Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-11 / 223. szám, szombat

Nagy-Britannia jegyzékének szövege A Szovjet kormány nyilatkozata a Szuezi-csatorna kérdéséről (Folytatás az 1. oldalról) pontosan így fogadta az utóbbi évtizedek folyamán a szuverén államok számos olyan döntését, amely magántulajdon államosítására vonatkozott, beleértve az olyan wiagántulajdont is, amelyben külföldi töke részesedett. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani azt is, hogy az ENSZ közgyűlése 1952 decemberében külön határozatot hozott arra vonatkozólag, hogy a népeknek jogukban áll szabadon' rendelkezni természeti kincseikkel és erőforrásaikkal. A közgyűlés felszólította az államokat, tartózkodjanak olyan cselekedetektől, amelyek' sértik az államok erre vonaUíozó szuverén jogait. Ennél fogva a szovjet kormány teljesen törvényes, Egyiptom szuverén jogaiból fakadó cselekedetnek tartja az egyiptomi kormánynak a Szuezicsatorna Társaság államosítására vonatkozó határozatát. Anglia és Franciaország kormányai azzal indokolják a Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által kihirdetett államosítása elleni fellépésüket, hogy aggasztja őket a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítása. Ámde, az a tény, hogy a volt Szuezicsatorna Társaság fölötti tulajdonjog az egyiptomi állam kezébe ment át, nem hozott semmiféle változást a Szuezi-csatornán folyó hajózás fennálló rendjében. A nyilatkozat rámutat hogy az egyiptomi kormány hivatalosan kijelentette: biztosítja a csatornán a hajózás szabadságát, s mivel a hajózás zavartalanul folyik, nincs indok a nyugtalanságra, tehát alaptalanok azok az aggodalmak, amelyeket ezzel kapcsolatban a háromhatalmi nyilatkozat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy Egyiptom, amikor kötelezte magát a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának tiszteletbentartására, azt is elhatározta, hogy kártérítést fizet a csatornatársaság részvényeseinek. Ilyenformán Egyiptom teljesen jogos és igazságos lépést tett, vállalva az egyiptomi területen húzódó és egyiptomiak kezemunkájával épült csatorna normális működésének biztosítását. Nem lehet számításon kívül hagyni, hogy a múltban hódítások és megszállás útján létrehozott viszonyok ma alkalmatlanok és nem felelnek meg a szuverén és egyenjogú államok együttműködése elveinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek és célkitűzéseinek. Mihelyt Anglia és Franciaország kormányai akárcsak az Egyesült Államok kormánya, elismerik ez Egyesült Nemzetek Szervezetének magasrendű elveit és kijelentik, hogy üdvözlik, viszonyuk megváltozását azokkal az országokkal, amelyek korábban gyarmati függő helyzetben voltak, e hatalmak kormányainak nem volna szabad akadályozhiok ezeket az országokat szuverén jogaik gyakorlásában. A szovjet kormány nem nézheti szótlanul, hogy a közel- és középkeleti térségben jelenleg mind feszültebb helyzet alakul ki. Anglia és Franciaország kormánya, amint az ügy a Szuezi-csatorna Társaság jövedelmét érintette, durva és indokolatlan nyomáshoz folyamodtak Egyiptommal szemben, megtorló gazdasági rendszabályokat foganatosítottak, bejelentették, hogy harci készenlétbe helyezik'és a Szuezi-csatorna közelében összpontosítják haditengerészeti erőiket, tartalékosokat mozgósítanak', partraszállást készítenek elő, és így tovább. Franciaország, Anglia és néhány más nyugati ország sajtójában nagyszabású kampány indult, hogy ellenséges hangulatot szítsanak a független Egyiptom ellen. Amikor az angol és francia kormány ilyen cselekedetekhez folyamodik, amelyek szükségképpen veszélyeztetik a béke és a biztonság fenntartását, olyan útra lép, amely összeegyeztethetetlen az Egyesült Ne.mzetek Szervezete alapokmányának elveivel. Mert hogyan lehet összeegyeztetni ezeket a cselekményeket az ENSZ tagjainak azokkal a kötelezettségeivel, hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától és a nemzetközi viszályokat békés eszközökkel oldják meg olymódon, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot. Teljesen világos, hogy ezek az intézkedések feltétlenül jogos felháborodást keltenek, kellő visszautasításra találnak nemcsak Egyiptom, hanem a szuverenitásáért