Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-04 / 247. szám, kedd

Gépállomásunk eredményei és hibái PÁRTÉLET V A Füleki Gép- és Traktorállomás áz idei aratási és cséplési munkákat több szakértelemmel és hozzáértéssel végezte, mint a múlt esztendőben. Hibák azonban az idén is előfordultak, noha az üzemi pártszervezet időről időre mind a vezetőségi mind a tagsági gyűléseken foglalkozott a nyári munkák problémáival és oda hatott, hogy azokat sikeresen megoldják. A hibák főleg az egyes magángazdálkodó községekben fordultak elő, ahol szerződést kötöttek egyes gazdákkal az aratási munkákra és a szerződést nem tartották, be száz százalékra. Az említet*- községekbe azért is lemaradt a munka, mert a brigád székhelyén működő pártcsoport gyöngén dolgozott, nem tudta meggyőzni a traktorosokat, hogy milyen politikai jelentősége van a magánszektorban végzett gép: munkának. Az is hibának róható fel, hogy a kombájnc'-at sem tudta megfelelőképpen kihasználni. Ennek az volt az oka, hogy nem készítették elő a föl" deket a kombájn aratása alá. Az idén az agronómusoknak mindent el kell követniök, hogy ezt a mulasztást behozzák. E hibák ellenére — a múlt évhez viszonyítva — a füleki traktorállomás elég jó munkát végzett. Az aratást 106, a tartóhántást 100%-ra teljesítette, a cséplés idejét pedig két héttel lerövidítette. Az aratási munkálatokban kitűnt Kalicsiak Gyula, a buzitaí brigádközpontból, aki Škoda 25-ös traktorával 105 hektárt aratott le, Gombala István pedig DT 54-es lánctalpasával 118 hektáron végezte el a tarióhántást. Varga István cséplőgép kezelő eddig 25 vagon gabonát csépelt ki. A repce vetését augusztus végéig 100%-ra teljesítették. A traktorállomás dolgozói eddig igen nehéz körülmények között dolgoztak, mert nem volt sem megfelelő javítóműhelyük, sem irodahelyiségük és nem volt helyiség, ahová a gépeket elhelyezhették volna. Most azonban, hogy pártunk és kormányunk gondoskodása folytán országunk egyik legkorszerűbb állomását kapják, biztos, hogy a munka sokkal jobban fog menni, mert a munka megszervezést sokkal jobb feltételek között tudják majd végrehajtani. Rövidesen felépül a tervezett 24 családi lakóház közül nyolc. Ez biztosítani fogja a családok boldog, nyugodt otthonát. Veres János Fülek HOGY NE AKADJON MEG Amilyen a munka, olyan a jutalom Régi közmondás ez, de meg is állja a helyét. Aki szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben, az igen szép jövedelemre tesz szert. Példa erre N. Gregus garammikolai szövetkezeti tag, aki fia és lánya segítségével 7 hónap alatt 1030 munkaegységet dolgozott le, és így a pénzbeli jutalmazáson felül 32 mázsa gabonát kapott. Klimaj szövetkezeti tag feleségével együtt 890 munkaegységet dolgozott le, szintén szép összeget szedett fel az első félévben. Ehhez természetesen még hozzájárult a természetbeni járandóság is. A mikolai szövetkezet a tagok között 11 vagon gabonát osztott szét, mint természetbeni járandóságot. A lekéri szövetkezet, mely eddig elég gyenge lábon állt, ebben az évben összeszedte magát. Az idén az elsők között végezte el a nyári munkálatokat és pontosan teljesítette a kötelező beadást. Lekér, akárcsak Mikola, a tagoknak 9.— koronát fizetett előlegként minden ledolgozott munkaegység után. A lekéri EFSZ tagjai is szép jutalmazásban részesültek. így például Bahorecz szövetkezeti tag 23 mázsa gabonát, Medves 18 mázsát, Palkó 17 mázsát kapott ledolgozott munkaegységei után természetbeni járandóságként. A lekéri szövetkezet egész évi marhahúsbeadását 103 százalékra teljesítette, de a sertéshúst csak 75 százalékra. Az anyasertéseknél 11 malacszaporulatot érték el átlagban, a hízósertéseknél pedig 75 dekagramm napi súlygyarapodást. Komáromi Dezsőné, Zselíz. Felkészülnek a szövetkezeti munkaiskolákra A szepsi járásban már most megkezdték az előkészületeket a szövetkezeti munkaiskolák szervezésére. A járási mezőgazdasági szakosztály propagációs