Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-31 / 243. szám, péntek

i Beszéljünk nyíltan a kassai gépgyár problémáiról A közelmúltban lázas tevékenység színhelye volt a Kelet-Szlovákiai Gép­gyárak Vörös Hadsereg Üzeme Kas­sán. Meghosszabbított munkaidőbe* s a legnagyobb gondossággal dolgoz­tak az üzem munkásai a brnói or­szágos kiállításra szánt gépeken. A 74 éves Bicák István — aki már 50 éve szereli az Itt gyártott gépeket — talán még soha ilyen körültekin­téssel nem dolgozott. Szinte szívét adta a munkába. Előbb minden alkat­részt tízszer is megvizsgált, megmért, £ csak azután szerelte a helyére. Az új mű, a B 650 elektromos légkala­pács elkészült. František Richtárčik, a B 630 konstruktőrje szeretettel pi­hentette szemét az új alkotáson. Ez a légkalapács igazán új alkotás, gyár­tása példa nélkül áll a Kelet-Szlová­kiai Gépgyárak — do más üzemek életében is. Az egész alkotmány súlya mintegy 32 tonna. Ha róla beszélnek, valamennyi dolgozó szívét büszkeség tölti el. A kiállításra egy KAH 70 mintájú, servomotoros rugós kalapácsot is küld­tek, amelyet Tobákos János szerelő Oravec és Pethö szerelőkkel munkált remekbe. — Üj volt számunkra — mondják — de a nehézségektől eltekintve napi 13 óra munkaidővel idejére elkészül­tünk. Igen, volt nehézség. Naponta sza­ladgálniok kellett, hogy az egyes al­katrészeket biztosíthassák. Nem csüg­gedtek s így győztek. Ök is időre el­készültek feladatukkal. További büszkesége lesz az üzem­nek a kiállításon az univerzális se­bességváltó-szekrény (stavebnicová prevodová skriňa), melynek egyes ré­szei ugyan más üzemben készültek, javarészt azonban a gyárban, s itt is szerelték össze. Ez a sebességváltó szekrény fontos és nélkülözhetetlen a gépgyártásban s az ipar minden ágá­ban használják. Végül egy negyedik müvet is kül­denek a kiállításra, amely most áll befejezés előtt. Ez _ az úgynevezett diffuzer, amely szintén az üzem mü­ve. A diffuzer az alumíniumgyártás folyamatában a pörkölt darabos* bau­xit nátriumalumlnát oldat forróvízzel való kilúgozására szolgál. Hengeralakú tartály, amelynek mindkét vége kúp­alakú. A diffuzereket a kémiai üze­mek és cukorgyárak használják. A kiállításra kerülő darabot Haluška és Soltész elvtársak szerelték. Ök sem Sajnálták a fáradozást, még vasárnap is dolgoztak. Haluška elvtárs boldogan újságolja, hogy ez a diffuaer az első, mely Európában készült. A gép ki­próbálását nagy érdeklődéssel' várták. A próbán jelen volt Dénes Ferenc elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács al­elnöke is. A gép — mindannyiuk nagy örömére és megelégedésére — kitű­nően bevált. Az új gép iránt már eddig is'nagy érdeklődést tanúsítanak az európai államokban, különösképpen a Szovjetunióban. Nagy esemény ez, s büszkék is rá mindnyájan. Hogyne, hiszen — mint mondják — a legtöbb esetben csak bírálólag említik a ter­vet nem teljesítő üzemüket. Pedig mennyi lelkesedés van ezekben az emberekben a kezdeményezés iránt! Jő szakemberek s a jelenleg még fennálló, sok esetben primitív gyár­tási lehetőségek mellett is bebizonyít­ják, hogy tudnak alkotni. A dolgozókkal beszélgetve, sokan hangsúlyozzák, hogy orvoslásra volna szükség. Megtudjuk, hogy az üzem ebben az évben már teljesítette ter­melési tervét. Hogy a múltban miért nem teljesítette, erre is megkapjuk a választ. A gépipari minisztérium főigazgatóságától nem kapnak előre meghatározott gyártási programot. Fő­ként olyan vegyes darabáru gyártásá­val bízták meg őket, amelyet más gyárak a túlterhelés miatt nem tud­nak előállítani a tervezett időre. Ter­mészetesen ez azt okozza, hogy be kell szaladgálniok az egész országot, míg a szükséges nyersanyagot bizto­sítják. Ugyanakkor más gyártmá­nyoktól megmaradt anyagokból egész halom normán felüli készlet hever az üzemben. Sok esetben maguk a veze­tők sem tudják, mit fognak gyártani. Emiatt aztán alább hagy a munka­kedv, s panaszok merülnek fel. A fentről kapott tervek nem konk­rétak. Ha befut egy rendelés, ugyan­csak kapkodnak a fejükhöz, mart nincsenek rá felkészülve. