Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-18 / 261. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNÄK NAPILAPJA 1956. szeptember 18. kedd 30 tillér IX. évfolyam, 261. szám, Lehetőségek és a valóság szilárdításában bizonyos ösztönös­ség uralkodik. A föld-művesek nagy része meg van győződve a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeiről. Hiszen ezeket az előnyöket csak az nem látja, meg, aki a fától nem látja az erdőt. Csaknem mindfen faluban vannak olyan gazdák, akik egyetértenek az új szövetkezet azonnali meg­alakításával és a belépéssel. Igaz, maguk nehezen vetnek véget a régi szokásoknak, az eddigi élet­módról és munkamódszerekről ne­hezen mondanak le. De csak jó szervezőre van szükség, aki segí­tene a dolgokon. A szövetkezetek tagalapja kibő­vítésének és új szövetkezetek alapításának e lehetőségeit a járási pártszervezetek, a járási nemzeti bizottságok, a falusi pártszerve­zetek és a helyi nemzeti bizottsá­gok gyakran nem használják ki. Az aprólékos szervezési ritunka, az agitátorok élő szava és a nem egészen világos problémák meg­magyarázása hiányzik. A szövetkezet alakításának és megszilárdításának nagy lehetősé­geit bizonyítják a prešovi kerü­letben elért eredmények is, ahol az utóbbi időben 13 új EFSZ-t lé­tesítettek. Ez az eredmény örven­detes, mivel olyan kerületről van szó, ahol a szövetkezeti gondolatot a múltban komolyan elhanyagol­ták. Igaz, hogy a hibákból tanul­tak és ma ez az egyedüli kerület, ahol szüntelenül folyik az agitá­ciós munka, ahol a szövetkezetek megalakításának kérdése nemcsak a járási tényezők ügye, hanem a helyi funkcionáriusoké is. Szlovákia számos járásában a szövetkezetek megalakítása terv­szerűtlenül, ösztönszerűen folyik, így van ez például az aranyos­maróti járásban és másutt is, ahol a szövetkezetet egyik napról a má­sikra akarják megteremteni, ahol a jelszó: „Ne gondolkodj, lépj pe!" Vagyis másképp mondva: „Húnyd be a szemedet és ugorj a vízbe." Ez az eljárás helytelen és nem járhat sikerrel. A szövet­kezetek megalakításában és meg­szilárdításában szükséges a meg­győzés elveinek betartása, az ön­kéntesség és az, hogy a politikai munkát elsősorban a középparasz­tokra irányítsák. A funkcionáriu­soknak példát kell mutatniok, mi­vel a személyes példa nagy jelen­tőségű és gyakran a szövetkezet megalakításáról dönt. így történt ez néhány nappal ezelőt a hloho­veci járásban Sasinkovo község­ben, ahol a földművesek csak ak­kor alakították meg a szövetke­zetet, amikor 9 kommunista funk­cionárius aláírta a belépési nyi­latkozatot. Kiküszöbölni a hibákat, megin­dítani az agitációt, teljes lendü­lettel hozzálátni az új szövetke­zetek alakításához, a már megle­vő szövetkezetek tag- és földalap­jának bővítéséhez: ez most a leg­főbb feladatunk. Hiszen az ősz a legkedvezőbb időszak a mezsgyék felszántására, lehetővé teszi a kö-. zös vetést, a takarmányaláp biz­tosítását és a közös gazdasági be­rendezések építését. Mindez bizto­ték anra, hogy az ősszel alakított szövetkezetek mindjárt kezdettől erős gazdasági alapokon állnak majd. Áz év eleje óta köztársaságunk­ban ezerszáz szövetkezet ala­kult, amelyeknek nagy része a cseh országrészekben létesült. Az utóbbi időben a rádióban és a napisajtóban híreket közölnek azokról a szlovákiai községekről is, amelyekben újabb földművesek szánták u?