osztálya jelenleg a terveken, valamint a szükséges tanszerek biztosításán dolgozik. Az új iskolai évbez tizenhét első évfolyam, tíz második és öt harmadik évfolyam működik majd a járásban. Míg tavaly 560 látogatója volt a SZMI-nek, addig az új iskolai évben több mint 500. Az előadásokat a járásban működő mezőgazdasági technikai iskolák tanítói tartják. -kiKépes riport Bratislava-Dvorníkról Kemény Béla, a szövetkezet kiváló traktorosa lánctalpas traktorával naponta 9—10 hektár földet készít elő a vetés alá. Zeman traktorost látjuk géppel való rakodás közben A szövetkezetben egyre nagyobb teret hódít a gép. Már majdnem minden munkát géppel végeznek. Eddig igen nehéz és fárasztó munkának számított a trágya kihordása. Belefáradt az ember karja, míg megrakta a szekeret, vagy a pótkocsit. Ma már a rakodást is géppel véazik. Kelemen István traktoros a jövő évi gazdag termés megalapozása érdekében előhántós ekével végzi a középszántást. Naponta £—3 hektárt szánt fel. = Néhány szó a szaláncújvárosi gazdákról Ahogy a többi községben, úgy Szaláncújvárosban is különféle gazdákra akadhatunk. Van példás, átlagos és olyan is, aki államot egyszerűen fejőstehénnek tekinti. Ez leginkább a cséplés idején, a gabonafelvásárlásnál mutatkozik meg. Sok gazda, mint pl. Jalenko János, Dávid Pál, Bomgob János, Fedor Pál, Tonko János, Takács Mihály, Jeszenyák János, Kiss Jolán, Kiss András és még több a gabonabeadásnak eleget tettek, sőt néhányan közülük a beadást túl is teljesítették. Rajtuk kívül mások is megkezdték a gabona beszolgáltatását. Viszont Takács János (Ilko) állami alkalmazott eddig 1079 kg termést csépelt ki, amiből 265 kg-ot be kell adnia, de a ugusztus 21-ig egyetlen szemet sem adott be. Takács Andás (alsó) kicsépelt 2343 kg terményt, de az előírt mennyiségből csak 565 kg-ot adott be. Takács ebben az esztendőben épített magának új házat. Az építkezési engedélyt terven kívül kapta meg, ma pedig egyenesen sértően viselkedik azokkal szemben, akik őt a beadási kötelezettség teljesítésére serkentik és akik gondoskodtak róla, hogy az építkezési engedélyt megkaphassa. Furcsa Takács Andrásnak (Kaszinak), a ČSD fűtőjének magatartása, aki közel hat hektár szántóföldön gazdálkodik és egy szem terményt sem adott be. Hasonló magatartást tanúsít Halady József is, a vasűt alkalmazottja, aki a kicsépelt 1071 kg terményből eddig csak 168 kg-ot adott be. A többivel vár, hátha elfelejtik. Tudjuk, hogy Szaláncújváros határát jégkár érte, ezt felül is vizsgálták és a bizottság arra az eredményre jutítt, hogy néhány eset kivételével a község eleget tehet a gabonabeadásnak. Azt a néhány egyént, akit komoly kár ért, a járás külön fogja elbírálni. A többi gazdának azonban feltétlenül teljesítenie kell a beadást. Helytelen azt napról napra halasztgatni. Vegyenek mindannyian példát azoktól a szaláncújvárosi gazdáktól, akik példás módon, becsületesen eleget tettek beadási kötelezettségüknek. Iván Sándor, Kassa. A füleki Béke Üzem n. v.-ban járunk. Gyönyörködünk azokban a szép és jó minőségű konyhabútorokban és egyéb gyártmányokban, amelyeket az üzemben készítenek. Beszélünk asztalosokkal, szerelőkkel, pártés szakszervezeti funkcionáriusokkal. Az üzem sok szép eredményt ért el kollektívájával. Az előző évek sikerei azt bizonyítják, hogy ebben az üzemben jó műszaki és munkásgárda dolgozik. Igaz, a téli erős fagyok okozta lemaradást még nem sikerült behozniok. De Simon elvtárs, a vállalat igazgatója biztatóan beszél, hogy ez év végéig nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik a tervet. Azonban minél több emberrel' beszélünk, minél jobban megismerjük a gyárat, a dolgozók életét, annál furcsábbá válik valami. Az üzemi pártszervezet ugyan nagy taglétszámmal büszkélkedik. De tevékenységükről nagyon nehéz megtudni valamit. Jegyzetfüzetem lapjait többször is átnézegetem, hiába, órák hosszat érdeklődöm, mégis csak alig néhány „konkrétum" akadt