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a még félig sem befejezett gyárban igen sok más természetű nehézséggel is meg kell küzdeniök. Például az öntöde már egyáltalán nem felel meg a mai kö­vetelményeknek. Sokszor más üzemek öntődéiben kénytelenek elkészíteni egyes alkatrészeket. Nincs megfelelő kovácsműhelyük, ennek ellenére min­dent elkövetnek, hogy mindenkit fog­lalkoztassanak. S így a gyár megbí­zottjai az egész országot járják, hogy elegendő munkát biztosítsanak a gyár­nak. A jelenlegi helyzet pillanatnyi­lag nem a legrosszabb, de az a baj, hogy a rendeléseket a későn kapott tervek miatt képtelenek lesznek ide­jében leszállítani. Igen fontos volna, ha végre egy h"«szabb lejáratú gyár­tási programot kaphatna az üzem. Meg kellene szüntetni az. ide-oda való kapkodást. Nagy súlyt kellene helyez­ni Kelet-Szlovákia eme legnagyobb üzemének a kiépítésére és megfelelő berendezésére. S nem utolsósorban arról is gondoskodni kellene, hogy a megrendelt gépek előállításához meg­kapják a szükséges nyersanyagot is. A termelést a II. ötéves terv végéig két és félszeresére kell növelni. Le­hetséges ez, ha a fennálló nehézsége­ket ki nem küszöbölik? Valószínűtlen. Éppen ezért komoly perspektívát kell a dolgozó elé állítani. A kezdeménye­zés megvan a dolgozókban, szakem­berekben nincs hiány, de ahelyett, hogy segítenének nekik, sok esetben fékezik kezdeményezésüket. Ennek el­lenére mégis szép eredményeket tud­nak felmutatni. Nézzünk csak jobban körül a meg­levő munkahelyeken. A nagy hallban együtt dolgoznak a kazánkovácsok, szerelők, esztergályosok és más ágak dolgozói. Ez lehetetlen állapot. Ho­gyan tudja végezni munkáját a nagy zajban az az esztergályos, akinek minden figyelmét összpontosítania kell. Nincsen keresztdarujuk, így mi mást tehetnének, mint a régi elavult módszerrel, kézzel tologatják a több tonnás alkatrészeket egyik helyről a másikra. A kész légkalapácsokat nem tudják kipróbálni, mert nincs próba­terem. Érdekes esetük volt a B 630 lég­kalapács szállításánál. A tíztonnás daruval kellett a 28 tonnás alkatrészt vagonba -akni. Ez szinte csodának számító feladat volt, de keresztülvit­ték. Így van ez sok más dologban is. A hibákat mindeddig a terv nem teljesítésében látták. Egész sor kádert kicseréltek, persze ez a helyzeten vajmi keveset változtatott. Ugyanak­kor a gyár munkalehetőségeit és ter­melési feltételeit kevesen vették fi­gyelembe. A dolgozók attól félve, hogy elbocsátják őket, nem merték szóvá tenni a hibák okait — mint erre volt is eset. Sokan önként mentek el a gyárból. Például 1953—1955-ös évek­ben kétezerharminchat dolgozó hagy­ta ott az üzemet a rossz munkaviszo­nyok miatt, s többnyire olyanok, akik ebben az üzemben szerezték szaktu­dásukat. A minisztérium főigazgató­sága a javulást a vezetők állandó cse­rélése útján kereste. Pedig ha egy kicsit is többet törődtek volna a gyár felépítésével, ha a kiméit területen, a megkezdett alapokon már állanának a szükséges