és nemzeti függetlenségéért harcoló többi nép részéről A Szuezi-csatorna államosítása nem érinti Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok vagy más országok népeinek érdekeit. Csupán a volt Szuezi-csatorna Társaság, a*nely a csatorna használatából nagy nyereségekhez jutott, esik el most attól a lehetőségtől, hogy Egyiptom rovására gazdagodjék. Az olyan kísérletek, hogy erőszakkal állítsák vissza e társaság elvesztett előjogait, vagy más cégér alatt kényszerítsék rá Egyiptomra a külföldi tőke uralmát, világosan gyarmatosító jellegűek. A szovjet kormány, híven a béke, az egyenjogúság és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás politikájához, kijelenti, hogy Anglia és Franciaország vezető köreinek említett cselekedetei, amelyeket egyiptomi részről semmi sem tett szükségessé, egyáltalán nem mozdíthatják elő a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közötti bizalom erősödését. Ami pedig az angol kormány részéről a Szovjetunió kormányának átnyújtott olyan értelmű meghívást illeti, hogy vegyen részt a Szuezicsatorna kérdéseivel foglalkozó és augusztus 16-án Londonban összeülő értekezleten, a szovjet kormány e kérdés megvizsgálásánál nem hagyhatja figyelmen kívül a következő körülményeket. Anglia és Franciaország azt hangoztatja, hogy ennek az értekezletnek a célja olyan intézkedések kidolgozása, amelyek az 1888-as konvenciónak megfelelően, biztosítják a csatorna működését. Ez a kitétel nem látszik világosnak, már csak azért sem, mert a Szuezi-csatornán való szabad hajózásnak az 1888-as konvencióban leszögezett elve továbbra is sértetlen és ezt az elvet maradéktalanul betartják. Ha azonban az értekezletnek az volna a célja, hogy valamilyen formában kísérletet tegyen a Szuezi-csatorna Társaság államosítása kérdésének, ennek az egyiptomi kormány által eldöntött kérdésnek a felülvizsgálására, ez nyílt beavatkozás lenne Egyiptom belügyeibe. Egyiptomnak, mint szuverén államnak, e társaság államosításához való jogát semmiféle nemzetközi értekezlet sem vitathatja el. Meg kell jegyezni azt is, hogy a szóban forgó értekezletet a Szuezicsatorna Társaság főrészvényeseinek, Angliának és Franciaországnak, valamint az 1888. évi egyezményben részt nem vevő Egyesült Államoknak a kezdeményezésére hívták össze. Emellett az értekezlet összehívása a Szovjetunióval és az 1888. évi egyezményt aláíró többi álammal való tanácskozás nélkül történt. Figyelmet érdemel az is, hogy az, értekezletre meghívott országok listáját célzatosan, azzal a számítással állították össze, hogy a részvevők többsége támogatni fogja az Anglia és Franciaország által előkészített javaslatokat. A háromhatalmi nyilatkozat érteimében az értekezleten való részvételt két ismérv határozza meg: 1. azok az országok, amelyek aláírták az 1888. évi egyezményt; 2. azok az országok, amelyek „leginkább érdekelve vannak a csatorna használatában", Mindamellett az alapelvek közül egyiket sem tartották be. Az 1888. évi egyezmény részvevői között volt Ausztria—Magyarország és Németország is. Ausztria—Magyarország jogutódja Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Ez államok közül egyet sem hívtak meg az értekezletre. Németországnak csak egy részét, a Német Szövetségi Köztársaságot hívták meg, de nem hívták meg Németország másik részét, a Német .Demokratikus Köztársaságot. Ezzel már csak azért sem lehet egyetérteni, mert az említett államok a többinél nem kevesbé érdekeltek a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságában. Nem hívták meg az értekezletre azokat az arab országokat sem, amelyek területei a csatorna közvetlen közelében fekszenek, és amelyeknek életbevágó érdekük e kérdés helyes rendezése. Ezek az államok: Szíria, Libanon, Szaúd-Arábia, Jordánia, Szudán, Libia, Jfemen, Irak, Marokkó, Tunisz. Meg kell jegyezni, hogy az arab országok többsége szintén jogutódja az 1888-as konvenciót aláíró ottomán birodalomnak. Nem hívtak meg az értekezletre olyan, a csatornát jelentős mértékben használó tengeri államokat, mint a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Bulgária, Románia, Burma, Finnország. A tervezett londoni értekezlet tehát a Szuezi-csatorna Társaság részvényeit birtokló