Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-11 / 254. szám, kedd

Bányásznap Ostraván Ostraván a bányásznap tiszteletére a bányászatban alkalmazott dolgozók szakszervezeti szövetsége kerületi bizottságának ünnepélyes gyűlését a Hlubina-bánya kultúrházában tartották. Az ülésen résztvett a párt és a kormány küldöttsége: Bruno Köhler, Csehszlovák Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Bohumír Lomský vezérezredes nemzetvédelmi 'miniszter, Václav Kolár képviselő, Csehszlovákia Kommunista Pártja ostravai kerületi bizottságának vezető titkára. Jelen voltak a jugoszláv és lengyel bányászok küldöttségei. Az ostravai bányakörzet központi igazgatója közölte, hogy ez idén a bányászoknak és technikusoknak az új városokban csaknem ezer lakást adtak át. 310 iányász személygépkocsit vett. A bányászok százai motorkerékpárt vásároltak. A párt és kormány nevében Bruno Köhler, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságinak titkára fejezte ki jókívánatait az Ostrava— Karvin-i bányászoknak ünnepük alkalmából. Beszédében rámutatott az ostravai szén jelentőségére a ľ.'-iztársaság népgazdaságának fejlesztésében. Bruno Köhler utalt a fejtés nyári csökkenésére és kijelentette: „A párt és a kormány az ostravai bányakörzet valamennyi dolgozójához fordult, hogy kiküszöböljék a fejtésben mutatkozó nehézségeket és a köztársaságnak annyi szenet adjanak, amennyi szükséges a népgazdaság fejlesztéséhez. A párt és a kormány hiszi,, hogy nem csalatkozik a bányászokban!" Az ostravai bányászok ünnepélyes gyűlését üdvözölték a jugoszláviai és lengyelországi bányászküldöttségek. Ketten a novákyi kitüntetettek közül A Gömöri Vasércbányák dolgozóinak ünnepe Vasárnap már a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözött bányászok csoportja tölti meg az ősi bányaváros, Rozsnyó' utcáit. Mintha az idő is ki akarna tenni magáért, oly melegen árasztja sugarait a nap. Bányásznap: ünnepre ébredt Rozsnyó városa. A város főterén összegyűlt bányászok zeneszóval vonultak fel a városi sporttelepre, rozsnyói bányaüzemek dolgozói ezt a hagyományos ünnepnapot kimagasló munkaeredményekkel köszöntötték. A rozsnyói üzemek a globális fejtési tervet 105,83 százalékra teljesítették. Ebben az évben a Gömöri Vasércbányák 16 630 tonna érccel termeltek többet terven felül. A bányásznapra tett felajánlásukat 9 nappal előbb teljesítették. A rozsnyói bányák üzemei egyedül 11000 tonnával termeltek többet, mint azt a terv meghatározta. A példás és kiváló munkaeredményekért a rozsnyói üzemekben 19 bányászt a Vörös Zászló renddel tüntettek ki. Huszonötén kaptak kitüntetést a munkához való hűségükért, huszonötén a munkájukért való áldozatkészségükért-és tizen dicsérő elismerést kaptak. Egyidejűleg 17 000.— korona jutalmat osztották ki a kitüntetett bányászoknak. A kitüntetettek között van Pa-.so Jenő 40 évi, Adrányi Géza 30 évi, Kurcina Ferenc 30 évi, Fajdek János 32 évi bányaszolgálattal. A bányásznapi ünnepségek keretében a példás munkáért a rozsnyói üzemekben mintegy 366 000 korona hűségjutalmat fizettek ki, vagyis 144 000 koronával többet, mint tavaly. A szokásos ünnepségek és jutalmak kiosztása után a délutáni órákban kezdetét vette a hagyományos népmulatsággal egybekötött műsoros délután. (m. gy.) * * * A rozsnyőbisztrai bányaüzem dolgozói kétszeres örömmel ünnepelték a bányásznapot. Ez