Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-06 / 218. szám, hétfő

KONZERVGYÁR Kombájn érkezett a faluba jz első kombájn. Nem cso" da, hogy nagy szenzációt keltett s odavonzotta a falu apraja-nagyját. Velký Ruskovon ilyesmit még nem láttak, szövetkezet ugyanis nincsen a faluban. A nézők között sok olyan falusi dolgozó volt, aki a kombájnaratás előnyeiről sokat hallott, olvasott. S most itt volt az alkalom, személyesen is meggyőződhettek a hallottakról. Anna Štefanková volt az elsők között, akik elhatározták, hogy megkérik a kombájnost, arasson le náluk. Nála 1200 öles rozstáblán kellett aratni. Zoltán Koňar mosolyogva fogadta a meghívást, s kombájnjával máris elindult a határba. Mindössze egy óra hosszat tartott. Stefanková rozstábláján, ahol egy órával előbb még a szellő ringatta a kalászokat, csak a tarló maradt vissza a pelyvával s a kicsépelt szalma. A kombájnnak nagy sikere volt. Egyszeriben népszerű lett Veľký Ruskovon. S a kíváncsiak, akiknek száma egyre nőtt, érdeklődve és kritikus szemmel figyelték az eredményt. A pelyvát, a szalmát, vajon mennyi szemet találnak benne? De bizony hiábavaló volt a keresés, nem sikerült felfedezni egy szemet sem. A kombájn munkája az egész falu tetszését megnyerte. TUem fukarkodtak a dicséretekkel. A több mint 80 éves Michal Borovský lelkesedett a legjobban. „Bejártam Amerikát, ott is láttam kombájnokat, de ilyet, amelyik ilyen nagyszerű munkát végez, még nem láttam." Sor került a szomszéd parcellákra is. Kíváncsiak voltak, hogy a keskeny parcellákon hogyan mozog a kombájn. Koňar és Juhász kombájnosok nagy ügyességére volt szükség, hogy ezeken a keskeny sávokon megfordulhassanak gépükkel. S a kivánosiak egyöntetűen megállapították, hogy ez a nagyszerű gép, a kombájn « nagy vetéstáblákon végez igazi jó munkát, sokakat gondolkodóba ejt ez ^ a megállapítás. Mert nem csábító életforma az, ahogyan ók most élnek Veľký Ruskovon. A látástól vakulásig tartó munkában kidől a korosabb nemzedék, belefáradnak a fiatalok. Pedig jobb sorsra érdemesek. S milyen könynyen elérhetnék, ha nem ragaszkodnának a megszokotthoz, ha nem hátra, de előre néznének. Tudják ezt sokan közülük. Azt is tudják, hogy a falu dolgozóinak rátermettsége, a gépek segítsége a közös gazdálkodásban az az út, mely felemelésüket, életük megjavítását biztosítja. Ez az új, nagyüzemi gazdálkodás teszi majd szebbé, könnyebbé Veľký Ruskov életét is. ( m.) A zselízi járás Nagysalló községének széles mezőin az utolsó napokban éjjel-nappal serényen folvik a munka. A szövetkezeti tagok a cséplést a gazdasági udvar közelében végzik. Itt találkoznak a traktorok, szekerek, teherautók. A szabad térség tele van az idei termés gabonájával. A búza, árpa, rozs garmadában fekszik. A szövetkezet beadási kötelezettsége 50 vagon gabona, a gép- és traktorállomás az egyes munkák elvégzéséért 15 vagon búzát kap, a szövetkezet tagjainak munkaegységére 32 vagon búza és 16 vagon árpa jut, 35—40 vagon árpát adnak át az államnak a sörgyárak számára és további vagonok a szövetkezeti alapot gazdagítják. A kompót- teremben. átrakják, ellenőrzik. A selejtes üvegek tartalmát a tornaijai pálinkafőzőbe küldik, mely szintén az üzemhez