Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-29 / 241. szám, szerda

Nenni tárgyalásai Saraggattal az olasz szocialista és szociáldemokrata párt közeledéséről „Megalázó feltételek" Svájci lapok az amerikai-svájci atommegállapodásról A svájci szövetségi tanács nyilvánosságra hozta annak a svájci—amerikai megegyezésnek a szövegét, amelyet júniusban kötöttek Washingtonban a két ország együttműködéséről az atomenergia békés felhasználását illetően. A svájci sajtő erősen támadja a megegyezést, mert a megállapodás szerint Svájc különféle anyagokat és berendezéseket, valamint bizonyos információkat kapna az Egyesült Államoktól, de cserébe meg kellene engednie, hogy az Egyesült Államok ellenőrizze a svájci atomipart. A Gazette de Lausanne a következő kérdést adja címül a megállapodásról írt cikkének: „Összeegyeztethető-e szuverenitásunkkal az Egyesült Államokkal június 21én kötött megállapodás?" A megálla— Mondja, fiam, lehet most Ma- I gyarországra utazni — látogatóba? — Lehet, Ferenc bácsi. Végleg el akar utazni Szibériából? — kérdeztem. — Nem, Szibériát 'nagyon megszerettem. Itt éltem le életem nagyobb részét, idevaló a feleségem, ezért már nehéz lenne itthagyni Minuszinszkot. Otthon pedig nem maradt senki közeli rokonom. De mégis, szeretném megnézni Budapestet, Győrt, legalább néhány hónapra szeretnék elutazni a régi hazámba. SoKiti-* meséltem príhoda bácsinak a Magyar Népköztársaságról, a Csehszlovákiában élő magyarok életéről, gazdasági helyzetéről. Édesanyámmal felváltva mondtuk el, hogyan utaztunk ide és mennyi mindent láttunk útközben. Ferenc bácsi érdeklődött a mezőgazdaságról, a munkások sorsáról, életéről, ami szerinte biztosan megváltozott azóta, mióta 1916-ban elment a frontra. Én pedig örömmel beszéltem neki mindenről, ami új hazánkban az utolsó években történt. Sokáig, talán egy óra hosszat is magába fojtotta Ferenc bácsi a sírást. Reszketett a keze a nagy felindulástól, mikor az üvegből poharunkba töltött. Egyszer csak zsebkendőt húpodás rendelkezései — írja a lap — „súlyos problémákat vetnek fel, s ezekközül a legfontosabb elvi kérdés: szuverenitásunk kérdése." A La Sauisse az amerikaiak fe'tételeit „megalázóknak" nevezi és erős szavakkal itéli el a megállapodást: „Országunknak drákói rendszabályokba kell beleegyeznie... Az amerikai atomenergia-bizottság, mint mindenható »gazda« kerül majd a svájci atomipar fölé." A Tribúne de Geneve szintén azt írja a szerződésről: „ ... támadás szuverenitásunk ellen, ée ez olyan pont, ahol különösen érzékenyek vagyunk. Vajon a szóban forgó érdekek valóban szükségessé tették-e, hogy megtagadjuk hagyományos politikánkat? zott elő és törölgetni kezdte a szemét. Sírt, mint a gyerek. Sírt örömében, talán hazája jutott eszébe,-vagy a rég nem hallott magyar szó indította meg könnyei árját. Éjfél lehetett, amikor búcsúzkodni kezdtünk. Beszéd közben meg is feledkeztünk a teáról, az evésről. Nem tudott szeA kikötőben még sokáig hitegettek a távozó hajók után gény Feri bácsi mit csinálni. Láttam rajta, hogy még nagyon sokat szeretne kérdezni, de most valahogy mindenről megfeledkezett. Elkísért Hosszú napokon és éjszakákon át kétségbeesetten vártak 261 bányászt hozzátartozóik a belga martinellei tárna kapui előtt. A mentő csapatok életük kockáztatásával valóságos hőstettet vittek véghez — a tárnákban 60 fokos hőség izzott — a szerencsétlenül járt bányászok közül mégis csak keveset tudtak kimenteni. A szerencsétlenséget hiányos biztonsági intézkedések okozták. A lapok hangsúlyozzák, hogy a belga bányák a világ legveszélyesebb és legelavultabb berendezésű üzemei. egészen a szállásunkig. Egész éjszaka nem aludt. Gondolkozott mindazon, amit tőlünk hallott. Korán reggel, két órával hajónk indulása előtt már ott várt minket a kikötőben. Örömmel köszöntött már messziről, mikor meglátott minket. — Én is haza látogatok — mondotta határozottan. — Ha irataim rendben lesznek, úgy azonnal indulok, lehet, hogy még ebben az évben. Látom, ezt ma már nem is olyan nehéz elintézni — mondotta boldogan Feri bácsi. — Mondja, lehet a határon pénzt cserélni és mit vigyek ajándékba tanén? — Semmit. Feri bácsi. Van nálunk is minden. Sokáig állt még a folyó partján, sapkájával integetett. Horváth Sándor. Az Albán Népköztársaságban évről évre növekedik a legkülönbözőbb gyümölcsfajták termése. A gyümölcsfák száma 1955. évben 4 350 000-re emelkedett, a második ötéves terv folyamán pedig további három millióval szaporodnak. Képünk egy Tiranától nem messze fekvő állami gazdaság gyümölcsösét mutatja. • A Dimitrov-szövetség KB felhíváTsára számos bolgár fiú és lány, akik középiskoláik elvégzése után irodákban dolgoztak, visszatértek szülőfalujukba és bekapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe. Közülük való Georgij t Angelov is, a hadseregből tért vissza I szülőfalujába, ahol a szövetkezetben é 10 000 citromcsemetét gondoz. A moszkvai I. A. Lihacsev autógyárat új korszerű gépekkel egészítik ki. OJ S 2 0 1956. augusztus 29. ' Róma, augusztus 27. Augusztus vége felé közeledik s az olasz politikai élet ismét megélénkült. Az új hír, amely a megélénkülést elsősorban előidézte, Franciaországból, pontosan Pralognanból, e savoyaí üdülőhelyről érkezett. Pietr Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára itt tölti szabadságát, s vasárnap este ismeretessé vált, hogy Nenni megbeszélést folytatott Saregattal, az Olasz Demokratikus Szocialista Párt (szociáldemokrata párt) vezetőjével éí- Píérre Commihnal, a Francia Szocialista Párt főtitkárhelyettesével, aki mint a szocialista internacionálé megbízottja vett részt e be-, szélgetésen. A hírek szerint a megbeszélésen az Olasz Szocialista Párt és az Olasz Demokratikus Szocialista Párt újraegyesítéséről volt szó. Saragat nyilatkozott is a megbeszélésről s kijelentette: „Nennivel folytatott beszélgetésem rendkívül szívélyes légkörben folyt le s pozitív módon végződött. A megbeszélés során megvizsgáltuk a szocialista és demokratikus alapon álló bel- és külpolitika alapvető vonatkozásait. Valamennyi problémát illetően megállapítottuk, hogy az állásfoglalások egy irányba tartanak." Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban a sajtóban több találgatás látott napvilágot — lehet, hogy maga Saragat sugallta őket. Ezek szerint Nenni két alapvető kérdésben állítólag határozott kötelezettséget vállalt: „1. Minden külpolitikai tevékenységnek a nyugati demokratikus nemzetek szolidaritásának keretén belül kell maradnia. 2. Az újraegyesített szocialista párt sohasem fog a kommunistákkal égyütt kormányt alakítani." Mint látható, igen súlyos állításokról van szó, amelyek szöges ellentétben állnak az utóbbi évek szocialista pártkongresszusai által meghatározott politikai vonallal. De vajon mi az igaz mindebből, valóban ez-e az eredménye a megbeszélésnek? Vagy inkább csak Saragat reménykedését tükrözik ezek az állítások? Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese római kommunisták előtt mondott beszédében a kérdésnek éppen erre az oldalára mutatott rá. Longo elvtárs azzal az állítással kapcsolatban. amely szerint Nenni es Saragat megegyeztek, hogy az újraegyesített szocialista párt soha nem alakít kormányt a kommunistákkal együtt, rámutatott: nem kétséges, hogy Saragat tényleg ezt szeretné. Közben megérkezett Nenni válasza is annak a nyilatkozatnak formájában, amelyet a Stampa Sera munkatársának adott. A Saragattal folytatott megbeszéléssel kapcsolatban Nenni kijelentette, hogy „kialakult a megvalósítandó cél tekintetében a szándékoknak bizonyos egy irányba tartása". Nenni szerint azonban , elsősorban nem a két párt azonnali egyesítését kell az előtérbe helyezni, hanem a két szocialista párt közötti újbóli közeledést, amit a mai belpolitikai és nemzetközi helyzet lehetővé tesz. Nenni szerint három fejlődési szakaszról lehet szó: 1. Azonnali közeledés, 2. közös politikai program kidolgozása a legközelebbi parlamenti választásokra, 3. a két párt újraegyesülése. A torinói lap munkatársa megkérdezte, hogy ez a politikai vonal milyen hatással lesz majd a szociáldemokraták és a kommunisták közötti kapcsolatokra? Nenni így válaszolt: „Ezek a kapcsolatok olyan új formák felé fejlődnek, amelyek jobban megfelelnek majd az új nemzetközi légkörnek." A Stampa Sera munkatársa ezután a következő kérdést intézte Nennihez: „A Stampa tegnapi számában azt állították, hogy ön ígéretet tett arra; az újraegyesült szocialista párt soha nem alakít majd kormányt a kommunistákkal együtt. Pontosan megfelel ez a valóságnak?" Nenni így válaszolt: „Az olasz valóságban a népfront-formuláknak nincs semmi értékük." Mint látható tehát, Ptetro Nenni nyilatkozatai kevéssé világosak. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy Nenni két szempontot is szem előtt tartott. Egyrészt azt a szempontot, hogy ne adjon okot a szociáldemokrata jobboldal megmerevedésére, másrészt pedig tudni kívánta, hogy milyen visszhangot kelthetne az országban az újraegyesítésnek kommunistaellenes irányban való értelmezése. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy már megnyilyánult- bizonyos eltérés — bár igen óvatos formában — abban a nyilatkozatban, amelyet Oreste Lizzadri, a CGIL titkára, az Olasz Szocialista Párt vezetőségi tagja adott: „A kormány problémáját illetően — mondotta a többi között — azt hiszem, Nenni azt mondotta: nálunk nincsenek kifogások a kormányban a kommunistákkal együtt való részvételünkkel szemben, feltéve, ha mások nem vetnek fel ilyen kifogásokat." (Szabad Nép.) Giorgio Colorni Nyugatnémet rendőrök — éppúgy mint 23 évvel ezelőtt — megrohanták a kommunista lapok szerkesztőségeit* Képünk a düsseldorfi „Freies Volk" házát mutatja, ame-í lyet 100 rendőr szállt meg. Épp úgy mint 19ö3-l>an, le^ foglalták a munkások vagyonát. Akkor Hitler, ma Aden-< auer nevében. A kőbányai gyógyszergyár több osztályán bevezették a 40 órás munkahetet, Az üzemben csaknem teljesen gépesítették az összes munkafolyamatokat. Az injekciós ampullák töltésére szolgáló új gép nemcsak a munkafolyamatot gyorsította meg, de biztosítja a teljes sterilséget. A népi Kína ifjúsága boldogan élvez) a hatalmas haza mindén táját, a nyár szépségeit és örömeit. Az egészséges, edzett, új nemzedék Kína jövőjének záloga. Negyvennyolc órán belül háromszor kapott idegösszeroppanást Erika L. bambergi 15 éves diáklány, akit amerikai katonák ez év július 9-én bestiális módon megerőszakoltak. A würzburgi katonai bíróság előtt folyó perben oly lelki kínzásnak, órákig tartó keresztkérdéseknek vetették alá a szerencsétlen lányt, hogy idegei felmondták a szolgálatot. Csak a közvélemény nyomására és az orvo-i sok sürgetésére szüntették be a hosszas kihallgatást.