műhelyek, raktárak, biz­tosan más volna a helyzet. Érthető tehát, ha meglevő lehető­ségek mellett a gépek kapacitását nem használták ki. Ezen úgy igye­keztek segíteni, hogy leszerelték a gépeket, s más gyárakba szállították. Ezzel a módszerrel megint csak nem oldották meg a problémát. Ez éppen ellenkezőleg, rossz vért szült a mun­kások körében. A legfontosabb teendő lenne befe-' jezni a gyár kiépítését s berendezni az akadálynélküli, folyamatos gyártás­ra. Biztosítani kell a nyersanyagot, s azt a 6 millió koronát, amit évente részben felesleges szállításokra adnak ki, beruházásokra lehetne fordítani. Mindezekről pedig ideje volna nem­csak beszélni, hanem megtenni végre a komoly lépéseket is. Nagyobb ak­tivitást várunk az üzemi pártszerve­zettől is. Merészebben kell síkra száll­ni az üzem kiépítéséért a kerületi pártbizottságnak is. Tegyenek meg mindent, hogy e tarthatatlan állapoton változtassanak, s a dolgozók végre otthonra találhassanak az üzemben. —ki— Megbecsülésben, jó ellátásban részesültek A Dunaszerdahelyi Állami Gazdaság kombájnosai, akik Csehországban vol­tak brígádmunkán, három heti ott-tar­tózkodás után most hazaérkeztek. Va­kmennyi kombájnos egyhangúlag azt mondja, hogy a cseh dolgozók megbe­csülésben és jó ellátásban részesítet­ték őket. A kombájnosokon kívül még ötven dolgozó volt cseh vidékeken, ahol az állami birtokok részére szénát kaszál­tak, hogy biztosítsák az állatállomány számára a takarmányt. Handlován há­romtagú csoport dolgozik az ottani ál­lami gazdaságban, ahol a cséplési mun­kálatok minél előbbi elvégzését segíti elő. Mondok Gábor, Dunaszerdahely. A zempléni szövetkezet értékelte a csoportok munkáját Hosszú éveken keresztül sokat be­szélgettek a zempléni szövetkezet tagjai arról, hogyan kellene érvénye­síteni a szövetkezeti alapszabályzat­nak azt a pontját, amely az állandó munkacsoportok létesítéséről szól. Többen emellett szavaztak, nem is egyszer, főleg azok, akik becsületesen dolgoztak a szövetkezetben. Noha a vezetéségi- és tagsági gyűléseken is többször hoztak határozatot arról, hogy bevezetik a csoportokon belüli gazdálkodást, megvalósításra csak ne­hezen került sor. Végre az 1956-os gazdasági évben már csoportokkal kezdték a tavaszi munkálatokat. Ma nyugodtan állíthatjuk, hogy ke­vesen vannak a zempléni szövetke­zetben, akik nem győződtek volna meg a csoportokon belüli gazdálkodás elő­nyeiről. A múlt héteri a szövetkezet vezetősége értékelte a csoportok 9d­digi munkáját. Az értékelés során be­bizonyosodott, hogy a csoportok igen szép eredményeket értek el. Nézzük meg közelebbről ezeket az eredményeket: E9y-egy .csoportra 59,5 hektár ka­pásnövény és 7,5 hektár zöldség meg­művelése jutott. Az első csoport ve­zetője Pacsuta János, a másik cso­porté pedig Vrfjda István. A két cso­port dolgozói külön-külön végezték a vetést, illetve az ültetést. Hasonló­képp végezték a növényápolási mun­kákat is. A cukorrépa ápolását mind­két csoport a kellő időben elvégezte. Akadtak olyan tagok, akik minőségi szempontból igen kiváló -munkát vé­geztek. így például az első csoportban Spišák Anna, Pacsuta Erzsébet, Zaim­ba Anna, a másik csoportban pedig H. Tóth Borbála, Vajda Margit. Főző Mili, Deme Ferencné. Az előbbiek 25 árral, az utóbbiak pedig 19 árral töb­bet műveltek meg, mint amennyit a terv előírt. A zöldségtermelésben két csapat alakult. Az egyiknek Hogya István, a másiknak pedig Szűcs Mihály a ve­zetője. A palántákat ők termelték és a csapatukba beosztott szövetkezeti tagokkal végezték az ültetési munká­latokat az előirányzott terv szerint. A következő hektárhozamokat érték el. Az első csa-íat 197,64 q uborkát termelt 2 hektáron 27 768 korona ér­tékben. A második csoport 356.38 má­zsát 69 167.