Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-16 / 259. szám, vasárnap

Kína Kommunista Pártja . kongresszusának megnyitása Peking, szeptember 15. (ČTK) — Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Gyűlés pekingi új épületében szeptember 15-én délután megkezdődött. Több mint 50 testvér kommunista párt és több ország munkáspártjainak küldöttségei, Kína Demokratikus Pártjainak képviselői és a pártonkívüli dolgozók 14 ómkor léptek a terembe, ahol már jelen voltak a kongresszus küldöttei és a külföldi újságírók. A külföldi küldöttségek között, amelyeket a jelenlevők lelkesen üdvözöltek, foglalt helyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége is, amelyet Václav Kopecký, Csehszlovákia Kommunista Pártja Politikai Irodájának tagja vc-zet, a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége A. I. Mikojannal, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksége tagjának vezetésével, továbbá a népi demokratikus országok munkáspártjainak küldöttségei, valamint a világ többi országaí'kommunista- és munkáspártjainak képviselői. Az egyszerűen díszített terembe a jelenlevők viharos tapsa mellett röviddel 14 óra után lépnek Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagjai, Mao Cetung, Liu Sao-csi, Csu Te, Csou En-laj és Csen Jun elvtársakkal az élen. Mao Ce-tung felemelkedik helyéről és megnyitja Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusát. Valamennyien felállnak és hatalmas tapssal iogadják Kína Kommunista Pártjának a kínai forradalom győzelme utáni első kongresszusa megnyitását. Az Internacionálé hangjai mellett valamennyien állva tisztelegnek a forradalmi küzdelmek éveiben elesett elvtársak emlékének. Ezután Mao Ce-tung elvtárs elmondja megnyitó beszédét. A megnyitó beszéd után Csou En-laj, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára vezetésével megválasztják a kongresszus elnökségét, titkárságát és mandátumbizottságát. A 66 tagú elnökséget, a kongreszszus főtitkárságát Ten Hsiao-pinnel az élen, és a 29 tagú mandátumbizottságot Tun Pi-vuo vezetésével a kongresszus vezetői egyhangúlag megválasztották. Csou En-laj ezután a kongresszus napirendi programját szavaztatja meg. Az egyhangúlag történt jóváhagyás után közli, hogy a kongresszus szeptember 27-ig — egy pihenőnap betartásával — ülésezik. Ezután Liu Sao-csi, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára veszi át a szót, és felolvassa Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt utolsó kongreszszusa óta eltelt idő folyamán végzett tevékenységéről szóló beszámolóját. Kína Kommunista Pártja tagjainak száma Peking, (ČTK), — Az Üj Kína sajtóügynökség Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága szervezési osztálya adatainak alapján közölte, hogy a párt tagjainak száma 1956. június 'végén túlhaladta a 10 734 000-t. A párt VII. kongresszusa óta, amelyet tizenegy évvel ezelőtt tartottak, a párttagok száma kilencszeresére emelkedett. A pártban 1 500 000 az ipari munkás, vagyis a párttagok 14 százaléka, a földművesek száma 7 410 000, vagyis 69 százalék. Ebből 5 360 0,00 a kis- és 2 050 000 a középparaszt. A középparasztok többsége a földreform után vált középparaszttá. Az értelmiség tagjai a pártban 1 250 000-el, vagyis 11,7 százalékkal vannak képviselve. A párt tagjainak csaknem egy tizede nők. Valamennyi nagyobb városban, körzetben és járásban, minden nagyobb üzemben és nemzetiségi körzetekben alakítottak már pártszervezeteket. Az 1955. évi adatok alapján a nemzeti kisebbségek 290 000 tagja volt párttag'. Sanghájban, ahol a kommunista pártbt megalakították, július végén több mint 162 000 párttag volt. « Egyiptom