benne a pártszervezet, illetve tagjainak munkájáról. Nézzük csak: a pártszervezet rendszeresen tart taggyűléseket és pártbizottsági üléseket, többé-kevésbé rendszeresen foglalkozik a _ népnevelő munkával, pártoktatással, a kommunisták egy része megbízatást is kap a pártbizottságtól, a taggyűléstől, mindezt a jegyzőkönyvek és a tagok is igazolják. A rendszeresség azonban nem minden, bármilyen fontos is. Kinek jutna eszébe valamely asztalos munkáját aszerint értékelni, hogy milyen gyorsan forog a gyalugépe, tekintet nélkül arra, hogy közben üresen jár. A pártmunka színvonalát sem a bizottsági és taggyűlések számán, a beszámoló hosszán, hanem azon kell nézni, hogy nyomában gazdaságosabb-e a munka, tisztában látják-e az emberek a bel- és külpolitikai fejleményeket, a személyi kultusz káros hatását, a kollektív vezetés és a tömegek kezdeményezésére való támaszkodás fontosságát. Körülbelül negyed órát beszélt Mede elvtárs, a pártbizottság egyik tagja, de arról, hogy tulajdonképpen mi történik az üzemben, mit csinálnak a kommunisták, a gépek, a gyalupadok, rajzasztalok és íróasztalok mellett, egyetlen szót sem szólt. Egyszer-kétszer félbe is szakítottam. Mégis, mi folyik a pártcsoportokban? Hogyan valósulnak meg a pártbizottság határozatai a gyakorlatban? A válasz üres, semmitmondó. Észrevette ezt Jozef Gonda is, aki figyelmesen hallgatta vitánkat. Majd ő vette át a beszélgetés fonalát. Be kell vallani, elvtársak, hogy a pártcsoportok nem a legjobban dolgoznak, akadozik a munka. Mint az egyik partcsoport bizalmija elmondhatom, tagjaink szanaszét vannak. Ebben az évben még egyszer sem jöttünk össze, csak a tagdíjat szedem be tőlük, esetleg meghívom őket a taggyűlésre, de mást semmit. Vé^íll beszélt egy jól sikerült brigádmunkáról, de ezt is a taggyűlésen szervezték meg. Az bizony baj, hogy a pártcsoportokban elakadt a munka. Hiszen a pártbizottsági, vagy a taggyűléseken hiába dolgozzák ki a legjobb határozatokat, ha a munkahelyeken az üzem kommunistái, munkásai és műszaki dolgozói nem látnak hozzá megvalósításukhoz. Éppen ebben keilené keresni a tervteljesítés lemaradásának, de főleg az önköltség emelkedésének okát. Nem csoda tehát, ha vannak olyan tagjai is a pártszervezetnek, mint Jozef Kmiňák, aki csak egy, Bolyós Lajos pedig négy taggyűlésen vett részt ebben az évben. De vannak olyanok is, mint N^gy Klára, vagy Bodor Géza, akik az év elejétől még egy taggyűlésen sem vettek részt. Pedig a taggyűlésnek, a pártszervezet legfőbb szerbnek jelentős szerepe van a kommunisták formálásában. Pócos Antal, az üzemi pártszervezet elnöke nagyon helyesen cselekszik, ha a taggyűlések gyér látogatásával kapcsolatban a pártbizottság beszámolójában is keresi a hibát. A taggyűlés nem arra való, hogy ott általánosságokról beszéljenek, hogy a párt- és a gazdasági vezetők és a tagság kölcsönösen agyondicsérjék egymást, hanem a legfontosabb munkaértekezletnek kell lennie, amelyen nyíltan, a hibák őszinte feltárálásával, a bírálat és önbírálat alkalmazásával vitatják meg a pártügyeket és ellenőrzik a pártmegbizatások teljesítését. A taggyűlés a legnagyobb erő ahhoz, hogy a pártszervezet áldozatkész, öntudatos kommunistákká nevelje tagjait. Tehát fontos a taggyűlést jól előkészíteni, helyesen megválasztani a napirendet, de mindenekelőtt a beszámoló legyen konkrét, vesse fel a problémákat. Az utóbbi taggyűlésen elhangzott pártbizottsági beszámolót, amit Pócos elvtárssal boncolgattunk, elég körültekintéssel, alapossággal készítették elő, de a tizenhét oldalas, gépen tömören írott beszámolóban csak két oldalon foglalkoztak az üzem termelésének problémáival, és alig volt szó az alapszervezet munkájáród, fogyatékosságairól. Persze a kommunisták nem azért tárják fel a hibákat, hogy végnélküli pánaszkodásba kezdjenek, hanem azért, hogy könnyebb legyen kijavítani azokat. A pártonkívüli dolgozók szívesebben követik a pártot, jobban hallgatnak a párt