országok csoportjának értekezlete olyan országok bevonásával, amelyeket a társaság főrészvényesei önkényesen válogattak ki. Az értekezletet az Egyesült Nemzetek Szervezetének megkerülésével hívják össze, s ezt a jelenlegi körülmények között nem lehet normálisnak tekinteni. Az értekezlet színhelyéül az 1888-as konvencióban részvevő országok hozzájárulása nélkül Londont jelölték meg, bár. hogyha az 1888-as konvenció tételeihez ragaszkodnak, a csatorna működésével összefüggő kérdéseket Kairóban kell megvitatni. A fentebb kifejtettekkel kapcsolatban a szovjet kormány úgy véli, hogy az említett konferencia sem részvevői összetételénél, sem jellegénél és célkitűzéseinél fogva nem tekinthető olyan nemzetközi értekezletnek, amely teljes jogú döntéseket hozhat a Szuezi-csatornára vonatkozóan. A szovjet kormány azt tartja a legcélszerűbbnek, hogy a nemzetközi jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok hajózási szabadságának biztosításával összefüggő problémákat az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében vitassák meg. Mint ismeretes, számos nemzetközi jelentőségű fontos tengeri csatorna és tengerszoros van. Ha a háromhatalmi nyilatkozat a Szuezi-csatorna nemzetközivé tételének problémáját érinti, természetszerűleg felvetődik az a kérdés, miért éppen a Szuezi-csatornát emelik ki az egyaránt fontos tengerszorosok és csatornák közül. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a nemzetközi jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok kérdésére vonatkozó bármilyen döntésnek figyelembe kell vennie azon államok szuverén jogai tiszteletben tartásának szüksStjességét, amelyek területén ezek a tengeri útvonalak keresztülhaladnak. A fent kifejtettek figyelembe vételével a Szovjetunió kormánya, mint az 1888-as konvenció aláírója, azt tartja, hogy a Szuezi-csatorna hajózási szabadságával összefüggő kérdések megvitatásában minden körülmények között részt kell vennie még Ausztriának, Albániának, Burmának, Bulgáriának, Magyarországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Jemennek, Jordániának, Iraknak, Libanonnak, Líbiának, Marokkónak, Lengyelországnak, Romániának, Szaúd-Arábiának, Szíriának, Szudánnak, Tunisznak, Finnországnak, Csehszlovákiának, Jugoszláviának. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy részt vegyen ezen az értekezleten egy olyan nagyhatalom is, mint a Kínai Népköztársaság. A szovjet kormány reméli, hogy az angol kormány nem gördít akadályokat az elé, hogy az említett országok részt vegyenek a szóbanforgó értekezleten, ha azt a maguk számára szükségesnek tartják. A szovjet kormány, mint a nemzetközi kérdések békés megoldásának harcosa, figyelembe véve azt, hogy a küszöbönálló londoni értekezlet alkalmat adhat a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságával összefüggő kérdések rendezéséhez vezető olyan utak-módok megkeresésére, amelyek az új körülmények figyelembe vételével elfogadhatók mind az egyiptomi állam, mint a többi érdekelt állam részére, a maga részéről elküldi képviselőjét az értekezletre. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány részvétele az értekezleten egyáltalán nem ró a Szovjetunióra semmiféle olyan korlátozást vagy kötelezettségeket, amelyek a három nyugati hatalom augusztus 2-i közős nyilatkozatában meghirdetett elvekből folynak, vagy amelyek sérthetik Egyiptom szuverén jogait és méltóságát. Ami az értekezlet időpontját illeti, a szovjet kormány véleménye szerint a jobb előkészítés céljából célszerű lenne augusztus végére összehívni az értekezletet. A szovjet kormánynak az a tnegoyőződése, hogy a felmerült vitás kérdéseket békés úton lehet és kell is rendezni, a népek jogaival és törvényes érdekeivel összhangban. Reméli, hogy a kormányok a Szuezicsatorna kérdésében is belátásról és széles látókörről tesznek tanúságot, és tartózkodnak olyan cselekményektől, amelyek nemkívánatos következményekkel járhatnak. Moszkva, augusztus 9. (ČTK) — W. Hayter, Nagy-Britannia moszkvai nagykövete D. T. Sepílovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének 1956. augusztus 3-án átadta Nagy-Britannia kormányának a Szovjetunió kormányához intézett jegyzékét, amelyhez mellékelték