képviselőjének nyilatkozata a szuezi kérdésről Kairó, (ČTK). — Eden brit miniszterelnök parlamenti nyilatkozata Egyiptomban határozott tiltakozást és felháborodást keltett. Az egyiptomi közvélemény és sajtó elítéli a brit erőpolitikát, amely nem járul hozzá a szuezi kérdés békés megoldásához. • Az egyiptomi felelős körök képviselője a sajtó számára kiadott nyilatkozatban közölte, hogy Eden parlamenti beszéde teljesen helytelen és téves információkat tartalmaz. Az egyiptomi képviselő kijelenti: „Meg szeretnőnk kérdezni Eden urat, kit vádol erőszak alkalmazásával. Egyiptomra vagy pedig Nagy-Britanniára és Franciaországra gondol-e, amely utóbbiak erőszakkal fenyegetőznek, katonai előkészületeket hajtanak végre és összpontosítják haderőiket. Ki felelős ezért a helyzetért? Egyiptom csak a béke megőrzésére törekszik és a csatorna államosítása után' nem egyszer jelentette ki, hogy békés elintézésre törekszik. Az utolsó kísérlet Egyiptom részéről az volt, hogy jegyzéket intézett az összes érdekelt államokhoz és az ENSZ-hez; ebben olyan nemzetközi szerv megalakítását javasolja, amely tárgyalna az egyezményről azokban a kérdésekben, amelyek a csatornát használó országokat érintik. Egyiptomnak nincs kifogása a békés elintézés ellen, azonban állást foglal minden olyan kísérlet ellen, amely Egyiptomot meg akarná fosztani egyes országok érdekében a csatorna tulajdonjogától. Eden azt mondotta, hogy a csatorna-társaság az 1888. évi konstantinápolyi konvencióban megállapított rendszer része. Figyelmeztetnünk kell ezen konvenció 14. cikkelyére, amely Eden állítását megcáfolja. Eden azt állította, hogy G. A. Naszszer elnök a Szuezi-csatorna Társaság államosításával megszegte ezt a rendszert és felszámolta a szabad hajózást biztosító tényezők egyikét. Eden figyelmen kívül hagyta az a tényt, hogy az egyiptomi kormány, nem pedig a Szuezi-csatorna Társaság biztosította a hajózás biztonságát és szabadságát a csatornán." Az egyiptomi felelős körök képviselője nyilatkozatában élesen elítélte a Nagy-Britannia és Franciaország kormányai által foganatosított katonai intézkedéseket és azon kísérleteit, hogy gátolják a Szuezi-csatornán való hajózást azáltal, hogy a révkalauzokat felhívták helyük elhagyására. A brit nép ellenzi kormánya politikáját a szuezi kérdésben London, (ČTK). — 'Selwyn Lloyd brit külügyminiszter szept. 14-én fogadta nyolc állam nagyköveteit és igyekezett őket meggyőzni az amerikai-brit-francia terv szükségességéről és előnyeiről. Először Svédország, Norvégia és Dánia nagyköveteivel tárgyalt. Ezen államok álláspontja fontos a brit kormányra nézve, mert a csatorna legnagyobb használói közé tartoznak. A skandináv országokban nagyon kritikus álláspontot foglalnak el a Nyugat legutóbbi javaslatával szemben és a közvélemény ellene van a szövetségben való részvételnek. Selwyn Lloyd tanácskozásokat folytatott J. Chauvel francia nagykövettel, valamint a bagdadi paktum országai: Irán, Irak, Törökország és Pakisztán nagyköveteivel. További hírek arra mutatnak, hogy a brit kormány folytatja katonai előkészületeit. Ebben a légkörben Nagy-Britannia egész területén növekszik a nép ellenszenve azon politika ellen, amely Nagy-Britanniát háborúba sodorhatja. A skót bányászok küldöttségeinek edinburghi értekezletén egyhangúlag elfogadott határozatban figyelmeztetik a kormányt, hogy a skót bányászok az Egyiptom-elleni háború esetén beszüntetik a munkát, A határozati javaslat síkra száll a munkáspárt mellett a kormány politikája elleni álláspontjában a szuezi kérdésben és felszólítja a kormányt, hogy az ügyet az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjessze; Az