á magukat, hogy a kis termelésről áttérnek a szövetke­zeti nagytermelésre. A nyári mun­kák ddejéní és az őszii mezei munkák kezdetén összesen 34 új szövetkezet alakult Szlovákiában. Igaz, hogy az eredmények nem felelnek meg a lehetőségeknek, főleg, ha figye­lembe vesszük, hogy abban az időszakban érték el őket, amikor a földművesek az új gazdasági év küszöbén állnak, amikor felte­szik azt a kérdést, hogy régi vagy új módra gazdálkodjanak-e. A mezőgazdaság kollektivizálá­sának lassúbb ütemét a nemzeti bizottságok és a párt funkcioná­riusai közül sokan azzal okolják még, hogy a földművesgazdaságok egy része, elsősorban a középpa­rasztoké. ökonómiai szempontból szilárdabbakká válnak és hogy ezért nem lépnek a földművesek a szövetkezetbe. Igaz, hogy a párt és a kormány szüntelenül törődik az egész nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedésével, hogy teljes mértékben támogatja a mezőgazdasági termelés fejlő­dését. Ezt bizonyítják a gép- és traktorállomások gépesítési eszkö­zei, a kutatóintézetek és iskolák széles hálózata, a műtrágyák ala­csony ára, az agro- és zootechni­kai szolgálat, az előnyős begyűj­tési és felvásárlási árak. De éppen az egyénileg gazdálkodó földmű­vesek irányában folytatott politi­kának, amely rendszerünk lénye­géből ered, kellene minden föld­művest a szövetkezeti gondolatra vezérelnie. Hiszen a földművesek abból, hogy az államtól a legna­gyobb támogatásban részesülnek, a legjobban meggyőződhetnek ar­ról, hogy a jobb élet lehetősége elsősorban a "szövetkezetben van, mivel a kisgazdaságokon a terme­lést csak bizonyos mértékig lehet növelni, míg a szövetkezetben en­nek óriási lehetőségei vannak. Az utóbbi három év piaci termelése beszél erről legjobban, ami a földműveseknél 8—10 százalékkal, a szövetkezeti tagoknál pedig 20— 25 százalékkal növekedett. A leg­közelebbi években pedig a szö­vetkezetekben a piaci termelésnek 60—70 százalékkal kell emelked­nie. A földművesek közül sokan tudják, hogyha mindannyian úgy gazdálkodnának mint a legjobbak, akkor sem tudnának lépést tar­tani a szövetkezetekkel, amelyek az ötéves terv végén minden hek­tárról egyharmadával többet fog­nak eladni, mint most. Ezért a magánszektor „stabilizálásáról", arról, hogy az egyénileg gazdálko­dók nem lépnek be a szövetkezet­be, szó sem lehet. Hiszen nem be­lépni a szövetkezetbe, azt jelenti, hogy a magam kárát akarom! A szövetkezetek fejlődése lassú ütemének okát másutt kell keres­ni. Elsősorban a gyenge politikai, szervezési munkában falvai nkon, egyes funkcionáriusok határozat­lanságában, abban, hogy a szövet­kezetek megalakításában és meg­Nagy az érdeklődés a helyi gazdálkodás kiállítása iránt A helyi gazdálkodás második or­szágos kiállítását vasárnap, szeptem­ber 16-án, megnyitásának napján 80 ezer ember nézte meg. A látogatók között köztársaságunk különböző ré­szeiből érkezett csoportok is voltak. A feelyi gazdálkodás elárusítóhelyein több mint százezer korona értékű árucikket' adtak el. A kongresszusi palota baloldali ter­meiben egész délután folyt az orszá­gos fodrászverseny. A fodrászok munkáját szakbizottság értékelte, amelynek tagjai között magyarországi és NDK-beli Szakemberek is voltak. Jó a burgonyatermés Mindamellett, hogy az idei száraz időjárás nem nagyon kedvezett a kapásnövényeknek, a szövetkezetek jó talajműveléssel elérték azt, hogy az átlagosnál jobb termésük lett. Jó eredméHyekröl számolnak be a zselízi járás egyes szövetkezetei. A hölvényi szövetkezet burgonyabeadáSsi kötelezettségét még a korai burgo­nyából teljesítette. Az őszi burgonyát természetbeni járandóságok fejében kiosztják a tagok között, éspedig minden ledolgozott munkaegység után 2.5 kg-t. A még megmaradó ínennyi­séget részben eladják, részben meg­etetik az állatokkal. K. E. AJtó J > t. / f njtfčM M. t m.nŕi.t.ti..;'. «Aii/i VTVVO'VV '/ÍTVWÍ v vvvvVv* »v?vvO Í V7V?