tartozik. A barackok kövéren mosolyognak ránk. Ez a barack Romániából utazott ide s kitűnő minőségű készáru lett briőle. Átmegyünk a szemközti épületbe. Ennek első szobájában a lekvárosüvegeket cédulázzák; tovább, egy ajtón belépve, nagy zúgó helyiség fogad. Itt készül a lekvár. Itt Kohút elvtárs az üzemvezető. Óriási tartályokban keverő forog, a lekvárt keveri, az morog, zúg annyira. Á szélső helyiségben s a betonozott udvarvégben — ahol nemrég még bokáig érő sár volt — végre férfiakkal találkozunk. A paradicsom feldolgozásához szükséges gépeket készítik, javítják, mivel az idény kezl már »z ajtón kopogtat. Megismerkedem Rózsa István lakatossal, aki az üzem kultúrgárdájának egyik erőssége: szépen szárnyaló hangja van. (Ezt persze Ostrom közli, Rózsa csupán annyit mondott, hogy ő nemcsak lakatos, hanem énekes is.) a mérleg mellett. Ostrom mindenütt elbeszélget — e pillanatban épp két civakodó suhanc közt teremt rendet néhány nyugtató szóval. Az udvaron két öreg kádár fenekeli azokat a hordókat, melyekben sózott uborka van, Ezt télire rakják el, hogy akkor se szenvedjen majd anyaghiányban a gyár. Mire a zöldbabhoz érünk, már szédül a fejem a sok látnivalótól s alig tudok jegyezni. A zöldbabot megtisztítják, meleg vízben mossák, lehűtik, vályún át tartályba küldik, dobozolják, zárógép alá teszik és sínen futó szerkezettel szállítják egy másik tartály fölé, ahol gőzbe kerül és sterilizálódik. Ötféle óra mutatja, hogy melyik doboz hány percig maradjon a gőzben. Nagyot lélegzem, mikor ismét kilépünk az udvarra. Az itt folyó munka csak első látásra tűnik bonyolultnak. Ügy megy itt minden, mint egy vadonatúj Pobjeda-óra. A leányok keze megannyi bűvös fogaskerék benne. Az ám, most jut eszembe, hogy elfelejtettem alaposabban szemügyre venni a piros lányok mosolygós arcát! Ostrom elvtárs, míg a fürdőhöz érünk, közli, hogy kevés a raktárterem, de még ebben az évben hozzákezdenek egy 70 méter hosszú raktárépület építéséhez. A gyár terjeszkedik, nö, mint egy egészséges gyermek, nemsokára átnyúlik majd az úttest másik oldalára. Megállunk a faliújság előtt. Papírból kivágott mosolygó ringló-szilvák, eprek képei közüi ízlésesen elhelyezett versek, cikkek villannak elő. Az egyik cikk a gyár futballcsapatát gúnyolja, mely legutolsó mérkőzésén 4:3-ra kikapott. Körutunk utolsó állomása: a kultúrterem, mely a gyári ebédlő közelében fekszik. Falairól friss festék illata árad. A terem közepén pingpong-asztal, a sarokban sakktábla, az ablakok között könyvekkel teli szekrény, mellette rádió. Králik József kultúrfelelős elmondja, hogy a gyárnak tánccsoportja van, mely a múltban több esztrádesten szerepelt. Legutóbb a balogi szövetkezet ünnepélyén lépett föl, vasárnap pedig Fazekas-Zsaluzsányba készül. A színjátszó kör is megalakult, rövidesen munkába fog, egy szlovák meg egy magyar színművet akar betanulni. Zenekar is lesz, harmonikákat, hegedűket vásárolnak majd. A portásnál leadom a fehér kabátot. Az irodák felől írógépkattogás hallatszik. A folyosóajtón emberek sietnek ki-be. A vaskapu — ezt is világos zöldre festették — nagyot dörren, mikor becsukom. Az égen — egy kósza felhő lombos ágán — mint érett barack, nevet a nyári nap. Veres