érthető, hiszen ezen a napon immár harmadszor veszi tulajdonába az üzem ifjúsági kollektívája a CSISZ KB vándorzászlaját. Ezt a magas kitüntetést a szocialista verseny elmélyítésével nyerték el. Jelenleg a vándorzászló tulajdonosa Belák Péter és Babic Péter munkakollektívája, akik 139 százalékos munkateljesítménnyel lettek a vándorzászló győztesei. A rozsnyőbisztrai CSISZ-szervezet kiváló munkasikereihez hozzájárult a CSISZ üzemi szervezetének, vezetősége, arftely állandó politikai és agitációs munkával buzdítja a fiatalokat a nagyobb eredményekhez. (Ki) Stríž Pavel vájár, akit az idei bányásznapon a Munka Vörös Zaszlaja érdemrenddel tüntettek ki. Richtárik Rudolf karbantartót kiváló munkáiáért és hosözúévi szakmahűségéért tüntették ki a Munkahüségért című jelvénnyel. „Kékkő a szlovákiai szénbányák példaképe" A sárgafényű nap alacsonyan állt még az erdő fölött, amikor a kékkői bányászok díszruhába öltözve, emelt fővel haladtak az ünnepségre. Az új, ötemeletes bányászházak virágos ablakokkal, nemzetiszínű és vörös zászlókkal köszöntötték a bányásznap megünneplésére érkező dolgozókat. A kékkői bányák dolgozóinak nagygyűlése 9 órakor kezdődött a gondosan feldíszített mozihelyiségben. A gyűlésen részvevők arcáról leolvashattad az örömöt, megelégedést a minisztérium vörös zászlója láttára, melynek még a múlt év utolsó negyedében lettek birtokosai, s azóta nem adták ki kezükből. Az előző bányásznapon tett fogadalmukat derekasan valóra váltották. Múlt év szeptemberétől becsülettel teljesítik feladataikat: a bányásznapig 34 268 tonna szenet termeltek terven felül. Az ünnepségen Zemanek elvtárs, a kékkői szénbányák igazgatója részletesen ismertette mindazokat az eredményeket, melyeket eddig elértek. A föld mélyén dolgozó kommunisták és pártonkívüli bolsevikok, bányászok, mérnökök, technikusok szorgalmas munkájának gyümölcse, hogy jó munkaszervezéssel, a bányafával, szerszámmal s egyéb segédeszközökkel való takarékoskodásban, a szénkombájnok lelkiismeretes kezelésével több millió koronát takarítottak meg, tehát nem véletlen, hogy a jó munkaeredményekért több, mint 3 millió koronát fizettek ki a bánya dolgozóinak prémium fejében. Felsorolta azoknak a neveit, akik személyes példamutatással buzdítják társaikat a kiemelkedő- eredmények elérésére. Közöttük a sokat emlegetett Dulaj elvtársat, aki most érkezett vissza többhetes szovjetunióbeli tanulmányútjáról, s új tapasztalatokkal gyaraAz ércbányászok ünnepén Emelt fővel ünnepelték a bányásznapot a szepesi ércbányák luciabányai dolgozói. Minden hónapban becsülettel teljesítették feladatukat. A bányásznapig 4762 tonna ércet termeltek terven felül. A bányásznap tiszteletére vállalt kötelezettségüket csaknem megkétszerezték. Poprocson, a feldíszített sportpálya szabadtéri színpada körül ünnepelték a bányásznapot. Itt vették át jó munkájuk jutalmát, a kitüntetéseket és a hűségjutalmakat a Fortuna és Rufusz tárnák bányászai, Graban, Windt, Komora és Hanigovsky csoportvezetők, a pörkölő legjobb dolgozója, Cöllner János, a szállításban kitűnt Zalcer Károly, a műhely legjobb esztergályosa Smocer Filip és a többiek. Az ünnepi szónoklatok után néphadseregünk és az ifjúság együttesei, valamint a bányászok zenekara fokozta a vidám hangulatot. Ebéd után labdarúgó-mérkőzés következett a bányászaink magyarországi látogatását viszonzó