takarmányalap biztosításával. Ez kellemetlen lett vol­na számukra. Inkább folyamodtak te­hát az előbb leírt formulához. Gondol­ták: — Énekes elégedett lesz, hogy fizetést kapott. A kifizetett összeget meg apránként levonják a fizetéséből. Lesz miből, hisz az elkövetkező hóna­pokban, mivel már lesz elegendő ta­karmány, a súlygyarapodás újból ma­gasan a tervezett fölé szökik. Énekes nem hagyta abba az ügyet. Megszégyenítve érezte magát. Neki nem kell kegyelemkenyér. Ha nem ér­demli meg a pénzt, ne adják, de a magáét, munkája jogos fizetségét nem hagyja. Az igazgatósághoz fordult ta­nácsért, segítségért. Galántán, vagyis az igazgatóságon Benkovics főzootechnikusnak pana­szolta el az ügyet. Énekes szerint a zootechnikus haragra gerjedt a hal­lottakon. Kijelentette, hogy ez egye­nesen csalás és még az útiköltséget is meg kell fb.tnie a gazdaság vezető­ségének. (A Tallósról Galántára való utazás költségére gondolt.) Hogy sza­vának súlya legyen, papírt, ceruzát fogott és levelet írt Tallósra a veze­tőknek. A levelet átadta Énekesnek. Az meg örömmel vitte az írást. A gazdaságban, amikor felmutatta a levelet, kinevették. Azt mondták: a főzootechnikus azt írja: — Ami a pré­miumrendszer értelmében magának jár, kes nem tudja. Igaz, a levelet látta, el' is olvashatta, de nem értette, mert nem az ő nyelvén volt írva. Amikor pedig mi ott jártunk, a levél nem volt megtalálható.) Az újabb csalódás után Énekes Mi­hály az üzemi pártszervezethez folya­modott segítségért. A kommunisták gyűlésen tárgyalták az ügyet. Megál­lapították Énekes igazát. Jegyzőköny­vet készítettek róla. Az igazgatóságra is küldtek egy levelet, melyben Énekes Mihály igaza mellett foglalnak állást és kérik az igazgatóságot, hogy az ügyet rövidesen vigyék dűlőre és Énekes Mihályt kárpótolják. A levél már több mint egy hónapja elment. Elvitte a tallósi kommunisták határozatát, megállapítását, de az ügy nemhogy elintézést nyert volna, de a pártszervezet még választ sem kapott rá. Ügy látszik, az igazgatóság vagy elfelejtett választ adni, vagy egysze­rűen nem respektálja, nem veszi figye­lembe a tallósi pártszervezet határo­zatát. Sokáig tartó várakozás után szánta aztán rá magát Énekes a levél megírá­sára, melyat szerkesztőségünknek cím­zett. Mi csak azt szeretnénk most kér­dezni az állami gazdaságok galántai igazgatóságától, mikor szándékozik végre választ adni a tallósi pártszer­vezet taggyűlésének határozatára és Énekes Mihály mikor kap orvoslást jo­gos panaszára. Sz. I. OJ SZÓ 1956. szeptenjfccr U. 5

Next

/
Thumbnails
Contents