Franciaország,. Nagy-Britannia és az USA kormányai Londonban 1956. augusztus 2-án közölt nyilatkozatának szövegét. Nagy-Britannia kormánya jegyzéke így hangzik: „Őfelsége nagykövetsége tiszteletét fejezi ki a Szovjetunió külügyminisztériumának és tisztelettel a következő üzenetet küldi: Őfelsége kormánya az Egyesült Királyságban a Szovjetunió kormányának tisztelettel megküldi a nyilatkozat mellékelt szövegét a Szuezi-csatorna kérdésében, amelyet Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesűit Államok kormányai Londonban 1956.augusztus 2-án nyilvánosságra hoztak. Ezen nyilatkozat ötödik bekezdésével összhangban őfelsége kormánya meghívja a szovjet kormányt az értekezleten való részvételre, amelyet Londonban 1956. augusztus 16-án tartanak azon kérdés megtárgyalására, milyen legmegfelelőbb lépéseket lehetne tenni a hatásos intézkedések megvalósítására nemzetközi alapon, hogy biztosítsák a folyamatos hajózást a csatornán, ahogy azt az 1888. október 29-i konvenció Egyiptom érdekeivel összhangban biztosítja. Ugyanilyen meghívást küldtünk Egyiptom, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország és Törökország kormányainak, mint a fentnevezett konvenció résztvevőinek, továbbá Ausztrália, Ceylon, Dánia, Etiópia, a Német Szövetségi Köztársaság, Görögország, India, Indonézia, Irán, Japán, Oj-Zéland, Norvégia, Pakisztán, Portugália, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok, mint olyan államok kormányainak, amelyeknek legfőbb érdekük a csatorna használata. A Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányai által Londonban 1956. augusztus 2-án a Szuezi-csatorna kérdésében nyilvánosságra hozott nyilatkozata. Franciaország, az Egyesült Királyság és az USA kormányai a következő nyilatkozatot teszik: Megállapítják Egyiptom kormányának nemrégen tett akcióját, amelylyel az egyiptomi kormány megkísérli államosítani és ellenőrzése alá venni a nemzetközi Szuezi-csatorna Társaság aktíváit és passzíváit. Ezt a társaságot 1856-ban alapították Egyiptomban a Szuezi-csatorna építésére és megbízták a csatorna igazgatásával 1968-ig, A nemzetközi Szuezi-csatorna Társaság mindig nemzetközi jellegű volt, mind részvényesei, igazgatói és személyzete összeállításával, mind azon kötelezettségeivel. hogy biztosítsa a Szuezi-csatorna, mint nemzetközi víziút folyamatos használatát. 1888-ban azok a nagyhatalmak, amelyeknek akkor fő érdekük volt a csatorna nemzetközi jellege és szabad, megbízható használata, megkülönböztetés nélkül szerződést és konvenciót kötöttek Sztambulban. Feltételezték, hogy az egész világ érdekében véglegesen megőrzik a csatorna nemzetközi jellegét, függetlenül a nemzetközi Szuezi-csatorna Társaság koncessziójának határidejétől. Egyiptom még 1954 októberében elismerte, hogy a Szuezi-csatorna „olyan víziút, amelynek nemzetközi gazdasági, kereskedelmi és stratégiai jelentősége, van" és ismételten megerősítette azon Kairó, augusztus 9. (ČTK). — A világ, különösen Ázsia és Afrika valamennyi békeszerető népe továbbra is támogatja Egyiptomot függetlenségének és szuverénitásának megszilárdításáért való küzdelmében. A Reuter hírügynökség közlése szerint Musztafa Ben Ha- ' Líbia miniszterelnöke kijelentette, hogy a Szuezicsatorna államosítása Egyiptom belügye és senkinek sincs joga beleavatkozni. Dzsauda Ali, libíai nemzetvédelmi miniszter a MEN hírügynökség tudósítójával folytatott beszélgetésében hangsúlyozta, hogy Líbia népe és kormánya határozottan támogatják Egyiptomot nemzeti jogaiért vívott harcában. A Reuter hírügynökség teheráni tudósítója közli, hogy Ardelan iráni miniszterelnök kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna * Társaság államosítása Egyiptom szuverén joga. Chartumból érkezett hír szerint a szudáni nemzeti unionista párt végrehajtó bizottsága a szudáni parlament külön ülésszakának összehívását szorgalmazza Egyiptom támogatására. Augusztus 8-án mintegy 10 000 Egyiptomban élő szudáni gyűlt össze Kairóban, akik határozatot fogadtak el a szudáni nép teljes szolidaritásáról Egyiptommal szuverén jogaiért folytatott harcában. Az egyiptomi iskolákon tanuló jémeni diákok ugyanszilárd elhatározását, hogy betartja az 1888. évi konvenciót. Franciaország, az