— korona értékben. Káposz­tából 80 mázsás hektárhozamot ter­veztek. Itt mindkét cso- :>rt túlhaladta tervét, mert 101 mázsás hozamot ért el. A paprikából a második csoport 1900 kg-ot termelt 6858.— korona ér­tékben, jníg az e'ső csoport csak 3258.— korona értékű paprikát ter­melt. Az eddigi munkálatok elvégzésért csoportonként 1746 munkaegységet tervezett a szövetkezet, ebből az el­ső csoport 1536, a második csoport 1690 munkaegységet merített ki. Ha az értékelés eredményeit fi­gyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a második csoport 37 785.— ko­ronával többet termelt, mint az első csoport. A szövetkezet vezetőségének megállapítása szerint ez a különbség részben ažzal indokolhat", hogy az első csoportban később indult meg a munka. Az aratási munkák gyors befejezése érdekében mindkét csoport egyenlő munkaerővel és odúadással dolgozott. Egyes dolgozók kiváló munkájukkal itt is példát mutattak a többieknek, így az első csoportban Veres Bor­bála, Szabó Gyuláné, Berta László, a másikban pedig J. Tóth Erzsébet, Mu­rincsák Olga, Parajos József és idb. Halancsák Miklós. A terménybetakarítási munkálatok­nál főleg a kazalozásnál Szokoly Miklós az első csoportbői és Smajda János a második csoportból végzett kiemelkedő munkát. Egyébként a község fiataljai e munkákból méltó­képp vették ki részüket. A szövetkezet vezetősége hasonló­képpen értékelte az állattenyésztés­ben dolgozók munkáját is. Itt is ki­tűnt, hogy a súlygyarapodás szerinti jutalmazás nagyban hozzájárult a termelési eredmények fokozásához: Noha a szövetkezet átlagosfen 0,36 kg-os súlygyarapodást tervezett a sertéseknél, a gondozók 0,59 kg-ot értek el naponta egyedenként. Ezért Markovics Borbálát és Kosztúra Er­zsébetet illeti dicséret, akik becsüle­tesen dolgoznak i hizlaldában. A terv szerin* 255 malacot kellett volna elválasztani, a gondozók ezzel szem­ben 340 malacot választottak el 12 kg-os súlyban. Ily módon 7,5 átlag­szaporulatot értek el. Az érdem sze­rinti jutalmazás bevezetése után nagy­mértékben csökkent a malacok elhul­lása is. Ennek köszönhető, hogy a zempléni szövetkezet a sertésállomány tervét 135 százalékra teljesíti. Sikerült fokozni a tejhozamot is. Az átlagos 4,5 literről 5,7 literre fo J kozták egy-egy tehén napi tejhoza­mát. Ezt az eredményt a silőtakar­mány biztosításán kívül Szabó István tehéngondozó is elősegítette. A szövetkezet már teljesíti a gabo­nabeadást és a cséplési munkák ls a befejezés felé haladnak. A múlt évi tapasztalatok alapján a zempléni szövetkezet dolgozóinak fi­gyelme arra is kiterjedt, hogy minél több silótakarmányt biztosítsanak az állatállomány részére. Az értékelésből kétségtelenül tűnik, hogy nagy jelentőségű a szö­vetkezeti alapszabályzat érvényesíté­se, a csoportokon belüli gazdálkodás és az érdem szerinti jutalmazás be­vezetése a többtermelés biztosítása érdekében. Kulik Gellért, Királyhelmec. Ahol bevezették a pótjutalmazást Számos olyan földművesszövetkezet van, ahol a tagokat rátermettségük, szaktudásuk és érdemük szerint ju­talmazzák. Helyes és igazságos ez a módszer, a jutalmazás szocialista el­vének érvényesülése. A közös gaz­dálkodás lekiismeretes, szorgalmas dolgozója, aki kitűnik munkájával, aki a tervezett mennyiségnél többet ter­mel, többet mutat fel, pótjutalmagás­ban