Í'? :.VV7» »V. • vW. A Bratislavai Nemzeti Színház új idé­nyének első bemutatója Verdi Rigo­letto című operája volt. A közönség megelégedéssel fogadta az opera fel­újítását a Nemzeti Színház színpadán. Képünkön Oľga Hanáková és Ján Hadraba az opera egyik jelenetében. A' látogatók szeme iáuára készíti a cigarettákat a plzeňi gépgyár által, kiállított gép, amely iránt nagy ér­deklődés mutatkozik külföldön. Több mint félmillió látogatója volt a brnói kiállításnak Vasárnap, szeptember 16-án köny­velhették el a brnói gépipari kiállí­táson a legnagyobb látogatottságot. Délelőtt 10 óra tájt a kiállítás terüle­tén levő látogatók száma meghalad­ta a hatvanezret. Vasárnap lépte át a brnói kiállítás küszöbét az ötszáz­ezredik látogató. Az aznapi látogatók számát 130—150 ezerre becsülik. Vasárnap folyamán a kiállítást há­romszáz külföldi tekintette meg. Több autóbusz érkezett Ausztriából, az NDK-ból. Tegnapelőtt látogatták meg a kiállítást a francia és német új­ságírók is. A külföldi látogatók kö­zött 40 kereskedő volt. Az eddigi átlág szerint arra lehet következtet­ni, hogy 2—3 nap alatt a külföldi látogatók száma felülmúlja a tavalyi kiállításon 5 hét alatt elért számot. Vasárnep í&ggel a brnói főpályaudvar e'őtt. A látogatók száma aznap] 130—150 ezer k'zött mozgott. Miért nem alszik a naprágyi agronómus? A naprágyi szövetkezet agronómu­sa már hetek óta nem alszik. Azt mondhatná valaki, bizonyára fáj a foga. Ugyanis a parasztember nagy munka idején nem nagyon ér rá, hogy fájós fogával két hónapon át az or­vosi rendelőbe járjon, amíg sor ke­rül rá. A fájós fogra egyszerűen tü­relemfüvet tesz és legfeljebb éjsza­kánkint nem alszik miatta. De hát a naprágyi szövetkezet ag­ronómusa fiatalember, a foga sem fáj még senkire, nem is fogfájás miatt nem tud aludni, hanem amiatt, hogy megkésett a vetés. Annak pe­dig az az oka, hogy a tornaijai gép­állomás által a naprágyi szövetkezet­hez beosztott, vagy jobban mondva kiosztott lánctalpas traktor pontosan augusztus 15-én üzemképtelen lett. Szolnoky Lajos agronómus még aznap jelentette az esetet a gépállomáson. A gépállomás a traktort már másnap, azaz augusztus 16-án bevitette a ja­vítóműhelybe. Ebben tehát nem volt semmi hiba. A baj ott kezdődött, hogy a gépállo­más műhelye a traktort csak két hét múlva, pontosan szeptember l-re ja­vította ki. Az agronómus mindennap telefonált a gépállomásra, hogy ké­szen van-e már a traktor. Onnan meg azt telefonálták vissza: „Csak türelem!" így aztán a munka két hétig szünetelt. A traktoros pedig, ifjabb Orbán Lajos, két héten át egyebet sem csinált, minthogy fiával, a legifjabb Orbán Lajossal játszado­zott. Pedig a tarlóhántás még hátra volt. Végre aztán szeptember 1-én meg­érkezett a megjavított traktor. Megy is a munka azóta lóhalálában. A rep­cét, meg az őszi árpát már elvetet­ték, de még hátra van a rozs, meg a búza. A rozsnak már a földben kellene lennie. Mikor lesz elvetve a 10 hektár rozs és az 50 hektár bú­za? Ezért nem tud aludni az agronó­mus. Attól fél, hogy megkésik a ve­tés és hibás lesz, ritka lesz! Nagy Lajos, Naprágy. A 46 ÓRÁS MUNKAHÉTRŐL VAN SZÓ MA z országos pártkonferencia határozatai értelmében kor­mányunk szeptember 6-án jóvá­hagyta a munkaidő lerövidítéséről szóló törvényjavaslatot. S ez csak a kezdet. A 46 órás munkahét beve­zetése csak kezdet, iskolát, előké­szítést, tapasztalatok szerzését je­lenti a második ötéves terv folya­mán a hétórás munkanap bevezeté­sére. „Míg a kapitalista államokban — mondja a kormány üléséről kiadott közlemény — a munkaidő lerövidí­tése maga után vonja a kereset csökkenését, esetleg az életszük­ségleti cikkek árának emelkedését, addig hazánkhan a