szavára, ha az üzemben, közvetlenül a munkahelyükön látják megvalósulni a párt és a kormány határozatait. Akkor emelkedik és szilárdul a pártszervezet tekintélye, ha minden kommunista figyel munkatársai hangjára, igényeire, panaszaikra, javaslataikra. Hiszen pártunk a dolgozó nép pártja, őket szolgálja minden intézkedése, s ha nem is érti meg ezt mindjárt mindenki, az őszinte és igaz szó, a türelmes felvilágosítás hatására meggyőződnek pártunk igazáról. Gyakran idézzük a lenini tanítást, hogy a kommunisták legfőbb kötelessége meghallgatni a tömegek szavát. De ennek puszta hirdetése még nem segít. Az üzem dolgozóinak a gyakorlatban kell látniok és érezniök, hogy szavuknak, bírálatuknak van foganatja. Ezzel kapcsolatban szükséges megemlíteni azt is, hogy az üzem több dolgozójának állítása szerint a vállalat igazgatósága közömbös a dolgozók szava, javaslata iránt, ami a dolgozók kezdeményezésének gúzsba kötését jelenti. Nagyon szerettem volna kézzelfogható tényeket hallani az emberektől, hogy miben nyilvánul meg a vélemény figyelmen kívül hagyása, de mintha félnének, nem lennének elég bátrak felfelé irányuló bírálatot mondani. Pedig milyen káros az ilyen légkör. Mennyivel jobban menne a munka, ha a párt csoportgyűléseken beszámoltatnák a műhely, vagy üzemrészleg vezetőit és a vállalat igazgatóját az utasítások, vagy a párthatározatok be nem tartásáért felelősségre vonnák őket. A gazdasági vezetőnek nemcsak jó szakembernek és jó szervezőnek kell lennie, hanem politikai, tényezőnek is, aki felelős a párt politikájának végrehajtásáért. A pártszervezet feladata tehát az üzem minden erejét, a gazdasági, a szakszervezeti és a CSISZ vezetőket összehangolni, hogy mindegyik szerv a maga területén, a maga saját módszereivel küzdjön a közös feladat megoldásáért. Helytelen, ha — amiről a dolgozók beszélnek és Vezver elvtárs, a személyzeti osztály vezetője is hallott az ilyen nézetek elterjedéséről az üzemben — Simon elvtárs, a vállalat igazgatója megfeledkezik, vagy lebecsüli a dolgozók kezdeményezésének jelentőségét, bírálatát, mert azok a munkások, akik a munkapad mellett dolgoznak, érzékenyebbek a hibákkal sztmben és következetesebben harcolnak és zúzzák szét a kezdeményezés útjában álló akadályokat. Tehát kifizetődik bevonni eket a vezetésbe, kérni segítségüket. A fő forma, amellyel a munkások részt vehetnek az üzem vezetésében, éppen a javaslat és a bírálat. Igaz, nem kényelmes dolog, nemcsak sok időt kell szánni a beszélgetésekre, hanem meg kell találni azt az elvtársias módot és hangot is a dolgozók lelkébe való férkőzéshez, aztán tanulmányozni keli azokat a kérdéseket, amelyeket a munkások felvetettek. Különösen most fontos ez, amikor a munkadarabok haszontalan és fáradságos sétáltatásának megszüntetésével kapcsolatban a gépek célszerű áthelyezésén dolgozik az igazgatóság. A gépkezelők véleményének meghallgatása sokat segíthetne. A dolgozókkal való beszélgetésünk során meggyőződtünk arról is. hogy örömmel üdvözlik a párt és a kormány határozatát, a 46 órás munkahét bevezetését, de egy sem akar kevesebb konyhabútort, cérnakarikát gyártani, hanem az állásidő csökkentésével még többet, mert a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedése ezt megkívánja, s ebben nagy segítségükre lehet az üzemi pártszervezet. És ha a pártszervezetben akadozik a munka, a jó gazdasági vezető ezt elsősorban saját munkahibájának fogja fel, ami azt jelenti, hogy jobban kell segíteni a tömegek között dolgozó elvtársakat. Csakis az ilyen magatartás méltó a kommunista gazdasági ve- etőhöz. Pártunk alapszabályzata magában foglalja a pártélet lenini normáit. Szükséges tehát, hogy az üzemi pártszervezet tagjai betartsák ezeket, legyen az igazgató, műszaki dolgozó, vagy munkás. A napi pártmunkában jobban teljesítsék a párt alapszabályzatát, hogy ne akadjon meg a határozatok végrehajtása. Erdősi Ede. O J S 7 (

\ J195C. szeptember i. **