diósgyőriekkel. Nagy volt a forgalom, a bányásznapot a környező falvak népe a bányászokkal és családjaikkal együtt nótaszóval, a vidám szórakozás és pihenés jegyében ünnepelte. pítja társai tudását, hogy kevesebb erőfeszítéssel még több szén kerüljön felszínre. Soft lenne elmondani azoknak a neveit, akik kiváló érdemeket szereztek a munkában. De meg kell említeni Špringo Rudolf, Karol Kovalčík és Šatara elvtársakat, akik pagy megbecsülésre tettek szert bányásztársaik között. Az ő és a hozzájuk hasonló kitartó agitátorok munkájának eredménye, hogy a tizenkilenc kitüntetett bányász között ott találjuk Vojtech Hviezdart, akit a Munka Vörös Csillaga érdemrenddel tüntettek ki. Koronci Józsefnek, Bella Pálnak, Fajd Józsefnek, Lukács Viktornak, Gyön-: gyös mérnöknek és többeknek a Hű-í ségért és Áldozatkészségért érdemrendeket tűzték mellükre. Svatoňský elvtárs, a bányászszövetség titkára ünnepi beszédében a CSKPj KB nevében üdvözölte a kékkői bá-: nyászokat, akik ezen a napon vendé* gül látták Maximilian Gromotkát, Len-' gyelország bányászainak képviselőjét" is. Ezután Matouš Miloslav, a Bányászszövetség szlovákiai bizottsága nevében üdvözölte a nagygyűlést és külön Martin, Ondrej, Štefan és Pavel Fajčí testvérek édesanyját, aki mind a négy fiát a bányászmesterség elsajátítására lelkesítette. Ma a kékkői' bányákban eredményesen harcolnak á dolgozók szebb jövőjéért, a békéért. — A kékkői bányászok eredményei példaképül szolgálnak a szlovákiai bányák dolgozóinak, — mondotta végül Matouš elvtárs. A kékkői bányák dolgozói, bányászok, műszaki, értelmiségi dolgozói, régiek és újak egyaránt ki akarják venni részüket pártunk országos konferenciája határozatainak valóraváltásából. Feltétlenül' biztosítani akarják a munka nagyobb termelékenységét, ezért a bányásznapot új munkafelajánlásokkal üdvözlik, amelynek útján a második ötéves terv első évének tervét november 14-re teljesítik. — Legyen a mi bányásznapunk is új sikerek, új győzelmek kezdete —• mondotta záróbeszédében Vicenik elv* társ, az üzemi szakszervezeti bizott* ság elnöke. Kétségtelen, ha a régi bányászod feladatukat 6ikerrel oldják meq, — az új dolgozók bányásszá való nevelése az üzemi pártszervezet, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSISZ legfőbb feladata lesz ezután is — az eredmény nem marad el. Erdősi Ede. Hogy a farkas is jóllakjék, de a bárány is megmaradjon Énekes Mihály az év elejétől dolgozik a Tallósi Állami Gazdaságban. A gazdaság vezetősége az állatok gondozásával bízta meg. Énekes iparkodott, hogy munkája eredményes legyen. Odahaza három gyermeke van. Három egészséges gyerek, három éhes, falánk száj. Kell tehát a pénz, kell a kenyér. Iparkodott is az apa, hogy mind nagyobb legyen a súlygyarapodás, hisz a fizetése'aszerint emelkedik, vagy csökken. Keze alatt az állatok szépen gyarapodtak, nőtt a súlygyarapodás, emelkedett a fizetése. Gsaládja szépen megélt a keresetből. Énekes nem panaszkodott, de nem is volt rá oka. A napokban azonban mégis levél érkezik Énekes Mihálytól. Az elégedett, szorgalmas ember — ahogyan ő mondja — hosszú rágódás után szánta rá magát a levél megírására. Az elégedett, szorgalmas ember levelében panaszkodik. Többek között ezt írja: — Bocsaptak. Igazságtalanul jártak el velem szemben. Jogtalanul rövidítik m j a fizetésem. A családnak pedig kenyér kell. Panaszomra pedig