munkaidő lerö­vidítése a kereset eddigi színvona­lának megőrzése mellett történik és megteremtődnek annak feltételei, hogy a munkatermelékenység to­vábbi emelkedésével a kereset is növekedjék." Most már csak rajtunk múlik, hogy ez újabb szocialista vívmá­nyunkat győzelemre vigyük és megmutassuk ezzel is a világnak, hogy a mi szocialista rendszerünk — amelyben az ember a legfőbb ér­ték — sokkal magasabb fokon áll, mint a kapitalista rendszer. A 46 órás munkahét bevezetésével — ta­lán sokan nem is számoltak vele, — egy év alatt minden egyes dol­gozónál 104 órával, négy és egy harmad, nappal, vagyis 13 műszak­kal, munkanappal nyerünk több szabad időt. Ez az újabb vívmány, a rólunk való gondoskodás azonban kötelez bennünket. Mindezt nem valósíthatjuk meg karbatett kézzel. Küzdenünk, harcolnunk kell azért, hogy a technika jobb kihasználásá­val, a technológia további tökéle­tesítésével a lerövidített munkahét alatt a munkatermelékenység szün­telen növelésével biztosítsuk, sőt túlszárnyaljuk az eddigi termelési színvonalat, s egyúttal növeljük ke­resetünket is. |em kis dologról van szó. S ez minden üzemben arra jn­dítson bennünket, hogy állandóan tökéletesítsük a munkaszervezést, kiküszöböljük a sok időveszteséget, feltárjuk a tartalékokat, hogy okto­ber 1-től fennakadás nélkül térhes­sünk át a munkaidőnek heti két órával való csökkentésére. A Nyitra vidéki téglagyárak ara­nyosmaróti igazgatóságára napról napra egyre több müszaki-szerve­zési intézkedés fut be a hozzájuk tartozó üzemekből. Az üzem veze­tősége helyesen járt el, amikor a munkaidő lerövidítése céljából épp a műszaki-szervezési intézkedések­re összpontosította a dolgozók fi­gyelmét. Ezek az intézkedések meggyorsítják a termelési eljárást, s egyúttal az időveszteségek kikü­szöböléséhez is vezetnek. Ezek közé tartozik: a léghuzam fokozására szolgáló ventillátorok felszerelése, a szénnek a kemencékbe való auto­matikus szerkezettel való szórása, a felvonók meghosszabbítása az agyagbányába. Az igazgatósághoz tartozó több üzemben ugyancsak példamutatóan használják fel a kis­gépesítésekre nyújtott állami köl­csönt, amivel szintén elősegítik a lerövidített munkahétre való köny­nyebb áttérést. A Surányi Tégla­gyárban például a kisgépesítésekre fordított állami kölcsönből tökélete­sítik a téglarámákat, Veľká Máňán pedig a gőzkatlant átépítik villa­mos áramra valő használatra, össz­üzemi mértékben a kölcsön alapján fél millió koronát fordítanak a kis­gép.esítésre. De a gazdasági vezetők, sajnos, nem használják ki mindenütt eze­ket a lehetőségeket. Losoncon pél­dául az állami bank fiókintézetének igazgatója azt panasz üzem, így az apátfalusi Poľana és az Ipolymenti Téglagyárak elégte­lenül használják ki a kisgépesítésre a rendelkezésükre álló pénzössze­get. nnál örvendetesebb hírt kap­tunk a Lónyabányai Mag­nezitüzemből, itt újra szerelik, gé­pesítik a kemencéket. — Az utóbbi száz év alatt — mondja Trnka mérnök, az üzem igazgatója, — a kemencék techni­káján nálunk, és a külföldön is alig hajtottak végre alaposabb változta­tást. Reméljük azonban, hogy ter­vünket, bár nincs ebben semmi ta­pasztalatunk, sikeresen megvalósít­juk. Dolgozóink szívügye a munka­idő csökkentése, s ezért minden törekvésünket arra irányítjuk, hogy terveinket valóra váltsuk és a mun­katermelékenységét növeljük. Iqaza van Trnka elvtársnak. Csak­is a dolgozók közös akaratán mú­lik a győzelem, a siker, a 46 órás munkahét bevezetése és ami a leg­főbb: a munkatermelékenység ál­landó növelésével, a technika to­vábbi fejlesztésével, második ötéves tervünk sikeres teljesítése. <-it)

Next

/
Thumbnails
Contents