asztalosok glasgowi szakszervezeti tanácsa, valamint az edinburghi szakszervezeti tanács állást foglalt a kormánynak a sÄezi kérdésben folytatott politikája ellen. Nagy-Britannia egész területén tiltakozó gyűléseket tartanak, amelyeken a szuezi kérdés békés megoldása mellett foglalnak állást. A gyűléseket a kommunista és munkáspárt rendezik. Bulganyin és Eisenhower levélváltása a leszerelésről N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Dwight Eisenhower hosszabb idő óta levelezésben állnak a leszerelés kérdésében. Augusztus 7-én Bulganyin fogadta Bohlent, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, aki a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, június 6-i üzenetére átnyújtotta az amerikai elnök augusztus 4-i keltezésű válaszát. Eisenhower levelében üdvözli a Szovjetunió Minisztertanácsa által tervezett hadsereglétszám-csökkentést. Azonban kételyeit fejezi ki, hogy ilyesféle csökkentés hatékonyan előmozdíthatja a rettegés megszüntetését és az óriási hadikiadások kiküszöbölését, amelyek a fegyveres erők fenntartásával járnak. Kifejti azt a véleményét, hogy olyan nemzetközi ellenőrzési mechanizmusra van szűkség, amely jelentősebb csökkentésre ösztönözhetne. Ezután a légi ügyeletre és a katonai tájékoztatás-cserére vonatkozóan egy évvel ezelőtt Genfben tett javaslatával kapcsolatban megjegyzi, hogy tudomása szerint azt a Szovjetunió* miniszterelnöke mint felderítő műveletet — elutasítja. Eisenhower azt fejtegeti, hogy az ilyenfajta felderítés kívánatos és szükséges a béke és a nemzetközi bizalom érdekében. Emlékeztet március 1-i levelében tett javaslatára, hogy megegyezéssel egy meghatározott időpont után a hasadóanyagok előállítását sehol a világon ne használják a nukleáris fegyverkészletek növelésére. Kéri a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét e javaslatának tüzetes tanulmányozására. Bulganyin előző levelével kapcsolatban hangoztatja, hogy a Németországban állomásozó fegyveres erők problémáját nem lehet elszigetelt kérdésként kezelni. Az ország egyesítésével kapcsolatban arról ír, hogy a Szovjetunió részéről — mint hallotta — olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek nyilvánvalóan tudtul adják, hogy a szovjet kormány meghatározatlan időre fenntartani szándékozik Németország szétdaraboltságát. A továbbiakban arról ír, hogy munkatársaival a legbehatőbban tanulmányozta a fegyverzet, mindenekelőtt a nukleáris fegyverzet korlátozását. Ha ez a tanulmányozás, amit remél, további lehetőséget nyújt nemzetközi akcióra, azt Bulganyin tudomására hozza. Az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának munkájával kapcsolatban azt a yéleményét fejezi ki: tárgyalásai nagy jelentőségűek abból a szempontból, hogy fényt derítsenek erre a nehéz problémára — s, mint remélik — az álláspontok eltérésének bizonyos fokú csökkentése szempontjából. Befejezésül arról ir, hogy a leszerelés kérdésében tett erőfeszítései az egész világ javát szolgálják, ha megegyezésre juthatnak a megfigyelés és az ellenőrzés eszközeiben. „Megpróbáltuk megtalálni az utakat a kapcsolatok fejlesztéséhez — írja —, amelyek lehetővé tennék népeinknek, hogy egymás jobb ismerete útján erősítsék a barátságot, amely a béke értékes támasza lehetne. Tudjuk, hogy az önök országában tesznek erőfeszítéseket a korábbi időszakból eredő bajok egy részének kiküszöbölésére. Üdvözöljük ezt. De remélem, hogy Ön és munkatársai nem korlátozzák erőfeszítéseiket azokra a bajokra, amelyek az Önök pártján és az önök országán belül mutatkoztak. Ezek a bajok áthelyeződtek nemzetközi térre is. Még ma is súlyosan akadályozzák azoknak