EgyesülNKirályság és az USA kormányai nem kételkednek Egyiptom azon jogában, hogy a szuverén és független ország minden hatáskörét teljes mértékben alkalmazza, ideértve az általánosan elismert jogot az olyan államosításra, amely nem érint nemzetközi érdeket és politikai jogkörébe esik. Azonban a jelenlegi akció nemcsak államosítási cselekedet. Ez egy nemzetközi szervnek egy ország által való önkényes és egyoldalú birtokbavétele, olyan szervé, amely köteles a Szuezi-csatornát fenntartani és használatát biztosítani úgy, hogy valamenynyi ország, amely aláírta az 1888. évi szerződést és a csatornát használja, hatékonyan használhassa ezt a nemzetközi víziutat, amelytől függ a világ jelentős réskének kereskedelme, gazdasága, és biztonsága. Ez a birtokbavétel lényegében még sokkal komolyabb, mert nyilvánvalóan azzal a szándékkal történt, hogy az egyiptomi kormánynak lehetősége legyen a csatornát kizárólag az egyiptoí mi kormány nemzeti céljaira és nem azokra a nemzetközi célokra használni, amelyeket az 1888. évi konvenció meghatároz. Ezenkívül Franciaország, az Egyesült Királyság és az USA kormányai sajnálatukat fejezik ki afölött, hogy az egyiptomi kormány a megvalósított elkobzással egyidejűleg olyan akcióhoz folyamodott, amely egyértelmű az alapvető emberi jogok be nem tartásával, ami abban nyilvánult meg, hogy a Szuezi-csatorna Társaság alkalmazottjait fogházbüntetés terhe alatt kényszerítették munkájuk folytatására. Franciaország, az Egyesült Királyság és az USA kormányai úgy vélik, hogy az egyiptomi kormány akciója valamennyi kísérő körülményre való tekintettel veszélyezteti a csatornának az 1888. évi konvencióval biztosított szabadságát és biztonságát. Ez megkívánja azt az intézkedést, hogy ezen konvenciót aláírt országoknak, valamint mindazon országnak, amelyeknek joguk van a konvenció előnyeit élvezni, ezeket az előnyöket valóban biztosítsák. Franciaország, az Egyesült Királyság és az USA kormányai úgy vélik, hogy lépéseket kell tenni a hatékony intézkedések megvalósítására* nemzetközi alapon, hogy biztosítsák a csatorna zavartalan használatát, amint azt az 1888. október 29-i konvenció Egyip-, tom törvényes érdekeivel összhangban biztosítja. Ezért e kormányok a konvenció részvevői és más olyan államok értekezletének összehívását javasolják, amelyeknek legfőbb érdekük a csatorna használata. Ezen értekezletre, amelyet Londonban, 1956. augusztus 16-án tartanak meg, az Egyesült Királyság kormánya a nyilatkozat mellékletében felsorolt kormányoknak meghívót küld. Franciaország és az Egyesült Államok kormányai hájlandók az értekezleten részt venni. Az 1888. évi konvenció részvevői: Egyiptom, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Törökország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió. A többi állam, amelyeknek alapvető érdekük a csatorna használata, akár a tonnatartalom nagysága, akár az üzlet jellege miatt: Ausztrália, Ceylon, Etiópia, a Német Szövetségi Köztársaság, Görögország, India, Indonézia, Irán, Japán, Üj-Zéiand, Norvégia, Pakisztán, Portugália, Svédország s az USA. az nap tartották gyűlésüket, amelyen az egyiptomi népet támogató javaslatot fogadtak el. Emil Fahad, szaúd-arábiai herceg a sajtó képviselői előtt úgy nyüatkozott, hogy Szaúd-Arábia teljesen Egyiptom oldalán áll és kész Egyiptomnak bárminemű támogatást nyújtani. Abdel Rahman El-Azm, Szíria egyiptomi nagykövete augusztus 8-án Damaszkuszból visszatért Kairóba. Még az nap fogadta őt Gamal Abdel Naszszer, Egyiptom elnöke. A sajtó közlése szerint El-Azm nagykövet Naszszer elnöknek átadta Kuvaklinak, Szí-: ria elnökének üzenetét. El-Azm ezután nyilatkozatot tett a sajtó képviselőinek, amelyben hangsúlyozta, hogy a Szuezi-csatorna problémája Szíriát ugyanúgy érinti, mint Egyiptomot és hogy a jelenlegi válság a Szuezi-csatorna kérdésében megszilárdította a Szíria—Egyiptom szövetség létrehozásának gondolatát. El-Azm elítélte a nyugati hatalmak katonai intézkedéseit. Ceyloni hír szerint augusztus 8-án Colombóban tömegtüntetést tartottak a Szuezi-csatorna Társasáq Egyiptom által véghezvitt államosításának támogatására. 0.1 SZO 1956. augusztus 11. Ázsia és Afrika népei támogatják Egyiptomot