nemcsak Tallóson, de még Galántán, az igazgatóságon sincs gyógyír. A dolog úgy történt, hogy Énekes Mihály, a tavaszi hónapok alatt gyönyörű eredményeket ért el a gondjaira bízott állatok hizlalásánál. Volt olyan hónap is, amikor 443 kg-os súlygyarapodással dicsekedhetett. Természetesen ennek megfelelően kapta a jutalmazást is. Énekes örült a s;ép keresetnek és annak, hogy bőven jut hús a közellátásnak, a gazdaság vezetősége pedig annak örült, hogy ilyen eredményekről adhat jelentést a felsőbb szerveknek. Májusban azonban nagyott . l'tozott a helyzet. Elfogyott a takarmány. Súlygyarapodásról már nem lehetett beszélni, mert szemlátomást fogytak az állatok. Énekes hízőmarhái is egy hónap alatt majdnem 700 kg súlyveszteséget szenvedtek. Énekos rémülten nézte a pusztulást. Szaladt fűhöz-fához, de segítség nem volt. Rozsszalmával etették az állatokat. Persze, hogy a súlygyarapodásra számítani sem lehetett. Énekes tudta, hogy amíg a krízist átvészelik, nem számíthat prémiumra. Alapfizetését azonb' i meg kell kapnia, hisz nem az ő hibájából csökken az állatok súlya. Nim ő bűnös azért, hogy nincs takarmány. Énekes szomorúan járt-kelt az i~tállóban, sajnálta a szép állatokat. Szegények, hogy tönkrementek. A fizetést is izgatottan várta. Tudta előre, hogy kevesebb lesz a szokottnál. Elmarad a prémium. Ezt a családnak is meg kell éreznie. Az asszonynak is úgy kell gazdálkodnia, ahogyan a kereset engedi. Eljött a fizetés ideje. Énekes szeme tágra nyílt, amikor megnézte az eU számolást. Hamarjában nem is ét'ííte a dolgot. Tôbbšzôr is átnézte az elszámolási szalagot, de ott mindig egy és ugyanazt látta. Az állatok súlya rohamosan csökkent, de az ő bérlistáján 297 kg súlygyarapodás volt elkönyvelve. Pillanatra felcsillant a szeme, örült, hisz több jut a cs ' >lnak. Az asszonynak is könnyebb többel gazdálkodni. Pillanatokig ez járt az eszében, aztán újból elkomorodott az arca. Hisz ez csalás. Nem, nem kell az a pénz, amiért nem dolgoztam meg. Inkább szólok majd az irodában, így is tett. — Nézze, Énekes, ne ijedjen meg a pénztől. Ne féljen, a 297 kiló súlygyarapodásért kapott pénzt úgyis leki kell fizetni. Mi ezt megtettük, sőt többet is. No, mit szól hozzá? Nem szólt ő semmit, hanem szó nél-i vonjuk magától a következő hóna- l a súlyveszteség, az igazgatóság őket . kül elhagyta az irodát. Becsapták. Új-: pókban. teszi felelőssé. Ez kellemetlen lett hói a bolondját járatták vele. (Hogy — Hát akkor minek adták? Mire jó | volna számukra. Ha Énekest hibáztai- valójában mi volt a levélben, azt Éne-' ez a cirkusz? — Hogy mire jó? — repül feléje a válasz. — Ez a cirkusz arra jó, hogy maga egyáltalán kaphatott fizetést. Tudja maga, hogy lia mi a májusi hónapra magának nem írunk súlygyarapodást, még fizetést sem kap. Érti, fizetést sem kap. Az állatok tönkrementek, lefogytak... Énekest elfutotta a méreg. — Hát ha nem érdemeltem fizetést, miért adtak? Miért nem mondták, neked most nem jár. Tönkrementek kezed alatt az állatok, nem számíthatsz fizetésre. Miért nem tették? A gazdaság vezetője azt mondja: — Jószívűségből csináltuk. Azt akartuk, hogy Énekesnek a májusi hónap se legyen üres. A beírt, de nem létező súlygyarapodást pedig a következő hónapokban levonjuk. Egyszóval a tallósi gazdaság vezetősége úgy gondolkozott: Lakjon jól a farkas is, de a bárány is megmaradjon. Énekes Mihály