János Az aratás-cséplés hírei a kassai kerületből Elsőnek a gá'-zécsi járás szövetkezetei jelentették az aratás befejezését a kassai kerületben. Augusztus első felében járunk s néhány nap múlva a szepsi, királyhelmeci és tőketerebesi járások szövetkezeteiben is elkészülnek az aratással. Jól és gyors ütemben aratnak általában a földművesszövetkezetek gabonatábláin, ahol kombájnok és aratógépek aratnak. Kombájnnal szerdáig 2280 hektárral végeztek, ebből csupán a királyhelmeci járásban 1437 hektáron. Ezekben a járásokban az egyénileg gazdálkodó földművesek földjein is végefelé közelednek az aratási munkálatok. A kerület hegyes vidékének járásaiban csak augusztus első felében kezdenek aratni. A gép- és traktorállomások közül a rozsnyói traktorosok és kombájnosok jelentették aratási tervüknek 114,5 százalékos teljesítését. A déli fekvésű sík területeken az utolsó táblákon zúgnak az aratógépek és kombájnok. A rozsnyói GTA dolgozói a tarlóhántás tervének is mintegy két harmadával vannak készen. A kerületben a tarlóhántás a learatott területekhez viszonyítva alaposan lemaradt. A gép- és traktorállomások tarlóhántási tervüknek nem egészen egy harma 'át teljesítették. Különösen szembetűnő a tarlóhántás lemaradása az egyénileg gazdálkodók földjein. A cséplési eredmény a királyhelmeci járásban a legjobb, 3602 tonna. A kerületben a múlt hét szerdájáig 5924 tonnát csépeltek ki. A legtöbb helyen azonban csak most kerül sor a learatott gabona kicséplésére. A kerület gép- és traktorállomásainak munkájában az előbbi évekkel szemben nagy változás ál'ott be. Az idei aratás- simán, zavarmentesen folyik, ami főleg az ^Iapos felkészültségnek, a szervezési munkálatok gondos kidolgozásának köszönhető. A kerület járásaiban a földrajzi fekvésnek és éghajlati különbségeknek megfelelően a termés nem egyszerre érik be. Ez teszi lehetővé az aratási-cséplési munkálatok fokozatos elvégzését, a kombájnok, aratógépek egyik járásból a másikba való áthelyezését. Gabonahegyek a cséplőgép mellett Szőke Margit szirupot kever. nyugati részének konzervgyáraiban ilyen nehézség nincs, ott bőven kapnak berakni való uborkát. — Hiba még az is — mondja az igazgató —, hogy a nyersanyagot főleg a nyitrai kerületből kapjuk, csak másodsorban a mi, besztercebányai kerületünkből. Nagy előny volna, ha inkább a tornaijai, füleki, poltári járásokból, Korpona vidékéről szállíthatnánk a nyersanyagot. Készülnek a paradicsom-idényre, mely néhány nap múlva kezdődik. Belépünk az első tágas terembe, a gyümölcs-osztályozóba. Itt raktár volt régebben. Pokorágyi elvtársnónek, az osztályozó vezetőjének javaslatára rendezték át, kényelmi szempontból. Leányok, asszonyok válogatják, tisztítják a gyümölcsöt. E pillanatban éppen fekete áfonyát tisztítanak. Ferde és nedves futószalag mozog, alulról fölfelé. Rászórják az áfonyát, a bogyók közt megbúvó levélkék a szalagra tapadnak, a gyümölcs^ pedig visszagurul a tálba. Az esztSTyozott gyümölcsöt lemérik, úgy viszik át a „kompót-terembe", ahogyan a következő helyiséget itt nevezik. A kompft-t.eremben cseresznyét magolnak, mely sárga színű a ráöntött savtól. Ebbôi a cseresznyéből lesz a dzsem. Itt mossák meg az osztályozott