részesül. Számtalan példa van rá, milyen elő­nyökkel jár a pótjutalmazás bevezetése a szövetkezetekben. Nagygéresen az elmúlt évben 5 koronával emelték a munkaegység értékét minden esetben, ahol a terven felül egy mázsa cukor­répával többet sikerült termelni. A szövetkezeti tagok fölosztották maguk között a cukorrépa-tábla sorait, s nogy minél nagyobb eredményt mutathas­sanak fel, gondos ápolásba fogtak, ver­senyre keltek egymással. Persze nem mindegyikük tekintette szívügyének a szebb terméseredmény elérését. A szorgalmasok mellett voltak „lazsálők" is. A nagygéresiek a pótjutalmazás be­vezetésével különbséget tesznek a jól és a gyengén végzett munka között. Balázs Erzsébet, Jesztreby Hona és Demeter Margit pótjutalmazása 250— 300 korona volt, míg Feke Erzsébet csak 165 koronát kapott, mert nem sikerült olyan eredményt elérnie, mint amazoknak. Természetesen a szorgalmas és lelki­ismeretes munka eredménye tetemes anyagi előnyt jelentett magának a szövetkezetnek is. Az ötkoronás pótju­talom nem jelentette a szövetkezet ká­rosodását. Ellenkezőleg. A tagok mun­káját az anyagi érdekeltség kedvezően befolyásolta, a cukorrépa termésho­zama nagy bevételt eredményezett. A tervezett 125 mázsás hektárhozam helyett 457 mázsa termett. Ez lehe­tővé tette, hogy a trebišovi cukorgyár­nak mintegy hétezer mázsa cukorrépát szállíthassanak. A múlt évi tapasztalatokat a Nagy­géresi Győzelmes Október Szövetkezet tagjai az idén is érvényesítik. Tovább­ra is pótjutalomban részesítik tagjai­kat, akik azt szorgalmas, becsülettel végzett munkájukkal kiérdemlik. A ju­hászoknak az idén már ki is fizették a jó minőségű gyapjúnál a terven fe­lüli jövedelem 25 százalékát. Ez a ju­talom bizonyára további jó munkára, a juhok még jobb gondozására ser­kenti őket, hogy az év másik felében még több, és még jobb minőségű gyapjút termeljenek. Kistárkányban 214 450 korona érté­kű gyümölccsel termett több d tervezettnél. Ott is pótjutalma­zásban részesültek azok a ta­gok, akiknek munkája elősegítette ezt a szép eredményt. Búzából is 378 má­zsával többet takarítottak be a tér" vezettnél. A tagokat, akiknek gondos munkája lehetővé tette a szép eredményt, természetben jutalmazták meg. Göczy László állatgondozó is 30 munkaegységnyi jutalomban részesült a gondjaira bízott szarvasmarhaállo­mánynál elért napi 1,80 kg súlygyara­podásért. A kassai kerületben az elmúlt év­ben 471 ezer koronát fizettek ki pót­jutalmazás címén a szövetkezeti ta­goknak. A járások közül a királyhel­meci járásban volt a legmagasabb ez az összeg: 160 ezer korona. A pótjutalmazás helyes alkalmazá­sa nagyban emeli a szövetkezeti tag­ság munkakedvét, munkaerkölcsét. S az eredmény: az adott feladatok tel­jesítésének túlszárnyalása. A tagok anyagi érdekeltsége közvetlenül és kedvezően befolyásolja a növényi és állati termelés egyre nagyobb hoza­mát, a szövetkezet és a tagok gazda­godását, jólétét. Mészáros Gyula. KÉT DUNASZERDAHELYI KÉP i • ttMj Í %i Baloldalt kis óvodások ebídelnek. A képen láthatjuk, hogy a kiszolgálás itt sokkal jobb mint a vendéglőkben, de a gyermekek igényesebbek is ezen a téren. Ha némelyik később kapja az ételt mint a szomszédja, máris elbiggyeszti a száját. Majd ha idősebbek lesznek és abba az új tizenegyéves iskolába fognak járni, melynek építését jobboldali képünk mutatja, már nem akadnak fenn minden kicsinységen. Szorgalmasan tanulnak majd a korszerűen berendezett 11 éves iskolájukban, melynek építése gyors ütemben folyik. , Foto: Drábek

Next

/
Thumbnails
Contents