a dolgoknak megvalósítását, amelyekről megállapítottuk, hogy meg kell valósítani. Ezt a helyzetet új szellemmel kell kijavítani, amelyre őszintén felhívom." Bulganyin válaszüzenetében sajnálattal állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormányánál nem talált támogatásra a szovjet kormány javaslata, hogy az államok tegyenek intézkedéseket fegyverzetük és fegyveres erőik csökkentésére. A szovjet kormánynak továbbra is az a véleménye, hogy a nemzetközi bizalom megerősítése szempontjából nagy jelentőségűek lehetnének az olyan intézkedések, melyek keretében az álMár húsz állam fogadta el Egyiptom javaslatát a Szuezi-kérdésben Kairó, (ČTK). — A Francé Presse hírügynökség tudósítójának közlése szerint Kairóban hivatalosan bejelentették, hogy már húsz állam fogadta el azon nemzetközi tanácskozási szerv összehívására vonatkozó egyiptomi javaslatot, amely megvitatná az 1888. évi konstantinápolyi konvenció revízióját. A javaslatot elfagodó államok a következők: Szovjetunió, India, Pakisztán, Panama, Szíria, Jordánia, Indonézia, Afganisztán, Szudán, Románia, Lengyelország, Szaud Arábia, Líbia, Libanon, a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és Jugoszlávia. lamok egyoldalúan csökkentik fegyveres erőket. Ezután emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több mint 1800 000 fővel csökkentette hadseregének létszámát. Rávilágít, hogy a fegyverkezési hajsza és a nagy létszámú fegyveres erők fenntartása nem mozdítja elő a nemzetközi bizalom légkörének megteremtését. „Elnök Ürl — folytatódik a levél. — Az ön augusztus 4-i üzenete továbbra is elsőrendű feladatként említi a légi felügyeletre, vagy ahogy mondani szokták, a légi fényképezésre vonatkozó megegyezés elérését. De ugyanakkor ez az üzenet nem fejt ki elképzeléseket sem a fegyverzet, sem a fegyveres erők csökkentésére irányuló konkrét lépések megtételéről, sem az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról, beleértve az ilyen fegyverekkel való kísérletezés megtiltását." A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke azt a véleményét fejezi ki. hogy a fegyveres erők, különösen a nagyhatalmak fegyveres erői csökkentésének konkrét tanulmányozásával kellene megpróbálni a zsákutcából való kijutást. Ezután néhány megjegyzést fűz a légi felügyelet kérdéséhez. Vázolja, hogy ezzel az államok más országok ipari és egyéb forrásaira vonatkozó adatainak birtokába jutnának. Bizonyos országok katonai és egyes politikai vezetői is több ízben kijelentették: kívánatos volna teljesebb felderítő adatokat kapni a Szovjetunió katonai és ipari erőforrásairól. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nem fogadhatja el ezt a tervet. A nyugati országokban is sokan vélekednek így. A technika legújabb vívmányainak felhasználásával végzett felderítő tevékenység csak fokozná a félelmet egy váratlan támadás veszélyétől és háborús pszichózist keltene. Ez nem jelenti, hogy a Szovjetunió tagadja olyan összehangolt intézkedések fontosságát, amelyek egyik állam másik állam elleni váratlan támadása veszélyének kiküszöbölésére irányulnak. A Szovjetunió javasolt intézkedéseket erre a célra (Ellenőrző állomások létesítése a legfontosabb vasúti gócpontokon, repülőtereken, kikötőkben stb.) Ez kizárná a fegyveres erők veszélyes, titkos összpontosítását, s ezzel a váratlan támadás veszélyét is. E javaslat csak abban az esetben értékes, ha végrehajtása elszakíthatatlanul összefügg a fegyverzet és a fegyverkezés csökkentésével. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének levele leszögezi, hogy a szovjet kormány a leszerelési egyezmény hathatós ellenőrzésének szükségességét védelmezte és védelmezi. Ezt alátámasztják a Szovjetunió eddigi javaslatai. Valahányszor a Szovjetunió a leszerelési megegyezés érdekében közeledett a tárgyalások más részvevőihez és elfogadta javaslataikat, az utóbbiak minduntalan elálltak saját javaslataiktól, s így akadályozták a megegyezést. A következőkben felhívja Eisenhower einök figyelmét, hogy az atomés hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdését ki lehet emelni a leszerelés általános problémaköréből és meg lehet önállóan oldani, tekintetbe véve a tudomány és a technika mai fejlettségét. Az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetését célzó megegyezés első fontos lépés lenne a tömegpusztító fegyverfajták feltétel nélküli eltiltásához vezető úton. A továbbiakban arról szólt, hogy a leszerelést nem lehet' más rendezetlen nemzetközi kérdés megoldásához (például a német kérdéshez) kötni, mert ez nehézséget támaszt a leszerelési egyezmény elérésének útján. A szovjet kormány a német nép érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban Németország újraegyesítésének híve volt és marad. Nyilvánvaló, hogy Nyugat-Németország remilitarizáiásának politikája, amelyet az elemi demokratikus jogok és a nyugatnémet lakosság szabadságjogainak elnyomása kísér, ahhoz vezet, hogy lehetetlenné válik az egységes Németországnak békeszerető és demokratikus államként történő létrehozása. Jelenleg Németország egyesítésének kérdése elsősorban a nyugatnémet kormány mostani politikai irányvonalának megváltoztatását jelenti, amely irányvonal Nyugat-Németországnak európai katonai veszély tűzfészkévé válását eredményezi. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokról szólva rámutat, hogy e kérdésben nem a Szovjetunió támasztott akadályokat. A szovjet kormány barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasolja az Egyesült Államok kormányának. E javaslat azonban nem talált támogatásra. A szovjet kormány biztosította a szükséges feltételeit annak, hogy a Szovjetuniót amerikai állampolgárok keressék fel. Ismeretes, hogy az utóbbi időben számos amerikai látogatott a Szovjetunióba. Mindez ideig azonban nem hoztak hasonló feltételeket létre ahhoz, hogy szovjet állampolgárok ' utazzanak az Egyesült Államokba. „Arra szeretnénk számítani — írja Bulganyin —, hogy Ön figyelmet szentel a kérdésnek, s hogy a helyzet megváltozik majd." „Üzenete végén arról a bajról beszél, amelynek forrása állítólag a Szovjetunió. A tények pedig arról szólnak, hogy a valódi és komoly baj azok politikája, akik vissza akarnak térni a »hidegháborúhoz« és a más államokhoz fűződő kapcsolataikat az »erőpoIitika« alapján kívánják felépíteni." Befejezésül Bulganyin azt a reményét fejezi ki, hogy a köztük lezajlott eszmecsere előmozdítja, hogy megtalálják a rendezetlen nemzetközi kérdések, és e kérdések legfontosabbika, a leszerelési probléma megoldásához a helyes utat. KET KINA! KEP A Kínai Népköztársaság Junan tartományában a (Lotzu járás) forró kéntartalmú forrásokban olyan hal él, amely 47 fok meleget is kibír. Ez aránylag kis hal, amelynek lágy pikkelyei vannak. Az 1881. évi nagy áradások idején ez a halfajta a közeli folyóból a meleg forrásokba került, ahol évek folyamán akklimatizálódott. Képünkön három melegvizű hal 47 fokos vizet tartalmazó edényben. A kínai és szovjet hegymászók közös expedíciója július 31-én a 7546 métet magas Muzragh Atá hegyet mászta meg, a Kínai Népköztársaság Sinkian legnyugatibb tartományában. E. E. Shipton ismert angol hegymászó 1947ben megkísérelte, hogy a hegytetőre jusson, kísérlete azonban sikertelen maradt. Képünkön pihenő a Muztagh Ata megmászásánál