azonban nem hajlandó ilyen megalkuvásra. Azt akarja, hogy tiszta vizet öntsön a gazdaság vezetősége a pohárba. Kötelességük- lett volna alaposan felülvizsgálni az esetet. Ha Énekes Mihály volt az oka a nagy súly veszteségnek, bátran meg kellett volna mondani a szemébe. Nem kap fizetést, mert hanyagságból nagy kárt okozott a gazdaságnak. Ezt nem tették. Nem is tehették, mert maguk a vezetők a bűnösök a súlyveszteségért. Nem törődtek a takarmányszükséglet maximális biztosításával. Ezért volt tehát szükség erre a megoldásra. Ha nyíltan megmondják, hogy ezért és ezért ilyen ják, az ő rovására írják fel a súly veszteséget, nem kaphat még alapfizetést sem. Énekest azonban annyira ismerték, hogy az ügyet nem hagyja annyiban. Megy az igazgatóságra. Fe lülvizsgálat. Aztán megállapítják, hegy a gazdaság vezetősége a hibás. Nem törődött a szükséges takarmányalap biztosításával. Ez kellemetlen lett volna számukra. Inkább folyamodtak tehát az előbb leírt formulához. Gondolták: — Énekes elégedett lesz, hogy fizetést kapott. A kifizetett összeget meg apránként levonják a fizetéséből. Lesz miből, hisz az elkövetkező hónapokban, mivel már lesz elegendő takarmány, a súlygyarapodás újból magasan a tervezett fölé szökik. Énekes nem hagyta abba az ügyet. Megszégyenítve érezte magát. Neki nem kell kegyelemkenyér. Ha nem érdemli meg a pénzt, ne adják, de a magáét, munkája jogos fizetségét nem hagyja. Az igazgatósághoz fordult tanácsért, segítségért. Galántán, vagyis az igazgatóságon Benkovics főzootechnikusnak panaszolta el az ügyet. Énekes szerint a zootechnikus haragra gerjedt a hallottakon. Kijelentette, hogy ez egyenesen csalás és még az útiköltséget is meg kell fb.tnie a gazdaság vezetőségének. (A Tallósról Galántára való utazás költségére gondolt.) Hogy szavának súlya legyen, papírt, ceruzát fogott és levelet írt Tallósra a vezetőknek. A levelet átadta Énekesnek. Az meg örömmel vitte az írást. A gazdaságban, amikor felmutatta a levelet, kinevették. Azt mondták: a főzootechnikus azt írja: — Ami a prémiumrendszer értelmében magának jár, kes nem tudja. Igaz, a levelet látta, el' is olvashatta, de nem értette, mert nem az ő nyelvén volt írva. Amikor pedig mi ott jártunk, a levél nem volt megtalálható.) Az újabb csalódás után Énekes Mihály az üzemi pártszervezethez folyamodott segítségért. A kommunisták gyűlésen tárgyalták az ügyet. Megállapították Énekes igazát. Jegyzőkönyvet készítettek róla. Az igazgatóságra is küldtek egy levelet, melyben Énekes Mihály igaza mellett foglalnak állást és kérik az igazgatóságot, hogy az ügyet rövidesen vigyék dűlőre és Énekes Mihályt kárpótolják. A levél már több mint egy hónapja elment. Elvitte a tallósi kommunisták határozatát, megállapítását, de az ügy nemhogy elintézést nyert volna, de a pártszervezet még választ sem kapott rá. Ügy látszik, az igazgatóság vagy elfelejtett választ adni, vagy egyszerűen nem respektálja, nem veszi figyelembe a tallósi pártszervezet határozatát. Sokáig tartó várakozás után szánta aztán rá magát Énekes a levél megírására, melyat szerkesztőségünknek címzett. Mi csak azt szeretnénk most kérdezni az állami gazdaságok galántai igazgatóságától, mikor szándékozik végre választ adni a tallósi pártszervezet taggyűlésének határozatára és Énekes Mihály mikor kap orvoslást jogos panaszára. Sz. I. OJ SZÓ 1956. szeptenjfccr U. 5