jó avümöicsöt — a hibásból lekvár lesz. Fanyara elvtársnő A lemosott bogyókat egy forgó korongra szórják, melyen körben nyílások vannak. A nyílások alá üvegeket helyeznek, ezekbe hull bele a gyümölcs. A teli üveg automatikusan „rálép" egy szalagra, mely a mérleghez viszi. Egy másik asztalnál egyidejűleg az üres üvegeket mossák. Mérés után a teli üveg a sziruptöltőbe, onnan pedig a sterilizáló gépbe kerül. Sterilizálás után az üvegeket lezárják, majd újra sterilizálják. Ezután a kész árut egy másik ferde futószalagra rakják, mely felviszi az üvegeket az emeleti raktárba. Erre a szalagra egy kis szerkezet van rászerelve, mely megszámolja, hányadik üveg fut felfelé az emeletre. A cukorlevet egy nagy kondérban főzik, innen üvegcsövön vándorol át a töltőbe, ahonnan azután rácsöpög a gyümölcsre. Egy másik vastag üvegcsőben a szörp folydogál, két leány tölti vele az üvegeket, a harmadik dugózza — természetesen gépi erővel. Egy üveglap mögött villanykörték égnek, ez elé tartják a teli üvegeket s átvilágítják, nincs-e benne piszok. Ezeket sz üvegeket gumikerekű kocsin tolják a felvonóba. Ebből a konzervgyárból az ország minden tájára szállítanak készárut, a négy világtáj irányában. Kompótot és szárított csipkét pedig a külországok is kapnak a „Riso"-tól. Amerre nézek, mindenütt példás rend, tisztaság uralkodik. Az igazgató — aki különben vegyészrríérnök — szerényen, de egy jó apa elégedettségével mutogatja az üzemet. Ostrom Attila. pedig — ez a kedves, erős fiatalember —, akit lát, mindenkit Koczián Jenő kocsiját mossa. megszólít, mindenkihez van néhány vidám szava, s látom, hogy öt is igen szeretik. A következő raktárhelyiségben lekvárosüvegek tengere áll fejjel lefeié a földön. Kérdő pillantásomra megmagyarázzák, így tudják meg, melyik üvegben van romlott, selejtes áru: ha az üveg alján hab képződik, ez azt jelzi, hogy az üveg forgalombahozatalra alkalmatlan. A barackos, áfonyás „stószokat" is A rimaszombati „Riso"-konzervgyár irodájában két emberrel beszélgetek. Az egyik Ostrom Attila, az üzemi bizottság elnöke — magas, szőke, jókedvű fiatalember, a másik Koszka Mihály igazgató — törékeny termetű, dereshajú férfi. A csinos irodából lemegyünk az udvarra, hogy körülnézzünk a gyárban. A portásfülke előtt megállítanak. — A köpönyeg! — s már segítik is rám a fehér kabátot, mely nélkül nem lépheti át emberfia a gyár helyiségeinek küszöbét. Akár a hattyú szárnya, úgy leng a három kabát a szélben. Az udvaron végigfutó sínpáron tehervagonok állnak, üresüveg-szálmány' érkezett. Ugyanitt rakják ki máskor a vagonokból a gyümölcsöt, uborkát, paradicsomot, ha történetesen nem teherautók röpítik ide a messzi mezőkről. Az udvaron üres bödönök, hordók tömege sorakozik, a nyitott folyosón a ládák bástyá

! között köpenyes asszonyok serénykednek. Kísérőim elmondják, hogy a gyárban főként sűrített paradicsomot, lekvárt, dzsemet, szirupot, sterilizált zöldséget és uborkát, lecsót és kompótokat készítenek. A cseresznyeidény nemrég ért véget; cseresznyében túlteljesítették az előirányzott tervet. Baj egy van: kevés berakni való uborkát kapnak, a termelök nem akarják leszelni a kis uborkát, megvárják, amíg megnő. Hallották, hogy hazánk